Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. november 4., csütörtök Bemutató a Harlekin Bábszínházban Apó lánya, anyó lánya A jó lány és a csodálatos körtefa hoz kell az igazi merészség, s ez a választás ilyennek is bizonyult. Maria Mierlut, a marosvásárhelyi bábszínház román tagozatának rendezője gyönyörű előadást áhított színpadra. Ion Cre- anga meséjét dolgozta fel, amely legalább annyira román, mint amennyire magyar, mert Benedek Eleknél is megtalálhatjuk ezeket a motívumokat. így válik már maga az elbeszélt história is a két nemzetet összekötő kapocs- csá. A bábelőadások sokféle módszerrel élnek, gyakran a játszó személyt is kiállítják a színpadra. A bábu mellett az emberi test mozgásának lehetőségeit is kihasználják. A Harlekin is gyakran él ezzel a lehetőséggel, nemegyszer fordul elő, nogy az élettelen tárgy és az élő személy Fényes tanácskozás A múzeum „megelevenedett” Biztosan nem iszik cirádás csészéből... Fehér házikóban dolgozik a fazekas A mesék a világ minden táján úgy kezdődnek, hogy „Egyszer volt, hol nem volt...” A folytatás is nagyon hasonló, mert a jó és a rossz örök küzdelméről szólnak e történetek, amelyek a gyermeki világból átsegítenek bennünket a felnőttségbe, enyhítik „második megszületésünk” kínjait. A román és a magyar politika kapcsolata ma nem felhőtlen. De több jel is mutat arra, hogy nem annyira a népek és emberek problémája ez, hanem mesterségesen szított a szembenállás. Lám csak, még a meséink is mennyire hasonlítanak egymáshoz, szinte szóról szóra megegyezik a cselekmény — döbben rá az ember az „Apó lánya, anyó lánya” című láttán. Csupán a nyelv, a zene, a viselet választja el egymástól a nemzeteket. De ezek a választóvonalak sem végletesek, hiszen ahol találkoznak egymással, együtt élnek a két nép fiai, ott sok esetben ezekben is hasonlítanak: mindkét nyelvet beszélik, a dal hasonlóan szólal meg... Nagy bátorság kellett azért ahhoz, hogy az egri Gárdonyi Géza Harlekin Bábszínházába egy román vendégrendezőt hívjanak. A nagyon természetes dolgokHagyományorzo téli találkozó A téli ünnepkörhöz kötődő hagyományőrző találkozót szervez Egerben a Megyei Művelődési Központ. A programnak az intézmény díszterme ad majd otthont, december 11-én délelőtt tíz órától. A rendezvényre korhatár nélkül jelentkezhet bármilyen iskolai vagy felnőtt hagyományőrző csoport, amely a Heves megyében még föllelhető, esetleg gyűjtésből felelevenített téli népszokásokat mutat be. A szakmai zsűri által legjobbnak minősített produkciókat díjazzák, és délután négy órától a nagyközönségnek is bemutatják. A hagyományőrző találkozóra november 20-ig lehet jelentkezni, a Megyei Művelődési Központ címén, Faludiné Molnár Gabriellánál. Több mint másfél évvel ezelőtt adták át Egerben a Vitko- vics-házban Kepes György állandó kiállítását. Kepes maga is rendhagyó műveket és gondolatokat hagyott az utókorra, éppen ezért múzeumát is rendhagyóra tervezték. Élő múzeum — mondták, amely kutatóközpont, tanácskozások, összejövetelek, állandó mozgás színhelye lesz. A hét végén jött el a képek és tárlók közé az első „élő” rendezvény. A város polgármesteri hivatala és a Symposion Társaság itt rendezte meg az I. Fényszimpóziumot. Képzőművészeken kívül részt vett és a fényről tartott előadást fizikus, biológus, filmrendező. A hazai résztvevőkön kívül Svájcból, a Vajdaságból is érkeztek a fényes szimpóziumra résztvevők. A három nap zárásaként Csáji Attila képzőművész és szervező elégedetten nyugtázta a rendezvény sikerét. — Kezdetben kétségeim voltak, de most örömmel mondhatom: színvonalas előadásokat hallhatott és láthatott az, aki érdeklődött irántunk. A résztvevők is hallatlanul élvezték és mélyen megnyilatkoztak a beszélgetések alkalmával. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy az avantgárdtól eltérően mi nem részekre szeleteljük a világot, hanem teljes képben gondolkodunk. Ezért vontuk be azokat a tudományokat is, amelyeknek közük van a fényhez. És nagyon fontosnak tartom a találkozást. minden lehetőséget megragad, hogy gazdagítsa a mondanivalót. Az „Apó lánya, anyó lánya” esetében azonban szó sincs ilyenről. A paraván „átléphetet- len fal”, amelyen megtörténik a csoda: megelevenedik a bábu. Nincs egyetlen mozzanat sem, amely másfelé vonná el a figyelmet, a népi ihletésű látvány és a zene harmonikusan kíséri a cselekményt. Ilyen mértékű szerénységhez már alapos tervezőmunka és nagy figyelem szükséges, mert különben elszakad a képzeletbeli „cémaszál”. A bábszínészek teljes odaadással „élik át” szerepeiket, így a hang és a mozgás egysége avatja élménnyé a látottakat. A mese itt is a jó és a rossz küzdelméről, és az emberi érték diadaláról szól. Kifejezi a két nép vágyát arra, hogy végül is ne a hazugság, az alattomosság győzzön. Ebben a bő órában gyermeknek és felnőttnek egyaránt az a reménye támad, hogy mindez lehetséges. A műfaj örök, elpusztíthatatlan. Mindig lesz valaki, aki elkezdi: Egyszer volt, hol nem volt... S lesz olyan is, aki folytatja a történetet. Hívják akár Ion Creangá- nak, vagy Benedek Eleknek. (gábor) Azt, hogy az emberek minél gyakrabban kicseréljék egymással a gondolataikat. — Egerben mikor találkozhatnak legközelebb, önök mikor teszik megint élővé a múzeumot? — Egyre gyakrabban szeretnénk, ugyanis ez a rendezvény egy sorozatnak a része, amelyet a világkiállításra futtatunk ki. A helybeliek segítségét szeretnénk kérni, hogy minél gyakrabban hozhassunk ide konferenciákat, országos kiállításokat, mozgásszínházakat, vetítéssel egybekötött koncerteket. S természetesen mindezt a fény jegyében. Ugyanis a sorozat a négy őselemre épül, melyből a fény „szerepét” Egernek szántuk, amely mindenekfölött uralkodik. (sárközi) A mesében ilyen helyen laknak a jóságos öreg nénik, akik a legkisebb királyfinak megmutatják a helyes utat a tündérek felé. Kicsi, tisztára meszelt fehér házikó, nádfedéllel, faragott zsalus ablakokkal. A kerítés falécekből van, a kapun a kilincs olyan, mint mindannyiunk nagymamájának a kamráján. Ahogy belépünk az ajtón, be kell egy kicsit húzni a fejünket, különben belevernénk a homlokunkat a gerendába. Ezen a helyen dolgozik Mezőkövesden Fehér Tí/rorfazekas. A pirospozsgás legény szinte kimagasodik a környezetéből, alkata inkább egy patkolókovácshoz teszi hasonlatossá, de mint később elárulja, az ő mesterségéhez is meglehetős erő szükséges. A korongot, amin a virágcserepek, kancsók és köcsögök készülnek, lábbal hajtja. Rátesz egy darab agyagot a sima felületre, két tenyere közé fogja, akárcsak egy kisgyerek fejét, mielőtt puszit adunk a homlokára, orra hegyére. Meglendíti a lábát, meghajtja a masinát, s máris formás hengerré alakul kezei között a ha- lomnyi matéria. Boszorkányos ügyességnek nem nevezném azt a módszert, ahogyan a mezőkövesdi fazekasmester dolgozik. Más szó illik ide. Neki az agyag csak félig próbatétel, másrészt viszont barátságos, a testéhez és talentumához szoktatott munkadarab. Észre sem vesszük, pontosan mit is csinál, de az előbbi henger teteje már kiszélesedett, pereme varázslódott, kacskarin- gós körminta a szélére. Elkészült egy virágcserép. A korongról egy vékony huzal segítségével választja le az alkotást, a polcra teszi, s leemel egy másik munkát, egy már megformált korsót. Néhány simítás van még hátra, s fül kerül a kancsóra, szabályos, pont jó széles, pont jó vastag. Élmény látni egy olyan embert, aki érti a mesterségét. Ráadásul olyan titkokba is beavat, hogy a festék, amellyel bámulatos virágokat fest mutatóban az asztalra, voltaképpen folyékony agyag, s a színeket is ő keveri ki. Öt-hat pötty, s máris előttünk van egy népi margaréta, két íves vonal és tulipán kerekedik mellé. Fehér Tibor dolgozik A műhelynek kinevezett előtérből a kis ház másik helyiségében a polcokon már az ő kész munkái. Mázas kaspók, kis tejesbögrék, Miska-kancsók. Mindegyik más. Az egyik Miska morcosabb, a mellette lévő már-már huncut, s a mente, amelyet viselnek, eltér egy-egy motívummal az előzőtől. A sarokban egy vitri- nes szekrényben két régi baba, matyó népviseletben. Mint ahogyan az ősök emléke egyébként is ott lebeg egy-egy százéves mintában, legyen az eredeti, vagy már az ifjú mester által újraalkotott. Az udvaron félig átépítve még megszemléljük az égetőkemencéket, s ránézünk az ágasfára akasztott korsókra. A kis műhely- épület mögött egy egyszerű, fehér színű, ám tágasnak tűnő családi ház magasodik: Fehér Tibor otthona. Nem megyünk be, de azt látogatás nélkül is el tudjuk képzelni, hogy odabent is nyugalmat sugárzó tárgyak sorakoznak, s hogy egy ilyen ember nem issza cirádás csészéből a reggeli kávéját. Vagy ha igen, akkor annak a csészének múltja, lelke, hangulata kell, hogy legyen. Doros Judit HANG-HÉP Az igazi vesztes: a hallgató Ismét dúl a médiaháború. Tornyosulnak, ütköznek az indulatok, s aligha szimpatikus fo- ásokkal bővül az egymás ellen adba vetett eszköztár. E sorok írója — akárcsak any- nyian mások — nem tartozik sehová. Akkor se, ha származása, neveltetése, ’56-os kötődése, a kormány iránti kritikus lojalitása egyértelműsíti nézeteit. Egyedül a kézzelfogható, a nem szavakban, hanem a tettekben megnyilatkozó demokrácia elkötelezettje, s ezt jobban félti mindennél. Az egész rádiós botrány csak ilyen szemszögből érdekel. Annál is inkább, mert több mint harmincöt esztendőt töltöttem már a zsurnalisztika szolgálatában, ezért aztán szinte képtelenség félrevezetni. Azt az ominózus október 25-i lapszemlét magam is figyeltem. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem találtam benne semmi kivetnivalót. Szerintem kellő arányban idéztek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtóorgánumokból. Igaz, utoljára rendel-* ték Hankiss Elemér volt tévés főnök Magyar Hírlap-beli cikkét, idézve annak utolsó blokkját. Ebben a szerző hangsúlyozta: a Szabadság téri székházban diadalmaskodott a koalíciós szellem. Hozzátette: szerencsére nem sokáig. S ez az, amiben nincs semmi megütközéskeltő. Végtére is a jövő prognosztizálása egyéni, szubjektív dolog, s annak sem lehet semmi akadálya, hogy a felek ezt közzétegyék. Kár volt ebből akkora patáliát csinálni, feltüzelve a kedélyeket, életre keltve mindazt, ami aligha szívderítő. Az egészben az a bosszantó, a felháborító, hogy a valódi vesztes a hallgató, hiszen hosszú ideig nem jut információhoz. Ráadásul sértő számára az, hogy csendes ütődöttnek minősítik, olyannak, aki képtelen megkülönböztetni az ocsút a tiszta búzától. Ne tessék már elfelejteni, hogy az elmúlt negyvenöt év során a milliók megtanultak a sorok között olvasni. Ilyen tekintetben is felnőtté értek, s így viselkednek majd 1994-ben az urnák előtt is. Arra koncentrálva, arra voksolva, aki a félreérthetetlen emberséget, a nemcsak szólamokban létező stabilizációt garantálja. A többi: smafu... Tárgyilagosság — Szuhay módra Természetesen nincs béke a budapesti, hajdani Tőzsdepalotában sem, legfeljebb a zűrzavar nagyobb, mint a Bródy Sándor utcában. Anélkül, hogy igazságot osztanék — botorság volna —, meg kell jegyeznem, hogy a hozzáértő irányítás „erényeként” a programajánlat színvo- naltalanabb, silányabb, selejtesebb, odavetettebb, lezserebb, mint azt bármikor tapasztaltam. A vitától elhatárolva, magam csak egy műsort elemeznék. Azt a Parabolát, amelyet — akárcsak máskor — Chrudinák Alajos főszerkesztett, s Szuhay Balázs dirigált. Rémisztő dolgokkal szembesültem. Nem hivatkozom arra, hogy ez a tehetségesnek aligha nevezhető, se riporter, se humorista polgártársunk nem is olyan régen még a másik oldalon zengedezte tirádáit, ott, ahol a vörös zászló lengedezett. Nem célzok erre, mert hát nélkülözhetetlen a mindennapi betevő falat. Az azonban elszomorító, hogy az új partra hajózva olyan zsoldossá edződött, aki megfeledkezett mindarról, amit korábban cselekedett. Ez se baj, de minek azt az elvtelen hűséget kéretlenül is túllihegni. Olyannyira, hogy közben — s ez bizony törvényszerű — rendületlenül hibázik. Vét nemcsak az etikai, hanem a jogi regulák ellen is. Nem emlékszik már Árkus József gyakorlatára? Ha kollégájától csak egy csöppet is tanul, akkor nem tapos bele mások személyiségébe, nem használja egyoldalú ferdítésre sem Torgyán József, sem Horn Gyula, sem Pető Iván — egyikükhöz sincs semmi közöm — nyilatkozatait. Csupán azért, hogy a nem tetsző portán elvakultan takarítson, félresöpörve a valamirevaló derű, a bölcs irónia alapvető szabályait. Elkeserítő, mi lett ebből az egykor a kényszerű kompromisszumokat is ravaszul fricská- zó vállalkozásból. Az már a szándékos léprecsa- lás tetőfoka, ha ilyenkor 85 százalékos érdeklődési szintre hivatkozik valaki. Naná, ha csúcsidőben vetítik mindezt, „eszi nem eszi, ez van” alapon. Kár, hogy az „ötletgazdának” nem ötlött eszébe, hogy így is elérhet valamit: a tökéletes elutasítást... Pécsi István Filmpremierek A szerelem hullámhosszán Karácsonyest van, és Marcia Fieldstone, az egyik rádióállomás pszichológus műsorvezetője felkéri hallgatóit, hogy telefonálják meg legfontosabb kívánságukat. Az állomást egy kisfiú hívja fel, aki Seattle-ben hallgatja az adást. Jonah azt kívánja, hogy édesapja találjon magának egy új feleséget, mert „apa olyan szomorú, mióta anya meghalt másfél évvel ezelőtt”. Annie Reed Washingtonba autózik, a rádió- állomások között kapcsolgat, mikor meghallja a kisfiú hangját, ami azonnal megragadja... A kisfiú édesapját sikerül rávenni, hogy kapcsolódjon be a műsorba. Mikor a férfi elkezd mesélni régi szerelméről, Annie azonnal érzi, hogy a sors neki teremtette ezt a szomorú embert. A romantikus vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. Gyerekgyilkosságok Az 1993-as Magyar Filmszemle legsikeresebb alkotását tűzi műsorra az egri Prizma mozi. Egy pszichológus-nyomozó áll a középpontban (Andorrai Péter), aki gyerekgyilkosságokat igyekszik felderíteni. Egy 12 éves kisfiú sorsát kíséri nyomon, Balogh Zsoltét, aki nagyon magányos, és megdöbbentő titkai vannak. Szabó Ildikó megrendítő hatású filmjét több mint tíz ország mutatta be, Tóth Barnabást pedig, aki a főszerepet játssza, a jövő nagy sztárjának tartották a Genfben megrendezett filmfesztiválon. A romantikus vígjáték hősei VÁLLALKOZÓK! Régen meglévő, családi tulajdonú számla nélkül vásárolt gépeiket, eszközeiket KÖLTSÉGKÉNT ELSZÁMOLHATJÁK 1 % + ÁFA-ért. Tel: 42/317-477 SZTANEX BT I InférVinTéc AZ INTERVINTEC KFT. Eger, Állomás tér 2., megvásárlásra felkínál 3800 1, — 74 Co fagyálló koncentrátumot, 200 1-es hordókban. 2 db 4 m3-es szállító konténer eladó. M InfírViriTéc K J A V. Borszűréshez, sörszűréshez, étolajszűréshez használja a kiváló minőségű, átmosható BECO szűrőlapot. Megvásárolható Egerben az INTERVINTEC KFT Borászati Szakboltjában. Tel.: 36/310-611 f
