Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

Virágzó prostitúció - amerikaiak nélkül A századvég gyermekbetegségei A tüdőgyulladás, a hasmenés és a kanyaró áldozatai Több mint egy év telt el azóta, hogy az amerikaiak kiürítették a Fülóp-szigeteki Clark repülőtá­maszpontot, de a prostitúció vi­rágzik a Manilától északra fekvő Angeles városában — hála az eu­rópaiaknak és az ausztrálok­nak. A „szórakoztató lányok” — így hívják arrafelé a prostituálta­kat — száma megháromszorozó­dott 1991. november óta, és sajá­tos módon ehhez az is hozzájá­rult, hogy a közeli Pinatubo vul­kán emlekezetes kitörése súlyos károkat okozott a városban és környékén. Az amerikai repülőtámasz­pont kiürítése után a manilai kormány azt tervezte, hogy a Clark támaszponton nemzetközi repülőtér létesül, a 300.000 la­kosú Angelest pedig kereskedel­mi központtá fejlesztik. A tervek azonban a szó szoros értelmében „füstbe mentek”, amikor 1991 júniusában a vulkánkitörés — az évszázad egyik legsúlyosabb ki­törése — óriási pusztítást végzett a környéken. Hidak omlottak le, autóutak mentek tönkre Ange­les környékén, és a tudósok sze­rint a varost még éveken át fe­nyegeti újabb pusztító vulkánki­törés lehetősége. Ilyen körülmények között a megindult fejlődés középpontjá­ba a szórakoztató- és a szexipar került. Napjainkban Angeles egyetlen utcájában 120 bár es éj­szakai mulatóhely működik. A Fülöp-szigeteken a prosti­túciót ugyan törvény tiltja, de mégis szeles körben űzik. A bár­tulajdonosok oly módon játsszák ki a rendelkezést, hogy a lányo­kat vendégkísérőnek jelentik be, s azután a külföldi vendég meg­felelő díj ellenében választ ma­gának „kísérőt”. Ami pedig a vendég és a lány között történik, azt magánügynek tekintik. Az „üzlet” virágzását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Fantastic Club — az éjszakai mu­latók egyike — 60 százalékkal emelte a sör árát, és 20 dollárral többet kér azoktól, akik „kísé­rőt” választanak maguknak. És míg egy évvel ezelőtt mintegy 300 lányt alkalmaztak „szóra­koztató lányként” Angelesben, addig ma a számuk eléri a 970- et. Az amerikai repülősök helyé­be német, svájci, ausztrál és an­gol férfituristak léptek. A prostitúció megakadályo­zása érdekében tekintélyes ange­lesi polgárok azt kérték a hatósá­goktól, hogy ne adjanak ki újabb engedélyeket bárok és éjszakai mulatóhelyek működtetésére. Rámutatnak arra a visszás hely­zetre, hogy míg a múltban a köz­vélemény egy része a 40.000 amerikai katona jelenlétének tudta be a prostitúció virágzását, addig az amerikaiak távozása után ez az „iparág” nemhogy el­sorvadt volna, hanem még job­ban fellendült. Bármily hihetetlen, a fejlett vi­lágban régen legyőzöttnek szá­mító három betegség, a tüdő- gyulladás, a hasmenés és a ka­nyaró számít a kilencvenes évek legrettegettebb gyermekbeteg­ségének a fejlődő világban: évente mintegy hétmillió kis­gyermek esik e három kór áldo­zatául. Az UNICEF, az ENSZ Gyer­mekalapja „A világ gyermekei­nek egészségi állapota 1993” címmel nemrégiben közzétett ta­nulmányában felhívja a figyel­met: ezek a betegségek rendel­kezésre álló, kipróbált és bevált eszközökkel megelőzhetők, il­letve gyógyíthatók. A tüdőgyulladást — amely 3,5 millió gyermekéletet követel évente — 80-90 százalékban olyan baktériumok okozzák, amelyek ellen az antibiotikumok sikerrel bevethetők. A betegség a legtöbb esetben alacsony keze­lési költséggel, antibiotikum-kú­rával mintegy öt nap alatt gyó­gyítható lenne. Mivel azonban a kis betegek legtöbbször igen szegény csalá­dokban nevelkednek, sokszor olyan körzetekben, ahol orvos­hoz vagy kórházba jutni igen kö­rülményes, illetve ahol egyálta­lán nem, vagy nem a kellő időben állnak rendelkezésre a megfelelő antibiotikumok, ezért életük megmentése egyéb eszközök hí­ján szinte reménytelen. A hasmenéssel járó megbete­gedések számítanak a kettes szá­mú gyilkosnak: évente három­millió áldozatot szednek. Az UNICEF becslései szerint a ha­lálesetek fele megelőzhető lenne csupán azáltal, ha a szülőket megtanítanák a csaknem költ­ségmentes orális rehidratációs terápiára (ŐRT). Ezt a technikát a fejlődő világ­ban már minden harmadik csa­lád használja, s ezzel egymillió gyermeket menthetnek meg évente. A hasmenéses megbetegedé­sek elleni harcban fontos szere­pet kell kapjon a víztisztítás, a minimáüs higiéniai követelmé­nyek betartása, valamint a szer­vezet védekezőrendszerét erősí­tő szoptatás — állítja a tanul­mány. A kanyaró megelőzése terén a védőoltásoknak van nagy jelen­tőségük. E tekintetben ugyan látványos eredmények születtek az elmúlt öt évben, de az oltó­anyag olcsósága ellenére sem jut el mindenhová. A szomorú ered­mény: 800 ezer kisgyermek ha­lála évente. A jelentés hiánybetegségekre is felhívja a figyelmet. Ezek kö­zül elsősorban a vakságot okozó A-vitamin hiány, valamint a szel­lemi visszamaradottságot elő­idéző jódhiány a két legjelentő­sebb. Az A-vitamin hiánya megfele­lő táplálkozásbeli változtatással, illetve féléves A-vitamin kúrával megelőzhető lenne, igen ala­csony költséggel. Hasonlóképpen a jódhiányból eredő megbetegedések is világ­szerte megszüntethetek lenné­nek mintegy 100 millió dolláros befektetéssel. Csupán összeha­sonlításul: ez kevesebb, mint két katonai vadászgép ára. A fejlődő világban e három gyermekbetegség, illetve a hi­ányállapotok felszámolására az 1990-es, a gyermeksors jobbítá­sával foglalkozó világtanácsko­zás az ezredfordulóig terjedő ak­cióprogramot fogadott el. Ennek keretében felére sze­retnék csökkenteni a hasmené­ses megbetegedésekből, egy har­madára a tüdőgyulladásból ere­dő halálozást, s az 1990-es szint egytizedére visszaszorítani a ka­nyaró gyermekáldozatainak szá­mát. Az A-vitamin hiányt és a jód- hiányt 2000-ig teljes mértékben fel akaiják számolni... — Ha ma nem történnek megfelelő lépések sok millió gyermek életének megmentése és normális fejlődésének biztosí­tása érdekében, akkor ez csupán kisebb mértékben tulajdonítható a gazdasági lehetőségek hiányá­nak, sokkal inkább annak, hogy az érintett gyermekmilliók szinte kizárólag a szegény rétegekből kerülnek ki világszerte. Azokból a rétegekből, amelyeknek nem­csak vásárlóerejük, de politikai befolyásuk sincs, sőt a sajtó sem fordít figyelmet rájuk — emeli ki végül a jelentés, felszólítva egyúttal a világ gazdaságilag fej­lett országait, hogy segítsék a rá­szoruló államokat az említett cé­lok megvalósításában. Reggelente a Párizs környékén lévő erdőkben érdekes csapat kere­kezik Jean Paul Belmondo vezetésével: híres színészek és művé­szek róják a köröket. Ezt a sportot kikapcsolódásnak, egyben pedig testedzésnek szánják. Belmondo mellett nap mint nap ott található a fia, Paul, valamint színpadi játszótársai, Michel Drucker és Ri­chard Anconina. Angol tanügyi reform — tanulság nélkül Nagy-Britanniában megint re­formálják az angol nyelv iskolai oktatását, alig négy evvel a leg­utóbbi reform után. Hihetnénk: a demokrácia egyik őshazájá­ban, Nagy-Britanniában ezt ki­zárólag a jövő nemzedék, és az angol, mint világnyelv iránti kü­lönleges felelősség irányítja. Ezzel szemben a valóság tar­kább. A most érvényes országos tanrend — az első, amelyet négy évvel ezelőtt bevezettek az auto- nómiáj ukat féltékenyen őrző brit iskolák számára — még csak ál­talánosságokat ír elő, például azt, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk használni az írott nyelvre jellemző nyelvtani szer­kezeteket. Az Országos Tan­rendtanács, John Patten oktatási miniszter támogatásával, most pontosítani akarja, mi is a köve­telmény. Az új javaslatok szerint a hétéves tanulóknak jól kell tud­niuk a nagybetűk és a mondatvé­gi jelek használatát, 11 éves kor­ban tudniuk kell, hová kívánko­zik vessző, 15-16 éves korban pedig olyan szavak helyesírását is ismerniük kell, mint „acquain­tance” (ismeretség, ismerős), vagy „conscience” (lelkiisme­ret). Az ártatlannak tűnő kívánsá­gok mögött ádáz küzdelem dúl. A legkonzervatívabb kormány- párti politikusok időnként még a futballhuliganizmusért is a nyelvtanítás lezüllését okolják. Finomabban fogalmaznak az oktatási minisztériumban: „az angol nyelv oktatási rendszerünk sarkköve. Ha ebbe beszivárog a kulturális relativizmus, akkor másutt sem lehet rendet teremte­Mi tagadás, az ötvenes-hatva­nas évek óta némi „kulturális re­lativizmus” igencsak eluralko­dott az angolban. A munkáspárti kormányok reformjai idején megszűnt a viktoriánus biflázás. A függetlenség, sőt már-már az emberi jogok nevében a tanuló­kat elsősorban önálló gondolko­dásra serkentették, és csak sok­kal későbbi sorban arra, hogyan kellene szabad gondolataikat szabatosan előadni. A régi rend­szerben nevelkedett szülök ezrei látták döbbenten, milyen jó je­gyeket kapnak gyermekeik hi­báktól hemzsegő dolgozataikra. A tanárok azt állítják, hogy át­lagosan most sem írnak többen hibásan, mint évtizedekkel ez­előtt, a konzervatív módszerek idején. A kormány részéről en­nek azt vetik ellene, hogy azóta viszont megváltozott a munka­erőpiac, a képzetlen állások roha­mosan fogyatkoznak, tehát az ugyanannyi ma sokkal kevesebb, mint régen. Ezek a szakmai érvek azon­ban politikai vitát takarnak. A brit angoltanárok országos szö­vetsége hátsó szándékot gyanít a kormányzat új szigora mögött. — Megszabni, hogy milyen akadályokat kell átugraniuk a ta­nulóknak a helyes angol beszé­dig és Írásig: ez a társadalom el­g lenőrzésének igen jó módszere. A magukat önállóan kifejező emberekre nehezebb felügyelni — mondta nemrégiben a szövet­ség egyik vezetője. Persze, nem a nyelvtani hibákat védelmezte, hanem a táj nyelvi fordulatokat és az élő nyelvben állandóan ke­letkező új jelenségeket, amelye­ket szerinte megfojtana a kor­mányzati egyentanrend. A kormányzó konzervatív árthoz közel álló The Mail on unday című országos lap kom­mentálja: „az angoltanárok or­szágos szövetsége alighanem egy marxista fedőszervezet csupán”. Rezignáltan állapította meg Brian Cox, a manchesteri egye­tem angol nyelv és irodalom pro­fesszora: a hatvanas években az úgynevezett haladók követtek el szélsőséges túlzásokat, most pe­dig egy kis jobboldali csoport ke­rítette hatalmába az Országos Tanrendtanácsot. A tanulók ér­deke ebben a vitában nem szem­pont. Dollárba csomagolt virágok A tokiói virágpiacon dollárívnyomatokba csomagolják a virágokat. Egy-egy csokor ilyenformán mint­egy száz dollárba kerül, mivel a kereskedők a nyomdai íveket harminckét dollárért vásárolják. Az ötlet atyjai bíznak benne, hogy ennek a különlegességnek nagy sikere lesz. Ha pedig a virágot kapó lány netán igazi dollárokat várna a fiútól, akkor az utóbbi legalább megtudja, mire is számíthat a jövő­ben. Aida: tiltakozás a háború ellen A hamburgi állami operaház Aida-produkciója, amely nem­régiben került a közönség elé, sokáig emlékezetes marad. John Dew rendező Verdi remekművét aktuális politikai eseménnyé for­málta — állapította meg a DPA német hírügynökség. Az opera cselekménye egy üvegpalotában játszódott, ame­lyet fényszórók különböző szí­neivel világítottak meg. Egyipto­mot csak néhány pálma jelké­pezte. Ebben az üvegpalotában a rendező az Aidát háborúellenes tüntetéssé változtatta. A két első felvonásban fekete egyenruhás katonák jelentek meg, akik ba­lettmozdulatok közben lőfegy­vereiket a közönségre irányítot­ták. Radames, az újonnan kine­vezett hadvezér vasúti állomás­főnökhöz hasonló piros sapkával lépett színpadra, s arra a szöveg­re: „Isten óvja Egyiptom szent földjét!”, fekete táskájával úgy tett, mintha atombomba ledobá- sára adna parancsot. Az igazi pokoli zűrzavar a győzelmi induló elhangzásakor robbant ki. A kórust egyenruhás katonák és fekete ruhás hölgyek alkották, akik Verdi híres fanfár­hangjai mellett katonai szertar­tást játszottak el az Ismeretlen Katona Sírjánál. A hölgyek pezsgőspoharakkal táncoltak a színen, sebesült kato­nákat tolószékben hurcoltak át a színpadon, vöröskeresztes nővé­rek csípőjüket riszálták. A szünet után a hangulat nyu- godtabb lett. A katonai jelleg el­tűnt, és a színpadot az emberi szenvedélyek uralták. Ez azon­ban csak a fináléig tartott. A sze­relmi halálnál a hamburgi hábo­rús emlékmű Radames és Aida sírjára zuhant, mialatt Amneris békefelhívása töltötte be az ope­raházat. Az előadást haragos tiltako­zásnak szánták egy olyan világ ellen, amelyben ismét divatos lett háborúk kirobbantása. A közönség vegyes érzelmek­kel fogadta az előadást. Egya­ránt sor került lelkes tapsra és hangos tiltakozásra. A lírai ári­ákra nem volt szükség — Aida és Amneris megszemélyesítői úgy estek egymásra, mint két vadál­lat. John Dew Aida-produkciójá- ról még sokáig fognak vitatkoz­ni, s nem csupán Hamburgban... „Csoda” a Shetland­szigeteken A Shetland-szigeteken csodá­ról beszélnek. Egy hónappal az­után, hogy a Braer nevű tankha­jó zátonyra futott és olajszállít­mánya a tengerbe ömlött, a ho­mokos part ismét tiszta lett, és a szigeteken az élet visszatért ren­des medrébe. A Braer 85 ezer tonna olajat zúdított a part menti vizekbe, kétszer annyit, mint az Exxon Valdez, amely 1989-ben Alasz­kánál süllyedt el. A Shetlando- kon mégis mindössze 1549 ma­dár vesztette életét, bár a szigete­ken található Nagy-Britannia egyik legnagyobb állatvilág-pa­radicsoma. Alaszkában 36 ezer madár pusztult el. Halászat és haltenyésztés to­vábbra is tilos széles sugárban a hajóroncs körül, de az aggodal­mat a Shetlandok legfontosabb hagyományos iparának várható hosszú szünetelése miatt derűlá­tás váltotta föl. Úgy látszik, a shetlandi halak világszerte híres minősége túléli a katasztrófát. A lakosság a „csoda” szót is­mételgeti — közölte a Reuter brit hírügynökség tudósítójával Gra­eme Storey helyi fotográfus. — Meglepő a part gyors megtisztu­lása. Mindenki megkönnyeb­bült. A környezetvédők még nem teljesen nyugodtak, szerintük egy nagyobb olajszennyeződés 15-20 évre is kihat a tenger életé­re. A természetvédő lobbyt azonban azzal vádolják, hogy feleslegesen okoz riadalmat. „A Braer zátonyra futásának követ­kezményeit eltúlozták — írta ve­zércikkeben az Independent cí­mű angol lap.'— A hajókataszt­rófát hisztérikus környezetvé­dők fújták fel.” Viliié Tait, a helyi tanács tagja kijelentette, hogy már csak nyo­mokban látható szennyeződés egyes elszigetelt sziklás öblök­ben és azokon a partrészeken, ahol nemrég még bevonta az em­ber cipőjét az olaj. A katasztrófa első napja után a szigetlakok féltek, hogy a Braer zátonyra futása hosszú időre vé­get vet hagyományos életformá­juknak, amelynek alapja a halá­szat és a turizmus. Hogy nem így lesz, arra jellemző, amit Tait mondott: összesen négy vidra pusztult el. Közülük kettő súlyos gyomorbajban szenvedett, egy nagyon öreg volt, egyet pedig egy norvég televíziós stáb gázolt el. HÍRLAP, 1993. december I., szerda HORIZONT Karikázó világhírességek

Next

/
Thumbnails
Contents