Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11-12 / 289. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. december 11-12., szombat-vasárnap Szigorú apa szerény fia Lénárt Andor (1925-1990) Két év szám és tengernyi megaláztatás közé szorult Lénárt Andor. Élete pedig szabályosan kezdődik. Dr. Lénárt János, a mai napig köztiszteletnek örvendő egri tanárember fiaként érettségizik 1944-ben a ciszterciek gimnáziumában, felveszik az egyetemre, a Pázmányra, hogy majd a köztársasági fordulat után az Eötvössé vált egyetemen megszerezze a történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Első munkahelyén, a salgótarjáni Gépipari Technikumban 1957-ig működhetett. Miért? Az ’56-os forradalom okából tizenkét évi fegyházat varrtak a nyakába, jóllehet, az egész bírósági bizonyítási eljárás anyagában egyetlen mondat nem volt található, amely a tételes jog bármely szakasza szerint vádolhatóvá tehette volna. Tanúk természetesen akadtak csőstül, hangoztatták, hogy restaurálni akarta a régi rendet, megdönteni a demokráciát. Ebből a tizenkettőből leült hatot, ez alatt az évek alatt még a két gyermekét sem láthatta. Ennél a ténynél álljunk meg... Ma már talán elkopta- tottnak tűnik felháborodni azon, hogy a minden gátlás nélkül megtorolni akaró hatalom úgy vágott rendet, a visszavágást annyira komolyan vette, hogy családok ezrei rokkantak bele. Pedig csak itt is annyi történt, hogy a fiatal tanár együttérzett, együtt gondolkodott azokkal, akik a napnál világosabban látták, mekkora erkölcsi teher a nemzet nyakán ez a diktatúra, amit el kell viselnie. Ő a maga szelíd határozottságával ki merte mondani, hogy keresztény ember, hogy katolikus, hogy eszméi, neveltetése, tudása, jelleme szerint odaáll azok mellé, akik az új rendet szeretnék megteremteni. Hat év fegyház után szabadult, két évig segédmunkás az Állami Építőipari Vállalatnál, majd nem ellenezték, hogy a Vármúzeumban restaurátorként dolgozhasson. Szeretett volna tanítani, ezért Füzesabonyban, a gimnáziumban kaphatott beosztást, majd a naponta történő kiutazás terhe miatt is Egerben, a Petőfi Kollégiumban nevelőként helyezkedett el. A buzgó szemlézők, a túlteljesítők a ref-alattiság (rendőri felügyelet) miatt is úgy találták, hogy veszélyes befolyást gyakorolhat a fiatalságra, ezért innen is mennie kellett. A következő állomás a megyei levéltár. Itt befogadták, de aztán kiderítették, hogy oda meg erkölcsi bizonyítvány nélkül nincs, nem lehet bebo- csáttatás - 1972-t írunk ekkor! - Hát toltak egyet rajta némi jóakarattal, és mert történészdiplomáját előszedhette, visszajuttatták a várba muzeológusnak. ’56-tól ’72-ig félelemben, a teljes anyagi és erkölcsi veszélynek kitéve bolyongott tizenhat esztendeig, míg végre viszonylagos nyugalma támadhatott, írta is értekezéseit, kisebb-na- gyobb tanulmányait sorozatban, baráti jóindulattól támogatva nyomdafestéket is kaphattak azok a témák, amelyeket maga válogatott az egri és a megyei XVIII. századból. Kutató elme volt, rendszerező, pontosan, szabatosan foglalta össze mondanivalóját, akár az egri céhek és a magisztrátus vitáiról tudósította a kései kor egri emberét, akár Husszein egri pasa és Csáky Ferenc felvidéki főkapitány levéltárát mutatta be. Látszólag parányi pontok érdekelték a mindennapi élet nagy folyamából, mint a Heves megyei kézműiparosok termékeinek árszabása a XVIII. században, a tanulmány szövegéből mégis a kor szélesebb képlete is kibon takozott. Izgatta a confratemitá- sok problémaköre, a vallásos testvériségeké is, levéltári szorgalmának eredménye egy ilyen tanulmány a gyöngyösi XVIIxvm. századból. Terjedelmére nézve is figyelemre méltó, a feldolgozott anyag tekintetében pedig alapműnek minősíthető az a munka, amelyet az egri vár feltárásának szentelt. 1949-ig, az állami bonyolításig tárta fel ennek a nagyszerű vállalkozásnak sokrétű és sok fejezetre osztható történetét, kezdve azzal a levéllel, amelyet az édesapja, dr. Lénárt János, mint cserkészparancsnok írt a városi hatóságoknak 1925-ben; engedélyeznék nekik, mármint a helyi cserkészcsapatnak, hogy a Bolyki-bástyában otthont teremtsenek maguknak. A feltárómunkának ez a romantikus szakasza még a lokál- patrióta egriek előtt sem ismert eléggé, nem is ártana ezt a másfél száz oldalas monográfiát újból megjelentetni, mert tanulságos. Nemcsak az, ahogyan kiterebélyesedett ez a lelket vidá- mító összefogás, ahogyan a három tanár, dr. Lénárt János, dr. Pálosi Ervin és dr. Pataki Vidor vezényelték ezt a történelmi búvárkodásnak, kétkezi munkának, okos lapátolásnak is felfogható szorgalmat, hanem az is elgondolkodtató, hogyan hatott az ügybuzgalom, az ügy szere- tete a város vezetőire is. A várásatás hőseit mértéktartással, a történész pragmatikus szemléletével kezelte, a fellelhető dokumentumok és leletek birtokában, térképek előteremtésével a vártörténetben is visz- szanyúlt, ameddig a nyomok vezettek. Munkáiról és önmagáról az Egri Vár Híradója számolt be, 1990-ben. Fájlalja is a visszaemlékező, dr. Löffler Erzsébet, hogy Lénárt Andor rehabilitációs papírja csak halála után érkezett meg a családhoz. És milyen a feledés törvényszerűsége? Ez a szerény, tudásra és tudósnak született ember nem élvezhette a felvirradó szabadságot. Sem elismerést, sem kárpótlást nem kapott. A még kialakulgató hazai demokráciában annyian nyújtogatták már a kezüket-nyakukat 1990-ben, és nem is hiába... Hányán furakod- tak e sorban méltatlanul Lénárt András helyett! S egyszer azt is meg kell írni, milyen melegszívű ember tudott lenni. Mintha mindig napfényben fürdőn volna. Farkas András A kicsiknek építették, a nagyok élvezik Egy nap a Disneylandben Mindenki mondja: „meg kell nézni, őrült vagy, hogy nem tekinted meg, ha egyszer arra jársz!” Már annyiszor mondták, hogy meg kell nézni, míg végre ezen a nyáron többszöri elsuha- nás után végre megálltam Los Angeles külvárosában, és bejártam a gyermekváros legfőbb útjait és zugait. Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy engem nem kötnek szorosabb szállal magukhoz az amerikai tömegízlés kielégítésére szerkesztett szórakoztató rendezvények és bázisok - (lásd. sea world, magic mountain, vidámpark stb.). Hamar megüli a gyomrom, mint az ugyancsak nem igazán kedvenc étel (bár tudom, eretnekség ezt így kimondani, különösen a fiatalok előtt): a hamburger. Vagy ahogyan az amerikai mondja, és így még rosszabbul esik: hembör- ger! A csalódást igazában csak az jelentette ezen a gyönyörű napsütéses délutánon, hogy a legnépszerűbb találkozóhely egyetlen percre sem döntötte meg elképzeléseimet. A játékváros pedig tökéletesen követi a fantázia minden fonalát, vagyis, hogy a pénztárcájába mélyen nyúló ember, a szórakozni vágyó embereszmény kapjon meg mindent, amit csak megkaphat reggel 10-től este 10-ig. A parkolóból nyitott buszok viszik a bejárathoz az izgatott tömeget, s a forgatókönyv egyik leghatásosabb pontján, a bejárati ajtó mögötti téren Miki Egér és társai várják a beoltott gyermekeket, hogy aláírást gyűjtsenek és fotókat készítsenek. Szabad választás szerint pöfögő kismozdony húzta szerelvénnyel, libegővei vagy gyalog mehetünk tovább, hogy meghódítsuk azt, aminek a világ feltétel nélkül behódolt. A néhány hetes bébitől a tolókocsis idős emberig minden korosztály eljön, s hosszan kígyózó sorokban vár a hullámvasu- takra, vízi járművekre és varázslatos kastélyokra. Mindenünnen zene tör elő, Dis- ney-fdmekből ismerős zene. Elbűvölő barlangban táncolnak 1001 ország népviseletes bábui, imitált őserdőben vadon élő állatok tökéletes másai között siklik a show-hajó, majd kitör egy szinte valódi háború a kalózok és a parti őrség között, s megelevenedik Lincoln elnök is, igazi gesztusokkal. Fáradhatatlan felnőttek vonszolják síró gyermekeiket, közülük a Jobbak” vállukra emelik a fölöslegesen kidobott dollár fogalmát, pénzükért meg akarnak nézni mindent. Megvárják a legkésőbbi felvonulást is, hogy katartikus érzésbe burkolózva felderengjen: az ő társadalma mindent megtesz embriójáért, hogy holnaptól tovább nemesüljön a kulturális lélek. (Sz. K.) 144 éve történt A kápolnai csata hőse Bostonba érkezik Fornet Kornél és Prágay János nyomában, New Orleansben Úgy hiszem, akik a kápolnai csata lefolyását részletesen ismerik, nem tartják fontosnak, hogy Fornet Kornél és Prágay János életútjáról és vitézi cselekedeteiről aprólékosan szóljak, hiszen a szabadságharc hősei tettükkel bizonyították: helyet követelnek a fáradtabb emlékezetekben is. New York-i, bostoni, New Orleans-i keresgéléseim sajnos csak szerény eredménnyel jártak, szerettem volna pedig a két szabadsághős amerikai tartózkodásának dokumentumait újakkal kiegészíteni. Mégis remélem: az egyik conectiont-i könyvtárban talált szűkszavú leírással és a meglévők összefoglalásával némileg új információkkal is szolgálhatok. Bostonba megérkezett az „Európa”vitorlás Az első magyar emigráns csoportot szállító Csenamus nevű vitorlás Bostonba érkezett meg 1849. szeptember 15-én, és ide várták egy hatalmas fogadóbizottsággal a másodikat is, 1849. december 9-én. A Liverpoolból induló „Európa” fedélzetén Prágay János ezredessel és Főmet Koméi őrnaggyal pontosan érkezett. Nagy ünneplés után a Tremont hotelban helyezték el a fáradt utasokat, akik igazán nem pihenhettek kedvükre, mert a németek rezesbandája elég korán jelezte: az előző napi fogadásnak nincs vége. A magyarok azonban nem feledkeztek bele az ünneplésbe, mert útjukat hamarosan New York felé kellett venniök, ahová Újházy László „Hermann” nevű hajóját várták. Pedig Prágay rendkívül szerethette a ceremóniát, mint azt megtudjuk az egykori komáromi várvédőtárs leírásából: „Inkább egy kapucnis kolostor priorjához, mint katonához hasonlított Prágay. Mindig mosolygott, kedves és nyájas volt.” Klapka emlékiratait lapozva is feltűnik Prágay neve. így jellemzi harcostársát: „Azon naptól kezdve, hogy a felső-tiszai seregek vezérletét kezembe vettem, egész a komáromi fegyverletételig, szakadatlan mellettem volt, előbb mint hadsegéd, később pedig főhad- segédi minőségben. Legvidámabb éveimet éltem, mikor vele Bécsben megismerkedtem. Örök vidám hangulata, pezsgő életkedve párját ritkította. Mintha ma is látnám, amint komikusán lejt a francia négyesben, vagy szenvedélyes hévvel járja a mazurkát. Debrecenből jövet egy szép napon beállított hozzám, és felajánlotta szolgálatait. Vitéz harcos, egyben a legderekabb kezelő és segédtiszt volt. Ő is azok közé tartozott, akik a várat az utolsó emberig védeni akarták.” Prágay egy darabig New Orleansben élt. Itt ismerkedett meg Lopez tábornokkal, a kubai szeparatisták vezérével. Ettől kezdve aztán gyorsvonati sebességgel rohant végzete felé. Miután habozás nélkül csatlakozott Lopezhez, hogy a spanyol uralom alól Kubát felszabadítsák, az expedíció második legfontosabb embere lett. A felszabadító vállalkozásnak csakhamar eljött a szomorú vége. Lopezt elfogták, kegyetlenül megkínozták, majd kivégezték. Prágay megsebesült, s miután tudta, rá ugyanaz várt volna, mint Lopezre, az utolsó ütközet előtt agyonlőtte magát. Fornet Kornél gyalogosezredet szervezett Prágay és Főmet útja akkor vált el, mikor Prágay Kubába ment. Ő gróf Wass Samuval, a volt konstantinápolyi ügyvivővel, Molitor Gusztávval és Juhos Gyulával Kaliforniába vándorolt át. Az 1818. augusztus 20-án francia családban született férfi itt sem találván helyét 1852-ben hazautazott Európába, Brüsszelben megnősült, majd ismét visszatért Amerikába, és New Jersey-ben telepedett le. Bizonyára a magyar szabadságharcban való hősi szolgálat (győri utász-zászlóalj, téli hadjárat Dembinszkyvel, kápolnai csata) sejtjeibe ivódott emlékei vezérelték, amikor az Észak-Dél háborúban Fremount tábornok hadtestéhez jelentkezett, utász-őrnagynak. Jefferson City mellett súlyosan megsebesült, de nem adta fel. Felgyógyulása után megszervezte a New Jersey-i 22-es önkéntes gyalogezredet, melynek ezredese lett. Ez tehát két ember karrierjének, életútjának rövid története, a bujdosás után új magyar kolónia, egy üj Buda reményében partraszállás Bostonban, 1849. december 9-én és a szabadság- harc újrajátszása egy rövid és egy kicsit hosszabb, de mindenképpen tragikus életben. Sziki Károly J V. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Repülőgép enciklopédia Ottlik Károly: Protokoll Cifra palota (Foglalkoztató könyv gyerekeknek) Minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Főnyeremény 50.000 Ft. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/323-562.
