Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. november 17., szerda Igencsak mohók az amerikaiak Az amerikai embereknek a 90-es években jóval több vagyo­nuk van már, mint a korábbi évti­zedekben, mohóságuk azonban csöppet sem lohadt — derül ki a Money magazin kérésére végzett közvélemény-kutatásból. Az ezer megkérdezett 52 százaléka például úgy nyilatkozott, hogy többek között hétvégi házzal is rendelkezni szeretne, holott a lap szerint ezt a luxust az amerikai­aknak csupán 3 százaléka enged­heti meg magának. A megkérde­zettek fele akar luxusautóval jár­ni, közel a fele pedig legszíveseb­ben minden évben egzotikus or­szágokban nyaralna, noha a né­pesség többsége számára mind­kettő csupán álom marad, hiszen nem tudja megfizetni. Elsikkasztott Forsyth-fontok Csaknem egymillió fontja bánja a világhírű brit kémregé­nyírónak, Frederick Forsythnak, hogy készpénzét Roger Levitt pénzügyi vállalkozóra bízta. Az időközben csődbe ment cég ugyanis az AFP jelentése szerint nagyjából ennyit sikkasztott el tőle, mielőtt bezárta kapuit. A Sakál napja, Az ördög alternatí­vája, az ODESSA-ügyirat című könyvek írója azt remélte, hogy Levitt és három társa értékpapí­rokba fekteti a 900 ezer fontnyi vagyont. A Levitt Group több mint 34 millió fontos adósságot hagyott maga után. Négy vezető­jét összesen 22 millió fontnyi csalással vádolják. Beperelt IMB-főnökök Beperelte főnökeit az ameri­kai IBM elektronikai óriáscég egyik mémöknője amiatt, hogy szexuális kapcsolatra kényszen- tették a Pentagon egy tisztségvi­selőjével, katonai megrendelé­sek reményében. A 35 éves Ve­ronica Gunther állítása szerint IBM-beli főnökei 1991-ben és 1992-ben azzal fenyegették, hogy elbocsátják, ha nem hajlan­dó mindenben Gary Denman rendelkezésére állni. Denman a Pentagon fejlett kutatási progra­mokkal foglalkozó hivatalának (ARPA) igazgatója. Az 1BM- nek egyébként eddig mindössze 29,5 millió dollárnyi ARPA- programba sikerült partnerként bekapcsolódnia. Brüsszeli sztrájk Brüsszelben hétfőn megbé­nult az élet: szemben a szakszer­vezetek október 29-i akciójával, amely akkor a metróvonalakat nem érintette, ezúttal a belga fő­város tömegközlekedésénél: tel­jes személyzete sztrájkba lépett, a szűk utcákat ellepő autóáradat pedig a kora délelőtti órákra egy „összvárosi” forgalmi dugó ki­alakulását eredményezte. A sztrájk egyébként részleges volt annyiból, hogy a gazdaság szá­mos ágazatát nem érintette: a bankok kivételével például a közszolgáltatás zavartalan volt, és a vonatok is jártak. Nem dol­goztak viszont az acél- és a vegyi­parban, leállt a munka a világ második legnagyobb kikötőjé­nek számító antwerpeni dok­kokban, és a sürgős esetektől el­tekintve sztrájkoltak a közkór­házak dolgozói is. Kölcsönök Vietnamnak Legkevesebb 1,8 milliárd dol­lár az az összeg, amit Vietnam kap hitel formájában az év végéig és a jövő esztendőben. A beje­lentés egy Párizsban zajló és a vi­etnami gazdasággal foglalkozó konferencián hangzott el. A leg­bőkezűbb Japán, amely 550 mil­lió dollárt ajánlott fel Vietnam­nak. A második helyen Dél-Ko- rea áll 65 millió dollárral, majd Nagy-Britannia 60 és Franciaor­szág 50 millió dohárral. Az IMF, a Világbank és az Ázsiai Fejlesz­tési Bank (ADB) összesen 900 millió dollar kölcsönt nyújt. Pénzügyi botrány az Európa Tanács-alapnál Benyújtotta lemondását az Európa Tanács Szociális Fejlesz­tési Alapjának komrányzója, mi­után kétségek merültek fel az alap kezelésének tisztaságát ille­tően — jelentette be Strasbourg- ban Paule Dufor, az alap admi­nisztrációs tanácsának elnöke. Roger Vanden Branden, az alap belga nemzetiségű kor­mányzója 1979-ben került az el­sősorban településfejlesztéssel, valamint menekültek elhelyezé­sének segítésével — évi több mil­liárd frankos költségvetés alap­ján — foglalkozó alap élére. Te­vékenysége azonban — egyes sajtóértesülések szerint már csaknem egy év óta — mind szakmai, mind pedig jogi-morá­lis szempontból kétségeket éb­resztett. így például a hírek szerint „szokatlan módon” számolt el személyes költségeket: például meg nem engedett módon finan­szírozott személyes utazásokat az alap terhére, emellett szabá­lyellenesen utalt ki pénzeket egyes munkatársai „nyugdíjazá­sával”, majd további foglalkoz­tatásukkal. (Csak ez utóbbi ré­vén hírek szerint mintegy 22 mil­lió francia frankkal károsította meg az alap tőkéjét, ráadásul 10 millió mindebből a saját zsebébe vándorolt.) Vanden Branden ugyan ártat­lannak vallja magát, miután azonban az ügy kipattanása nyo­mán a Miniszterek Bizottsága a múlt heti ülésén megvonta tőle bizalmát, nem maradt más vá­lasztása, mint a funkciójáról való leköszönés. Paul Dufour ennek kapcsán jelezte, hogy a már fel­tárt, illetve vélt vétségek pontos tisztázására a vizsgálat folyik to­vább. Ugyancsak közölte, hogy az immár 32 tagállamot számláló strasbourgi szervezet alapjának új kormányzóját valószínűleg december elején választják meg. Első értesülések szerint eddig Franciaország, Németország és Belgium jelezte, hogy igényt tart a poszt betöltésére. Orosz csapatkivonást követel az ENSZ Az ENSZ-közgyűlés hétfőn — tavaly óta másodszor — nem kötelező erejű határozatban hív­ta fel Oroszországot csapatainak maradéktalan visszavonására Észtországból és Lettországból. A konszenzuselv alapján, szava­zás nélkül elfogadott dokumen­tum katonáinak „gyors” szerve­zett és teljes” kivonására szólí­totta fel Moszkvát. A határozat, amelyet Valdis Birkavs lett miniszterelnök ter­jesztett be, üdvözölte a litvániai csapatkivonás idén augusztus 31-én történt befejezését, és fel­hívott a megállapodások gyors megkötésére és a határidők kitű­zésére a másik két balti állam esetében is. Julij Voroncov orosz ENSZ-nagykövet az AFP sze­rint azt hangoztatta, hogy a csa­patkivonás elhúzódásának nem politikai természetű ókai van­nak. Közölte, hogy az orosz fél be akaijafejezni haderői hazate­lepítését, mihelyt ez technikailag lehetővé válik. Voroncov szerint Lettországban még 17.000, Észtországban pedig 4000 orosz katona állomásozik. Kéretik kopogni! Üj német börtönregula A giesseni börtönőröknek mostantól kopogniuk kell a cel­laajtón, és meg kell várniuk, amíg az elítélt betessékeli őket. Elvégre a rab is ember, s így joga van a magánélethez — így dön­tött egy német bíróság. Az ítélet szerint az elemi ud­variassági formula csupán vész­helyzetben mellőzhető. Például, ha felmerül a gyanú, hogy a fo­goly épp kiugrani készül a rácsos ablakon — mondta ki a giesseni területi bíróság. A szokatlan döntésre egy bör­tönlakó panasza nyomán került sor. A giesseni rab ugyanis ne­hezményezte, hogy a börtönő­rök bejelentés nélkül rontottak be a cellájába. A bírósági indok­lás a börtönszabályzatra hivat­kozik, amely kimondja, hogy a rácsok mögötti életkörülmé­nyeknek — amennyire csak lehet — hasonlítaniuk kell a szabad élet általános körülményeihez — írta a Reuter. (MTI) Az Andesekben sétálgatott Mennyire beteg Honecker? Egy éve, 1992 novemberré- ben kezdődött Berlin-Moabit büntetőbírósága előtt Erich Ho­necker perének tárgyalása, amely végülis a német igazság­szolgáltatás kudarcaként vonult be a jogtörténetbe. Azóta Ho­necker ellen — gyógyíthatatlan betegségére hivatkozással — megszüntették az eljárást, s az egykori NDK első számú embere Chilében tölti napjait. A vita azonban távolról sem zárult le sem a nyitva maradt jogi kérdé­sekről, sem arról, hogy tulajdon­képpen milyen is az egészségi ál­lapota Honeckernek — írja a DPA. Ez utóbbi kérdés újabban elő­térbe került annak kapcsán, hogy elteljedt a híre: az NSZEP KB egykori első titkára sokkal jobban van, amit az is bizonyítani látszik, hogy az Andesekben edzésen lévő német síválogatott egy tagja nemrég filmfelvételt készített róla egy 3000 méter magasan levő hegyi vendéglő­ben. Friedrich Wolff ügyvéd meg­erősítette, hogy Honecker — ba­rátok társaságában — valóban kirándulást tett az említett hegy­re. Végülis a májával van problé­mája, és nem a szívével — így az ügyvéd. — A kirándulás azon­ban mégis okot szolgáltatott a berlini államügyészségnek, hogy megtudakolja a tartományi bíró­ságnál, vajon az nem szolgáltat­hat-e okot arra, hogy az idén nyárelején végleg lezárt pert esetleg újra indítsák? A 27. bün­tetőtanács azonban nem reagált a megkeresésre. Értesülések szerint közben Honecker — aki havi 800 márka öregségi nyugdijat kap Chilébe átutalva, de még moszkvai szá­műzetése idejére is nyugdijat kö­vetel a német államtól — vissza­vonultan él Santiago La Reina negyedében levő házában. Állí­tólag emlékiratain dolgozik. Chilei elvtársai rendszeresen lá­togatják. Wolff ügyvéd szerint azonban az egészségi állapota to­vább romlik. Az ügyvéd három héttel ezelőtt úgy értesült a haj­dani első titkár feleségétől, Mar­gót asszonytól, hogy Honecker már nem képes segítség nélkül sem menni, sem a lábán megáll­ni. A közel-keleti rendezésről Elutasított izraeli ajánlat Jichak Rabin izraeli kormány­fő kijelentette: a szíriai vezetés elutasította azt az izraeli ajánla­tot, hogy titokban, a színfalak mögött folytassák tárgyalásaikat a békemegállapodásrol. A mi­niszterelnök a PBS amerikai te­levíziónak nyilatkozott. Azt mondta, hogy véleménye szerint Háfez Asszad szíriai el­nök eddig semmi biztató gesztust nem tett, amellyel megnyugtatta volna az izraeli népet, hogy Damaszkusz is a békére áhíto­zik. Kijelentései nem sokkal az­után hangzottak el, hogy Da­maszkusziján közölték: Bili Clinton levelet küldött Háfez Asszadnak, amelyben biztosítot­ta a szíriai vezetőt, hogy az Egye­sült Államok az átfogó közel-te- leti rendezésért száll síkra. Beje­lentették azt is, hogy Warren Christopher a jövő hónapban a térségbe utazik. Tévéinterjújában Jichak Ra­bin úgy vélekedett, hogy Jasszer Arafatnak nem elég elítélnie a zsidó telepesek elleni támadáso­kat, hanem a szeptemberi megál­lapodásból fakadó kötelessége, hogy megfékezze az elkövetőket. Értésre adta ugyanakkor: az erő­szakos incidensek ellenére foly­tatják az izraeli-palesztin kon­zultációkat az önkormányzat megteremtéséről. (MTI) Működik a boszniai légihíd Hétfőn este — négynapos szü­net után — ismét felszálltak az amerikai, német és francia se­gélyszállító repülőgépek, hogy élelmiszert és gyógyszert vigye­nek a nélkülöző boszniai lakos­ságnak. A dpa jelentése szerint a gépek Bradina fölött több mint 40 tonna segélycsomagot dobtak le, majd baj nélkül visszatértek a Frankfurt melletti amerikai légi­bázisra. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megerősítette: csü­törtökre Genfbe hívta a három boszniai nemzet vezetőit, hogy tárgyaljanak a humanitárius ka­tasztrófa elhárításának lehetősé­géről. Tegnap reggelig azonban csak a boszniai szerb vezetés je­lezte részvételi szándékát — je­lentette a Tanjug. Közép-Boszniában éppen a fontosabb útvonalak mentén zaj­lanak a harcok, a közúti segély­szállítás ezért már több mint egy hónapja szünetel ebben a körzet­ben, s noha az ENSZ zágrábi és spliti raktárai dugig tele vannak, a segélyeket nem tudják eljuttat­ni a boszniai városokba. A bosz­niai szerb vezetés szerb ellenőr­zés alatt lévő útvonalakat aján­lott fel a segélyszálh'tás céljaira, például az adriai Bar kikötőből Szarajevóba vezető utat. Ettől a megoldástól az ENSZ egyelőre meg húzódozik, bízik abban, hogy a harcok végül el­csendesednek, ha a horvat és a muzulmán katonai raktárak is kiürülnek. De ennek még semmi jele sincs: Fojnicánál véres ütkö­zet zajlott a horvát és a muzul­mán csapatok között, Kiseljak­nái és Vitéznél folyamatosan harcolnak. Kérdőjelek Ki véd meg? Fenyegeti-e valaki a biztonságunkat? Valóban létezik „biztonsági vákuum”, vagy ez csak túlhaladott, túlzottan katonai szemszögű megközelítése kontinensünk jelenlegi helyzetének? Politikusok és szakértők ismételgetik szinte naponta ezeket a kérdéseket, s erről tár­gyalt a minap az a budapesti tanácskozás, amelyen Manfred Wörner NATO-főtitkár is részt vett. Csakugyan oszthatatlan Európa biztonsága? Erre a kérdésre min­denki igennel felel. Ám annál sokrétűbbek a vélemények, ha a biz­tonság erősítése, vagy a még kényesebb „ki kit fenyeget” dilemmája kerül szóba. S ebből adódik gyakran a kérdés: ki véd meg bennünket? A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy biztonságunkra nem for­mális, hivatalos garanciákat kellene keresni, értve ezen — a konkrét kilátások nélkül, többszöri udvarias visszautasítás után is fenntartott — gyors NATO-tagság reményét. Mert a tények azt igazolják, hogy Brüsszelből vagy akár Washingtonból mindeddig legfeljebb „garan­ciaértékű szóbeli gesztusokban” részesülhetünk. Sokkal reálisabb feltenni azt a kérdést, vajon biztonságunk érdeké­ben elég-e csak a távolabbi országokkal kialakult kapcsolatainkat ápolni? Nem kellene ezzel együtt még több energiát fordítani a köz­vetlen szomszédainkhoz fűződő kötelékek szorosabbá tételére? Az ugyanis aligha vitatható, hogy a valódi, megalapozott biztonságot semmi sem szolgálhatja jobban, mint a kölcsönös érdekekre épülő, harmonikus viszony — saját szomszédságunkkal. (FEB) Volt-e Romániában zsidóüldözés? A szenátor, egyébiránt törté­nelemtanár, nem első ízben állít­ja ország-világ előtt, hogy Ro­mániában nem volt zsidóüldözés — írta a napokban Szász János a Romániai Magyar Szóban.- Nem ő az első, aki ezt a képtelen­séget állítja, s ahogy a dolgok ala­kulnak, nem is az utolsó. Éppen ezért eltekintek az említett sze­nátor nevétől. Történelmi tény, hogy a dél­moldovai, a munténiai és a dél­erdélyi zsidóságot valóban nem szolgáltatták ki Eichmannak, akinek már készen álltak Ausch­witzba menendő halálvonatai. Azt is jeleztem: nem tartom el­ítélendőnek, hogy mindez ér­dekből történt, de nemes érdek­ből, a királyi ház, a demokratikus erők így próbálták érvekkel alá­dúcolni Románia egyoldalú ki­ugrásának lehetőségét a háború­ból. Ezzel Románia kétségkívül azok közé az országok közé tar­tozik, amely meg tudta védeni zsidó lakosságát, mint Dánia, Norvégia, Bulgária, stb. — Ám mindeme erény nem teszi, nem teheti semmissé a tet­teknek azt a sötét sorát, amelyet a romániai fasizmus elkövetett a zsidó lakosság ellen. Megismé­telni kényszerülök: 1940-1944 között Bukarestben, Iasiban, Besszarábiában, Bukovinában, Dorohoi megyében, Odesszában és környékén, Transzisztriában mintegy 400 ezer zsidó polgárt pusztítottak el. Románia zsidó­ságának észak-erdélyi részét a magyar fasiszta hatóságok küld­ték az auschwitzi pokolba: 121.270 észak-erdélyi zsidó el­pusztult. Nem tisztességes, mert aktuálpolitikai okokból terveit játék szembesíteni az észak-er­délyi embertelenséget az óromá­niai és dél-erdélyi emberséggel, egyidejűleg elhallgatva a főként Északkelet-Romániában történ­teket. A 400 ezres adatra nem csu­pán Matatias Carp Cartea Neag- ra (Fekete Könyv) című munká­jában lelhetünk, amely kizárólag a hivatalos okmányokat (kato­nai, csendőrségi, helyhatalmi, stb.) közöl. Hasonló számot kö­zöl a Holocaustot tanulmányozó jeruzsálemi intézet, valamint Gi­deon Hausner ítélet Jeruzsálem­ben című könyve, mely eredeti­leg az Eichmann-per ügyészi vádbeszédéül szolgált. Nehéz feltételezni, hogy ezek a szerzők mind „románellenes” szenvedé­lyektől hajtva vetemedtek volna történelemhamisításra. A tényszerű igazság megköve­teli, hogy szóljunk néhány szót a romániai faji törvényekről, jele­sen a Goga-, a Gigurtu- és az Antonescu-kormány zsidótör­vényéről, valamint arról, a zsidó­kérdést jogilag alapvetően ren­dező törvényrendeletről, mely 1940. augusztus 9-én jelent meg a Monitorul Oficialban (Hivata­los Közlöny) és amely a nemzeti­szocialista fajvédelem szellemé­ben kirekeszti a zsidóságot á tár­sadalomból, és védtelenné teszi az állam szemében. 1993. november 20-án 9 órakor nyílik a Hadnagy és a Napsugár utcaiak új, valódi szupermarketje az M&O ÁRUHÁZ Élelmiszer- vegyi es papíráruk Hazai termék Hh Hazai munkahely M&O ÁRUHÁZ Várjuk Önt a Napsugár út 40-ben!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents