Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09-10 / 236. szám
HÍRLAP, 1993. október 9—10., szombat—vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Pályázatok Apcon Idén is kiírták a pályázatokat Apcon az iskola- és óvodavezetői állásokra. A beérkezett munkákat több fórum megvitatta, majd ezután döntött a képviselő- testület. Ennek értelmében ebben a tanévben az iskolát Kulcsár Lászlóné, az óvodát pedig Lacz- kó Józsefné vezeti. Természetgyógyász Dmitri Skopintsev ukrán természetgyógyász tart előadást október 11-én, hétfőn 18 órától a Hatvani Művelődési Központban. Szó lesz többek között a masszázsról, a bioenergetikáról, a fantomműtétről és a pszichoterápiáról. TIT-tanfolyamok Alapfokú, középhaladó, valamint nyelvvizsgára felkészítő tanfolyam indul a hatvani TIT szervezésében angol, orosz, német, francia és olasz nyelvekből. A társaság emellett szakfordítást és tolmácsolást is vállal. Akik pedig nem a nyelvek, hanem például a könnyűgépkezelői, nehéz- gépkezelői, kazánfűtői, növényvédőszeres vagy a méregkezelői tanfolyamok iránt érdeklődik, az is jelentkezhet az Ady Endre Városi Könyvtárban és Közösségi Házban mindennap délelőtt 9-től 17 óráig. Üdülés a Tátrában Hosszú idő óta tart már a rimaszombati és a hatvani cukorgyár testvérkapcsolata. A közös szakmai rendezvények mellett időnként családos csereüdülésekre is sor kerül. Ilyenen vettek részt idén nyáron is a hatvaniak, akik közül közel negyvenen vendégeskedtek a nagysurányi üdülőben. Az utazás ideje alatt ellátogattak a Magas-Tátrába is, s viszonzásképpen az ottaniak is elutaztak Hatvanba, s a Zagyvaparti város mellett voltak a fővárosban, Egerben és a mezőkövesdi Zsóri-fürdőben is. Új piac Hatvanban Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy egy vállalkozói társaság új piacot hoz létre Hatvanban. A munkálatok be is fejeződtek, így ma délelőtt 9 órától már a vásárlók is birtokba vehetik az új létesítményt, s kulturált körülmények között vásárolhatják meg az élelmiszereket. Mit tudunk Hatvanról? A hatvani Hatvány Lajos Múzeum pályázatot hirdet helytörténeti, néprajzi, nyelvészeti, képzőművészeti, régészeti témák feldolgozására. Jelentkezhetnek — külön-külön kategóriában — diákok és felnőttek. A pályamunka terjedelme kötetlen, kitétel viszont, hogy csak ezeddig sehol sem publikál, eredeti írásokkal nevezhetnek az alkotók. A pályázatot 2 példányban, legépelve, október 30-ig kell elküldeni a múzeum címére: Hatvan, Kossuth tér 2. Az eredményhirdetés várható ideje: december 7. jr Még mindig a RÉGI ÁR ALATT! GÁZOLAJ: 59 FT/I 92 BENZIN: 74,50 FT/I Garantált minőség! Szeretettel várjuk a SAS ÚTI ÜZEMANYAGKÚTNÁL! Nyitva: H-P: 7-17, Szó: 10-14-ig Eger, Sas út 94. Új az igazgató Petőfibányán A tantestület megnyugodott Viharos előzmények után került a Petőfibányai Általános Iskola igazgatói székébe Dudás Lukácsné. Az előző tanévben új igazgatót neveztek ki, ám ezt megelőzően kemény, az iskolások életére nem a legmegnyugtatőbban ható belső harcok folytak a megüresedett székért. (Erről már írtunk lapunkban.) Az akkor beiktatott igazgatót most, az új tanév kezdetén váltotta fel Dudásné, aki a közeli Lőrinci Szakközépiskola és Szakmunkásképző aligazgatójaként pályázta meg a petőfibányai posztot. — Nem volt nehéz egy felbolygatott iskolába jönnie? — Hallottam a belső szurká- lódásokról, de úgy gondoltam, hogy mindezek ellenére nem fu- tamodok meg, benyújtom a pályázatomat. Nem bántam meg, hiszen most, egy hónap tanítás után úgy érzem, nyugalom van a tantestületben. Előttem mindenki tiszta lappal indult, függetlenül attól, hogy kinek szurkolt, kire szavazott az előző választási csatározásokban. Itt az ideje, hogy a tantestület elfeledje az ellentéteket, hiszen van gondunk elég. — Éspedig? — Nincs angol nyelvtanárunk, és a rajz, valamint a technika oktatásához is szakembereket keresünk. Augusztus végén foglaltam el a posztot, tehát nem sokat tehettem e téren, de remélem, hogy már a második félévtől lesz angoltanárunk. — A tantestületi ellentétek mennyire ártottak az iskola hírnevének? Milyennek találják a petőfibányaiak ezt az iskolát? Van-e diákelvándorlás? — A belső ellentétek egyik iskolának sem használnak. Ráadásul a kapcsolat a szülőkkel nem volt megfelelő, talán ezért is alakult ki egyesekben hibásan rossz vélemény az iskolánkról. Mi most elsőrendű célul tűztük ki a szülő-pedagógus viszony javítását. Ha sikerül — és miért ne sikerülne? —, ez eredményeink is jobbak lesznek. A diákelvándorlás? Nyilvánvaló, itt is érződik a nagyobb gimnáziumok elszippantó hatása (közel van Hatvan), de mi inkább a hasonló környékbeli iskolákba való át- iratkozást tekintjük fájónak. Két gyermeket írattak át, reméljük, jövőre ők is visszajönnek. — Petőfibánya nincs a legjobb helyzetben, valamennyi nagyobb vállalata bezárt, sok a munka- nélküli. Ez a mélypont mennyire érinti az iskolát? — Most, a tanév elején még nem érinti, mert komoly támogatást kaptunk az önkormányzattól. A tankönyvekért nem kellett fizetniük tanulóinknak, és a napközis diákok ebédjegyének egyharmadát is az önkormányzat állja. A petőfibányai hullámvölgy szerencsére még nem nagyon érződik a gyermekeken, és reméljük, hogy mire már ide is begyűrűződne, addigra a jó felé alakulnak a dolgok. — Pályázatában mit ígért még az iskolának, melyek a távlati tervei? — Be akarjuk vezetni a számítástechnika oktatását, hiszen enélkül ma már nem lehet megfelelő a diákok képzettsége ezen a szinten sem. És IX-X. osztályt is szeretnénk indítani. Az önkormányzat e téren is támogatást ígért. Reméljük, lesz hozzá ereje és pénze. Tompa Z. Mihály Frigyre lépett két hatvani egyesület Tájak, korok, műzeumok Szeptember 29-én megalakult a Hatvány Lajos Múzeum Tájak, Korok, Múzeumok Klubja. Korábban a múzeum baráti köre, s a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesülete önállóan működött, de a közös célok lehetővé tették a két szervezet egyesülését. A klub négytagú vezetőségének tagjaivá Kiss István Pétert (elnök), Demény-Dittel Lajost (titkár), Pádár Sándort (titkárhelyettes) és Tóth ' János nét (pénztáros) választották. A november 20-ára tervezett országos értekezlet hatvani küldötte Holnapy Kálmán lesz. A választást követően az új tisztségviselők felvázolták a közeli hónapok programtervezetét. Eszerint a klubtagok Szinyei András polgármester vezetésével megtekintik majd Gombospuszta nevezetességeit, valamint dr. Barcza Béla evangélikus lelkész előadásában Hatvan új utcaneveinek névadóiról hallhatnak. A programsorozat keretében Pádár Sándor Erdély egyik legszebb és néprajzilag is legérdekesebb tájegységéről, Kalota- szegről vetít képeket. A klub tervei között szerepel egy felvidéki autóbuszos kirándulás is, melynek részleteiről a későbbiekben szerezhetnek információkat az érdeklődők. Lehetőség nyílik arra is, hogy a klubtagok megismerkedjenek a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményével. A programismertetésen túl a találkozón értékelték a barokk napok eseményeit, s kiemelték dr. Pálos Frigyes, Robotkay La- josné, Demény-Dittel Lajos és Pádár Sándor odaadó munkáját. Szinyei András polgármester az új klub profiljához kapcsolódó önkormányzati elképzeléseket vázolta, Horváth László múzeumigazgató pedig kiállítási terveikről beszélt, s felhívta a hallgatóság figyelmét a hamarosan megjelenő Szemelvények Hatvan történetéből című kiadványra. A mű összeállítása Demény-Dittel Lajos és Kovács Gábor szerzőpáros nevéhez fűződik, s a Heves Megyei Múzeumi Szervezet, valamint a város ön- kormányzatának támogatásával láthat napvilágot. Emlékszel még...? Ügy negyedszázaddal ezelőtt ti, mezítlábas vas- útsori kis ördögök — ügyesen szökdösve a langyos esővíztől gőzölgő pocsolyák között —, sebesen szaladtatok a megrakott vagonok mellett... „Bácsi, tessék adni répát!”, kiabáltátok a huszárbajuszú vasutasnak, akiről nem tudtátok, hogy kocsirendezőnek nevezik, csak annyit láttatok, hogy piros zászlaja van, mint a fociban a partjelzőnek. Ha jókedvében találtátok, megszánt benneteket egy termetes cukorrépával, amelyen összeverekedtetek öten-ha- tan is, ám a győztes nem tudott mit kezdeni vele. Emlékszel még? A tolató mozdonyt „kacsá”- nak hívták, és hosszú kéménye volt, meg örökké piszkos arcú vezetője. Ha feltűntek a roskadásig rakott szerelvények, az bizony már visszavonhatatlanul a nyár végét jelentette, meg az iskolát, meg az egyre rövidülő nappalokat. Én bizony már csak az elbeszélésekből tudhatom, hogy ötvenhatban forradalmat hozott az ősz. Rossz volt akkoriban a répatermés, de a kampány — döcögve bár — mégis elindult. Aztán a forró pillanatokban megrekedt, majd újra folytatódott. A történelemkönyvek regélnek a világháborúkról is. Jöhetett német, orosz, akármi, a Gyár, a mi gyárunk nem hagyta magát. Dolgozott, ha bírta erővel. És bírta, mert bírnia kellett, mert a munkásainak ez volt az élete. Iparosai ezzel feküdtek, ezzel keltek, mindennapjaik elemi részévé vált, semmihez nem hasonlítható érzéssel ajándékozva meg őket: a valahová tartozás érzésével. Itt éltek, itt dolgoztak együtt főnökök és mesterek, iparosok és ta- noncaik — és büszkén szállt nemzedékről nemzedékre a talán igaz sem volt legenda: a pápa asztalára is selypi cukor kerül. S vajon arra emlékszel-e még, amikor nyolcadikban Fertődre kirándult az osztály? Balaton környéki kislányoknak csaptuk a szelet, és ők természetesen megkérdezték, hogy honnan érkeztünk. Azt feleltük: Selypről. „Ott van a cukorgyár!”, vágták rá egyszerre, mert talán éppen a minap vették földrajzból. Úgy éreztük, nagyot nőttünk a szemükben, még trapéznadrágunk félméteres szára sem aratott akkora sikert, mint az a tény, hogy a hazai cukor- gyártás fellegvárából jöttünk. Pedig a hetvenes évek első fele nemcsak a trapéznadrág meg a bunkóorrú cipők jegyében telt el. Magával hozta a gyár egyesülését is Hatvannal... Bizony, morogtak az öreg selypi rókák, de nem volt mit tenni, az élet ment tovább. Hogy tavaly milyen jó üzemünk volt, arra már biztosan emlékszel, velem együtt voltál büszke rá. Persze hogy örült az a még itt maradt pár száz dolgozó is, hiszen a minőséggel sikerült utolérni Európát. „A legjobbkor!”, mondogatták, mert a jövő záloga lehetett a kitűnő eredmény. És ez a jövő bizakodással töltötte el őket. Most csendesek a behemót gépek, s a vagonok sem csapódnak egymásba. A tárolók üresen állnak, és aki itt maradt, az sem találja igazán a helyét. Bánja a fene, mondhatnád, ha biztos lehetnél abban, hogy százhárom év múlva marad ki ismét egy kampány. Úgy, ahogy az idén. Tari Ottó Selypen még a cukorgyár! őzike is szonoi 'ótó: Gáli h/>. Dr. Csaba Ágnes főorvos vizsgálja a beteget A szemészeti műtőben A hatvani Albert Schweitzer Kórházban a napokban adták át az idei Pro Vita Emlékplaketteket. Az együk kitüntetett, dr. Egres Jenő osztályán, a szemészeten a szakmában országszerte elismert, kiemelkedő munka folyik. A műtéti beavatkozáshoz biztos kezek és kitűnő asszisztencia kell (Fotó: Gál Gábor) Mások biztonságáért Kockára tett életek Válófélben lévő feleségek — nemegyszer férjek —, cégvezetőkés menedzserek testi épségét, üzemek, gyártelepek biztonságát óvja a hatvani Black Cobra Kft. A társaság vezetőjét, Orjovics Adorjánt lakótelepi otthonában kerestem meg. Szerencsémre az ajtónyitás pillanatában legközelebbi „munkatársai” — egy skótjuhász és egy németjuhász kutya — az erkélyen sütkéreztek. Ezek a termetes jószágok ugyanis korántsem olyan szívélyesek, mint gazdájuk, s ha parancsba kapják, még a mozgó célpontot (értsd: biciklin száguldó csibészt) is egykettőre a földre teremtik. Kell is, hogy ilyenek legyenek, hiszen milliós értékeket, embereket vigyáznak. Legalább olyan profik a szakmában, mint kenyéradójuk, Orjovics úr. A középkorú férfi volt már fegyőr, diszkóban portás (és kidobó), s otthonos az önvédelmi sportokban is. Mint mondja, míg kutyái vannak, s biztos keze, addig nincs mitől félnie. „Legénységét” (amelyben hamarosan nők is lesznek) úgy válogatta ösz- sze, hogy a kapott feladatot biztonsággal el tudják látni. Erre a posztra c‘ ak az jelentkezhet, aki megbízható — akit szunyókálá- son ér a főnök: repül —, vállalja a 24-48 órában bontott munkaidőt, ő, ző-védő munkára kiképzett kutyája és gázpisztolya van. (Éles fegyvert a társaság alkalmazottai n ználhati Orjovics űr elmondta, sol w . . i ctséges igényekkel .,k elő a megbízók. Még- .ell váll aim i I a feladató.. A cég címerállata Helga, a skót- juhász veszítsék el a megrendelést. Életük minden perce kockára van téve. (Őérte felesége és nyolcéves kislánya aggódik, bár már hozzászoktak, hogy mindig veszélyes munkaköröket lát el.) A pénz pedig nagyon kevés. Mire kifizetik az adókat, alig valami marad. Találkozásunkkor épp a hatvani konzervgyárral kezdtek tárgyalásokat. Elszaporodtak a lopások, s műszak végeztével motozni kell majd a dolgozókat. „Csak három paradicsomkon- zervet dugjon mindenki a bugyijába, s rövidesen bezárhat a cég”, véli Orjovics Adóiján, s még hozzáteszi: — Lehet, hogy más társaságok jobban végzik az őrző-védő munkái mint mi, de nem hiszem, hogy becsületesebben. < négvessy)
