Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1994. január 29—30., szombat—vasárnap „Egy miniszter sorsa meglehetősen törékeny...” — jegyezte meg dr. Szabó János, arra célozva, hogy nem kis fába vágja a fejszéjét ma­napság az, aki a mezőgazdasági tárca irányítását vállalja. Ki ne tud­ná ugyanis, hogy milyen válságos és ellentmondásos időszakot él át mostanság ez a 4,5 millió ember életét meghatározó ágazat. A mi­niszter azonban bizakodó, mert — mint mondta — remény van ar­ra, hogy megvalósíthatja azokat az elképzeléseket, amelyek az első lépései lesznek a várva várt fellendülésnek. — Miniszter úr! Ón szerint te­hát az idei esztendő sorsforduló lesz a honi mezőgazdaság életé­ben. Mint megfogalmazta, a sta­bilizáció éveként tartjuk majd számon. Véleménye szerint hová juthat el az esztendő végére az ágazat? — Eljuthat oda, hogy — 1993-hoz viszonyítva — körül­belül 5-8 százalékos emelkedés lesz a termelési értéket illetően. Eljuthat oda, persze kedvező időjárás, valamint jó termés ese­tén — ez utóbbi már prognoszti­zálható a vetések állapota alap­ján —, hogy az export-árbevéte­lünk újra elérheti a ’92-es rekor­dot: a 2,7 milliárdot. Mára ugyanis megfordult a trend, s je­lentős felhalmozás-növekedés indulhat meg az idén. Erre ga­rancia, hogy 70 milliárdos állami támogatás van kilátásban. S mindez azt jelenti, hogy ebben az évben túljuthatunk a'mélypon­ton. — Mire alapozza ezt a fejlődé­si lehetőséget? — Arra, hogy kedvezően ala­kultak a mezőgazdaságban a tu­lajdonviszonyok: december vé­géig több mint 320 ezren jutottak saját földhöz, mintegy 27 millió aranykorona-értékben. El­mondható hát, hogy az elmúlt esztendő a tulajdon megszerzé­sének éve volt, az idei pedig a tu­lajdon működtetésének időszaka lesz. Ezt úgy kell érteni, hogy ha van tőke, kölcsön, és a megter­melt javaknak lesz piaca, akkora termelési körforgásnak mennie kell. Persze, mindez megfelelő információáramlás és támogatás kérdése is... — ...Nem titok, az utóbbiból volt mostanában a legkevesebb. — Sajnos, a magyar mezőgaz­daság támogatása nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Példaként mindig el is mondom: míg az állami szub­venció a Közös Piac országaiban 48, addig nálunk mindössze 8 százalékra rúgott... Az idén azonban változik a helyzet: 70 milliárdos támogatásra számít­hat az ágazat exportszubvenció, intervenció, illetve a különböző alapokba befolyt összegek for­májában. Ilyen mértékű támoga­tást, mint az idei lesz, még soha nem kapott a mezőgazdaság. — Mit jelent ez azok számára, akik a visszakapott, kisebb-na- gyobb földterületükön szeretnék mielőbb megkezdeni a gazdálko­dást? — Elsősorban rájuk gondol­tunk akkor, amikor létrehoztuk azt az állami támogatási formát, amely január 22-én lépett ér­vénybe. Ennek az a lényege, hogy kipótoljuk a „kisemberek” kevéske pénzét, amely nem elég sem a kezdéshez, sem egy komo­lyabb kölcsön felvételéhez. Erre az Országgyűlés kétmilliárd fo­rintot szavazott meg, a keretösz- szeg valójában azonban több, mert a mezőgazdasági fejlesztési alapban egyébként is van pénz, amelyet — bizonyos mértékig — erre is fel lehet majd használni. Számításaim szerint — bár ez ne­hezen határozható meg — úgy 5-6 ezer gazdát, vállalkozót, kis­termelőt tudunk majd támogat­ni... — Milyen feltételekkel? — Az a kikötés, hogy a felvett A vissza nem térítendő támogatásból akár istálló is kerülhet a portákra (Archív felvételek) összeg a termelést elősegítő be­ruházásra fordítható. Magyarán, ha valaki például istállót akar építeni, vagy traktort venni, ak­kor készít egy tervet, s azt beadja a megyei földművelésügyi hiva­talba, ahol 60 napon belül elbí­rálják: széna-e vagy szalma, ad­nak-e vagy sem... Egyébként a beruházási összeg 30 százaléká­ig, de maximum 500 ezer forintig vehető igénybe ez az egyszeri, visz- sza nem térítendő támogatás, amely megfelelő alapot jelent a kezdéshez. Persze, oda kell fi­gyelni rá, hogy azokhoz kerülje­nek ezek a forintok, akik valóban arra a célra — és jól — hasznosít­ják majd. — Ha már az újdonságoknál tartunk, nagy érdeklődés kíséri ezekben a hetekben az úgyneve­zett „falugazdász-hálózat'' kiépí­tésének tervét is. Mit vár ön ettől a kezdeményezéstől? — Arra gondoltunk, hogy eg^egy falu — netán több kiste­lepülés — gazdaközösségének Cigányokról, magyarokról, március 15-ról Király B. Izabella gondolatai A Független Magyar Ifjúság nevű, a kisgazda- párt ifjúsági szervezeteként bejegyzett csoport ven­dégeként érkezett a Megyei Művelődési Központ­ba Király B. Izabella, országgyűlési képviselő, a Magyar Érdek Pártja elnöke. Mint mondotta, osz­tályfőnöki órát tartani jött, s valóban egy iskolai osztályra való nemzeti érzelmű ifjú gyűlt össze „ta­nárát” meghallgatni. A párt elnökasszonya hang­súlyozta: nem tagtoborzás ez a mai alkalom, ezért nem is hozott magával belépőcédulát, kifejezetten az ifjúsághoz szeretne szólni. Az órát zárt körben tartották, a sajtó éppen ak­kor nyert bebocsátást, amikor a cigányproblémát és a sajtó felelősségét taglalta a képviselőasszony. A cigánykérdés is magyarkérdés — oktatta a fiatalo­kat —, mert nekünk, magyaroknak kell azt megol­dani. A sajtónak pedig szörnyű nagy ebben a fe­lelőssége, hiszen a médiákban gerjesztik azt a téves tudatot, hogy a cigány etnikum kisebbség. Nem ők, mi magyarok vagyunk kisebbségben ebben az or­szágban. Kiderült, azért közülük is lehet valakit tisztelni: Rudolf A/ocaromán cigánykirályt, aki — a Fekete-tenger és a Duna deltája között — cigányál­lamban akarja saját népét tömöríteni. — Mi oda mindenkit kiengedünk — mondta —, s minden „ta­nuló” helyeslőén bólintott erre a gondolatra. A fiatalság érdeklődő volt, kérdeztek például a magyarság egyesítésének lehetőségéről is. — Hi­szen Magyarország a világon az egyetlen olyan or­szág, amely önmagával határos — vetette közbe az egyik hallgató. Az előadó nem késlekedett a válasz­szák Kifejtette: a Kárpát-medence a legtökélete­sebb természetes régió, amelyet nem szabad szét­szabdalni. Ezért cél a Kárpát-medence békés újra­egyesítése, így kell ez nekünk, szépen, kereken, ahogy van... — Landesmannról mi a véleménye? — jött a kö­vetkezőkérdés. Ekkormondtael Király B. Izabella, mikor és hová lehet majd küldeni a fent nevezett urat. — Gyertek március 15-én Pestre, a Petőfi térre! Délelőttre lefoglaltam a teret, hogy visszaszerezzük a magyar becsületet. Itt meghallgathatjátok a mi 12 pontunkat, és kaptok „útjelző táblákat”. Landes­mann úré valószínűleg Amerika felé fog mutatni. Ti is ráírhatjátok, kit hová küldenétek az országból. A fiúknak tetszett az ötlet, már most bizonyosak lehe­tünk abban, hogy sokan ott lesznek a téren. Lapunk kérdésére, hogy milyen formában indul­nak majd a választásokon, annyit árult el, hogy Nemzeti Választási Szövetséget alakít több mint 10 szervezet — a MIÉP-en kívül például a Levente Szövetség, az ’56-os Szövetség —, s mindenütt lesz­nek jelöltjeik. Király B. Izabella elégedetten távozhatott a nem­zeti érzelmű ifjúság köréből, mert érezhette: gon­dolatai termékeny talajra találtak. Szavai nyomán apró lángok gyúltak a szemekben. Csak el ne borít­sák egyszer az egész országot... (sárközi) i.EXj 7. m 8.U 3.13] 9. [XI im 10. (3 5 m 11.(2] 6.K 12. HE] Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Olyan Magyarországot akarunk, ahol lehet tisztességesen vállalkozni, sőt érdemes is. Az SZDSZ stabil szabályozókkal, adócsökkentéssel meg fogja teremteni a vállalkozók biztonságát, hogy a vállalkozás minél több ember számára jelenthesse a becsületes boldogulás lehetőségét, így teremthet új munkahelyeket, és remélhetünk magasabb életszínvonalat, több pénzt az iskolákra, nyugdíjakra, kórházakra vagy éppen színházakra.” \ SZDSZ ^ szakmai támogatására megszer­vezzük ezt a hálózatot. Ebben olyan agronómus, felsőfokú vég­zettségű szakember tevékeny­kedne, aki alkalmas megfelelő tanácsokkal szolgálni a termelés, a beszerzés, az értékesítés, a pénz- és hitelügyek kérdéseiben, s aki az emberek szemében is el­fogadott szaktekintély. A tervek szerint márciustól elkezdődhet a működésük, az idén mintegy hétszázan lesznek az országban, ’95-re már várhatóan 1500 ilyen szakember áll majd a gazdák mellett az egyes körzetekben. — Bizonyára lesz dolguk a fa­lugazdászoknak, hiszen manap­ság is számos feszültség okoz gondot a falvakban. Ilyen példá­ul az az ellentmondás, miszerint más-más összeget fizetnek a fel­vásárolt tejért a szövetkezetnek, illetve a magántermelőknek... — Igen, sok helyen felvetették már ezt. Már gondoskodtam ró­la, hogy nézzenek utána ennek, mert feltehető: netán hátrányos, illetve jogszabályellenes megkü­lönböztetésről van szó. Ezt hely­re kell tenni. — Miniszter úr! Van itt még egy másik téma is, ami — mint valamennyiünket érintő kérdés — makacsul tartja magát. Ez pe­dig az, hogy eljön-e az az idő, amikor száz forintért, vagy talán még többért vásárolhatjuk majd a kenyeret... — Ez a híresztelés Körösi Im­Immár saját parcellán... rétől, az agrárkamarás, magát szakembernek nevező ország­gyűlési képviselő úrtól szárma­zik, aki miniszterségem elején, még tavaly tavasszal „dobta be” a témát, s most újra előállt vele... Nézze, erről csak ennyit: akkor sem lett, s szerintem a jövőben sem lesz annyi a kenyér ára... — Ezzel a témával, úgy vélem, eljutottunk a politikához. Innen­től viszont hadd kérdezzem önt, mint politikust, azaz az Egyesült Kisgazda- és Polgári Párt elnö­két. Hivatkozom egy beszédére, miszerint megalakítása, 1909óta nem volt ilyen mély válságban a kisgazdamozgalom. Milyen ki­vezető utat lát ebből a helyzet­ből? — A megoldás kulcsa az ösz- szefogás. A falusi, az egyszerű emberek nem több pártban, ha­nem egy kisgazdapártban gon­dolkodnak. Mi is ebben látjuk a jövőt, de ahhoz, hogy együtt menjünk, legalább két ember kell. Tárgyán úrral nem lehet tár­gyalni, önmagán kívül nem hisz senkiben, nem ismer el semmi­lyen erőt, amely partnere lehet­ne... Rajtam nem múlik a tárgya­lás, a megegyezés. Sőt, hajlandó vagyok lemondani az egység éedekében, ha ezen áll a do­log. — Nehéz lesz így nekivágni a választási kampánynak, a meg­mérettetésnek... — Ha nem tudunk együtt menni, akkor az a teendőnk, hogy valamilyen alternatívát nyújtsunk azoknak az emberek­nek, akik nem fogadják el a dik­tatórikus és a kisgazda-eszmei­ségtől távol álló vezetési stílust. Mindezt a józan ész nevében — és a reálpohtikát folytatva—tesz- szük, hogy minél több ember számára vonzóvá váljék ez a párt. — Akárhogy is nézzük, ez a megosztottság magában hordoz­za a választási bukás veszélyét. Egy esetleges kudarc után milyen magyarázattal szolgálhatnak maja a tagságnak, a szimpati­zánsoknak? — Arról még korai beszélni, hogy miként fogjuk megmagya­rázni a kudarcot, mert nem úgy megyünk ki a pályára, hogy buk­ni fogunk. Úgy megyünk ki, hogy győznünk kell. — Ilyen megosztottan is? — így is... Szilvás István Ha szót kér az olvasó... Egy hónapja indítottuk útjára új „szolgáltatásunkat”, azt a nyílt olvasói fórumot, amellyel min­den héten szerdán jelentkezünk. Az eltelt négy hét tapasztalatai­ról szeretnénk most szólni, s né­hány tipikus jelenséget megemlí­teni... Mindenekelőtt köszönjük a bizalmat, amelyet kedves Olva­sóink lapunk iránt tanúsítanak. Hiszen oly sok levél, észrevétel, javaslat érkezik szerkesztősé­günkbe, hogy úgy tűnik: kevés a heti egy olvasol oldal. Ugyan­csak gyakran csörög a telefon, s nemcsak panasszal, kéréssel ke­resnek minket, hanem közérde­kű vagy egyéni segítő szándékkal is. Igen sokan személyesen kere­sik meg szerkesztőségünket — s a megyeszékhelyen élőkön kívül távolabbi településről is veszik a fáradságot, hogy beutazzanak. A fent leírtak miatt már-már úgy érezzük: „késésben va­gyunk”, s csak egy-két hét eltel­tevei tudunk foglalkozni a szá­mos észrevétellel Emiatt szíves türelmüket is kérjük; ám úgy érezzük, e hasábokon kötelessé­günk közölni, hogy olvasói fóru­munk mindenki előtt nyitva áll, s a hozzánk érkezett bármilyen jellegű olvasói vélekedéssel előbb-utóbb foglalkoznunk kell. Hisz csakis ily módon felelhe­tünk meg az Önök bizalmának. * * * S máris itt kell megemlítenünk egy olyan kérést, amelyet elég szeles olvasói rétegtől kaptunk. Nevezetesen a nyugdíjasokról van szó. Levélben, telefonon ke­restek meg minket — többek kö­zött nyugdijasklubok tagjai is, mondván, az idősek problémái­val, gondjaival a pénteki szá­munkban foglalkozzunk. Ennek egyszerű a magyarázata: sajnos, legtöbbjüknek oly kevés pénzből kell „gazdálkodnia”, hogy csak azt a számot tudják megvenni, amelyben a rádió- és televízió­műsort közöljük. Csekélyke jö­vedelmükből — hiába szeretik a Hírlapot — nem tudnak előfizet­ni rá, hisz sokuknak tejre, ké­nyébe, a mindennapi élelemre is éppen hogy futja. Nos, meg­nyugtatásul írhatjuk nekik: a ter­veink között szerepel, hogy a pénteki számunkban hetente egy fél oldalt szentelünk arra, hogy elmondhassák gondjaikat, kö­zöljék észrevételeiket. Egyszóval olvashassanak önmagukról, az őket érintő témákról. * * * Számos olvasónk fejtette ki véleményét a Hírlap tartalmával, az Olvasói fórummal kapcsolat­ban. Például Kerek Gyula Eger­ből. Mint úja, azóta jó irányban változott megítélése lapunkról, új kezdeményezésünkről. Má­sokkal együtt úgy véli: az olva­sók jranaszaival, gondjaival, se­gítséget kérő vagy épp azt meg­köszönő soraival foglalkozó fo­rum nemcsak gazdagabbá tette a lapot, de egyben olvasmányo­sabbá is. Mert akit érint például egy konkrét eset, lehet, hogy olyan vagy hasonló baja van má­soknak is —• s a felvilágosító vála­szokból ők is megtudhatják, ho­vá forduljanak panaszukkal. így nem kell az újság nyilvánosságát „igénybe venniük”. Székesi László egri olvasónktól már több levelet is kaptunk, ame­lyekben közérdekű gondokról szól. Többek között fölveti pél­dául: azoknak a betegeknek, akik rendszeres gyógyszersze­désre szorulnak, miért kell min­den egyes alkalommal hosszú órákat tölteniük a zsúfolt orvosi rendelőkben, csak azért, hogy megkapják a receptet. Miért nem lehet olyan orvosi vényt kapni, amelynek segítségével többször is kiválthatnak a pati­kában a szükséges medicinát? Vajon mennyivel kevesebben állnának sorban az orvosnál? — teszi föl a kérdést. Záprel Zoltán kisnánai olvasónknak köszönjük leírt gondolatait, észrevételeit — munkánk során hasznosítjuk azokat. * * * Örülünk annak, hogy köszö­nő leveleket is kapunk a lapunk­ban megjelent cikkekre. Czipó Lászlóné, a Magyar Politikai Ül­dözöttek Szervezete egri elnöke, aki elsősorban a hadiarvák kár­pótlásával foglalkozik, Doros Ju­dit kolléganőnknek köszöni meg írását. E cikk hatására a Kisná- nán megtartott értekezleten mintegy kétszázan vettek részt a témával kapcsolatban. Egy régi olvasónk, kovács József is szá­mos gondolatot ír le levelében. Javaslatai közül ezúttal azt adjuk közre, miszerint foglalkozzanak lapunk munkatársai többet a munkásokkal, a földnélküli egy­kori tsz-tagokkal; hallgassak meg a munkanélküliek vélemé­nyét is. Szarvas János egri olvasónk — aki régóta előfizetője lapunknak —gratulál az olvasói fórum meg­valósításához. Ám fölhívja fi­gyelmünket, hogy a hajléktala­nokhoz, a létminimum alatt élőkhöz, a munkanélküliekhez nem jut el a Hírlap. Azt javasolja, helyezzünk el „Eger, Pf. 23.” fel­iratú postaládákat városaink postája mellett, illetve a falvak polgármesteri hivatalai előtt. Mindezt azért, mert a szegé­nyeknek még bélyegre sem telik, és „segélykialtásukat” e ládákba dobhatnak. így az igazán rászo­rulók is segítséget kapnának. Természetesen ennek megvaló­sításához szponzorokra lenne szükség, s ő személy szerint bízik abban, hogy jóérzésű, tehető­sebb támogatókra találnánk en­nek megvalósításához. „Itt az ideje, hogy hazánkban a létmini­mum alatt vegetáló honfitársain­kon is segítsünk! Hát ezért va­gyok boldog a Heves Megyei Hírlap kezdeményezése miatt. Hisz az érdem az Önöké! Mi, ol­vasók, javaslatainkkal segítünk önöknek e nemes, de nehez fel­adatukban. Isten adjon hozzá jó egészséget, s szívből kívánom, si­kerüljön terve, nemes szándéka megyénk legnépszerűbb, legol­vasottabb újságjának, a Heves Megyei Hírlapnak, kollektívájá­nak a mind szélesebb körű segít­ségnyújtásban!” — úja levelé­ben. Nos, köszönjük, s továbbra is azon leszünk, hogy olvasóink megelégedésére tegyük a dolgun­Mikes Márta „Az idén túljutunk a mélyponton...” Beszélgetőpartnerünk: dr. Szabó János földművelésügyi miniszter és pártelnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents