Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-14 / 291. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. december 14., kedd Látószög Szigetvári Szül ej mán Azt hittük, hogy régen a múlté II. Szulejmán, mégis újra bevonul Szigetvárra. Pontosabban ismét csak a vár alá érkezik, jómaga ugyanis annak idején semjutott az erődbe. Minta történelemből ismeretes: győzelmének már nem örülhetett. Még előtte elhunyt. Egészen pontosan: természetesen nem is a szultán érkezéséről, hanem csak szobrának tervezett felállításáról röppent fel a hír a napokban. A török diplomácia képviselője szolt az igazhitűek álmáról, vágyáról, a tévénézőket is beavatván az elképzelésekbe, törekvésekbe. Bejelentéséhez a pártatlan televízió műsorának sem más szereplője, sem riportere, szerkesztője, adásvezetője nem fűzött véleményt. A nagy nyilvánosság előtt elfogadtatott, amit a néző — az ország — hallott. Bizonyosnak tűnik így, hogy helyénvaló, amit mondtak. Nem lehet ellenvetés. Miért is? Hiszen akiről szól a fáma, történelmi személyiség. Ha nálunk talán már el is feledték, a keleti országban még igencsak élhet az emléke. No meg aztán — igaz, ami igaz — hosszú ideje meglehetősenjó barátságban vagyunk a törökökkel. Rég megbocsájtottuk nekik, hogy eleik hazánkat pusztították, másfél évszázadon át elnyomták a magyart. S korántsem csak az utóbbi esztendők bundaútjai oszlatták el korábbi haragunkat, hanem már sokkal előbb megenyhültünk irányukban. Mivel a história során nem egy kiválóságunknak menedéket is adtak üldöztetése alkalmával. Szóval, kell az a szobor, csak hát, — hogy is mondjam? — nem biztos, hogy éppen Szigetvárra. Még ha a nagyvezír éppen ott esett is el Zrínyi várat ostromolva. A nem is életnagyságú, hanem egyenesen monumentális szobor sokkal jobban illenék Törökország minden más városához, helyéhez, ahol netán mostanáig nem állítottak még ilyent, vagy hasonlót. A dunántúli településen pedig —, hogy ezért csorba ne essék a kegyeleten! — legfeljebb valamiféle szerényebb táblácskára véshetnék Szulejmán emlékét. Zrínyi kedves városkájában — bármilyen különös is ez tö- | rök barátainknak — még mindig a vesztes magyar kapitányra és vitéztársaira gondolnak nagyobb szeretettel, most is a legyőzött hazaiakra büszkébbek. Mivel a túlerővel szemben is igazán derekasan, hősiesen helytálltak sokáig. A lehetetlent is megkísérelték. Ha alul maradtak is, legenda lett, amit tettek. Századok óta emlegetjük, s biztos, hogy az utókor is emlékezik majd rá. Kétségtelen, hogy vannak a diplomáciának kényes kérdései, gyakran lehetetlennek tűnik nemet mondani. Valamivel árnyaltabban azért valószínűleg lehetne, s kellene is fogalmazni Szulejmán-ügyben. Elhangozhatnék hivatalosan is legalább egy baráti, pajtásias: nono/ami a legkevésbé sem zavarná, a néhai török szultán álmát. Amitől tovább nyugodhatna — tőlünk is — békében. Esetleg nyugodtabban — mint szoborral, Szigetváron. Gyóni Gyula 144 éve történt Új-Magyarország a tengerentúlon? 1849. december 16-án New Yorkban díszsortüzekkel és ágyűdörgéssel fogadták az amerikaiak a ’48-as magyar forradalom és szabadságharc száműzött hőseit, mintegy jelezvén: az ígéret Földjén így tisztelik a menekülteket és az emlékezés soha nem hervadó hétköznapjaiban is éber figyelemmel kísérik majd sorsukat. Tudjuk, nem így történt! A csinnadratta és a lelkes ígérgetés gyorsan alábbhagyott, maradt hát az Új-Magyarország és Új Buda csak egy álom, a megrekedt támogatás és segítség árnyékában. Bizonyára nagyon kevés amerikai emlékszik már a történelem 144 évvel korábbi napjaira. Figyelmünk ébresztésére idézzük most fel az 1849. december 16-ához kapcsolódó terveket. A Hermann befut a New York-i kikötőbe Amikor Komárom eleste után a város kormánybiztosa, Újházy László, családjával és 50 tiszttel Hamburg felé indult, hogy mielőbb felszálljanak egy Amerikába tartó hajó fedélzetére, már kész tervet dédelgetett, egy új és szabad haza Tengeren-tálon való felépítésének tervét. A főváros New-Buda köré telepednek majd a világ minden tájára szét- szóratott magyarok, hogy értelme legyen a folytatásnak! Idealista vagy romantikus ember álmai voltak ezek? Minden úgy indult, ahogyan csak remélni lehetett. Amikor 1849. december 16-án a Hermann befutott New York kikötőjébe, hatalmas tömeg köszöntötte a magyarokat. A katonaság tábori kara díszmenetet rendezett, a skót és ír vasasezreddel egyetemben. Több százezer ember hetekig ünnepelte a magyar honvédeket, s óriási gyűjtéseket szerveztek a Magyar Kolónia megvalósítására. Közben Újházy egy szűkebb küldöttség élén január 14-én Washingtonba indult, hogy Kossuth-ot, terveinek „legfőbb” támogatóját Törökországból kiszabadíttassa. Aztán teltek a hónapok, s a kolóniához szükséges földterület kijelölése még mindig nem történt meg. Április 5-én Újházy — fél éves várakozás után — nejével, három fiával és két lányával, valamint három tiszttel elindult nyugatra, földet foglalni. Lóháton bejárták a Missisippi folyam mentét, de ott már minden föld elkelt. Végol Iowa államban, a Thomson folyó partján megvásárolták az első területet. Itt kezdtek hozzá New Buda felépítéséhez. Az évek során nagyon sokan érkeztek ide, de többen azonnal tovább is álltak, mert hideg és idegen volt ez a táj. Újházy hiába csalogatta Kossuth-ot is New Budába, csak St. Louisig merészkedett el, ahol elmondta: ő rendkívül ellenzi a magyar emigráció Amerikába áttelepítését. Újházyban lassan összeomlott minden hit. Nemcsak Kossuth hagyta cserben, de legjobb tisztjei is, akik az első adandó alkalommal fegyveres szolgálatot vállaltak az északiak oldalán, a déliek ellen vívott harcban. Új- Buda hanyatlását látván Újházy eladta birtokait és Texas felé indult, melegebb tájakra. Az új texasi telephelyet sírmezőnek nevezték. Itt értesült arról, hogy Deák kiegyezett a Habsburgokkal. Az Amerikai Magyar Újság hasábjain még elhatárolja magát a paktumtól, de az árulás gondolata egyre mélyebbre sodorja lelkét. 1870. március 7-én főbe lőtte magát. Ez hát a rövid összefoglalója az álomnak, a magyar történelemkönyv sárguló lapjain rögzített merész vállalkozásnak és rövid dokumentuma 21 évnek, több, mint két évtized rendkívüli küzdelmének. És az eredmény? Sok-sok főbe röpített golyó, szegénység, magány, nyomorúság. Es egy búzatábla, amely a Thomson folyó partján ring, betakarva az elfeledett emlékeket, soha ki nem ásható szavakat. Sziki Károly Gyöngyösi hazalátogatók Nagy érdeklődés, lanyha siker A Mátra Művelődési Központ által szervezett Hazalátogatók című sorozat legutóbbi programjában Udvarhelyi Tibor, a Nap TV főszerkesztő-helyettese találkozott vendéglátó közönségével a Berze Nagy János Gimnázium dísztermében. Meglepően nagy volt az érdeklődés, pedig a belépőjegyekért fizetni kellett. Az is feltűnt, hogy a széksorokban nem a középkorúak foglaltak helyet, hanem a negyven éven felüliek. Az előjelek azt mutatták, hogy egy igazi, izzig-vérig érdekes showt láthatunk, élvezhetünk végig. Erre készített fel bennünket a kérdező Jónás Zoltán is, amikor kiemelte, hogy most két valódi újságíró ül szemben egymással a színpadon és ül a T. közönség előtt. Tehát szakmailag is „megmérettetnek.” Ennek a párbeszédes műfajnak a legfőbb követelménye az, hogy a közönség intim részleteket tudjon meg arról a személyről, aki vette a bátorságot ahhoz, hogy megnyilvánuljon előtte. De ennek a „múltban vájkálásnak” úgy kell megtörténnie, hogy jó hangulatot alakítson ki a teremben lévők között. Egy kis tréfálkozás csak fűszerezi a beszélgetést, gondolja a nagyérdemű. Hallottuk ott azt is, hogy a tévés programokat a látványosság is jellemzi, tehát a mozgás, a fordulatosság elengedhetetlen követelmény. Különben lapos unalom lesz az egész. Miután ilyen módon „jól ki lettünk oktatva”, vártuk a követelmények átültetését a valóságba. Hát..., arra bizony várhattunk. ők ketten a színpadon csak beszélgettek, beszélgettek, olyan enyhe lassúsággal és szürke egysíkúsággal, hogy a közönségnek nagyon kellett ügyelnie arra, hogy a fülét nyitva tudja tartani. A szemére ugyanis semmi szüksége nem volt, nem lett. Kivéve, amikor megtekinthettük az egzotikus tájakról készült vi- deoműsort, amelyet a vendég készített nemrég. Megtudtuk viszont, hogy mi volt egykor az irodalmi színpad, hányán és mikor léptek fel abban, de még többet tudtunk meg a Nap TV eddigi hányatott múltjáról és mai belső szerveződéséről. Engem Udvarhelyi Tibor érdekelt volna. Ő, az ember, az újságíró, a TV-szerkesztő. Erről vajmi keveset, sőt: semmit nem hallottam. Igaz, nem is kérdezte tőle ezeket a partnere. Ő viszont önnön személyéről visszafogottabban is beszélhetett volna. Kiderült, hogy kérdezni nem is olyan könnyű. Mint ahogy az is kiderült, hogy jó választ csak jó kérdésekre lehet várni. Illetve: a beszélgető partnerből, a hazalátogató vendégből „fel kell készülni.” No, majd legközelebb. G. Molnár Ferenc „Mindig becsületes voltam a könyveimben” Csingiz Ajtmatov 65 éves Amikor Csingiz Ajtmatov 65 évvel ezelőtt december 12-én egy kis kirgiz faluban, Sekerben meglátta a napvilágot, már megjelent hazájában az első kirgiz nyelvű elbeszélés. Az anyanyelvén és oroszul egyformán író Ajtmatov regényeit, novelláit és esszéit immár három évtizede a világirodalom is számon tartja; egyike a világ legtöbb nyelvre lefordított szerzőinek. Gyermekkorában nyaranta nomád kirgizek táboraiban szívta magába azokat az ősi dalokat és legendákat, melyeket később a maga utánozhatatlan módján műveiben feldolgozott. Hírnevét 1958-ban megjelent kisregényével, a Dzsamila szerelmével alapozta meg, amely a diploma- munkája volt a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán. Louis Aragon szerint ez „a világ legszebb szerelmes regénye”. Ajtmatovot különleges kapcsolat fűzi Németországhoz. Könyvei már a kelet-közép-eu- rópai változások előtt mesés példányszámokban jelentek meg mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban. Ha előadást tart, legyen az München, Berlin vagy Drezda, ma is zsúfolásig megtelik a terem rajongóival — úja az ADN. Ennek oka Ajtmatov szerint a két nép közös történelmi tapasztalatában keresendő, amelyet két gyilkos rendszer, a „hitlerizmus és a sztálinizmus” tanított meg velük. Ajtmatov gyerekkorába különösen brutálisan szólt bele a sztálinizmus: kilencéves volt, amikor apját, ezt a rendkívül művelt embert, az egyik első kirgiz kommunistát a sztálini tisztogatások során 1937-ben agyonlőtték. — Az ő nemzedékét — mondta Ajtmatov egy interjúban — magával ragadta a forradalom eszméje. Valami újat akart hozni az emberek életébe, azt akarta, hogy boldogok legyenek. Ám amint a kommunista mozgalom hatalomra jutott ebben a hatalmas országban, elkezdte önmagát pusztítani. Saját eszményei nevében... Ajtmatov, az író is elkötelezettje lett ezeknek az eszményeknek. Manapság a kritikusok felróják ezt neki, az írószövetség egykori funkcionáriusának. Megfeledkezvén arról, hogy Ajtmatov, a latin-amerikai mágikus realizmus lelki rokona, sohasem hagyta magát belekényszeríteni a szocializmus udvari költőjének „Prokrusztesz-ágyába”. A peresztrojka előtt mítoszi öltözetbe rejtve, később Gorbacsov idején már nyíltan kipellengérezte az eszmények elárulását, a történelmi hazugságokat, a természet gyilkos megerőszakolását, és sík- raszállt az egyén jogaiért. (Például a magyarul utolsóként megjelent, Vesztőhely című munkájában.) — Mindig becsületes voltam a könyveimben. Soha nem írtam hátsó gondolatokkal — tárta fel a művei iránt nem csökkenő olvasói érdeklődés titkát saját maga. Egyúttal nagyon sajnálja, hogy sokáig foglya volt a totalitárius gondolkodásnak. A szocializmus összeomlása hazájában és Kelet-Európábán Ajtmatovot először mély szellemi válságba taszította; írni sem tudott. A japán filozófussal, Daiszaku Ike- dával folytatott levelezése (Találkozás a Fudzsijámán. Egy párbeszéd) azonban új távlatokat tárt fel előtte. A nem feltétlenül kedvelt luxemburgi FÁK-nagy- követi állás (három esztendeje él ott) segített neki abban, hogy önmagát és a világot másképp lássa, illúziók nélkül, de nem reménytelenül. Legújabb kisregényére, amelyről már több mint egy esztendeje hírt adott, még várnak az olvasói. ilrACSl LOGISZTIKA RT Miskolci Kirendeltsége Amire a raktározáshoz, csomagoláshoz szüksége van MEGVÁSÁROLHATJA az ÁCSI Logisztikai Rt. Miskolci Üzletében. Olcsó áron, esztétikus kivitelben, széles méretválasztékban forgalmazzuk az üzlet, raktár, irodaberendezésre alkalmas — A P R0 D kapcsolható acélpolcos állványokat, — Csomagolási kisgépeket és segédeszközeit, (pántológépek, pántszalagok, ragasztópisztolyok, szög- és kapocsbelövó' gépek, szalagfelhordók) — Olasz műanyag ragasztószalagok (50 mm x 66 m/tekerecs, 25 mikro, Havanna-barna színű már 60 Ft + ÁFA-tól) Problémájával forduljon bizalommal hozzánk. ÁCSI Logisztikai Rt. Miskolci Üzlet 1 Miskolc, Corvin u. 17-19. Tel.: (46) 324-708. J Az OTP-Garancia Biztosító Rt. Heves Megyei Vezérképviselete agilis, jó kapcsolatteremtési és kommunikációs készségű munkatársat keres főállású üzletkötői munkakörbe a megye egész területére. — magas kereseti lehetőség — gk. költségtérítés — egyéb juttatások Jelentkezés: Eger, Telekessy u. 7. Tel.: 411-534, 412-401. A kedvenc veszélyes lehet a fára A karácsony és a macskák Megint itt a karácsony, az ajándékozás ideje. Ilyenkor kissé engedékenyebbek is vagyunk, s hajlamosak engedni a könyör- ésnek egy kiscicáért. De ünnepi angulat ide vagy oda, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a mókás szőrgombolyagból pár hónap alatt felnőtt allat lesz, amelyről gondoskodni kötelesség. Áz ajándékozónak érdemes azt is megfontolnia, hogy a cicának végleges otthona lesz-e, s nem mulik-e el a lelkesedés iránta, amint az ünnepi hangulat szertefoszlik. A veterán macskatulajdonosok már tudják azt, amit a kezdők nem sejtenek, hogy ott ahol macska is van, a karácsonyfa bizony veszélyben van. A szobamacskák számára — érthető okokból — nagyszerű élmény a karácsonyfa érkezése: végre egy igazi fa, amire mászni lehet. De a gonddal feldíszített karácsonyfa nem éppen a legszerencsésebb terep omacskasaga mu- lattatásához, s nem is telejesen veszélytelen, különösen, ha viaszgyertyák égnek rajta. Á macskatartó gazdiknak jótanács, hogy kössek ki a fát, megelőzendő annak feldőlését, ha a bársonytalpú mégis rávetné magát. A viaszgyertyakat pedig soha ne hagyjuk égni, ha nincs, aki felügyeljen reájuk. Ez a tanács „macskátlan” családokban is mindenki hasznára válik. A csillagszóró szikrázó, pattogó fényei teljesen lenyűgözik a macskát, de veszélyt is jelentenek számára, mert a szikra a szemébe pattanhat, miközben el- mélyülten bámulja a szokatlan látványt. Ezért a család kedvencét, de főképpen az oktalan kö- lyökmacskákat ne engedjük a csillagszóróhoz közel. Mivel minden körülöttük zajló eseményre éberen reagálnak, a karácsonyi nyüzsgést, az ajándékcsomagok Kibontásával járó papírcsörgést, a kiüresedő dobozokban való játékot a macskák igen élvezik. Á szerencsések még ajándékot is kapnak. Sokféle macskajáték és csemege kapható az állatkereskedőknél, de, mert szerencsére a macskák nem sznobok, megteszi egy jó falat is. S ha már erről szó esik, az ünnepek idején hajlamosak vagyunk az ésszerűnél vagy hasznosnál többet enni, de arra semmi ok, hogy négylábú kedvencünk is kövesse a rossz példánkat. ( Bútor KARÁCSONYI ajándék- és bútorvásár a kuckóban
