Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-05 / különszám

HÍRLAP, 1993. december 5., vasárnap SPORT - HIRDETÉS 7. Csendes öröm Attól mentsen meg az újság­írás istene — ha ugyan egyáltalán létezik ilyen —, hogy bárkit is idejekorán elkezdjek sztárolni, s ezzel megteremtsem az „elron­tás” lehetőségét. Mert ugyan ki vehetne rá mérget, hogy a dicsé­rő szavak, jelzők mindenkire azonos hatással lesznek, a gye­reknek nem száll a fejébe a dicső­ség, nem képzeli azt, hogy hirte­lenjében ő lett a legnagyobb, a tévedhetetlen, az, akinek munka nélkül is minden az ölébe hull. Hányán, de hányán tűntek el ha­sonló módon a sportvilág süly- lyesztőjében, hiába ígért renge­teget pályafutásuk kezdete. Per­sze, az úgymond „morális ha­nyatlást” sohasem lehet csupán egyetlen megszületett, vagy eset­leg papírra sem vetett újságcikk számlájára írni... Végül is ez utóbbi gondolat győzött meg arról, hogy nem kö­vetek el végzetes hibát, ha írok néhány sort egy olyan tehetséges úszópalántáról, aki még alig ti­zenegy éves, de már nevet szer­zett magának a fővárosban is. A szakemberek rendkívül jó adott­ságokkal rendelkező, s amellett szorgalmas sportolónak tartják, vagyis minden adott ahhoz, hogy több év múlva tényleg ország-vi­Flaskay Mihály a megyei baj­nokságon, az 50 gyors rajtja előtt (Fotó: Szántó György) lág megismerje Flaskay Mihályt, az Eger SE úszóját. Nem áll szándékomban, hogy áradozzak egy pályáján éppen csak elindult ígéretről, hiszen az ígéretet be is kell váltani. Ám az már jelez valamit, hogy korosztá­lyában mellen senki még csak megszorítani sem igen tudja. Nem is csoda, mivel ötvenen már 38 másodpercen belül tud, szá­zon pedig 1:20 közelében. Kora­fejlettséggel aligha vádolható meg, hiszen kifejezetten vékony- dongájú, nyúlánk legénykéről van szó. Edzője, File István nagy sprinter-tehetségnek tartja, olyannak, amilyenből kevés van az egész országban is. Heves megye bajnokságán négy aranyat, s ráadásként egy- egy ezüstöt és bronzot szerzett az egri úszó, aki csendes örömmel vette tudomásul győzelmeit. Igen rokonszenvesen viselke­dett, nem handabandázott, lát­szott rajta, hogy „születésétől fogva” szerény természet. En­gem a hasonló korú Hargitay Andrásra emlékeztetett, akit an- nak idején Egerben is láttam ver­senyezni, s ugyanilyen fegyelme­zetten „tűrte” a sikereit. Misinek még hosszú, nagyon hosszú utat kell bejárnia, hogy felszínre hozhassa mindazt, ami benne rejlik. Adná az ég, hogy még Egerben, az új egri fedett uszodában teljesüljön be az ígé- ret- (buttinger) Puskás emlékezik a The Guardiannek „Arany” a vasfüggöny mögül Az évszázad legmegdöbben­tőbb futballmeglepetese volt, amikor — csütörtökön éppen negyven éve — Anglia 6:3-ra ki­kapott Magyarországtól a Wembleyben. Külföldi váloga­tott azelőtt még soha nem győzte le Angliát hazai pályán — így kezdte ünnepélyes megemléke­zését kedden a The Guardian cí­mű brit lap. Egészen november 25-ig 1953 jó év volt az angol hazafias érzelmek számára. II. Erzsébetet az évben koronázták, egy brit ex­pedíció meghódította a Mount Everestet, és Anglia legyőzte kri­kettben Ausztráliát. Azután — mint derült égből a villámcsapás — a vasfüggöny mögül előkerült magyar csapat megszégyenítette Angliát a futballpalyán. Gyorsa­sága, tudása és összjátéka leisko­lázta az angol csapatot. Magyar- ország már az első percben gólt lőtt. A magyar játékosok neve azonnal bekerült a brit folklórba — Grosics, a ragyogó kapus, a csatárok, Hidegkúti, Kocsis és Bozsik, aki távolról lőtte be a labdát, és mindenekelőtt az elké­pesztő tudású, ballábas Puskás, a csapatkapitány, aki két gólt is szerzett. Későbbi karrierje a Re­al Madridnál bizonyította, hogy a világ egyik legjobb játékosa volt — írta a The Guardian. A most 66 éves Puskás a brit lapnak nyilatkozva, nagyvonalú­an emlékezett 1953-ra: Nem vártunk győzelmet. Nem is vol­tunk nagy hangulatban, hiszen tíz nappal korábban éppen hogy csak sikerült döntetlenre játszani Svédországgal — mondta. Angliában sem várta senki, hogy győznek, pedig ha jobban ismertek volna a magyar csapa­tot, talán előre láthatták volna a vereséget. 1953-ban Puskás „aranycsapata” már három éve veretlen volt. Ezért Magyaror­szágon elég lanyhán reagáltak a londoni eredményre. — Senki sem ment ki az utcá­ra, nem volt „tüntetés”. A ma­gyar szurkolóié igen el voltak ké­nyeztetve akkonban — emléke­zett Vitray Tamás, a magyar tévé vezető sportkommentatora a The Guardianben. Az előző évben, a helsinki olimpián Magyarország 42 ér­met szerzett, kózte 16 aranyat — hihetetlen eredmény volt ez egy tízmilliós országnak — írta a brit lap. Ám az ötvenes évek eleje a legridegebb sztálinista korszak is volt Magyarországon — tette hozzá. A kiemelkedő sportsikert politikai győzelemnek tekintet­ték, amelya rendszer erejét bizo­nyította. Dőlt a pénz a sportba, és a sportolók olyan kiváltságo­kat kaptak (például külföldi uta­zást), amelyeket a lakosság több­ségétől megtagadtak. A Wemb­ley magyar játékosai közül heten (Puskás maga is) a Honvédből, a hadsereg csapatából jöttek. De Puskás szerint a győzelem ma­gyarázata prózaibb. — Volt néhány kitűnő játéko­sunk. És a legfontosabb: mind barátok voltunk, mint egy nagy család — mondta a The Guar­diannek. Az 1956-os forradalom alatt külföldön voltak. Sokan — köz­tük Puskás — nem tértek haza. Ezzel egy csapásra befellegzett a magyar csapatnak. Puskás 1958- ig nem is játszott, a Real Madrid­nál folytatta. A tétlenség hónap­jai megmutatkoztak, meghízott, de aztan hat hét alatt 16 kilót fo­gyott. A következő hét évben a Real Madrid sztárja volt. Az 1960-as Európa-kupa döntőben négy góllal járult hozzá a Real 7:3-as győzelméhez az Eintracht Frankfurt ellen. Játékos-pálya­futása után Puskás Spanyolor­szágban, Görögországban és Ausztráliában edzosködött. Legnagyobb sikere az volt, ami­kor az athéni Panathinaikost be­juttatta az 1971-es BEK-döntő­— Ha nincs barátság, nincs fo­ci — mondta a brit lapnak. Úgy véli, soha nem lehet elég korán elkezdeni a játékot. — Anyám szerint én már nyolc hónapos ko­romban rúgtam a labdát, értem ez alatt: amikor még meg sem születtem... — mondta. Kézilabda, Eszterházy-kupa Először a Füzesabony nyerte lyért: Vác — Ózd 27-11. A 3. he­lyért: Egri TK — Putnok 21-11. Az 1. helyért: Füzesabony-Egűt Rt. Sírok 18-14. A torna végered­ménye: 1. Füzesabony, 2. Egút Rt. Sírok, 3. Egri Tanárképző, 4. Putnok, 5. Vác, 6. Ózd. Különdí- jat kapott a legeredményesebb góllövo 23 találatáért: Kerekesné Gál Marianna (Ózd), a legjobb kapus: Ottó Katalin (Vác), és a legtechnikásabb mezőnyjátékos: Balogh Veronika (Egri TK). Az élénk érdeklődéssel kísért, jól szervezett programhoz a ren­dezők körültekintő módon igye­keztek pártatlan játékvezetőket biztosítani. Éppen ezért sajnála­tos — egyébként semmi sem in­dokolta —, hogy az első helyért játszott döntő második félidejé­ben az Egút Rt. Sírok csapata le­vonult a pályáról. Mindez nem kisebbíti a füzesabonyi csapat győzelmének értékét, hiszen az abonyiak nyújtották a legjobb teljesítményt, és négy góllal ve­zettek, amikor ellenfelük — szo­katlan módon — feladta a küz­delmet. A főiskolai klub évente szeret­né megrendezni az Eszterházy- kupát, amelynek első rendezésé­hez a Heves Megyei Kézilabda Szövetség, a Telestar-Kábelkom Kft., a MEBIB, a Solid-Tatent Bt., a Fitness Center és Nagy Zol­tán vállalkozó nyújtott segítséget. A téli holtszezon kitöltésének szándéka vezette az egri Tanár­képző Főiskola sportegyesületét arra az elhatározásra, hogy Esz­terházy-kupa néven női kezilab- datornát szervezzen, amelyre el­ső alkalommal az elmúlt vasár­nap került sor. Noha szombaton meg mindkét NB I/B-s csapa­tunk is bajnoki mérkőzést ját­szott, az idei utolsót, másnapra már szívesen vállalták a részvé­telt az egri körcsarnokban. A résztvevő hat csapatot két csoportba sorolták a rendezők, ahol körmérkőzések után alakult ki a végső sorrend, és következ­hettek a helyosztók. Az 5. he­Bótáné (Egút Rt. Sírok) kapura dob a Vác elleni mérkőzésen (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents