Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22-24 / 247. szám
HÍRLAP, 1993. október 22—24., péntek—vasárnap SPORT 15. Ünnepi sportműsor Kenyér, labda, ecset és egyéb régiségek A recski labdarúgás jóval több mint ötvenesztendős története során Bódi néven számos helybéli születésű játékos nyújtott már maradandót az egykori kántorbirtoki lucernásból lett futballpályán. Az 1970-80-as években Bódi István és öccse, Bódi József volt tagja annak a jó hírű csapatnak, amely NB III-asként még az NB II-vel is kacérkodott. A kitűnő Ércbányász gárda utolsó mohikánja, a „kis” Bódi még mindig rúgja a labdát, nem is akárhogyan. Péntek Kézilabda: Egri Kézilabda Club — Balmazújváros, NB Il-es férfimérkőzés, Eger, körcsarnok, 17. Szombat Asztalitenisz: Egri Áfész I. — Tabán SE I., NB I/B-s női mérkőzés, Eger, dr. Ruttkay Vilmos játékcsarnok, 11. Egri Áfész II. — MNB, NB Il-es női mérkőzés, Eger, dr. Ruttkay Vilmos játék- csarnok 14. Birkózás: Egri Vasas — Nagykőrös, NB Il-es csb-mérkőzés, Eger, 9-es iskola, 11. Kézilabda: Füzesabony — Tűrkeve, NB I/B-s női mérkőzés, 15. Megyei bajnoki férfimérkőzések: Verpelét — Egri TK, 15, Dormánd — Gyöngyösi Főiskola, 15. Ökölvívás: serdülő magyar bajnokság, Gyöngyös, szakképzési intézet, 16. Labdarúgás: megyei II. osztály (13.30): Átány — Gyöngyösi Energia, Apella — H. Lokomotív. Eger körzet, I. osztály: Egerbocs — Szilvásvárad, 13.30. II. osztály (13.30): Andomaktá- lya II. — Pétervására II., Váraszó — Mátraballa. Heves-kupa (14): Szihalom — Boconád, Hevesve- zekény — Kisköre. Vasárnap Kézilabda: Füzesabony — Csépány KK, NB Il-es férfimérkőzés, 15. Megyei bajnoki mérkőzések, férfiak: Hatvan — Heves 12, Pásztó — Egri Forgácsoló, 11. Nők: Hatvan — Hatvani AFSC, 9.40, FSC II. - Tiszafüred II., 10. Ökölvívás: serdülő magyar bajnokság, Gyöngyös, szakképzési intézet, 8.30. Sakk: megyei bajnoki mérkőzések: Makiár — Bélapátfalva, Egri Vasas — Hatvan, Pétervására — Gyöngyös II., HMÖ SE II. — Párád. Egységes kezdés: 9 órakor. Rögbi: Gyöngyösi Rögbi Klub — Zöld Sólymok, NB Il-es mérkőzés, Gyöngyös, Kitérőgyári pálya, 14. Természetjárás: 20 km-es túra. Találkozó: egri autóbusz-állomás, 8.40. Labdarúgás: megyei II. osztály (13.30): Istenmezeje — Erdőtelek, Atkár — Makiár, Párád — Tárnáméra, Petőfibánya — Gyöngyöspata, Gyöngyösoroszi — Szűcsi. Gyöngyös körzet (13.30) : Vámosgyörk — Heréd, Rózsaszentmárton — Visznek, Karácsond — Adács, Abasár — Detk, Gyöngyössolymos — Ecséd. A Gyöngyöstaiján szabadnapos. Eger körzet, I. osztály (13.30) : Balaton — Noszvaj, Egercsehi — Egerbakta, Eger- szólát — Andornaktálya, Kisná- na — Vécs. A Kerecsend szabadnapos. II. osztály (13.30): Bükkszék — Verpelét, Demjén — Hevesaranyos, Dohánygyár Eger — Szajla, Egerszalók — Mikófalva, Felsőtárkány II. — Márkáz. Saját pékségében nyitottam rá ajtót a minap az esti órákban, hogy elbeszélgessünk. Zsemletésztával bíbelődött, így kis türelmet kért, majd néhány perc múltán az üzlethelyiség pultjának két oldalán helyet foglaltunk. — Jól nézel ki fülig lisztesen. Ez egészen más, mint a focistaszerelés. Valójában hogyan választottad a pékmesterséget? — Négyen vagyunk testvérek, és édesanyám úgy találta jónak annak idején, hogy pék legyek. Mondván: „amíg élsz, kenyér lesz a kezedben.” — Hogyan lehet ezt az éjszakai foglalkozást összeegyeztetni a focival? — A mostanit már lehet, a régit viszont nem lehetett. Sátoraljaújhelyen voltam tanuló, amikor felszabadultam, Diósgyőrbe kerültem futballozni. Vagyis azonnal a labdarúgás lett a „kenyerem”, noha sohasem éltem csupán abból. Mezőkövesden katonáskodtam, jó csapata volt a Trencsényi SE-nek. Diósgyőrben vártak vissza, de én hazajöttem Recskre, mert akkor szervezték azt az együttest, amely később oly sok szép sikert ért el. — Valójában mi volt a kedvenc posztod, hiszen játszottál csatárt, középhátvédet, most pedig beállás vagy. — A bal oldali középpálya és a 10-es számú mez jelentette nekem a legtöbbet a labdarúgásban. Ahogy már számot vetettem a történtekkel, nyolc évig tartott az egyértelműen sikeres időszak. Büszke vagyok arra, hogy 1975-ben megyei gólkirály lettem 34 góllal. — Annak idején a mesterséged szóba sem került? — Az Ércbányánál dolgoztam raktárban. Amikor eljött a váltás ideje, előbb farmergazdálkodásba kezdtem a bátyámmal, de nem volt kifizetődő. Érken tanyáztunk, és hívtak is focizni a környékbeliek. Tamaörsön játszottam egy félidőt. Azért csak annyit, mert hazatértünk. Aztán vetődött fel a pékség. Nagy anyagi befektetésre volt szükség, de most már lassan egyenesbejutunk. A feleségem, a sógornőm és még egy közeli ismerős is segít, tőle sok útmutatást kaptam a gyakorlati munkához, hiszen majdnem húsz év múltán kanyarodtam vissza az édesanyám által választott szakmához. — A labdarúgással azonban eddig nem szakítottál. — Baráti alapon játszottunk egy ideig Hasznoson Maksóval és Megyesivel, majd Párádra igazoltam. Ez év elején nagy gondba került a Recsk, hiszen többjátékos elment, mert anyagi gondok jelentkeztek a klubnál. Alig tudott kiállni a csapat. Hívtak, hogy segítsek, és én nem tudtam nemet mondani. Egyre jobban játékba lendültem, örülök, hogy dobogón végzett a csapat. Szívesen játszok Kolozsváriákkal és a többiekkel. Van néhány ügyes fiú, most Pápai és Béres szokta viselni a 10-es mezt, én az 5-öst húzom magamra. Hetente kétszer edzek, és bár késő estig dolgozom, az itteni munkamegosztás jóvoltából pihenten állhatok a csapat rendelkezésére. — Meddig? — Nem tudom. Azon viszont mosolyogni szoktam, hogy ha tervezik a jövő recski csapatát a játékosok és a vezetők, az én posztomnál nem keresik az utódom. Pedig rövidesen csak szükség lesz helyettesítőre, hiszen szeptemberben elmúltam 40 éves. — Eddig meglehetősen titokban maradt Recsken is, hogy ügyesen forgatod az ecsetet, vagyis festegetsz. — Gyermekkori mániám a festészet. Olajjal és temperával egyaránt dolgozok. Számos festményem van, főleg otthon, de Parádfürdőn a Salátabárban is látható munkám, kölcsönbe adva. Egyébként a focisták sem tudták, hogy festek, legfeljebb megcsodálták, ha nálam jártak. Eddig kedvtelésből fogtam ecsetet, de újabban kaptam egy megrendelést a József Attila Színháztól. Nem tudom még, mi lesz ebből az üzletből. — Tettél már pénzzé festményt? — Nem. Sajnálom a munkáimat. Nem tudok tőlük megválni. Úgy érzem, hogy hozzám tartoznak, nincs szivem továbbadni azokat. — Ha ennyire szereted a festészetet, miért nem mentél olyan pályára? — Mert a focit mindennél jobban szeretem. — Van-e titka a hosszú pályafutásnak? — Csak a sportszerű életmód, A „kis” Bódi az pedig nem titok. Az a gyanúm, hogy sokat csökkent a színvonal. Ellenkező esetben a „negyvenesek” már nem felelnének meg a követelményeknek. — És ha egyszer mégis szögre akasztod a stoplis cipőt? — Akkor irány a kispálya és a teremfoci, a Bányász Öregfiúkkal. — Előbbiekből következően nem szoktál unatkozni. — A pékségből származik a megélhetés, a foci és a festészet csak szórakozás és kikapcsolódás. Ha festek, elfelejtem a világot. Valamit azonban még nem érintettünk a beszélgetésben! — Mit? — Azt, hogy régiségeket gyűjtök. — Erre valóban nem voltam felkészülve. — Sokféle tárgy „beszél” a múltról. Szintúgy enyéim, mint a festmények és a labda. Ézek az én őszinte barátaim. Ezekkel együtt kiegyensúlyozott, harmonikus az életem. — Hogyan lehet megférni előbbiekkel egy kétszobás lakásban? — A feleségem tudna erre igazi választ adni, mivel még kerülgetnie kell a lányunk agyagból es bőrből készült munkait is... Fesztbaum Béla Ők és mi Tagadhatatlan, hogy a nemzeti ünnep „súgja” soraimat, mégis olyasmiről olvashatnak most, amit nem feltétlenül szükséges nemzetiszínű gondolatoknak nevezni, merthogy nem tartanak rá igényt. Kézenfekvő, hogy amikor fennkölt beszédekkel ünnepel a nemzet, akkor a sportújságíró eltöpreng azon, hogy a sport ugyan mivel járul hozzá magyarságtudatunk megerősödéséhez, egyáltalán ahhoz az emelkedett hangulathoz, ami nélkül nem ünnep az ünnep. Nem sok időbe telik, hogy azonnal rájöjjön: erre igazából a sportnak az a részé képes, amit élsportnak szoktunk titulálni. Az emlékezet ugyanis meglehetősen válogatós, kíméletlenül kiszólja magából a megőrzésre méltatlan dolgokat. A nagy versenyeken aratott nagy győzelmek viszont elevenen élnek, és alkalmasak arra, hogy izmosabbá tegyék nemzeti önérzetünket. Barcelona csodálatos magyar sikerként vonul be minden krónikáskönyvbe, szerkesszék bárhol is a világon. Nem magunkat kell dicsérni, megteszik ezt helyettünk a tények. Ettől kezdve már csak egy képzeletbeli, aprócska ugrás, s máris ott tartunk, hogy miért ne menne máshol, ha egyszer a sportban ilyen kiváló teljesítményre vagyunk képesek. Végre egy terület, anol a nagyhatalmakkal is felvesszük a versenyt, s ez már szinte hagyomány, melyet évtizedek olimpiáin ápoltunk, érmek garmadájával ékesítettünk... Makacsul visszatér a gondolat, már-már rögeszmévé válik. Az nem létezik, hogy a sportban olyan nagyszerűek vagyunk, másban meg... Hiszen azok a tulajdonságok, amelyek a kiugró eredmények eléréséhez nélkülözhetetlenek — akarat, szorgalom, becsvágy, küzdeni tudás —, mind-mind átválthatok az élet egyéb területein is, foglalkozzon bármivel az ember. Akkor hát miért nem? Aztán a szürkeállomány legmélyén felsejlik valami, rávilágítva a hiú ábrándozás hiábavalóságára. Mert fogalmazhatunk mi többes szám első személyben, amikor a kiváló teljesítményekről beszélünk, azért mégiscsak az a kegyetlen valóság, hogy ezeket a magyar lakosság százalékban bajosan kifejezhető, elenyészően kis része vívia ki — a magyarságnak. A többiek bizony — tisztelet a kivételnek — csak beszélnek, elmélkednek róluk, uram bocsá kérkednek velük, mondván: lám-lám, mire képes a magyar, milyen nagyszerűek is vagyunk mi. Holott a nagyszerűek nem mi vagyunk, hanem ők, az ünnepeinknek is fényt adó sportolók. A kevesek, akik dicsőséget szereznek nekünk, s bár ez nekik valószínűleg meg sem fordul a fejükben, nyugodtan nevezhetjük őket hazafiaknak is. Pedig talán többre mennénk, ha sok-sok hétköznapi hazafival rendelkeznénk, akik pontosan tudnák, hogy mit szeretnének elérni, és látnák az oda vezető utat is. Látnák, hogyan kell élniük napjaikat, s erre módjuk is lenne. Mert a biológiai vagyon egy nagyon elvont fogalom, de végtelenül egyszerűvé válik, ha arra gondolunk, hogy minden egyes ember, ha úgy tetszik, állampolgár egészségéből, erőnléti szintjéből adódik össze. Ami nálunk — még mindig — csaknem a nullával egyenlő. Németországban a népesség nyolcvan százaléka sportol, többségében nemcsak a saját szakállára, hanem egyesületi keretek között. Magyarországon ugyanez az arány 10-12 százalék, vagyis tíz magyar közül egyetlenegy mozog rendszeresen, ha úgy tetszik, tervszerűen, meghatározott céllal. S ez nem feltétlenül csak a csúcsdöntés lehet. Tévedés azt hinni, hogy az 1100 tornaterem felépülése automatikusan javít a helyzeten. Megszok- hatja valaki a mindennapi mozgást diákkorában, arról később le is lehet szokni, ezt nem egy élsportoló elszomorító példája mutatja. Igazi változás akkor következhet be, ha a felnőtteknek is marad energiájuk a testük „olajozására”, arra, hogy idősebb korban is jól működjön a gépezet. Mindez pedig nem csupán belátás és létesítmény, hanem idő és pénz dolga is. Ehhez kevés négy-öt év sportolás az ifjúkorban, ehhez egy életprogram szükségeltetik. Hogy a sport ne csak az ünnepnapokat — s akkor is csak a lelátón szotyolázva, szitkozódva — jelentse a magyar ember számára, hanem a testmozgást a hétköznapokon, akár a „sportelmélet” rovására. Mert ehhez már kell akarat és küzdeni tudás. Nem az övék - a miénk... ßuttinger László Vízilabda OB I. Hol. ha nem itt...? Voltaképpen az lenne a legkézenfekvőbb, ha már jó előre el is könyvelnénk azt a két pontot, amit az Eger SE vízilabdacsapata szombaton este a Bp. Sparta- custól el fog hozni. A seregnajtó, tavaly még OB I/B-s Szpari azonban érthető módon szeretne megragadni az első osztályban, s ennek érdekében több fiatal köl- csönjátékost is „beszerzett”. Ennek eredménye, hogy a Szeged a múlt héten csak veres verejtékkel, egyetlen góllal jutott a két ponthoz a Kőér utcában. Gyulavári Zoltán edző elmondta, hogy Bolya lábsérülése miatt — szerencsétlen kerékpárbalesete volt — hosszabb időre kiesett a hadra foghatók sorából. Tűzkő és Schmidt úgyszólván egész héten betegeskedett, mert hát itt van az ősz, fedett meg nincs. Pályáról Labdarúgó NB /., szombat: Siófok — Haladás, 16, Kispest-H. — Sopron, 13.30, MTK — Vasas 13.30, Újpest — Ferencváros, 16, Pécs — Debrecen, 13.30, Vác — BVSC, 13.30, Békéscsaba - Csepel, 13.30, RábaETO — Videoton, 11. Labdarúgó NB II. keleti-csoport, szombat (13.30): Tiszakécske — Diósgyőr, Nyíregyháza — Szarvas. Vasárnap (13.30): Tisza vasvári — Balmazújváros, Szeged — REAC, III. kér. TVE — Hajdúnánás, Gödöllő — Ka- ba, Kazincbarcika — Kiskőrös, FC Hatvan — Eger SE. Labdarúgó NB III., Mátra-csoport, szombat (13): SBTC — Füzesabony, Jancsó (Inges, Sebestyén), Jászberény — Karcag, Apc — Pásztó, Farkas (Török, Kor— pályára mos), Szécsény — Dunakeszi, Kartal — Szolnoki Cukor. Vasárnap (13): Gyöngyösi SE — Szolnoki MÁV-MTE, Gál (Bogár, Fekete), Bag — Monor, Tenk — Balassagyarmat, Holló (Darnyik, Horinka). Megyei I. osztály, szombat (13.30): Bélapátfalva — Kompolt, Gombos (Bartos, Sipeki), Sírok — Selyp, Jenéi (Tóth B., Berta), Besenyőtelek — Nagyréde, Pest m-ijv., Novaj — Felsőtárkány, Borsod m-i jv. Vasárnap (13.30): Tamalelesz — Heves, Lánczos (Kovács L., Buda), Tamaörs — Pétervására, Dévai (Ducsai, Jenei), Domoszló — Recsk, Nógrád m-ijv., Poroszló — Gyöngyöshalász, Szolnok m-i jv. NB 11-es utánpótlás-mérkőzések, szombat: Eger SE — Balmazújváros, Északi-ltp., 11 és 13. FUTBALL- FOCILABDARÚGÁS - FUTBALL FOCI- LABDARÚGÁS- FUTBALL FC Hatvan — Eger SE Enyhén szólva nincsenek jó „passzban” megyénk NB Il-es csapatai, már az a kettő, ami (még) van. Az FC Hatvan—esetében tőle szokatlanul sok kapott góllal — a középmezőnyben tanyázik, az Eger SE — hálójában toronymagasan legtöbb góllal — az utolsó előtti. Egy hete mindkét gárda vereséget szenvedett, becsületgóljuk is öngólként került az ellenfél kapujába. Az FC Hatvan legutóbb is folytatta azt az őszi rossz szokását, hogy idegenben gyorsan „lerendezi” a két pont sorsát, Kiskőrösön is már a 35. percben 3-1-re vezettek a hazaiak. Az Eger SE sorozatos balsikereivel elfoglalta NB III-as pozícióját, már csak a nyeretlen Szegedet előzik meg a piros-kékek. A védelem meglehetősen gólképes, nem annyira viszont a támadósor. Legfeljebb a biztos gólhelyzetek kihagyásában tűnnek ki az elöl lévők. Az, hogy ki a felelőse az egri futball tartós hullámvölgyének — mivel a kérdés meglehetősen összetett —, nehéz lenne egyértelműen megválaszolni. Nagy valószínűséggel nem csupán Kiss Tibor edzőn, akin mindenért elverik a „port”. A bajnokság tizenegyedik fordulójában, vasárnap megyei „rangadóra” kerül sor Hatvanban. A haziak elsődlegesen nyerni szeretnének, az Eger döntetlennel is beérné. A közelmúltban általában szoros eredményt hozott a két csapat találkozója. A legutóbbi hat mérkőzésből kettő végződött 1-1-re, kétszer az Eger, egyszer a Hatvan nyert 1-0-ra. Ez utóbbi idén tavasszal történt. Egyszer kicsúszott a Hatvannak, 1991 tavaszán 3-0- ra verték a megyeszékhelyi gárdát. Jó lenne, ha mostani összecsapásuk legalább valami melegséget nyújtana, a feltehetőleg nyirkos időben. A két pont úgyis megyén belül marad... Húzzunk egyet a sisakszíj on! A labdarúgó NB III. tizenegyedik fordulójában nagy feladat vár a Füzesabonyra, hiszen a Mátra-csoport listavezetőjéhez, az eddig veretlen, és az első számú bajnokesélyes SBTC otthonába utazik. A tarjániak kiváló gólkülönbsége (30-4) azt mutatja, hogy minden csapatrészük jobb az átlagnál. Az abonyi védelemnek bizonyára meggyűlik majd a baja Horváth Zsolttal, aki számolatlanul rúgja a gólokat hétről hétre. Feltehetőleg külön őrzőt állít majd mellé Albert Csaba edző. Az Apcnak a második helyezett — szintén nógrádi együttes —, a Pásztó lesz az ellenfele. Az apciak annyival vannak kedvezőbb helyzetben, mint az abonyi- ak, hogy a hazai pálya előnyével bírnak, de gólt rúgni nehéz lesz a pásztóiaknak, akik eddig — mint az SBTC — szintén csak négy gólt kaptak. Döntetlen körüli eredményre számítunk, az Apc győzelme igazán szép fegyvertény lenne. Az újoncként dicséretesen szereplő Tenk a Balassagyarmatot fogadja. A gyarmatiak megtorpantak az utóbbi hetekben, ezt lenne jó kihasználni a tenki- eknek, akik egy hete bravúros győzelmet arattak Monoron. Jó lehetőség adódik Mudriczkiék számára, hogy az eddigitől is nagyobb tekintélyt vívjanak ki maguknak. Gyöngyösön a Szolnoki MÁ V-MTE vendégszerepei vasárnap. Vígh Tibor, a szolnokiak edzője legutóbb ellenfélnézőbe készülhetett a gyöngyösi kirándulásra. Ennek ellenére főleg győzni akarásban okozhatnak majd számára meglepetést Szerdahelyiék. A Tisza-partiak négy mérkőzést nyertek „zsinórban”, és gólt sem kaptak. Jó lenne őket megállítani. A tizedik fordulóban a GYSE kivételével nyertek NB III-as csapataink. Egy japán közmondás szerint: győzelem esetén húzz még egyet a sisakszíjadon! Főleg az Apc és a Tenk figyelmébe ajánljuk a távol-keleti bölcsességet. Persze, másnak sem árt... Sírokban az éllovas A megyei bajnokság I. osztályában immár túl vagyunk az őszi szezon kétharmadán, hiszen a hét végén all. forduló mérkőzéseit vívják a csapatok. Ilyenkor már elképzelhető a számvetés, de ha az nem is, legalább az eddigiek röpke összegzése. Ha ezt megtesszük, akkor azt látjuk, hogy még nem kevesebb, mint hét csapat ott van közvetlenül a tűz közelében, reálisan igényt tartva az idénybeli elsőségre. A Selyp úgy kezdte az őszt, hogy közhírré tették: nincs mese, ők a bajnoki elmet meg fogják szerezni. Kezdeti botladozás után — de sokan a fejükre olvasták akkor a könnyelmű kijelentéseket?! — jelenleg ők vannak a legkedvezőbb pozícióban, vezetik a mezőnyt, s minden reményük megvan arra, hogy a szombati, siroki vizit után sem változik a helyzet. Az azonos pontszámmal álló riválisok közül egyedül a Besenyőtelek játszik otthon, Kiss János legénysége a Nagyrédét fogadja, s joggal táplál győzelmi reményeket. A Felsőtárkány a gyengélkedő Novaj- nál, a Recsk pedig Domoszlón kísérli meg a versenyben maradást. Érdemes még odafigyelni a remeklő újoncra, a Pétervásárá- ra, és a korábban a bajnokság egyik esélyesének kikiáltott Bélapátfalvára. A bélkőaljiak ezúttal szusszanhatnak egyet, hiszen a csaknem sereghajtó Kom- poltot látják vendégül. Nem így a Péterke, amely Tarnaörsre látogat, ahol a Recsk is elvérzett néhány hete. Tippjeink: Bélapátfalva — Kompolt 1, Sírok — Selyp 2, Besenyőtelek — Nagyréde 1, Novaj — Éelsőtárkány 1, Tamalelesz — Heves X, Tamaörs — Pétervására 1, Domoszló — Recsk 2, Poroszló — Gyöngyöshalász 1.
