Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-08 / 235. szám

HÍRLAP, 1993. október 8„ péntek HEVES ÉS KÖRZETE 5. Idősek világnapja Október tizedikén, vasárnap délután kettő órakor az idősek világnapja alkalmából egy össze­jövetelt rendeznek Tiszanánán, a helyi könyvtárban működő nyugdijasklubban. A magas, mintegy nyolcvan főt számláló klub tagjai egy köszöntőt, és ver­seket hallgatnak meg általános iskolás diákok előadásában. Tiszanána: népszerű a tornacsarnok Tiszanánán igen népszerű a nemrégiben átadott tornacsar­nok. Az általános iskolás tanulók mellett a helyi labdarúgócsapat tagjai is szívesen keresik fel az új létesítményt, ugyanis itt edze­nek. A csarnokban konditerem is helyet kapott, amit ugyancsak nagy előszeretettel használnak. Asztalitenisz-mérkőzések is sű­rűn szerepelnek a programban, s a tervek szerint rövidesen tenisz­pályát alakítanak ki a csarnok­ban. Este 10 óráig szinte minden órát kihasználnak a sportolni vá­gyó nánaiak. Tánciskola Tánciskola kezdte meg mun­káját nemrégiben a hevesi Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház­ban. Minden héten szombaton délelőtt 8 órától déli 12 óráig klasszikus, valamint modern táncokat tanulhatnak a gyere­kek. A kurzus egészen novembe­rig tart, decemberben pedig vizs­gán adhatnak számot tudásukról a hevesi nebulók. Mesterük egyébként Szabó János hatvani tánctanár. Nagyalföldért Alapítvány Tiszántúli megyék összefogása Hevesen ülésezett legutóbb a Nagyalföldért Alapítvány kura­tóriuma, amely három éve jött létre hét megye — Szolnok, Bé­kés, Csongrád, Szabolcs, Heves, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar — részvételével. Ezen dr. Hegedűs György he­lyi polgármester arról beszélt, hogy bizony nagy problémáik vannak, tudniillik a válsághely­zetben lévő környék súlyos mun­kanélküliséggel küzd. Dr. Matolcsi Lajos, a kurató­rium soros elnöke — aki egyéb­ként hajdú-bihari — arról be­szélt, hogy mostani összejövete­lükön a kuratórium dijakat, vala­mint ösztöndíjakat utalt az arra érdemeseknek. A kuratórium egyébként abból a pénzből gaz­dálkodik, amelyet a megyék fi­zetnek be a közös kasszába; évente 500 ezer forint a kvóta. Célként tűzték ki, hogy tíz Al­föld érdekében kifejtett munkát anyagilag is támogatják, nem­csak magánszemélyeknek vagy településeknek, hanem kistérsé­geknek is folyósítanak kisebb- nagyobb összegeket. A hevesi ülésen is döntöttek három díjról, amelyet a decemberben megren­dezendő békéscsabai Nagyalföld Tudományos Ülésen nyújtanak át ünnepélyes keretek között. A mostani megbeszélésen egyéb­ként szóba került az 1996-os ex­po témája is, azaz annak kérdése, hogy az alföldi megyék mikép­pen tudnának együttműködni a világkiállítás rendezésében. (h) Díjazzák a legaktívabb iskolát „Fut a Heves” Október 10-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor kezdődik az im­már hagyományos „Fut a Heves” nevet viselő verseny őszi futama. Az útvonal a következő: Vérta­nú út — Kun Béla út — Apponyi út — Sallai út — Gyöngyösi út — Április 4. utca, a táv pedig pon­tosan 4 és fél kilométer. A Heves Városi Polgármesteri Hivatal, valamint a Heves Me­gyei Testnevelési és Sporthivatal által szervezett eseményre a sportolni szerető gyermekeket, fiatalokat és örökifjakat várják. A mezőnyt egyébként a városi sporttelepről indítják, nevezni pedig a helyszínen lehet reggel 9 órától. A résztvevők között értékes jutalmakat sorsolnak ki, s jó tud­ni azt is, hogy az az általános is­kola, amelyik létszámához viszo­nyítva a legtöbb versenyzőt moz­gósítja, mintegy háromezer fo­rintosjutalommal a zsebében tá­vozhat. Kömlői betörőcsapat Komlón rövid időn belül két­szer törtek be (ugyanabba) az iparcikkboltba, majd egy ugyan­csak helyi butikot kerestek fel a hívatlan látogatók. A rendőrség emberei felderí­tették a tetteseket, kiderült, hogy a négy fiatalemberből álló köm­lői csapat nem ismeretlen szá­mukra. A tettesek beismerték cselekedetüket, de megvannak azok a zsákmányolt holmik is, amelyeket az üzletekből tulajdo­nítottak el a betörők. Ezek kö­zött voltak ruhák, volt magneto­fon, rádió is. A megkerült értékeknek így is mintegy harmadrésze került elő. A városi szakkör vezetője A rockrajongó rajztanár Heves városában élénk a kép­zőművészeti élet: tavaly létrejött a helyi alkotókor, e hónaptól be­indul a városi rajz szakkör a mű­velődési házban, és akkor még nem is beszéltünk Kő Pálról, s a nyaranta megrendezett alkotótá­borokról. Ennek a képzőművé­szeti életnek egyik képviselője Szabari Zoltán, a 3-as számú al­talános iskola rajztanára, az al­kotókor tagja, aki a most induló városi szakkör vezetője is egy­ben. A jászapáti születésű fia­talember 1987-ben végzett a sze­f edi Juhász Gyula Tanárképző őiskola rajz-földrajz szakán, és — házassága révén — három év­vel ezelőtt került Hevesre. — Nagyon sokat nézegettem gyerekkoromban a térképeket, a színes ábrákat, nagyon tetszet­tek, és próbáltam okét lerajzolni — mondja. — Ezután jöttek a ko­molyabb dolgok, magyar festők műveit, főleg Munkácsot másol­tam, és ez szenvedéllyé vált. Je­lentkeztem a földmérési szakkö­zépiskolába, de egy évvel később átjelentkeztem a képzőművésze­tibe, amit aztán textil szakon vé­geztem el. S amikor az ember egy ilyen iskolát elvégez, akkor mar birtokában van egy olyan szak­mai tudásnak, amivel elég bátran jelentkezhet tanárképző főisko­lára... — És a képzőművészeti?... — Megpróbáltam a festő sza­kot, de oda több éven át kellett volna jelentkezgetni. Minden szempontból biztosabbnak tűnt a tanárképző, aztán később kide­rült, hogy van bennem tanítói vé­na is... Áhogy csak tudom, pró­bálom a képzőművészet szerete- tét a gyerekekben elmélyíteni, kiszélesíteni. Ezért is vállaltam el az iskolai mellett a városi szakkör vezetését, ahová össze kell gyűj­teni a tehetséges gyerekeket, a többi iskolában dolgozó kollé­gák segítségével. A szakkör ve­zetését sem egyedül képzeltem el, meg kellene osztani például Szőke Emillel, a művelődési központ igazgatójával, aki szin­tén tagja a Hevesi A Ikotókörnek, hiszen — és ezt kevesen tudják róla — tehetséges fafaragó. Vagy Lassú Imrével,a körvezetőjével, aki egészen kiváló keramikus, s aki a műhelyében hasznos fog­lalkozásokat tarthatna, de a Gyermekház is segítségünkre le­het, hiszen ott is működik rajz Az 5/a osztály a „Természeti formák síkdekorácios ábrázolása cí­mű leckével ismerkedik (Fotó: Gál Gábor) szakkör. Szóval, összefogva nagy dolgokat csinálhatunk, együtt a hevesi ifjúsággal... — Van-e olyan művészeti kor­szak, irányzat vagy stílus, amely­re — teljesen szubjektív okokból — nagyobb hangsúlyt fektet az óráin? — Ha a tananyag szerint hala­dok, az nekem bőven elég. Álta­lános iskolában az irányzatok­kal, stílusokkal csínján kell bán­ni, mert jó, ha a diák eléri, hogy elemezni tud egy műalkotást. Vagy ha megérti, nogy egy elvo­natkoztatott, nonfiguratív mű is ér annyit, mint mondjuk egy re­neszánsz kép. Még fajsúlyozni is, hogy a tanár bácsinak ez meg az a kedvence, arra egyszerűen nincs idő. Szakkörön van. Ahol aztán tűzzománcozunk, gyöngyöt fű­zünk, batikolunk, vagy éppen kerámiákat készítünk. — Mennyiben kreatív, s meny­nyiben reproduktív a maga eseté­ben a rajz tanítása? — Minden órán kell egy ötlet, hogy a gyerekből a tanár kifa­csarhasson valami élményszerűt. Nagy előnye a tantárgynak, hogy a többivel szemben ez a legszem- léltethetőbb. A kreativitásnak ott van szerepe, hogy ahány gye­rek, annyiféle feladatmegoldás. A gyerekek csodálatos dolgokra képesek a tanítási órán, s amikor ki is állítjuk a munkáikat, akkor azok így kész műalkotások. Eb­ben az iskolában is, mint mind­egyikben, vannak igen tehetsé­ges gyerekek, minden osztályban egy-Kettő, akikre könnyű rátalál­ni­— Örökre felhagyott az önálló alkotói élet gondolatával? — Sokat gondolkodom rajta, hogy mi lett volna, ha felvesznek a képzőművészeti főiskolára. Akkoriban a környezetemhez való viszonyulásom teljes egé­szében lefordítható volt a képző­művészet nyelvére. Ez azt jelen­ti, hogy kepekben gondolkod­tam, hogy vizuálisan láttam meg a problémákat. Most hobbiszin­ten foglalkozom a művészettel. Főleg akvarell- és pasztellképe­ket készítek, mert ezek gyors technikák, s nem kell hozzájuk egy műhely, mint például az olaj­hoz. Ha módom van rá, akkor ki­állításokra is küldök ezekből. De a teljes befelé fordulás, a meg­szállottsággal párosuló önálló al­kotói munka egyre távolabb ke­rül tőlem. Van azonban egy terü­lete a művészetnek, amit szinte megszállottsággal szeretek, ez pedig a hatvanas-hetvenes évek progresszív rockzenéje. Ezt csak azért mondom, mert kapcsoló­dik a tanításhoz is, mert ez az, ami a mindennapjaimat megha­tározza. Ennek a zenének a kóny- nyedsége, vidámsága, lázasága nélkül szinte létezni sem tudnék. Bemegyek az órára, és ez a zene valahol belül, tudat alatt meg­szólal bennem. Szemtol szembe Orczy Lőrinccel Tamaörs önkormányzata és az Orczy Lőrinc-emlékbizottság szeptember 18-án — megemlé­kezve a település hajdani költő- földesuráról — Orczy-napot rendezett. Ennek keretében hangzott el több, a báró életét, irodalmi munkásságát elemző előadás, majd felavatták az em­lékoszlopát, amelyet a mára el­pusztult Orczy-kastély egy meg­maradt faragott kövéből alakí­tottak ki. A most közreadott, Orczy Lőrinc életét bemutató B. Gál Edit írása méltán tarthat számot érdeklődésre. A családi legenda messzire nyúlik a történelemben, egészen 1001-ig, a pannonhalmi alapító- levélig, melynek „Orhio urát” ősének vallja a családi hagyo­mány. Az első okleveles említés azonban Somogy vármegyében történik a 15. század folyamán. Itt élnek nemesi sorban, s a bir­tokperekben, tanúvallomások­ban Arczi, Arczill, Orczill néven fordulnak elő. 1536-ban Orczill Jánosnak birtokrészei vannak Besenyőn, Győrökön, Gerincen és Felső- Miklóson, de Őrei falunak egye­düli ura. 1591-ben már a Vas vármegyei Söpetén (ahová há­zassága révén kerülnek), majd a 17. század végén a szintén Vas vármegyében lévő Csömötén bírnak részeket. Innen érkezik 1699-ben a család két tagja, Ist­ván és másodunokatestvére, Sándor Telekessy István — ez időtől kezdve egri püspök-kísé­retében Heves vármegyében, ahol is a későbbiek folyamán Sándor a nemesi ág, István pedig a bárói ág megalapítója lett. Ä továbbiakban az ő sorsáról sze­retnék szólni. Orczy István, miután Kősze­gen, majd ezt követően Bécsben befejezi tanulmányait, 1694-ben (25 éves korában) Telekessy Ist­ván mellé szegődik, kinek 16 évig áll szolgálatában. Fokról Zsuzsanna és Petrovay János meghatalmazottja protestál Eörs-puszta elzálogosításáért, de 1734-ben már övé az örsi rezi­dencia, melyet folyamatos átépí­tések, bővítések révén gyönyörű kastélyegyüttessé alakít. Orczy István egész életére a folyamatos birtokfejlesztés jellemző. Külö­nösen Heves megyei szerzései szembetűnőek. Érdekesen alakul a Somogy és Vas megyei birtokrészek sorsa. Mivel az ősi, családi örökség, le­ányágat nem illet. Külön inti fiát, hogy „viselje gondját Vas várme­gyében lévő kevés jószágának”, s arra kérem, mivel magam is ot­tan születtem conserválja, vagy háború, vagy pestis következik pro interim magát oda recipiál- hatja.” „Jóllehet — írja —, hogy kéz pinzt nem hagyhatok, mert mint észrevehetitek az levelekből és aquitációimból, hogy szegén le­gén voltam, az házasságommal is egy pinzt se nyertem. Hanem amit Isten adott sok fáradságim után azt kívántam nektek reser- válni. Kívánom az Úr Isten már egy kis fundamentumotok lészen az gazdálkodásra, terjessze bőséges áldását reátok és adjon ezer any- nyit”. Csak két évvel halála előtt, 1787-ben jelenteti meg munkáit Révai Miklós, a szerző nevének feltüntetése nélkül. Arany János úja róla: „Ha kiadja verseit, írá­suk idejében, ma nemzeti irodal­munk újjászületését nem Besse­nyeitől, hanem Orczytól számí­tanák... A genealógiai irodalmak sze­rint 1749. december 12-én hal meg, s kerül végső nyughelyére felesége és leánya mellé, a gyön­gyösi családi kriptába. Életének 80 éve alatt a kisnemesi sorban élő fiúból dinasztia-alapító, nagy vagyonnal és befolyással rendel­kező báró lett. Az emlékoszlop — Tamaörsön fokra emelkedik a ranglétrán, míg végül az összes püspöki jó­szágok prefektusa lesz. E tisztsé­géről 1710-ben köszön le. 1731. április 30-án római szent birodalmi bárói rangot, majd 1736-ban magyar bárósá­got kap. Vagyoni felemelkedése is legalább olyan látványos, mint politikai karrieije. (Fotó: Gál Gábor) Birtokainak gyarapításaként, s az udvarhoz való hűségnek ju­talmául 1712-ben először 10 éves zálogként megkapja a gyöngyösi Thököly-javakat, amelyekre 1717-ben királyi adományt nyer. Tamaörs, a család egyik otthona is Nyáry-örökségként kerül tu­lajdonába. 1708-1709-ben még mint Petrovay Jánosné Nyáry Hevesvezekény Egyre több a szociális kiadás Hevesvezekényben, a leg­utóbbi önkormányzati ülésen is­mét szóba került a község szociá­lis helyzete. A legnagyobb gon­dot az okozza, hogy egyre nő a munkanélküli-ellátásból kikerü­lők száma: hónapról hónapra több embernek kell kiutalni a csekély összegű — ám a falu kasz- száját igencsak vékonyító — úgy­nevezett jövedelempótló támo­gatást. (Mint ismeretes, a summa felét a település önkormányzata fedezi.) Előfordulhat, hogy az így megnövekedett terhek a költség­vetés módosítását is kikénysze­ríthetik. A következmenyek pontos felmérése után derül ki az, hogy Hevesvezekényben mi­lyen intézkedéseket kell tenni a pénzügyi egyensúly megőrzésé­ért. Hevesi Galéria Molnár Tivadar képei Október 25-ig tart nyitva a he­vesi Móricz Zsigmond Művelő­dési Központban helyet kapott galéria legújabb kiállítása, ame­lyen dr. Molnár Tivadar gyön­gyösi festőművész képiéi látha­tók. Grafikái és festményei főként a mitológia és a mesék világából merítenek, s mint a művész vallja magáról: a képzőművészétét Gádor Kálmán, a hatvani gim­názium tanára kedveltette meg vele. Molnár Tivadarnak több önálló tárlata volt Gyöngyösön az utóbbi években, de kollektív bemutatkozásokon is részt vett szerte az országban. A hevesi kiállítás naponta 8-tól 18 óráig tekinthető meg. Állatkák körtánca (Fotó: Gál Gábor) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents