Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-29 / 303. szám

HÍRLAP, 1993. december 29., szerda EGER ÉS KÖRZETE Pszichológiai szűrés Egyes lelki zavarok — neuró­zis, depresszió — ingyenes pszi­chológiai szűrését végzi az egri egészségügyi alapellátás men- tálhygiénés csoportja. A szoron­gásérzéstől, rossz hangulattól szenvedőket januártól keddi na­pokon 14 és 16 óra között várják az Arany János utca 206 szám alatt (a módszertani bölcsőde épületében). Ugyanitt 16 órától problémamegbeszélő csoport- foglalkozásokat tartanak klini­kus szakpszichológus vezetésé­vel. Segítség az iskolásoknak A Szent Lázár Lovagrend és Segélyszervezet egri csoportja a város 13-as számú iskolájának hathatós segítséget nyújtott. Az intézmény 68 tanulójának négy havi menzaköltségét vállalta át, 304 ezer 228 forint összegben. Természetgyógyász népfőiskola Jövő év január 6-tól termé­szetgyógyász néfőiskola indul Egerben, a Bajcsy-Zsilinszky u. 9. szám alatt a Természetgyó­gyászok Heves Megyei Szerve­zete gondozásában. A reflexoló- gia, a radiesztézia, a gyógynövé­nyek, a biokertészet, a meditá­ció, a jóga s általában az egészsé­ges életvitel iránt érdeklődőket délután 6 órára várják. Az elő­adássorozat ingyen látogatható; érdeklődni hétfőn, szerdán dél­előtt, csütörtökön pedig egész nap lehet CsontosáéLenkey Má­ria egyesületi elnöknél a 311- 822-es telefonszámon. Újévi menetrend Az egri helyi autóbuszjáratok január elsején reggel 7 órától in­dulnak, munkaszüneti menet­rend szerint. A 14-es járat a Me­zőgéptől reggel 4, 5 és 6 órakor indul; a Finomszerelvénygyártói pedig 4.30, 5.30 és 6.30 órakor. Január 2-án, vasárnap munka­szüneti napnak megfelelően közlekednek az egri buszok. Az érdeklődők információt a 423- 642-es és a 325-232-es telefon­számon kaphatnak. Egriek országos sikerei Az Egri Közgazdasági Szak- középiskolában működő Kated­ra plusz Kft. idegennyelvű leve­lező tagzatának tagjai közül há­rom tanuló a közelmúltban a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége által rende­zett országos gépíróversenyen kiemelkedő eredményt ért el. A 336 versenyző közül Tóth Hen­riett ötödik., Korponyi Anita hu­szadik, Hoór Barbara huszon­nyolcadik lett. A három verseny­ző csapateredményben is reme­kelt: 13 ezer 974 tiszta pontjuk­kal országos ötödik helyezettek lettek. Számvetés Eger polgármesterével (Folytatás az 1. oldalról) — Mindez milyen terheket rótt a közgyűlésre, s a polgármesteri hivatalra? — Az önkormányzat nem tét­lenkedett, ahogy a város lakói fo­lyamatosan nyomon is kísérhet­ték munkánkat. Úgy érzem, egy­re konstruktívabbá vált az együttműködés. Azt hiszem, a ciklus elején szokatlan volt még a többpárt-rendszerű működés, de a demokrácia iskoláját közö­sen jártuk ki, s ki-ki megtanulta, hogy mit is jelent ez. Sokszor lát­szólag felesleges terheket jelent a rengeteg egyeztetés, bizottsági ülés, rendelettervezet-kifüg­gesztés, szavazás, az állampolgá­rok véleményének kikérése, de mindez szükséges ahhoz, hogy valóban jó és mindenki által elfo­gadott döntések születhessenek. — Közben nemcsak a jelen­nel, hanem a jövővel is foglalkoz­tak. Milyen elképzeléseken dol­goztak az elmúlt év során? — Sok a megoldatlan kérdés. Gondoskodni kell a szeméttelep korszerűsítéséről, a komposztá- ló-telep áthelyezéséről, tervez­zük a Panakoszta-ház felújítását, ahogy az egriek álmának, az uszodának megépítését is. Ez utóbbit a neves építész, Mako- vecz Imre tervezi. Ezeken felül elkezdtük a város stratégiai ter­vének kidolgozását. Ez nem egy átláthatatlan, bonyolult elképze­lés, hanem a város közösségének jövőképe, amely a legfontosabb célkitűzéseket tartalmazza. Eh­hez ismerni kell a helyzetet ép­pen úgy, mint a polgárok elkép­zeléseit. Jelenleg az adatgyűjtés folyik, s véleményem szerint hal­latlan jelentősége lesz ennek az „iránytűnek”, ha végül megszü­letik. — A város lakóinak a gazda­sági átalakulás nehezedő életkö­rülményeket hozott. Hogy élnek ma az egri emberek? — Nem könnyen. A munka- nélküliség az országos átlag kö­rül van. A növekedése megállt, mert egy sor cég sikeresen átala­kult. Az önkormányzat a maga eszközeivel igyekszik hozzájá­rulni ahhoz, hogy munkahelyek őrződjenek meg, illetve újak te­remtődjenek. Ehhez rengeteg erőfeszítés, tárgyalások sorozata szükséges, s az, hogy Eger arcu­Dr. Ringel- hann György szerint fontos, hogy a város arculata vonzó legyen lata vonzó legyen a befektetők számára. — Hogyan lehet ezért tenni? — Igyekszünk gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni. Sok külföldi üzletemberrel tárgya­lunk, s keressük a nyilvánosságot az egész világon. így például nemrégiben hét vezető amerikai idegenforgalmi lap tudósítói lá­togattak el hozzánk, nagyon ér­deklődnek a japánok is, vagy nagyjelentőségűnek tartom azt a látogatást, melynek során a Ma­gyarországra akkreditált külföldi tudósítók ismerkedtek meg vá­rosunkkal. Úgy érzem, a telepü­lés adottságai nagyon jók, ezért van mit a világ szeme elé tárni. A közös jövőnk szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen vélemény alakul ki a tele­pülésről. Ezért jó időben és rész­letes tervekkel készülünk az 1996-os világkiállításra, amely kitűnő alkalom arra, hogy to­vább erősítsük Eger hírnevét. — Hogyan készülnek a követ­kező esztendőre, milyennek ítéli meg a kilátásokat? — Nem lesz könnyű év. Most tervezzük a költségvetésünket, amelyben legfontosabbnak tart­juk, hogy zavartalanul üzemeljen a város. Eleget kell tennünk a közalkalmazotti törvénynek, de ez hitelfelvétel nélkül nem való­sítható meg. Az eddigi jó, terv­szerű munka eredménye, hogy még ezt sikerült elkerülnünk. Beruházásainkat vissza kell fog­nunk, de lényeges, hogy a meg­kezdett munkák befejeződjenek. Céljaink közé tartozik a felné­meti iskola tornaterme, a szociá­lis otthon kialakítása, az uszoda­építés műszaki-gazdasági előké­szítése, a városi televízió megfe­lelő elhelyezése. — Mit kíván a város polgárai­nak 1994-re? — Remélem, a vállalkozások megélénkülnek, s könyebb lesz a megélhetés. Magától semmi sem megy, kinek-kinek a saját kör­nyezetében kell elsősorban meg­találnia a siker lehetőségét, s ösz- szefogni másokkal, hogy aztán együtt boldogulhasson a város. Ehhez kívánok erőt és egészsé­get, hogy közösen őrizhessük meg Eger arculatát. Ez a város megyeszékhely, amely polgárain túl vonzáskörzete lakóinak meg­élhetését is jelentheti, ha egysé­gesen és jól formáljuk jövőjét. Gábor László A város kapuja A város kapuja például a vas­útállomás. Az egrit jó ideig sza- pulták, miképpen néz ki, megér­kezik a külföldi — aki azért leg­többször kispénzű diák, azért jön vonattal —, s látja, hogy ocsmány a klotyó, romos az épület, a resti­ben meg olyan szendvicset kap, hogy utána már az előbb említett illemhely is megteszi. Azóta a pályaudvar — ha meg nem is szé­pült — viszonylag elfogadható. A város kapuja például az au- tóbász-pályaudvar. Oda meg teljesen elgémberedetten érke­zik az ember, különösképpen, ha Kecskemétről jön Jászberényen és Gyöngyösön át, vagy Debre­cenből Balmazújvároson és Me­zőkövesden át, mert ezek az utak egyáltalán nem a legrövidebbek, sőt talán csak akkor lehetnének hosszabbak, ha a kecskeméti já­rat is útbaejtené Balmazújvárost, a debreceni pedig Gyöngyöst. Ilyenkor az utazó hűsítőre vá­gyik, esetleg ételre is, mert nincs már az autóbuszon kosaras uta- sellátós bácsi, mint gyerekko­runkban — ez itt a régi idők visz- szasírásának a helye —, s meg­próbál korcsmát, vendéglőt, fo­gadót keresni. A legközelebbit, így találja meg az Express Étter­met. A város kapuja ilyeténképpen az Expressz Étterem. Azt mond­ta egy, a kulináris művészetek­ben meglehetősen jártas ba­rátom — aki nem egri —, hogy eb­ben a városban vannak nagyon j ó konyhák, szinte tökéletes a szer­viz, és — elfogadható vastagságú pénztárcájúaknak — az árak sem magasak. Az Expressznek hiva­tása lenne ezt demonstrálni. Ez­zel szemben a Expresszben a le­ves tetején centis a zsír, olykor if­jú pincérüdvöskék összetévesz­tik a sóletet a cigánypecsenyével, a szakács különös örömmel lo­csol meg mindent bőségesen szafttal, s úgy tűnik, abból a konyhaművészeti remekből ál­lítja elő egy napon a legtöbbet, olyannyira, hogy másnapra, sőt harmadnapra is jut, a vendégek nem csekély örömére. Az árak valóban olcsóbbak, mint mond­juk a belváros egyik-másik ven­déglőjében, ellenben láttam én már karón vaíjút, azaz négytagú családot kórházi látogatásra ér­kezni vasárnap, akik úgy vélték: gyorsan, olcsón bekaphatnak va­lamit az önkiszolgálóban, s való­ban be is kaphatták, csak aján­dékbanánra nem maradt már pénz, meg olyan ételszagúak let­tek, mint én, amikor gimnazista koromban a menzán étkeztem, s apám este otthon találgatott, hogy töltött dagadó vagy borsos tokány volt-e aznap. Először arra gondoltam, hogy ha ilyen a város kapuja, akkor azt be kéne csukni, de az nem jó, mert benn maradunk. Inkább szélesebbre kellene tárni, aztán spuri... (kova) A Pingvin Karácsony nyertesei Amint arról lapunkban már beszámoltunk, nagysikerű Ping­vin Karácsonyt rendeztek a kö­zelmúltban az egri Ifjúsági Ház­ban. Ezúttal közöljük a különböző versenyek nyerteseit. A rajzpá­lyázaton a 3-4 évesek kategóriá­jában az első három helyezett Kecső Krisztina, Csapó Lilla és Temesvári Adrienn lett; az 5-6 évesek között Varsányi Olivér, Körtvélyessi Dóra és Perge Oli­vér nyertek; az első osztályosok különdiját Szepesi Zita kapta. A 8-9 évesek között Fekete Zsófia, Tollner Emese és Tóth Ágnes végzett az első három helyen; a 10-11 évesek kategóriájában Czitán Daniella kapta az első dí­jat. Az óvodák versenyében a Vallon úti, a Dohánygyári és a Remenyik Zsigmond úti óvodá­sok vitték el a pálmát. A meseíró pályázaton az alsó tagozatos kategóriában Tóth Ágnes, Kovács Beáta és Tarjányi Nikolett győzött, különdijat pe­dig Budai Réka és Pintér Virág kapott. A felső tagozatosok kö­zül Koncz Diána, Mátis Beáta, valamint Fodor Eszter bizonyult a legjobbnak. Miért nem jár busz az ünnepek között? Noha az ünnepek alatt — és között — is közlekedő helyijára­tok menetrendjét idejében köz­zétettük lapunkban, sokakat mégis megzavart e változás. Né- hányan egyenesen felháborod­tak amiatt, hogy az Agria Volán a 2-es, a 6-os és a 8-as jártától egy­szerűen törölte e néhány napra. E panaszosok azzal érveltek, hogy a bérletüket egész hónapra fize­tik ki, és ennek fejében elvárhat­nák az egyenletes szolgáltatást. Az Agria Volán munkatársá­tól, Török Béla vezénylőtől kap­tunk választ e felvetésekre. — Kérem, amióta én ennél a cégnél vagyok — és ennek már vagy húsz éve —, ez mindig így volt. Mivel ünnepek alatt sok vállalat és iskola „bezár”, nincs értelme üres buszokat üzemel­tetni. — Akik viszont e járatok vo­nalán laknak, nem vigasztalód­nak az Ön válaszától.... — Azt biztosan állíthatom, hogy ebben a városban helyijá­rattal mindenki el tud menni oda, ahová akar. Persze azt nem mondom, hogy átszállás nélkül... — Azért az mégis jogos kétely, hogy ha egész hónapra vesznek bérletet, az harminc napot jelent, nem huszonnégyet. — Ha valaki utánaszámol a bérletek árának, az rájön, hogy mekkora kedvezménnyel veheti meg még így is... — Ez a bérleti forma lénye­ge... — ...de hogy mindenkit meg­nyugtassak, elárulhatom, hogy az ünnepek alatt az ellenőreink nem piszkálják emiatt az utaso­kat. Tehát ha valakinek a kettes, a hatos vagy a nyolcas járatra szól a bérlete, az nyugodtan utazhat ezzel az ötösön, a tizenkettesen, vagy egyéb vonalon. (doros) A jótékonysági bál bevételéből Adományok, hátrányos helyzetű gyermekeknek Az egri Szent Lázár Lovag­rend és Segélyszervezet az idén ismét megrendezte jótékonysági bálját, ahol a város és környéke vállalkozói, cégeinek képviselői vettek részt, illetve járultak hoz­zá adományaikkal az esti prog­ramhoz. Az esmény bevételét a karitatív szervezet az Egerben élő, hátrányos helyzetű gyerme­kek javára ajánlotta fel. A szervezők ezúton köszönik a segítséget: az ostorosi Egyetér­tés Kereskedelmi Szövetkezet­nek, az Egri Nyomdának, a nép- művészeti boltnak, a Fehér Szar­vas étteremnek, a Dobos Kávé­háznak, Kovács Istvánná vállal­kozónak, az Egri Dohánygyár­nak, a Kedvenc Édesség Boltnak, a HBH sörözőnek, a Kopcsik cukrászdának, a Sipotéka köny­vesboltnak, Kovács Róbertné vi­rágkereskedőnek, a Csemege Áruháznak, a Cherry presszó­nak, a delikátesz boltnak, az Egervin-nek, Kovács Róbert vál­lalkozónak, a Sthümmer édesség boltnak, a HungarHotelsnek, a Dobó téri ékszer üzletnek, a pol­gármesteri hivatalnak, a megyei önkormányzatnak, a Centrum Áruháznak, a Grafotip, az Enri­co Ferrari, a Party, a Csatho és társa Kft. -nek, Hevesi János szo­bafestőnek, Lukács Tamás gáz­szerelőnek, a bőrmíves galériá­nak, a Ford Sipos szerviznek, a Kis Cuki Cukrászdának, a Sze­nátor Hotelnek, Sipos Jánosné kereskedőnek, a Nordik Rt. -nek, a Nordik Rt. Órvosháznak, a Ta­bella nyomtatványboltnak, a Príma diszkontnak, Hartmann György vállalkozónak, a Székfű patikának, a Heves Megyei Hír­lapnak, Bókái Mária, Kelemen Csaba színművészeknek, Kovács József zenésznek. Nem kilakoltatás — életmentés Kétségbeesett házaspár keres­te fel szerkesztőségünket: „kará­csonyi ajándékként” kilakoltat­ták őket saját házukból. Mint el­mondták, az is elkeserítette őket, amilyen módon összepakolták bútoraikat, holmijaikat. Kijöttek az emberek — akik állítólag nem voltak épp színjózanok —, a csa­lád motyóját nem kímélve, föl­dobálták a platóra, miközben nem fukarkodtak a sértő meg­jegyzésekkel sem... Burai Miklós és felesége azon­ban igazán akkor esett csak két­ségbe, amikor a verőszalai há­zukból a Cifrakapu úti házba be­léptek. A falak nedvesek, salét- romosak. Joggal féltik kisgyere­küket, akinek egészségére ez ká­ros. Ivóvíz az viszont nincs; a háztól többszáz méterről kell hordani... Mondák Attila képviselőtől, az önkormányzat szociális bi­zottságának elnökétől a követ­kezőket hallottuk az üggyel kap­csolatban: — Félreértés ne essék, szó sem volt kilakoltatásról, hanem közvetlen életmentésről. Ami­kor Buraiék megvették a házat, műszaki szempontból nem vizs­gáltatták meg. Holott az épület életveszélyes. Ideiglenesen kap­ták meg hát a Cifrakapu út 76/a szám alatt lévő lakást, amelyben szoba, konyha, kamra található. Az tény, hogy az udvarban nincs víz, viszot az idő sürgetett: minél előbb menekíteni kellett a csalá­dot, hiszen életveszélyben voltak. A város mindenképpen segíteni akart rajtuk, s hangsúlyozom, ideiglenes megoldásról van szó csupán. Az elképzelhető, hogy ők nem ilyen lakásról álmodtak, viszont azt meg kell érteni: Eger­ben szinte sorban állnak az em­berek, hogy lakhelyhez jussanak. Egytény, hogy a varos keresi a le­hetőséget, milyen módon tudna segíteni a családon... (mikes) / A kép önmagáért beszél: ez a ház, bizony életveszélyes.. Az „új” lakás sem épp szívderítő... (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents