Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27-28 / 277. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. november 27-28., szombat-vasárnap Ünnepi órák Lélek és kötelesség Szokatlan szövegű meghívót kaptam, amely a megszólítás után nyomban fel is tette a kérdést: „Az alakuló egri KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) remélheti-e az ön készséges közremű­ködését?'” Az aláírás Mikolai Vincétől, az egri teológia rektorától származik. Már csak azért sem lehetett ellenállni a családomtól is elszólító invitálásnak, mert a rektor úrral sokadikszor lesz találko­zóm a magánéletben is, hangversenyeken, műsoros esteken... A meghívó dr. Koncz Lajos teológiai professzor előadását ígérte a keresztény értelmiség fe­lelősségéről, feladatairól, hogy aztán a gondolatébresztő ötven perc után ki-ki felvillanyozott- nak érezze magát saját nézetei­nek kifejtésére. Ez is történt. Amikor az előadás elhang­zott, felsóhajtottam egy jóízut: „Végre!” Ez a megelegedettség annak is szólt, hogy végre Eger­ben megszólal az az értelmiség, az a keresztény réteg, vagy minek is nevezzem magunkat, amely sokáig sok mindent tűrt, behúzta a nyakát, visszasorolta magát a másodrendű polgárok köze, no­ha tudta, hogy akik egy hosszú időszak alatt csaknem a fején táncoltak, alig érnek többet egy fabatkánál. Mára ugyan válto­zott némiképp a kép, de erről az oldalról is — mármint a keresz­tény értelmiség oldaláról — többnyire azok szólaltak meg, akik politikai sikerre, hirtelen haszonra számítottak, számíta­nak. Sok töprengésnek kellett közbejönnie — 1990 után is —, hogy végre megszólaljon egy au­tentikus hang, egy szigorú szelle­mi fegyelemhez szoktatott és szokott ember. Arról akart és tu­dott beszélni, hogy a hazai értel­miségnek, ezen belül a kereszté­nyeknek milyen tennivalói sora­koznak fel. Utalt hosszan az újraevangeli- záció fogalmának megszületésé­re, a zsinat előtti időkre, New- mann bíborosra, rossz pillana­tokban rossz egyházkormányzá­si lépésekre a XIX. és az azt meg­előző századokban, miután le­szögezte: Európát azzá, ami, ke­reszténnyé az egyháznevelte, Eu­rópa kultúráját, művészetét az egyház teremtette meg. És főképp lelkiségét. Azzal is, hogy a Lelket (a hittétel szerinti Szentleiket), annak működését, ajándékait minden ember számára megis­mertette. És ha van Lélek és an­nak ismerete, akkor nem lehet el­merülni az evilágiságban, kizá­rólag technika által adott koordi­náták között keresni az ember boldogulását. A z emberét, amely test is, lélek is. Mára lélek szerint kiüresedett Európa. A súlyos megállapítás mögött nemcsak a pápai felisme­rés áll. Európában és a világban olykor kezdenek kezelhetetlen- ne válni a problémák, mert a Lé­lek és annak ismerete — kapcsol­juk is össze a két fogalmat —, a lelkiismeret nem működik. Leg­alábbis nem úgy, ahogyan kelle­ne! Mindenki ismeri állapotain­kat, meg a határon túli történése­ket. Újra kell evangelizálni, újra kell hirdetni a szeretet parancsát és a többieket, amikor Jézus taní­totta az embereket. A világról — s benne magunk­ról — alkotott képünk mára hiá­nyossá vált, mert a legfontosabb­ról, az Istenhez fűződő kötelék­ről, és ebből származó kötelessé­günkről hallgat a világ. Inkább másról beszél, érdekszövetsé­gekről, amikben nehéz helyet szorítani annak a lelkiségnek, amelynek éppen az ember tartal­ma és célja miatt a legfontosabb szerepet kellene játszania. „ Végre!” — sóhajtom még egyszer, mert Koncz professzor előadása juttatott el az utolsó mondatig, amit gondolatmenete eredményeképpen lejegyeztem magamnak. Hogy a klérus mel­lett mi a hivatása a mai keresz­ténynek, azt már Prohászkais ki­fejtette, szerzetesek, „előélték” a laikusoknak, akik eddig a feudá­lis és klerikális (ki ismeri igazán ennek a jelzőnek a tartalmát?) Egyházban nem egészen találták meg sem a helyüket, sem a szere­püket, ha a társadalmi és lelki munkabeosztási rendet vizsgál- gatom. Korábban az Actio Cat- holica, mára talán a nálunk még kevésbé ismert Opus Dei vállal­ta, vállalná fel a tetteket, amiket végre kell hajtani, hogy a lélek, a lelkiismeret újból működjék eb­ben a szekularizált világban. A lelkiismeretről van szó, amit szó­lamok, harsogások altatnak el, tévesztenek meg, terhelnek ilyen-olyan irányba, azért, hogy elfeledtessék vele, miért is jöt­tünk erre a világra? Érvek, indo­kok, magvas megállapítások te­tején áll a végső következtetés: a keresztény szemléletre, a keresz­tény tudatra, a keresztény közös­ségre ma nagyobb szükség van, mint valaha. És végre mindezt egy olyan embertől hallottuk, aki kitűnő szónok, s a téma szakértője. Nemcsak egy teológus, aki né­hány jámbor idézettel hatást akar kelteni. Ismeri a retorika, a gondolkodás szabályait, az ér­zelmekre, netán fellobbantható szenvedélyekre csak hangsúlyai­val tapint rá, mint aki tudja, hogy a tudat viszonylag széles mezejen hogyan és mit lehet magasba rö- íteni. A klérus mai állapotában evés ilyen embert tud felmutat­ni, megfogyatkozván létszámban és tekintélyben (ez még egy kü­lön kérdés!), roskadozik a tenni­valók alatt. Koncz professzort többször kell megszólaltatni, egyéniségének, tudásának, élet­útjának hitele van. És jöjjenek mások is: elmondani, mit, ho­gyan kell cselekedni ahhoz, hogy a gyűlölet, a marakodás helyébe vegre a keresztény Európa békéje léphessen. A szeretet jegyében. És jöttek, megnyilatkoztak rög­tön egy jó órán at mások, a hoz­zászólók is. Elsőnek a reformá­tus egyház, protestáns testvérek nevében köszöntötték a szerve­ződő új keresztény szövetséget, testvén kezet nyújtva az ő hason­ló célú egyesülésük részéről. Majd a Keresztény Orvos-szövet­ség, aztán a Caritas szervezet és a városi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke fogalmaz­ta meg a kapcsolódás készségét és örömét; és soijázódtak egyeni felszólalásokon is a lelkes gon­dolatok, igények, tervek, elvárá­sok. Végül elhatároztatott, hogy tavasszal formálisan megalakul a Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége Egerben is, és egy öttagú szervezőbizottság kapott megbí­zást az előkészítésre, Mikolai rektor vezetésével. Nem árt, ha erről, ilyesmiről is írunk-olvasunk mostanában, amikor az az áldott béke, az élet kedves és elviselhető ritmusa megint ránk köszönthet derűs, fényesebb napokat. Farkas András SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK S AJÁNLATA: Megveszem ezt a not 9. rész Rejtvényfejtők nagy lexikona 2. kötet Jókai-sorozat 33. kötet 1000 Ft feletti vásárlás esetén minden kedves vásárlónknak sorsjegyet adunk. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/323-562 J Morvái Ferenc engedély nélkül felépítette a Megafa elnevezésű telephelyét Gyöngyös külterü­letén. Nem ez az első ingatlana a nagyrédei vállalkozónak, amely vihart kavart, hiszen an­nak idején a faluban lévő Mega morv-üzem, a mátrafüredi „Kis Avar” (Morvái jelenlegi lakhe­lye) is szabálytalanul épült fel, aztán valahogy az idők folya­mán mégis úgy alakult, hogy megmaradhatott, nem bontot­ták le. Elképzelhető, hogy a mostam, nagy értékű beruházás más sors­ra jut, úgy hírlik ugyanis: a gyön­gyösi polgármesteri hivatal nem törődik bele, hogy Morvái Ferenc rekordgyorsasággal felépíttette az üzemet, feltehetően abból ki­indulva, hogy ami kész van, azt nehezebb megszüntetni. Infor­mációink szerint a nagyrédeivá 1- lalkozó, illetve fia, Morvái Zol­tán — a Megafa két tulajdonosa — hamarosan megkapja a jegyző által aláírt hivatalos bontási ha­tározatot. A hírnek utánajár­tunk, meghallgattuk a gyöngyösi jegyzőt, dr. Komiéi Károlyt, illet­ve a Megamorv jogtanácsosát, if­jabb dr. Mózer Albertet. Ám mi­előtt ezt közzétennénk, álljon itt néhány vélemény az üggyel kap­csolatban. — Nem szeretem Morváit, a barátommal is kitolt — mondja a markazi kereskedő —, de amit vele művelnek, az már sok. Miért nem hagyják élni a vállalkozót, hadd csinálja, nem olyan csúnya az a telep. Ha arra várna az em­ber, hogy a hivataltól megkapjon minden engedélyt, sose épülne fel semmi. Szerintem, ha nem Morváiról lenne szó, már régen békében lehetne... — Amit Morvái csinál, az anarchiát szül — állapítja meg a gyöngyösi autószerelő. — Vállal­kozó vagyok, nekem is sok ba­jom van a rendeletekkel, de nem bírom az igazságtalanságot. Ő felépítheti, amit akar, a kisember viszont a saját portáján nem tud egy műhelyt felhúzni, mert rög­tön ott a bontási határozat. Amúgy meg nem hiszem, hogy lebontatnák vele, nem megy az olyan könnyen, mégiscsak száz­milliókról van szó... * — Megkapta már Morvái Fe­renc a bontási határozatot? — kérdezem dr. Komiéi Károlyt, Gyöngyös jegyzőjét. — Még nem — válaszolja —, de hamarosan a kezében lesz. Néhány információt be kell sze­reznem, ugyanis alapvető prob­léma, hogy ki az alanya az ügy­nek. Tavaly október 22-én az építési kérelmet még Megamorv aláírással kaptuk, aztán a követ­kező beadvány már „átvált” Megafába, utána pedig Morvái Zoltán néven érkezett be irat. Nem mindegy, hogy társaságról vagy magánszemélyről van szó... — Egy ilyen bontási határoza­tot azért megelőznek enyhébb fo­kozatok, felszólítás, bírság, sa­többi... — A napokban lett jogerős a második bírságoló határozat, az összes törvényes eszközt igénybe vettük, hogy leállítsuk az építke­zést. Nem maradt más hátra, mint a lebontás. — Sokan azt gondolják, hogy a hivatal direkt „packázik ” Mor­vái val, néhányon a közte és a pol­gármester közötti személyes el­lentétre is gyanakodnak. — Nézze, Morvái óriási lehe­tőséget kapott azzal, hogy lépé­seket tettünk az általános rende­zési terv esetleges módosítására, amely egyébként egy jogszabály. A VATI szakvéleménye szerint nem indokolt, hogy azon a terü­leten ipartelep létesüljön, s ez megerősítette a képviselő-testü­letet abban, hogy nem nyilvání­totta belterületté a külterületet. Az esetleges félreértések elkerü­lése végett leszögezném, hogy az ügyben a jegyző, mint elsőfokú építési hatóság jár el, a döntés is az ő jogköre, nem a polgármeste­ré, és nem is az önkormányzaté. — Hogyan képzeli a lebon­tást? Odaállnak buldózerekkel, és eltúrják az épületeket? — Van erre egy részletes terv, de maga a módszer maradjon az én szakmai titkom. — Várhatóan mikor kerül sor az „aktusra”? — A lebontási határozatot ők megfellebbezhetik, az ügy akkor a köztársasági megbízott hivata­lához kerül, onnét tovább pedig a bíróságra. Az ítélethozó dönt­het úgy is, hogy egy időre felfüg­geszti a bontási eljárást, s úgy is, hogy helyt ad neki. — Mégis, becsülje meg: jövő nyáron még állni fog a Mega fa te­lepe? — Szerintem nem. » — Ön jogi szakember. Ha a gyöngyösi jegyző helyében len­ne, hogyan fogadta volna Morvái Ferenc építési kérelmét? — Nézze, én azt hiszem, a je­len pillanatban érvényben lévő, a hetvenes években megfogalma­zott és törvénybe foglalt építés­ügyi jogszabályok nem biztos, hogy a mai viszonyokra analógiaként alkalmazhatóak — válaszolta ifjabb dr. Mózer Al­bert, a Megamorv Kft. jogi taná­csadója. — És — tette hozzá — ezek a jogszabályok nem feltétle­nül alkalmasak a vállalkozások élénkítésére. — Ennek ellentmondani lát­szik két tény is: egyrészt, hogy az utolsó rendezési terv 1987-es kel­tezésű, másrészt pedig a törvé­nyekhez lehet ugyan megjegyzést fűzni, de betartásuk egy jogál­lamban legalábbis kívánatos, másképp anarchikus állapotokat idéznénk elő. — Nem tudom, mit tennék a jegyző helyében, a magam részé­ről úgy érzem: amióta ez a proce­dúra elindult, a polgármesteri hi­vatal nem tett meg mindent an­nak érdekében, hogy egyáltalán azokat a körülményeket, ame­lyek miatt így alakult ez az egész ügy, kellő megfontoltsággal mér­legelje. Itt egy egyedi dologról van szó, magánszemélyek van­nak benne, ezt nem szabad elfe­lejteni. Úgy érzem, hogy komp­romisszumot kellene kötni, mert szerintem jelentős szerepet ját­szik az ügyben a Morváival szemben lévő személyes indítta­tás. Az egész ügyben egyébként csak akkor lehet felelősségtelje­sen nyilatkozni, ha a polgármes­teri hivatal részéről felkerül az „i”-re a pont. — Bizonyára felkerül, s éppen a bontási határozattal... — Elnézést, hadd kérdezzem már meg: ön biztos benne, hogy megkapjuk? — Nem tudom, de ha — te­gyük fel — megkapják, mit vála­szolnak rá? — Feltehetően jogi útra terel- j ük a kérdést, de én bízom benne, hogy ez a megoldás elkerülhető lesz. Tudomásom van róla, hogy Morvái úr telefonon beszélt a jegyzővel, s valószínűsíthető egy személyes találkozás is kettőjük között. — Hallani olyan vélekedést, hogy a Megafa eleve könnyen bontható elemekből épült, mint­ha számítottak volna rá, hogy esetleg mégiscsak szét kell szed­ni. — Az emberek sok mindent beszélnek. A magam részéről annyit tudok mdndani, hogy megvárjuk, amíg a kezünkben lesz egy államigazgatási határo­zat. Vagy bontási, vagy egy olyan, ami esetleg — egy komp­romisszumos megállapodás ese­tén — ideiglenes vagy végleges fennmaradási engedélyt tartal­maz. Ennek az utóbbinak a lehe­tőségét sem vetem el — bár nem tudom, hogy ez milyen áron fog bekövetkezni. — Annyit emlegette azt a bizo­nyos kompromisszumot, hogy meg kell kérdeznem: egy esetle­ges fennmaradási engedély ese­tén mit tesznek önök a mérleg másik serpenyőjébe? — Tekintettel arra, hogy a fennmaradási engedély megadá­sához a jogszabály elengedhetet­len feltételként köti az építészeti bírságot — ez lehet a másik ser­penyőben. — Tehát juttatnának néhány milliót — bírság gyanánt — az önkormányzatnak egy ilyen en­gedély fejében ? — Ez csupán a legszélsősége­sebb megoldásként vetődhet fel. De a helyi érdekeknél komple­xebb érdekek is érvényesülnek itt, most hogy ezek kik vagy mik, arról én nem nyilatkozom. Egy biztos: amivel engem a Morvái úr megbíz, abban én képviselni fogom, egészen addig, amíg ezt a jogi képviseleti etika megen­gedi. Doros Judit Kié legyen Aponyhát? Egyeztették a Tisza-tó körüli terveket A napokban építészek, ter­vezők, vízügyi szakem­berek, polgármesterek és vállalkozók ültek össze Porosz­lón, hogy egyeztessék terveiket és elképzeléseiket a törvény adta le­hetőségekkel a Tisza-tó partján. Kiderült: állnak a tóparton olyan építmények, amelyek akkor kö­rültekintés és engedély nélkül kerültek oda. A Regionális Terv­tanácsnak — amely felelős a tó körüli rendezésért — nem nyerte el a tetszését a Fehér Amur ven­déglő épületének esztétikája: rossz a fekvése, és nem illeszke­dik a tájba a ház, a parkolás meg­oldatlan, sőt időnként életveszé­lyes. Az ÁNTSZ szakemberei­nek is gondjaik vannak a konyha szellőzetlenségével. Amennyi­ben egészségügyi szempontból engedélyezik az üzemelést, ak­kor egy fennmaradási engedél­lyel tovább működhet a vendég­lő. De nem bővíthető. Sajnos, sem a tulajdonos szövetkezet, sem pedig az egység bérlője nem jelent meg az egyeztetésen. Megvizsgáltál*: a Tisza és a Kis-Tisza közötti szigeten épülő üdülőfalu terveit is. Ott László megyei főépítész erről úgy nyi­latkozott: ez úgy jó, ahogy van, csupán jelentéktelen módosítá­sokat kell tenni ahhoz, hogy tö­kéletes legyen. Bár ez a rész is érinti a nemzeti park szélét, s a törvények értelmében egy 500 méteres sávot „szabadon kellene hagyni”, de ez egy teljesen különálló rész, s a hasznosítás — üdültetés, horgászás — nem za­varja a nemzeti park által megha­tározott tevékenységeket. Egyetlen probléma akadt — s ez nem csupán ennek az egy építke­zésnek a gondja a tó körül —, a szennyvíz elvezetése. A jelenlegi törvények értelmében ugyanis még a tisztított szennyvíz sem mehet a folyóba. A szakemberek szerint is elavult ez a tiltás — mondja Ott úr —, mert a mai technikák mellett szinte ivóvíz minőségűre tisztítható a víz. De a törvényt a mai napig nem oldot­ták fel. Elképzelhető, hogy a kö­zeljövőben módosítják., de ha nem, akkor más megoldást kell választania az építtetőnek. Természetesen szóba került az aponyháti rész is, melyet az Éviz- ig a külföldi-magyar BMB Kft- nek ad el. A leendő tulajdo­nosak) szintén nem vett részt az egyeztetésen. Aponyhátról kide­rült, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park része, és a törvények értel­mében annak elővásárlási joga lenne e területre. Dr. Varga Zol- tánné, a nemzeti park munkatár­sa elmondta: szigorúan védett madárrezervátum része az Aponyhát, ahol ornitológiái ál­lomást lehetne létrehozni, ma­dármegfigyeléssel foglalkozhat­nának a szakemberek. Dr. Aradi Csaba, a nemzeti park igazgatója tudott arról, hogy az Évizig árul­ja ezt a részt, de nem abban egyeztek meg, ami valójában lét­rejött. *- Sajnos, mi pénz htján nem tudunk élni a vásárlási jogunk­kal. De kötöttünk egy egyezséget a vízügyi igazgatósággal, amely­ben kértük, hogy adja át nekünk ezt a részt, ám — valószíntSeg_a. rajta lévő értékek miatt — ezt nem tette meg. Azt ugyan beje­lentették, hogy eladják, s kikö­tötték a vevőnek, hogy a haszno­sítás funkciója nem változhat meg. Csak üdültetésről, vendég­látásról, konferenciák tartásáról lehet szó. Arról viszont nem be­széltek, hogy a telek így külföldi tulajdonba megy át. Természet- védelmi oltalom alatt álló terü­letnél ezt a törvények tiltják, s mi sem egyezhetünk ebbe bele. A baj az, hogy semmi sem úgy tör­tént, ahogy megegyeztünk. A minap levelet küldtünk az Éviz- ignek, függessze fel az eladást. Erre a napokban várjuk a vá­laszt. Levelét megírta ez ügyben Horváth László országgyűlési képviselő is, amelyben — vázol­va az eladás körülményeit — dr. Schamschula György közleke­dési, hírközlési és vízügyi minisz­tert azonnali vizsgálat elindításá­ra kéri, s arra, hogy akadályoz­zák meg a tulajdoni árjegy­zést. (sárközi) > «mmmmesmsmímgsm msmm mm - » ,.*.- .* mmmmmmmm? ?s®ww A telep kapuja nyitott: vajon bemennek-e majd a buldózerek vagy sem...? (Fotó: Szántó György — Hírlap-archív) A gyöngyösi jegyző szerint Lebontják a Megafa-telepet „Meg kellene egyezni” — véli Morvái jogtanácsosa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents