Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 14., csütörtök Egy görög fiatalemberrel az egri Hotel Flórában Legényárverésre készül a Kishegyed, A nők legnépszerűbb hetilapja megismétli tavalyi, nagy sikerű rendezvényét, a legényárverést. Ezúttal nyolc válogatott fiatalember áll a kritikus zsűri, s a Bu­dapesti Kongresszusi Központ 1600 főnyi hölgyközönsége elé. A legények nem kevesebbet vállalnak, mint azt, hogy 24 órát együtt töltenek az értük licitáló, és legtöbbet fizető hölggyel. A Kiske- gyedvállalja a sokat ígérő 24 óra minden költségét: páronként 2-2 szoba (mert semmi sem kötelező, de minden lehetséges — szól a szerkesztőség mottója) az egri Hotel Flóra szállóban, pezsgős, gyertyafényes vacsora, másnap pedig hintós lovasprogram várja a párokat. És ki tudja, talán ilyen furcsán kezdődik egy életre szóló boldogság. A tavalyi fiúk jó áron keltek el, és a nem licitálók hangulata is ki­tűnő volt. Az idei legényárverés meglepetése: egy jóképű görög fiatalember, aki Kréta szigetéről repül — vélhetően egyenesen — a magyar nők karjába. Érdeklődő olvasóink a Kiskegyedből további részleteket is megtudhatnak. Ifjúsági könyvklub, diák-könyvműhely A szülő mindent megtesz a ta­nulás feltételeinek megteremté­séért, hiszen gyermekei csak így számíthatnak jó iskolai előmene­telre, sikeres pályakezdésre, majd biztos egzisztenciára. Ezért igyekszik gyermeke iskolai mun­káját elősegíteni, a segédeszkö­zök — a kötelező olvasmányo­kon túl —, az ajánlott ismeretter­jesztő és foglalkoztató könyvek beszerzésével. A szülői szándék valóra válá­sát kívánja könnyebbé tenni a jo­gi szakkönyveiről ismert UNIÓ Kiadó, amikor tevékenységi kö­rét bővítve vállalkozott a gyer­mek- és ifjúsági könyvkiadásra, valamint az Ifjúsági Könyvklub megszervezésével a kínálat meg­ismertetésére s a kiválasztott könyvek, segédeszközök eljutta­tására a megrendelőkhöz. Az UNIÓ Kiadó célja, hogy a Diák-könyvműhely néven mű­ködő ifjúsági szerkesztősége sok új kiadvánnyal, iskolabarát soro­zattal, a legújabb pedagógiai módszereket alkalmazó korre­petáló könyvekkel gazdagítsa a kínálatot. Az októberben induló UNIÓ Ifjúsági Könyvklub 16 oldalas, színes prospektusából otthoná­ból ismerheti meg az aktuális kí­nálatot. A megrendelés beérke­zésétől számított két héten belül gyermeke már ismerkedhet is a kiválasztott könyvekkel. Meg­szabadul az utánajárás és beszer­zés minden gondjától, mert évente hat alkalommal kézhez kapja az UNIÓ Ifjúsági Könyv­klub kínálatát, amelyben 12 gyermek- és ifjúsági könyvkiadó legjobb termékeit találja, köztük rövidesen tankönyveket is. Az Ifjúsági Könyvklub az is­koláknak, a könyvtáraknak, az óvodáknak, az iskolai és iskolán kívüli ifjúsági szervezeteknek in­tézményi tagságot kínál. Tanuló­ik, tagjaik a helyi klubvezető út­jánjuthatnak a klub könyveihez. (Érdeklődni lehet az UNIÓ Ki­adónál: Budapest, 1139, Hajdú u. 42-44. Tel: 111-9008/161 mellék.) Egy találkozás margójára Emlékezés Nicolas Schöfferre Huszonhat éve, s pontosan a születés­napján léptem előszór Nicolas Schöffer műtermébe. A találkozást Major Máté akadémikus, Kossuth-dijas építesz egyen­gette. Ismerte munkáimat, és sejtette, mi­lyen fontos lesz ez számomra. Ízelítőt már kaptam korábban a párizsi Modern Művé­szeti Múzeumban: ott láttam lux-szobrai­ból néhányat. A telefonon egyeztetett időpont előtt érkeztem műterme közelébe, a hátralévő időt a La Fourche bisztró teraszán töltöt­tem. Nem sejtettem akkor, hogy az elkö­vetkező negyedszázad során még hány al­kalommal fogok ott ülni, vitatkozó bará­tokkal, kollégákkal, kiket invitáltam hoz­zá. Pontosan 10 órakor érkeztem az ajtajá­hoz. Alacsony, fürge mozgású, kifogásta­lan öltözékű úr nyitott ajtót: bemutatkoz­tam, mire betessékelt. A hagyományos műtermek megszokott rendetlenségével szemben egy hatalmas, laboratórium tisz­taságú terembe vezetett. Rövid beszélge­tés után — a közben elsötétített műterem­ben — életre keltette szoborgépeit. A mű­terem végtelen kozmosszá változott. A halk surrogással működő nikkelcsodák addig nem látott fantasztikus fényeffektu­sokkal nyűgöztek le. A rubinlézer fény- csíkja vibrálva mutatott óriási, fényévnyi távolságokat, majd egy pillanat múlva széttörni látszott a Prizma tükreit izzva, reszketve a fénycsapdában. Pillanatok alatt törlődött ki emlékeze­temből mindaz, amit korábbi mestereim­től tanultam szobrászat címén. Ekkor ér­tettem meg, hogy mi a tér, az idő. Egyálta­lán azt, hogy mi a művészet. Még sokáig beszélgettünk. Csodáltam gondolatai tisz­taságát, pontosságát, tömörségét. Egy ab­szolút szabad ember, aki tisztában van küldetésével, és ezért tántorít­hatatlan. A belém sulykolt „törvények” emlegetésével kifejtett kétségeimet sorra cáfolta meg. Beszelt arról az ellenállásról is, amelybe sokszor ütközött, és ami által csak erősödött. Megértettem keménysé­gét. A régi és új helycseréje a művészetben sosem békés staféta. Az újítás azonban csak akkor okoz jól látható törést, ha erő­szakos és kizárólagosságra törekvő, ha jo­gát a létezésre a valóság állapota és a mű­vészet helyzete egyaránt igazolja. Ami a valóság állapotát illeti, felismerései pon­tosak, sőt ajövőt körvonalazok. Törekvé- sével, hogy az esztétikum és tudomány kutatásait szintézisbe vonja — talán legto­vább jutott elődei és kortársai közük A művészet helyzetének megítélésében komplikáltabb a helyzet. Hiszem, hogy ez a kérdés érdektelen volt a számára. Elhi­vatottsága és interdiszciplináris működése — hogy teóriáit érvényesítse a társművé­szetekben, építészetben, a zenében és filo­zófiában, meggyőződése igazában — in­kább állandó küzdelemre Kényszerítette. A művészet helyzetét számára az öncen- zúrálatlan, megalkuvás nélküli alkotó­munka jelentette, és nem vett tudomást mindarról, melytől annyi más művész szenvedett és szenved: a műkereskedelem sunyi üzleti érdekeit kiszolgáló megalku­vásról, a piaci keresletről. Tudta, hogy ko­ra előtt jár, megelőzte kortársait. Követ­kezményeit pedig vállalta. Itt és most az emberi létezés legnagyobb kozmikus misztifikációjával találkozunk. Ez a szüle­tés és a halál. Abban a helyiségben vagyunk, ahol a század egyik legnagyobb képzőművészé született nyolcvanegy évvel ezelőtt. Más­fél éve nem lehet közöttünk, mert fizikai léte megszűnt. Azonban alkotásaiból su­gárzó szelleme, hatalmas életműve meg­határozója korunk képzőművészetének, és ezen keresztül a XX. század egyetemes műveltségének. Dargay Lajos A liege-i torony Hangolódjon a Petőfi rádióra... Miképp lehet boldogulni Európában? A BBC immáron második al­kalommal rendez rádiós akció­hetet „Euro-Action'93” címmel. Hasonlóan a tavalyi eseményso­rozathoz, most is számos ország­ban egy héten át teret adnak egy központi témának, amelyet a szervezők kigondoltak. így ebben az évben Angliá­ban, Svédországban, Spanyolor­szágban, Belgiumban, Németor­szágban, Hollandiában, Finnor­szágban, Dániában és Írország­ban, valamint hazánkban arról hallhatnak az érdeklődők, hogy mit jelent az európai mobilitás a hétköznapokban, s hogyan utaz­HANG-KEP Dönthet a hallgató Távol áll tőlem a borúlátás, mégse háborgók, amikor olyan programokkal szembesülök, amelyek jelenünk egyre hatvá­nyozódó gondjait érzékeltetik. A magyarázat kézenfekvő: tények bizonyítják a mind nehezebben viselhető káoszt, az elmélyülő rossz közérzetet, s azt a társadal­mi légkört, amely a gátlástala­noknak, az erkölcsi érzék nélkü­lieknek, a zavarosban halászok­nak kedvez. A legutóbbi Magyarországról jövök kínálata mindezt megerő­sítette bennem. Akkor is, ha a ri­porterek, a szerkesztők — nem véletlenül — tartózkodtak az ál­lásfoglalástól, s kizárólag a hall­gatókra bízták a nem egyszerű tájékozódást, illetve döntést. Megrendített azok sorsa, akik bedőltek a rókatartásnak, illetve prémakciónak. Ezek a zömében szabolcsi emberek sajnálatos módon hittek az adott szóban, s reménykedtek abban, hogy ha­marosan boldogulnak. Rá is fáz­tak, hiszen csődbe jutottak, s ha nem törlesztenek az OTP-nek, akkor elárverezik otthonukat, vagyonkájukat. Természetesen felelős nincs, s az általuk megne­vezett személy felháborodottan tiltakozik. Jellemző eset, s még medicinát sem ajánlhatunk, leg­feljebb az eddiginél is nagyobb körültekintést javasoljuk min­denki számára, hogy senkinek se kelljen megfizetni azt a busás is­kolapénzt. Meghökkentő volt az is, hogy a debreceni betegek kapacitál­hatják hozzátartozóikat a vér­adásra, hiszen ha kórházba ke­rülnek, s operálni kell őket, ak­kor erre kérik őket. Riasztó, hogy idáig jutottunk, hogy az ar­ra illetékesek képtelenek meg­szervezni azt a humánus töltésű gárdát, amely garantálná az ál­landó, folytonos önzetlenséget. Nem lelkesedtünk akkor sem, amikor értesültünk a negyven recski család sorsáról, e famíliák ugyanis didereghetnek fűtés hí­ján. E „porondon” sincs össz­hang, tart a huzavona, holott egyáltalán nem törvényszerű, hogy ilyen elszomorító helyzet formálódjék. Valahogy jelképes­nek tűnt az a velorexes vállalko­zás, amelynek két fiatal résztve­vője „világ körüli” útra indulna, ha akadna szponzora. Hát ide zuhantunk, erre a szimbolikusnak is nevezhető szintre, hiszen a 8 milliós autó­csodák nem az átlagpolgárnak találtattak ki... Efféléknek aligha örülhet. Arról viszont értesülhe­tett, hogy az egyik kormánypárti képviselő lényegében helyeselte a többszörös felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi megbízatásokat. Ráadásul arra hivatkozott, hogy Széchenyi sem húzódozott, ami­kor megkeresték, s több mint tíz "esetben igent mondott. Idegborzoló csúsztatás. A honatya ugyanis megfeledkezett nemcsak a legnagyobb magyar áldozatkészségéről, hanem zse­nialitásáról is. Vagyis összetévesztette a bol­hát az elefánttal. Pedig mekkora a különbség! Tupírozott semmi Tovább silányul a tv-s kínálat­lista. Már az esti főidőben is mű­rostos, majdhogy a tupírozott semmivel felérő produkciócskák szerénykednek. Elég csak — a korábbi napokra visszapillantva — Gálvölgyi János humortalan önismétléseire utalni, nyomaté- kolva egyben azt az önkritika-hi­ányt, amely rá és menedzselőire egyaránt jellemző. Legalább az éjszakai pihenés előtt lepnének meg minket vala­miféle épkézláb alkotással. Az a baj, hogy erre se számít­hatunk! Nem tudom, hányán ludasak a satnya amerikai filmdömping miatt, de vétkük aligha megbo­csátható, ugyanis a majdnem giccs propagálói lettek, s olyasfé­le élet- és világszemléletet nép­szerűsítenek, amely ettől az or­szágtól idegen. Szombaton este A nagy bor­zongással megint USA-beli team jelentkezett, dokumentálva azt, hogy miként lehet talpraesett öt­letet tökéletesen elrontani. A meghalt barát temetése össze­hozza mindazokat, akikhez ra­gaszkodott, akiket szeretett, s akik sok év óta nem találkoztak. Ezzel a sztorival sikert kovácsol­hattak volna, ám a népes stáb csak azt mutatta be: hogyan tor­zítható egy egészséges cselek­ményváz. Valamit azért elértek. Eleinte füstölögtünk, fel-felhördültünk, később unatkoztunk, majd a fá­radtabbak el is szenderedtek. Vagyis nyertek. Megspórolták a drága altatóra szánt forintokat... Pécsi István hatunk, tanulhatunk, dolgozha­tunk e földrész országaiban. A Magyar Rádióban a Petőfi adón ezen a héten adnak helyet ennek az akciónak. A műsor, amely Euro Kalauz néven jelent­kezik majd több alkalommal, a Szocio-Műhely gondozásában készül majd el. Ám ahhoz, hogy olyan adás kerüljön az éterbe, ami valóban fontos információ­kat közöl, s hasznos tanácsokat ad — a rádióhallgatók segítségé­re is szükség van. Egyedülálló le­hetőség kínálkozik tehát arra, hogy bárki részese lehessen egy európai rádiós kampánynak. Az alkotók váiják azok jelentkezé­sét, akik munkavállalóként, diákként, utazóként megjárták a vén kontinenst, és kinttartózko­dásuk élményeiről, trükkjeiről, valamint veszélyeiről szívesen beszámolnának. Jelentkezhet­nek azok a szervezetek, egyesüle­tek, alapítványok, egyházi cso­portok és civil szerveződések, iro­dák, amelyek segítik a munka- vállalást, a nyelvtanulást, a diá­kok cseréjét, az utazást. A Szocio Műhely éjjel-nappal hívható a 138-7973-as telefon­számon. Levélcím: 1800 Buda­pest, Magyar Rádió, Euro Kala­uz. A drámapedagógia ürügyén Az ember elveszítheti ősi kommunikációs eszközeit kai popfesztiválról című Déry- abot sikerrel mutatták be Né­Érdekes témát választott fel­dolgozásra a Magyar Irodalom­történeti Társaság Heves Megyei Tagozata legutóbbi, gyöngyösi tanácskozásán. Az elmélet és a gyakorlat példaszerű egységét megvalósító tudományos ta­nácskozáson — melynek a létre­jöttét a rendezvénynek otthont adó Berze Nagy János Gimnázi­umon kívül a Heves Megyei Pe­dagógiai Intézet és a városi ön- kormányzat is támogatta — a drámapedagógia lényegével, il­letve a megyénkben ígéretesen bontakozó ilyen irányú tevékeny­ség eredményeivel ismerkedhet­tek a résztvevő magyartanárok és érdeklődők. Dr. Nagy Sándortanszékveze- tő főiskolai tanár, a társaság me­gyei tagozatának elnöke dr. Bécsy Tamás professzort, az iro­dalomtudomány doktorát kérte fel egy, a dráma lételméletéről, a konfliktus, a műnem korszerű értelmezéséről szóló előadásra. Ezt követően két gyakorló pi gógus, dr. Loboczkyné Há Ibolya, az egri 3. Sz. Általános Iskoía, és dr. Hanisné Petró Valé­ria, az egri Dobó István Gimná­zium tanára — a sajátos pedagó­giai módszer lelkes propagátorai — ismertették meg a jelenlévőket munkájuk eredményeivel. Mi­után mindketten videofelvételek bemutatásával is kiegészítették előadásukat, a résztvevők megis­merkedhettek például a dobo­sok külföldi fesztiválon dijat nyert Déry-előadásának részle­teivel: a Képzelt riport egy ameri­eda­ársasi darab metországban. A rendezvény keretében az országos bronzminősítésű „Ber­ze Színkör” Németh László Bodnárné című drámájának zá­rójelenetét mutatta be Czigány Marianna tanárnő rendezésé­ben. Az elhangzottak és a látottak azt a meggyőződést erősítették, hog én gyár iskola sem nélkülözheti. Igaz, hogy az alkalmazásához szükséges sajátos feltételek biz­tosítása anyagi kérdés is, s itt-ott a megfelelően nyitott tanáregyé­niség is hiányzik, a módszert azonban nem a mindenáron mást akaró igyekezet bűvölete hozta létre, hanem alapvető kényszer. Az emberi kapcsolato­kat erősen megtépázó modern világ embere a számítógép gombjainak nyomogatása köz­ben kezdi elveszíteni ősi kom­munikációs eszközeit; egyre ke­vésbé tudja, hogy mire való a te­kintet, az arckifejezés, a kézmoz­dulat, a testtartás, sőt maga az emberi beszéd is. Á drámapeda­gógiai gyakorlatok — a kreativi­táson es egyebeken kívül — em­bervoltunknak ezt a nélkülözhe­tetlen képességét is hivatottak fejleszteni. Meg kell találni tehát a járható utat a nyelvi-kommuni­kációs nevelésben, de a pedagó­gia más területén is. Dr. Szabó István Haláli fegyver I. A helyszín Los Angeles. Itt zsaru a film két hőse, Jack Colt (Emilio Estevez) és nyugdíjazta­tás előtt álló tarsa, Wes Luger (Sámuel L. Jackson). Jack egy­szerű nagyvárosi srác, szereti a várost, ahol élt, odáig van az em­berekért, de idegrendszerét kissé Filmpremierek megtépte a bürokrácia. Egyik napról a másikra új csodafegy­vert talál az oldalán, aki majd­nem két méter magas, fekete bő­rű, és a feje búbján kopaszodik. A sztori elején átsétálnak „A bá­rányok hallgatnak” című filmbe, majd olyan remekművek, isme­rős jelenetek köszönnek vissza, mint az „Elemi ösztön”, a „Halá­los fegyver trilógia” epizódjai, de kiderül, hogy a „Wayne világa” sem áll távol az alkotóktól. A ne­vetéstől és röhögéstől „megren­dítő” komédiát az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Indián tél Erdélyi János és Zsigmond Dezső 1985-ben dokumentum­filmet készített egy vidéki mun­kásfiúról, aki nem tudta elvisel­ni, hogy különcsége miatt kikö­zösítik, ezért a kisváros környéki erdőbe költözött, és évekig in­diánként, indián külsővel és a re­gényekből kiolvasott indián szel­lemben próbált élni. A játékfilm forgatókönyve ennek a motí­vumnak a felhasználásával író­dott. A film díszbemutatója a hatvani Apolló moziban lesz péntek délután 5 órakor. A tör­ténet főszerepeit Tör öcsik Mari és Eperjes Károly alakít­ják.

Next

/
Thumbnails
Contents