Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-15 / 292. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. december 15., szerda v A politológus szemével A demokrácia nehézségeinek látványos példája a médiáknál kialakult jogi és politikai patthelyzet. Nincs médiatörvény, a választások közeledtével pedig egyre erőteljesebben válik a politikai hatalmi harc eszközévé a tömegkommunikáció. Megőrizheti-e ilyen helyzetben közszolgálati jellegét a rádió, a televízió és a hírügynökség? Egyáltalán, mit jelent ma a közszolgálatiság? — kérdeztük Bihari Mihály politológustól, a Budapesti Jogtudományi Egyetem tanszékvezetőjétől. — A közszolgálatiság az én olvasatomban azt jelenti, hogy a rádió, a televízió, a hírügynökség az egész társadalom számára — kötelező jelleggel — hozzáférhetővé teszi a híreket, az alapinformációkat. Szakmai felelősségük, hogy ezt a feladatukat magas színvonalon lássák el. — És mi a kormányzat felelőssége? — A kormányzaté az lenne, hogy ehhez a feltételeket biztosítsa. Csakhogy homlokegyenest megoszlanak a vélemények arról, hogy mi a kormányzat felelőssége és feladata a közszolgálati médiákat illetően. Mást gondolnak a kormánypártok, megint mást az ellenzék. A koalíciós pártok úgy gondolják, hogy a kormányzat felelőssége a megfelelő vezetőknek és személyeknek — elsősorban politikai bizalom alapján történő — kiválasztása, adott esetben leváltása. Másrészt úgy vélik, hogy a politikai tartalmú felügyelet is beletartozik a médiumok tevékenységének ellenőrzésébe. Kormányzati feladatnak tekintik a legmagasabb pozíciót betöltő vezetőkkel kapcsolatos munkajogi felügyeletet is. Ezzel szemben az ellenzék erőteljesen szűkíteni szeretné a kormányzat szerepét e téren. Elismeri, hogy a közszolgálati médiumok vezetőinek személyére a kormányfő tehet javaslatot, de csak olyan személyt lehetne kinevezni, akiket szakmai rátermettségük miatt az ellenzék is elfogad. Semmiféle hierarchikus, közvetlen irányítási módszer ebbe a felfogásba nem fér bele. — Ön szerint mikor lehet médiatörvényünk? — A kormány bejelentette, hogy decemberben a Parlament elé viszi a médiatörvény korrigált változatát. Az MSZP aláírásokat gyűjt, hogy a Parlament tűzze napirendre a törvényjavaslatot. (Ehhez, mint köztudott, 50 ezer aláírásra van szükség.) Elvileg tehát van rá mód, hogy a Ház elé kerüljön a médiatörvény, de az elfogadására nem sok esélyt látok. Ügy vélem, egy új kormány és egy új országgyűlés lesz majd olyan helyzetben, hogy ezt a kérdést megoldja. Újvári Gizella Történelmi emlékezetünk fehér foltjai Nem kis mértékben a napi politikai megfontolások által értékzavarba kényszerített történelmi emlékezetnek nem könnyű minősíteni a háromnegyed évszázaddal ezelőtti őszi eseményeket. Az 1918 októberétől-novemberétől elválasztó 75 év már lehetőséget kínálhatna az objektívebb ítéletalkotásra, de legkevésbé sem mondhatjuk, hogy közelebb kerültünk az igazmondáshoz. Nemcsak ideológiai-politikai szempontok nehezítik a tisztánlátást, hogy tudniillik 1918 őszének legnagyobb hibája — vélekednek sokan — a felemásan megkísérelt demokratikus polgári átalakulás kudarca volt, amely reánk hozta történelmünk nagy szégyenét, a proletárdiktatúrát, hanem az a történet-elméleti alapon mind gyakrabban megfogalmazott állásfoglalás, miszerint a forradalmak egyáltalán alkalmasak-e arra, hogy szélesebb néprétegek által elfogadható és humanizált viszonyokat teremtsenek egy elviselhetőbb emberi-társadalmi környezet kialakítására. Induljunk ki olyan 1920-as helyzetértékelésekből, amelyeket aligha lehetne egymástól távolabbra elhelyezni. Az egyiket papírra vetette az a történész, aki legfontosabbnak tekintette a tények tiszteletét, míg a másikat az egykori események szereplője adta egy interjúban. Szekfű Gyula híres könyvének, a Három nemzedéknek előszavában így ír: „a liberális közelmúlt a tévelygés korszaka volt, melyből csak: szerves munkával, a valódi nemzeti hagyományok kiépítése által emelkedhetünk ki”, s folytatja: „Abban a súlyos ínségben, amelybe az 1918. októberi katasztrófa döntött bennünket”,... „az egészséges fejlődés sodrából” kivetődött a nemzet. Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyek intézésével megbízott minisztere egy 1920. decemberi inteijújában pedig így fogalmazott: „Egész Európa betege a közép-európai anarchiának”... Ennek a halálosan beteg közép-európai világnak Magyarország az archimédeszi pontja. Innen indulhat csak ki a regeneráció vagy a végső felbomlás.” Ha nem is bocsátkozhatunk átfogóbb elemzésbe, 1918 ősze magyar eseményeinek megítéléséhez a nemzetközi erőviszonyokra legalább kettős vonatkozásban mégis utalnunk kell. A monarchiát felbomlasztó körülményeket egyrészt az érdekazonosság határozta meg, amely a nagyhatalmak és a birodalmon belüli nemzeti mozgalmak között a háború végső szakaszában létrejött. S másreszt az a később hamisnak bizonyult „ajánlat”, miszerint a háborút követő rendezésnél az annexió nélküli békét és a nemzetek önrendelkezésijogának elismerését kínáló wil- soni elvek megtévesztőleg hatottak egyes magyar politikai körökre. S noha kezdetben, de még a wilsoni elvek 1918-as januári meghirdetésével sem szerepelt a monarchia felszámolásának a terve, de már a júniusban összeülő versailles-i haditanács antant-céljai között ott szerepelt egy kelet-közép-európai felosztás terve, önálló államokkal, mint egy Csehszlováka, Lengyelország és egy délszláv állam megteremtése! A monarchia új uralkodója, IV. Károly békeajánlata azonban megzavarta a nyugati szövetségeseket. Nem is annyira a meghirdetett föderációs es demokratikus tervek okoztak zavart, hanem az a körülmény, hogy a Németország szövetségéből kiválni akaró monarchia nélkül, vagy annak megtartásával építheto-e ki egy közép-európai biztonsági rendszer. A magyar politikai körök néhány mértékadó személyiségének, köztük Károlyi Mihálynak az elképzelése az volt, hogy az antantnak is érdeke a Kárpát- medence biztonságának fenntartása, s ezt a birodalom felbomlása után az integer Magyaror- szágnnak kell szavatolni. Végzetes felismerésnek bizonyult annak nyilvánvalóvá válása, hogy nemcsak a monarchia, de az integer Magyarország sem szükséges ahhoz, hogy a német vagy az orosz-szovjet térnyerés ellensúlyozására megtartsák. 1918 őszére a háborús vereség kiterjedésével, s a felerősödő nemzetiségi elszakadási törekvések végérvényesen szorított helyzetbe hozták a magyar politikai erőket. Belpolitikai szempontból pedig olyan korábbi érdekeket s szinte axiómaként kezelt elveket és gyakorlatokat kellett volna összeegyeztetni, amelyeket a megelőző fél évszázados fejlődés sem tudott megoldani. Sokáig úgy tűnt: a történeti Magyarország területi integritásának a megtartása, s a kárpát-medencei magyar politikai szupre- mácia együttesen továbbra is fenntartható. A háború végére ugyanakkor az is teljes bizonyossággá vált, hogy egy gazdaságra és társadalomra kiterjedő szerves modernizációs fejlődést a magyar átalakulás nem tud produkálni. A nagybirtok ezer holdjaival szorongatott parasztság megsegítésének gondjait következetesen és szavahihetően egyetlen politikai erő sem tudta felkarolni. S az a remény is mindinkább tovatűnt, hogy a nemzetségi kérdést az 1868-as liberális alapon kimunkált elvek érvényesítésével oldják meg. S mindezeket a kérdéseket átlengte az a bizalmatlanság, mely a hazai viszonyokat ugyanúgy jellemezte, mint a nemzetiségi hozzáállást. Jól világítja meg ezt a helyzetet 1918 őszén Maniu román politikus: „még ha maga Kossuth Lajos is hirdetné az aradi piacon a választójogot és a nemzetiségi elnyomás megszüntetését, ma őt is krnevetnék.” A térség történelmileg sorsközösségben élő népei ellenségként váltak ki a monarchiából! A hetvenöt évvel ezelőtti események politikai csúcsteljesítményének a köztársaság kikiáltását tartják. S programként azt az 1848-ra emlékeztető 12 pontos Nemzeti Tanács-i deklarációt, amely pontokba foglalva megfogalmazta a teendőket. Csak egyetlen pontjára utalunk, amely radikális földreformot ígért, átgondolt birtok- és szociálpolitikái reformokat. 1918. ok- toberi-novemberi kísérlete, ami annak politikai tartalmát illeti, demokratikus volt. Egy többpártrendszerű parlamentáris demokrácia meghirdetésének szándéka akkor föltétlenül haladó gondolat. A forradalmat előkészítő radikális és baloldali értelmiség pedig kellően doktrinér volt ahhoz, hogy a nép felé fordulásukat az érintettek komolyan vegyék. Az egész magyar birodalom összeomlását az októberizmus nyakába varrni épp olyan felelőtlenség, mint felmenteni bűneik felelőssége alól. S hogy mi volt az összeomlás oka, az októberizmus-e, vagy maga szülötte az összeomlásnak, majdnem megválaszolhatatlan kérdés. Egy biztos: a Nyugat kegyéből kiesett Magyarország sorsát bármilyen ideológiai alapon politizáló erőknek nehéz lett volna kezükben tartani. 1918 örökségén ma is értelmiségi csoportok, ellentétes meggyőződésű politikai erők osztozkodnak. Nemegyszer a teljes kirekesztés szándékával. Egy eredményeiben vitatott teljesítményű forradalomnak a következményeit éppen úgy kell kritikusan kezelni, mint ahogy mindezekért bűnbakot is lehet keresni. Október eszméinek doktri- néijei kitarthattak ugyan demokratikus eszméik mellett, lehet, hogy következetességük megőrzésének ez volt az egyetlen ára. A XX. századi magyar történelemben egyáltalán nem ritka jelenség, hogy másoknak is így „kellett tenni . De el kell-e hagyni a hazát, hogy az itthon maradottak érdekeit ténylegesen képviselhessük? Ha erre vonatkozóan most megkérdeznénk a társadalom szélesebb rétegeit, a válasz aligha lenne kétséges. Szőke Domonkos A bibliai tízparancsolat egyike, amely felebarátunk feleségének megkívánását a tilalmi listára helyezi, számos műalkotás meg- ij ihletője volt, köztük több filmé is. A legújabb ezek sorában Alan J. Pakula vérfagyasztóan izgalmas krimije, drámája, amely természetesen túlmutat azon az egyszerű fel- j tételezésen, hogy legtöbbször bajok származnak a tiltott szerelemből. Az ugyanis e történethez képest „kismiska”, hogy felebarátunk megharagszik, látván asszonya elcsábítását, sőt esetleg oly mértékben fel-1 horgad benne a düh, hogy ütni is képes, és akkor netán még vér is fo- 5 lyik. Az is csupán szomorkás mesevég lenne, ha látnánk a főhősök ; boldogtalanságát, s háborogna közben az igazságérzetünk, „na de ; amiatt az egyetlen éjszaka, sőt óra miatt ily kegyetlen ítéletet...” Itt másról van szó. Látjuk a kispolgári, békés házaséletet, gyerekkel (ezúttal kutya : nélkül), harmonikus munkahellyel, kocsival, lakással, rózsamintás i kanapéval. Annyira nyugodt a kép, hogy — Pakulát ismerve — óha-1 tatlan az ennek megfelelő ellentét felfokozottsága. A házaspár életé-f ben egy, a szomszédságukba költözött, hasonló korú pár jelenti az iz-1 galmak kezdetét. Ekkor még csak arról van szó, hogy létükbe némi „színt” visz Eddy Ottis és felesége, Kay, akik Richardhoz és Priscillá- hoz képest sokkal mozgékonyabb életet élnek. Közös együttléteik so- rán ez a fajta vibrálás átragad a konszolidáltabb párra is, annak férfi-1 tagja pedig különös vonzódást kezd érezni a másik „duó” nőtagja ?: iránt. Bár ezt az érzést eleinte megpróbálja elfojtani magában, egy : groteszk „csere” következtében mégiscsak „kisül”. Ekkor borul a bili, de olyan totálisan, hogy a szereplőknek gondol- sj kodni sincs idejük, máris fuldoklanak. Alapvető érzelmek kérdőjele- ződnek meg egyetlen intermezzo miatt, miközben arról is szó van, hogyan halt meg Kay azon az éjszakán, s ki ölte meg, ha nem Richard, aki ellen ott sorakozik az összes észérv és tényanyag. Fontos problémák ezek, és ugyebár szokás szerint a film végére f meg is oldódnak. Ez azonban kevésnek bizonyult a rendező számára, aki duplát csavarintott a bűn és bűnhődés kiteljesedési jelenete után. A befejező képsorok azt sugallják, hogy a tökéletes megoldás a bajok és a várható izgalmak ellen a magány: olyan helyre kell költözni, ahol j kilométerekre belátható távolságon belül nincs egyetlen szomszéd sem, csak a fű, a rét, a végtelen szellő. Lehet, hogy ez Pakula fanyar kis humora a végére? Visszahelyezi a hőseit oda, ahonnét elindultak, a mesterségesen kialakított nyugalomba — mintha közben mi sem történt volna... Doros Judit Megjelent a MAZDA Heves megyében! Minden típusú MAZDA gépkocsi forgalmazása, alkatrészellátás. A jövő év elejétől márkaszervizünkkel is rendelkezésére állunk. Már most is megtekintheti a legkedveltebb Mazda típusokat a Kistályai úti telephelyünkön. E 2200/D/zárt kisteher 1.412.000,- Ft + ÁFA B 2200/D/CAB 1.116.000,- Ft + ÄFA Szívesen látjuk az érdeklődőket és leendő vevőinket minden munkanap 8-17-ig, hét végén 8-12-ig az épülő telephelyünkön. Hívjanak bennünket! MAZDA AGRIA-CAR KFT. Heves megyei márkakereskedő és márkaszerviz Eger, Kistályai út Tel/fax: (36) 320-222 Az érintett megyei önkormányzatok által 1991-ben alapított NAGYALFÖLD ALAPÍTVÁNY pályázatot hirdet az általa nyújtandó támogatások elnyerésére az alábbi témakörökben: 1. konferencia, tanácskozás rendezési költségéhez való hozzájárulás (rendelkezésre álló keretösszeg: 100.000 Ft) 2. kiadvány megjelentetésének támogatása (rendelkezésre álló keretösszeg: 400.000 Ft) 3. kutatási téma, projekt támogatása (rendelkezésre álló keretösszeg: 500.000 Ft) A pályázatok — benyújtásának határideje: 1994. február 15. — elbírálásának határideje: 1994. március 15. Pályázni csak — az Alfölddel kapcsolatos/foglalkozó vagy — az Alföldet érintő témával lehet. Pályázatot az alapítvány székhelyén átvehető (kérhető) pályázati adatlapon lehet benyújtani az alapítvány székhelyére címezve: Nagyalföld Alapítvány 5601 Békéscsaba, Derkovits sor, Megyeháza Pf. 118. (Galovicz Mihály igazgató; tel: 66/441-141/367, fax: 66/441-593). Az alapítvány támogatói: VIZITERV, Városépítési Tudományos és Tervező Intézet, Déü Autópálya Rt. A NAGYALFÖLD ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA Naponta 2-szer Safari-park belépőt nyerhet a líceumi karácsonyi vásáron dec. 4-23-ig az AJÁNDÉKCSOMAG-STANDON. Vásároljon ajándékot, díszcsomagolási s^^és^ünnepi^ellékek^^^ V Minden kedves ^ megrendelőmnek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok: Tóth Imre parkettás mester Eger, Zellervár u. 3.
