Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

HÍRLAP, 1994. 5., szerda SPORT 7. Asztalitenisz Bánszki és Hornok elsősége Nemrégiben rendezték meg Gyöngyösön a város és körzete pingpongozol számára a Top 12 elnevezésű vetélkedést, amely a karácsondi Bánszki Ferenc és az ecsédi Hornok Valéria sikerét hozta. Az eredmények. Férfiak: 1. Bánszki Ferenc (Karácsond), 2. Máté Tibor (MSE), 3. Csombók József (Karacsond), 4. Deli, 5. Fehér, 6. Tőzsér (mindhárom Gránitsped), 7. Kapitány (Ecséd), 8. Dózsa, 9. Sultisz, 10. Novák (mindhárom MSE), 11. Safranka, 12. Dráviczki (mind­ketten Domoszló). Nők: 1. Hor­nok Valéria (Ecséd), 2. Susán Margit (MSE), 3. Szőllősi Judit (Domoszló), 4. Ruskóné (MSE), 5. Hajdú (Domoszló), 6. Nagy (Ecséd), 8. Hajdú (Do­moszló), 8. Csekő (MSE). A világ legjobb tizenegye A híres francia labdarúgó­szaklap, a France Football a ha­gyományoknak megfelelően most is megszavaztatta az 1993- as év „álom tizenegyét”. A 20.000 francia s; avazó az olasz Juventus játékosát, Roberto Baggiót találta a tavalyi év leg­eredményesebb játékosának, második helyen a horvát A len Boksic végzett, míg a „bronzér­met” a brazil Romario tudhatja magáénak. A „legjobb tizenegy” névsora: Bemard Lama (P. Sa­int-Germain) — Mauro Tassotti (Milan), Basile Boli (O. Marseil­le), Ronald Koeman (Barcelo­na), Paolo Maidini (Milan) — Didier Deschamps (O. Marseil­le), Valdo (P. Saint-Germain), Roberto Baggio (Juventus), En- zo Scifo (Monaco) — Alen Bok­sic (Lazio), Romario (Barcelo­na). Japán mérnök a Ferrarinál Az olasz Forma-1-es cég, a Ferrari mindent megtesz azért, hogy az új idényben minél sike­resebben szerepeljen. Az istálló szerződtette a japán Osamu Go­to tervezőmérnököt, aki 1987 és 1991 között a Hondánál tevé­kenykedett, s részese volt az öt világbajnoki címnek. A japán szakember legutóbb a McLarent segítette. Legjobb európai: Christie és Almsick Az Európai Sportújságírók Szövetsége (UEPS) véleménye szerint az elmúlt esztendő leg­jobb európai sportolója a férfi­aknál a 100 méteres síkfutás vi­lágcsúcstartója, a brit Linford Christie, a nőknél pedig a hat­szoros Európa-bajnok német úszónő, Franziska van Almsick lett. Higuita szabadlábon A hétvége helyett végül is hét­főn helyezték óvadék ellenében szabadlábra René Higuitát, a ko­lumbiai labdarúgó-válogatott kapusát, aki tavaly június óta a bogotai börtönben várta ügyé­nek tárgyalását. A 12.250 dollárt eddig azért nem tudta Higuita családja kifizetni, mert a kapus minden vagyonát lefoglalta a rendőrség. Higuita, aki egy em­berrablásban közvetítőként vett részt, nem hagyhatja el hazáját, míg ügye nincs lezárva. így bi­zonytalanná vált a júniusban, az Egyesült Államokban kezdő vi­lágbajnokságon való részvétele. Van pénz a Real Madridnál? Ramon Mendoza, a Real Madrid, a hírneves spanyol lab­darúgóklub elnöke cáfolja azo­kat az állításokat, miszerint a ki­rályi gárda anyagi gondokkal bajlódna. Korábban olyan hírek terjedtek el, hogy a Real Madrid 3,5 milliárd pesetás adósságot halmozott fel, amiért kénytelen eladni a chilei Ivan Zamoranóta német Bayern Münchennek. Klubszoba az oroszi lövészeknek A napokban tartotta meg klubközgyűlését a Gyöngyös- oroszi Községi Honvédelmi Klub, amelyet megtisztelt jelen­létével Tóth Tiborné polgármes­ter asszony és Belkovics Béla, a VAMAV gyöngyösi lövészklub­jának elnöke. Molnár Tibor klubelnök tar­totta a beszámolót, kinek irá­nyításával sikerült átvészel­ni a nehéz időszakot. Az is nagy eredménynek számít, hogy nem szűnt meg a klub, sőt szép sikere­ket ért el. Hármas célkitűzésüket megvalósították, rendbe tették az 50 m-es golyós lőteret, felújí­tották a leromlott állagú klub­szobát, ahol helyet kapott egy hatállásos, légfegyveres lőtér. Az említetteken kívül még a verse­nyekre is futotta. Az 1992-es esztendő ezen a téren nem hozott említésre méltó eredményeket. A tavalyi évvel már több büsz­kélkedni valójuk van, hiszen a megyei bajnokságon a pisztolyos csapat harmadik nelyezést ért el. Az országos bajnokságon Simo- nyiné Nagy Hajnalka a piszto- lyosok között hatodik lett, és fér­je, Simonyi László is „belőtte magát” az első tíz közé. Hogy van, mit csinál az egykori világbajnok? Úgymond magánemberként, „inkognitóban’1 szakított egy kis időt arra az egykori tájékozódási futó világbajnok, Monspart Sarolta, hogy megtisztelje a kerékpáros egészségvédő nap gyöngyösi ren­dezvénysorozatát. Elfoglalt ember, ideje percre pontosan be van osztva, de mégis eleget tett az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat Gyöngyösi Intézete meghívásának, ott volt Mátrafü- reden az Avarban, a kerékpárutak létesítéséről a közelmúltban tar­tott tanácskozáson, amikor nekünk is sikerült néhány szót váltani vele. — Jelenleg mivel foglalkozik, Sarolta? — A Nemzeti Egészségvédel­mi Intézetben dolgozom, és az egészségnevelési programnak vagyok az irányítója. Fo felada­tunk — amiért én is ide kerültem -, hogy az országban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgalatoknak segítsünk, amennyire csak tudunk. Ők ezt nagyon igénylik, nagyon jó part­nerek, de természetesen nekünk az anyagi lehetőségeink azért be vannak határolva. Konkrétan ar­ra gondolok, hogy szakanyagot, kiadványokat kemek, és akkor még az egészség egész témakörét átfogjuk, a táplálkozástól a kör­nyezetvédelemig, amihez én ér­tek: a rendszeres mozgásig. Ezek után jön még a mentálhigiéné­nek az a része, amit sokáig elfe­lejtettünk, ezt is helyre kellene tenni, és itt szükség van a kom­munikáció, a társadalmi támasz, a család, a barát, a másság elis­merésére. Onnan kezdve, hogy a politikus a másik pártból ven a fejét, mert nem azonos a vélemé­nye.., egészen odáig el kell jutni, hogy el tudják fogadni a tolóko­csis vagy testi hibás gyereket, a nagyon ráncos pofijú nagyma­mát..., mert az más. — Egyébként Ön hogy van? — Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam: öregszem, de azért jól érzem magam, mert pi­cit azt csinálom, amit szeretek. Nem tudom, látszik-e rajtam...? — Nagyon is látszik, ele az em­berekben még mindig él az a szörnyű—kullancs okozta — be­tegség, és annak csak örülni le­het, hogy Monspart Sarolta él, mozog, dolgozik, agitál... — Nem voltam mindig ilyen alázatos, de most már ez az idő függvényében változott, mert 15 éve volt a kullancsos eset. Na­f yon sokat gondolkoztam azon, ogy miért pont engem, miért pont így, szóval végül is ez egy pech. Sokszor azt' mondtam, hogy nyertem egy vb-t, mert sze­rencsém volt, és ez volt egy plusz, amíg a kullancsos dolog egy mí­nusz. Azt mondom: most az élet­tel, sorssal egy-egy. A másik ré­sze a dolognak: egy olyan vélet­len volt, hogy ha valaki ilyenért nem merne erdőbe merészkedni és nem mozogna, az badarság lenne. Ilyen alapon otthon az ágyban sem lehetünk nyugod­tak, ha csak a szörnyű robbanás­ra gondolok, ami Békásmegye­ren történt. — Mik szerepelnek a tervei­ben? — Itt most már az intézetben aránylag kaptam egy nagyobb le­hetőséget, hogy én foglalkozha­tom azzal, mire lenne szüksége a lakosságnak. Ez mindig a legne­hezebb, mert mindenkinek min­dig segíteni kellene mindenben, és ilyen nincs. Abban a percben, ha szóba kerül egy réteg — és di­vatos ugye a felső rétegnél, hogy fittness-szalonokba jár, ananá- szos, tengerisós kajákat csinál -, azt nem akarom támogatni. Csakúgy, mint most nagyon di­vatos a hajléktalanokon, legszél­ső rétegeken segíteni, de hala Is­tennek nincsenek olyan sokan. Egyszóval, valahol mindig elfe­lejtjük — és azért hadakoztam nagyon sokáig a főnökömmel, most végre szabad kezet adott -, hogy itt középen, a két szélsőség között van 8 millió ember, és ve­lük szeretnék foglalkozni, leg­először is az iskolásokkal. — Az a fő gond továbbra is, hogy nem mozgunk eleget! Sok esetben idő sincs rá. — Valóban így van, ez a fő gond, de legalább egy új generá­ció kell, amíg megtanítjuk őket arra, hogy a rendszeres testmoz­gás létfontosságú. Szép példa er­re a kerékpáros egészségvédő nap, mert a gyerekeket megmoz­gatja. Azt mondják majd, hogy ez jó volt, „nem is láttam még azt a dagonyát, erdészházat”. Én nem tudom, hogy minden gyön­gyösi elmondhatja-e magáról, hogy volt fenn a Pipis-hegyen a repülőtéren, és látta ezt a gyö­nyörű helyet? Nem hiszem, mert Budapesten is úgy van, hogy mindenki csak a Normafát isme­ri, és az összes többi részét a bu­dai hegyeknek nem. Abban az esetben, ha a gyerek otthon rágja a fülét a szülőnek egy-egy jól si­került tömegsportrendezvény után, akkor legközelebb együtt is elmennek. A gyerek nagyon jó mozgató erő, sok szülő akkor már hajlandó mozogni, ha a gyerkőc invitálja, és ha ő így nő fel, akkor életeleme, életmódjá­nak fontos része lesz a mozgás. — Reméljük, hogy így lesz, és köszönjük a beszélgetést! Korcsog Béla A kerékpározás az egészségmegőrzés fontos eszköze — ezt a véle­ményt osztja Monspart Sarolta is (Fotó: Szántó György) Fiúk, jó lesz vigyázni! Egy diáklány ellenfélre vágyik Csathó Lili cselgáncsozó átveszi a Heves megye jó tanulója — jó sportolója kitüntetést (Fotó: Gál Gábor) Heves megye jó tanulója — jó sportolója kitüntetések decem­beri átadásán egy magasra nőtt, hosszú hajú cselgáncsozó lányt is szólítottak a díj átvételére. Csathó Lili, az egri 2-es számú általános iskola kitűnő tanuló­jaként, a Miskolci VSC sporto­lójaként érdemelte ki méltán az elismerést. Időközben a Szilá­gyi Gimnázium diákja lett, és a téli iskolai szünidő adott alkal­mat arra, hogy eddigi sportolói pályafutásáról beszélgessünk. — Hogyan lesz egy lány a küz­dősportok egyikének szerelme­se? — Bátyám nyomdokain, saját elhatározásra, három és fél éve kezdtem el cselgáncsozni. A Do­bó-gimnázium tornatermében Hosszú Kálmánná volt az edzőm, a legnagyobb gondnak az mutatkozott, hogy nem talál­tunk edzőpartnert. — Valahogy aztán csak akadt küzdőfél. — Á körcsarnokban folytat­tam később az edzéseket. Mivel a lányok ott is kevesen voltak, gyakran a fiúkkal kellett meg­küzdeni. Tóth Péter, majd Hor­váth Tamás irányításával készül­tem a versenyekre, jelenleg Jár­dán Tamás az edzőm. Egerben tartjuk természetesen az edzése­ket, de mint köztudott, egyesület hiányában az MVSC színeiben lépünk tatamira. — Milyen gyakorisággal? — Annak ellenére, hogy na­gyon szeretek versenyezni, éven­te csak 4-5 alkalom adódik az erőpróbára. Az ifjúsági II. kor­csoport 66 kg-os súlycsoportja most az enyém. — A sok közül melyik ered­mény értékelhető a legtöbbre? — Az országos bajnokságon hetedik lettem, a Magyar Kupa küzdelmein pedig második. Többek szerint nagyon értékes a Milky-kupán elért második he­lyezésem is, ahol egy kitűnő el­lenféllel vívtam nagy csatát. Má­sok pontot sem tudtak elérni, ne­kem egy Wazaari is sikerült. Saj­nos, a nagy izgalomban nem tud­tam, hogy én vezetek, és eltakti­káztam a győzelem nagy lehető­ségét. — A célok mit irányoznak elő? — A sok tanulás mellett is reá­lisnak tartom, hogy teljesítsem az ifjúsági aranyjelvényes szintet, aztán a többit majd később meg­látjuk. — Mit szólnak az osztálytár­sak az eredményekhez? — Folyamatosan egyre in­kább tudomást szereznek arról, hogy rendszeresen sportolok. Néha a fiúk ha hülyéskednek, kénytelen vagyok őket figyel­meztetni, hogy kivel állnak szemben... (fesztbaum) így kezdték az új évet (II.) Az új év, amely két nyári olimpia között a félidőt is jelenti, ismét eseményekben gazdag. Küszöbön a lillehammeri téli ötkarikás já­tékok, nyáron a labdarúgó-világbajnokság kerül majd az érdeklő­dés középpontjába, lesz úszó- és vízilabda-vb, atlétikai Eb — csak néhányat kiemelve a gazdag kínálatból. S akárcsak az elmúlt évek­ben, az MTI Sportszerkesztősége 1994 első munkanapján is kér­déssel fordult a sportéletben tevékenykedőkhöz, hogy miként kezdték az új esztendőt, mik lesznek az első események, kik a leg­frissebb utazók. A téli sportok nem alusszák téli álmukat Sok sportági szövetségnél az új esztendő első napjai uborka- szezonnak számítanak. Nem így a téli sportok háza táján, hiszen a korcsolyázóknál és a síelőknél is teljes a nagyüzem, tekintettel a naptár állására, s főleg a néhány hét múlva kezdődő lillehammeri téli olimpiára. A Magyar Sí Szövetségben a legjobb hírt január első napjai­ban az jelenti, hogy Galyatetőt mintegy 20 centis, sportolásra ki­válóan alkalmas hótakaró fedi. Az óesztendőt búcsúztatva, az új évet köszöntve sorra tartják a sí­futó felmérőket, viadalokat, amelyeken természetesen rajt­hoz állnak az ötkarikás szereplés jogát kivívott biatlonisták is. Va­sárnap például a gyöngyösi Pa- nyik János és Bozsik Anna volt a győztes. Az északi szakág képvi­selői tehát hazai havon folytatják az edzéseket a jövő keddig, ami­kor is a soron következő Világ­kupa-versenyeket veszik célba Ruhpoldingban és Atholzban. Az alpesi olimpikonjelöltek ugyanakkor az ausztriai magas­latokon készülnek Altenmark- ban. A Magyar Korcsolyázó Szövetségben a közelgő Európa- bajnokságokra tekintenek. A műkorcsolyázóknak két he­tük van még a koppenhágai kon­tinenstalálkozóig, ráadásul a ma­gyar jégtáncospár kilétére csak a csütörtöki válogató után derül fény. Vedres Noémi és Szentir- may Endre, illetve Berkes Enikő és Tóth Szilárd még csak re­ménykedik, míg Czakó Kriszti­na, Nagy Emília és Kerekes Zsolt nyugodtan gyakorolhat a Buda­pest Sportcsarnok edzőpályáján. A gyorskorcsolyázóknál már a hét végén sor kerül a négytávú összetett Európa-bajnokságra, amelyen Dolp István egyedül képviseli a magyar színeket. Ausztrália messze van tenisz-szemmel is ••• Az év vége legnagyobb honi teniszhírét Krocskóék és a Nyír­egyházi VSC szakításajelentette. Az Ungvárról áttelepült család szerződése lejárt a nyírségi klub­bal, s míg Krocskó József német klubhoz szerződik, addig edző­édesapja Sopronban tevékeny­kedik tovább. A nemzetközi teniszélet első nagy eseményére már csak két hetet kell várni, január közepén hagyományosan Melboume- ben gyülekezik a fehér sport krémje. Az év első Grand Slam- tomája, az ausztrál nyílt bajnok­ság azonban magyar résztvevő nélkül zajlik. A magyar csapat 1993-as Davis Kupa-bravúijá- nak részesei, Noszály Sándor és Krocskó József nem vállalkoztak arra, hogy a számukra kedvezőt­len, kemény és gyors betonpá­lyán megvívják a kilátástalanul nehéz selejtezőt, helyette kisebb jelentőségű ATP-Challengere- ken próbálják gyarapítani világ- ranglistás pontjaik számát (No­szály például Árgentínában, sa­lakon versenyez a közeljövő­ben). A nőknél sem lesz magyar in­duló, hiszen Földényi Annamá­ria és Temesvári A ndrea sem jo­gosult a főtáblára világranglistás helyezése alapján, a kvalifikáció­ért pedig nem repülnek át a Föld másik szegletébe. Azért a leány ifjúsági versenyben lesz kiért szorítani, a november óta Új-Zé- landon és Ausztráliában készülő és versenyző Gáspár Petra Mel- boume-ben is pályára lép. Sopronban fociznak (is) a pólósok Az esztendőt igazán intenzí­ven kezdők közé tartoznak az év csapatának választott férfi vízi­labda-válogatott tagjai. Már má- sodikán, vasárnap összetoboroz­ta játékosait Horkai György szö­vetségi kapitány, hogy Buda­pestről még aznap estére Sop­ronba tegye át — egy hét erejéig — működési színhelyét az együt­tes. — Tizenöt játékost hoztam magammal ide a nyugati határ­szélre, ahol ragyogó idő fogadott bennünket — kezdte összefogla­lóját a szakvezető. — Egyetemis­táim közül eleve velünk tartott Benedek, míg a vizsgázó Péter, Varga és Tóth Frank később kapcsolódik be a munkába. A program többé-kevésbé min­dennap azonos, délelőtt másfél órás tornatermi foglalkozás, a városi sportcsarnokban súlyzók, kondicionáló gépek segítenek a fizikai erő növelésében. Tizen­egy és egy között az uszodában dolgozunk, úszás is és a labda is szerephez jut. Délután ismét a tornaterem következik, majd es­te két-három órás uszodai edzés teszi teljessé a napot. Ám nem­csak alapozásról van szó, már csak azért sem, mert a válogatot­tak zöme klubcsapatával, az UTÉ-vel, a Vasassal, a BVSC- vel és a Szegeddel a különböző európai kupákban is érdekelt, s már januárban vízbe szállnak ne­gyeddöntős ellenfelükkel. De azzal is igyekszem oldani az edzőtáborozás egyhangúságát, hogy olykor focizhatnak is a srá­cok, hegymászás, túrázás is sze­repel elképzeléseink között, és lehet, hogy a szánkózás örömei­be is belekóstolunk az egy hét alatt. Hazatérésünk után min­denki a klubjában készül tovább, aztán persze további összejöve­teleink lesznek. A válogatottnak februárra tervezünk először fel­lépést, a szlovák, a román, eset­leg a német csapat jöhet szóba budapesti edzőpartnerként, 1994 első külföldi megméretése pedig az áprilisi franciaországi húsvéti torna lesz, ahol mi is részt veszünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents