Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
HÍRLAP, 1993. november 25., csütörtök SPORT 15. A két csapatkapitány, Wright (balról) és Puskás zászlócseréje. Középen a mérkőzés egyik határbírója, vagyis partjelzője. Az „évszázad mérkőzése” volt Negyvenéves a 6:3 Évfordulós fogadás A magyar labdarúgás világraszóló diadala 40. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeznek ma este Budapesten a Kongresszusi Központban. Mintegy 600 vendég vesz részt a fogadáson, számos külföldi meghívott már tegnapelőtt fővárosunkban tartózkodott, és részt vett egy sajtótájékoztatón. Angliából és Hollandiából lesznek díszvendégei az MLSZ által rendezendő programnak, a FIFA és az UEFA is neves képviselőt delegál. A gálaestről a televízió a 2-es csatornán ad közvetítést 19 órától. A 6:3-as mérkőzés még élő magyar hőseit tegnap a Parlament Nándorfehérvári Termében Göncz Árpád köztársasági elnök fogadta. Az Aranycsapat. Állnak (balról): Lóránt, Buzánszky, Hidegkúti, Kocsis, Zakariás, Czibor, Bozsik, 6:3 műszak „Mennyi esztergapad és hány méter szövet lesz ebből a győzelemből!” Ez a felkiáltás nem is egy — pontosan tizenhat — alkalommal hangzott el a helsinki olimpia magyar sikerei nyomán. A magyar élsportolók jól tudják, milyen hatással van a dolgozókra egy-egy nagy külföldi vagy hazai sikerük. S lám, meg alig ért véget a londoni magyar-angol labdarúgó-mérkőzés radióközvetítése, munkatársaink meg a távbeszélőnél ültek, hogy részleteiben is felvegyék kiküldött munkatársunk jelentését, amikor egy másik számon már jelentkezett Igaz József, az újpesti Magyar Pamutipar sztahanovista brigádvezetője: — Halló, itt Igaz József, a Magyar Pamutipar sztahanovista brigádvezetője, illetve labdarúgója... no szóval mindkettő egy személyben beszél. Elvtár- sak, felajánlást akarunk tenni. Mi, a Magyar Pamut Igaz-brigádja fogadjuk, hogy jövő szerdán, december 2-án, vagyis pontosan a londoni győzelemhez egy hétre „6:3-as műszakot” tartunk. Ezen a műszakon minden eddigi teljesítményünket felül akarjuk múlni, mint ahogy labdarúgóink is felülmúlták minden eddigi teljesítményüket Londonban. Felhívjuk az egesz ország sportszerető közönségét, hogy csatlakozzék hozzánlc. Gyárakban, üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben mutassák meg a magyar dolgozók, milyen nagyra értékelik fiaink győzelmét. írják meg a Népsportnak, hogy ki csatlakozik, hogy mi is örüljünk, es örüljenek a fiúk is ott kint, Londonban. Vagy kérhetek valamit? Ha még beszélnek Londonnal, mondják meg nekik még ma. Megteszik? Hát lehet ilyen kérésnek ellenállni? (Megjelent a Népsport 1953. november 26-i számában) ,®. ANDREA S férfi divat Seper- ßvßclwait /tufa (vme/y átefUfate, úf cwwÁéáz/ette/ várpa önt. Cfáírjü/éj A<wca májává/ /civcujfott Aóvcle/eáii^i/ce^j va/awUve/ me^/e^ní/ Nyitás: 26-án 9 órakor ÁRAiriKAT MÉRETRE IGAZÍTJUK! A korabeli sajtó szerint 105 ezer néző várta Londonban a Wembley-stadi- onban az olimpiai bajnok magyar labdarúgo-válogatott csapatot 1953. november 25-én, szerdán délután, a pontosan negyed háromkor kezdődő mérkőzésen. A világhírű Leo Hóm (holland) sípjelére kezdődött az Anglia — Magyarország nemzetek közötti összecsapás, a magyarok — Hidegkúti lövésével — már az első perc végén megszerezték a vezetést. A hazájukban akkor 90 éve veretlen angoloknak még az első negyedórában sikerült az egyenlítés, a 29. percben azonban már 4- 1-re vezettek Puskásék. Szünetben 4-2-re állt a küzdelem, fordulás után is egyértelműen jobb volt a magyar nemzeti tizenegy. Góljaink közül Hidegkúti hármat, Puskás kettőt, Bozsik egyet szerzett. Csapatunk a következő összeállításban játszott: Grosics (Gellér) — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Csapatunk minden részében felülmúlta az angol válogatottat, s olyan magasfokú labdarúgást mutatott be, amellyel szemben az angolok jóformán tehetetlenek voltak. A magyarok szelleígy látta a karikaturista... mesen, okosan, gyorsan, és mindent leküzdő lelkesedéssel játszottak. Valamennyi magyar fiú tudása legjavát nyújtotta, Bozsik, Hidegkúti, Puskás és Zakariás azonban még így is kiemelkedett az együttesből, i Merrick volt az angolok legjobbja, utána Wright és Mortensen mutatkozott méltónak a magyarok színvonalához — tudósított Londonból Feleki László újságíró. A magyar válogatott több mint három éve volt veretlen már London előtt, közben Helsinkiben megnyerte az olimpiai bajnokságot. Ezért is hívta meg Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke csapatunkat, szövetségük fennállásának 90. születésnapjára. A mérkőzést Sebes Gusztáv szövetségi kapitány 1952 decemberében kötötte le az angolokkal, de nem aratott vele osztatlan sikert. Rákosi Mátyás, népünk „vezére” kérdőre vonta, és még azt is kilátásba helyezte, hogy esetleg nem járul hozzá. Akkor ilyen idők uralkodtak, hiszen Magyarország és Anglia politikailag nem volt összeegyeztethető. Budai. Guggolnak: Lantos, Puskás, Grosics. Aki a hat gólt kapta... Merrick, az angol kapus elfog egy labdát. A világraszóló győzelem után a vereséget szenvedett angol játékosok addig maradtak a pályán, amíg a közönség által nagy ünneplésben részesített magyarok nem vonultak be az öltözőbe. A magyar futballisták kioktatták a labdarúgás őshazájában a játék tanítómesterét. Negyven év múltán a mieinknek lenne bőven tanulnivaló, de ez már a jelen gondja. Igaz, a jövő évi vb-ről az angolok is hiányoznak majd, mert közben nagyot változott a focivilág. _• • Ü nnep az emlékezés is Az, hogy a 6:3 legendává vált, s így vonult be a magyar sport dicsőségekben egyáltalán nem szűkölködő történetébe, nem sokat mond. Mint ahogy fakók és erőtlenek a máskor legélénkebb színekben tündöklő és egyébként erőteljesnek hitt jelzők is ennek a győzelemnek a méltatására. Az Aranycsapat a futball szülőhazájának tartott Anglia fociszentélyében, a Wembleyben tanította móresre a büszke briteket, vagyis ha a jelképekre térünk át, kilencven percig a turulmadár tartotta karmai közt az oroszlánt. Hogyne lenne fontos, hogyne lenne korszakalkotó ez a győzelem, hiszen minden magyar nagyobbnak, többnek érezhette magát általa, egy ideig feltétlenül. Nem kevésbé figyelemre méltó azonban a reakció, az az eszeveszett boldogság, ami a nagy hírre elöntötte nemcsak a fővárosi utcákat, hanem a legeldugottabb településeket is. Ismeretlenek is régi ismerősként borultak egymás nyakába, hogy együtt örüljenek a sikernek. Más idők jártak akkoriban, két vesztett háború, annyi megalázás és nyomorúság után az emberek mámorosán kóstolgatták a diadal már-már elfeledett ízét. Mit számított az, hogy nem a fegyverek hozták, hanem „csak” sportolók, mit, hogy Helsinkiben vagy Londonban, úszók vagy focisták verték az ellent. Más idők jártak akkoriban, olyanok, hogy elképzelhetetlen volt az egykedvűség, s itt persze nem a felvonulások „megrendelt”, jóformán kötelező derűjére gondolok. Egy focimeccsre, sporteseményre az idő tájt sem vezényeltek ki senkit az akarata ellenére, vagy ment, vagy nem. Mit mentek, tódultak, hogy lássanak egy kis jó focit, hogy feledjék a szürke szegénységet. A pártállam mindent ki is sajtolt a sportból, amit csak lehetett, de tévedés lenne azt hinni, hogy az emberek a szárba szökkenőnek vélt szocializmus győzelmének tapsoltak a 6:3 után, annak, hogy végre sikerült borsot törni a gaz kapitalisták orra alá, s ők jó nagyokat tüsszögnek. Bár Rákosiék feltehetően ezt szerették volna... Minden egyéb szándék ellenére ez egy sportdiadal volt, aminek úgy örvendtek a honpolgárok, mintha legalábbis győztes háborút vívtak volna meg. Negyven év után vegytisztán áll előttünk ez a nagyszerű produkció, megfosztva a politikum annak idején ráaggatott sallangjaitól. Nem a munkás nézett farkasszemet a Wembleyben a tőkésekkel, hanem a sportoló állt szemközt a sportolóval, s — mint annyiszor — a magyar bizonyult jobbnak. Ünnep maga az emlékezés is, nem ment a bizakodástól, hogy lesznek még bódító győzelmek, szurkolóktól roskadozó lelátók. Még nagy-nagy szükség lehet rájuk... Buttinger László Inkább élőben... Manapság nehéz elképzelni, hogy milyen lelkesedés övezte az 1950-es évek első esztendeiben a honi labdarúgást. Szepesi György (akit a válogatott csapat tizenkettedik játékosának tartottak) rádiós közvetítéseivel adta hírül az egész országnak a nagyszerű diadalokat, az olimpiai győzelmeket, az angolok kétszeri „elpáholá- sát”, az olaszok elleni római sikert, egészen az 1954-es svájci vb döntőjéig. Á 6:3-ról (akkor gólarányt írtak) a rádió helyszíni közvetítést adott, ami nem számított mindennapi eseménynek. Az újságok képes beszámolói tették maradandóvá a történteket, televízió persze nem volt. A mozik filmhíradóban foglalták ösz- sze az eseményeket, ezt hirdették a plakátok Salgótarjánban is, ahová NB I-es mérkőzésre utazhatott nézőként jutalmul több megyei csapatunk, magam a Recski Bányászra és a Petőfibányá- ra emlékszem. Az SBTC vendége a Bp. Honvéd volt, benne Wembley hőseivel. December 5-ét mutatott a naptár, csípős, hideg idő járta. Választanom kellett: vagy sorba állok, és megnézem a 6:3-ról szóló filmhíradót, vagy nézem Puskásékat élőben. Az utóbbi mellett döntöttem. így viszont lemaradtam a gólokról, mivel a Szoj- ka által vezérelt „Stécé” Ómra játszott Bozsikékkal. Láthattam viszont Grosi- csékat a pályán, és az akkor mindennél többet jelentett egy tizenéves srácnak. (fesztbaum) ANCOL-MAGYAR vótoocdott taAda*uyt> *fnnitkihés... (Néatth rcjur
