Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 26., kedd Hogyan Adósságba keveredett az Útalap Látószög Mi AZ EGÉSZ * ______ ______ Ködös Kánaánunk Koszorús klasszikusunk — érthetően — a költőket hitte, tartotta olyan „lángoszlopoknak”, akik népünket a Kánaán felé vezetik. Szakmám jeles és gyarlóbb képviselői — pálya­társaim is — bár az „igazi” írók mögött, csupán a második vo­nalban érezték mindig magukat, szintén kötelességüknek tar­tották, hogy honfitársaikért, az országért valami jót, valami hasznosat tegyenek. Legalább középiskolás fokon feltétlenül nemcsak szerették volna tanítani, hanem tanították is a nem­zetet. Ha tetszett, ha nem: politikát is csináltak. S bármennyi­re ellenzik ma sokan: változatlanul kívánják, a maguk mód­ján segítik a magyarság felemelkedését. Jóllehet, ez inkább a profi politikusok dolga — lenne. Igen, nem téves a fogalmazás, sőt egyenesen szándékos a feltételes mód használata — mivel, legalábbis napjainkban, kevésbé meggyőző pártjaink, képviselőink, a hatalom végrehajtó hi­vatalainak törekvése a megnyugtatóbb jelenért és a boldogí- tóbb jövőért. Jobban érdekli őket saját boldogulásuk, mint a hazáé. Csoda-e, ha elbizonytalanodik, hitét veszti a tömeg? Hi­szen ha hall, lát is valami jót, van is, ami a rendszerváltásból, a kiteljesedett demokráciából kétségkívül a kedvére való, sok­ban nem bizakodhat, talán a legkevésbé sem reménykedhet. A beavatottabbak is csak rébuszokban beszélnek életünk, sor­sunk jobbra fordulásáról. Azt a bizonyos választóvonalat, amelyre annyian kíváncsiak, képtelenek meghúzni az időben. Annyi biztosat mondanak, amennyit mindenki tud. Bárho­gyan szorítjuk a derékszíját, bármekkora a lemondás, az áldo­zat — egyre nő az ország adósságállománya, mind jobban le­rongyolódik gazdaságunk, visszafoghatatlanul gyöngül az ál­lam. A sajtó ostoroz — vagy dícsér. Jobbról és balról nyilvánít véleményt, közvetít tanácsot. Ám bármilyen is a vélt vagy tényleges ereje, hatalma — kevés sorsunk remélt és várt fordí­tásához. Aki többet tehetne: csalódást okoz nem egyszer. Ki­derül, hogy a gyógyírként emlegetett, valójában pedig inkább csak további romlást hozó kiárusítás első számú felelősét a legmagasabb szintről védik, egy szintén megváltással biztató tárcafőnök valójában kft.-elnökként sem sziporkázott koráb­bi életében. Pontosabban: a mostani területéhez képest iga­zán jelentéktelen kis szervezet irányításában is csődöt mon­dott. A prominens frontharcos pedig, aki egykori érdemeivel élőként is a legendás halhatatlanok közé emeltette magát, va­lójában emlegetett dicsősége után már röviddel BM-belépő- vel vigasztalódott az „átkos” rezsimben. Már ahogyan doku­mentumokra is hivatkozva bíróság előtt állítják Kire nézzen, kinek higyjen, kitől várjon valamit is a már ré­gen megbűnhődött, de még mindig büntetett nép, ha a jobbí­tó politikában ilyenfélékkel meg hasonlókkal találkozik a megnyugtatóbb tettek, eredmények helyett...? Nem könnyű ma — népnek lenni. Nehezebb talán, mint másfél százada. Hiszen most azzal a bizonyos Kánaánnal még csak biztatni sem tudják. Mivel úgy tűnik: ködbeveszett. Gyóni Gyula Üzen a múlt Száz év távlatából Az épület külsejének nemes egyszerűségével és szépségével hívja fel magára a figyelmet. A 17. században hozták létre a szakmájukat kiválóan értő mes­teremberek. Pincéje igazi, han­gulatos vendégfogadó. Az új tulajdonos, Béres-Deák Ferencné nagyon büszke erre a vendégházára, amit a falusi tu­rizmus vérkeringésébe akar beil­leszteni. Egy ilyen építményen mindig van valami igazítani, csi­nosítani való. Ezért történhetett meg, hogy a padlózat eresztékei alól most egy újság-részlet került elő. A papírdarabból ugyan nem lehet megállapítani, hogy mi volt az újság neve, hol nyomtatták, és kik bábáskodtak megjelenésé­ben, de az vastag keretben olvas­ható, hogy 1867-ben Párizsban aranyérmet nyert azon az „álta­lános és világi iparkiállításon” az a gőzmozdony és cséplőgép, amelyet a „Váczi-utcza 5. szám” alatt lehet megrendelni, amelyet kéretik a „t. ez. közönség” pon­tos adatai közlésével ellátni. Megtudja még a tisztelt olva­só, hogy az új francia hajfestő­szert „Párizsban és Francziaor- szág egyéb városaiban több év óta a legjobb sikerrel alkalmaz­zák.” Mindenki kipróbálhatja a sze­rencséjét is, ha vásárol a „finnor­szági 10 talléros sorsjegyekből”, amelyeknek húzása legközelebb „1870. febr. 1-jén fog megtör­ténni”. A Braunnschweig her- cegségi 20 talléros sorsjegyeket az „idén 6, később pedig éven­ként 4” esetben húzzák. A fő­nyeremények 80,50,40 és 30, il­letve 10 ezer tallér értékűek. A legkisebb nyeremény 40 tallér, azaz 60 forintra emelkedik, „va­lóságos ezüstben”. Végezetül: „Óvás és figyel­meztetés” címmel jelent meg a következő szöveg: „Városok és vidékek-szerte hallván, sőt több előkelő jóakaróim leveleivel ér­tesítve lévén, hogy van, akadt olyan hitvány hazug áruló, ki nádudvari birtokunkról elég vakmerő azt állítani, hogy az el­adó, sőt ezt bizonyos lealázó áron árulja, mintha megbízott volna”. Majd az óvás követke­zik: „Ezennel intem és figyel­meztetem az összes közönséget és azon vidéket, a hol egy Mándi Péter név alatti szereplő iparlo­vag vagy akárki ilyenféle árúsító megfordul, hogy...” Itt a szöveg a papírdarabon véget ér. Az újságrészlet üzenete any- nyira fellelkesítette a gyöngyös­patai vendégház tulajdonosát, hogy elhatározta: összegyűjt egy sor mai újságot, és azokat a ház valamelyik csendes sarkába rejti. Hadd tudják meg majdan a meg­találók, milyen világ is volt ná­lunk 1993-ban. A múlt üzenetét ő megkapta, és továbbítja a ma üzenetét. (gmf) Szenzációs ZANUSSI mosogep es gáztűzhely vásár ZF 411 C automata mosógép 39.900,- Ft helyett 35.900,- Ft ZC 500 G gáztűzhely 25.900,- Ft helyett 23.900,- Ft Bármely tipusú ZANUSSI mosógép vásárlása esetén 4 kg OMO mosóport adunk ajándékba. Eger, Dobó tér 1. tel.: (36) 316-352 Gyöngyös, Szentbertalan u. 2. tel.: (37) 312-085 ECttStS kérdezni? A szerző Jaki professzor, az évtizedek óta külföldön élő bencés szerzetes és tudós — üdvös és termékeny szokása szerint — az általa ked­velt témaköröket szisztemati­kusan felfogja, művelés alá ve­szi: egy szeletét a történelem­nek, az emberi léleknek és a tu­dománynak. Abból a célból, hogy szemügyre venné, hogyan kezeli az emberiség önmagát, az általa belakott világot, hová ve­zeti kutató szellemisége, ho­gyan éli meg mindazt, amit első­sorban és főképp belső ma­gunkkal, emberekkel kell össz­hangba hoznunk. A tudós, a tudománytörténész izgalmával, szenvedélyével veti bele magát a kutatásba, hogy a „tudomány Megváltóját” bemu­tassa — a metafora nagyszerű okfejtést takar Jáki professzor­nál —, vitába bocsátkozik a koz­mológusokkal, nem utolszor fi­gyelmet érdemlő tanulmányso­rozatában foglalkozott a csodák­kal, most meg, legújabb esszé- gyyűjteményében elemzés alá veszi azokat a gondolatokat, el­méleteket, amiket az utóbbi szá­zadokban leírtak az anyagi világ ismerői a Világmindenségről. In­nen a kérdés formában elhangzó kötet-cím: „Mi az Egész értel- me?”Egy tudósnál ritkán fordul elő, hogy már a borítón feltegye a támadó kérdést. A józan magyar ész, a köznapi ember központi logikája, a fa­nyar kiszólas visszakérdezi vagy visszakérdezne, ha venné a fá­radtságot arra, hogy a töprengés­ben reszt vegyen: van-e annak értelme, hogy egy tudós, egyálta­lán az ember, akár most, akár az elmúlt századokban, vagy a jövő évezredekben azzal gyötörje ma­gát, van-e értelme, milyen értel­me van, kinek és hogyan szól az az értelem, amely a Világmin­denségben megtestesül? tó sem kell kerülni ezt a kérdést, nem veszünk róla tudomást, annyira ide vagyunk szorítva a szűk fóldi atmoszférába, hazug és megnyo­morító századok, körülmények közé ágyazva, arra sincs elegen­dő erőnk és bizalmunk, hogy a napi életünket igy-úgy megszer­vezzük, tisztességgel leéljük, a mindennapi robot és az elké­pesztő mereteket öltő bizonyta­lanság szétforgácsolja testi és lel­ki mivoltunkat. Annyira apró rész, a részlet részlete vagyunk! Ám a kérdés forróvá tehető még a legaluszékonyabb elme és tu­dat számára is, na kimondjuk: ha mi hiányoznánk — úgy, ahogyan vagyunk — ebből az Egészből, akkor az Egész nem lenne egész. Tehát mégis kell keresnünk az Egész rejtelmes értelmét, amely rejtelem nemcsak az enyém, ha­nem milliárdnyi társamé. Ákik hallgatják-olvassák a téziseket, tudomásul veszik a tapasztalato­kat, igyekeznek érteni a tudósok indokait, amiket rendszerré épí­tenek össze, amikben részigazsá­gok villannak fel. Ezek a tudósok áltál, a mindennapi technika ál­tal is közvetített adatok egyideig lelkesedéssel is eltöltik az azokra kíváncsiakat, aztán jönnek újabb emberek, újabb tudósok, ezek rendszerint a küzdelem találó és hibás ötleteivel igyekeznek lepi­pálni az előttük szólókat — és ez a hajsza megy, halad előre. És szét kellene választani a zsákut­cába vivő elméleteket attól, ami egyenes útra buzdít, vagy azt kell megvizsgálni, mi és hogyan felel meg ahhoz képest, amit már a hit, a Kinyilatkoztatás betáplált az emberi tudatba? Vagy egyál­talán meddig jut el a tapasztalat? Jáki professzor az emberi tu­dás, tudat alapkövének ismeri, tudja, hiszi, érzi mindazt, amit Mózes öt könyvétől kezdve az Ó- és Újszövetség szövegei tartal­maznak. Pontosan érti a metafo­rák alkotó elemeit, kihallja belő­lük azt az összhangot, ami nélkül az emberi képessegek nem tud­nak eligazodni, sem továbbfej­lődni a kívánt irányba. Ami nél­kül a modem ember is spekuláci­ók, tetszetős elméletek rabjává válhatik. A fizikus és a teológus Jáki Szaniszló szenvedélyes alkat. Hadba száll, elemez, cáfol, vitáz, felderít olyan összefüggéseket, amiket a századok tudósai vala­milyen oknál fogva kikerültek, vagy észre sem vehettek. Lelep­lezi a haladást és annak azt az il­lúzióját, amely a technikai rész- megoldások birtokában maga- biztossággal töltik el a mai em­bert. Ő azért szól, hogy kifessék: egy-egy félmondat, olykor csak egy-egy fogalom kétes helyzet­ben történő használata milyen kényessé teheti egy-egy elmélet sorsát napjainkban és a jövőben. És bármerre tekint, nincs meg­A kérdésekkel teli esszékötet (Gál Gábor reprodukciói) nyugtató állítás arra vonatkozó­an, hogy a Kinyilatkoztatás tételeit át kellene értékelni, ne lehetne az észérvek sorozatát is kilőni cáfola­tul arra, amit a modem tudomány a Genezis mondataira felhoz. A modern ember, aki megélte e század néhány őrületét, katak­lizmáját, vergődik állítások és ta­gadások között, nehezen akarja elhinni, hogy a 7/úszövegei, „ké­pes beszédei” ma is megfogható- ak, érthetőek. Sőt egyre érthe­tőbbek. Ha belemélyedünk abba a szférába, ahol nemcsak logika van, nemcsak az érdek uralko­dik, hanem feléled az emberi ter­mészetnek egy mára igencsak ki­semmizett, elhanyagolt, elsor­vadt, vagy inkább elsorvasztott része: a misztika iránti hajlama, készsége. Nem szeretnénk most a középkor és a további századok nagy misztikusait idézni, hogy kitessék, mire gondolunk: ben­nünk, mindenkiben a képzelet és az álom határán túlra tud és akar menni nem egyszer az a sejtés, amely „megfogalmazza”, szavak nélkül is lenja a Valóságnak azt a szeletét, amelynek befogadására egyszer még képesek leszünk. Ázt is mondhatnánk: honvá­gyunk támad olykor a Végtelen után, és talán azért is kínoz min­ket néha a kielégíthetetlen szom­júság, nem is tudunk olykor mit Kezdeni magunkkal, mert iszo­nyú terhévefránk telepszik, a tu­datunkra ráhat a mulasztás ne­hezéke, amelyet önmagunk és az Egész megélésével kapcsolatban ikövetünk. Naponta, évek hosz­szú során át. Mert mégkisebb részletekkel vagyunk elfoglalva, mint amilyenek mi magunk va­gyunk. Pedig a törekvés a többre, a jobbra, a magasabbra ugyan­csak emberi indíték. Jáki professzor érvei, vita­készsége ébresztette bennem ezeket a gondolatokat. Módsze­re és szenvedélye, a felderített anyag kezelése, az a meggyőző­dés, hit, amely benne feszül, sze­mélyes része annak a Szeretet­nek, amely az egész Világmin­denségnek értelme és akarata. És itt nincs fogalmi átfedés, mert a mi esetlen, botladozó szavaink­ban csak a sajtésekről adunk-ka- punk apróbb-nagyobb híreket arról, ami felettünk, értünk, mi­attunk, kicsi-kis körben, olykor általunk is történik. Az egész nincs a rész nélkül. A porszem nélkül nincs a Mindenség, az a kérdőjeles Egész, amiről egy tu­dós az alázat lelkesedésével tud és akar gondolkodni. A világhírű szerző művét Sághy Marianne stílusos fordítá­sában az Ecclesia jelentette meg. Farkas András a kilenc milliárdot? A napokban bejelentették, hogy a közlekedési tárca az út­alap terhére kilenc milliárd forint hosszúlejáratú hitelt vett fel. Mint köztudott, az üzemanyagárak sorozatos emelése miatt az el­múlt években jelentősen vissza­esett a gépkocsik átlagos futás­teljesítménye, és ezzel arányosan csökkentek az üzemanyagok el­adásából származó adóbevéte­lek, valamint az útalap forrásai is. A kormányzat „kivonult” az autópályaépítési programból, a nagyobb vállalkozásokat kon­cesszióba adta hazai és külföldi befektetői csoportoknak. Mire kell akkor az útalap még meglé­vő forrásain túl kért 9 milliárd fo­rint? Mint azt a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztérium­ban megtudtuk, a hitelből első­sorban a vidéki úthálózatot sze­retnék javítani. Az M 1-es autó­pálya Győrt elkerülő szakaszá­nak építésére 2,1 milliárdot szán­nak ebből a pénzből, 650 millió­ból pedig a 4-es főút és az M 5-ös pálya összekötő szakaszát építe­nék meg. A 10-es főút Dorogot megkerülő első szakaszának te­rületbiztosításához 170, a 2-es főút váci elkerülésének terület- biztosításához pedig 500 milliót irányoznak elő. Az M 3-as to­vább építésének feltétele a mint­egy 800 millió forintot érő nyom­vonal kisajátítása, ugyanez az M 5- ösön 1,5 milliárdba kerül. Nem lesz olcsó az időközben elöregedett főúthálózat és az azokhoz tartozó hidak, felüljá­rók rehabilitációja sem: a mi­nisztériumban a hitelből 1,7 mil­liárd forintot különítettek el erre a célra. Cigánd és Dombrád kö­zött 470 millió forintért Tisza- hidépü\, Orosházána Szőlő kör­úton 120 milliót költenek majd az új felüljáróra, 55 millióért kell megerősíteni a ráckevei Duna- ág-hidat. 60 millióba kerül a ter­vek szerint a 83-as főút ménfő- csanaki, 40 millióba a 86-87-es út szombathelyi, 50 millióba a 6- os főút szigetvári megkerülő szakasza. A 82-es és a 83-as út győri bevezetésének második és harmadik ütemére 135 milliót szánnak, a 84-es út soproni meg­kerülő szakszának megépítésére pedig 115 milliót. A 9 milliárdos hitelből kell megoldani a 70/a út siófoki tehermentesítését, ami mintegy 70 milliót igényel, és 90 milliót költenek majd a 8-as út 41-44. kilométere között a négy- sávosításra. Várhatóan 50 millióba kerül majd a 38-as út tokaji átkelő sza­kaszának kiépítése, 110 millióba a szolnoki megkerülő szakasz második üteme, 140 millióba a harmadik ütem. A „maradék” 75 millió forintból 13 veszélyes forgalmi csomópontot szeretné­nek átépíteni az útalap terhére adósságba keveredő közlekedési tárca illetékesei. s.p. Ki, kit és miért választ? Nem jósolnak — kutatnak Alig telik el nap, hogy az újsá­gok hasábjain ne találkoznánk valamelyik közvéleménykutatás eredményével. Sokan vitatják ezeknek az elemzéseknek érté­két, s azt mondják: a közvéle­ménykutatók valójában nem ku­tatják, hanem befolyásolják a közvéleményt. — Ezt mi is hallottuk — mond­ja Levendel Ádám, a Szonda Ip- sos Közvéleménykutató Intézet igazgatója. — Érdekes módon azok és főleg akkor állítják ezt, ha eredményeink számukra ked­vezőtlenek. Ma átlapoztam két hét napilapjait, és elolvastam hat vagy hét pártvezető saját prog­nózisát a 94-es választás várható eredményeiről. Ha igazuk van, akkor a hat párt együttesen a sza­vazatok 250 százalékát fogja megszerezni. Mi nem szoktunk ekkorát tévedni. — Több párt megrendelésére is készítettek felmérést. Nem tartja ezt kicsit etikátlannak? — Öt pártnak is dolgozunk, s éppen ezzel bizonyítjuk, hogy egyetlen párthoz sem tartozunk. Kutatásainkat nem vezetheti . szimpátia vagy ellenszenv. Elfo­gultságról igy szó sem lehet! — Feltehetően a pártoknak sa­játos igényeik is vannak, s ezek a kérdések nem szerepelhetnek a másik párt által rendelt vizsgála­tokban... — Ketté kell választanunk a dolgokat. Az újságban olvasható közvéleménykutatásoknak többnyire a sajtó a megrendelő­je. A pártok részére végzett vizs­gálatokat általában nem hozzák nyilvánosságra, hiszen azok az illető párt stratégiájának kidol­gozásához kellenek. A gazdasági életben is ez a helyzet: több banknak, biztosítónak vagy gyárnak vizsgálunk, de többnyi­re más-más irányba indulunk, hi­szen a megrendelő kérése szerint dolgozunk. — A pártoknak nyilván a vá­lasztásokkal kapcsolatos kutatá­sokat végeznek. — Van egy mondás: közvéle­ménykutatással el lehet veszteni egy választást, de nélküle nem le­het megnyerni! A választási kampány is sokba kerül, de nél­küle nem lehet nyerni. Nem igaz a mondás, miszerint a jó bornak nem kell'cégér! Megtanultuk a közelmúltban, hogy csak az el­osztott bornak nem kell! — Helyi kutatásokat is végez­nek? — Elsősorban egy párt szem­szögéből vetődnek fel a kérdé­sek. Nem mindegy, hogy melyik helyen, kit állítanak jelöltnek. Sokszor közvetlen egymás mel­letti települések között is nagy lehet a különség. Szeged egyete­mi negyede más képviselőt kí­ván, mint Tápé vagy Móraváros, hogy egy egyszerű példát említ­sek... Szükség van tehát a helyi elemzésekre is. Mára kialakultak az úgynevezett választási pártok, ahol a szűk tagságot körülveszi azoknak a köre, akik csak azért vonzódnak az adott szervezet­hez, mert annak elképzelései áll­nak hozzájuk a legközelebb. így kialakul egy holdudvar a pártok körül. Természetesen megindul a harc azért a nagyszámú töme­gért, amelyik a pártok udvarain kívül van. A közvéleménykuta­tás abban ad tanácsot, hogy a kérdezett helyen mit fogad szíve­sen a leginkább még semleges tö­meg, mivel és hogyan fordulja­nak hozzájuk a pártok és képvi­selőjelöltjeik. (koós) Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents