Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31-1994-01-02 / 305. szám

V1LÁGTÜKÖR

HÍRLAP, 1993. december 31—1994. január 2., péntek—vasárnap

1994 nem éjfélkor kezdődik

Szilveszter éjfélkor, amikor összekoccannak a pezsgőspoharak, petárdák ropognak, s az emberek egymást átölelve köszöntik az új évet, az 1994-es év már több órája megkezdődött. Ma 14 óra 55 perckor lépi át a Nap azt a pontot, amely a csillagászoknak jelzi, hogy az új év megkezdődött.

Az évszakok sem a naptár szerint veszik kezdetüket. A tavasz március 20-án 21 óra 28 perckor, a nyár június 21-én 16 óra 48 perckor, az ősz szeptember 23- án reggel 8 óra 19 perckor, a tél december 22-én hajnali 3 óra 23 perckor kezdődik.

1994-ben két napfogyatkozást és két holdfogyatkozást figyelhetnek meg a Fold különböző pontjairól. Május 10-én gyűrű

• •

Ötnapos

A japán oktatási minisztérium egy evvel elhalasztotta az ötnapos iskolahét rendszerének bevezetését, további vizsgálatokat tart szükségesnek, mielőtt 1995- ben általánossá tenné a tanulók szabad szombatját. Közel másfél éve folynak több száz mintaiskolában a „reformkísérletek”,

alakú napfogyatkozásra kerül sor, a sötét holdtányért világító napgyűrű veszi körül. Ezt az égi tüneményt Európából csak részlegesen lehet látni. A legjobban a marokkói Casablancából figyelhető meg.

Május 25-én részleges holdfogyatkozás látható Kózép-Euró- pából a kora hajnali órákban. A november 3-i teljes napfogyatkozást viszont egyáltalán nem figyelhetjük meg Európából. November 18-án részleges holdfogyatkozásra kerül sor, amelyet azonban kevesen fognak észrevenni a hajnali órákban.

A Merkúrt, a Naphoz legközelebb eső bolygót január végétől június elejéig a nyugati égbolt szélén láthatjuk. A Vénusz február végén tűnik fel az égbolton.

amelyek eddig azt bizonyították, hogy nőtt a diákok terhelése a havi két szabad szombat bevezetésével. A minisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy az iskolai hét lerövidítésével a tananyag meny- nyisége ne változzék, ezért a tanintézetek az ünnepségek, a sportrendezvények megkurtítáAugusztusban ragyog legfényesebben. Akkor bizonyára megszaporodnak az UFO-jelzések. A Mars június közepén jelenik meg az égbolton, az Oroszlán csillagképben látható. A Jupiter április 30-tól kezdve a Merleg részéként figyelhető meg. A Szaturnusz viszont a Vízöntőben foglal helyet.

Nem mindenütt kezdődik az 1994-es esztendő január elsején, pontosabban az az új év, amely jövőre kezdődik, a világ különböző térségeiben nem feltétlenül az 1994-dik. Június 9-én köszöntik a muzulmánok az 1415. évet. A zsidó 5755-ik újév szeptember 6-ra esik, a bizánci vallá- súak a 7503-ik esztendőt, a japánok pedig a 2654-iket ünnejnik.

sával válaszoltak az intézkedésre. A kísérleti óvodák, iskolák közel fele a szombatok helyett hétköznapokon terhelte le még az eddigieknél is jobban a gyerekeket, es e kérdés további tanulmányozása céljából hosszabbította meg a minisztérium a kísérleti időszakot.

iskolahét, elhalasztva

Tallózás az óévbúcsúztatás illemszabályaiban

Szilveszterkor szabad a vásár?

Zsákbamacska

Az újévi ünnepekre készülő Japánban eltenedt szokás szerencsecsomagok vásárlása. Aki csak teheti, megveszi a több ezer forintnak megfelelő összegbe kerülő csomagot, amiről nem sejtheti, hogy mit tartalmaz. A recesszió miatt megfontoltabban költekeznek a japánok, úgyhogy a szokás az idén annyiban változott, hogy egyik-másik áruház felfedi a titkot, átlátszó csomagba rejti a zsákbamacskát. A tokiói nagyáruházba betérő vásárló így például szemrevételezheti, hogy milyen, 500 ezer, illetve 1 millió forintnak megfelelő ösz- szegbe kerülő ékszert visz haza szerencsecsomag ában.

A jó konjunktúra éveiben any- nyira nem számított, hogy mire költi többszázezres év végi jutalmát a japán dolgozó, hogy az áruházak még a ruhaneműket rejtő csomagokon sem tüntették föl az áru mereteit. A Takasimaja az idén ezt már tudatja a vásárlókkal. Persze, zsákbamacskáért nem ezért állnak idén is sorokban a vásárlók, hanem mert tudják, hogy a csomagok köztudottan az aruknál negyszer-ötször drágább cikkeket tartalmaznak. Garantált tehát a szerencse, ha valaki megveszi a rendszerint tízhúszezer forintos, de esetenként több százezer forintba kerülő zsákbamacskát. A rekordot az Iszetan áruház tartja, amelynek szerencsecsomagjáert tízmillió forintot kell fizetni.

A kötöttségek, a hétköznapokon érvényes szigorú etikett-előírások nagy része szilveszterkor átmenetileg hatályát veszti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az évbúcsúztatásnak nincsenek ízlésbeli és hagyományok diktálta keretei — mondja a viselkedés és illemtan szakembere.

Aki például rokonokat, barátokat akar otthonába invitálni szilveszterre, legkevesebb 8-10 nappal előbb tolmácsolja megfelelő formában a megmvást az érintetteknek. Egyidejűleg illendő hozzátenni, hogy kik alkotják a meghívottak köret, s hozzávetőlegesen mettől meddig tervezik az együttlétet. (Ez utóbbi a közlekedés, a gyerekek felügyelete, stb. szempontjából lehet fontos.)

Jó, ha a szilveszteri „buli” házigazdája csak annyi vendéget hív, ahanyat kényelmesen le tud ültetni. Ha több szobában „áll a bál”, egyiket érdemes a tévézőknek, csevegőknek, másikat a zajosabban szórakozóknak, tánco- lóknak fenntartani.

A meghívottnak viszont feltétlenül illő megkérdeznie a háziaktól, hogy mit vigyen. Az udvarias választ, hogy semmit, nem

kell szó szerint venni — pezsgővel, kávéval, csokoládéval, aprósüteménnyel, virággal a „tilalom” ellenére is szereljük föl magunkat... Illetlenség viszont pluszvendégekkel, hívatlan partnerrel beállítani. Ha akkor távozunk, amikor még jórészt együtt van a vendégsereg, feltűnés nélkül, esetleg csak a háziaktól köszönjünk el, ne mi legyünk a harsány búcsúzkodással a társaság feloszlatok

Szilveszterkor a fesztelen vidámságjegyében semmi kivetnivaló nincs a koccintgatásban, pár pohár ital felhöipintésében, még kevésbé az éjféli pezsgőzésben. De egyáltalán nem bocsánatos bűn, hanem otromba illetlenség a mértéktelenség és a lerészege- dés csakúgy, mint a társaság bármely tagjanak leitatása.

Ami pedig az öltözéket illeti: az évbucsúztatóra ugyan szinte mindent felölthetünk, de a toalett megválasztásakor gondoljunk arra, hogy nem teljesen szabad a vásár... — a játékos kedvnek és a fantáziának a jó ízlés, a testsúly, az alak és az életkor mindenki számára szab bizonyos határokat.

Németh Zsuzsa

E

nnek az esztendőnek a végén, ahogy mindenki ösz- ' szegez egy kicsit, úgy én is, s szeretném kijelenteni, nogy arra a következtetésre jutottam: magyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok. Ez persze tűnhet evidenciának is, de én erre csak a napokban döbbentem rá, amikor egy véletlen folytán Budapestről Londonba utaztam repülőgéppel.

Tudnivaló, nogy én általában a repüléseimkor az első órában meglehetősen rettegek, izzadok, és borzasztóan hülye kérdéseket teszek fel az aktuális útitársaimnak, hogy tudniillik, ők is hall- ják-e, hogy másképpen zúg a gép, látják-e, hogy a stewardess nem mosolyog, amikor a teát tölti, s ebből nem vonják-e le azt a következtetést, hogy ők már tudják, hogy a hajtómű teljesen leállt, amit hallunk, az a Malév tapintatosságából egy magnóhang, s ebből kifolyólag néhány percen belül méltatlanul zárul az életünk.

Aztán véget ér ez az egy óra, addigra felfaljuk a légitársaság kajáját, megisszuk a borát, s akkorra már — lévén tele a pocakom — nyugodtan ülök hatra a széken, röhögve azon, hogy útitárs honfitársaim lehetőleg minden mozdíthatót ellopnak — általuk észrevétlennek vélt módon — a gépről, úgymint zacskós borsot, sót és cukrot, valamint azt a prospektust, amelyik arról tájékoztatja az utazóközönséget, hogy amennyiben a röpülő tízezer méter magasságból belezuhan a világtenger egy közelebbről nem meghatározható részébe, úgy miképpen vegyék ki a mentőmellényt, s melyik vészkijáraton hagyják el a gépet, hogy azután a plusz 5 fokos vízben a

repülőről zsákmányolt zsömlével a cápákat etetve békésen várják ki a két órán belül bizonyosan megérkező mentőosztagot.

Ezen történések közepette tudatosodott bennem, hogy magyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok. Ugyanis

Egy

repülés

abba a Londonba repültünk, ahová mindig is szerettem voltam eljutni, s most, hogy arrafelé araszoltunk vagy nyolcszázzal, mindössze arra gondoltam, hogy két helyet mindenképpen meg kell néznem: a Wembley stadiont és a Speaker’s Comert.

A Wembleyt a magyarságom okán. Szerettem volna megtekinteni azt a stadiont, ahol annak idején megaláztuk az angolokat 6:3-ra, és elüvölteni magam, hogy: hajrá, magyarok. Kiderült aztan, hogy magyarságomnál — s ez elégge nem ítélhető — erősebb a praktikum, ugyanis három napunk volt, még a Tower- hez is alig jutottunk el, a Wembley — és ez szintén szomorú — nem a város központjában, hanem valahol a francban található, ahová több mint egy órát kellett volna metrózni, ráadásul a feleségemnek is volt egy észérve, amely szerint menjek a hülyeségeimmel a fenébe, mit akarok én ott, a Népstadion előtt sem szoktam ünnepelni, hogy egyszer — a mexikói vb előtt — agyonvertük ott a brazilokat.

A másik helyszín a Speaker’s Corner — a szónok sarka a Hyde Parkban —, ahol mindenki szabadon felszólalhat, csak a királynőt nem szidhatja. Nekem ez azért volt szimpatikus, mert magam is — lévén ez a foglalkozásom — a szólásszabadság híve vagyok, s még egyszer sem szidtam az angol királynőt; amikor Magyarországon járt, akkor is tisztelettudóan megnéztem minden este az Esti Egyenlegben, hogy mit cselekedett aznap, s nyugtáztam. Eszembe nem jutott az, hogy — miképpen Johnny Rotten, a Sex Pistols énekese — azt énekeljem, miszerint: „Isten óvd a királynőt és fasiszta kormányát”. Oda elmentünk, de nem volt sok értelme, mert a britek vagy már utálják a szólásszabadságot, vagy mert zuhogott az eső, de mindössze egy fickó álldogált némán egy mu- anyagláda tetején. Kérdeztük tőle, hogy ő-e a szpíker, mire azt válaszolta, hogy nem. Erre én magyarul megjegyeztem, hogy ez az ember akkor valószínűleg sem nem Szepesi György, sem nem Vitray Tamás, mire úgy nézett rám, hogy jobbnak láttuk to- vábbállni.

Úgyhogy ilyen szerencsétlen magyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok én, semmi nem sikerül. Es akkor még — tegyem azt is hozzá —, hogy a BBC-hez nem sikerült bejutni, csak a parlamentbe. Ott meg másfajta emberek ülnek. De most itt az év vége, s annál is fontosabb, hogy jön az új év. Jövőre talán sikerúl jobban átélnem, hogy magyar újságíró vagyok, tálán nem.

Pedig tényleg az vagyok, ebben a repülőút megerősített.

(London — Eger,

1993. december.)

Kovács Attila

Milyen éve volt önnek?

Halálóra New Yorkban

Újabb látványossággal bővült a világhírű Times tér New York szívében, igaz, a viliódzó neonparádék és rikító fényözönök koszorújában a „Halálóra” szomorú mementója az amerikai társadalom egyik rákfenéjének.

Január elsejétől egy hatalmas szerkezet — az államadósságot dollárnyi pontossággal rögzítő táblához hasonlóan — folyamatosan jelezni fogja a magánkézben lévő lőfegyverek mennyiségét, illetve az általuk okozott (velük elkövetett) halálesetek számát az Egyesült Államokban.

Az ötletet egy bizonyos New York-i üzletember, Robert Brennan találta ki és finanszírozta a megvalósítását, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az erőszakhullám megfékezésének szükségességére. A három és fél emeletnyi magasságot kitevő „órát” már be is illesztették a helyére.

Becslések szerint mintegy kétszázmillió lőfegyver—ezen belül 60 millió kézifegyver — van az amerikai állampolgárok birtokában. Rendőrségi és kórházi adatok alapján évente 24.000 ember életét oltják ki lőfegyverrel, szándékosan vagy véletlenül.

Megtámadott

ENSZkonyoj

Ismeretlen fegyveresek Kö- zép-Boszniában támadást intéztek egy ENSZ-segélyszállítmány ellen — jelentette a Reuter.

A volt Jugoszláviában állomásozó ENSZ-erők szóvivője beszámolt arról, hogy Teocak közelében több ízben is tüzet nyitottak egy norvég autóoszlopra. A legénység füstgránátokat hajított el, hogy így fedezze visszavonulását.

A szóvivő ugyanakkor cáfolta azt a korábbi jelentést, amely szerint a konvoj legénysége szerb fegyveresekkel vívott volna 15 percig tartó tűzpárbajt. Az sem felel meg a valóságnak, hogy tüzérségi támadás érte volna a térség fölött áthaladó ENSZ-repü- lőgépeket.

(MTI)

(Folytatás az 1. oldalról)

A parlamenti frakció is sikeres évet zár, hiszen a benyújtott módosító indítványaink egy része beépült a törvényekbe. Gőzerővel dolgozunk a párt választási programján, és úgy tűnik, hogy egy olyan koncepcióval tudunk majd kiállni a választók elé, amely valódi alternatívát kínál a jelenlegi kormánykoalícióval szemben.

Csépe Béla, a KDNP frakció- vezetője:

— A párt népszerűsége növekedett az elmúlt esztendőben, és e sikerben — úgy érzem — a frakciónknak oroszlánrésze van. Egyre erőteljesebben, egyre markánsabban meg tudtuk jeleníteni a KDNP önálló arculatát. A párt ebben az évben a koalíció tagjaként a korábbinál sokkal hatékonyabban járult hozzá az ország stabilitásának megőrzéséhez. Ezt egy kicsit a saját sikeremnek is betudom, így magam is elégedetten zárom 1993-at.

Gál Zoltán, az MSZP frakció- vezetője:

— A magánéletemben semmi különös nem történt, és már ezt is sikernek könyvelem el. Azt jelenti, hogy fennmaradt a korábbi nyugodt, kiegyensúlyozott családi életem. A Parlament munkájáról ez korántsem mondható el. Az idén tovább folytatódott a mechanikus törvénygyártás, a Parlament társadalmi megítélése sem javult. Ezzel ellentétben az MSZP olyan társadalmi elismertséget vívott ki, amely a jövőre nézve biztató. Végül is munkánknak ez az egyik, ha nem is az egyetlen mércéje.

Bejczy Sándor, az Egyesült Kisgazdapárt (36-ok) helyettes frakcióvezetője:

— Az 1993-as év végét már az új politikai helyzet formálása jellemzi, hiszen előreláthatólag májusban megtörténnek a választások. Jövő évi politikai megmérettetésünk tekintetében a kisgazdapárt közismert bajai — a személyeskedések, a széthúzások — nem a legjobb előjellel kecsegtetnek. Végre sikerült egységet kovácsolnunk, a most megszületett új kisgazdapárt reméljük, meg tudja úgy jeleníteni magát a közvélemény előtt, hogy a tavaszi választási kampányban ha nem is a hatalom elsőszámú birtokosaként, de ott lesz a politikai színtéren. Az idei év legnagyobb eredményének tartom, hogy minden nehézség ellenére sikerült megőrizni az ország stabilitását.

Kövér László, a Fidesz frakció- vezetője:

— Kiemelkedően nehéz év áll mögöttünk. Sok, tőlünk független csapás ért bennünket, de mi is elkövettünk számos hibát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy megváltozott a belpolitikai helyzet, polarizálódtak a választópolgárok elvárásai, s ezt inkább azok a politikai erők tudták kielégíteni, amelyek konfrontációra törekedtek, és a kelleténél erősebb hangot ütöttek meg. Ehhez a kórushoz a Fidesz nem akart csatlakozni, így többször került két tűz közé. Mindezek ellenére a frakció eleget tudott tenni törvényhozási feladatainak, s ez engem magánemberként is boldoggá tesz.

Horváth Lajos, a MIÉP frakcióvezetője:

— Az 1993-es esztendő számomra több okból is jelentős. A magánéletemben, mert megnősültem, a közéleti tevékenységemben pedig azért, mert az MDF-ből kiválva sikerült megteremtenem és országosan bejáratnom egy új pártot. Igazi siker számomra, hogy nem futottunk holtvágányra, s a sajátos jogi helyzetben következetes, ügyes taktikával sikerült életre hívni a frakciót. Ma már szakértőink segítségével a készülő törvényekhez módosító javaslatokat is be tudunk nyújtani.

Fodor István, a függetlenek frakcióvezetője:

— Rengeteg munkával telt el az esztendő, azt hiszem, egy kicsit „túlvállaltam” magam. Ami a függetlenek munkáját illeti? Évek óta rányomja bélyegét, hogy ebben a „frakcióban” nagyon különböző nézeteket és álláspontokat képviselő emberek dolgoznak. Ráadásul a korábbi időszakhoz képest idén sokkal többen ültek át hozzánk, és ez gyakrabban eredményezett konfliktusokat. Ami hiányérzetre ad okot? Sem a korábbi esztendőkben, sem az idén nem sikerült integrálnom a frakción belül azoknak a munkáját, akik közel azonos álláspontot képviselnek.

Újvári Gizella

Csomagbombákat küldözött

Egy feleségétől elhidegült férj ellen emelt vádat New York állam rendőrsége azzal az alapos gyanúval, hogy ő — Michael Stevens — és barátja — Earl Figley — követte el a pokolgépes merényleteket a Fowler család tagjai ellen.

Michael Stevens felesége Brenda Lazore, akinek az édesanyja Eleanor Fowler. A csomagokba rejtett és küldeményként kézbesített robbanószerkezetek megölték a feleség édesanyját, nővérét, mostohaapját és a rokonság két további tagját. A pokolgépek Buffalo és Rochester környékén léptek működésbe; kettőt viszont még időben sikerült hatástalanítani.

Brenda Lazore nem volt a kiszemelt áldozatok között. A rendőrség őt is kihallgatta, de ellene nem emeltek vádat.

A merényletsorozat óriási riadalmat keltett az államban, amíg ki nem tudódott az indíték: a nap folyamán több tucat helyről jeleztek a rendőrségnek gyanús csomagokat.

Újévi „meglepetések” Kubában

Egy lépés előre, kettő hátra — így jellemezte havannai ismerősöm a jelenlegi kubai helyzetet, miután az utóbbi hónapok kicsit szabadabb mozgása, a magánkezdeményezés csíráinak megjelenése keltette várakozást alaposan lehűtötték az új évre ajándékul hozott rendszabályok.

Látszólag apróságokról van szó, olyan kérdésekről, amelyek fontosságát a kívülálló nehezen érti meg. A kubaiak számára azonban szó szerint húsba vágó ügyek ezek. Egy nemrégiben hozott tanácsrendelet áldozatául esnek például január elsejétől a fővárosi disznók. Legalábbis a beépített városrészekben tartott jószágok, amelyek a kubaiak találékonyságának köszönhetően a legkülönbözőbb helyeken tü- nedeztek fel Havannában: a mosókonyhákban, az erkélyeken, néha a lakás használaton kívüli fürdőlládjában. Sokan ugyanis így pótolták önerőből a jegyrendszerre kapott élelmiszer-fejadagokból csaknem teljesen hiányzó húst, a felnevelt és levágott állatokat a család, illetve — némi ellenszolgáltatás fejében — a szomszédság javára fordítva.

A tiltó rendelkezés indoklása szerint a megfelelő tartási körülményeket nélkülöző sertések fogyasztása nagy közegészségügyi veszélyt jelent, s ebben van is igazság. Ézt azonban nehéz megmagyarázni annak a polgárnak, aki már hónapok óta nem látott közelről friss húst, mert a feketepiaci árakat képtelen megfizetni, s most e sajátos „városi háztájitól” is megfosztják.

Még mindig a húsnál, illetve az élelemnél maradva: éppen az esztendőfordulót megelőző napokban záratták be egyik pillanatról a másikra a gombamód elszaporodott havannai maszek büféket, éttermeket is. A szeptemberben számos szakmában engedélyezett magánmunka-le- hetőségek felsorolásában szerepelt a „csemegék készítése és eladása” kitétel is, és sokan az erre kiváltott engedélyüket használták fel, hogy saját házuk kertjében vagy nappalijában szabályos éttermet nyissanak. E félillegális vendéglátóhelyek többsége csak egyszerű sertéssültet kínált körettel, de némelyik már komoly étlappal és italokkal várta a vendégeket,, főként a dollárt hozó külföldi turistákat. Akik jöttek is szép számmal, mert a maszek büfékben egy dollárért már ízletes egytálételt kaptak, míg az állami valutás éttermekben tíz dollár alatt jószerint nem lehet megebédelni.

S éppen ez szúrhatott szemet a hatóságoknak: az új magánvállalkozások az államnak teremtettek konkurenciát. Jellemző, hogy a fővárosban kiadható vállalkozói engedélyek közül törölték mindazokat, amelyek megtörni látszottak az állami monopóliumot: az élelmiszer-készítést éppúgy, mint a mezőgazda- sági terményfelvásárlást és a maszek taxis, illetve bérsofőri foglalkozást. Mindezzel azonban ismét elsősorban a kubaiakat sújtották, hiszen például az országszerte négyezerre becsült maszek étterem vendégeinek többsége azért belföldi volt, aki így, ha számára drágán is, de legalább néha ehetett egy jót.

Marad tehát a szűkös fejadag, vagy a feketepiac gyér és szinte megfizethetetlen kínálatából időnként szerzett kiegészítés. Bejelentették viszont, hogy az év végére családonként egy fél csirkével megtoldják a szokásos élelmiszer-fejadagot. így már lehet ünnepelni január elsejét, a forradalom győzelmének 35. évfordulóját.

(MTI)