Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

HÍRLAP, 1994. január 28., péntek SPORT 15. Szilvásváradról a Hortobágyra Nem haraggal váltak el Lovász József egy félvér (Fergeteg) nyergében, bemutatója zárópil­lanatában Lovász József tizenegy évig és három hónapig Szilvásvárad egyik szeme fénye volt. A díjlo­vagló válogatott keret tagja, ugyancsak adnak szavára a Ma­gyar Díjlovagló Szakbizottság­ban — ennek is tagja. Az elnök a sportágban megbecsült Kövy András, a vezető edző a világ­szerte ismert díjlovas, Dallos Gyula. Lovász József minden külön értesítés nélkül megvált a Szilvásváradi Állami Ménesgaz­daságtól, és most Hortobágyon az EPONA Kft. jeles eredmé­nyekre jogosító lovasa. — Meglehetősen későn, ti­zenhat évesen ültem először ló­ra, a Szolnok megyei Kőteleken. Utána Szilvásváradra kerültem díjlovasnak, most pedig vissza­kanyarodtam a sík vidékhez. — Mit lehet tudni az EPONA- ról? — Német-magyar érdekeltsé­gű kft., lovasfalu, de ha a régi his­tóriát nézzük, Epona a kelta-ró­mai istenek között a lovasok pat- rónusa volt. — Ha nem szakmai titok, mi­ért mentél el Szilvásváradról? — Nézd, a lipicai nem kimon­dottan díjlovaglásra való, tipikus fogatló. Szilvásváradon nehéz dolgom volt, mert ha leadtam egy félvért, csak úgy kaphattam egy díjlovaglásra betanítható újat. Az EPONA-nál más a hely­zet. Itt a Hortobágyon lovagol­hatok hannoverieket, holsteine- ket és oldenburgiakat is. — Csak ez volt az oka a „ váló­pernek ”? — Az anyagiakról inkább nem beszélnék, de itt sokkal töb­bet kapok, igaz, több munkáért. Jóval több a versenyzési lehető­ségem, és edzéseimen, a belo- vagláson kívül oktatással is fog­lalkozom. Úgy érzem, ezek előbbre visznek a díjlovaglás ha­zai és nemzetközi mezőnyében. — Meglehetősen hosszú időt hagytál ki... — Először volt egy lovasbal­esetem, majd szenvedő alanya voltam egy gépkocsikarambol­nak, ezek betetőzéseként pedig műteni kellett Fergeteg nevű lo­vamat. Most viszont már a régi vagyok. És ebben sokat számít az itteni csapat. Zilahy István működési igaz­gató: — Az első kapavágástól az át­adásig egy év telt el. El tudja kép­zelni, milyen heroikus munkát végeztünk? De most nem erről van szó. Örülünk, hogy sikerült megnyerni távlati terveinkhez Lovász Józsefet, mindent bizto­sítunk számára, neki pedig csak egy dolga van: eredményeket produkálni itthon és külföl­dön. Borsó Béla, az EPONA Kft. ügyvezető igazgatója: — Bár még nem túl régen dol­gozik nálunk a Lovász Józsi, munkatársaimmal együtt úgy érezzük, szorosan hozzátartozik csapatunkhoz. Többre hivatott, mint korábbi ménesében. Mi se­gítünk ebben. Nem egyik napról a másikra várjuk az eredményt, de azért nagyon várjuk... Felada­ta többirányú. Mindenekelőtt a saját edzésein túl össze kell gyűj­tenie egy ütőképes csapatot. Lovász József kapcsolata nem romlott meg a szilvásváradiak- kal. Ha ideje engedi, hazajön — családja egyelőre még itt él, és ő maga ugyanúgy mozog az istál­lók között, mint amikor még Szilvásváradon dolgozott. O nem a helyet hagyta itt, a kedve­zőbb feltételekért, a több edzési lehetőségért, a versenyzési alkal­makért szegődött a Hortobágy­ra. (sólymos) Tovább gurulnak a golyók Eddig jól „aprított” az Agria Beindult az idei nagyüzem az egri tekecsarnokban, a sportág me­gyeszékhelyi képviselői tovább hódolhatnak kedvenc időtöltésük­nek. Amikor ott jártunk, éppen az Agria Bútor NB I-es férficsapata tartotta edzését, egymásnak adták át a pályákat a gyakorolni szán­dékozó játékosok, fiatalok, felnőttek egyaránt. Yass Frigyes szak­osztályvezetőt még távozása előtt sikerült „elkapni” egy kis elemző beszélgetésre, az NB I-es újonc őszi szereplését értékelendő. — Élvonalbeli kezdésnek nem volt rossz az elmúlt szezon. — Mi is úgy érezzük. Az tör­tént, ami varható volt. Itthon mind az öt mérkőzést megnyer­tük, idegenben viszont nem győztünk. Dombóváron volt esélyünk a pontszerzésre, végül az is meghiúsult. — Végig állandó csapattal ját­szottak? — Mester, Kádár, Zsíros, Tősi, Kun, Jégerdobta végig a szezont, egyszer csereként én is beugrot­tam. — Egyénileg előfordultak hullámzó teljesítmények, az egyes mérkőzésekből erre lehet következtetni. — Tősi Pál kivételével min­denkinek voltak gyengébb nap­jai, de sikeresen átlendültek a mélyponton. Az újoncot jellem­ző tapasztalatlansag főleg az ide­gen pályákon ütközött ki raj­tunk, Tősi viszont éppen a nagy rutinjával volt ott is segítségünk­re. Vele minden tekintetben erő­södtünk, rajta nagyon sok múlt eddig, de úgy lesz a jövőben is. — A folytatásban is hasonló szereplésre számíthatunk? — A jobb csapatok jönnek hozzánk, nehéz lesz megőrizni a hazai veretlenséget. Arra számí­tunk viszont, hogy idegenben is megtörik a „jég”, és sikerül majd pontokat szerezni. Ha érvénye­sül a papírforma a következő szezon elején, akkor jó tava­szunk lehet. Az ötvenszázalékos teljesítmény nem lenne csekély­ség egy újonctól. Erőinkből any- nyit feltétlen ki kell „csikar­nunk”. — Nem volt hosszú a szünet. — A tavaszi szezon már a hét végén beindul, szombaton 10 órakor a Dunaújvárosi Építőket fogadjuk Egerben. (fb) 1994: A kerék­pározás éve Gyöngyösön Gyöngyösön, a Vincellér Pan­zió különtermében tartotta meg az Avar Túrakerékpár Klub so­ros közgyűlését. Az eseményen Bozsik István, a túra- és hegyike­rékpárosokat, triatlonistákat tö­mörítő klub vezetője számolt be az elmúlt évben végzett munká­ról, és szó esett az ez évi célkitű­zésekről is. Gyöngyösön szeret­nék, ha az idei esztendő a kerék­pározás éve lenne, és — amint az elhangzottakból is kitűnt — bíz­nak a kormány és a hírközlő szervek által meghirdetett támo­gatásokban. Úgy gondolják, hogy a sportolási kedv csak foko­zódni fog a jövőben, és szerveze­tük, közösségi munkájuk hozzá­segítheti a polgárokat a kerékpá­rozási kultúra színvonalának emeléséhez, a kerékpárutak lé­tesítéséhez, és ezen keresztül a biztonságosabb közlekedéshez. Az idei tervekről, elképzelé­sekről a Mátrafüredért Alapít­vány égisze alatt tevékenykedő klub közgyűlésén elhangzott, hogy hétvégeken rövid túrákat szerveznek Gyöngyösön és kör­nyékén, de szép számmal lesz­nek hosszabb tekergések is. Részt vesznek a bringások a Mátrafüreden május elsején sor­ra kerülő Benei búcsún, ezenkí­vül nyáron kerékpáros napközik szervezését is tervezik. Az elkép­zeléseik között szerepel több dí­jazott országúti és hegyikerékpá- ros-verseny megrendezése, to­vábbá szeptember 17-én újra sor kerül kiemelt rendezvényükre, a kerékpáros egészségvédő napra. Arról, hogy miként tudják terve­iket valóra váltani, elhangzott: a szabadidősport nem tud meglen­ni támogatók nélkül. így különö­sen becsülendő — hangsúlyozta Bozsik István —, hogy az 1994. év első szponzora Faragó Gyula vállalkozó, akinek segítségére bizton számítha Aki támo­gatni kívánja a gyöngyösi bringá- sokat, csatlakozni szeretne ren­dezvényeikhez, az Gyöngyösön, a Városkert út 22. szám alatti le­vélcímen jelentkezhet az Avar Túrakerékpár Klubnál. (korcsog) Röplabda Szuper Liga Mariborban — majdnem A Kordax-Eger női röplabda­csapata az elmúlt napokban két­szer is pályára lépett a Szuper Li­gában. Az elutazás előtt Kosziba István edző kulcsfontosságúnak minősítette ezeket a Szlovéniá­ban sorra került összecsapáso­kat, hiszen egy esetleges kettős győzelem megszilárdította volna a csapat helyet az első hat között. A szerda esti maribori találko­zón óriási küzdelemben 3-2-re maradtak alul Bardiék, úgy, hogy 2- 1-re már az ESE vezetett, amikor a házigazdák 13-ra hoz­ták a negyedik játszmát, és egyenlítettek. A mindent eldön­tő utolsó szett szintén nem min­dennapi izgalmakat tartogatott, az egriek a legvégsőkig kitartot­tak, ám a vendéglátók 16-14 arányban jobbnak bizonyultak. A táblázat élén a horvát Mla- dost Zagreb áll, 12 mérkőzésen szerzett 24 ponttal. A Kordax- Eger 9 mérkőzésen 6 pontot gyűjtött, s ezzel nyolcadik. Tegnap este egy ugyancsak szlovén együttes, a Celje volt az ellenfél. A „szelídíthetetlen oroszlánok vezére” Milla, a matuzsálem A dél-afrikai The Sowetan is megerősítette azt a hírt, mely sze­rint a kameruni labdarúgó-válo­gatott 42 éves csatára, Roger Mil­iő ott lesz az Egyesült Államok­ban júniusban es júliusban sorra kerülő világbajnoki döntőben. A „szelídíthetetlen oroszlánok” be­cenévre hallgató kameruni lab­darúgók egyik legkiválóbbja volt Milla az 1990-es vb-n. A nemzetközi futballtörténe- lem szép számmal ismer olyan „old boy”-korú futballistákat, akik a negyvenen túl is szupeijá- tékra voltak képesek. A legis­mertebb példa az angol sir Stan­ley Matthews, aki 17 és 50 éves kora között játszott a nem éppen kisasszony-futballjáról ismert Angol Ligában. Áz olasz Dino Zoff kapus 41 életévet számlált, amikor 1983-ban 112. váloga­tottságát ünnepelte. Milla vi­szont ha ott lesz az idei World Cup-csatákon, ő minden idők legkorosabb futballistája a nép­szerű sorozat fináléinak históriá­jában. Ramovill Hírlap- Kupa ’94 Eger, január 28-30. Kemény Ferenc Sportcsarnok MA 15.30: Diákmérkőzések 16.30: Tenk — Besenyőtelek Jv.: Bartos 17.30: Diákmérkőzések 18.30: Gyöngyös — Füzesabony Jv.: Bartos SZOMBAT 10.00: . Heves M. Vál.— Eger SE Jv.: Kalicz 11.00: Besenyőtelek — SBTC Jv.: Márta 12.00: FC Hatvan — Tenk Jv.: Berta 13.00: Edzők — Játékvezetők Ebédszünet 16.00: Diákmérkőzések 17.00: FC Hatvan - SBTC Jv.: Mezei 18.00: Eger SE — Gyöngyös Jv.: Kóródi 19.00: Heves M. Vál. — F.abony Jv.: Tóth B. VASÁRNAP 9.00: Heves M. Vál. — Gyöngyös Jv.: Mezei 10.00: Tenk - SBTC Jv.: Berta 11.00: FC Hatvan — Besenyőtelek Jv.: Birincsik 12.00: Füzesabony — Eger SE Jv.: Mészáros Ebédszünet 15.00: Női Ligav. — Egri Lendület 16.00: Megyei kispályás döntő Mérkőzés a III. helyért 18.00: Mérkőzés az I. helyért 19.00: Eredményhirdetés BELÉPŐDÍJ: 100 Ft Diák- és nyugdíjas 60 Ft Tavaly ez volt a „célfotó”: 1. Füzesabony, 2. Eger SE, 3. Heves Me­gye Válogatottja. Ma este ismét a dobogóért küzdenek. Teremvarázs Ki merné azt állítani, hogy az elemek téli tombolása űzi, hajtja be az egri körcsarnokba a népet így év elején, immár sokadik alkalom­mal. Ki merné azt bizonygatni, hogy jobb dolga nem lévén, támad ez a sajátos hétvégi csődület, ülnek fel az emberek a lelátóra, esetleg ácsorognak egymás mellett órák hosszat, miközben mindenkinek megvan ott lenn, az aréna középpontjában a „szíve választottja”. Az érzelmeken túl, amelyek arcot adnak ennek a tömegnek, amelyek a magyar foci okozta sok-sok csalódás ellenére még mindig a kerek bőrgolyóbis bűvkörében tartják őket, lennie kell valamiféle észérvek­ből fakadó vonzerőnek is, ami kicsábítja a csarnokba a szurkolókat. A magyarázat az lehet, hogy a foci teremben varázslatosabb játék, mint szabad téren, ahol a nagyobb tér és a hosszabb játékidő miatt minden egy kicsit lelassul, és a többi labdajátékhoz képest vontatot- tabbak az események. Egy kicsit jéghokis ez a változat, jég, korcso­lyák és ütők nélkül, ám megannyi mandinerrel, kicsi kapuval, és ese­tenként a bodicsek is becsúszik. A labda meg valósággal „megbolon­dul”, őrült sebességgel cikázik ide-oda a lábakon, a kombináció alig születik meg a fejekben, ha megfelelő ügyességgel párosul, máris gólt süvölthet a nagyérdemű. Meg aztán — tegyük a szívünkre a kezünket — melyikünket nem önti el a jóleső elégedettség hulláma, ha a szerényebb tudásúnak el­könyvelt csapat megtépázza esetleg egy NB Il-es együttes tekintélyét, vagyis a kisebb, a gyengébb fölébe kerekedik a muszklis behemótnak. Ez ősidők óta népszerű dolog, s — hogy a focinál maradjunk — te­remben ennek sokszorta nagyobb az esélye, mint a szabályos méretű küzdőtéren. A másik, szintén nem elhanyagolható körülmény meg az, hogy a mi, nagypályán nemegyszer csak csetlő-botló, sokat szidott magyar focistáink teremben egyszer csak egy egészen eladható valamit pro­dukálnak, hirtelenjében jóval piacképesebbé válnak, mint egyéb­ként. Ennek aztán egyenes következménye, hogy a közönség is átala­kul, a máskor magába süppedten szotyolázgató, szórakozottan leske- lődő drukker ez egyszer elkezd figyelni, merthogy van mire. Már nem búslakodik, hanem pirosra tapsolja a tenyerét — hihetetlen, de még az ellenfél arra érdemes megmozdulásainak is kijár a tetszésnyilvání­tás. Az érzékeny barométer már nem süllyed a mélybe, az ajkak ösz- szecsücsörödnek egy-egy leheletfinom megoldásnál — nahát, hogy szorulhatott ennyi finesz ebbe a Pistibe?! Eddig ügyesen titkolta... — felszisszenünk, ha mellémegy, pedig ott tátongott a kapu teljes széles­ségében, és boldogan csépeljük a térdünket, ha nyernek a fiúk. Már nem viselkedünk, kínosan ügyelve minden mozdulatunkra, felszaba­dulunk, megszabadulunk nyomasztó gondjaink terhétől, miközben azt dünnyögjük magunkban megszállott módjára: „Nem is olyan rossz ez a magyar foci, nem is olyan rossz...” Észre sem vesszük, és né­hány órára újra szurkolóvá válunk, ezt tette velünk — abonyiakkal, tenkiekkel, besenyőtelkiekkel, sőt még az egriekkel is — a nagy va­rázsló, a JÁTÉK. n _ T , ,, Buttmger László Éjszakáztak az abonyiak Az elmúlt héten természetsze­rűen felgyorsultak az előkészüle­tek a Ramovill-Hírlap-kupa küzdelmeire. Ma délután fél négykor a diákok mérkőzéseivel megkezdődnek a háromnapos küzdelmek, színre lépnek a csa­patok. A színfalak mögött járva igyekeztünk bepillantást nyerni a műhelymunkába. Aki tehette, élt a lehetőséggel, beleszippantott a Kemény Fe­renc Körcsarnok levegőjébe. A Heves Megyei Válogatott szá­mára kötelező volt a „szűrés”, a keret szűkítése céljából két fog­lalkozást is tartottak. A szerdai sikerült jobban, akkor már min­denki beleadott apait-anyait. Még Stolcz Gyula gyúrónak is akadt dolga. Ízelítőnek feltétlen jó volt, amit a fiúk nyújtottak, a Fodor-Fenyves-Lászfó edzői hármasnak főhetett a feje, mi­előtt döntött. Kár, hogy csak egy csapatot indíthatnak, mert gaz­dag anyagban dúskálhattak, mi­előtt kihirdették a maradó név­sort. Ezek: Dávid, Hegyi, Hor­váth A., Horváth T, Farkas R., Fekete, Fenyves, Csömör, Bar- tuska, Bóta, Barta, Berecz, dr. Jacsmanik, Pádár, Pápai, Mol- csány, Szilágyi, Zay. Tagja a ke­retnek a boldogi Litkei Ákos is, aki alig múlt 15 éves. Mint közeli, az Eger SE is át­vette a leckét néhányszor a csar­nokban, a Besenyőtelek labdarú­góit is láttuk, nemcsak a tribü­nön. A körcsarnok zsúfolt prog­ramját bizonyítja, hogy a Füzes­abony kedden 21.30-tcor tartha­tott csak edzést. A héten napkö­zis rendszerben készülő abonyi­ak esetenként keményen „oda­tettek” egymásnak, a nézőtéren ülők igencsak felszisszen­hettek. A lelátón ugyanis néhány megfigyelő is rendre tette tiszte­letet. Lehet, hogy spontán szóra­kozásul, lehet, hogy kikémlelni valamit mások tudományából. Leshelyzetben ülni könnyebb volt, mint loholni. Az edzők álta­lában ötpercenként váltották .. sorokat. Aki nyerni akar, a 2x25 ere alatt nem sokat lazsálhat, edig legalább egy mérkőzést mindenki „fogni” akar. A hatva­niakról, a gyöngyösiekről, a sal­gótarjániakról, a tenkiekről csak „szabadkozó” híreink vannak, ami a nyerési esélyeket illeti. A titkolózásnak is vege szakad ma délutántól kezdve. (A játékvezetőknek halkan megsúgjuk: az edzők összeszok- tato foglalkozást tartottak szer­dán a Dobóban. Nagyon készül­nek, bár sok a sérültjük. A fél csapatnak a térde „kivan”.) (fb) ■ Wúx.» A Ligaválogatott ellen A vasárnap délutáni program nyitányán lép pá­lyára az Egri Lendület női csapata. A kórházi gárda ellenfele a bemutató mérkőzésen a Ligaválogatott lesz, amelyet szakmailag Virág Iván irányít. Áz eg­riek egy hete Kazincbarcikán csoport őztesek let­tek, s visszavárják Boldvai Gyula edző együttesét a 20-i döntőre. Á Lendület teremben is sikeres kere­te: Harkály, Vajmi, Simon, Dudásné, Fekete, Havi­ár, Szebenszky, _ ubai, Gál, Szabó. * * * A Lendület eredményessége függ a fehér mezes Gál R. formájától is. Tavaly elemében volt...

Next

/
Thumbnails
Contents