Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-01 / 280. szám
Virágzó prostitúció - amerikaiak nélkül A századvég gyermekbetegségei A tüdőgyulladás, a hasmenés és a kanyaró áldozatai Több mint egy év telt el azóta, hogy az amerikaiak kiürítették a Fülóp-szigeteki Clark repülőtámaszpontot, de a prostitúció virágzik a Manilától északra fekvő Angeles városában — hála az európaiaknak és az ausztráloknak. A „szórakoztató lányok” — így hívják arrafelé a prostituáltakat — száma megháromszorozódott 1991. november óta, és sajátos módon ehhez az is hozzájárult, hogy a közeli Pinatubo vulkán emlekezetes kitörése súlyos károkat okozott a városban és környékén. Az amerikai repülőtámaszpont kiürítése után a manilai kormány azt tervezte, hogy a Clark támaszponton nemzetközi repülőtér létesül, a 300.000 lakosú Angelest pedig kereskedelmi központtá fejlesztik. A tervek azonban a szó szoros értelmében „füstbe mentek”, amikor 1991 júniusában a vulkánkitörés — az évszázad egyik legsúlyosabb kitörése — óriási pusztítást végzett a környéken. Hidak omlottak le, autóutak mentek tönkre Angeles környékén, és a tudósok szerint a varost még éveken át fenyegeti újabb pusztító vulkánkitörés lehetősége. Ilyen körülmények között a megindult fejlődés középpontjába a szórakoztató- és a szexipar került. Napjainkban Angeles egyetlen utcájában 120 bár es éjszakai mulatóhely működik. A Fülöp-szigeteken a prostitúciót ugyan törvény tiltja, de mégis szeles körben űzik. A bártulajdonosok oly módon játsszák ki a rendelkezést, hogy a lányokat vendégkísérőnek jelentik be, s azután a külföldi vendég megfelelő díj ellenében választ magának „kísérőt”. Ami pedig a vendég és a lány között történik, azt magánügynek tekintik. Az „üzlet” virágzását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Fantastic Club — az éjszakai mulatók egyike — 60 százalékkal emelte a sör árát, és 20 dollárral többet kér azoktól, akik „kísérőt” választanak maguknak. És míg egy évvel ezelőtt mintegy 300 lányt alkalmaztak „szórakoztató lányként” Angelesben, addig ma a számuk eléri a 970- et. Az amerikai repülősök helyébe német, svájci, ausztrál és angol férfituristak léptek. A prostitúció megakadályozása érdekében tekintélyes angelesi polgárok azt kérték a hatóságoktól, hogy ne adjanak ki újabb engedélyeket bárok és éjszakai mulatóhelyek működtetésére. Rámutatnak arra a visszás helyzetre, hogy míg a múltban a közvélemény egy része a 40.000 amerikai katona jelenlétének tudta be a prostitúció virágzását, addig az amerikaiak távozása után ez az „iparág” nemhogy elsorvadt volna, hanem még jobban fellendült. Bármily hihetetlen, a fejlett világban régen legyőzöttnek számító három betegség, a tüdő- gyulladás, a hasmenés és a kanyaró számít a kilencvenes évek legrettegettebb gyermekbetegségének a fejlődő világban: évente mintegy hétmillió kisgyermek esik e három kór áldozatául. Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja „A világ gyermekeinek egészségi állapota 1993” címmel nemrégiben közzétett tanulmányában felhívja a figyelmet: ezek a betegségek rendelkezésre álló, kipróbált és bevált eszközökkel megelőzhetők, illetve gyógyíthatók. A tüdőgyulladást — amely 3,5 millió gyermekéletet követel évente — 80-90 százalékban olyan baktériumok okozzák, amelyek ellen az antibiotikumok sikerrel bevethetők. A betegség a legtöbb esetben alacsony kezelési költséggel, antibiotikum-kúrával mintegy öt nap alatt gyógyítható lenne. Mivel azonban a kis betegek legtöbbször igen szegény családokban nevelkednek, sokszor olyan körzetekben, ahol orvoshoz vagy kórházba jutni igen körülményes, illetve ahol egyáltalán nem, vagy nem a kellő időben állnak rendelkezésre a megfelelő antibiotikumok, ezért életük megmentése egyéb eszközök híján szinte reménytelen. A hasmenéssel járó megbetegedések számítanak a kettes számú gyilkosnak: évente hárommillió áldozatot szednek. Az UNICEF becslései szerint a halálesetek fele megelőzhető lenne csupán azáltal, ha a szülőket megtanítanák a csaknem költségmentes orális rehidratációs terápiára (ŐRT). Ezt a technikát a fejlődő világban már minden harmadik család használja, s ezzel egymillió gyermeket menthetnek meg évente. A hasmenéses megbetegedések elleni harcban fontos szerepet kell kapjon a víztisztítás, a minimáüs higiéniai követelmények betartása, valamint a szervezet védekezőrendszerét erősítő szoptatás — állítja a tanulmány. A kanyaró megelőzése terén a védőoltásoknak van nagy jelentőségük. E tekintetben ugyan látványos eredmények születtek az elmúlt öt évben, de az oltóanyag olcsósága ellenére sem jut el mindenhová. A szomorú eredmény: 800 ezer kisgyermek halála évente. A jelentés hiánybetegségekre is felhívja a figyelmet. Ezek közül elsősorban a vakságot okozó A-vitamin hiány, valamint a szellemi visszamaradottságot előidéző jódhiány a két legjelentősebb. Az A-vitamin hiánya megfelelő táplálkozásbeli változtatással, illetve féléves A-vitamin kúrával megelőzhető lenne, igen alacsony költséggel. Hasonlóképpen a jódhiányból eredő megbetegedések is világszerte megszüntethetek lennének mintegy 100 millió dolláros befektetéssel. Csupán összehasonlításul: ez kevesebb, mint két katonai vadászgép ára. A fejlődő világban e három gyermekbetegség, illetve a hiányállapotok felszámolására az 1990-es, a gyermeksors jobbításával foglalkozó világtanácskozás az ezredfordulóig terjedő akcióprogramot fogadott el. Ennek keretében felére szeretnék csökkenteni a hasmenéses megbetegedésekből, egy harmadára a tüdőgyulladásból eredő halálozást, s az 1990-es szint egytizedére visszaszorítani a kanyaró gyermekáldozatainak számát. Az A-vitamin hiányt és a jód- hiányt 2000-ig teljes mértékben fel akaiják számolni... — Ha ma nem történnek megfelelő lépések sok millió gyermek életének megmentése és normális fejlődésének biztosítása érdekében, akkor ez csupán kisebb mértékben tulajdonítható a gazdasági lehetőségek hiányának, sokkal inkább annak, hogy az érintett gyermekmilliók szinte kizárólag a szegény rétegekből kerülnek ki világszerte. Azokból a rétegekből, amelyeknek nemcsak vásárlóerejük, de politikai befolyásuk sincs, sőt a sajtó sem fordít figyelmet rájuk — emeli ki végül a jelentés, felszólítva egyúttal a világ gazdaságilag fejlett országait, hogy segítsék a rászoruló államokat az említett célok megvalósításában. Reggelente a Párizs környékén lévő erdőkben érdekes csapat kerekezik Jean Paul Belmondo vezetésével: híres színészek és művészek róják a köröket. Ezt a sportot kikapcsolódásnak, egyben pedig testedzésnek szánják. Belmondo mellett nap mint nap ott található a fia, Paul, valamint színpadi játszótársai, Michel Drucker és Richard Anconina. Angol tanügyi reform — tanulság nélkül Nagy-Britanniában megint reformálják az angol nyelv iskolai oktatását, alig négy evvel a legutóbbi reform után. Hihetnénk: a demokrácia egyik őshazájában, Nagy-Britanniában ezt kizárólag a jövő nemzedék, és az angol, mint világnyelv iránti különleges felelősség irányítja. Ezzel szemben a valóság tarkább. A most érvényes országos tanrend — az első, amelyet négy évvel ezelőtt bevezettek az auto- nómiáj ukat féltékenyen őrző brit iskolák számára — még csak általánosságokat ír elő, például azt, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk használni az írott nyelvre jellemző nyelvtani szerkezeteket. Az Országos Tanrendtanács, John Patten oktatási miniszter támogatásával, most pontosítani akarja, mi is a követelmény. Az új javaslatok szerint a hétéves tanulóknak jól kell tudniuk a nagybetűk és a mondatvégi jelek használatát, 11 éves korban tudniuk kell, hová kívánkozik vessző, 15-16 éves korban pedig olyan szavak helyesírását is ismerniük kell, mint „acquaintance” (ismeretség, ismerős), vagy „conscience” (lelkiismeret). Az ártatlannak tűnő kívánságok mögött ádáz küzdelem dúl. A legkonzervatívabb kormány- párti politikusok időnként még a futballhuliganizmusért is a nyelvtanítás lezüllését okolják. Finomabban fogalmaznak az oktatási minisztériumban: „az angol nyelv oktatási rendszerünk sarkköve. Ha ebbe beszivárog a kulturális relativizmus, akkor másutt sem lehet rendet teremteMi tagadás, az ötvenes-hatvanas évek óta némi „kulturális relativizmus” igencsak eluralkodott az angolban. A munkáspárti kormányok reformjai idején megszűnt a viktoriánus biflázás. A függetlenség, sőt már-már az emberi jogok nevében a tanulókat elsősorban önálló gondolkodásra serkentették, és csak sokkal későbbi sorban arra, hogyan kellene szabad gondolataikat szabatosan előadni. A régi rendszerben nevelkedett szülök ezrei látták döbbenten, milyen jó jegyeket kapnak gyermekeik hibáktól hemzsegő dolgozataikra. A tanárok azt állítják, hogy átlagosan most sem írnak többen hibásan, mint évtizedekkel ezelőtt, a konzervatív módszerek idején. A kormány részéről ennek azt vetik ellene, hogy azóta viszont megváltozott a munkaerőpiac, a képzetlen állások rohamosan fogyatkoznak, tehát az ugyanannyi ma sokkal kevesebb, mint régen. Ezek a szakmai érvek azonban politikai vitát takarnak. A brit angoltanárok országos szövetsége hátsó szándékot gyanít a kormányzat új szigora mögött. — Megszabni, hogy milyen akadályokat kell átugraniuk a tanulóknak a helyes angol beszédig és Írásig: ez a társadalom elg lenőrzésének igen jó módszere. A magukat önállóan kifejező emberekre nehezebb felügyelni — mondta nemrégiben a szövetség egyik vezetője. Persze, nem a nyelvtani hibákat védelmezte, hanem a táj nyelvi fordulatokat és az élő nyelvben állandóan keletkező új jelenségeket, amelyeket szerinte megfojtana a kormányzati egyentanrend. A kormányzó konzervatív árthoz közel álló The Mail on unday című országos lap kommentálja: „az angoltanárok országos szövetsége alighanem egy marxista fedőszervezet csupán”. Rezignáltan állapította meg Brian Cox, a manchesteri egyetem angol nyelv és irodalom professzora: a hatvanas években az úgynevezett haladók követtek el szélsőséges túlzásokat, most pedig egy kis jobboldali csoport kerítette hatalmába az Országos Tanrendtanácsot. A tanulók érdeke ebben a vitában nem szempont. Dollárba csomagolt virágok A tokiói virágpiacon dollárívnyomatokba csomagolják a virágokat. Egy-egy csokor ilyenformán mintegy száz dollárba kerül, mivel a kereskedők a nyomdai íveket harminckét dollárért vásárolják. Az ötlet atyjai bíznak benne, hogy ennek a különlegességnek nagy sikere lesz. Ha pedig a virágot kapó lány netán igazi dollárokat várna a fiútól, akkor az utóbbi legalább megtudja, mire is számíthat a jövőben. Aida: tiltakozás a háború ellen A hamburgi állami operaház Aida-produkciója, amely nemrégiben került a közönség elé, sokáig emlékezetes marad. John Dew rendező Verdi remekművét aktuális politikai eseménnyé formálta — állapította meg a DPA német hírügynökség. Az opera cselekménye egy üvegpalotában játszódott, amelyet fényszórók különböző színeivel világítottak meg. Egyiptomot csak néhány pálma jelképezte. Ebben az üvegpalotában a rendező az Aidát háborúellenes tüntetéssé változtatta. A két első felvonásban fekete egyenruhás katonák jelentek meg, akik balettmozdulatok közben lőfegyvereiket a közönségre irányították. Radames, az újonnan kinevezett hadvezér vasúti állomásfőnökhöz hasonló piros sapkával lépett színpadra, s arra a szövegre: „Isten óvja Egyiptom szent földjét!”, fekete táskájával úgy tett, mintha atombomba ledobá- sára adna parancsot. Az igazi pokoli zűrzavar a győzelmi induló elhangzásakor robbant ki. A kórust egyenruhás katonák és fekete ruhás hölgyek alkották, akik Verdi híres fanfárhangjai mellett katonai szertartást játszottak el az Ismeretlen Katona Sírjánál. A hölgyek pezsgőspoharakkal táncoltak a színen, sebesült katonákat tolószékben hurcoltak át a színpadon, vöröskeresztes nővérek csípőjüket riszálták. A szünet után a hangulat nyu- godtabb lett. A katonai jelleg eltűnt, és a színpadot az emberi szenvedélyek uralták. Ez azonban csak a fináléig tartott. A szerelmi halálnál a hamburgi háborús emlékmű Radames és Aida sírjára zuhant, mialatt Amneris békefelhívása töltötte be az operaházat. Az előadást haragos tiltakozásnak szánták egy olyan világ ellen, amelyben ismét divatos lett háborúk kirobbantása. A közönség vegyes érzelmekkel fogadta az előadást. Egyaránt sor került lelkes tapsra és hangos tiltakozásra. A lírai áriákra nem volt szükség — Aida és Amneris megszemélyesítői úgy estek egymásra, mint két vadállat. John Dew Aida-produkciójá- ról még sokáig fognak vitatkozni, s nem csupán Hamburgban... „Csoda” a Shetlandszigeteken A Shetland-szigeteken csodáról beszélnek. Egy hónappal azután, hogy a Braer nevű tankhajó zátonyra futott és olajszállítmánya a tengerbe ömlött, a homokos part ismét tiszta lett, és a szigeteken az élet visszatért rendes medrébe. A Braer 85 ezer tonna olajat zúdított a part menti vizekbe, kétszer annyit, mint az Exxon Valdez, amely 1989-ben Alaszkánál süllyedt el. A Shetlando- kon mégis mindössze 1549 madár vesztette életét, bár a szigeteken található Nagy-Britannia egyik legnagyobb állatvilág-paradicsoma. Alaszkában 36 ezer madár pusztult el. Halászat és haltenyésztés továbbra is tilos széles sugárban a hajóroncs körül, de az aggodalmat a Shetlandok legfontosabb hagyományos iparának várható hosszú szünetelése miatt derűlátás váltotta föl. Úgy látszik, a shetlandi halak világszerte híres minősége túléli a katasztrófát. A lakosság a „csoda” szót ismételgeti — közölte a Reuter brit hírügynökség tudósítójával Graeme Storey helyi fotográfus. — Meglepő a part gyors megtisztulása. Mindenki megkönnyebbült. A környezetvédők még nem teljesen nyugodtak, szerintük egy nagyobb olajszennyeződés 15-20 évre is kihat a tenger életére. A természetvédő lobbyt azonban azzal vádolják, hogy feleslegesen okoz riadalmat. „A Braer zátonyra futásának következményeit eltúlozták — írta vezércikkeben az Independent című angol lap.'— A hajókatasztrófát hisztérikus környezetvédők fújták fel.” Viliié Tait, a helyi tanács tagja kijelentette, hogy már csak nyomokban látható szennyeződés egyes elszigetelt sziklás öblökben és azokon a partrészeken, ahol nemrég még bevonta az ember cipőjét az olaj. A katasztrófa első napja után a szigetlakok féltek, hogy a Braer zátonyra futása hosszú időre véget vet hagyományos életformájuknak, amelynek alapja a halászat és a turizmus. Hogy nem így lesz, arra jellemző, amit Tait mondott: összesen négy vidra pusztult el. Közülük kettő súlyos gyomorbajban szenvedett, egy nagyon öreg volt, egyet pedig egy norvég televíziós stáb gázolt el. HÍRLAP, 1993. december I., szerda HORIZONT Karikázó világhírességek
