Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31-1994-01-02 / 305. szám

V1LÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. december 31—1994. január 2., péntek—vasárnap 1994 nem éjfélkor kezdődik Szilveszter éjfélkor, amikor összekoccannak a pezsgőspoha­rak, petárdák ropognak, s az em­berek egymást átölelve köszön­tik az új évet, az 1994-es év már több órája megkezdődött. Ma 14 óra 55 perckor lépi át a Nap azt a pontot, amely a csillagászoknak jelzi, hogy az új év megkezdő­dött. Az évszakok sem a naptár sze­rint veszik kezdetüket. A tavasz március 20-án 21 óra 28 perckor, a nyár június 21-én 16 óra 48 perckor, az ősz szeptember 23- án reggel 8 óra 19 perckor, a tél december 22-én hajnali 3 óra 23 perckor kezdődik. 1994-ben két napfogyatko­zást és két holdfogyatkozást fi­gyelhetnek meg a Fold különbö­ző pontjairól. Május 10-én gyűrű • • Ötnapos A japán oktatási minisztérium egy evvel elhalasztotta az ötna­pos iskolahét rendszerének be­vezetését, további vizsgálatokat tart szükségesnek, mielőtt 1995- ben általánossá tenné a tanulók szabad szombatját. Közel másfél éve folynak több száz mintaisko­lában a „reformkísérletek”, alakú napfogyatkozásra kerül sor, a sötét holdtányért világító napgyűrű veszi körül. Ezt az égi tüneményt Európából csak rész­legesen lehet látni. A legjobban a marokkói Casablancából figyel­hető meg. Május 25-én részleges holdfo­gyatkozás látható Kózép-Euró- pából a kora hajnali órákban. A november 3-i teljes napfogyat­kozást viszont egyáltalán nem fi­gyelhetjük meg Európából. No­vember 18-án részleges holdfo­gyatkozásra kerül sor, amelyet azonban kevesen fognak észre­venni a hajnali órákban. A Merkúrt, a Naphoz legkö­zelebb eső bolygót január végé­től június elejéig a nyugati égbolt szélén láthatjuk. A Vénusz feb­ruár végén tűnik fel az égbolton. amelyek eddig azt bizonyították, hogy nőtt a diákok terhelése a havi két szabad szombat beveze­tésével. A minisztérium ragasz­kodott ahhoz, hogy az iskolai hét lerövidítésével a tananyag meny- nyisége ne változzék, ezért a tan­intézetek az ünnepségek, a sportrendezvények megkurtítá­Augusztusban ragyog legfénye­sebben. Akkor bizonyára meg­szaporodnak az UFO-jelzések. A Mars június közepén jelenik meg az égbolton, az Oroszlán csillagképben látható. A Jupiter április 30-tól kezdve a Merleg részéként figyelhető meg. A Sza­turnusz viszont a Vízöntőben foglal helyet. Nem mindenütt kezdődik az 1994-es esztendő január elsején, pontosabban az az új év, amely jövőre kezdődik, a világ külön­böző térségeiben nem feltétlenül az 1994-dik. Június 9-én kö­szöntik a muzulmánok az 1415. évet. A zsidó 5755-ik újév szep­tember 6-ra esik, a bizánci vallá- súak a 7503-ik esztendőt, a japá­nok pedig a 2654-iket ünnejnik. sával válaszoltak az intézkedés­re. A kísérleti óvodák, iskolák közel fele a szombatok helyett hétköznapokon terhelte le még az eddigieknél is jobban a gyere­keket, es e kérdés további tanul­mányozása céljából hosszabbí­totta meg a minisztérium a kísér­leti időszakot. iskolahét, elhalasztva Tallózás az óévbúcsúztatás illemszabályaiban Szilveszterkor szabad a vásár? Zsákbamacska Az újévi ünnepekre készülő Japánban eltenedt szokás sze­rencsecsomagok vásárlása. Aki csak teheti, megveszi a több ezer forintnak megfelelő összegbe kerülő csomagot, amiről nem sejtheti, hogy mit tartalmaz. A recesszió miatt megfontoltabban költekeznek a japánok, úgyhogy a szokás az idén annyiban válto­zott, hogy egyik-másik áruház felfedi a titkot, átlátszó csomag­ba rejti a zsákbamacskát. A toki­ói nagyáruházba betérő vásárló így például szemrevételezheti, hogy milyen, 500 ezer, illetve 1 millió forintnak megfelelő ösz- szegbe kerülő ékszert visz haza szerencsecsomag ában. A jó konjunktúra éveiben any- nyira nem számított, hogy mire költi többszázezres év végi jutal­mát a japán dolgozó, hogy az áruházak még a ruhaneműket rejtő csomagokon sem tüntették föl az áru mereteit. A Takasimaja az idén ezt már tudatja a vásár­lókkal. Persze, zsákbamacskáért nem ezért állnak idén is sorok­ban a vásárlók, hanem mert tud­ják, hogy a csomagok köztudot­tan az aruknál negyszer-ötször drágább cikkeket tartalmaznak. Garantált tehát a szerencse, ha valaki megveszi a rendszerint tíz­húszezer forintos, de esetenként több százezer forintba kerülő zsákbamacskát. A rekordot az Iszetan áruház tartja, amelynek szerencsecsomagjáert tízmillió forintot kell fizetni. A kötöttségek, a hétköznapo­kon érvényes szigorú etikett-elő­írások nagy része szilveszterkor átmenetileg hatályát veszti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az évbúcsúztatásnak nincsenek íz­lésbeli és hagyományok diktálta keretei — mondja a viselkedés és illemtan szakembere. Aki például rokonokat, bará­tokat akar otthonába invitálni szilveszterre, legkevesebb 8-10 nappal előbb tolmácsolja megfe­lelő formában a megmvást az érintetteknek. Egyidejűleg illen­dő hozzátenni, hogy kik alkotják a meghívottak köret, s hozzáve­tőlegesen mettől meddig terve­zik az együttlétet. (Ez utóbbi a közlekedés, a gyerekek felügye­lete, stb. szempontjából lehet fontos.) Jó, ha a szilveszteri „buli” há­zigazdája csak annyi vendéget hív, ahanyat kényelmesen le tud ültetni. Ha több szobában „áll a bál”, egyiket érdemes a tévézők­nek, csevegőknek, másikat a za­josabban szórakozóknak, tánco- lóknak fenntartani. A meghívottnak viszont fel­tétlenül illő megkérdeznie a há­ziaktól, hogy mit vigyen. Az ud­varias választ, hogy semmit, nem kell szó szerint venni — pezsgő­vel, kávéval, csokoládéval, apró­süteménnyel, virággal a „tila­lom” ellenére is szereljük föl ma­gunkat... Illetlenség viszont pluszvendégekkel, hívatlan part­nerrel beállítani. Ha akkor távo­zunk, amikor még jórészt együtt van a vendégsereg, feltűnés nél­kül, esetleg csak a háziaktól kö­szönjünk el, ne mi legyünk a har­sány búcsúzkodással a társaság feloszlatok Szilveszterkor a fesztelen vi­dámságjegyében semmi kivetni­való nincs a koccintgatásban, pár pohár ital felhöipintésében, még kevésbé az éjféli pezsgőzésben. De egyáltalán nem bocsánatos bűn, hanem otromba illetlenség a mértéktelenség és a lerészege- dés csakúgy, mint a társaság bár­mely tagjanak leitatása. Ami pedig az öltözéket illeti: az évbucsúztatóra ugyan szinte mindent felölthetünk, de a toa­lett megválasztásakor gondol­junk arra, hogy nem teljesen sza­bad a vásár... — a játékos kedv­nek és a fantáziának a jó ízlés, a testsúly, az alak és az életkor mindenki számára szab bizonyos határokat. Németh Zsuzsa E nnek az esztendőnek a vé­gén, ahogy mindenki ösz- ' szegez egy kicsit, úgy én is, s szeretném kijelenteni, nogy arra a következtetésre jutottam: magyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok. Ez persze tűnhet evidenciának is, de én erre csak a napokban döbben­tem rá, amikor egy véletlen foly­tán Budapestről Londonba utaz­tam repülőgéppel. Tudnivaló, nogy én általában a repüléseimkor az első órában meglehetősen rettegek, izzadok, és borzasztóan hülye kérdéseket teszek fel az aktuális útitársaim­nak, hogy tudniillik, ők is hall- ják-e, hogy másképpen zúg a gép, látják-e, hogy a stewardess nem mosolyog, amikor a teát töl­ti, s ebből nem vonják-e le azt a következtetést, hogy ők már tud­ják, hogy a hajtómű teljesen le­állt, amit hallunk, az a Malév ta­pintatosságából egy magnóhang, s ebből kifolyólag néhány percen belül méltatlanul zárul az éle­tünk. Aztán véget ér ez az egy óra, addigra felfaljuk a légitársaság kajáját, megisszuk a borát, s ak­korra már — lévén tele a poca­kom — nyugodtan ülök hatra a széken, röhögve azon, hogy úti­társ honfitársaim lehetőleg min­den mozdíthatót ellopnak — ál­taluk észrevétlennek vélt módon — a gépről, úgymint zacskós borsot, sót és cukrot, valamint azt a prospektust, amelyik arról tájékoztatja az utazóközönséget, hogy amennyiben a röpülő tíz­ezer méter magasságból belezu­han a világtenger egy közelebb­ről nem meghatározható részé­be, úgy miképpen vegyék ki a mentőmellényt, s melyik vészki­járaton hagyják el a gépet, hogy azután a plusz 5 fokos vízben a repülőről zsákmányolt zsömlé­vel a cápákat etetve békésen vár­ják ki a két órán belül bizonyosan megérkező mentőosztagot. Ezen történések közepette tu­datosodott bennem, hogy ma­gyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok. Ugyanis Egy repülés abba a Londonba repültünk, ahová mindig is szerettem vol­tam eljutni, s most, hogy arrafelé araszoltunk vagy nyolcszázzal, mindössze arra gondoltam, hogy két helyet mindenképpen meg kell néznem: a Wembley stadi­ont és a Speaker’s Comert. A Wembleyt a magyarságom okán. Szerettem volna megte­kinteni azt a stadiont, ahol annak idején megaláztuk az angolokat 6:3-ra, és elüvölteni magam, hogy: hajrá, magyarok. Kiderült aztan, hogy magyarságomnál — s ez elégge nem ítélhető — erő­sebb a praktikum, ugyanis há­rom napunk volt, még a Tower- hez is alig jutottunk el, a Wemb­ley — és ez szintén szomorú — nem a város központjában, ha­nem valahol a francban találha­tó, ahová több mint egy órát kel­lett volna metrózni, ráadásul a feleségemnek is volt egy észérve, amely szerint menjek a hülyesé­geimmel a fenébe, mit akarok én ott, a Népstadion előtt sem szok­tam ünnepelni, hogy egyszer — a mexikói vb előtt — agyonvertük ott a brazilokat. A másik helyszín a Speaker’s Corner — a szónok sarka a Hyde Parkban —, ahol mindenki sza­badon felszólalhat, csak a király­nőt nem szidhatja. Nekem ez azért volt szimpatikus, mert ma­gam is — lévén ez a foglalkozá­som — a szólásszabadság híve vagyok, s még egyszer sem szid­tam az angol királynőt; amikor Magyarországon járt, akkor is tisztelettudóan megnéztem min­den este az Esti Egyenlegben, hogy mit cselekedett aznap, s nyugtáztam. Eszembe nem ju­tott az, hogy — miképpen Johnny Rotten, a Sex Pistols énekese — azt énekeljem, misze­rint: „Isten óvd a királynőt és fa­siszta kormányát”. Oda elmen­tünk, de nem volt sok értelme, mert a britek vagy már utálják a szólásszabadságot, vagy mert zu­hogott az eső, de mindössze egy fickó álldogált némán egy mu- anyagláda tetején. Kérdeztük tő­le, hogy ő-e a szpíker, mire azt válaszolta, hogy nem. Erre én magyarul megjegyeztem, hogy ez az ember akkor valószínűleg sem nem Szepesi György, sem nem Vitray Tamás, mire úgy né­zett rám, hogy jobbnak láttuk to- vábbállni. Úgyhogy ilyen szerencsétlen magyar újságíró — nyomaték mind a két szón — vagyok én, semmi nem sikerül. Es akkor még — tegyem azt is hozzá —, hogy a BBC-hez nem sikerült bejutni, csak a parlamentbe. Ott meg másfajta emberek ülnek. De most itt az év vége, s annál is fon­tosabb, hogy jön az új év. Jövőre talán sikerúl jobban átélnem, hogy magyar újságíró vagyok, tálán nem. Pedig tényleg az vagyok, eb­ben a repülőút megerősített. (London — Eger, 1993. december.) Kovács Attila Milyen éve volt önnek? Halálóra New Yorkban Újabb látványossággal bővült a világhírű Times tér New York szívében, igaz, a viliódzó neon­parádék és rikító fényözönök koszorújában a „Halálóra” szo­morú mementója az amerikai társadalom egyik rákfenéjének. Január elsejétől egy hatalmas szerkezet — az államadósságot dollárnyi pontossággal rögzítő táblához hasonlóan — folyama­tosan jelezni fogja a magánkéz­ben lévő lőfegyverek mennyisé­gét, illetve az általuk okozott (ve­lük elkövetett) halálesetek szá­mát az Egyesült Államokban. Az ötletet egy bizonyos New York-i üzletember, Robert Bren­nan találta ki és finanszírozta a megvalósítását, hogy ezzel is fel­hívja a figyelmet az erőszakhul­lám megfékezésének szükséges­ségére. A három és fél emeletnyi magasságot kitevő „órát” már be is illesztették a helyére. Becslések szerint mintegy két­százmillió lőfegyver—ezen belül 60 millió kézifegyver — van az amerikai állampolgárok birtoká­ban. Rendőrségi és kórházi ada­tok alapján évente 24.000 ember életét oltják ki lőfegyverrel, szándékosan vagy véletlenül. Megtámadott ENSZ­konyoj Ismeretlen fegyveresek Kö- zép-Boszniában támadást intéz­tek egy ENSZ-segélyszállítmány ellen — jelentette a Reuter. A volt Jugoszláviában állomá­sozó ENSZ-erők szóvivője be­számolt arról, hogy Teocak kö­zelében több ízben is tüzet nyi­tottak egy norvég autóoszlopra. A legénység füstgránátokat hají­tott el, hogy így fedezze visszavo­nulását. A szóvivő ugyanakkor cáfolta azt a korábbi jelentést, amely szerint a konvoj legénysége szerb fegyveresekkel vívott volna 15 percig tartó tűzpárbajt. Az sem felel meg a valóságnak, hogy tü­zérségi támadás érte volna a tér­ség fölött áthaladó ENSZ-repü- lőgépeket. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) A parlamenti frakció is sikeres évet zár, hiszen a benyújtott mó­dosító indítványaink egy része beépült a törvényekbe. Gőzerő­vel dolgozunk a párt választási programján, és úgy tűnik, hogy egy olyan koncepcióval tudunk majd kiállni a választók elé, amely valódi alternatívát kínál a jelenlegi kormánykoalícióval szemben. Csépe Béla, a KDNP frakció- vezetője: — A párt népszerűsége növe­kedett az elmúlt esztendőben, és e sikerben — úgy érzem — a frak­ciónknak oroszlánrésze van. Egyre erőteljesebben, egyre markánsabban meg tudtuk jele­níteni a KDNP önálló arculatát. A párt ebben az évben a koalíció tagjaként a korábbinál sokkal hatékonyabban járult hozzá az ország stabilitásának megőrzé­séhez. Ezt egy kicsit a saját sike­remnek is betudom, így magam is elégedetten zárom 1993-at. Gál Zoltán, az MSZP frakció- vezetője: — A magánéletemben semmi különös nem történt, és már ezt is sikernek könyvelem el. Azt je­lenti, hogy fennmaradt a korábbi nyugodt, kiegyensúlyozott csa­ládi életem. A Parlament mun­kájáról ez korántsem mondható el. Az idén tovább folytatódott a mechanikus törvénygyártás, a Parlament társadalmi megítélése sem javult. Ezzel ellentétben az MSZP olyan társadalmi elis­mertséget vívott ki, amely a jö­vőre nézve biztató. Végül is munkánknak ez az egyik, ha nem is az egyetlen mércéje. Bejczy Sándor, az Egyesült Kisgazdapárt (36-ok) helyettes frakcióvezetője: — Az 1993-as év végét már az új politikai helyzet formálása jel­lemzi, hiszen előreláthatólag májusban megtörténnek a vá­lasztások. Jövő évi politikai meg­mérettetésünk tekintetében a kisgazdapárt közismert bajai — a személyeskedések, a széthúzá­sok — nem a legjobb előjellel ke­csegtetnek. Végre sikerült egysé­get kovácsolnunk, a most meg­született új kisgazdapárt remél­jük, meg tudja úgy jeleníteni ma­gát a közvélemény előtt, hogy a tavaszi választási kampányban ha nem is a hatalom elsőszámú birtokosaként, de ott lesz a poli­tikai színtéren. Az idei év legna­gyobb eredményének tartom, hogy minden nehézség ellenére sikerült megőrizni az ország sta­bilitását. Kövér László, a Fidesz frakció- vezetője: — Kiemelkedően nehéz év áll mögöttünk. Sok, tőlünk függet­len csapás ért bennünket, de mi is elkövettünk számos hibát. Nem lehet figyelmen kívül hagy­ni azt a tényt sem, hogy megvál­tozott a belpolitikai helyzet, po­larizálódtak a választópolgárok elvárásai, s ezt inkább azok a po­litikai erők tudták kielégíteni, amelyek konfrontációra töre­kedtek, és a kelleténél erősebb hangot ütöttek meg. Ehhez a kó­rushoz a Fidesz nem akart csatla­kozni, így többször került két tűz közé. Mindezek ellenére a frak­ció eleget tudott tenni törvény­hozási feladatainak, s ez engem magánemberként is boldoggá tesz. Horváth Lajos, a MIÉP frak­cióvezetője: — Az 1993-es esztendő szá­momra több okból is jelentős. A magánéletemben, mert megnő­sültem, a közéleti tevékenysé­gemben pedig azért, mert az MDF-ből kiválva sikerült megte­remtenem és országosan bejárat­nom egy új pártot. Igazi siker számomra, hogy nem futottunk holtvágányra, s a sajátos jogi helyzetben következetes, ügyes taktikával sikerült életre hívni a frakciót. Ma már szakértőink se­gítségével a készülő törvények­hez módosító javaslatokat is be tudunk nyújtani. Fodor István, a függetlenek frakcióvezetője: — Rengeteg munkával telt el az esztendő, azt hiszem, egy ki­csit „túlvállaltam” magam. Ami a függetlenek munkáját illeti? Évek óta rányomja bélyegét, hogy ebben a „frakcióban” na­gyon különböző nézeteket és ál­láspontokat képviselő emberek dolgoznak. Ráadásul a korábbi időszakhoz képest idén sokkal többen ültek át hozzánk, és ez gyakrabban eredményezett konfliktusokat. Ami hiányérzet­re ad okot? Sem a korábbi esz­tendőkben, sem az idén nem si­került integrálnom a frakción belül azoknak a munkáját, akik közel azonos álláspontot képvi­selnek. Újvári Gizella Csomagbombákat küldözött Egy feleségétől elhidegült férj ellen emelt vádat New York állam rendőrsége azzal az alapos gyanú­val, hogy ő — Michael Stevens — és barátja — Earl Figley — követte el a pokolgépes merényleteket a Fowler család tagjai ellen. Michael Stevens felesége Brenda Lazore, akinek az édesanyja Eleanor Fowler. A csomagokba rejtett és küldeményként kézbesített robbanószerkezetek megölték a feleség édesanyját, nővérét, mostoha­apját és a rokonság két további tagját. A pokolgé­pek Buffalo és Rochester környékén léptek műkö­désbe; kettőt viszont még időben sikerült hatástala­nítani. Brenda Lazore nem volt a kiszemelt áldozatok között. A rendőrség őt is kihallgatta, de ellene nem emeltek vádat. A merényletsorozat óriási riadalmat keltett az ál­lamban, amíg ki nem tudódott az indíték: a nap fo­lyamán több tucat helyről jeleztek a rendőrségnek gyanús csomagokat. Újévi „meglepetések” Kubában Egy lépés előre, kettő hátra — így jellemezte havannai ismerő­söm a jelenlegi kubai helyzetet, miután az utóbbi hónapok kicsit szabadabb mozgása, a magán­kezdeményezés csíráinak megje­lenése keltette várakozást alapo­san lehűtötték az új évre ajándé­kul hozott rendszabályok. Látszólag apróságokról van szó, olyan kérdésekről, amelyek fontosságát a kívülálló nehezen érti meg. A kubaiak számára azonban szó szerint húsba vágó ügyek ezek. Egy nemrégiben ho­zott tanácsrendelet áldozatául esnek például január elsejétől a fővárosi disznók. Legalábbis a beépített városrészekben tartott jószágok, amelyek a kubaiak ta­lálékonyságának köszönhetően a legkülönbözőbb helyeken tü- nedeztek fel Havannában: a mo­sókonyhákban, az erkélyeken, néha a lakás használaton kívüli fürdőlládjában. Sokan ugyanis így pótolták önerőből a jegy­rendszerre kapott élelmiszer-fej­adagokból csaknem teljesen hi­ányzó húst, a felnevelt és levá­gott állatokat a család, illetve — némi ellenszolgáltatás fejében — a szomszédság javára fordítva. A tiltó rendelkezés indoklása szerint a megfelelő tartási körül­ményeket nélkülöző sertések fo­gyasztása nagy közegészségügyi veszélyt jelent, s ebben van is igazság. Ézt azonban nehéz meg­magyarázni annak a polgárnak, aki már hónapok óta nem látott közelről friss húst, mert a fekete­piaci árakat képtelen megfizetni, s most e sajátos „városi háztáji­tól” is megfosztják. Még mindig a húsnál, illetve az élelemnél maradva: éppen az esztendőfordulót megelőző na­pokban záratták be egyik pilla­natról a másikra a gombamód el­szaporodott havannai maszek büféket, éttermeket is. A szep­temberben számos szakmában engedélyezett magánmunka-le- hetőségek felsorolásában szere­pelt a „csemegék készítése és el­adása” kitétel is, és sokan az erre kiváltott engedélyüket használ­ták fel, hogy saját házuk kertjé­ben vagy nappalijában szabályos éttermet nyissanak. E félillegális vendéglátóhelyek többsége csak egyszerű sertéssültet kínált kö­rettel, de némelyik már komoly étlappal és italokkal várta a ven­dégeket,, főként a dollárt hozó külföldi turistákat. Akik jöttek is szép számmal, mert a maszek büfékben egy dollárért már ízle­tes egytálételt kaptak, míg az ál­lami valutás éttermekben tíz dol­lár alatt jószerint nem lehet meg­ebédelni. S éppen ez szúrhatott szemet a hatóságoknak: az új magánvál­lalkozások az államnak terem­tettek konkurenciát. Jellemző, hogy a fővárosban kiadható vál­lalkozói engedélyek közül töröl­ték mindazokat, amelyek meg­törni látszottak az állami mono­póliumot: az élelmiszer-készí­tést éppúgy, mint a mezőgazda- sági terményfelvásárlást és a ma­szek taxis, illetve bérsofőri fog­lalkozást. Mindezzel azonban is­mét elsősorban a kubaiakat súj­tották, hiszen például az ország­szerte négyezerre becsült maszek étterem vendégeinek többsége azért belföldi volt, aki így, ha szá­mára drágán is, de legalább néha ehetett egy jót. Marad tehát a szűkös fejadag, vagy a feketepiac gyér és szinte megfizethetetlen kínálatából időnként szerzett kiegészítés. Bejelentették viszont, hogy az év végére családonként egy fél csir­kével megtoldják a szokásos élelmiszer-fejadagot. így már le­het ünnepelni január elsejét, a forradalom győzelmének 35. év­fordulóját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents