Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22-23 / 18. szám

Konfekció osztályon a téli áruk 40-50 % engedménnyel. Videoton televíziók 2-4000 Ft engedménnyel Vetőmag vásár az I. emeleten. H lRLAP, 1994, január 22-23., szombat-vasárnap ________________ HÉTVÉGI MAGAZIN 9. A Kalauz eltűnik Utazás az előző életekbe Egy rózsakeresztes az ezotérikáról Csak mellesleg említi arisz­tokrata származását, azt, hogy családja az Árpád-háztól ere­deztetik, azt, hogy férje az ősi Zichy grófok leszármazottja. Többször hangsúlyozza: mindez lényegtelen, legfeljebb azért említendő, mert famíliájá­nak férfitagjait elvitte a máso­dik világháború. Édesapja Rá­kosi börtöneiben raboskodott, így aztán gyerekként ízelítőt kapott a sanyargattatás nehezen feledhető stációiból. Később sem dédelgette az élet, hiszen párjával együtt kellett bujkálnia a deportálás elől. Sorstársaihoz hasonlóan edzetté vált, s alkalmazkodott. A nehézségek ellenére is tanult - többek között -, közgazdász képességet szerzett. Ösztönösen érdekelték a tit­kosnak tűnő tanok. Az Angolkisasszonyoknál egyik osztályfőnökétől kapta meg azt a könyvet, amely maradandó élményekkel ajándékozta meg. Azzal az útravalóval, amelyik később jó néhányszor felsejlett benne 1. Itthon legfeljebb néhány kö­tetet kapott, hogy szélesítse lá­tókörét. Nincs ebben semmi kü­lönös, hiszen ezek a körök rang­rejtve tevékenykedtek, nehogy a materializmusra esküdött ha­talmi gépezet lecsapjon rájuk. 1966 hozott fordulatot szá­mára. Ekkor befizetett egy IBUSZ-útra, hogy képet alkot­hasson az annyi ember által só­várgott Nyugatról. A határon vasszigorral ellenőriztek. Né­gyüket visszaküldték, őket pe­dig a legdrasztikusabb módon - meztelenre vetkőztetve - meg­motozták. Kínozta ez a trauma, a meg- alázottság, s úgy határozott, hogy nem tér vissza többé. Ak­kori kifejezéssel szólva: disszi­dált, s végül Svédországban kö­tött ki. A rendről, amelynek legmaga­sabb hierarchiájába már eljutot­tam, csak annyit jegyzek meg, hogy Egyiptomból származik,: atlantiszi tudásanyagot kínál — képzések, feladatok formájában — tagjainak. Mellesleg 13 esz­tendősen egy délutáni szieszt közben meghökkentett az az égi jelenség, amivel szembesültem, a lángoszlop, amely mozgot majd megállt. Az egészben az a meghökkentő, hogy évtizede múlva megnézhettem egy Dáni ában készített hajdani felvételt, s ezen ugyanazt a jelenséget fe­deztem föl. 4. Számos humánus fortélyhoz ért. Mesteri szinten. Pszichotro- nikával gyógyít. Módszereinek hatásosságáról, honi újdonságá­ról személyesen is meggyőződ­hettem. — Mindezt saját hazámban ingyen teszem, hiszen azt adom tovább, amit ugyanígy kaptam Odakinn, ha pénzt kapok, ha természetgyógyászokat oktatok, hazajövet fordítom jótékony célra. Ez nem érdem, ez a kül­detés. Tapasztalatom szerint mindenki kezelhető, kivéve azok, akik elzárkóznak a felka­rolástól, illetve az a csoport, amelynek már mennie kell. Az utóbbiaknál már csak a fájda­lom enyhíthető, de ez se semmi. Rendszeresen foglalkozik korábbi életekbe vitellel. Ennek részletei is izgattak, s vállaltam az alany szerepét. Kiderült, eredeti módon rela- xál, olyannyira, hogy mindé tagom áthatotta a nyugalom, a béke. — Következő lépés a harma­dik szem megnyitása, s ha va­laki eddig eljutott, akkor már semmi akadálya annak, hogy visszapillantson, s megtudja, ki volt száz, ezer évekkel ezelőtt. Persze csak akkor, ha így ren deltetett, azaz szüksége van erre a pluszra. 2. 5. — Nem volt könnyű dolgom, hiszen ahhoz, hogy megtele­pedhessek, munkahelyet és la­kást kellett igazolnom. Szeren­csére az ottani magyarok segí­tettek. Méghozzá viszonzás nélkül. Ezért aztán később igye­keztem másoknak honorálni ezt az önzetlenséget. El kellett sajá­títanom a nyelvet, némettudá­som ugyanis aligha kamatoztat­hattam. Először egy áruház­láncnál alkalmaztak főpénztá­rosként, később pedig a legna­gyobb építőipari vállalatnál épületgépész-tervezőként. 1980-ban autóbaleset ért, ezt követően leszázalékoltak, vagyis háborítatlanul hódol­hattam szenvedélyemnek. Per­sze már korábban is másfajta, nyitott világra csodálkozhattam rá. Ízelítőt kaptam a parapszi­chológiából. A kurzus vezető — s ez érdekes — matematikus-fi­zikus volt, azaz a valósághoz kötődő alkat. Itt találkoztam az­zal a látó asszonnyal, aki idővel barátnőm lett, s bizonyította, hogy ezt a készséget bizonyos szintig be lehet gyakorolni. Bravúrosan bánik az ingával, a radiesztézia fogásaival. — Másképp munkálkodom, mint a honi kollégák, nálunk Stockholmban elmélyültebb vizsgálatokat végzünk, s min­denfajta sugárzást számba ve­szünk. Egyébként hadd jelez­zem — bár ez aligha újdonság —, hogy kellő felkészültség bir­tokában ekként kapcsolatba léphetünk a szellemvilággal is. Mintegy szemléltetés meg is mutatja, hogy miként le hetséges. Az ABC betűit fel­használva kétségkívül igen gyorsan haladt. Zichy Irént megfogta egyiptológia, a história, a könyvkiadás. Legújabb munká­ját Budapesten jelentette meg, s az izgalmas munka, a Biblia kevésbé ismert motívumait tag­lalja, s a mózesi varázslatokba avatja be az olvasót. — Folytatni szeretném ezt, hiszen mindazt át kell adnom az érdeklődő közönségnek, amivel gazdagodhattam. Megnyerő hitvallás. - - (á'­Pécsi István 3. S most következzenek az első hallásra kissé megborzongató sztorik! — Összevetett a sors azzal a sajátos karakterrel, akit máig sem feledhetek. Egyéniségével megbabonázott, ő javasolta, hogy lépjek be a rózsakereszte­sek táborába. A jelentkezési la­pot különböző okok miatt csak egy év múltán töltöttem ki, s amikor kerestem őt, hiába kér­dezősködtem, mindenütt azt vá- ■JT laszolták, hogy ilyen személy nem is létezik. Úgy is mondhat­nám — nekem ez már nem í meglepő —, hogy emberkön- Al j tösbe „öltözött” UFO-val vetett <5 össze a csak látszólagos vélet­len, hiszen ilyesmi nem létezik. »I* »N »!* A fenti riport alanyával az előbbi írás szerzője készít nyil­vános riportot — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szer­vezésében január 26-án, szer­dán délután fél 4 órakor, az Egri Dohánygyár kultúrtermében. Ennek során a vendég bemu­tatja gyógyítási technikáját, il­letve a jelentkezőknek a korábbi életbe vitelt. Az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók ingyenes belé­pőiket a rendezvény kezdetéi -— szombat és vasárnap kivéte­lével — a dr. Nagy János utc felőli portán vehetik át naponta reggel 6-tól este 6-ig. Diana hercegnő sajtókonferencián jelentette be, hogy visszavonul a nyilvános szereplések elől, és ezentúl csak a gyermekeinek ne velésére szenteli idejét. Az épület előtt több ezren várakoztak. Virágcsokrokat és üdvözlőlapokat adtak át számára, amelyeken sok boldogságot kívántak neki. Lady Di búcsúzik tisztelőitől Húsz év a képzőművészetért Az egyesületek, civil szerve­ződések létrejöttének korát él­jük. A Művészetbarátok Egyesü­lete 1973 elején alakult. Áz ak­kori viszonyokat figyelembe véve, ez komoly tettnek számí­tott. Búza Barna és Kelemen Kristóf szobrászművész, Kun Zsigmond néprajzkütató és Szíj Rezső író-művészettörténész kezdeményezsére létrehozott csoportosulást az adminisztrá­ció csak megtűrte. Hivatalos, nyilvános támogatásra nem is számítottak, de arra sem, hogy időnként a tiltott kategória hatá­rát súrolják. Az 1980-as évek végén, több mint 20 hónapig önkormányzatát fölfüggesztve működött az egyesület. Az is ritka dolog - s kétségtelen, az eredményes munka záloga -, hogy két főtitkár szervezte mos­tanáig a munkát, ebből több mint 10 évig Szíj Rezső volt. A közel ezer tagot számláló egyesületnek Budapesten min­den héten van összejövetele. A művészetek minden ágát fel­ölelő tematikus programokból csak néhányat említek: „A fes­tészet muzsikája, a muzsika fes­tészete” címmel Balázs Árpád, „A portré elsorvasztása és lét­joga” címmel Gergely Mihály tartott előadást. A japán famet­szetek világával Ferenczy László, Rembrand művészeté­vel pedig M. Kiss Pál ismerte­tett meg bennünket.Tagtársaink rendszeresen találkoznak Nyí­regyházán és Szombathelyen, alkalmi összejöveteleink van­nak Győrött és Mosonmagyar­óváron. No és a kiállítók! El­sősorban azok számára terem­tünk bemutatkozási lehetőséget, akik kevésbé ismertek, akik nem tartoznak az élvonalhoz, sőt egy részük a közepes szintet sem éri el, de nagy akaraterővel, szorgalommal fejleszti képes­ségét. Csak az elmúlt esztendő­ben közel száz kiállítást rendez­tünk, vagy vállaltunk jelentős részt a tárlat szervezésében. Több mint 400 tagtársunk mun­kájának bemutatkozására nyüt lehetőség. Külön kiemelem, hogy alig egy esztendeje nyílt meg a Művészbarátok Galériája (VII. István u. 42.), ahol szinte családias körben van lehetőség egy-egy alkotó munkásságának elemzésére. Ebben a „minigalé­riában,, 1991 decemberétől mostanig 35 festő-grafi- kus-szobrász kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Ars poeticánkból követke­zően az évtizedeken keresztül mellőzött Szalatnyay József „rehabilitációs” ’ 1 kiállítását Szombathelyen rendeztük meg. Szőnyi Jenő 90. születésnapi és Varsányi Pál születésének 90. évfordulójára Budapesten ren­dezett kiállítást egyesületünk. A Józsefvárosi Galériában 69 tag­társunk 300 képéből karácsonyi tárlatot, 74 művész 230 munká­jából pedig a fóti Károlyi-kas­télyban jótékonysági kiállítást rendeztünk. Fontosnak ítélem a közös műterem-látogatásokat, kirándulásokat. Már hagyomány egy hangu­latos délutáni találkozó Meisz- ter Kálmán műtermében, és ki­rándulás Érdre, ahol többek kö­zött az Európa-hírű földrajzi gyűjteményt is megtekinthet­jük. Ugyancsak tradíció a fót-kisalagi emlékkirándulás Német Kálmán fafaragó házá­hoz. A korábbi években több cso­portunk járt Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, az elmúlt év őszén pedig a Bod­rogközbe látogattunk. A táj szépségét, történelmi emlékeik megismerését megtoldottuk a Királyhelmecen szervezett TICCE művészcsoport alkotó­táborának meglátogatásával. A művészek baráti találkozója so­káig emlékezetes marad szá­munkra. Az egyesület egyik erőssége az irodalmi ismeretterjesztés. Több mint húsz író-olvasó ta­lálkozóra került sor az elmúlt évben. Tavaly létrehoztuk Művészet és Barátai Alapít­ványt. 1990 őszén - a Lakitelek Alapítvány támogatásával - út jára bocsátottuk szócsövünket, a Művészet és Barátai című új­ságot. Nyolc száma jelent meg mos­tanáig. Az egyesület működése telje­sen nyílt, bármely rendezv nyűnkre szívesen várunk ven­dégeket is. Geröly Tiboi A töklámpás generális Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike-picike kis falu. Ebben az icike-picike kis faluban lakott egy ipice-kipice, akarom mondani icike-picike legényke. Egyarasznyi termete miatt bizony nem vették be katoná­nak! Hej, búsult is ezért. Hanem egyszer híre jött, hogy az egyszeri király országát - ahol ez a Pici Palkó nevű le­gény is lakott - megtámadták a burkusok. Gyors lábú futárokat, hangos dobosokat küldött szét orszá­gába az egyszeri király, hogy minden épkézláb embere men­jen a táborába. Nosza, tüstént feltarisznyá- zott hát az arasznyi legény, mi­vel ő is épkézláb embernek tar­totta magát. S meg sem állt a ki­rály táboráig. Ne is mondjam, hogy az őr­ség elzavarta a kapuból! Ő azonban nem hagyta ma­gát, s mikor a többiek befelé masíroztak, közéjük csapódott, s usgyi meg sem állt a tábor kö­zepéig. Itt a katonák sátraikba mentek, s csak Pici Palkónak nem volt se helye, se fegyvere, de még egy falat kenyere sem. Egy ideig ott téblábolt a sát­rak között, majd amikor látta, hogy vele a kutya se törődik, hát szép lassan elandalgott a tábor szélén lévő nagy kukoricásba. Szép, aranyló ősz járt már, sár­gállottak a kukoricacsövek. Nem volt ő finnyás, jólesett neki a sült kukorica is. Nem is teketóriázott sokáig, hanem le­tört három sárga csövet, s a maga rakta tűz parázsában ha­marosan meg is sütötte. Amikor pedig készen lett a pompás lakomával, s azt be is kebelezte, rendes szokása sze­rint elnyomta az álom. Leült hát a porhanyós, hűs kukorica­földre, egy töklevél enyhet adó hűvösébe. Nem telt bele öt perc, máris úgy aludt, mint a bunda. Ám amikor leszállt a sötét, hűvös őszi éjszaka, riadókürtök ijesztő hangja harsant a tábor felett: „Itt vannak a burkusok!” A nagy zajra felébredt az arasznyi legény is. Mit is te­gyen, hogy is tegyen? Míg így töprengett, váratlanul egy tökbe botlott bele.- Megvan, megvan - sut­togta, s azon nyomban munká­hoz látott. Bicskájával léket vágott a tö­kön, szapora mozdulatokkal ki­szedte puha, magvas belsejét, majd szemet, orrot, szájat fúrt rajta, ügy járt a keze, mint a mo­tolla! Nem csoda hát, hogy egykettőre készen lett. Feneket­len zsebében még egy vastag gyertyavégre is akadt, amit mindjárt meggyújtott. Kísérteti­esen világított a töklámpa, leg­inkább halálfejhez hasonlított. Ekkorra már a burkusok a tá­bor kapuja előtt harcoltak. Csengtek a kardok, csattogtak a pajzsok, repültek a nyilak. Az imbolygó, tűzpiros, halálfejes valami azonban nagy riadalmat keltett a soraikban. Ott lebegett a fejük felett! Erre mozdult, arra szaladt, s míg ők a furcsa vala­mit nézték-lesték, az egyszeri király huszársága alaposan el­porolta őket. Mire a hajnal megérkezett, a burkusoknak híre-hamva sem volt. Öröm szállta meg a győz­teseket, s az egyszerű király tüs­tént parancsot adott a töklámpás előkerítésére. Huszárok, gyalogosok kutat­ták át az egész tábort, de a nyo­mára sehol se akadtak. Végül mozgás támadt a kukoricás felől. Hát uramfia, csak ámultak valahányan! A sárga kukorica­szárak közül, kezében egy ha talmas, összefarigcsált, össze­füstölt tökkel, egy arasznyi le gényke lépett ki.- Itt vagyok, felség! - kiál­totta a lován ülő királynak. Az egyszeri király szemét rr resztve, ámulva nézett le a föld­re, mivel ilyen csuda kis em­bert még soha életében nem lá­tott.- Nem vettek be katonának, nem adtak fegyvert se - mondta szemrehányóan Pici Palkó.- Pedig a kicsi is tud har­colni. Hátha még az eszét is használja. A királynak annyira megtetszett e beszéd, no meg a hőstett, hogy azon nyomban seregébe fogadta. Kapott is nagy rangot, me sok-sok csapatot.És ha hiszitek, ha nem, de már generális. Nagy Meseországban cs; így hívják Pici Palkót: a furfan gos, töklámpás generális! Balogh Béni

Next

/
Thumbnails
Contents