Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22-23 / 18. szám

Konfekció osztályon a téli áruk 40-50 % engedménnyel.

Videoton televíziók 2-4000 Ft engedménnyel Vetőmag vásár az I. emeleten.

H

lRLAP, 1994, január 22-23., szombat-vasárnap ________________ HÉTVÉGI MAGAZIN 9.

A Kalauz eltűnik

Utazás az előző életekbe

Egy rózsakeresztes az ezotérikáról

Csak mellesleg említi arisztokrata származását, azt, hogy családja az Árpád-háztól eredeztetik, azt, hogy férje az ősi Zichy grófok leszármazottja.

Többször hangsúlyozza: mindez lényegtelen, legfeljebb azért említendő, mert famíliájának férfitagjait elvitte a második világháború. Édesapja Rákosi börtöneiben raboskodott, így aztán gyerekként ízelítőt kapott a sanyargattatás nehezen feledhető stációiból. Később sem dédelgette az élet, hiszen párjával együtt kellett bujkálnia a deportálás elől.

Sorstársaihoz hasonlóan edzetté vált, s alkalmazkodott.

A nehézségek ellenére is tanult - többek között -, közgazdász képességet szerzett.

Ösztönösen érdekelték a titkosnak tűnő tanok. Az Angolkisasszonyoknál egyik osztályfőnökétől kapta meg azt a könyvet, amely maradandó élményekkel ajándékozta meg. Azzal az útravalóval, amelyik később jó néhányszor felsejlett benne

1.

Itthon legfeljebb néhány kötetet kapott, hogy szélesítse látókörét. Nincs ebben semmi különös, hiszen ezek a körök rangrejtve tevékenykedtek, nehogy a materializmusra esküdött hatalmi gépezet lecsapjon rájuk.

1966 hozott fordulatot számára. Ekkor befizetett egy IBUSZ-útra, hogy képet alkothasson az annyi ember által sóvárgott Nyugatról. A határon vasszigorral ellenőriztek. Négyüket visszaküldték, őket pedig a legdrasztikusabb módon - meztelenre vetkőztetve - megmotozták.

Kínozta ez a trauma, a meg- alázottság, s úgy határozott, hogy nem tér vissza többé. Akkori kifejezéssel szólva: disszidált, s végül Svédországban kötött ki.

A rendről, amelynek legmagasabb hierarchiájába már eljutottam, csak annyit jegyzek meg, hogy Egyiptomból származik,: atlantiszi tudásanyagot kínál — képzések, feladatok formájában — tagjainak. Mellesleg 13 esztendősen egy délutáni szieszt közben meghökkentett az az égi jelenség, amivel szembesültem, a lángoszlop, amely mozgot majd megállt. Az egészben az a meghökkentő, hogy évtizede múlva megnézhettem egy Dáni ában készített hajdani felvételt, s ezen ugyanazt a jelenséget fedeztem föl.

4.

Számos humánus fortélyhoz ért. Mesteri szinten. Pszichotro- nikával gyógyít. Módszereinek hatásosságáról, honi újdonságáról személyesen is meggyőződhettem.

— Mindezt saját hazámban ingyen teszem, hiszen azt adom tovább, amit ugyanígy kaptam Odakinn, ha pénzt kapok, ha természetgyógyászokat oktatok, hazajövet fordítom jótékony célra. Ez nem érdem, ez a küldetés. Tapasztalatom szerint mindenki kezelhető, kivéve azok, akik elzárkóznak a felkarolástól, illetve az a csoport, amelynek már mennie kell. Az utóbbiaknál már csak a fájdalom enyhíthető, de ez se semmi.

Rendszeresen foglalkozik korábbi életekbe vitellel. Ennek részletei is izgattak, s vállaltam az alany szerepét.

Kiderült, eredeti módon rela- xál, olyannyira, hogy mindé tagom áthatotta a nyugalom, a béke.

— Következő lépés a harmadik szem megnyitása, s ha valaki eddig eljutott, akkor már semmi akadálya annak, hogy visszapillantson, s megtudja, ki volt száz, ezer évekkel ezelőtt. Persze csak akkor, ha így ren deltetett, azaz szüksége van erre a pluszra.

2.

5.

— Nem volt könnyű dolgom, hiszen ahhoz, hogy megtelepedhessek, munkahelyet és lakást kellett igazolnom. Szerencsére az ottani magyarok segítettek. Méghozzá viszonzás nélkül. Ezért aztán később igyekeztem másoknak honorálni ezt az önzetlenséget. El kellett sajátítanom a nyelvet, némettudásom ugyanis aligha kamatoztathattam. Először egy áruházláncnál alkalmaztak főpénztárosként, később pedig a legnagyobb építőipari vállalatnál épületgépész-tervezőként. 1980-ban autóbaleset ért, ezt követően leszázalékoltak, vagyis háborítatlanul hódolhattam szenvedélyemnek. Persze már korábban is másfajta, nyitott világra csodálkozhattam rá. Ízelítőt kaptam a parapszichológiából. A kurzus vezető — s ez érdekes — matematikus-fizikus volt, azaz a valósághoz kötődő alkat. Itt találkoztam azzal a látó asszonnyal, aki idővel barátnőm lett, s bizonyította, hogy ezt a készséget bizonyos szintig be lehet gyakorolni.

Bravúrosan bánik az ingával, a radiesztézia fogásaival.

— Másképp munkálkodom, mint a honi kollégák, nálunk Stockholmban elmélyültebb vizsgálatokat végzünk, s mindenfajta sugárzást számba veszünk. Egyébként hadd jelezzem — bár ez aligha újdonság —, hogy kellő felkészültség birtokában ekként kapcsolatba léphetünk a szellemvilággal is.

Mintegy szemléltetés

meg is mutatja, hogy miként le hetséges. Az ABC betűit felhasználva kétségkívül igen gyorsan haladt.

Zichy Irént megfogta egyiptológia, a história, a könyvkiadás. Legújabb munkáját Budapesten jelentette meg, s az izgalmas munka, a Biblia kevésbé ismert motívumait taglalja, s a mózesi varázslatokba avatja be az olvasót.

— Folytatni szeretném ezt, hiszen mindazt át kell adnom az érdeklődő közönségnek, amivel gazdagodhattam.

Megnyerő hitvallás. - - (á'Pécsi István

3.

S most következzenek az első hallásra kissé megborzongató sztorik!

— Összevetett a sors azzal a sajátos karakterrel, akit máig sem feledhetek. Egyéniségével megbabonázott, ő javasolta, hogy lépjek be a rózsakeresztesek táborába. A jelentkezési lapot különböző okok miatt csak egy év múltán töltöttem ki, s amikor kerestem őt, hiába kérdezősködtem, mindenütt azt vá- ■JT laszolták, hogy ilyen személy nem is létezik. Úgy is mondhatnám — nekem ez már nem í meglepő —, hogy emberkön- Al j tösbe „öltözött” UFO-val vetett <5 össze a csak látszólagos véletlen, hiszen ilyesmi nem létezik.

»I* »N »!*

A fenti riport alanyával az előbbi írás szerzője készít nyilvános riportot — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében január 26-án, szerdán délután fél 4 órakor, az Egri Dohánygyár kultúrtermében. Ennek során a vendég bemutatja gyógyítási technikáját, illetve a jelentkezőknek a korábbi életbe vitelt.

Az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók ingyenes belépőiket a rendezvény kezdetéi -— szombat és vasárnap kivételével — a dr. Nagy János utc felőli portán vehetik át naponta reggel 6-tól este 6-ig.

Diana hercegnő sajtókonferencián jelentette be, hogy visszavonul a nyilvános szereplések elől, és ezentúl csak a gyermekeinek ne velésére szenteli idejét. Az épület előtt több ezren várakoztak. Virágcsokrokat és üdvözlőlapokat adtak át számára, amelyeken sok

boldogságot kívántak neki.

Lady Di búcsúzik tisztelőitől

Húsz év a képzőművészetért

Az egyesületek, civil szerveződések létrejöttének korát éljük. A Művészetbarátok Egyesülete 1973 elején alakult. Áz akkori viszonyokat figyelembe véve, ez komoly tettnek számított. Búza Barna és Kelemen Kristóf szobrászművész, Kun Zsigmond néprajzkütató és Szíj Rezső író-művészettörténész kezdeményezsére létrehozott csoportosulást az adminisztráció csak megtűrte. Hivatalos, nyilvános támogatásra nem is számítottak, de arra sem, hogy időnként a tiltott kategória határát súrolják. Az 1980-as évek végén, több mint 20 hónapig önkormányzatát fölfüggesztve működött az egyesület. Az is ritka dolog - s kétségtelen, az eredményes munka záloga -, hogy két főtitkár szervezte mostanáig a munkát, ebből több mint 10 évig Szíj Rezső volt.

A közel ezer tagot számláló egyesületnek Budapesten minden héten van összejövetele. A művészetek minden ágát felölelő tematikus programokból csak néhányat említek: „A festészet muzsikája, a muzsika festészete” címmel Balázs Árpád, „A portré elsorvasztása és létjoga” címmel Gergely Mihály tartott előadást. A japán fametszetek világával Ferenczy László, Rembrand művészetével pedig M. Kiss Pál ismertetett meg bennünket.Tagtársaink rendszeresen találkoznak Nyíregyházán és Szombathelyen, alkalmi összejöveteleink vannak Győrött és Mosonmagyaróváron. No és a kiállítók! Elsősorban azok számára teremtünk bemutatkozási lehetőséget, akik kevésbé ismertek, akik nem tartoznak az élvonalhoz, sőt egy részük a közepes szintet sem éri el, de nagy akaraterővel, szorgalommal fejleszti képességét. Csak az elmúlt esztendőben közel száz kiállítást rendeztünk, vagy vállaltunk jelentős részt a tárlat szervezésében. Több mint 400 tagtársunk munkájának bemutatkozására nyüt lehetőség. Külön kiemelem, hogy alig egy esztendeje nyílt meg a Művészbarátok Galériája (VII. István u. 42.), ahol szinte családias körben van lehetőség egy-egy alkotó munkásságának

elemzésére. Ebben a „minigalériában,, 1991 decemberétől mostanig 35 festő-grafi- kus-szobrász kapott lehetőséget a bemutatkozásra.

Ars poeticánkból következően az évtizedeken keresztül mellőzött Szalatnyay József „rehabilitációs” ’ 1 kiállítását Szombathelyen rendeztük meg. Szőnyi Jenő 90. születésnapi és Varsányi Pál születésének 90. évfordulójára Budapesten rendezett kiállítást egyesületünk. A Józsefvárosi Galériában 69 tagtársunk 300 képéből karácsonyi tárlatot, 74 művész 230 munkájából pedig a fóti Károlyi-kastélyban jótékonysági kiállítást rendeztünk. Fontosnak ítélem a közös műterem-látogatásokat, kirándulásokat.

Már hagyomány egy hangulatos délutáni találkozó Meisz- ter Kálmán műtermében, és kirándulás Érdre, ahol többek között az Európa-hírű földrajzi gyűjteményt is megtekinthetjük. Ugyancsak tradíció a fót-kisalagi emlékkirándulás Német Kálmán fafaragó házához.

A korábbi években több csoportunk járt Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, az elmúlt év őszén pedig a Bodrogközbe látogattunk. A táj szépségét, történelmi emlékeik megismerését megtoldottuk a Királyhelmecen szervezett TICCE művészcsoport alkotótáborának meglátogatásával. A művészek baráti találkozója sokáig emlékezetes marad számunkra.

Az egyesület egyik erőssége az irodalmi ismeretterjesztés. Több mint húsz író-olvasó találkozóra került sor az elmúlt évben. Tavaly létrehoztuk Művészet és Barátai Alapítványt.

1990 őszén - a Lakitelek Alapítvány támogatásával - út jára bocsátottuk szócsövünket, a Művészet és Barátai című újságot.

Nyolc száma jelent meg mostanáig.

Az egyesület működése teljesen nyílt, bármely rendezv nyűnkre szívesen várunk vendégeket is.

Geröly Tiboi

A töklámpás generális

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike-picike kis falu. Ebben az icike-picike kis faluban lakott egy ipice-kipice, akarom mondani icike-picike legényke.

Egyarasznyi termete miatt bizony nem vették be katonának! Hej, búsult is ezért.

Hanem egyszer híre jött, hogy az egyszeri király országát - ahol ez a Pici Palkó nevű legény is lakott - megtámadták a burkusok.

Gyors lábú futárokat, hangos dobosokat küldött szét országába az egyszeri király, hogy minden épkézláb embere menjen a táborába.

Nosza, tüstént feltarisznyá- zott hát az arasznyi legény, mivel ő is épkézláb embernek tartotta magát. S meg sem állt a király táboráig.

Ne is mondjam, hogy az őrség elzavarta a kapuból!

Ő azonban nem hagyta magát, s mikor a többiek befelé masíroztak, közéjük csapódott, s usgyi meg sem állt a tábor közepéig. Itt a katonák sátraikba mentek, s csak Pici Palkónak nem volt se helye, se fegyvere,

de még egy falat kenyere sem.

Egy ideig ott téblábolt a sátrak között, majd amikor látta, hogy vele a kutya se törődik, hát szép lassan elandalgott a tábor szélén lévő nagy kukoricásba. Szép, aranyló ősz járt már, sárgállottak a kukoricacsövek.

Nem volt ő finnyás, jólesett neki a sült kukorica is. Nem is teketóriázott sokáig, hanem letört három sárga csövet, s a maga rakta tűz parázsában hamarosan meg is sütötte.

Amikor pedig készen lett a pompás lakomával, s azt be is kebelezte, rendes szokása szerint elnyomta az álom. Leült hát a porhanyós, hűs kukoricaföldre, egy töklevél enyhet adó hűvösébe.

Nem telt bele öt perc, máris úgy aludt, mint a bunda.

Ám amikor leszállt a sötét, hűvös őszi éjszaka, riadókürtök ijesztő hangja harsant a tábor felett: „Itt vannak a burkusok!”

A nagy zajra felébredt az arasznyi legény is. Mit is tegyen, hogy is tegyen? Míg így töprengett, váratlanul egy tökbe botlott bele.- Megvan, megvan - suttogta, s azon nyomban munkához látott.

Bicskájával léket vágott a tökön, szapora mozdulatokkal kiszedte puha, magvas belsejét, majd szemet, orrot, szájat fúrt rajta, ügy járt a keze, mint a motolla! Nem csoda hát, hogy egykettőre készen lett. Feneketlen zsebében még egy vastag gyertyavégre is akadt, amit mindjárt meggyújtott. Kísértetiesen világított a töklámpa, leginkább halálfejhez hasonlított.

Ekkorra már a burkusok a tábor kapuja előtt harcoltak. Csengtek a kardok, csattogtak a pajzsok, repültek a nyilak. Az imbolygó, tűzpiros, halálfejes valami azonban nagy riadalmat keltett a soraikban. Ott lebegett a fejük felett! Erre mozdult, arra szaladt, s míg ők a furcsa valamit nézték-lesték, az egyszeri király huszársága alaposan elporolta őket.

Mire a hajnal megérkezett, a burkusoknak híre-hamva sem volt. Öröm szállta meg a győzteseket, s az egyszerű király tüstént parancsot adott a töklámpás előkerítésére.

Huszárok, gyalogosok kutatták át az egész tábort, de a nyomára sehol se akadtak. Végül mozgás támadt a kukoricás felől.

Hát uramfia, csak ámultak valahányan! A sárga kukoricaszárak közül, kezében egy ha talmas, összefarigcsált, összefüstölt tökkel, egy arasznyi le gényke lépett ki.- Itt vagyok, felség! - kiáltotta a lován ülő királynak. Az egyszeri király szemét rr resztve, ámulva nézett le a földre, mivel ilyen csuda kis embert még soha életében nem látott.- Nem vettek be katonának, nem adtak fegyvert se - mondta szemrehányóan Pici Palkó.- Pedig a kicsi is tud harcolni. Hátha még az eszét is használja. A királynak annyira megtetszett e beszéd, no meg a hőstett, hogy azon nyomban seregébe fogadta.

Kapott is nagy rangot, me sok-sok csapatot.És ha hiszitek, ha nem, de már generális.

Nagy Meseországban cs; így hívják Pici Palkót: a furfan gos, töklámpás generális!

Balogh Béni