Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám

HÍRLAP, 1993. november 17., szerda SPORT 11. Megyei labdarúgó­bajnokság II. osztály Makiáron nyert a Petofibánya A megyei labdarúgó-bajnok­ság II. osztályának 14. fordulójá­ban a nagy havazás miatt csak egyetlen mérkőzést tudtak leját­szani még a szombati napon, Makiáron. A játékban nem sok öröme telt a hazai nézőknek, hi­szen a Petofibánya fölényes győ­zelemmel végzett a sűrű hóesés­ben. A mérkőzésről a következő tudósítást kaptuk: Makiár — Petofibánya 1-4 (0-1) Makiár, 50 néző, V.: Buda. Makiár: Misz — Fazekas, Su- mi (Megyesfalvi), Alter (Sziget­vári), Kovács, Pintér, Heninger, Képes, Parádi, Nyeste (Nagyfe­jed), Németh. Edző: Szepesi Ti­bor. Petofibánya: Molnár — Bozó, Sirkó, Hinics, Jónás, Smid, Laczkó, Nagy, Ugrai, Jancsó, Karóczkai ((Kotrócz). Edző: Osztafi András. Már a 3. percben gólt kapott a Makiár, majd Sumi és Alter sú­lyosan megsérült, ezzel meg­bomlott a csapat egysége. A ven­dégek szoros védekezésből indí­tották rohamaikat, és teljesen megérdemelten nyertek. G.: Szi­getvári, illetve Jancsó, Nagy, Ug­rai, Kotrócz. Jók: Fazekas, Szi­getvári, illetve az egész vendég­csapat. Ifik: 0-8. Misz György A forduló többi mérkőzése a pályák használhatatlansága mi­att elmaradt. Megyei asztalitenisz csapatbajnokság Csak győzni tudtak a gyöngyösiek A Heves Megyei Asztalitenisz Szövetség többéves szünet után újra megrendezi a megyei férfi asztalitenisz csapatbajnokságot, amelynek első összevont fordu­lóit a hét végén Karácsondon tartották meg. A gyöngyösiek MSE I. néven indult csapata há­rom mérkőzésből három győze­lemmel rajtolt. Az eredmények: Bélapátfalva II. — Lőrinci II. 5:0, MSE I. — Hatvani Vasutas 5:4, MSE II. — HMÖ SE II. 5:2, Karácsond II. —Lőrinci II. 5:0, Bélapátfalva — Gránitsped 5:3, Hatvani Vasutas - MSE II. 5:0, MSE I. - HMÖ SE II. 5:0, Lőrinci II. — Gránits­ped 0:5, Hatvani Vasutas — Ka­rácsond II. 5:3, MSE I. — Grá­nitsped 5:0, Lőrinci II. — MSE II. 5:4, Karácsond II. - HMÖ SE II. 5:3, Karácsond II. — Grá­nitsped 5:1. A bajnokság következő for­dulóját november 28-án, a hat­vani 4-es iskola tornatermében rendezik meg. Az MLSZ határozata: Az elmaradt csatákról a klubok Kedden ülést tartott a Magyar Labdarúgó Szövetség Végrehaj­tó Bizottsága. A testület tanul­mányozta a dr. Török Ferenc ál­tal beteijesztett, a profi labdarú­gók licenc-elképzelését tartal­mazó anyagot. Felkérte az NB I-es, valamint az NB Il-es Ligát, hogy legközelebbi ülésén foglal­kozzon az előterjesztéssel. Szóba kerültek a december 17-én sorra kerülő országos szakmai labda­rúgó értekezlet megrendezésé­nek részletei is. döntenek A Végrehajtó Bizottság esz­mét cserélt a rendkívüli időjárás nyomán előállt helyzetről. Úgy döntött, a november 24-i, illetve a november 27-28-i Magyar Ku­pa-fordulót „ áthelyezi ” tavaszra. A november 17-ére kiirt Diós­győr — MTK kupamérkőzést (az szintén elmaradt) azonban még az idén le kell játszani, a két klub közötti közös megegyezés alap­ján. Az NB 1.14. fordulójából el­maradt találkozókat szintén az érintett egyesületek közös meg­egyezése szerint, még idén meg kell rendezni. A 15. fordulóra az eredeti kiírás szerinti időpontok­ban kerül sor. Ha a pályák játék­ra nem alkalmasak, szintén a két csapat határozza meg az új idő­pontot. Amennyiben egy együt­tesnek két elmaradt mérkőzése lesz, akkor előbb az első elma­radt összecsapást kell „pótol­nia”. (MTI) Tegnap játszották a labdarúgó NB II.-ben: Kaba — Hajdúnánás 1-1 (1-1) Rourke Hamburgban állja a pofonokat Filmsztár a szoritóban Szombaton nem a filmvász­non, hanem Hamburgban, ököl- vívó-szorítóban szerepel Mickey Rourke amerikai filmsztár. Még­hozzá premiert ünnepel a ”9 es fél hét’* című film csillaga: Euró­pában először lép kötelek közé. Hamburg ad otthont a német Markus Bott és a címvédő, az ar­gentin Nelson Giovannini kö­zötti kisnehézsúlyú profi világ- bajnoki mérkőzésnek, s ezen ösz- szecsapás egyik ’’kiegészítő mű­sorszáma” lesz Rourke csatája. A 37 éves filmsztár vetélytársa egyelőre ismeretlen. A 6:3-ról Öcsivel (11/1.) „Nem ismertük a félelmet és féltékenységet” 1953. november 25., Lon­don, Wembley-stadion: Ma­gyarország labdarúgó-váloga­tottja barátságos 90 perc kere­tében 6:3-ra legyőzte Angliát. Az 1952-ben olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány ál­tal felkészített „Aranycsapat” sporttörténelmet Irt. Kerek 90 éves hazai angol veretlenségi sorozatot „szakított darabokra” az angol ködben a magyar válo­gatott. A Wembley egyik hőse, két gól szerzője, Puskás Ferenc (66) emlékezett vissza a 40 évvel ez­előtti fényes londoni diadalra. De az MTI-nek adott interjújá­ban sok másról is vallott a nép­szerű „Öcsi”. — Amikor Stanley Rous, az angol szövetség akkori főtitkára Helsinkiben meghívta a magyar válogatottat, Önöket mennyiben befolyásolta, hogy az „oroszlán­barlangba” látogatnak el, volt-e félsz? — A helsinki meghívásról mi nem tudtunk. Csak 1953-ban hallottam róla jómagam is. Nem mondhatnám, hogy megijed­tünk. A mi időnkben egyszerűen nem ismertük ezt a fogalmat: fé­lelem. Némi gond persze volt, hi­szen London előtt, november 15-én a Népstadionban csak 2:2-t értünk el a svédek ellen. A sajtó mindennek elmondott ben­nünket, csak esélyesnek nem ne­vezett a Wembley előtt. — Mit tudott az angol válogatottról, já­tékerejéről, futballistáiról? — Nem ismertem őket. Társa­im is hasonlóan voltak ezzel. Drukk — egy kicsi — ezért akadt. Bár én mindig úgy voltam vele, kimegyek a gyepre, és csinálom a dolgomat. Azután hogy abból jó sül-e ki vagy sem, ezt a mérkőzé­sek előtt talán az „égiek” tud­ták... Ha nem ment a játék, hát nem ment... Igyekeztem kima­gyarázni magam. Például hogy kemény volt a fedezet, meg ilyes­mi. De hát szerencsére akkori­ban jól ment. — Mit tudtak arról, az ango­lok mekkora pénzbeni juttatás­ban részesülnek az esetleges győ­zelemért? S ha már az anyagiak: Önöknek mennyit „ ígértek ”? — Tízezer forintot ajánlottak fel. Persze fejenként. Nem em­lékszem, akkoriban ez mit is ért. Ez a pénz azután drasztikusan emelkedett, amikor a 6:3 „visz- szavágóján”, Budapesten 7:l-re nyertünk. A 7:1 után 110 ezer volt a legnagyobb összeg, amit játékos kapott, 75 ezer pedig a legkisebb. Ezeket a prémiumo­kat azután lakásba, házba, ingat­lanba fektettük be. — A magyar gárda London előtt 1950 óta veretlen volt. A jó kollektíva összetevői? — Ismeretlen volt a féltékeny­ség. Nem zsörtölődött senki a másikkal. Minden posztra akadt egy-két megfelelő képességű és képzettségű játékos. Az akkori sportvezetés jól tette a dolgát, a semmiből építkezett; nemcsak a futballban alakítottak ki ismert magyar élsportolói kört. — Az „Aranycsapat” egyfajta megismételhetetlen csoda, amennyiben az együttes és a te­hetséges Sebes Gusztáv egymás­ra lelt? — Sebes nagy türelemmel, nyugalommal dolgozott velünk, tójárta „odafönn”, ami kellett a zökkenőmentes élethez, munká­hoz. Az 1954-es vb-döntő ku­darcáért nem ő volt a hibás, ha­nem mi, játékosok, mert nem rúgtuk be a helyzeteket. — Hogyan alakult ki az „Aranycsapat”? — 1949-50-ben a nagy egyé­niségek (Deák, Szusza, s még so­rolhatnám) már kezdtek kiöre­gedni. Budai, Kocsis, Czibor együtt játszott a Ferencvárosban, ismerték egymást. Ha eleinte nem is futballoztak kiemelkedő­en, Sebes tudta: az idő meghozza az egységet. így alakult ki egy jó „galeri”, aminek én is tagja le­hettem. Sebes becsülte a játé­kost, mi pedig becsültük őt. Ez manapság sajnos fura vonalon szalad... — Ön mind a Honvédnak, mind a válogatottnak „frontem­bere” volt. Minek köszönhető­en? — Tán a jó kedélyemnek...? Nem bántottam soha senkit, nem lógtam ki a sorból, nem vártam el előjogokat, előnyöket. Talán ezért becsültek a társak. Ezért esett meg, hogy ha „elkaptuk a fonal végét”, akkor nem nagyon állhatott meg előttünk senki. A JÁTÉK az, amit mindennél job­ban szerettünk. (Folytatjuk) V¥^K7APTI T A TOTÓ T JLJüJuntU JL v Megérte a hótűrást Az egri Bánfalvi (6-os) a mezőny egyik legjobbja volt a kerületiek ellen. Képünkön saját kapuja előtt próbál közbe­avatkozni. (Fotó: Szántó György) Késlekedve nyitottak kaput vasárnap az Eger SE — III. kér. TVE NB Il-es mérkőzés rende­zői, de aztán alig negyedóra alatt bejutottak rajta 4-500-an olya­nok, akik bíztak abban, hogy megtartják a meccset. A bizony­talanság háromnegyed egyig tar­tott, hiszen bár viszonylag jól si­került eltakarítani a salakos pá­lyát, a hidegebbre fordult idő kö­vetkeztében jegessé vált a talaj. Rákosi Gyula, a kerületiek edzője a játéktér hitelessége után érdeklődött, majd azért aggó­dott, hogy közel van a vízleveze­tő árok, ami balesetveszélyes. Amikor azonban látta, hogy „fiai” egyre intenzívebben mele­gítenek, csak annyit mondott: játszottunk mi már ettől rosszabb pályán is. Valami hasonló fogal­mazódott meg az érdekeltek mindegyikének gondolatában, mert ha kis késéssel is, de csak sípjába fújt Szilágyi S. játékveze­tő, aki ahogy megérkezett — még az átöltözésé előtt —, alaposan szemrevételezte a küzdőteret, és bizakodóvá vált. A csapatok aztán mit sem tö­rődve a nehézségekkel — a kerü­leti játékosok hallani sem akar­tak a mérkőzés elhalasztásáról —, elkezdtek futballozni. A ta­pogatózó időszakban az Eger SE kapcsolt nagyobb sebességre, és két-három biztos gólhelyzetet is kidolgozott. Persze, a lehetősé­gek elmulasztásában már ismer­jük az ESE-t. Szerencsére a csa­pat lendületben maradt, és egy szép akció végén — Bánfalvinak több kitűnő beadása volt a mér­kőzésen — Baranyi fejjel meg­szerezte a vezetést. A legalább egy pontért Eger­be érkező bajnokjelölt nem hagyta annyiban a dolgot, de meglehetősen szerencsés góllal egyenlített, hiszen valójában az egész hazai védelem hibázott, élén a kapussal. Mégis, Vojte- kovszkiék továbbra sem mond­tak le a győzelemről, és bár töb­bet birtokolták a labdát, sajnos nem sikerült megszerezniük a másik pontot, pedig ezúttal meg­érdemelték volna. Azt is mondhatnánk, az Eger úgy járt, mint az ősszel többször is. Meglepő viszont — ami a csa­pat értékeiről mégiscsak elárul valamit — a csoport első helye­zettjével szembeni jó játék, amit a máskor joggal elégedetlen szurkolók is elismertek. Lehetett játszani a pályán, jó volt az iram, változatos, nagyrészt sportszerű volt a küzdelem. A fagyoskodó nézők nem bánták meg, hogy az év utolsó hazai bajnoki mérkőzé­sére kilátogattak. Az más dolog, hogy a látottak nem javíthattak döntően a csapat helyzetén. Ta­vasszal ismét a kiesés elkerülése lesz a cél. Mint tavaly. (fesztbaum ) Alkalmi pályán vesztett az Apc A szüntelen hóesés ellenére felkerekedett az el­múlt szombaton Apc csapata, hogy elutazzon soron következő NB III-as bajnoki mérkőzésére a Duna­keszi otthonába. Az országos helyzet ott is adott volt, a vendéglátók igyekeztek játékra alkalmassá termi a pályát, de a füves játéktérrel nem boldogul­tak. A salakosra irányult ezért a figyelem, azt taka­rították, hengerezték, csakhogy pattanjon rajta a labda. Nagyon sokjóindulatra volt szükség Jónás játékvezető részéről, hogy elfogadja a játékteret, ami csak bizonyos részeiben hasonlított futballpá- lyához. Mint Almási József, az Apci TE klubvezetője el­mondta, a játékteret úgy sikerült — salakkal és szénporral — felvonalazni, hogy az egyik térfél szemmel láthatóan nagyobbra sikeredett, mint a másik. A kisebb termetű játékosok (az ifjúságiak mérkőzése szánalmas volt) szinte térdig jártak a hó­ban, a labda útja teljesen kiszámíthatatlan és bi­zonytalan volt. A második játékrészben végig arra lehetett számítani, hogy a bíró félbeszakítja a mér­kőzést, de aztán túlságosan is azt célozta, legyenek túl mind a kilencven percen. Már a szünetben arra f ;ondoltak, mondta az apciak vezetője, hogy nem esz folytatás, mivel a két csapat kiment a pályára, a játékvezetői hármas pedig visszament az öltözőbe. Alkalmi pályán, irreális körülmények között vesztett az Apc, úgy is mondhatnánk, hogy a sze­rencsésebb hazai csapat nyert. A Mátra-csoport- ban nyolc mérkőzésből csak hármat játszottak le, az ismert okok miatt. Füzesabonyban hiába várták a Bagót, nem érkezett meg. A Tenk el sem utazott Szolnokra, ahonnan értesítést kapott: ne menjen, mert lehetetlen játszani. Gyöngyösön is megpró­bálták legalább a salakpályát alkalmassá tenni, de fölöslegesen nem dacoltak a rendkívüli időjárással. Nem szolgáltathatunk igazságot az apciak eseté­ben, mindenesetre különös, hogy a fővárosban és közelében sem NB I-es, sem NB Il-es mérkőzést nem tudtak lebonyolítani. A Pest megyei bajnok­ságban is valamennyi mérkőzés elmaradt. (fb) Mikó megint beindult... Szépen búcsúzott közönségé­től az Építők gárdája, hiszen a megyei bajnokság I. osztályában a csonka 14. forduló legnagyobb gólkúlönbségű győzelmét aratta. A Domoszló elleni találkozón született egy rekord, még ha az „csupán” egyéni is. Mikó Attila nem kevesebb, mint ötször talált be Likker kapujába. Mondhat­juk azt is, hogy ilyen csatárokról álmodnak az edzők... Ámde hallgassuk meg a legilletékeseb­bet, a gólvágó labdarúgót. — Nagyon örültem, hogy eny- nyire eredményes voltam ezen a meccsen, mert még soha nem ér­tem el öt gólt bajnoki találkozón. — Mennyi volt az eddigi leg­több? — Három, de ez nem mester- hármas volt. — Volt-e olyan a találatok kö­zött, amely fordulópontot ered­ményezett a mérkőzésen? — Egy-egyes állásnál sikerült bevennem a domoszlói kaput. Ügy érzem, ez fontos gól volt, mert átbillentette a csapatot a holtponton. — Nem mindig ment ilyen jól, sőt a legtöbbször nem ment ilyen jól... — A helyzeteim máskor is lámpalázas típus vagyok, de a Domoszló ellen valami soha nem tapasztalt nyugalom szállt meg. Ennek a hirtelen jött hidegvér­nek köszönhetem a gólokat, no meg a társaimnak, mert a fociban egymagában nem sokra megy az ember. — Ez azt jelenti, hogy nem is maradt ki gólszerzési lehetősége ? — Sajnos, nem azt jelenti. Hi­degvér ide, hidegvér oda, rúg­hattam volna többet is, ha vala­mennyi helyzetet sikerül gólra váltani. — Úgy tűnik, pont a végére lendült bele. —■ Az NB Ill-ban is előfordult már velem ilyesmi, hogy az utol­só meccseken kezdtem el rug­dosni a gólokat. (butt inger) Az úszók nem utaznak... Egy szlovén kisvárosba, Cetjé­be szólt az egri úszók meghívása, a hét végén sorra kerülő nemzet­közi versenyre. A házigazdák ki­lenc egri sportolót és edzőiket látták volna vendégül, ám a mos­toha időjárási viszonyok miatt a szakosztályvezetés úgy határo­zott, hogy Karanyiczék nem utaznak. Értékes „deltás” helyezések A napokban a fővárosban ren­dezték meg az országos, nyílt fekvenyomó bajnokságot, ame­lyen az egri Delta SE sportolói is indultak. A 60 kg-osok súlycso­portjában Lázár Tibor kereken egy mázsás teljesítménnyel az ötödik helyet szerezte meg, csak­úgy, mint klubtársa, Becskei La­jos, aki a 67,5 kg-osok között 122,5 kilót teljesített. Felvételizők figyelmébe Az egri Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskola előkészítő tanfolyamot indít mindazok szá­mára, akik jövőre a testnevelés szakra kívánnak jelentkezni. Ér­deklődni és jelentkezni novem­ber 22-ig lehet Bocz Árpádnál (Eger, Leányka u. 6. Tel.: 36/ 412-399). Kártyás Witt Több sportcsillag után egy újabb jelent meg a brit távközlés­ben — pontosabban a telefon- kártyákon. A kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő, a profiskodás után újból az ama­tőrök táborába visszatérni kívá­nó Katarina Witt érdemelte ki, hogy arcképe díszítse a telefon- kártyákat. Witt olyan kitűnősé­gekhez csatlakozik a kártyákon, mint a labdarúgó Toni Schuma­cher és Uwe Seeler, az úszó Fran­ziska van Almsick. Nem lesz lapp tábor Lillehammerben Pénzhiányban szenvednek a rénszarvastenyésztő lappok, ezért egyelőre úgy tűnik, elma­rad a lillehammeri téli olimpia idejére tervezett demonstráció­juk. Az északnorvég, svéd, finn és orosz területeken letelepedett népcsoport a játékok idején no­mád táborhelyet akart építeni a legnagyobb norvég tó, a Mjösa befagyott vizén, hogy így mutas­sa meg a világnak ősi kultúráját. Igen ám, de a 8 millió norvég ko­ronás beruházáshoz még másfél millió korona hiányzik, így ha nem jelentkezik tehetős, lappok­kal szimpatizáló szponzor, a nagy terv meghiúsul. Meghalt Bobby Lewis Halálhír az amerikai ökölví­vás világából: szívbetegsége kö­vetkeztében, 63 éves korában el­hunyt Bobby Lewis. Lewis az 1968-as mexikói olimpián arany­érmet szerzett George Fore­man, majd 1972-től az Amerikai Egyesült Államok ökölvívó olimpiai válogatottjának edzője volt. Egy 1986-os szívrohamát követően rohamosan romlott az állapota. Az orvosok olyan sú­lyosnak ítélték meg helyzetét, hogy beteg szívét megműtötték. Ezt a sebészi beavatkozást nem viselte el a kiváló edző.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents