Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-08 / 235. szám
Eger, Brassói u. 8. (Vasvill Depó felé) Tel/Fax: (36) 320-095 H-P 8-16 óráig H ÍRLAP, 1993. október 8., péntek HORIZONT 7. M A fáraó átka... Amint az ismeretes, 70 éve, 1923-ban halt meg Kairóban Lord Carnarvon, Tutankhamon fáraó sírjának felfedezője. Vérmérgezést kapott, miután borotválkozás közben felsebzett az ál- lán egy szúnyogcsípést. A lord halálának órájában furcsa dolgok történtek... Kairóban például kialudtak a lámpák, ám erre a jelenségre az elektromos művek semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Carnarvon angliai vidéki kastélyában a főnemes kedvenc kutyája fel- üvöltött, és élettelenül esett ösz- sze. Carnarvon 20 éven át finanszírozta Howard Carter régész egyiptomi ásatásait. Két évtizedes eredménytelen kutatás után sikerült az, amit a londoni újságok úgy jelentettek be, mint „minden idők legnagyobb régészeti felfedezését”. A lord halála után azonnal híresztelések terjedtek el, hogy Tutankhamon a túlvilágról visszavágott, s bosszút állt a sírrablók mecénásán... Néhány lap azt jelentette, hogy a sir bejáratánál találtak egy agyagtáblácskát, amelyen a következő hieroglifa-szöveg állt: „A halál megérint szárnyaival mindenkit, aki megzavarja nyugalmamat!” Carter természetesen eltüntette a táblácskát — fűzték hozzá a híradások —, hogy ne keltsen felesleges pánikot egyiptomi munkatársai körében. így keletkezett 70 évvel ezelőtt a legenda a fáraó átkáról, s 15 éven át tartotta magát, főleg az angolszász világban. Még Conan Doyle, Sherlock Holmes kitalálója is kijelentette: elképzelhető ilyen átok... A legendát egy sor figyelemre méltó véletlen aztán az elkövetkező időszak során is életben tartotta, ugyanis a fáraó „áldozatainak” listája mind hosszabb lett... Hat hónappal Carnarvon halála után öngyilkos lett a lord féltestvére, nem sokkal ezután meghalt a nővér, aki Camarvont utolsó órájában ápolta. Archibald Douglas Reed, aki a fáraó múmiáját megvizsgálta, Angliába történt visszatérése után hirtelen elhunyt. 1926-ban Georges Benedite, a Louvre múzeum főkonzervátora Felső- Egyiptomban szerzett tüdőgyulladásban halt meg. Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan múzeum munkatársa, aki segített Tutankhamon sírboltját áttörni, ugyanabban a szállodában lelte halálát, ahol Carnarvon is. Lady Almina, Carnarvon özvegye, ugyanúgy, mint félje, rovarcsípés következtében vesztette életét. A ’30-as évek elején az újságok már 22 furcsa halálesetről adtak hírt. Régészek és más tudósok megpróbálták a fáraó átkát, mint badarságot leleplezni... Carter rámutatott, hogy az egyiptomi halotti kultusz egyáltalán nem ismeri a síron túli átkot. Lady Carnarvon közölte, hogy férje egy autóbaleset óta súlyos beteg volt. A sírkamrában nem találtak semmiféle életképes mikrobát vagy gombát. 1962-ben egy egyiptomi tudós azt hitte, hogy egy múmiában életveszélyes vírust talált. Kiderült, hogy influenzavírusról van szó, amelyet egy múzeumi alkalmazott hurcolt be. A legenda csak akkor kezdett elhalványulni, amikor Howard Carter, az egyiptomi sírfeltárás vezetője 1939-ben, 16 évvel Carnarvon után, természetes halállal hunyt el. Ez lett a döntő bizonyítéka, hogy az átokról szóló legenda nagyszerű beszédtéma, de mégiscsak mese volt — állapítja meg visszaemlékezésében a DPA német hírügynökség munkatár(MTI a mozgássérültekért Az utahi egyetemen dr. Stephen C. Jacobsen professzor kísérleteinek eredményeit robotokon próbálja ki, ez ugyanis nagyban elősegíti, hogy a mozgássérültek számára készült protéziseket a legmagasabb szinten állíthassák elő. Képünkön a professzor az egyik robotjával, amelyen például a NASA asztronauta-ruháit próbálták ki... Vajon a McDonald’s győz Franciaországban ? Véget vet vajon a gyorsétkezés a legendás francia konyha uralmának? A hamburger-éttermek szaporodása arra készteti a vendéglátási szakembereket, hogy átgondolják országuk gasztronómiai jövőjét. Kezdik belátni, hogy alkalmazkodniok kell az új szokásokhoz, és le kell szállítaniuk áraikat. Ez volt a végkövetkeztetése annak a vitának, amelyet Nizzában rendeztek meg szakácsok, étterem-tulajdonosok és a turizmus irányítóinak részvételével — jelentette a Reuter brit hírügynökség. — Nem nyugodhatunk babérjainkon — mondta Jean-Paul Bucher, a népszerű Flo étteremlánc igazgatója. — Franciaországban van néhány mester, aki a tökéletesség jelképe. Mások istennek képzelik ugyan magukat, és sikertelenül próbálják utánozni a mestereket. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy zsenik vagyunk. Üzletemberekké kell válnunk. Ha nem, akkor a francia gasztronómia néhány milliomos gyűjteményének ritkaságává válik. A hagyományos francia gasztronómia létfontosságú az ország vendéglátóipara számára. A nizzai konferencián részt vett szakemberek 73 százaléka jelentette ki, hogy az étkezés fontos szerepet játszik Franciaország nemzetközi tekintélyének fenntartásában. Az étkezés volt a fő tényezője annak, hogy a múlt évben 56 millió turista töltötte szabadságát Franciaországban. Mindazonáltal a konferencia résztvevői beismerték, hogy a francia éttermekben az ételek és az italok pazarló bősége nem feledteti, hogy gyakran túl drágák, s a kiszolgálás túl lassú és barátságtalan. Ezért növekvő versenyt támasztanak nekik az amerikai stílusú hamburger-éttermek, amelyek gyors kiszolgálást nyújtanak olyan légkörben, amely főleg a fiatalok számára vonzó. A McDonald’s-nek már ma 235 étterme van Franciaországban, és 1993-ban további 50-et kíván nyitni. A gyorsétkezés népszerűsége és a fagyasztott ételek növekvő kelendősége gondot okoz magas kormánykörökben is, ahol féltik a gyermekek ízlésének elkorcsu- lását. Ezért Jacques Lang oktatási és kulturális miniszter nemrég „kóstolási hadműveletet” szervezett az iskolákban. Ismert szakácsművészeket hívott meg, hogy segítsék a tanulókat a tősgyökeres francia ételek felismerésében és megkedvelésében. — Az ízlés oktatása azonban mit sem ér, ha a pincérek dölyfösek, mogorvák és lassúak. A gyorsaság és a tisztaság az idők üzenete — mondta Bucher. — Ez a McDonald’s éttermek sikerének titka. Sokat tanulhatunk tőlük. Üjra Marilynről... Marilyn Monroe halálát baleset okozta — állapítja meg az amerikai filmcsillagról megjelent legújabb életrajz írója, Donald Spoto, aki egyben azt is cáfolja, hogy a szőke szexszimbólumnak viszonya lett volna Robert Kennedy akkori igazságügy-miniszterrel. A közelmúltban megjelent 700 oldalas könyv (Marilyn Monroe: The biography — Marilyn Monroe: Az életrajz) részleteket tartalmaz eddig hozzá nem férhető naplókból, és költeményeket, leveleket ismertet. Spoto, aki írt már életrajzot Alfred Hitchcockról és Tennessee Williamsról is, határozottan kijelenti, hogy 1962-ben az akkor 36 éves színésznőt sem meg nem gyilkolták, sem öngyilkosságot nem követett el, amint azt eddig feltételezték. Ezzel szemben nyilvánvalóan szerencsétlen baleset áldozata lett. Marilyn Monroe házvezetőnője — így az életrajzíró — gyógyszerek keverékét készítette elő neki, amelyet egy pszichiáter altatónak rendelt. Végzetes keverékről volt azonban szó, amely végül is a színésznő halálát okozta. Erről tanúskodnak a halálesettel kapcsolatos jelentések és vizsgálati eredmények. „Egyszerűen nem létezik bizonyíték valamilyen más elméletre” — nyilatkozta Spoto egy interjúban, mintegy kiegészítve könyvének állításait. Spoto elutasítja azokat a feltevéseket, amelyek szerint Marilyn Monroe-nak viszonya lett volna John F. Kennedy elnökkel és annak öccsével, Robert Kennedyvel. Azt úja, hogy beavatott személyektől szerzett értesülései szerint Marilyn egy alkalommal együtt aludt John Kennedyvel. A Robert Kennedyvel folytatott viszonyról szóló híresztelések azonban „alaptalanok és alávalóak”, egész egyszerűen a fantázia szülöttei. Marilyn nagy szerelme — biztosítja olvasóit Spoto — elvált férje, Joe Dimaggio volt. Különben is azt tervezték az egykori baseball-csil- laggal, hogy újból összeházasodnak, mégpedig 1962. augusztus 8-án. Három nappal előtte azonban a halál elragadta a színésznőt. Magyar bárhölgyek kerestetnek Öles hirdetések jelentek meg a közelmúltban a magyar sajtóban arról, hogy hölgyek, pontosabban „barna vagy szőke hajú, 19 éves pályázók” kerestetnek, hogy betöltsék egy, a „magyar ügyért” már sokat tett, ám váratlan nehézségek miatt Japánból hazatérésre kényszerült lány helyét. Élni lehet a gyanúperrel, hogy az ismeretlen vállalkozó célja nem az, hogy megtudja mint olvasható —, mennyire könnyen képes egy magyar lány elsajátítani ajapán nyelvet, vagy hogy meggyőződjék róla, menynyire közeli a két nép közötti rokonság. Valószműbb az, hogy a hirdető bárhölgyeket keres. Ha így van, nem ártott volna pontosan megjelölni, hogy a teaházak mai intézményeibe, a ja- pános bárokba keresnek-e hos- tesseket, avagy a soapland intézményeibe — a vörös lámpás házakba — prostituáltakat, a kettő ugyanis többé-kevésbé elkülönül a szigetországban. „Verje ki a fejéből, hogy nekem szexuális szolgáltatásokat kellene nyújtanom” — vág a dolog kellős köze{ >ébe egy kétéves japán tapaszta- atokkal rendelkező honleány, aki hosszas kérdezősködés után ismeri el, hogy kötéltáncos ügyességre van szükség ahhoz, hogy a bárhölgyek el tudják kerülni a szexuális kiszolgáltatottságot. „Ha nem jönnek hozzám esetenként a vendégek, előbb- utóbb a mamaszán egy biccentéssel tudomásomra hozza, hogy az illető úrnak tetszem, és legyek jóba vele” — mondja. A mamaszánok, ajapán bárok férfitulaidonosai amúgy nem zaklatják a lányokat, feltéve, hogy a klubok üzleti forgalma eléri a tervezettet. Csakhogy a dekonjunktúra elérte Japánt is, és ez megtizedelte a beterő vendégek szamát. A bárokba járó japánok cégük számlájára szórakoznak esténként, és beszélgetnek rendszerint pajzán témákról az asztalukhoz kötelezően odatelepedő lányokkal, adják nekik cégük költségére a mesés összegű borravalókat. Ehhez persze, ma már nem elég, ha valaki tökéletesen búja a nyelvet, ha kellő vonzerővel és kommunikatív képességgel rendelkezik. Ajapán vállalatok megnyirbálták a reprezentációs kiadásokat, és emiatt sorra csuknak be a bárok, illetve, ami a mi szempontunkból érdekes, a modem „teaházak” olcsóbban alkalmazható hölgyek után néznek. A Sukan Jomiuri című hetilap írt arról, hogy eltűntek a Ginza vagy az Akaszaka báljaiban a korábbi mesés fizetések. — Havi 1 millió yent — 600 ezer forintot — is megkerestem, azon felül, hogy egy-egy vendég 100 ezer yen — 60 ezer forint — borravalót is adott — mondja Rika, egy 27 éves hostess, aki még abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kellett elhagynia a legelőkelőbb negyedben, a Ginzan lévő intézményét. Rika, aki — társaihoz hasonlóan — a japán vendégek dolgát megkönnyítendő „munkanevet” visel, elpanaszol- ja, hogy számos társa távozott, és újabban 1800 forintos órabérért kénytelen dolgozni. Persze, még ez a fizetség is vonzó lehet, főként, ha a lányok ki tudják alkudni azt, ami régebben megszokott juttatásnak számított, vagyis, hogy a bár átvállalja a rezsi egy részét is, a betanítási költségeket, a nyelviskola diját és a szállás költségeit. Az említett hetilap ír arról, hogy ma már nem alkalmaznak a bárok ilyen költséges hostesseket, újabban „a tömegigények kielégítésére állnak át”. A „tömegigény” a kiszolgáltatottság, a megaláztatás veszélyével jár, mint ahogyan arról számos thaiföldi és Fülöp-szigeteki lány szerzett Japánban tapasztalatot. Időről időre olvasható ajapán újságokban, hogy milyen veszélyes mentőakcióval sikerült csak kiszabadítani a bárok — illetve gyakorta az alvilág — alkalmazásában álló lányokat, akiknek ugyan megadják a keresetet, de az elmegy a lakbérre, a helyi utazásra, meg a Japánba kiutazás és a hazautazás később levonandó költségeire. Ezért kellett kimenekíteni a „japán nyelvtanulás” meséjével ide csábított lányokat, akiket még a teljes jogbizonytalanság is vegletes helyzetekbe taszít. A külügyminisztériumban is megerősítik, hogy Japánban csak szakképzett emberek kapnak átmeneti munkavállalási engedélyt, így énekesnek, táncosnak, artistának álcázva kerülhettek csak be Magyarországról lányok a szigetországba. Ha ambiciózusak, széles látókörűek, fantasztikus nyelvtehetséggel megáldottak, nem utolsósorban pedig elég szerencsések ahhoz, hogy elkerüljék japán társnőik feljelentgetéseit, vagy a kiutasítást a vízum lejártakor, akkor talán átvészelik a próbatételt, ha nem... — ezt talán jobb nem részletezni. Eddig a tokiói magyar követségnek nem kellett magyar lányok miatt semmilyen mentőakcióban részt vennie. Médiaháború angol módra Angol módra, bizottsági döntéssel ért véget a brit médiaháború egyik közelmúltbeli csatája. A brit közszolgálati tévé és rádió, a BBC kormányzótanácsa ugyanis úgy döntött, hogy nem kell leváltani sem a BBC adócsaló vezér- igazgatóját, John Birt-öt, sem a stiklit jóváhagyó elnökét, Mar- maduke Hussey-t. A döntést bennfentesek a konzervatív kormány győzelmeként értékelik, a cég konzervatív ihletésű reformjával szembeszegülő BBC-gárda fölött. John Birt-öt 1987-ben nevezték ki a BBC vezérigazgató-helyettesévé, aztán pedig ő lett a vezérigazgató. A vezérigazgató gyakorlatilag a BBC felelős szerkesztő menedzsere. Birtről nemrég kiszivárogtatták, hogy mindvégig külsősként látta el feladatait a BBC-nél, és nem fizetést, hanem megbízási dijat kapott szolgálataiért, amelyet a BBC a Birt és felesége által kizárólag e célra alakított korlátolt felelősségű társaságnak (Ltd.) fizetett. Ezzel a módszerrel Birt jelentős adómegtakarításra tett szert, ami forma szerint nem törvényellenes, de egy magas köztisztviselőtől mégiscsak furcsa. Birt ezért aztán kénytelen volt elszegődni a BBC-hez... Már akkor megindult a kampány leváltatásáért. Miután ellenfelei ezt az első fordulót elveszítették, kampány kezdődött a BBC elnöke, Marmaduke Hussey kipiszkálására, azon a címen, hogy ő hagyta jóvá Birt különös díjazását. A BBC közszolgálati funkciója feletti őrködésre hivatott elnök azonban ugyancsak sérthetetlennek bizonyult. Régi motoros ő: előkelő oxfordi egyetemen végzett, háborús hős volt, a hetvenes évek végén a Times-la- poknak elnökösködött, és a szakszervezetek letörésével tüntette ki magát, felesége II. Erzsébet királynő udvarhölgye, és az uralkodó mellesleg már jó néhány alkalommal vacsorázott a Hussey-ék otthonában. A vita ugyan Birt adójáról szólt, de közben mindenki másra gondolt. Arra, hogy a pártatlan hírközlés nem hivatalos világbajnokának és mércéjének számító BBC egyáltalán nem pártatlan, és ez ellen a brit kormány mind nagyobb sikerrel küzd. A BBC néha még mindig feltűnően kormányellenes, de már csak árnyéka a nyolcvanas évek közepéig tartó régi önmagának. Az 1986 óta elnökösködő 69 éves Hussey és az 1987 óta szolgáló 48 éves Birt idején kezdett reformok lényege a BBC kritikusai szerint az volt, hogy az újságírói szabadságra ránehezedtek a fölös számban alkalmazott, mindenre odafigyelő, óvatos producerek, akik — egy bíráló félig tréfás megjegyzése szerint — nemcsak a riporterek kérdéseit írják elő, hanem az elfogadható válaszokat is. A BBC tavaly kidolgozott új programja szerint többet kell törődni a nők, az etnikai csoportok, a mozgássérültek és a nem keresztény hallgatók-nézők érdekeivel... A szerkesztőket aszerint kell megítélni, hogy mennyire tesznek eleget az egyenlő esélyadás kötelezettségének. A sok helyesen hangzó közszolgálati elv és intézkedés végeredménye azonban az, hogy a BBC hovatovább sutba dobta másik patinás védjegyét, a kockázatvállaló és bravúros tájékoztatási stílust, és műsorai megdöbbentően unalmassá váltak — ez kiderül a közönségvisszhang kutatásából. A belső ellenállásra a vezér- igazgatóság válasza: senki sem építhet magánbirodalmat a köz- szolgálati adónál. A belső ellenállást az is táplálja, hogy a politikai reformot szervezeti-pénzügyi reform kíséri... Miközben új és új embereket alkalmaznak a politikai korrektség megvalósítására, napirenden vannak az elbocsátások alacsonyabb szinteken. A forgatásokra a stábokat mindinkább külső cégektől bérli a BBC, mert úgy olcsóbb. Az említett kormányzótanácsi ülés előtt elvégzett titkos belső közvélemény-kutatás szerint a cég alkalmazottainak több mint 90 százaléka örült volna a vezér- igazgató és az elnök elbocsátásának. A BBC közszolgálati jellegét és függetlenségét megvalósító kormányzótanácsot a királynő nevezi ki, a kormány kötelező erejű ajánlására. Hussey-n kívül a tanácsnak még 11 tagja van, közülük négyen volt kormánytisztviselők, de csak egy volt munkáspárti. További tagok: egy tudós, egy egyetemi rektor, egy álnéven könyveket író bárónő, egy szak- szervezeti elnök, egy üzletember (a Marks and Spencer áruházlánc vezére), egy karmester és egy faji megkülönböztetés ellen küzdő társadalmi munkás. Bármi volt is a véleményük Birt jövedelemadójáról, döntésükkel a kormánypárti reform útját egyengették a BBC-nél.
