Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-19 / 244. szám

HÍRLAP, 1993. október 19., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Mádl Ferenc Hatvanban A művelődési és közoktatási miniszter, Mádl Ferenc lesz szer­dán Hatvan vendége. A politikus találkozik a város vezetőivel, s délután fórumon is részt vesz, ahol a közoktatás jelenlegi hely­zetéről és gondjairól beszél. Gázgyújtás Horton Lapunban is beszámoltunk már arról, hogy Horton elkészült a gázvezeték. Az ünnepélyes át­adás azonban idáig még váratott magára, azonban most már nem sokáig, hiszen szerdán délután 15 órakor a községháza előtt jel­képesen meggyulad majd a láng. A műveletet dr. Szálai János, a TIGÁZ vezérigazgatója végzi majd el, ünnepi köszöntőt pedig dr. Gyulai Gábor címzetes ál­lamtitkár, Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megye köz- társasági megbízottja mond. Az egészségért a könyvtárban Az Életmód-klub tart foglal­kozást csütörtökön délután fél öttől a lőrinci Magvető könyv­tárban. Ezúttal dr. Takács Ilona pszichológus-tanár-újságíró tart előadást „Lazítson az egészségé­ért” címmel az önszuggesztióról, a relaxációról és az autogéntré­ningről. Mit mond a volt pénzügyminiszter? Folytatódik Hatvanban, az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban a „Látlelet a magyar gazdaságról” című elő­adássorozat. A TIT Bugát Pál Egyesületének népszerű prog­ramján ezúttal Kupa Mihály ex- pénzügyminiszter, mai független országgyűlési képviselő lesz a vendég. A program 18 órakor kezdődik. Kamarahangverseny A holland Cantabile kamara­kórus vendégeskedik csütörtö­kön este a hatvani belvárosi templomban. Az este fél hétkor kezdődő eseményen Rossini: Kis ünnepi miséjéténeklik. A be­lépés ingyenes, ám adományo­kat szívesen fogadnak, annál is inkább, mivel a külföldiek költ­ségeit csak abból tudják fedezni. Szoboravatás Boldogon Szpisják Pál: „Corpus” című szobrát avatják október 22-én 19 órakor, a boldogi templom hit­oktató termében. Az alkotás a megfeszített Krisztust ábrázolja, s természetes anyagból készül: égetett fából, sárból és nádból. Az avató beszédet Dohnál Tibor festőművész tartja, majd Kará- csondi Mihály plébános szente­lik meg a művet. Kiállítás Hatvanban Egy autodidakta festő, Tóth Attila kiállítása látható ezekben a napokban a hatvani művelődé­si házban. A tárlatot naponta 14- 20 óráig lehet megtekinteni ok­tóber harmincadikáig. Asztalosok és bútoripari felületkezelésben jártas szakemberek jelentkezését várjuk igényes, változatos munkák végzésére, jó kereseti lehetőséggel! Jelentkezni személyesen a Holz Metal Basis Kft-nél Eger, Vécsey-völgy u. 99/10. Érdeklődni telefonon munkaidőben a 320-954, 313-182-es számon lehet. Harminc évig nővérruhában Nem bántam meg a „bűnömet” Kuncsaftokat — akik bérbe veszik az utánfutót — remélt bennünk Laciik Ferencné, ami­kor kinyitotta kertkapuját. Ő mostanság csak ilyen prózai dol­gokkal foglalkozik — nevette el magát —, meg sem fordult ben­ne, hogy gratulálni szeretnénk kitüntetéséhez. Ilike több mint harminc évig dolgozott a hatvani Albert Schweitzer Kórház inten­zív osztályán főnővérként, egész- szen nyugdíjazásig. A napokban Pro Vita díjban részesült, oda­adó, áldozatkész munkájáért. — Végtelen nyomorban telt a gyermekkorom Tiszacserme- lyen, hatan voltunk testvérek — meséli az életét Ilike. — Édes­apám súlyos betegen jött haza a frontról, s egy éven belül meg­halt. Szegény édesanyám egye­dül nevelt bennünket. Sátoralja­újhelybe íratott engem közgaz­dasági technikumba, de olyan rossz volt ott nekem egyedül, a család nélkül, hogy két hét után megszöktem. Két tam'tási óra között a szünetben összepakol­tam, hátamra kaptam a dunyhá­mat, s irány haza. Gondolhatják, mit kaptam otthon. Anyukám büntetésből napszámosnak adott. Kapáltam, arattam, még a cséplőgéphez is beálltam, de nem bántam meg a „bűnömet”. Aztán egy napon megkeresett a helyi református lelkész, s java­solta, menjek el Budapestre, a nővérképzőbe. A fiatal lánynak tetszett az öt­let, úgy hitte: abból áll majd a te­endője, hogy szép kék nővérru­hában sürögjön-forogjon, meg­etesse, megitassa a betegeket. Il­lúziója azonban hamar szerte­foszlott a kórház láttán — ismét csak azt forgatta a fejében, hogy felpakolja a dunnáját, s otthagy csapot-papot. — Napokig nem tudtam enni a szörnyű szag miatt. Utáltam az egészet. De amikor megláttam, hogy a belosztályon idős apácák dolgoznak, megmakacsoltam Laczik Ferencné: — Amióta nyugdíjas vagyok, van időm virágaimra is (Fotó: Perl Márton) magam: ha ők kibírják, én is megpróbálom. Addig próbálgat­tam, míg eltelt 34 esztendő. Vizs­ga után Egerbe kerültem, majd 1960. júniusától Hatvanba. Vol­tam a belgyógyászaton, a sebé­szeten, a bőrgyógyászaton, 1975-től pedig az intenzív osz­tály főnővéreként teljesítettem szolgálatot. Egy évvel ezelőtt el­csúsztam a folyosón — munka közben —, s olyan súlyosan meg­sérült a gerincem, hogy idén ja­nuártól rokkant nyugdíjas let­tem. Ilike nem szenved ettől az álla­pottól. így legalább jut ideje a családjára. — Felnőttek már a gyerekeim, de még most is a szememre vetik, hogy nekem csak a kórház és a betegek voltak fontosak. Bizony, ha munkaidő végezte előtt beho­zott a mentő egy súlyos sérültet, nem mondhattam: engem ott­hon várnak. Az a munka egy szolgálat volt, amire felesküd­tem, s hittel csináltam. Most a családomat szolgálom. A lá­nyom néhány éve Németország­ban él — ott kapott munkát —, s én nevelem a kisunokámat, az öt éves Bencét. A fiam rockzenész, basszusgitáros. Miután leszerelt a hadseregtől, nem tudott elhe­lyezkedni a szakmájában. Ó is velünk lakik. A féljem rokkant nyugdíjas, akárcsak én, örül ne­ki, hogy itthon vagyok. Nincs be­zártságérzésem, ápolom a virá­gaimat, ellátom az állatokat. Jó, hogy van időm mindenre. Soha nem olvastam ennyit, most hall­gathatom a rádiót, nézhetem a tévéműsort. S ha a kolleganőim, akikkel mindig nagyon jól meg­értettük egymást, beszólnak: van színházjegy — nem spekulálok, megyek velük! Négyessy Zita Természet alkotta formák „Inspirál és alkotásra ösztönöz az ember nem járta vidék, a természet alkotta formák, minek állandó és kinthetik meg az érdeklődői ig te­/r ICtidll UlUN HIÚJA. 1CULC vuma annak az asszonynak a kilétét, aki nemrégiben — mint lapunk­ban is olvashatták — 125 millió forintot nyert a lottón. Csakhogy Mancika és félje, Mihály falu­juknak, Csánynak adományoz­tak tízmilliót. Ez a nagylelkűség fellebbentette személyükről a fátylat, s ha teljes nevüket nem is írjuk meg (védve őket a szélhá­mosoktól), azt hírül kell adnunk, mire is fordítják a pénz egy részét a szerencsés nyertesek: a község intézményeire. — Tudom, hogy anyagi gon­dokkal küszködik az önkor­mányzatunk — mondja Mancika —, sok minden szépet és jót sze­retnének megvalósítani. Ezért úgy gondoltuk a családban, hogy szívesen adunk a lottó ötösből, hadd örüljenek többen velünk. Morvái 1stván jegyző elmond­ta, hogy 60 millió forintos költ­ségvetésből gazdálkodnak, s eb­ből bizony nem jut mindenre, amire Csanynak szüksége van. Végtelenül hálásak a nyertes há­zaspárnak, hogy nemcsak saját érdekeiket tartották szem előtt. Ezért egy kis ünnepséget rendez­tek, ahol óvodások és iskolások versekkel, énekekkel köszöntöt­ték az adakozókat. S mire költik a pénzt? A tornaterem építésének ter­vezésekor alábecsülték a költsé­geket, így hiába nyertek támoga­tást egy pályázat útján, a sport­csarnokhoz még további 7 millió forint szükségeltetik. — Százéves az iskolánk — tu­dom meg Deák Tiborné iskola­nálunk. Eddig a folyosón tornáz­tak a gyerekek úgy, hogy közben az osztálytermekben is folyt a munka. Ha végre meglesz a tor­natermünk, megszűnik ez az ál­datlan állapot. Azt reméljük, hogy ott nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is edzhetik magukat, vagyis ennek a létesítménynek mindenki hasznát veszi. Szeret­nénk, ha az adományból még maradna pénz, hiszen jó lenne egy nyelvi labor is, ami közel 600 ezer forintba kerülne. A vezető óvónő, Gergely Ár- pádnéa kapott 2 millió forintot a berendezés korszerűsítésére kí­vánja fordítani: — Talán még Mancika is azo­kon az ágyakon aludt, amelyek az ovinkban vannak. Nagyon örülünk, hogy kicserélhetjük a bútorainkat, kifestethetjük a szobákat (erre 1986 óta nem ke­rült sor), továbbá a konyhánkba is vásárolhatunk eszközöket. Háromszáz főre főznek itt az asz- szonyok, mert a kicsiken túl in­nen kapják az ebédet az iskolá­sok és az idősek is. A tízmilliós adományból — egymillió erejéig — részesült az orvosi rendelő is. Az épület tető- szerkezetet kell kijavítani, s a csányiak reménye szerint ez most teljesülhet. A szerencsés „M & M házas­pár” a rendezvényen hatalmas virág- és ajándékkosarat kapott hálából a képviselő-testülettől, akik megígérték, tovább lottóz­nak... (négyessy) Viszik a bringát Az utóbbi időben egyre több kerékpárt lopnak el Hatvanban — tudtuk meg Jusztin Ferenctől, a helyi rendőrkapitányság vezetőjétől. A legtöbb esetben azonban nem sikerül meglelni a tettest, hiszen ma­guk a kárvallottak sem tudják például a bicikli gyártási számát, s en­nek hiányában szinte hiábavaló a nyomozás. Ilyenkor aztán — a több­ségükben fiatalok — bottal üthetik ajárgány nyomát. Ráadásul jelen­tős értékekről van szó, hiszen aki napjaink első divatja szerint száll nyeregbe, az nem egy 68-as évjáratú női csépelt vesz a feneke alá, ha­nem legalább egy BMX-et, vagy egy mountain bike-ot. Ha Boldognak pénze volna Tervek, támogatás nélkül Nem lenne Boldog „zsákfa­lu”, ha megépülhetne az a négy és fél kilométeres közút, amely összeköti a községet Jászfény- szaruval, s ezen keresztül a Jász­sággal. Most 27 kilométeres ke­rülővel juthatnak oda az autó­sok, vagy olyan földúton, amely csapadékos időben használha­tatlan, jó időben pedig tengely­törő. Ez a beruházás jótékonyan hatna a település gazdasági éle­tére. Zsíros István, boldogi polgár- mestertől megtudtuk, ez a régóta dédelgetett álom ’94-ben sem válhat valóra. Hiába nyújtották be pályázatukat az illetékes mi­nisztériumhoz, nem kaptak tá­mogatást. Mint ahogy arra sem, hogy bővítsék csatornahálózatu­kat. A szennyvíztisztító telep még a múlt évben megépült, s ve­le a 3,5 kilométeres gerincveze­ték. Terveik szerint a honvédség­gel közösen szerették volna ezt a munkát tovább folytatni, de a pénzhiány meghiúsítja elképze­lésüket. Az idei esztendő eredménye­ként említette a polgármester, hogy a már 18 éves, azóta erősen megrongálódott útburkolatot si­került felújítaniuk. A munkála­tok még most is tartanak, s a bol- dogiak bíznak abban, hogy ke­gyes lesz hozzájuk az időjárás és be tudják fejezni a 2-2,5 ezer négyzetméternyi terület aszfal­tozását. Ugyancsak eredmény, hogy a község 1150 ingatlanából 720-at gázzal fűthetnek. Jövőre pedig korszerűsítik a művelődési ház fűtését is — ígérte Zsíros István. V Az Építőanyagi-pari KFT. ETERCEM selypi központtal pályázatot hirdet export, import lebonyolítására, kereskedelmi ügyintézői munkakör betöltésére. FELTÉTELEK: felsőfokú iskolai végzettség, legalább egy idegennyelv-tudás (német), beosztásához szükséges 5 év gyakorlati idő. Várjuk jelentkezésével szakmai önéletrajzát, fizetés megegyezés szerint. Selyp, Pf. 44,45. Múlt héten nyitottak Hatvanban Piac, kofák nélkül (Folytatás az 1. oldalról) — Az üzlethelyiségek közül huszonhétnek már is van bérlője. Többen érdeklődtek a zárható standok iránt, mintegy 60 száza­lékos telítettséggel számolunk. Sok külföldi nézelődött itt: ukrá­nok, lengyelek, románok. Lát­hatták, ide nyugodtan jöhetnek, nem kell a sárba, mocsokba áll­niuk, s ami nem utolsó szem­pont, állandóan őriztetjük a te­rületet. Kutyás, fegyveres jár­őrök vigyáznak éjszaka a biz­tonságra, s az itt hagyott érté­kekre — fűzi tovább a szót a piacfelügyelő. A csarnokhoz kapcsolódik egy 2000 négyzetméteres aszfal­tozott parkoló, innen kézikocsi­val szállíthatják a standokig áru­jukat az eladók. A piacon létesí­tett szociális helyiségek — ha ta­lálnak bérlőt, aki majd üzemelte­ti ezeket — minden igényt kielé­gítenek. Itt nemcsak könnyíthet- nek magukon az árusok, hanem tisztálkodhatnak is — a toalett­ben bidé áll a rendelkezésükre, valamint zuhanyozó. Ez utóbbi­nak főként azok örülhetnek, akik a határokon túlról érkez­nek, s több napon át autóikban laknak. Szabó Lajostól megtudtuk még azt is, hogy a piac tulajdono­sa, a Novák & Novák Kereskedő­ház Hatvan után másfelé is sze­retne tért hódítani. Építkeznek Cegléden, Győrben, Nagykani­zsán, sőt sokkal távolabbra is merészkednek — felvették a kapcsolatot Sri Lankán és Kon­góban. — Csak ne lennének ilyen ret­tenetesen drágák — kapcsolódik beszélgetésünkbe Pásztor Mi- hályné, túrái zöldségtermelő. — A helypénz naponta 195 forint. Azzal a kis paradicsommal, pap­rikával, amivel én idejövök... Ha kifizetem az asztalért a pénzt, nem marad semmim. — Az első hónapban ingyen lehet árulni — kel a társaság vé­delmére Szabó úr. — Nem va­gyunk mi drágák. A pavilonok bérleti díja havonta 30 ezer fo­rint, az asztaloké pedig kétezer. A parkolóban 40 forintért állhat egy napig az autó. S ami még na­gyon lényeges: közel vagyunk a vasúthoz. Az árusok megtakarít­hatják azt a pénzt, amit eddig a buszra költöttek, ami a vásártér­re vitte őket. — Szerintem se vészes ez az összeg — vélekedik Szabó Mi- hályné, aki túrái házi kenyeret, brióst, kalácsot s egyéb finomsá­got akar majd kínálni, ha beren­dezték a boltot. — Jó lesz ez, majd meglátják. Jöjjenek el egy-két hét múlva — invitál búcsúzóul a piacfelügye­lő. (négyessy) hányban nemcsak egy család nyert A lottó ötösből: mindenkinek

Next

/
Thumbnails
Contents