Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-02 / 255. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. november 2., kedd Látószög Takarítás, fegyverrel? Rendszerváltásunk vitathatatlan erénye, érdeme, hogy a hatalomátvételnél nem folyt vér hivatalban, utcán. Ha valóban kedvező rólunk a külföld, a nyugati világ megítélése, valószínűleg erre is gondolnak, vagy legalább erre, feltétlenül. Több jóval több nemigen juthat eszükbe idegeneknek, kívülállóknak rólunk, már ami az igazi eredményeket, következmé- nyeket iMeú. Bármilyen optimistán is vélekedik a hazai nyilatkozó, s bármennyire eteti légből kapott illúzióval magyarjait. Főleg, hogy szaporodnak a kardesörtetők, akik már nemcsak a gyűlöletet szítják közöttünk, nem csupán a felelősségre vonást, a megtorlást követelik, hanem komolyabban is fenyegetőznek úton-űtfélen. Egyikük a minap kerek-perec kijelentette a külhoni sajtónak, hogy ismét fegyvereik után nyúlnak, ha netán a kommunisták kerülnek újra hatalomra. Korántsem arról beszélt, hogy bizony kinyílik a bicska az ember zsebében, ha itt, vagy ott az egykori pökhendi, törtető, kíméletlen figurákkal találkozik még mindig az élvonalban, vagy közülük seregnyi mást lát a szerencsétlenebb a második, harmadik sorban is az átlagosnál lényegesen vidámabban, jobban élni. A hangoskodó azonban — mint a szavaiból következtetni lehet erre — ki is húzná már azt a bicskát, sőt kevésnek találná. A fegyver ugyanis több a mutogatott bicskánál. Ha nálunk előkerül, civilek kezébe jut — testvérháborúval, véres csatákkal és korántsem játékos csetepatékkal számolhatunk. A vér akár patakokban folyhat! . Egyszóval: mondhatta volna szebben is a „kis lovag”. Ijesztgethette volna a választókat a kommunista világ konkrét bűneivel, példálózhatott volna akár személy szerint is a hazai nemzetvesztőkkel, megnevezhette volna a bűnösöket és bűneiket, akiket, amiket nem lehet elfelejteni. S természetesen hangsúlyozhatta volna, hogy elégtételt kell venni tőlük feltétlenük, amíg lehet. Valahogy meggyőzőbb lehetne így a nagy buzgalom, a sokat emlegetett „takarítás”, jobban megnyugtatna valameny- nyiünket az új hatalom, szívesebben sorakoznánk képviselői mögé. A polgárháborúnak azonban még a gondolatától is csak retteghetünk. Sem most, sem később nem akarhatjuk! Nincs, nem lehet semmi jó abban, ha csak fegyver bizonyíthatja az igazat, golyó teremthet rendet. Pusztán azért, mert valaki kommunista — netán a régi pártnak csak tagja volt, vagy most csurkista, fórumpárti, szocialista, demokrata, kisgazda, katolikus, zsidó, cigány — nem lehet áldozat. Egyiküknek és másikuknak legfeljebb akkor nincs helye köztünk, ha rosszat akar, nyíltan ellensége vágyott jobb jövőnknek. S még őket sem kell feltétlenül a másvilágra küldeni. Legfeljebb Földünk egy más helyére. Persze csak oda, ahol nem lehet nekik jobb, mint jelenleg. Gyóni Gyula A Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ értékesítésre hirdeti meg az alábbi ingatlanjait: MEZŐKÖVESD 466. sz. italbolt »ii-u-í«,,, «9 14. sz. élelmiszerbolt Alkotmány u. 62. 478. sz. italbolt, Gaál I. u. 65. Autószeryíz, Bacsó B. u. 56. Hőfürdő Étterem, Szálloda, Napfürdő u. 1. (Zsóri-fürdő) Üdülő, Fülemüle u. 2. (Zsóri-fürdő) Földingatlan, Eper út BOGÁCS 441. sz. cukrászda 38. sz. húsbolt Alkotmány u. 13. Felvásárlás BORSODIVÁNKA Régi vegyesbolt, József A. u. 35. CSERÉPFALU Faüzem, Bem út 26. CSERÉPVÁRALJA 486. sz. italbolt Régi vegyesbolt Kossuth L. u. 3. 1 MEZŐKERESZTES 501. sz. italbolt, Tompa u. 1. Böngészde, Dózsa Gy. u. 145. TMK-műhely Adv E u 2 felvásárlás Aay u' Asztalosműhely, Bornemissza u. 1. MEZŐNYÁRÁD TÜZÉP-telep, Vasút út 503. sz. italbolt, Vasút út 16. NÉGYES Felvásárlás, Rákóczi u. 39. SÁLY 136. sz. élelmiszerbolt és italbolt, Rózsavár TIBOLDDARÓC Présház-pince, Pincesor (318. hrsz.) TISZABÁBOLNA 440. sz. italbolt, Fő út 70. Érdeklődni, valamint az ajánlati dokumentációt megvásárolni a szövetkezet Vállalkozási Főosztályán lehet: Mezőkövesd, Mátyás király út 74. telefon (40) 311-813. Többes pályázat esetén a szövetkezet árverést tart. A pályázat kiírása nem keletkeztet szerződéskötési kötelezettséget a kiíró számára. ÁFÉSZ Mezőkövesd Kettős hatalom? Miért öröm a látvány? A választás időpontjáról Egymástól eltérő időpontok kerültek nyilvánosságra az országgyűlési képviselők jövőre esedékes általános választásáról. A dátum kitűzésére egyedül jogosult köztársasági elnöknek az április 3-ától augusztus 2-ig terjedő időszakot javasolta az Országos Választási Bizottság elnöke, a kormány álláspontját tartalmazó miniszterelnöki levélben a május 3. és augusztus 2. közötti időpontról esik szó. A választás időpontjára vonatkozó két javaslat közötti egy hónapos különbség az Alkotmány különböző értelmezéséből ered— jelentették ki a szakértők. Az egyik javaslat szerint a kiinduló pont az előző választás, a másik viszont az Országgyűlés alakuló ülését vette figyelembe. Melyik a helyes, melyik felel meg a törvény betűjének? Mint ismeretes, alkotmányértelmezéssel kapcsolatos döntésre csak és kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Eddig azonban senki sem fordult hozzá ilyen kéréssel. Az Országgyűlés működésével kapcsolatban az alaptörvény 20. paragrafusa leszögezi: a képviselőket négy évre választják. A 28. paragragus szerint az új Országgyűlés megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és az azt követő negyedik év fordulóján jár le, de az új parlament megalakulásáig a régi testület hivatalban marad. Lehetséges tehát kettős hatalom? Kik törvénykeznek a választás után és még az új Ország- gyűlés megalakulása előtt? A hivatalban lévő, lejárt mandátumú képviselők sebtiben elfogadhatnak-e olyan — esetleges politikai indíttatástól sem mentes — törvényt, amellyel lehetetlen helyzetbe hozhatják az éppen megalakulásra váró parlamentet? Alkotmányjogászok szerint erre nincs módjuk. A hivatalban maradás nem jelenthet tényleges törvénykezést. A képviselők ösz- szehívásáról csak a köztársaság elnöke dönthetne, és csakis rendkívüli, az egész ország sorsát meghatározó halaszthatatlan — például a hazánk biztonságát veszélyeztető — kérdésben. A még hivatalban lévő honatyák tehát nem szüntethetnének meg régi és nem alkothatnának új törvényeket. A „kettős hatalom” kialakulása tehát kizárt. .sz. FEB Az Ifjúsági Ház Kísérleti Galériájában szokatlan vendéget köszönthetett az egri közönség: dr. Gál István, az Egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola nyugdíjas főigazgatóhelyettese, egyébként irodalomszakos, mutatkozott be festőként. Maga a tény is meglepő: egy szorosan zárt tanári palya egyszercsak véget ér, és mintha mi sem történt volna eladdig, dr. Gál elkezd színekkel, a színekben megjeleníthető formákkal, tartalmakkal foglalkozni. Most felvonult előttünk egy kamara-kiállítás erejéig mindaz, amit ez a lélekben-temperamen- tumban mit sem öregedő ember elmond az általa megélt világról. Külsőre inkább tájképek sorakoztak itt, egy portré kivételével a föld színén jár az ecset és a képzelet: dombhátak, völgyhajlatok, vízmellékek, a kitáguló ró- naság, az alföld, a szelíd hullámzás fogják el a kereső tekintetet. Ezek a tájképek azonban nem posztimpresszionista módon megfogalmazott átmásolásai a valóságnak. A sárga, a téglavörös, a barna, a szürke különféle árnyalatai alakulnak itt át összhanggá. Ez az összhang nem a valóságot, nem a térképi, nem je- lenségi igazat meséli el, hanem azt a képet rögzíti, az élményt, amivé az érzékelt világ átragozó- dik az alkotó belső tereiben. Itt minden valóság fölötti, a valóságtól független jellemzőkkel módosul. Forróak ezek a színek, szárazak, mintha azt az állapotot akarnák érzékeltetni, azt a feszültséget igyekeznének megmagyarázni nekünk, hogy itt más dimenziót ébresztget az alkotói vágy, csak azt hajlandó jelekkel közvetíteni nekünk, hozzánk, amit ő a maga módján, a maga Nincs késő sohasem „Külsőre inkább tájképek sorakoznak itt...” átélt pillanataiban volt képes magából kivetíteni. Hogy ez a térség más nyelven, más színekkel beszél, mint amit mi manapság megszoktunk, mint aminőt a mai divatok egyébként szinte ránk is kényszerítenének, — az az alkotót nem érdekli. Ő teszi- a maga dolgát, úgy gondolja, hogy neki most ezt kell lejegyeznie. Az a kétely fel sem merül benne, hogy már elkésett, vagy elkéshetett, hogy az idő nem neki dolgozik, hogy az eddigi pályaívbe ez a váltás esetleg nem fér bele, vagy nem úgy fér bele, mint ahogyan azt a köznapi gondolkodás, az esetleges fihszteri szellem elfogadhatóvá, megengedhetővé minősítené. Éles kanyarnak tűnik ez a váltás a katedra után. Merészségnek is, hiszen nem tudni, hogy ez a nekiindulás mekkora lendületet vehet majd, mennyi idő, erő és lelkesedés sűríthető még bele abba az időtartamba, amely alkalmakat kínál arra, hogy teljességgé érlelődjék az, aminek első megnyilvánulásai egyéniek, jellemzőek, forró lüktetésű magányosságra mutatnak. Olvasatunkban nem merészkedünk messze, mert ilyen szokatlan váltásoknál visszatartja a szemlélőt az a fel nem mérhető rizikó-faktor, ami véget vethet a merész iparkodásnak bármikor. És ez a „bármikor” nem az élet hátralévő éveire vonatkozik, hanem arra elsősorban, hogy a felfutásnak elejét veheti egy bárhonnan kipattanó kétkedés, vagy ami még rosszabb: elkedvetlenítheti akár egy félre csúszott mondat, akár egy laikus részről elhullatott nyegle megjegyzés. Mert kamaszkorunkban is sérülékenyek vagyunk, s ez a tulajdonságunk az évekkel egyenes arányban növekszik, elbuijánzik. Ezt a hitelesnek tűnő kísérletet nem illik megállítani rosszmájú vagy rosszízű, tekintélyt romboló tréfálkozással sem. Az alkotói méltóság túl van a köznapi méreteken! Farkas András Ki lehet egyéni vállalkozó? Sokan szeretnének manapság vállalkozni, hiszen erre buzdítja őket a rádió, a televízió, a sajtó. De a kényszerűség, a munkanélküliség, a jobb megélhetés reménye is erre ösztönöz sokakat. Hogyan induljanak el? Hová forduljanak először? Egyáltalán ki lehet ma Magyarországon vállalkozó? E kérdésekre keressük a választ a téma jogi szakértője, dr. Bese Julianna segítségével. — Először is célszerű tisztázni, hogy ki lehet vállalkozó — mondja a szakértő. — Két alapvető forma: egyéni és a társas vállalkozás létezik. Annak, hogy valaki egyéni vállalkozó legyen, legfontosabb feltétele, hogy Magyarországon állandó lakóhely- lyel, illetve, ha külföldi személyről van szó, akkor magyarországi lakhatási engedéllyel rendelkezzen. Lényeges feltétel a 18 éves minimális korhatár (kivéve, ha már érvényes házasságot kötött valaki — ekkor ugyanis lehet a vállalkozó fiatalabb is!); nem állhat cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt. — Milyen tevékenység minősül egyéni vállalkozásnak? — A lényeg az üzletszerű gazdasági tevékenységen van. Azaz saját nevében és kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából dolgozik. Például nem szükséges vállalkozói igazolvány ahhoz, hogy valaki két-három évenként eladja az autóját, mert ez eseti és nem rendszeres tevékenységnek minősül. Ha azonban valaki azért vásárol autókat, hogy azonnal el is adja őket, akkor már üzletszerű, vállalkozói igazolványhoz kötött ténykedést folytat. Az egyéni vállalkozó nemcsak egyféle, hanem több, egymáshoz kapcsolódó, egymást kiegészítő, vagy akár egymástól merőben eltérő tevékenységgel is foglalkozhat. Például termelő és kereskedő is lehet egy személyben. November A közelmúlt napokban Rómában járhattam. Aki Rómát felkeresi, a Szent Péter tér után egy másik teret, a Forum Roma- numot látogatja meg. Ez az a hely, ahol a római birodalom politikája, joga, kormányzata és vallási kultusza kifejlődött. Olyan nevek fűződnek hozzá, mint Cato, Cicero, Caesar, Auf ustus, Tiberius. A Forum azon- an ma romkert. A Dioszkurok templomának három megmaradt oszlopa mellett 4-5 meteres föld és törmelék réteg látható. Volt idő, amikor ennek felső része a Forum felszínével volt egy szinten és a ma már feltárt épület-maradványok több méteres mélységben rejtőzködtek. Rosa, Fiorelli és Boni régészek voltak azok, akik 1871 és 1905 között elvégezték az ásatásokat, melyek nyomait azonban az idő betemette. A Forum ma már a régi nagyság feltárt temetője. A két megmaradt diadalívet a Via Sacra köti össze, amelynek hatalmas kövei ma is jelzik a győztes hadvezérek útját, amely Jupiter Optimus Maximus templomáig vezetett. Ha a Fórumot a Capitoliumról nézzük, néhány épen maradt oszlopot és diadalívet látunk, a többi rom. Egyetlen épnek tűnő épület a Curia, amelyben a Senatus székelt és hozta határozatait. Mai alakjában Diocletianus idejéből maradt ránk, ám márványburkolatától megfosztva. A porfir és szerpentin berakásokkal ékes márványpadló középső része eredeti, egyébként legnagyobb része pótlás. Két oldalon latható a szenátorok három lépcsős emelvénye, de nincsenek már szenátorok és nem hallatszik Cicero jegesen éles hangja. A mai olasz állam is szívesen használja a négy bűvös betűt: S. P. Q. R.: Senatus Populus Que Romanus = A szenátus és a római nép. A Curia előtti tér volt a Comi- tium, a népgyűlések helye, ahol a plebs vitatkozott, választott és tiltakozott a szenátorok ellen. Erre fordult a Rostra, a szónoki emelvény, amely a hat hajóorr díszről kapta nevét. A Via Sac- rán tovább menve a Julia Bazilika mellett haladunk el. Hatalmas, négy hajós építmény volt. Tűzvészek pusztították. Utoljára Diocletianus hozatta helyre. Alarik gótjai 410-ben rombolták le. Ma csak az oszlopok alapzatai árulkodnak a hajdani nagyságáról és szépségéről. Az emlékoszlopok sora mellett a másik oldalon az Aelmilia bazilika romjai beszélnek M. Aemilius Lepidus konzul nagyságáról, aki konzultársával együtt emelt emléket nevének, am ezt is lerombolták 410-ben a gót csapatok. A bazilikák díszes oszlopcsarnokaiban zajlott a római politikai élet, itt vitakoztak egymással a pártok, ezek a helyek voltak az üzleti élet és a társadalmi élet színhelyei. A császárok igyekeztek a római nép kedvében járni bazilikák építésével, ugyanakkor családjuk és saját nevüket is megörökítették. Ott árválkodik a Dioszkurok templomának három csodás márvány oszlopa. A hajdani díszes templom elmerült a pusztulás és pusztítás mélységébe. Fűvel benőtt dombocskán all a Vesta templom három oszlopa: itt őrizték a Vesta szüzek a szent tüzet, a város életének szimbólumát. Ettől nem messze látható a Vesta szüzek háza, udvarán mesterséges tóval, amely körül síremlékeken állnak a márvány szobrok megmaradt csonkjai. A lányokat a legelőkelőbb családokból válogatták ki 5-6 éves korban. Szüzességi fogadalmat tettek. Ha ezt, vagy kötelességüket megszegték, kegyetlen büntetést szabtak ki rájuk, élve temették el őket. Julius Caesar templomából csak a belső tartó- szerkezet maradt ránk, az épület felső része eltűnt. Olyan töredékekeket találtak, amelyek arra utalnak, hogy Caesar meggyilkolása után itt hangzott el Antonius beszéde, amelyet nem ismerünk, csak Shakespeare halhatatlan drámájából szoktunk idézni egy jellemző sort: „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. A töredékek oltár maradványok, Caesart az istenek sorába iktatták. A hajdani ragyogó Forum akkor kezdte elveszíteni jelentőségét, amikor a római demokrácia megszűnt és Augustus egyeduralkodó lett. A szenátus és a római nép őt még elfogadta. A Via dei Imperialin látható szobrának talapzatán ez áll: Pater Patriae, a haza atyja. A többi császárokat már kénytelenek voltak elfogadni, mivel magukra vették a hatalom azon gátjait, amelyek az egyeduralmat korlátoztak. Ők lettek a tribunus plebis (ombuts- man), a papi testület feje (sum- mus pontifex). A hatalom így a népről és választott képviselőiről átszállóit a császárra. A Forum a múlt nagy emlékműve lett. 283- ban tűzvész pusztította el. Diocletianus elrendelte az újjáépítést, de ez nem volt teljes. A romlás folyamata nem állott meg nemcsak a barbárok támadása miatt, hanem azért sem, mert a rómaiak innen vitték az építőanyagot magánházaik és erődítményeik építéséhez. Amikor a barbár császárok az udvart Ravennába tették át, a rombolás folyamata megerősödött. Nagyrészt sima, füves terület maradt és a Forum marhavásártér szintjére süllyedt. A megmaradt diadalkapuk is romosak. Ennek ellenere Titus diadalívén pontosan kivehető a jeruzsálemi templomból zsákmányolt hétágú mécstartó. Az alakok, mint minden diadalíven, töröttek, hiányosak. Hadrianus síremléke megmaradt, mert a pápák birtokában várrá alakították. Augusztus síremléke romosán, de nagyjából meg van, üresen, díszeitől meg- fosztottan, pedig hajdan a római történelem nagyjainak hamvait rejtette. Csak ennyi a római múlt? Csak por és hamu? Csak a keresztényüldözések kegyetlen emléke? Csak ledőlt, törött márványoszlopok, a császári fórumok csupasz csontvázai? Róma a föld ala került, honnan a régészek csákányai próbálják felszínre hozni és darabjaiból rekonstruálni a hajdani világbirodalom képét? Nem! Róma nem halt meg. Igaza van Horatiusnak: Ércnél maradandóbb emléket állítottam. Nem halok meg egészen. Róma él! Jogelveit ma is tanítják. Építészetének formái, ívei, vonalai, párkányai a Forum földjéből keltek új életre. Az újkor pápái az ősi római építészet elemeit újították fel. Róma irodalma megmaradt, korokat átívelt. Nyelve a legújabb időkig beszélt volt. Ennek a nyelvnek leányai a nyugati nemzetek beszélt nyelvei. Róma nem halt meg. Él a nyugati civilizáció jogában, nyelvében, építészetében és gondolkodásmódjában. Miklós Béla
