Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-05 / különszám
HÍRLAP, 1993. december 5., vasárnap SPORT - HIRDETÉS 7. Csendes öröm Attól mentsen meg az újságírás istene — ha ugyan egyáltalán létezik ilyen —, hogy bárkit is idejekorán elkezdjek sztárolni, s ezzel megteremtsem az „elrontás” lehetőségét. Mert ugyan ki vehetne rá mérget, hogy a dicsérő szavak, jelzők mindenkire azonos hatással lesznek, a gyereknek nem száll a fejébe a dicsőség, nem képzeli azt, hogy hirtelenjében ő lett a legnagyobb, a tévedhetetlen, az, akinek munka nélkül is minden az ölébe hull. Hányán, de hányán tűntek el hasonló módon a sportvilág süly- lyesztőjében, hiába ígért rengeteget pályafutásuk kezdete. Persze, az úgymond „morális hanyatlást” sohasem lehet csupán egyetlen megszületett, vagy esetleg papírra sem vetett újságcikk számlájára írni... Végül is ez utóbbi gondolat győzött meg arról, hogy nem követek el végzetes hibát, ha írok néhány sort egy olyan tehetséges úszópalántáról, aki még alig tizenegy éves, de már nevet szerzett magának a fővárosban is. A szakemberek rendkívül jó adottságokkal rendelkező, s amellett szorgalmas sportolónak tartják, vagyis minden adott ahhoz, hogy több év múlva tényleg ország-viFlaskay Mihály a megyei bajnokságon, az 50 gyors rajtja előtt (Fotó: Szántó György) lág megismerje Flaskay Mihályt, az Eger SE úszóját. Nem áll szándékomban, hogy áradozzak egy pályáján éppen csak elindult ígéretről, hiszen az ígéretet be is kell váltani. Ám az már jelez valamit, hogy korosztályában mellen senki még csak megszorítani sem igen tudja. Nem is csoda, mivel ötvenen már 38 másodpercen belül tud, százon pedig 1:20 közelében. Korafejlettséggel aligha vádolható meg, hiszen kifejezetten vékony- dongájú, nyúlánk legénykéről van szó. Edzője, File István nagy sprinter-tehetségnek tartja, olyannak, amilyenből kevés van az egész országban is. Heves megye bajnokságán négy aranyat, s ráadásként egy- egy ezüstöt és bronzot szerzett az egri úszó, aki csendes örömmel vette tudomásul győzelmeit. Igen rokonszenvesen viselkedett, nem handabandázott, látszott rajta, hogy „születésétől fogva” szerény természet. Engem a hasonló korú Hargitay Andrásra emlékeztetett, akit an- nak idején Egerben is láttam versenyezni, s ugyanilyen fegyelmezetten „tűrte” a sikereit. Misinek még hosszú, nagyon hosszú utat kell bejárnia, hogy felszínre hozhassa mindazt, ami benne rejlik. Adná az ég, hogy még Egerben, az új egri fedett uszodában teljesüljön be az ígé- ret- (buttinger) Puskás emlékezik a The Guardiannek „Arany” a vasfüggöny mögül Az évszázad legmegdöbbentőbb futballmeglepetese volt, amikor — csütörtökön éppen negyven éve — Anglia 6:3-ra kikapott Magyarországtól a Wembleyben. Külföldi válogatott azelőtt még soha nem győzte le Angliát hazai pályán — így kezdte ünnepélyes megemlékezését kedden a The Guardian című brit lap. Egészen november 25-ig 1953 jó év volt az angol hazafias érzelmek számára. II. Erzsébetet az évben koronázták, egy brit expedíció meghódította a Mount Everestet, és Anglia legyőzte krikettben Ausztráliát. Azután — mint derült égből a villámcsapás — a vasfüggöny mögül előkerült magyar csapat megszégyenítette Angliát a futballpalyán. Gyorsasága, tudása és összjátéka leiskolázta az angol csapatot. Magyar- ország már az első percben gólt lőtt. A magyar játékosok neve azonnal bekerült a brit folklórba — Grosics, a ragyogó kapus, a csatárok, Hidegkúti, Kocsis és Bozsik, aki távolról lőtte be a labdát, és mindenekelőtt az elképesztő tudású, ballábas Puskás, a csapatkapitány, aki két gólt is szerzett. Későbbi karrierje a Real Madridnál bizonyította, hogy a világ egyik legjobb játékosa volt — írta a The Guardian. A most 66 éves Puskás a brit lapnak nyilatkozva, nagyvonalúan emlékezett 1953-ra: Nem vártunk győzelmet. Nem is voltunk nagy hangulatban, hiszen tíz nappal korábban éppen hogy csak sikerült döntetlenre játszani Svédországgal — mondta. Angliában sem várta senki, hogy győznek, pedig ha jobban ismertek volna a magyar csapatot, talán előre láthatták volna a vereséget. 1953-ban Puskás „aranycsapata” már három éve veretlen volt. Ezért Magyarországon elég lanyhán reagáltak a londoni eredményre. — Senki sem ment ki az utcára, nem volt „tüntetés”. A magyar szurkolóié igen el voltak kényeztetve akkonban — emlékezett Vitray Tamás, a magyar tévé vezető sportkommentatora a The Guardianben. Az előző évben, a helsinki olimpián Magyarország 42 érmet szerzett, kózte 16 aranyat — hihetetlen eredmény volt ez egy tízmilliós országnak — írta a brit lap. Ám az ötvenes évek eleje a legridegebb sztálinista korszak is volt Magyarországon — tette hozzá. A kiemelkedő sportsikert politikai győzelemnek tekintették, amelya rendszer erejét bizonyította. Dőlt a pénz a sportba, és a sportolók olyan kiváltságokat kaptak (például külföldi utazást), amelyeket a lakosság többségétől megtagadtak. A Wembley magyar játékosai közül heten (Puskás maga is) a Honvédből, a hadsereg csapatából jöttek. De Puskás szerint a győzelem magyarázata prózaibb. — Volt néhány kitűnő játékosunk. És a legfontosabb: mind barátok voltunk, mint egy nagy család — mondta a The Guardiannek. Az 1956-os forradalom alatt külföldön voltak. Sokan — köztük Puskás — nem tértek haza. Ezzel egy csapásra befellegzett a magyar csapatnak. Puskás 1958- ig nem is játszott, a Real Madridnál folytatta. A tétlenség hónapjai megmutatkoztak, meghízott, de aztan hat hét alatt 16 kilót fogyott. A következő hét évben a Real Madrid sztárja volt. Az 1960-as Európa-kupa döntőben négy góllal járult hozzá a Real 7:3-as győzelméhez az Eintracht Frankfurt ellen. Játékos-pályafutása után Puskás Spanyolországban, Görögországban és Ausztráliában edzosködött. Legnagyobb sikere az volt, amikor az athéni Panathinaikost bejuttatta az 1971-es BEK-döntő— Ha nincs barátság, nincs foci — mondta a brit lapnak. Úgy véli, soha nem lehet elég korán elkezdeni a játékot. — Anyám szerint én már nyolc hónapos koromban rúgtam a labdát, értem ez alatt: amikor még meg sem születtem... — mondta. Kézilabda, Eszterházy-kupa Először a Füzesabony nyerte lyért: Vác — Ózd 27-11. A 3. helyért: Egri TK — Putnok 21-11. Az 1. helyért: Füzesabony-Egűt Rt. Sírok 18-14. A torna végeredménye: 1. Füzesabony, 2. Egút Rt. Sírok, 3. Egri Tanárképző, 4. Putnok, 5. Vác, 6. Ózd. Különdí- jat kapott a legeredményesebb góllövo 23 találatáért: Kerekesné Gál Marianna (Ózd), a legjobb kapus: Ottó Katalin (Vác), és a legtechnikásabb mezőnyjátékos: Balogh Veronika (Egri TK). Az élénk érdeklődéssel kísért, jól szervezett programhoz a rendezők körültekintő módon igyekeztek pártatlan játékvezetőket biztosítani. Éppen ezért sajnálatos — egyébként semmi sem indokolta —, hogy az első helyért játszott döntő második félidejében az Egút Rt. Sírok csapata levonult a pályáról. Mindez nem kisebbíti a füzesabonyi csapat győzelmének értékét, hiszen az abonyiak nyújtották a legjobb teljesítményt, és négy góllal vezettek, amikor ellenfelük — szokatlan módon — feladta a küzdelmet. A főiskolai klub évente szeretné megrendezni az Eszterházy- kupát, amelynek első rendezéséhez a Heves Megyei Kézilabda Szövetség, a Telestar-Kábelkom Kft., a MEBIB, a Solid-Tatent Bt., a Fitness Center és Nagy Zoltán vállalkozó nyújtott segítséget. A téli holtszezon kitöltésének szándéka vezette az egri Tanárképző Főiskola sportegyesületét arra az elhatározásra, hogy Eszterházy-kupa néven női kezilab- datornát szervezzen, amelyre első alkalommal az elmúlt vasárnap került sor. Noha szombaton meg mindkét NB I/B-s csapatunk is bajnoki mérkőzést játszott, az idei utolsót, másnapra már szívesen vállalták a részvételt az egri körcsarnokban. A résztvevő hat csapatot két csoportba sorolták a rendezők, ahol körmérkőzések után alakult ki a végső sorrend, és következhettek a helyosztók. Az 5. heBótáné (Egút Rt. Sírok) kapura dob a Vác elleni mérkőzésen (Fotó: Szántó György)
