Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13-14 / 265. szám

2. VILÁGTÜKÖR - HIRDETÉS HÍRLAP, 1993. november 13-14., szombat-vasárnap Megreformálják a világszervezetet Az ENSZ munkabizottságot hoz létre a világszervezet megre­formálására — erről fognak dön­tést hozni japán értesülések sze­rint novemberben az ENSZ Közgyűlésén. A Nihon Keizai Simbun című lap ügy tudja: e munkabizottság feladata lesz kidolgozni, hogyan bővítsék ki a Biztonsági Taná­csot, miként vegyenek fel a testü­letbe új tagokat, és azok milyen jogokkal rendelkezzenek. A ja­vaslatot India és Szingapúr fo­galmazta meg, és a határozatter­vezet élvezi 43 tagország, köztük az ENSZ BT öt állandó tagjának támogatását. Jelcin jogköre a cárénál több II. Miklós cárnak kevesebb jogköre volt, mint Borisz Jelcin­nek — állapítja meg az új orosz alkotmányt kommentálva a Komszomolszkaja Pravda, amely egyelőre az egyetlen moszkvai lap, amely érdemben elemzi a héten nyilvánosságra hozott alaptörvényt. Az újság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy az elnököt széles körű jogkörökkel ruházza fel az alaptörvény. így az államfő ne­vezheti ki a kormányfőt és a ka­binet tagjait, jogosult a kül- és belpolitika irányának meghatá­rozására, a rendkívüli állapot ki­hirdetésére. A lap megjegyzi: II. Miklós 1906-os alkotmánya ke­vesebbjogkört tartott fenn a cár­nak. Az újság az alkotmányt kompromisszum eredményének tartja, amely nem elégít ki min­denkit egyformán. Ennek ellenére a lap úgy véli, hogy az végül is a nemzeti egyet­értés dokumentuma. Moszkva katonapolitikai szerepéről Már senki sem ellenség Nem szavazhatnak a külföldi olaszok Nem kapta meg az olasz sze­nátusban az életbe lépéshez szükséges kétharmados többsé­get a külföldön élő olaszok vá­lasztójogáról szóló törvényterve­zet, és így az egyelőre lekerül a napirendről. A szavazás követ­keztében előbbre hozhatják a parlamenti választásokat. A nyáron nagy lelkesedéssel elfo­gadott törvényjavaslatnak az ad­ta meg a kegyelemdöfést, hogy a volt kommunisták és az észak­olasz Liga tartózkodásra szólí­totta fel szenátorait. Tamil támadások Sri Lankán Srí Lanka északi részén a sza- kadár tamil gerillák csütörtökön támadást intéztek a kormány­hadsereg egyik tábora ellen, s legalább száz katonát megöltek. Colombóban a hadsereg egyik szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a nagyszabású gerillaakció még mindig folyamatban van, tart a lövöldözés, és egyelőre képte­lenség kapcsolatot teremteni a Pooneryn közelében lévő kato­nai bázissal. Elítélték, mert térített Egy marokkói férfit három­éves börtönbüntetésre ítéltek, mert az iszlámról keresztény hit­re tért, és másokat is erre buzdí­tott — jelentette az AP hírügy­nökség. Marokkóban az iszlám államvallás. A törvény hat hó­naptól három évig terjedő sza­badságvesztéssel sújtja azokat, akik az iszlámról más hitre tér­nek, vagy hittérítői tevékenysé­get folytatnak. Csak elfogadták a Brady-törvényt Az amerikai képviselőház — hatévi huzavona után — elfogad­ta az úgynevezett Brady-tör­vényt, amely előírja: minden fegyvervásárlásnál ötnapos vá­rakozási időt iktatnak be. Ezalatt a hatóságok utánanéznek, hogy a vásárlónak nincs-e priusza, vagy nem áll(t)-e ideggyógyinté­zeti kezelés alatt. A törvény Ja­mes Bradyról kapta a nevét, aki 1981-ben a Ronald Reagan elle­ni merényletben megsérült, és örök életére nyomorék maradt. A tervezet elfogadását a rendkí­vül befolyásos, csaknem három­millió tagot számláló fegyvertár­saságnak az utolsó pillanatban eddig sikerült megtorpedóznia. Templomépítési láz Kárpátalján Az egykor bezárt, elvett temp­lomok visszaadása után Kárpát­alján most a katasztrofális gazda­sági helyzet ellenére új templo­mok is épülnek. Csupán a refor­mátus gyülekezetek hat temp­lom építéséhez láttak hozzá, a közelmúltban kettőt már fel is avattak. Az elmúlt vasárnap az ukrán-magyar határ mentén fek­vő Harangláb kisközségben tar­tottak templomszentelést, nem sokkal előtte pedig a Beregszász környéki Balazsér kapott új templomot 87 évi várakozás után. „Oroszország senkit sem tart többé ellenségének”. A Jelcin­kormány új katonai doktrínája csak addig marad hiteles, amíg a külföld lathatja, hogy Moszkva előrehalad a demokráciához ve­zető úton, s megvan benne az eh­hez szükséges politikai akarat — írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely beszámolt a Tu­domány és Politika Alapítvány vendégeiként meghívott orosz tábornokok és német biztonság- politikai szakértők eszmecseré­jéről. Némely orosz tábornok részt vett a doktrína kidolgozásában, és előtte vendégként a John F. Kennedy School'vendégei is vol­tak Amerikában. Günther Gillessen, a teinté- lyes szakíró gyakorlati szem­pontból legfontosabbnak nem annyira az atomfegyverekre vo­natkozó kitételeket ítélte (első­ként való bevetésük jogának fenntartása e fegyverek elretten­tő képességének logikus feltéte­lét alkotja), mint inkább az orosz fegyveres erők külső és belső szerepének újrafogalmazását. Az orosz főtisztek szerint e fegy­veres erők immár csak arra szol­gálnak, hogy elhárítsanak olyan támadásokat, amelyek Oroszor­szág vagy vele szövetséges állam területe, illetve orosz csapatok ellen irányulnak. „Társadalmi” viszályba a hadsereg sohasem ártja bele magát; szükségállapot esetén azonban a legitim állam­vezetéstől nem tagadható meg a jog, hogy katonaságot hívjon se­gítségül, s persze akkor is ugyan­ez áll fenn, ha a demokratikus fo­lyamat alapjai csak így óvhatok meg, ahogyan az október elején Moszkvában nyilvánvalóan tör­tént — magyarázták a táborno­kok. A londoni nyilatkozata óta el­telt három esztendőben a NATO nem győzte hangsúlyozni, hogy senkit sem tekint ellenségének. Mivégre hát a keleti kiterjesztés, mivégre venné föl soraiba az at­lanti szövetség a lengyeleket, cse­heket, szlovákokat, magyaro­kat? — kérdezték az orosz ven­dégek. A házigazdák válasza: e kérdés nem aktuális, talán majd néhány év múlva; a kelet-euró­pai államok csatlakozni óhajta­nak, s a NATO nem zárt klub, habár sietségre sincs oka, ráadá­sul a tagok szaporodása még in­kább megnehezítené az egyhan­gú határozathozatalt; minden­esetre a szövetség semmiképp sem engedhet Oroszországnak beleszólást a tagfelvételbe. Világosan látszott, hogy itt az Oroszországhoz fűződő jövőbe­ni viszony egyik legérzékenyebb pontjáról van szó. Lehetséges, hogy ebben némelyek egy új orosz imperializmus nyilvánvaló gyanújának a megerősítését lát­ják, de úgy is értelmezhető, hogy egy új nemzedék akar reformot, és kutatja a Nyugathoz való fel­zárkózás útját — vélte Gillessen. Az orosz kül- és biztonságpo­litika demokratikus jellege élet­bevágó kérdés a kaukázusontúli térségben, ahol Grúzia rákény­szerült, hogy a FÁK-ban keres­sen menedéket, jelesül orosz ol­talmat. Kihasználja-e Oroszor­szág e szükséghelyzetet? Ami a kaukázusontuli és közép-ázsiai békefenntartást illeti, a Fehér Házban mérlegelik majd, vállal- ja-e az Egyesült Államok a köz­vetítést e belső konfliktusokban. Az EBEÉ kétségkívül joggal tölthetné be e szerepet. Ám egyetlen nyugati állam sem akar békefenntartóként közremű­ködni az Oroszország déli szár­nyán elhelyezkedő, nemzetiségi viszályok dúlta országokban. Áz oroszok ismerik a viszonyokat, e zavargások jobbára érintik is őket. Persze kísértést érezhet­nek, hogy kilépjenek a béke­fenntartó szerepből. Naumann altábornagy, a Bundeswehr fő- szemlézője feltette a kérdést: ké­szen állnak-e hát az oroszok, hogy a térségbeli békefenntartó feladatokba bevonják más EBEÉ-államok megfigyelőit — pusztán az esetleges bizalmat­lanság meggyőzőbb eloszlatása végett? Fölhatalmazás híján, az orosz tábornokok adósok ma­radtak a válasszal, ám érzékel­hették: a kézenfekvő hivatkozás — katonák vagyunk, minden egyéb a politikára tartozik — ez­úttal nem elegendő. Az észtek nem vágynak haza Az észt függetlenség apostolai még másfél évvel ezelőtt is arról álmodoztak, hogy ha etnikailag tiszta államot nem is sikerül te­remteniük, azt legalább el tudják érni, hogy az egykori Szovjet­unió területén szétszórva élő ész­tek döntő többsége hazatérjen ősei földjére. E folyamat irányí­tására és segítésére létre is hozták a migrációs hivatalt, amelynek vezérigazgatója, Andres Kollist a napokban e kezdeti remények kudarcáról volt kénytelen beszá­molni az újságíróknak. Kollist szerint hivatalának, s a hazatérők megsegítésére szánt alapnak a létrehozása óta mind­össze 450 ember települt haza Észtországba. Közülük 375 Ab- háziából, a század elején a Feke­te-tenger partján létrejött észt te­lepülésekről érkezett, s csak a grúz-abház háború miatt szánta rá magát szülőföldje elhagyásá­ra. A többi 75 Oroszország, Uk rajna és a közép-ázsiai köztársa­ságok helyett választotta új lakó­helyül őseinek korábban talán soha nem látott szülőföldjét. A hazatérők áradata tehát nem ala­kult ki, s egyelőre semmi jele an­nak, hogy az észtek visszaván- dorlása tömegessé válna. A mig­rációshivatal több mint 50 ezer, a Független Államok Közössége területén élő észt nemzetiségről tud, de közülük eddig alig több mint száz család jelezte visszate- lepülési szándékát. Az érzelmi kötődés talán töb­beket is útnak indítana, de az anyagi nehézségek a leglelkeseb­beket is óvatosságra intik. Az Oroszországból távozni akarók számára megoldhatatlan gondot jelent például a lakás. Ha felszá­molják otthonukat, a vételárból akkora adót kell fizetniük, hogy a fennmaradó összeg már sem­miképpen sem elég észtországi lakásvásárlásra. Az észt állam csak igen mérsékelt támogatást képes nyújtani nekik: 1700 koro­nát az útiköltségre, és családta­gonként 600 korona egyszeri se­gélyt. Nem ösztönzik a régi haza új­bóli megtalálását az észt törvé­nyek sem, amelyek értelmében csak az állampolgárságra jogo­sult észt nemzetiségűek kaphat­nak letelepedési engedélyt az or­szágban. A hazatérést fontolga­tók jelentős része azonban ve­gyes házasságban él, s éppen azért dönt a visszaköltözés ellen, mert nem kívánja hátrányos helyzetbe hozni félj ét vagy fe­leségét. Andres Kollist hivatala azon­ban mindezek ellenére nem ma­rad munka nélkül, hiszen felada­tai közé tartozik az ellenkező irá­nyú migrációval, az oroszok átte- lepülésével kapcsolatos forma­ságok intézése is. Fazekas László Az Irakgate útvesztőiben Az amerikai kormánykörök tudta és közreműködése nélkül aligha tehette volna meg a Banca Nazionale del Lavoro atlantai fiókja, hogy több mint négymilliárd dolláros hitelben részesítse Szaddám Húszéin rendszerét — vallotta az amerikai képviselőház illetékes bizottságában Christopher Drogoul, a bankfiók volt menedzsere, aki másfél éve beismerte bűnösségét. Azóta vár az ítéletre: egyedül ül a vádlottak padján, pedig csupán csak apró láncszem volt egy ha­talmas, minden bizonnyal törvénytelen eszközökkel működtetett gépezetben. — A teljes igazságot még sen­ki sem mondta el arról, hogy Ro­nald Reagan elnöksége alatt mi­ként tömte degeszre illegális úton a Fehér Ház az iraki rezsim zse­bét, és arról sem, hogy utána mi­lyen titkos eszközökkel igyekez­tek elleplezni a törvénytelen cse­lekedeteket — vélekedik Alan Friedman, a londoni The Finan­cial Times tudósítója, aki a na­pokban jelentette meg könyvét az Irakgate néven ismertté vált botrányról. Négy éven át folytat­ta kutatásait, több száz interjút készített. Szerinte amit a bank­menedzser tu^l, az csak a jéghegy csúcsa. Könyve alapján így re­konstruálhatók az események: 1982-1987 között a Reagan- kormányzat a kongresszus meg­kerülésével, megszegve a vonat­kozó törvényeket, titkos fegyver­szállítmányokkal látta el Szad­dám Huszeint, mégpedig abból a megfontolásból, hogy Washing­ton ellensúlyozza Irán növekvő regionális hatalmi súlyát. Az ügyletről a központi hírszerző szolgálat, a CIA tudott, ám a Fe­hér Ház sugalmazására nem tett jelentést — holott kötelessége lett volna — a kongresszus illeté­kes bizottságainak. Mi több, két­szeresen is megsértették a tör­vényt: a szállítások lebonyolítá­sára ugyanis olyan személyeket kértek fel, akik nem álltak a kor­mány szolgálatában — márpedig ezt tiltják a fegyverexportra vo­natkozó rendelkezések. Howard Teicher, aki a Nem­zetbiztonsági Tanácsban dolgo­zott Ronald Reagan idejében, el­mondta, hogy nemegyszer fülta­núja volt annak, amikor valame­lyik „illetékes” telefonon kiadta az engedélyt a különböző lőszer- és fegyverszállítmányok, alkat­részek és elektronikai felszerelé­sek útnak indítására. A célállo­más minden esetben Irak volt. Ronald Reaganén és William Casey CIA-igazgatón kívül tu­dott még az ügyletről William Clark nemzetbiztonsági főtanácsadó és George Bush ak­kori alelnök. Annyira biztosak voltak a dolgukban — és abban, hogy helyesen cselekednek —, hogy egyes szállítmányokat köz­vetlenül európai NATO-raktá- rokból irányítottak Irakba, min­den kerülő út nélkül. Washington mégsem teljesen egyedül járt el, partnerei is akad­tak. A Downing Street 10-ben, a brit miniszterelnöki rezidencián tudtak a dologról. Rómában a könyv szerzője meginterjúvolta Giulio Andreotti volt olasz kor­mányfőt, aki elmondta, hogy va­ló igaz: 1985-ben a Fehér Ház ovális irodájában Ronald Rea­gan elnök Róma közreműködé­sét kérte az iraki fegyverszállít­mányok lebonyolításához. És itt lép színre az olasz Banca Nazionale del Lavolo atlantai fi­ókja. A bankból ömlött a pénz Szaddám Huszeinhez, aki egye­bek között atomrobbanófejek hordozására is képes rakéták be­szerzésére fordította a zöldhasú bankókat. Éppenséggel volt mi­ből. Még arra is futotta, hogy korszerűsítse a Scud-rakétákat. A kölcsönökről nemcsak a CIA tudott, hanem a védelmi minisz­térium hírszerzési hivatala, illet­ve még mások is. Mikor Bush győzött, az üzlet­nek nem fellegzett be. Ellenke­zőleg. Az új elnök 1989 októbe­rében, 26-os számú nemzetbiz­tonsági utasításában elrendelte az Iraknak szánt katonai és pénz­ügyi támogatás bővítését. 1989 októbere: akkor már egy éve hallgattak a fegyverek az iraki­iráni fronton, a háborúnak vége volt már. Nem számított. James Baker külügyminiszter kivere- kedte, hogy Irak újabb egymilli- árd dolláros hitelhez jusson, hol­ott akkor már szép számmal ér­keztek a jelzések a Fehér Házba, hogy Szaddám Húszéin titkos fegyverkezési programra fordítja az összegeket. Még 1990 elején is, tehát ti­zenegy hónappal azelőtt, hogy az Egyesült Államok megindította sivatagi háborúját Irak ellen (részben azzal a céllal, hogy le­rombolják az iraki atomlétesít­ményeket), James Baker egy kö­zeli munkatársa feljegyzést írt a kereskedelmi minisztériumnak, amelyben lekicsinyelte a veszé­lyekre utaló jelzéseket, és arra hi­vatkozott, hogy a hitelekkel elő lehet mozdítani az amerikai vál­lalkozók üzleti érdekeit. Az Öböl-háború után a kong­resszusban vizsgálat indult an­nak kiderítésére, vajon nem al- kalmaztak-e törvénytelen eszkö­zöket a Bagdaddal folytatott üzelmekben. A kormányzat elő­ször az atlantai bankfiókra akar­ta kenni az egészet, aztán mást találtak ki. George Bush elnök és Brent Scrowcrofe nemzetbizton­sági főtanácsadó tudtával, a Fe­hér Ház, a CIA, a külügy- és a ke­reskedelmi minisztérium illeté­kesei 1991 áprilisában tervet dol­goztak ki a kongresszusi vizsgálat megtorpedózására, a titkos ok­mányok visszatartására és az ügy eltussolására. A Watergate után innen az elnevezés: Irakgate. A The New York Timesban megje­lent kiszivárogtatások hatására a CIA kénytelen volt elismerni — bár először tagadták —, hogy an­nak idején felhívta az igazság­ügy-minisztérium figyelmét az atlantai bank tevékenységére. Aztán gyanúk, vádak, cáfolatok, elkendőzések... és ennyi a törté­net. A többi már a jelen. Rácz Péter Sohasem volt fontosabb... ...hogy Magyar Államkötvénybe fektesse megtakarított pénzét. Többféle államkötvény van forgalomban, melyek között megtalálhatja azt, amelyik a legelőnyösebb Önnek. Mit nyújtanak a Magyar Államkötvények? Természetesen tökéletes biztonságot, ami azt jelenti, hogy az államkötvények kamataira és visszafizetésére az állam vállal garanciát. Gyorsan pénzzé tehetők, mivel aktív másodlagos piacuk van, az MNB Főpénz­tárában és megyei Igazgatóságain, valamint egyes értékpapír-forgalmazó cé­geknél adhatók és vehetők. A konkrét feltételeket a napilapok közlik, de a vá­sárlás helyszínén is megtekinthetők. f Kérje és figyelmesen olvassa el tájékoztatóinkat a forgalmazó helyeken! Ez a táblázat röviden ismerteti az államkötvények feltételeit. Értékpapír elnevezése Lejárat Kamatozás típusa A kamat mértéke lejáratig hátralévő hónapok száma Államkötvény 1994/A 1994.12.01. változó 1993.12.01-ig 18,74% 12,5 hónap Államkötvény 1994/8 1994.12.18. fix 17,5% 13 hónap Államkötvény 1995/A 1995.10.06. fixen csökkenő 1.év 21%,2.6*17%,3. év 14% 23 hónap Államkötvény 1995/B 199511.12. fixen csökkenő 1.6* 21%,2,6*17%,3.6* 14% 24 hónap Államkötvény 1995/C 199502.01. fix 17,5% 14,5 hónap Államkötvény 1995/F 1995 07.02. fix 17+1,5=18,5% 19,5 hónap Államkötvény 1995/G 199508.10. fix 19,5% 21 hónap Államkötvény 1995/H 199509.10. fix 19,5% 22 hónap Államkötvény 1994/A 1996.12.28. fix 16,5% 35,5 hónap Államkötvény 1996/B 1996.01.22. fix 17,5% 26 hónap Államkötvény 1996/C 1996.02.10. fix 17,5% 26,5 hónap Államkötvény 1996/F 1996.05 17 fix 17,5+1,5=19% 30 hónap Államkötvény 1997/C 199703.01. fixen csökkenő 1.6» 18%, 2. év T7%, 3.6*16%, 4.6* 15% 39,5 hónap Államkötvény 1998/A 1998.03.17 változó 1994.03.17-ig 18,14% 52 hónap _____________________£____vafli 3_____________________________ i vi a Cí A A 15 ■ Z T O N s A <i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents