Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-27 / 22. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. január 27., csütörtök Egri ősbemutató: New-Buda Nemzetiszín álmok Ritkán kerül sor manapság ősbemutatóra, mert nem születik sok darab. Ebben a felfordult világban nem könnyű itt és most érvényes műveket írni, amelyek ráadásul általános mondanivalót is hordoznak. Ha nehéz is, nem lehetetlen: ezt igazolja Békés Pál: New-Buda című színműve, amely első ízben az egri Gárdonyi Géza Színház közönsége elé került. A szerző nemzeti sorskérdéseinkkel foglalkozik, de szereplőit nem hazai környezetben ütközteti. A ’48-as szabadságharc utáni amerikai emigránsok között játszódik a New-Buda, valóságos történelmi helyzeteket és szereplőket idézve fel. Arról beszél, hogy milyen indulatok, szándékok, s végső soron milyen jellemek húzódnak meg az események mögött. Ennek érdekében nem „rángatja le” a földre a hősöket, sokkal inkább arra törekszik, hogy emberi mivoltukban ábrázolja őket, tisztelettel s szinte gyöngédséggel. Ilyen szempontból a legjobb drámai hagyományokra alapozta a fiatal szerző a művét, másrészt azt is figyelembe vette, hogy mennyire átformálódott a közönség szemlélete, amióta a film és a video nemcsak felzárkózott a színház mellé, de mindennapi életünk részévé, olykor meghatározójává vált. Ezért nem érdemes mindenáron megtartani a klasszikus szabályokat, így a hely és az idő egységét sem. A mai ember tudatában egymástól sok ezer kilométerre történő események is egymás mellé kerülnek, mert a távolságokat lecsökkentették a modern technikai eszközök. Nem is szólva a modern, filmes megoldásokról, amelyek szinte beláthatatlan lehetőséget kínálnak az alkotóknak. Ez az átalakulás segített az írónak és a rendezőnek, Hegedűs D. Gézának, mert lehetővé tette a magyar alapproblémák érzékletes megjelenítését. Oly sokszor szorult a határokon kívülre, emigrációba a nemzeti gondolat, s futott zátonyra talaját vesztve, hogy nagyon sokat megtudhatunk e téma feldolgozásán és az új ábrázolási lehetőségeken keresztül önmagunkról. Voltaképpen álmok ütköznek meg egymással, a függetlenség és a szabadság nemzetiszín álmai. Bármennyire is valószínűtlennek tűnnek mai szemmel, szabadság- harcunk emigrációba szorult hősei véresen komolyan gondolták azokat, s életüket tették megvalósításukra. Több konfliktus is feszül a darabban. A legmélyebb ellentét a két egykori harcostárs, Kossuth és Újházy, az 1849-es komáromi kormánybiztos között alakul ki. A száműzött kormányzó az amerikaiak támogatását szeretné elnyerni a magyarországi fordulat érdekében, míg Újházy új hazát akar alapítani a tengeren túl. Mindkét terv önmagában is ellentmondásos és reménytelen, de képviselőik végigjárják az utat a vakmerő reményektől a kudarcig, amely számukra nem jelent igazi bukást, mert egyéniségüknek megfelelően járják tovább útjukat. Az Újházy Lászlót alakító Áts Gyula ábrázolja legerőteljesebben a minden gátló tényezőn, sőt lehetetlenségen túllépő személyiséget. Szinte egyetlen lendülettel éli meg sorsát az az ember, aki mindent és mindenkit a „vállára vesz”, szinte még a szó valóságos értelmében is. Az ő ellenpontját a Madarász Lászlót megformáló Csendes László adja, aki megőrzi a reális gondolkodását, mégis ő marad New-Buda utolsó lakója. Szemtanúja az álmok pusztulásának, mindvégig tisztán látja az ellentmondásokat, mégis ott tartja a hűség különös konoksága. A kis magyar kolónia mindegyik tagja sajátos színt képvisel. A társulat jó összmunkája, a rendező pontos irányítása következtében igen jól megismerhetjük őket együtt és külön-külön. A kis csapat lelke Újházyné, akit Bókái Mária állít elénk. Asszonyi melegségével otthont teremt a pusztaságban. Két lánya két különböző típust jelent. Klára (Deák Éva) dolgos teremtés, aki hasonló életre termett, mint az édesanyja. A fantaszta honfitársai között ezt nem találhatja meg, ezért egy jenki felesége lesz. Ilka (Csonka Anikó) bájos és törékeny, természetes módon sodorja el az élet, mert párjával, Madarász Vilmossal (Kancsár József) már csak félig határozza meg őket a szabadságharc álma. Az ő leendő világuk már Amerikában gyökerezik. Fésűs Tamás Pomutz György katonatiszt szerepében az egyszerű hadfit jeleníti meg, akinek a dolga a hadviselés, ezért sodorja tovább az élet. Tunyogi Péter lírai alkatának megfelelő szerepet kapott: Kerényi Frigyesként egyenesen vezet az útja a költészettől az aranyásásig. Kelemen Csaba a talaj vesztett arisztokratát állítja elénk, akinek jelleme és világa eredendően mesz- szi állt a nagy egyenlőség eszméjétől, de elmagányosodva ő is beleilleszkedik az amerikai világba. Különösen a szolgájával, Janival (Sata Árpád) való kapcsolatából derül ki, hogy milyen közegből is érkezett. Érdekes színfolt, s egyben új dimenziót kínál Altorjai Attila Keokuk-alakítása, illetve Mora- vek Krisztina Tlalohája. Az indiánok különös, mégis emberi világával szembesül a magyar emigráció, s így derűs, mégis torokszorító jelenetek játszódnak le a két kultúra találkozása következtében. Talán a legnehezebb feladatot Sziki Károly vállalta, aki Kossuthot alakítja. Olyan sok szoborszerű gesztust őrzünk a száműzött kormányzóról, hogy nehéz valami újat és őszintét mondani róla. Sziki két pillérre épít: a szinte közhelyszerű Kossuth-kép mögé állítja a gyarló embert, akit betegség gyötör, mégis önmagát nem kímélve viszi tovább szerepét. Erre ösztökéli titkára, Pulszky Ferenc (Blaskó Balázs) is, aki szinte a cinikus realitásérzés és a rajongó költőiség kettősségében él. A játékhoz a díszlettervező (Kastner Péter) és a jelmeztervező (Szabó Ágnes) remek keretet teremtett. A rendező, Hegedűs D. Géza ismét bebizonyította az egri színpadon, hogy nemcsak a színészek nyelvén ért, de látványban, képekben is gondolkozik. Lendületes, sokatmondó, s ráadásul igen szórakoztató előadás a New-Buda. Nem túlzás azt mondani, hogy az évad eddigi legjobb egri bemutatója, s talán még országosan is kevés párja akadhat. Gábor László HANG-KÉP Beszédes tények Lehet, hogy tévedek, mégis az az érzésem, mintha az utóbbi hetekben kissé csökkenne az acsar- kodás, a pocskondiázás, az indulatosság a rádiós programokban. Bár igazam lenne, hiszen ez az ország nemcsak gazdaságilag sínylődik, hanem lelkileg is. Némi enyhülést hozna — az utóbbi bajokra —, ha a kollégák higgadtan, tárgyilagosan, tényeket felsorakoztatva tükröztetnék a honi valóságot. Ilyesféle szemlélettel szembesültem a Magyarországról jövök vasárnapi adásában. Az itt munkálkodók arra törekszenek, hogy láttassák a jelent, visszásságaival, bonyodalmaival együtt. Nem párt- és érdekcsoportokhoz kötődve, hanem a rendszersemleges igazság szolgálatába szegődve. Ezért tetszett az a blokk, amelyben egy szegedi kft. vásárlóátverési akcióját mutatták be. A cég képviselője természetesen sumákolt, mellébeszélt, a számítógépes rendszer tökéletlenségére hivatkozott. Végül — erről persze semmit sem sejtett — stiláris bakijaival árulta el magát, megrendülés nélkül sorj áztatva a germaniz- musokat. Szimpatikus volt az is, hogy a kommentár sem maradt el, vagyis a szerkesztő az esethez hozzáfűzte megjegyzéseit. Én kétségkívül keményebben fogalmaztam volna, jelezve azt is, hogy aprócska honunkban meglehetősen összeroppant az ellenőrző apparátus, azaz, átmeneti jellegű vadkapitalizmusunkban az ilyesféle kóklerek csak az „amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra” elvére és gyakorlatára esküsznek. Szó esett a szocializmus relikviáiról is, konkrétan Varga Imre Kaposvárról ellopott szobrairól. Hát igen, a bronzért 225-226 forintot fizetnek kilónként, így aztán egy 5-6 mázsás műalkotás szépen hoz a konyhára. Más kérdés, hogy ezzel sehol, senki nem törődik. Vajon meddig... ? Vétkes tartózkodás Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom Egely Györgyöt, azt az atomfizikust, azt a tudóst, aki a parajelenségek kutatója, aki azt hirdeti, hogy nincsenek csodák, csak pillanatnyilag még megfejthetetlen titkok. A valamirevaló búvárkodó alapvető feladata az, hogy ezeket vizsgálja, elemezze, s választ kapjon arra, hogy mi a mozgatórugó, mi a hajtóerő. Nincs könnyű dolga, hiszen idősebb, konzervatív pályatársai egyre inkább támadják. Akkor is, ha megfontolandó javaslatokkal rukkol ki. Január 20-án — sajnos, igen későn — vetítették a 2-es csatornán a Tiltott találmányok című 50 perces produkciót, amelyet már korábban is láttam. A mű felvillantja azoknak az arcélét, akik primitív körülmények között kísérelik meg az Univerzum által ingyen kínált, s korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló, a környezetet nem károsító szabad energia hasznosítását. Ezek az emberek nem újat találtak ki, hiszen világhírű fizikusok — például Tesla — már létrehoztak ezzel funkcionáló szerkezeteket. Ránk hagyományozták a szabadalmat, a precíz leírást. Nos, a stáb tagjai — szellemi mesterük irányításával — erre alapozva haladnak tovább. Az a gond, hogy semmibe veszik őket, nem kapnak pénzt szerkezeteik kimunkálásához, holott alapvető problémáinkat enyhítenék mindezzel. Nem milliárdok szükségeltetnek, csak százezrek, esetleg milliók. Mostanság, a nagy pazarlás érájában ennyi alamizsnát illene juttatni számukra. Annál is inkább, mert ezek a forintok javunkra kamatoznának, pénzügyi krízisünket számolhatnánk fel, hiszen olcsón, majdhogy fillérekért fűthetnénk, világíthatnánk, vezethetnénk autóinkat. Erre nincs szükségünk? Dőljünk be a csakazértis maradiaknak? Ne járjunk nyitott szemmel, érdeklődő tekintettel? Erre csak egy válasz létezik. Kár, hogy az érintettek hallani sem akarnak róla. Eszükbe juthatna, hogy az egyéni érdeknél magasabbren- dűbb a közé, azaz valamennyiünké... Pécsi István Film- és videopremierek A szökevény Dr. Kimble-nek (Harrison Ford), Chicago legnépszerűbb sebészének az életét az egyik pillanatról a másikra összezúzta egy merénylet, amely a felesége életét oltotta ki. A doktor késve érkezett haza a kórházból, de tanúja lehetett az asszony utolsó pillanatainak, sőt néhány pillanatig a gyilkost is láthatta. Ám a nyomozás során hiába hozakodik elő rendkívül fontos bizonyítékokkal, a bíróság perbe fogja, sőt halálra ítéli. Amikor azonban átszállítják a börtönbe, sikerül megszöknie. Az FBI nyomozói hihetetlen erőkkel kezdik el üldözni. A szökevény orvos Chicagóban egymaga ered a titokzatos, félkarú gyilkos nyomába. Harrison Ford kiváló akciófilmjét az egri Uránia mozi mutatja be. Holdember Tizenévesek a hősei ennek a szívet melengető, igazán megható szerelmi történetnek. Két leánytestvér — Dami és Maureen — élete áll a film középpontban, akik minden titkukat rendre megosztják egymással. Döntően megváltozik azonban ez a helyzet, amikor a szomszéd házba egy jóképű srác költözik be... A fiatalabb testvér, Dami számára ez a fiú jelenti az első felA szökevény című film főszereplője: Hamson Ford Színjátszók a magyar végeken Székely kévén két tojás volt a belépőjegy az újvidékiek vendégjátékán, Muzslyán 100 liter étolajért és 30 margarinért játszottak az újvidéki színészek, Hertelendyfalván, a legdélibb bánáti magyar faluban ingyenes volt az előadás. Az újvidékiek a szilveszteri kabaréjukat mutatták be a vajdasági magyar szórványvidéken, itt a tragikus gazdasági helyzet miatt valóban nagy szükség van egy kis vidámságra, s a mulatságban nem is volt hiány, de az előadás végén az asszonyok közül mégis sokan elsírták magukat, amikor felhangzott a dal: „...ha majd egyszer mindenki visszajön”. Hertelendyfalván körülbelül harminc magyar család fogta kézbe a vándorbotot, s indult Magyarország felé. A többség eladta a házát is, ide többet ők nem térnek vissza sosem. Vannak viszont fiatalok, akik a sorozás elől szöktek, vagy akik munkát keresni mentek Magyarországra, s vannak persze, akik töprengenek, mitévők legyenek. A helyzet itt katasztrofális, amint például Erős László helyi művelődési vezető fogalmazott, ez itt igazi ínség, sosem kémének segítséget, ha nem szorulnának igazán rá. Az embereknek annyi pénzük sincs, hogy megvegyék a színházi belépőt, sokan kenyeret sem tudtak venni, mert nem érkezett meg időben a nyugdíj. Elmaradnak a lakodalmak, idén már nem volt szilveszteri mulatság sem a Tamási Áron Művelődési Házban, nincsenek katonabúcsúk. Az egész helyi művelődési egyesületnek összesen 140 márka pénze van, amíg az tart, fizetik a fűtést, a villanyt, aztán lakat kerül az otthonra, nem lesz, aki vigyázzon a házra, a magyar szóra. Hertelendyfalvára, valamint Székelykevére 1883-ban Bukovinából kerültek át a székelyek, megvetették a lábukat itt, Belgrad közelében, ma még mintegy háromezer magyar él itt. Még magyarul tanulnak a kisiskolások, a felső tagozaton azonban már csak az irodalom és nyelvtan oktatása történik anyanyelven, még a történelmet és földrajzot is szerbül tanulják. Nagyon kell tehát a művelődési ház, itt még elevenen él az anyanyelv, ide még eljönnek az újvidéki színjátszók, van népitánc-csoport is, még él a magyar kultúra, amíg tart a 140 márka. A szerb állam már nem támogatja a magyar művelődési intézményeket, s a helyiek már csak az anyaország támogatásában bíznak. Erős László így fejezte be segítségkérő szavait: könnyű magyarnak lenni Magyarországon, már nehezebb a Bácskában, de itt, délen, a Bánátban nagyon nehéz. A harmadik üzletfél Ez termeli, az megveszi, ó pedig fizeti... Mint köztudott, a vállalkozói szférában nem könnyű hitelhez jutni. Ha mégis sikerül, fölöttébb drága. A keletkező költségtöbbletet pedig az amúgy is magas árakba beépíteni már szinte lehetetlen. Az átmeneti pénzzavar viszont gyakran az egész üzletmenetet veszélybe sodorhatja. A nehéz időszakok áthidalására Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már régen kifejlesztették az úgynevezett „faktorálási” technikát. Mit jelent ez a ma még sokunk számára idegenül hangzó kifejezés? Erről érdeklődtünk Vattay Richárdtól, az Első Hazai Faktorház Rt. elnökétől. — Tulajdonképpen ez egy speciális kölcsönügylet elnevezése — mondja. — A faktorálás- sal foglalkozó pénzintézet közvetít két cég — az eladó és a vásárló — között. Az ügylet lényege, hogy az eladó azonnal megkapja a terméke árát, a vevő pedig az árut. Csakhogy az eladónak nem a vevő, hanem a pénzintézet fizet. A vásárló a számlát 30-60 nap elteltével egyenlíti ki az ügyletet finanszírozó faktoraié cégnél. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a vevő feldolgozza vagy továbbadja a vásárolt árut, és az abból származó bevételből fizessen a faktorálónak. — Kik veszik igénybe ezt a szolgáltatást? — Általában állandó üzleti partnerek esetében járható a hitelezésnek ez a módja. A faktoraid cég mindkét féllel külön szerződést köt. A cégpáros lehet termelő és nagykereskedelmi vállalat, vagy nagykereskedő és kiskereskedő, amelyek egymásra vannak utalva, csak éppen nincs elég forgótőkéjük a hitelezéshez, illetve a vásárláshoz. Ezen az akadályon segíti át a gazdálkodókat a harmadik fél, vagyis a fizető harmadik. — Manapság a jó finanszírozási technika előnyt jelent a piacon. A 30-60 napos haladék rendkívül kedvező lehetőségnek számít a vásárlók részéről. Ugyanakkor az eladó sem nélkülözi a termékek ellenértékét, hiszen afaktoráló azonnal kifizeti. És nyilván a harmadik félsem jár rosszul. Mi az ára ennek a szolgáltatásnak? — A mindenkori banki hitelkamatokkal közel azonos árat számítanak fel szerte a világon. Magyarországon sincs ez másképpen. Csakhogy ez az összeg megoszlik a két fél — az eladó és a vevő — között. Végeredményként a kereskedelmi forgalomba kerülő áru végső ára mindössze 2-5 százalékkal nő a módszer alkalmazásával. — Milyen feltételekkel kötnek szerződést a cégpárosokkal a faktor álók? — Természetesen csak banki szempontból hitelképes cégek vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. Akiknek még a megosztott hitelkamatok kifizetése is elviselhetetlen terhet jelentene, azokért a faktorálók sem vállalhatnak felelősséget. — A nyugati tapasztalatok alapján az üzleti forgalom egészében mekkora szerepet tölthet be ez a technika, illetve Magyar- országon mennyiben használható? — Az arányok nemzetgazdaságonként változnak. Van, ahol eléri a tíz százalékot, van, ahol mindössze fél százalékot tesz ki. Azt hiszem, hazánkban rövidesen — a lízinggel együtt — a fak- torálás is gyakran alkalmazott megoldássá válik. A 4-5 éves tapasztalatok azt mutatják, hogy igény van rá. Persze, ehhez bővülnie kell ennek az üzletágnak is, vállalkozókra, fizetokész „harmadikokra” is szükség van. Domi Zsuzsa lángolást, Maureen pedig úgy érzi, az igazi szerelmet hozta el neki a fiú. Egy drámai fordulat megváltoztatja mindkettőjük addigi nézeteit. A gyönyörű szerelmi történet megtalálható az egri Vi- deotop videotékában.
