Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30-31 / 253. szám

rjikxx NIKI mogyorókrém 189.-, szlovák takaró 449.-, férfi pizsama 990.-, bakfis-, női hálóing 600.-, S57ÍTÍtÍj71 felnőtt szabadidő: 1600.-, fianell és zefír ing 690.-, harisnya nadrág 66.­H ÍRLAP, 1993. október 30—31., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Szokatlan kép a popsztárról A londoni járókelők döbbenten figyeltek fel egy szokatlan képre. A rockszínpadok sztárja és a csodaszép fotómodell a parkban kisgye­rekükkel együtt napozott. iVIick Jagger és Jerry Hall a hétköznapi emberek életét élték. (FEB-foló) Tudományos kaleidoszkóp petesejt termelődésekor. Mutá­ciók pedig csak sejtosztódással keletkezhetnek. A tudósok bebizonyították, hogy hím főemlősöknél a mutá­ciós hányad hosszabb távon hat­szor akkora, mint nőnemű társa­iknál. Új csodaanyag: a tencel Mi az, ami erősebb a pamut­nál, és olyan a tapintása, mint a bársonynak? Tencel, az új csoda­50 ezer éve él ember Amerikában Az amerikai kontinens már 50 ezer évvel ezelőtt lakott volt. Erre az eredményre jutott az a négy éve tartó kutatás, amelynek so­rán a Dél-Brazfliában talált kő­szerszámok, tűzrakási helyek és barlangfestészet maradványai­nak százait vizsgálták meg. Ed­dig az első ember megjelenését Amerikában i. e. kereken 15 ezer évre becsülték, mindenekelőtt észak-amerikai leletek alapján. Mindennek a férfiak az okai Az emberi fejlődés menetének is akadt végre felelőse — ezek a férfiak. A houstoni University of Texas tudósai egy új vizsgálat so­rán rájöttek, hogy a női génhez képest a férfigének között gya­koribb a mutáció. Ez genetikai eltérést jelent, amely kóros de­fektusokhoz vagy éppen előnyös változásokhoz vezet. A férfiak­nál tapasztalt magas mutációs hányad oka: a spermiumok ter­melődésénél a sejtek sokkal gyakrabban osztódnak, mint a anyag, amelyet az angol Courta- ulds vegyészeti cég kísérletezett ki. Jobban lehet festeni, mint a pamutot, nem megy össze a mo­sásban, és környezetbarát. Elő­állításán 14 éve dolgoznak, a költség mintegy 40 millió font. Divattervezők már elkészítet­ték az első modelleket a tencel- ből, amelynek gyártása azonban egyelőre jóval drágább, mint a pamuté. Dinoszaurusz — radarral A mintegy 64 millió évvel ezelőtt kihalt őshüllőkről, a dinoszauru­szokról azt gondolhatnánk, hogy fölöttébb korszerűtlen lények le­hettek, mert képtelenek voltak alkalmazkodni az éghajlat és más körülmények változásához. Ez tévedésnek bizonyult. Kiderült, hogy a XX. század csúcstechno­lógiájának szemszögéből nézve is korszerű „eszközökkel” ren­delkeztek. A kacsacsőrű hadro- szaurusznak például „radar” rej­tőzött a fejében: a rajta meredező dudorok tele voltak méteres orr­járatokkal, amelyekben a hang­rezgést továbbítani képes érzé­keny szövetek helyezkednek el. Húsevő ellenségeit is kilométe­rekről érzékelni tudta, és el tu­dott menekülni előlük. A sztegoszaurusz napelemmel „működött”. Hátát 60 centi vas­tag, lapokra tagolt páncélzat bo­ntotta, amelyet a nap áthevített, és ettől vérkeringése felélén­kült. A brachioszauruszok testére a könnyűszerkezetes felépítés volt jellemző. 80 tonnás testsúlyuk és 40 méteres hosszúságuk dacárú is elszaporodtak a szárazföldön. Gerincoszlopuk az üreges csigo­lyáknak köszönhetően tartotta meg a roppant súlyt: a csontok végződései biztosították a len­géscsillapítókhoz hasonló rugó­zást és a súly elosztását. A 18 méteres camaraszaurusz orrlyukaiban „hűtőszekrényt” rejtegetett: az árnyékos üregek­ben az alacsony hőmérsékletű nyálkahártya hűtötte a vért, ami kiváltképpen az agy működését befolyásolta előnyösen. Új emlősállatot fedeztek fel Vietnamban A World Wide Fund (WWF) kutatói Vietnam északnyugati részén (a Vu Quang hegyvidé­ken) eddig ismeretlen emlősálla­tot fedeztek fel. Származási régi­ója alapján egyelőre „ Vu Quang- onix”-nek nevezik. A hegyi kecs­kéhez hasonló állat felfedezése szenzáció, ugyanis ebben az év­században összesen csak öt új emlősállatfajra bukkantak. A kutatóknak eddig nem sikerült egyetlen élő példánnyal sem ta­lálkozniuk, s így csak olyan ki­múlt állatok leleteire támaszkod­hatnak, melyeknek bőre jó álla­potban megmaradt. (FEB) Csecsemő, kék reklámszatyorban Ügy osont be a hajnali szürkü­letben a panelház bűzös, sötét, patkánylyukhoz hasonló sze­méttárolójába, mint egy vedlett patkány. Otthonosan támasztot­ta az ajtó mellé szutykos, félig telt zsákját, hogy a ragacsos, bűzös kukákban kidobott kenyerek, száradt ételmaradékok, avas hú­sok és egyéb kincsek után kutas­son. Derékig hajolva kotorá­szott, s gacsos ujjaival látó mód­ján szelektálta a még hasznosít­ható tárgyakat. Amikor megtelt két reszkető marka, akkor csak úgy vakon szórta bele a zsákba, amiket kibányászott. Amint de­rékig a kukában lógott, észre sem vette, hogy észrevétlen benyúlt egy vékonyka kar, s a kék rek­lámszatyorba tett csomagocskát könnyedén belepottyantottá zsákjába. Mire visszafordulva ki­bújt a kukából, s a zsákhoz lépve beleszórta az előhalászott kötött szvettert, csámpásra taposott bundacipőt, úgy érezte, hogy megtelt a zsák. Derekát megro­pogtatva kiegyenesedett, majd hátára vette a teli zsákot. A jól végzett munka örömével csoszogott a város szélén össze­tákolt deszkabódé felé. Itt lakik, immár ki tudja hány éve, ebben a valaha az építkezések során szer- számoskamrának használt tákol- I mányban. A rendszerváltás ide­I jén hirtelen leálltak a lakásépít­kezések, s mint ő is, a deszkabó- dé is használaton kívül ke­rült. Nem, ő nem okol másokat. A saját bűne: az ital mértéktelen szeretete tette azzá, ami. Valaha volt neki is szép lakása, jó állása, családja, gyerekei, Trabantja, kertje, mint másoknak... Aztán a ozíció, a könnyű pénzkereset, a averok tolták maguk előtt fel a csúcsra, hogy aztán lenézve szé­dülten hőköljön vissza, s fejét megrázva, a boroskancsóba ka­paszkodva próbálja elfelejteni azt a sok mocskot, ami körülve­szi. Először a mérnöki állását vesztette el, diszpécser, majd ko­csikísérő, végül éjjeliőr lett. Vá­lásuk után a lakását családjára hagyva, egy bőrönd ruhával köl­tözött a munkásszállásra, örök bentlakóként. Nyugdíjba vonu­lása után éjszakai portássá avan­zsált, s bár a szállolakó szesztest­vérekkel éjjelenként mélyen a pohár fenekére néztek, hagyta őket az igazgatóság. Hanem ami­kor megtörtént a rendszerváltás, a vállalat csődbe ment, eladták a munkásszállót, s útilaput kötöt­tek a talpa alá. így került négy éve a deszkabódeba. Az össze­hordott kacatok, kidobott lim­lomok és egy lekölykezett, kivert komondor képezi két kölykével egyedüli társaságát. A kalibához érve, belökte vál­tóval a madzaggal bekötött rozo­ga ajtót, s zsákját a fűrészporos kályha mellé téve, megmelen­gette gémberedett ujjait. Fárad­tan zuttyant le a tákolt lócára, s a rozoga asztalon álló borosüveget meghúzva, pár percre elszuny- nyadt. Felriadva a zsákhoz botorkált, s beletúrva mintha kisebbnek érezte volna tartalmát. Vádlón tekintgetett körbe, s kutató te­kintete a kutyára esett. Felfedez­te a kopott szvettert, s jóleső ér­zés töltötte el, hogy a szuka kiha- lászva a meleg ruhadarabot, óvón kölykeit takarta be vele. De nini: mi ez az üres, kék rek­lámszatyor? Hát ebbe meg mi volt? Néz kérdőn a kutyára, s fe­leletként a szuka vakkant egyet. Mintha azt mondaná: „gyere, nézd meg a kincsemet! Neked megmutatom!” Az öregember elindult a kutya felé, s amikor óvatosan elkezdte lehúzni a két kiskutyakölyökről a szvettert, a szuka ínyét felhúzva acsarkodva vicsorgott! ”No, ne bomolj Manci, mi lelt? Hát iszen én vagyok a na! Ne csináld, ezt!” — mondta az öreg, s lehúzva a szvettert a ku- tyakölykökről, fogatlan szája ki­áltásra nyílt, de a hang megder­medt hörgő gégéjében....A szvetter alól pár órás újszülött bontakozott ki. A kicsi boldog mohósággal csüngött a tejtől duzzadó emlőn, s kis markaval dorombolva dagasztotta a szuka duzzadt tőgyeit. A komondor bal melső lábát féltőn nyugtatta a csecsemőn, mintegy átölelve, míg nyelvével a magzatmázat nyalta le a rózsaszín kis testről... Az öreg megtántorodott, kö­zelebb hajolt, gacsos ujjaival megérintette a kis testet. A szuka morgása enyhült, kincsére büsz­kén, megnyalta gazdája kézfejét, így adta meg az engedélyt a kö­zös örömködéshez. „Istenem, egy ártatlan gyere- kecske...! Hát te hogy kerültél ide?” — gügyögte, s leguggolva csodálta a kicsit. Majd az asztal­hoz botorkált, kiitta az üveg még megmaradt tartalmát, s szemeit dörgölve nézte a békés idillt. Az örök anyát, ezt a kivert, gazdát­lan szukát, aki megérezve a zsák­ban a csecsemőszagot, míg ő a borosüveget vallatta, nyaka bő­rénél fogva finoman kiemelte a zsákból a porontyot, s a vackába vive, emlőire fogadta. Nem sok idő maradt az idillre. Hamarosan lábak dübörgése verte fel a reggeli csendet, s dur­va rendőrcsizma rúgta be a ma­dzagra járó ajtót. A hirtelen be­szökő reggeli napfényt a körzeti megbízott alakja homályosította el. Az öreg megdörgölte szemeit, s értetlenül meredt a betolako­dóra. „Hova tetted a csecsemőt, vén gazember?” — dörögte, kezében a vértől maszatos kék reklám­szatyrot tartva. Mielőtt az öreg megszólalhatott volna, körbejá­ró tekintete felfedezte a vacok- ban heverő kisdedet szoptató szukát. Odébb lépett, és nyúlt a csecsemő után... Az anyakutya vicsorogva, szőrös keze után kapott, s fogait belevájva tanácsolta el a betola­kodót. A rendőr iszonyút ordítva emelkedett a levegőbe, megpró­bálva kihúzni kezét a szorításból, s maga után húzta, félig a levegő­be emelte a belecsimpaszkodó szukát. Ekkor léptek be a nyo­mozók a helyszínre kihozott ti­nédzserkorú leányanyával. Lát­va a jelenetet, egyikük előkapta revolverét, és a kutyára fogta. Hirtelen felugrott a delíriumból kijózanodott öreg a lócáról, és a kutyára vetette magát, védőn, ol- talmazón... a süvítve kirepülő golyó mellbe találta: a szívét fúr­ta at... A lövés erejétől megtán­torodott, a szuka mellé rogyott, utolsó erejével még remegő te­nyerébe fogta, vérző mellére vonta a kisdedet, s fogatlan szá­jával értelmetlenül motyogva ki­múlt... Az öreget nem kereste senki, nem hiányzott senkinek. A la­pok nagy betűkkel hozták a hírt, zengték az ódát a rendőrök di­cséretéről, akik órák alatt elfog­ták a szülését eltitkoló leány­anyát, aki a kukába dobta újszü­lött csecsemőjét. Csak arról felejtettek el meg­emlékezni, hogy egy a társada­lom peremén tengődő EMBER magahoz véve, viskójába vive, melengette, hű társa pedig, az örök ÄNYA, a kölykes szuka azonnal, mindenféle papírok, hi­vatalos ügyintézés nélkül örökbe fogadta, tejével táplálta a kisde­det. És arról sem írtak, hogy megöltek egy embert... Nem szá­mít; elmegy szolgálatteljesítés közbeni fegyverhasználatként. Különben egy vén csavargó élete nem számít. Eggyel kevesebben lettünk: ennyi. Az anya majd leüli a rá kiszab­ható büntetést, s majd újra teher­be esik, újra megszüli csecsemő­jét egy koszos WC-ben, s újra be­dobja a rideg bérház mocskos kukájába... De akad-e újra egy vén csavargó, aki zsákjába téve hazaviszi, s akad-e egy anyaku­tya, aki emlőivel megtáplálja a szemétbe vetett kis testet...? A válasz Istennél van... Balogh Gyula, Bogumil Reszkessenek a sarlatánok! — A bioenergia mérhető — A regressziós hipnózis bizonyít — Mi a térugrás? Fehér foltok a fizikában Egely György a parajelenségekről Évek óta vártam erre a talál­kozásra. Majd fél évtizede an­nak, hogy telefonon rögzítettük az időpontot, a diskurzus mégis elmaradt. Utólag határozottan állítom, hogy nem véletlenül, hi­szen ekkorra rögzítettem ma­gamban azokat az ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek egy vérbeli, töprengő beszélgetés­hez. Budakeszi otthonában foga­dott, s néhány perc után meglel­tük az azonos hullámhosszot, megindult az az információ- áramlás, amely felvillanyozza a riportert. Azt is mondhatnám, hogy a bennem rejlő ősi kétkedés von­zott hozzá. Végtére is kevés az olyan hőenergetikus, gépész­mérnök, atomfizikus, határain­kon túl is számon tartott kutató, aki nemcsak elfogadja a paraje- lenségeket, hanem elemzi is azok összetevőit, sőt könyvet ír róluk. Nyilvánvaló, hogy kíváncsi vol­tam szemléletére, annak megha­tározó motívumaira. Utólag jó érzés jelezni — nem csalódtam. Ráadásul többet kaptam, mint amit vártam. 1. Rajtpéldája is kifejező. — Bárki természetesnek tart­ja, hogy ha bekapcsolja a televí­ziós készüléket, akkor az képet ad. Azon se ütközik meg, ha az elnyelt piros színű medicina használ. Érdekes módon ez száz- százalékos hit, holott igen keve­sen sejtik a működés, az orvoslás elveit és gyakorlatát. Azt hiszem, így kell közelíteni mindenhez. A szokatlan jelenségeket nem sza­bad elutasítani. Az a célszerű, ha mibenlétüket térképezzük fel. Persze előítéletek, akadályozó konzervativizmus nélkül. Mintegy illusztrációként utal a Fülöp-szigeti csodadoktorokra. — Vetítettek róluk egy filmet. Az a forgatócsoport amely Úri Geller képességeit villantotta fel. Segítettem nekik, de kritizáltam a kész munkát, ezért aztán le­mondtak rólam, érveimről. A következmény — a szubjektív hangoltságú, az egyoldalú, a csakazértis elutasító mű. Tizen­két hónappal később elutazhat­tam ide, méghozzá az Aquapol cég felkarolásával. Hat hétig jár­tam az ország északi részét. Nem volt hiába, megérte, mert olyan adalékokkal gyarapodtam, ame­lyek megkönnyítik az élővilág, az élet mibenlétének, funkcionálá­sának megfejtését. Észleltem — a csalókat kivéve így dolgoznak valamennyien — a bioenergia rendkívüli szerepét. Megbizo­nyosodtam arról, hogy komoly vétséget követnénk el, szegény­ségi bizonyítványt állítanánk ki magunkról és a tudományról, ha minderről nem vennénk tudo­mást. A különleges — erre majd később utalok — energetikai be­rendezések révén is produkálha­tunk ilyet, ezért nem hódolha­tunk a struccpolitikának. Óriási kár lenne, ha elődeink útvesztői­be keverednénk. A szénfűtés be­vezetésekor nem taglalták a vele járó anomáliákat. Ha ekként cselekednek, akkor nincs az 1954-es angliai szmog, amely négyezer ember életét követelte, is. Ha az érintettek minden kö­rülményt mérlegeltek volna, ak­kor a laboratóriumokban és a ra­dioaktív anyagokat feldolgozó üzemekben nem betegszenek meg annyian. 2. Ezzel a portyával függ össze egy sajátos készülék kiötlése is. — Vele vitathatatlan precizi­tással meghatározhatjuk a már említett bioenergia jelenlétét, mértékét, irányváltozását. Más oldalról nézve: kiszűrhetők a szemfényvesztők, a sarlatánok, a hiszékenység vámszedői. Az ap- paráttal igazolódott az, hogy azok a távoli orvoslók ekként munkálkodnak. Ez akkor is tény, ha amolyan pszichés segítség­ként állatvért, illetve plazmát vetnek hadba, azaz nem az em­beri testből emelik ki ezeket az anyagokat. Tárgyaltam viszont olyan nyugati doktorokkal, akik megerősítették: ilyen képessé­gűek is szorgoskodnak. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy nem szeretem a fekete-fe­hér válaszokat. Annál inkább lelkesednek az ilyesmiért mások. Szerintem a legszimpatikusabb az igen, de... indítású, azaz össze­tett megítélés, értékelés. 3. Hangsúlyozza az efféle segít­ségnyújtás fontosságát, annak költségkímélő voltát. E vonalon hatódva kötünk ki a lengyel pál­cánál. — Ezt is kipróbáltam. Nem­csak nálam, másoknál is bevált. Kétségtelen, hogy ilyenkor a tu­datalattit vallatjuk, egyelőre még fel nem derített módon. Bizony, ésszerű lenne errefelé is mozgo­lódnunk, hiszen az ilyen tájéko­zódás nem emészt föl nagy ösz- szegeket. Ráadásul elősegíti a fi­zika fehér foltjainak megszünte­tését, az energetikai anomáliák tisztázását. Máris a térugrásnál tartunk. — Nincs abban semmi meg­hökkentő, hogy a harmadik di­menzióból a negyediken keresz­tül átléphetünk a többibe. Ezzel dokumentálható az egyes tár­gyak eltűnése, illetve fura megje­lenése. Foglalkoztat a lélekván­dorlás is. Számos regressziós hip­nózison vettem részt, s ezek el­gondolkodtattak. Ha egy Auszt­ráliában élő, és onnan ki nem mozdult nő két évszázad előtti skóciai lakását, települését írja le, akkor az nem humbug. Az se, ha valaki rég holt nyelveken be­szél, holott mit se hallott róluk. Aztán következik az őt és kol­légáit leginkább érdeklő szféra. — Az energiamegmaradás el­vét nem cáfoljuk, csak megcsa­poljuk a vákuum-energiát, ami környezetkímélő, korlátlan meny- nyiségű, ingyenes. Nem mi va­gyunk az úttörők. Világhírű elő­deink — többek között Tesla és Moray — leírták már mindezt, de nem törődtek velük, lekezelték szellemi leleményüket. A nyom­dokukba léptünk. Engem az se zavar, hogy nézeteim miatt meg kellett válnom a Központi Fizi­kai Kutatóintézettől, mert főnö­keimnek fölöttébb nem tetszett az, amit csinálok. Távol áll tőlem a borúlátás, annál is inkább, mert olyan kor köszöntött ránk, ami­kor a szellem megszabadul bék­lyóitól, hogy szolgálhassa a hu­mánusabb életet. 11 kilowattos teljesítményű, lakást fűtő és vilá­gító, benzint pótló szerkentyűnk prototípusa hamarosan elkészül­het. Épp ezért fura, hogy meg­torpantunk, mert hiányzik né­hány százezer forint. Persze nem adjuk fel, mert ezért a küldeté­sért vagyunk. Szponzorokra lenne szükség. Természetesen nem haszonle­sőkre, hanem önzetlenekre. Épp ezért — ígéretünkhöz híven — közzétesszük az óhajt. — Bárki hozzájuthat a „Beve­zetés a tértechnológiába” című kötetemhez, amelyet Bodai Ár­páddal együtt fogalmaztunk meg. Korrekt partnereket kere­sünk. Ha akadnak olyan polgá­rok, akik anyagilag is felkarolnák kezdeményezésünket, akkor je­lentkezzenek levélben. A cím: Budakeszi, Pf. 38. Nem kevés múlik ezen, hiszen a támogatás gyorsaságától függ, hogy mikor vizsgázhatunk a nyilvánosság előtt. Úgy vélem, ebben az esetben jogos az S.O.S. Nemcsak miattunk, hanem a bennünket követőkért is... Pécsi István E riport alanyát kérdezhetik az érdeklődők — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — novem­ber 2-án, kedden délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermé­ben. Vele a fenti írás szerzője készít nyilvános riportot, amelyre az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók ingyenes belépőiket—szombat és vasárnap kivételével—a program kezdetéig naponta reggel 6-tól es­te 6 óráig vehetik át a dr. Nagy János utca felőli portán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents