Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

HÍRLAP, 1994. január 4., kedd SPORT Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoz­tatása szerint a totó 53. fogadási hetének nyereményei a követke­zők: 13 plusz egy találatos szel­vény 2 darab, nyereményük egyenként 2.459.808 forint, 13 találatos szelvény 2 darab, nye­reményük egyenként 1.130.182 forint. A 12 találatos szelvények­re egyenként 12.770 forintot, a 11 találatos szelvényekre egyen­ként 918 forintot, a 10 találatos szelvényekre egyenként 194 fo­rintot fizetnek. A pénzdíjak segítenek? Az üszők hongkongi rövidpá­lyás Világkupa-viadalán meg­született az esztendő első világ­rekordja, az orosz Alekszandr Popov jóvoltából, aki 47,83 má­sodperc alatt teljesítette a 100 gyorsot. Miközben a versenyzők a medencében rótták a hossza­kat, fény derült a VK-sorozat legjobbjainak díjazására is. A rö­vidpályás versenyek még koránt­sem érték el a hagyományos, 50 méteres normál medencében zajló erőpróbák rangját, így a sportág klasszisai többségükben rendre távol is maradnak a 25 méteres medencébe kiírt viada­lokról. A rendezők viszont ebbe nem akarnak belenyugodni, pénzdíjakkal próbálják vonzóvá tenni e versenyeket. A március 26-27-én Párizsban sorra kerülő rövidpályás VK-döntő győztesei például 12 ezer dollárt, a máso­dik helyezettek hétezer, míg a bronzérmesek négyezer dollárt vehetnek át fejenként. A világ­csúcsdöntésért kétezer dollár jár. Autósmaraton decembertől márciusig Az óév utolsó napjaiban, pon­tosan december 27-én London­ban rajtolt annak a különös autós maratoni versenynek a mezőnye, amelynek tagjai vasárnap elérték az orosz fővárost. Moszkvából kedden indulnak tovább, hogy teljesítsék a hátralévő több mint 20 ezer kilométert, s éljenek cél­ba március utolsó napján. A London — New York maratoni eddigi állomásait 9 Ford típusú autó tette meg, Moszkvában két teherautó csatlakozik hozzájuk, s folytatják tovább az utat Ka­zahsztánon, az Uralon és Szibé­rián át a végcélig, New Yorkig. Lineker 3 millió dolláros szerződése Milliomos futballisták Japánban A „játékosok piaca” jellemző a japán futballra, amely most zárta le a profi bajnokság első évét. Rövid idő alatt óriási nép­szerűségre tett szert a sportág, és ennek köszönhetően a játékosok 25-30 százalékkal is növelhetik szerződéseik megújításakor fize­téseiket. A csapatok szereplésé­hez nyújtott hozzájárulás és a já­tékosok népszerűsége az a szem­pont, amelyet a klubok a milliós összegek kifizetésekor szem előtt tartanak, amellett persze, hogy mérlegelik az egyesületek költ­ségvetésének helyzetét. A japán profi liga irányítói egyes cégek anyagi gondjaira va­ló tekintettel azt fontolgatják, a játékosok bérkeretét rögzítik, hogy az ne haladhassa meg a klu­bok összkiadásainak felét. Fenn­áll ugyanis a veszély, hogy a játé­kosok „bérharca” egyes klubo­kat veszteségessé tesz. Egyes csapatok máris a mintegy 15-25 millió dollárra rúgó éves költség- vetés 70 százalékát kénytelenek a játékosoknak kifizetni. Bár Japánban nem hozzák nyilvánosságra a külföldi labda­rúgókkal kötött szerződések részleteit, kiszivárgott, hogy Gary Lineker, a Nagojai Delfi­nek játékosa, aki az 1986. évi vb góllövőlistájának élén állt, 3 mil­lió dolláros szerződést írt alá', a brazil Zico, valamint az argentin Ramon Diaz pedig 1-1 millió dolláros bérrel futballozik Ja­pánban. Pechesnek mondhatja magát a gólgyártó és rendkívüli népszerűségnek örvendő brazil Alcindo Sartori, aki 200 ezer dollárral kénytelen beérni jövőre is, ugyanis két évre frt alá klubjá­nál, a Kasimai Szarvasok­nál. Az egymillió dollárnál na­gyobb összeget kialkudó játéko­sok száma—mint mondják — jö­vőre tíz fölött lesz a japán profi li­gában, míg a tavalyi induláskor mindössze két játékos tudta megszerezni ezt az összeget. A milliomosok klubjának csak a brazil származású és japán ál­lampolgárrá vált Ruy Ramoz, valamint a japánok kedvence, „Kazu”, vagyis a Verdi Kawasaki csatára, Kazu Miura volt a liga­küzdelmek indulásakor. A hírek szerint a profi liga sikerére való tekintettel mindketten 2 millió dollárra tornázták föl bérüket a következő idény előtt. Kenyai győzelmek Az atlétika történetében 69. alkalommal rendezték meg Sao Paulóban a hagyományos szil­veszteri futóversenyt, amely a Corrida nevet viseli. Ezen a via­dalon a mindig sok sportolót fel­vonultató mezőny az óévben star­tol, s az új esztendőben ér célba. Az érdeklődés most is óriási volt, tízezer atléta gyűlt össze szerte a világból, hogy megtegye a 15 km-es távot. A férfi és női résztvevők együtt indultak, s köztük volt a kenyai Simon Chemwoyo, a tavalyi első helye­zett, aki ezúttal drámai küzde­lemben mindössze egy másod­perc különbséggel harcolta ki a győzelmet az etióp Fita Bayesa előtt. Utóbbi az 1993-as stutt­garti világbajnokságon az 5000 méteren bronzérmes volt. A női Naponta 150 ezer karcsapás Négyen, akik mertek és nyertek Ma már Európa-szerte isme­rik Fehér Enikő maratoni futó nevét és eredményeit. Nos, neki — mint az egyik fő szponzornak — köszönhető az alábbi történet. Az elmúlt év karácsonya előtt már hírt adtunk a Hírlap hasáb­jain az egri Bárány-uszodában megrendezett hosszútávtíszó versenyről. A tizenkét csapat az ország különböző részeiből ér­kezett erre az összecsapásra, im­máron többedik alkalommal. Ezen a karácsony előtti hosz- szútávtíszó versenyen megjelent négy gyöngyösi amatőr fiatalem­ber is, akiknek szóvivője, Házler Tamás beszélt történetükről. A sokoldalú sportember nemcsak hosszútávúszó, hanem — 23 éves kora ellenére — elsősorban triat- lonista, búvárúszó és egy kicsit barlangász is. 13 éves korában búvárúszóként kezdte sportpá­lyafutását, majd felfigyeltek rá, és a szakemberek 1989-ben tájé­kozódási úszóként beválogatták a magyar felnőtt búvárúszó-vá­logatottba is. Ezen az ominózus versenyen általában 10 fős csapatok vettek részt, de lehettek kevesebben is. A körülmények nem voltak ép­pen a legkedvezőbbek, ám mégis a monotónia gyötörte meg legin­kább a versenyzőket. A gyön­gyösiek 1990-ben még 6 fős csa­patot indítottak, de 1993-ra (és tavaly is) már 4 főre csökkentek. Éppen ezért Tamás, a „kapi­tány” úgy döntött, hogy az idén 2-2 fős csapattal indulnak. Gon­dolom, nem mindenki tudja, hogy mi ennek az úszóverseny­nek a lényege, ezért hát röviden leírom. Az a csapat győz, aki 50 óra (tavaly és előtte 100 óra) alatt a legtöbb kilométert leús- sza. 1993-ban a Bárány-uszodá­ban a székesfehérváriak nyertek, de ők tizen voltak. A gyöngyösi­ek közül a Házler Tamás-Novák Róbert kettős az 50 óra alatt 155.6 kilométert teljesített, míg a másik gyöngyösi kettős, a Maj- láth testvérpár (Tamás és Zsolt) 139.6 kilométerrel zárta a ver­senyt. Az uszodában nemcsak az el­ső helyezetteket díjazták, hanem a legkevesebb létszámmal indu­lókat is. Mivel ilyen kis létszám­mal csak a két gyöngyösi csapat indult, mindketten nyertek is. Sok-sok mindenről szót kellene még ejtenem, ám most már csak arra szorítkozom, amit Tamás a lelkemre kötött. Társa, Novák Róbert volt a legjobb úszó, aki a számára kiszabott 25 óra alatt (1 óra úszás, 1 óra pihenő) a négy napon keresztül átlagosan 150 ezer karcsapással ért célba. Zö­mében gyorsúszó stílusban úsz­tak, de ha valaki elfáradt, hát­úszásban is folytathatta. Fehér Enikő, aki triatlonban Tamás edzője, gyűjtötte össze a szponzorokat a távúszó verseny­re. (Arról nem is beszélve, hogy vitaminkészítményeivel is segí­tette a versenyzőket.) A négy gyöngyösi fiatalember kiszolgá­lói és egyben gyúrói is Bojcsik Zsanettés Bodó Krisztina voltak a verseny alatt. A további szpon­zorok: ÁB-Aegon, Rekesz Ital Börze, Hordós Róbert zöldség­gyümölcs kereskedő, Mátrai Erőmű Búvár Klub és az Egri Búvár Klub. Szkocsovszky Tibor verseny — amelyet 1925 óta bo­nyolítanak le — ugyancsak ke­nyai sikert hozott. A két győztes 7000, illetve 5000 dollár juta­lomban részesült. A férfiaknál az első tíz közé nem került európai sportoló, a nőknél viszont a harmadik he­lyezett a portugál Albertina Dias lett. Az 1990-ben és 1992-ben is elsőséget kiérdemelt mexikói Maria del Carmen Dias negye­dikként ért célba. Az eredmények: Férfiak: 1. Si­mon Chemwoyo (kenyai) 43:20, 2. Fita Bayesa (etióp) 43:21, 3. William Sigei (kenyai) 43:31, 4. Arturo Barrios (mexikói) 43:41, 5. Silvio Guerra (ecuadori) 44:02, 6. William Mutwol (ke­nyai) 44:15. Nők: 1. Hellen Ki- mayio (kenyai) 50:26, 2. Car­men Oliveira (brazil) 50:31, 3. Albertina Dias (portugál) 50:45, 4. Maria del Carmen Dias (mexi­kói) 52:31, 5. Maria Juarez Ca- pilla (mexikói) 52:56, 6. Marilu Salazar (perui) 53:03. A „vizesek” uralták az évet Egérke varjúja 1988 óta, amikor alig tizen­négy évesen élete első olimpiai aranyérmét nyerte, jószerével el­képzelhetetlen, hogy más legyen az adott esztendő legjobb női sportolója, egyszerűen kibérelte e státust. Egerszegi Krisztina „zsinórban” hatodszor érdemel­te ki a sportújságírók egyetértő szavazatát, amely szerint 1993 is az „Egér éve” volt. — Természetesen boldog va­gyok, hogy megint első lettem — vallott érzéseiről, amikor hírét vette újabb sikerének. — Az úszásban a győzelem a legfonto- •sabb, de az ilyen választásokon nyerni szintén nagy dolog, leg­alábbis számomra. Nyilván hiú­ságból is jólesik, hogy éppen rám gondoltak, hogy elismernek, s a felém irányuló szeretet jelének is tekinthetem ezt a mostani győ­zelmet. Ha sorba kellene állíta­nom a hat év legjobbját, azt mondhatom, hogy a legelső, a szöuli olimpiai bajnoki címet kö­vető szavazási sikerem a legked­vesebb, de mondom, ennek a legújabbnak is nagyon örülök. — Túl egy újabb, eredmé­nyekben gazdag esztendőn, amelynek a csúcspontja a nyári sheffieldi Európa-bajnokságon szerzett négy Európa-bajnoki aranyérem volt, adódik a kérdés: lehet ezt még „fokozni”? — Hát szeretném, de egyre nehezebbnek látszik, a kínaiak nagyon jönnek fel, azóta ideges is az edzőm, Kiss Laci bá, szóval nő a konkurencia. Hol van már az a Lin Li, akit a barcelonai olimpián a négyszáz méteres ve­gyes úszás döntőjében csak ha­talmas harcban győztem le, mi­közben már a másik két szá­momban, a 100 és a 200 m háton is új arcok bukkantak fel az ázsiai országból? És akkor még nem is beszéltem a szintén kiváló ameri­kai, ausztrál riválisokról... — Ezzel együtt is a világrang­lista egyelőre mindhárom emlí­tett számban a magyar klasszis nevével kezdődik, s a 400 m ve­gyest leszámítva, a hátszámok vi­lágcsúcstartóját is Egerszegi Krisztinának hívják. Vagyis, ugye nem kell még a búcsúról, a tervezett visszavonulásról érdek­lődni? — Ami bizonyos, az az, hogy a jövő évi versenyszezont végig­csinálom, indulok a római világ­bajnokságon szeptemberben, mégpedig három szambán. Shef- fieldhez képest tehát lesz válto­zás, a 200 m pillangó kimarad az itáliai vb-programomból. A ró­mai eredmények alapján már sokkal okosabb leszek, szóval Egerszegi Krisztinának már a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nagy versenyeken övé a dobogó legmagasabb foka (Fotó: Szántó György) addig váljunk a „hogyan to- vább?”-bal. — Azt viszont már tudjuk, mit hozott a budapesti évbúcsúztató viadal, a Sztárpárbajnak elke­resztelt karácsony előtti meghí­vásos páros verseny, ahol az ola­szok Eb-ezüstérmese, Lorenza Vigarani volt Egerszegi Krisztina ellenfele a 200 m hátúszásban. Vigarani vesztett, de — „Egérke” jóvoltából — ugyanakkor nyert is... — Semmi különös nem tör­tént, csupán az, hogy néhány meglepetést vásároltam össze Lorenzának. Gondoltam, örülni fog az ajándéknak. — Nevezetesen? — Hát, vettem neki négy könyvet Magyarországról, Bu­dapestről, persze olasz nyelvűt, aztán horoszkóposat, meg egy kabalababát. — Netán egy játékegeret? — Egy kalapos vaíjúfigurát. — Itt voltak az ünnepek... — Igen, alig vártam már ezt a kis pihenőt. Mert most néhány napig nem kellett úsznom. Kár, hogy csupán január másodikáig tartott a vízmentes állapot. Ma hajnali háromnegyed hatkor irány a Kőér utcai Szpari-uszoda medencéje, kezdjük 1994-et persze edzéssel. Igaz, a nyár vé­gén ott a vb, ahol illő lenne szé­pen szerepelnem. Ahhoz pedig, nincs mese, úszni kell, rengeteget... Nagyrédén a lányok is rúgják a labdát Ritka elhatározásra jutottak a nagyrédei általános iskola leány­tanulói azzal, hogy ez év tava­szán labdarúgócsapatot szervez­tek maguk közül. A serdülő fiúk edzőjét, Szarka Miklóst kérték fel a szakmai teendők ellátására, aki természetesen nem tudott nemet mondani. Több hónap is eltelt addig, amíg lemérhették labdarúgó-tudásukat a nagyré­dei lányok. Szerencsére Buda­pesten meghirdettek egy olyan tornát, amit kinéztek maguknak. Sajnálatukra, a női mezőnyben korosabb lányokkal is szembeta­lálták magukat, de mégis feleme­lő érzés volt számukra a szerep­lés. Három mérkőzést játszottak a sorsolás szerint, amelyből egyet megnyertek, kettőt viszont elvesztettek. Ők — Gulyás, Szortsik, Majoros N., Majoros B., Kovács, Sőregi, Benedek, Jobbágy, Tóth, Sebők, Kakas, Varbai, Lénárt — mindannyian szeretnének a jövőben is focizni, ezért korban hozzájuk illő iskolai csapatot keresnek ellenfélként. Lenet, hogy nehezen találnak, de az sem kizárt, példájukon felbuz­dulva más településen is alakul majd rövidesen leány labdarúgó­csapat. Mert ezt is el kell kezdeni... A nagyrédei serdülő lány labdarúgó csapat ellenfelet keres így kezdték az új évet Az új év, amely két nyári olim­pia között a félidőt is jelenti, is­mét eseményekben gazdag. Kü­szöbön a lillehammeri téli ötka­rikás játékok, nyáron a labdarú­gó-világbajnokság kerül majd az érdeklődés középpontjába, lesz úszó- és vízilabda-vb, atlétikai Eb — csak néhányat kiemelve a gazdag kínálatból. S akárcsak az elmúlt években, az MTI Sportszerkesztősége 1994 első munkanapján is kér­déssel fordult a sportéletben te­vékenykedőkhöz, hogy miként kezdték az új esztendőt, mik lesznek az első események, kik a legfrissebb utazók. Tető alatt az atléták — Teljes gőzzel kezdtük az új esztendőt — mondta Méret László szövetségi kapitány. — Az elkövetkező két hétben több edzőtábort szervezünk, Len­gyelországban, Budapesten és Tatán. A korai felkészülések cél­ja egyrészt a Samsung-kupa fe­dettpályás atlétikai gála február 5-én a Budapest Sportcsarnok­ban a teljes magyar élgárda rész­vételével. De az igazi megmére­tés a párizsi fedettpályás Euró- pa-bajnokság lesz, amely márci­us 11-én kezdődik. Szombaton a gyaloglók számára rendezünk felmérőt, és ugyanazon a napon kerül sor a Népligetben egy me­zei futóversenyre. Hazai rendez­vényeink közül kiemelkedik a március 26-i mezei futó-világ­bajnokság. S még januárban be­szélgetést folytatunk az élver­senyzőkkel, s közöljük velük, hogy ebben az évben mik az elvá­rásaink, és ezért mit tudunk nyújtani. Március 6-án futball bajnoki nyitány A labdarúgóknál az 1976-os korosztály már elkezdte az új évet, merthogy még be sem fe­jezte a tavalyit, hiszen Piski Ele­mér vezetésével Izraelben egy nemzetközi tornán vesznek részt. Az Ubrankovics Mihály vezette ifjúsági válogatott már kedden útra kel, hogy a Daimler- Benz kupa teremtornán lépjen pályára Sindelfingenben. A ha­zai programokról Csíki Károly, az MLSZ munkatársa adott tájé­koztatást: — A Magyar Kupában a nyolc közé jutásért február 26- án és március 2-án játszanak a csapatok, ezt a tervet már az NB I-es Liga is jóváhagyta. Az első osztályú bajnokság tavaszi for­dulója március 6-án kezdődik, az NB II. pedig egy héttel később, március 13-án. A válogatott első mérkőzését március 9-én vívja Svájc ellen. Dunai A ntal, az olimpiai válo­gatott kapitánya elmondta, hogy márciusban — párhuzamosan a nagyválogatott programjával — Ausztria, Dánia és Svájc hasonló korú együtteseivel találkozik. Az első hivatalos, az osztrákok elle­ni mérkőzés időpontja január vé­gén dől el. Az első két hónapban a kijelölt 25-30 játékos több or­vosi felmérésen és fizikai teszten vesz részt.

Next

/
Thumbnails
Contents