Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-14 / 240. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 14., csütörtök Egy görög fiatalemberrel az egri Hotel Flórában Legényárverésre készül a Kishegyed, A nők legnépszerűbb hetilapja megismétli tavalyi, nagy sikerű rendezvényét, a legényárverést. Ezúttal nyolc válogatott fiatalember áll a kritikus zsűri, s a Budapesti Kongresszusi Központ 1600 főnyi hölgyközönsége elé. A legények nem kevesebbet vállalnak, mint azt, hogy 24 órát együtt töltenek az értük licitáló, és legtöbbet fizető hölggyel. A Kiske- gyedvállalja a sokat ígérő 24 óra minden költségét: páronként 2-2 szoba (mert semmi sem kötelező, de minden lehetséges — szól a szerkesztőség mottója) az egri Hotel Flóra szállóban, pezsgős, gyertyafényes vacsora, másnap pedig hintós lovasprogram várja a párokat. És ki tudja, talán ilyen furcsán kezdődik egy életre szóló boldogság. A tavalyi fiúk jó áron keltek el, és a nem licitálók hangulata is kitűnő volt. Az idei legényárverés meglepetése: egy jóképű görög fiatalember, aki Kréta szigetéről repül — vélhetően egyenesen — a magyar nők karjába. Érdeklődő olvasóink a Kiskegyedből további részleteket is megtudhatnak. Ifjúsági könyvklub, diák-könyvműhely A szülő mindent megtesz a tanulás feltételeinek megteremtéséért, hiszen gyermekei csak így számíthatnak jó iskolai előmenetelre, sikeres pályakezdésre, majd biztos egzisztenciára. Ezért igyekszik gyermeke iskolai munkáját elősegíteni, a segédeszközök — a kötelező olvasmányokon túl —, az ajánlott ismeretterjesztő és foglalkoztató könyvek beszerzésével. A szülői szándék valóra válását kívánja könnyebbé tenni a jogi szakkönyveiről ismert UNIÓ Kiadó, amikor tevékenységi körét bővítve vállalkozott a gyermek- és ifjúsági könyvkiadásra, valamint az Ifjúsági Könyvklub megszervezésével a kínálat megismertetésére s a kiválasztott könyvek, segédeszközök eljuttatására a megrendelőkhöz. Az UNIÓ Kiadó célja, hogy a Diák-könyvműhely néven működő ifjúsági szerkesztősége sok új kiadvánnyal, iskolabarát sorozattal, a legújabb pedagógiai módszereket alkalmazó korrepetáló könyvekkel gazdagítsa a kínálatot. Az októberben induló UNIÓ Ifjúsági Könyvklub 16 oldalas, színes prospektusából otthonából ismerheti meg az aktuális kínálatot. A megrendelés beérkezésétől számított két héten belül gyermeke már ismerkedhet is a kiválasztott könyvekkel. Megszabadul az utánajárás és beszerzés minden gondjától, mert évente hat alkalommal kézhez kapja az UNIÓ Ifjúsági Könyvklub kínálatát, amelyben 12 gyermek- és ifjúsági könyvkiadó legjobb termékeit találja, köztük rövidesen tankönyveket is. Az Ifjúsági Könyvklub az iskoláknak, a könyvtáraknak, az óvodáknak, az iskolai és iskolán kívüli ifjúsági szervezeteknek intézményi tagságot kínál. Tanulóik, tagjaik a helyi klubvezető útjánjuthatnak a klub könyveihez. (Érdeklődni lehet az UNIÓ Kiadónál: Budapest, 1139, Hajdú u. 42-44. Tel: 111-9008/161 mellék.) Egy találkozás margójára Emlékezés Nicolas Schöfferre Huszonhat éve, s pontosan a születésnapján léptem előszór Nicolas Schöffer műtermébe. A találkozást Major Máté akadémikus, Kossuth-dijas építesz egyengette. Ismerte munkáimat, és sejtette, milyen fontos lesz ez számomra. Ízelítőt már kaptam korábban a párizsi Modern Művészeti Múzeumban: ott láttam lux-szobraiból néhányat. A telefonon egyeztetett időpont előtt érkeztem műterme közelébe, a hátralévő időt a La Fourche bisztró teraszán töltöttem. Nem sejtettem akkor, hogy az elkövetkező negyedszázad során még hány alkalommal fogok ott ülni, vitatkozó barátokkal, kollégákkal, kiket invitáltam hozzá. Pontosan 10 órakor érkeztem az ajtajához. Alacsony, fürge mozgású, kifogástalan öltözékű úr nyitott ajtót: bemutatkoztam, mire betessékelt. A hagyományos műtermek megszokott rendetlenségével szemben egy hatalmas, laboratórium tisztaságú terembe vezetett. Rövid beszélgetés után — a közben elsötétített műteremben — életre keltette szoborgépeit. A műterem végtelen kozmosszá változott. A halk surrogással működő nikkelcsodák addig nem látott fantasztikus fényeffektusokkal nyűgöztek le. A rubinlézer fény- csíkja vibrálva mutatott óriási, fényévnyi távolságokat, majd egy pillanat múlva széttörni látszott a Prizma tükreit izzva, reszketve a fénycsapdában. Pillanatok alatt törlődött ki emlékezetemből mindaz, amit korábbi mestereimtől tanultam szobrászat címén. Ekkor értettem meg, hogy mi a tér, az idő. Egyáltalán azt, hogy mi a művészet. Még sokáig beszélgettünk. Csodáltam gondolatai tisztaságát, pontosságát, tömörségét. Egy abszolút szabad ember, aki tisztában van küldetésével, és ezért tántoríthatatlan. A belém sulykolt „törvények” emlegetésével kifejtett kétségeimet sorra cáfolta meg. Beszelt arról az ellenállásról is, amelybe sokszor ütközött, és ami által csak erősödött. Megértettem keménységét. A régi és új helycseréje a művészetben sosem békés staféta. Az újítás azonban csak akkor okoz jól látható törést, ha erőszakos és kizárólagosságra törekvő, ha jogát a létezésre a valóság állapota és a művészet helyzete egyaránt igazolja. Ami a valóság állapotát illeti, felismerései pontosak, sőt ajövőt körvonalazok. Törekvé- sével, hogy az esztétikum és tudomány kutatásait szintézisbe vonja — talán legtovább jutott elődei és kortársai közük A művészet helyzetének megítélésében komplikáltabb a helyzet. Hiszem, hogy ez a kérdés érdektelen volt a számára. Elhivatottsága és interdiszciplináris működése — hogy teóriáit érvényesítse a társművészetekben, építészetben, a zenében és filozófiában, meggyőződése igazában — inkább állandó küzdelemre Kényszerítette. A művészet helyzetét számára az öncen- zúrálatlan, megalkuvás nélküli alkotómunka jelentette, és nem vett tudomást mindarról, melytől annyi más művész szenvedett és szenved: a műkereskedelem sunyi üzleti érdekeit kiszolgáló megalkuvásról, a piaci keresletről. Tudta, hogy kora előtt jár, megelőzte kortársait. Következményeit pedig vállalta. Itt és most az emberi létezés legnagyobb kozmikus misztifikációjával találkozunk. Ez a születés és a halál. Abban a helyiségben vagyunk, ahol a század egyik legnagyobb képzőművészé született nyolcvanegy évvel ezelőtt. Másfél éve nem lehet közöttünk, mert fizikai léte megszűnt. Azonban alkotásaiból sugárzó szelleme, hatalmas életműve meghatározója korunk képzőművészetének, és ezen keresztül a XX. század egyetemes műveltségének. Dargay Lajos A liege-i torony Hangolódjon a Petőfi rádióra... Miképp lehet boldogulni Európában? A BBC immáron második alkalommal rendez rádiós akcióhetet „Euro-Action'93” címmel. Hasonlóan a tavalyi eseménysorozathoz, most is számos országban egy héten át teret adnak egy központi témának, amelyet a szervezők kigondoltak. így ebben az évben Angliában, Svédországban, Spanyolországban, Belgiumban, Németországban, Hollandiában, Finnországban, Dániában és Írországban, valamint hazánkban arról hallhatnak az érdeklődők, hogy mit jelent az európai mobilitás a hétköznapokban, s hogyan utazHANG-KEP Dönthet a hallgató Távol áll tőlem a borúlátás, mégse háborgók, amikor olyan programokkal szembesülök, amelyek jelenünk egyre hatványozódó gondjait érzékeltetik. A magyarázat kézenfekvő: tények bizonyítják a mind nehezebben viselhető káoszt, az elmélyülő rossz közérzetet, s azt a társadalmi légkört, amely a gátlástalanoknak, az erkölcsi érzék nélkülieknek, a zavarosban halászoknak kedvez. A legutóbbi Magyarországról jövök kínálata mindezt megerősítette bennem. Akkor is, ha a riporterek, a szerkesztők — nem véletlenül — tartózkodtak az állásfoglalástól, s kizárólag a hallgatókra bízták a nem egyszerű tájékozódást, illetve döntést. Megrendített azok sorsa, akik bedőltek a rókatartásnak, illetve prémakciónak. Ezek a zömében szabolcsi emberek sajnálatos módon hittek az adott szóban, s reménykedtek abban, hogy hamarosan boldogulnak. Rá is fáztak, hiszen csődbe jutottak, s ha nem törlesztenek az OTP-nek, akkor elárverezik otthonukat, vagyonkájukat. Természetesen felelős nincs, s az általuk megnevezett személy felháborodottan tiltakozik. Jellemző eset, s még medicinát sem ajánlhatunk, legfeljebb az eddiginél is nagyobb körültekintést javasoljuk mindenki számára, hogy senkinek se kelljen megfizetni azt a busás iskolapénzt. Meghökkentő volt az is, hogy a debreceni betegek kapacitálhatják hozzátartozóikat a véradásra, hiszen ha kórházba kerülnek, s operálni kell őket, akkor erre kérik őket. Riasztó, hogy idáig jutottunk, hogy az arra illetékesek képtelenek megszervezni azt a humánus töltésű gárdát, amely garantálná az állandó, folytonos önzetlenséget. Nem lelkesedtünk akkor sem, amikor értesültünk a negyven recski család sorsáról, e famíliák ugyanis didereghetnek fűtés híján. E „porondon” sincs összhang, tart a huzavona, holott egyáltalán nem törvényszerű, hogy ilyen elszomorító helyzet formálódjék. Valahogy jelképesnek tűnt az a velorexes vállalkozás, amelynek két fiatal résztvevője „világ körüli” útra indulna, ha akadna szponzora. Hát ide zuhantunk, erre a szimbolikusnak is nevezhető szintre, hiszen a 8 milliós autócsodák nem az átlagpolgárnak találtattak ki... Efféléknek aligha örülhet. Arról viszont értesülhetett, hogy az egyik kormánypárti képviselő lényegében helyeselte a többszörös felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi megbízatásokat. Ráadásul arra hivatkozott, hogy Széchenyi sem húzódozott, amikor megkeresték, s több mint tíz "esetben igent mondott. Idegborzoló csúsztatás. A honatya ugyanis megfeledkezett nemcsak a legnagyobb magyar áldozatkészségéről, hanem zsenialitásáról is. Vagyis összetévesztette a bolhát az elefánttal. Pedig mekkora a különbség! Tupírozott semmi Tovább silányul a tv-s kínálatlista. Már az esti főidőben is műrostos, majdhogy a tupírozott semmivel felérő produkciócskák szerénykednek. Elég csak — a korábbi napokra visszapillantva — Gálvölgyi János humortalan önismétléseire utalni, nyomaté- kolva egyben azt az önkritika-hiányt, amely rá és menedzselőire egyaránt jellemző. Legalább az éjszakai pihenés előtt lepnének meg minket valamiféle épkézláb alkotással. Az a baj, hogy erre se számíthatunk! Nem tudom, hányán ludasak a satnya amerikai filmdömping miatt, de vétkük aligha megbocsátható, ugyanis a majdnem giccs propagálói lettek, s olyasféle élet- és világszemléletet népszerűsítenek, amely ettől az országtól idegen. Szombaton este A nagy borzongással megint USA-beli team jelentkezett, dokumentálva azt, hogy miként lehet talpraesett ötletet tökéletesen elrontani. A meghalt barát temetése összehozza mindazokat, akikhez ragaszkodott, akiket szeretett, s akik sok év óta nem találkoztak. Ezzel a sztorival sikert kovácsolhattak volna, ám a népes stáb csak azt mutatta be: hogyan torzítható egy egészséges cselekményváz. Valamit azért elértek. Eleinte füstölögtünk, fel-felhördültünk, később unatkoztunk, majd a fáradtabbak el is szenderedtek. Vagyis nyertek. Megspórolták a drága altatóra szánt forintokat... Pécsi István hatunk, tanulhatunk, dolgozhatunk e földrész országaiban. A Magyar Rádióban a Petőfi adón ezen a héten adnak helyet ennek az akciónak. A műsor, amely Euro Kalauz néven jelentkezik majd több alkalommal, a Szocio-Műhely gondozásában készül majd el. Ám ahhoz, hogy olyan adás kerüljön az éterbe, ami valóban fontos információkat közöl, s hasznos tanácsokat ad — a rádióhallgatók segítségére is szükség van. Egyedülálló lehetőség kínálkozik tehát arra, hogy bárki részese lehessen egy európai rádiós kampánynak. Az alkotók váiják azok jelentkezését, akik munkavállalóként, diákként, utazóként megjárták a vén kontinenst, és kinttartózkodásuk élményeiről, trükkjeiről, valamint veszélyeiről szívesen beszámolnának. Jelentkezhetnek azok a szervezetek, egyesületek, alapítványok, egyházi csoportok és civil szerveződések, irodák, amelyek segítik a munka- vállalást, a nyelvtanulást, a diákok cseréjét, az utazást. A Szocio Műhely éjjel-nappal hívható a 138-7973-as telefonszámon. Levélcím: 1800 Budapest, Magyar Rádió, Euro Kalauz. A drámapedagógia ürügyén Az ember elveszítheti ősi kommunikációs eszközeit kai popfesztiválról című Déry- abot sikerrel mutatták be NéÉrdekes témát választott feldolgozásra a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Heves Megyei Tagozata legutóbbi, gyöngyösi tanácskozásán. Az elmélet és a gyakorlat példaszerű egységét megvalósító tudományos tanácskozáson — melynek a létrejöttét a rendezvénynek otthont adó Berze Nagy János Gimnáziumon kívül a Heves Megyei Pedagógiai Intézet és a városi ön- kormányzat is támogatta — a drámapedagógia lényegével, illetve a megyénkben ígéretesen bontakozó ilyen irányú tevékenység eredményeivel ismerkedhettek a résztvevő magyartanárok és érdeklődők. Dr. Nagy Sándortanszékveze- tő főiskolai tanár, a társaság megyei tagozatának elnöke dr. Bécsy Tamás professzort, az irodalomtudomány doktorát kérte fel egy, a dráma lételméletéről, a konfliktus, a műnem korszerű értelmezéséről szóló előadásra. Ezt követően két gyakorló pi gógus, dr. Loboczkyné Há Ibolya, az egri 3. Sz. Általános Iskoía, és dr. Hanisné Petró Valéria, az egri Dobó István Gimnázium tanára — a sajátos pedagógiai módszer lelkes propagátorai — ismertették meg a jelenlévőket munkájuk eredményeivel. Miután mindketten videofelvételek bemutatásával is kiegészítették előadásukat, a résztvevők megismerkedhettek például a dobosok külföldi fesztiválon dijat nyert Déry-előadásának részleteivel: a Képzelt riport egy ameriedaársasi darab metországban. A rendezvény keretében az országos bronzminősítésű „Berze Színkör” Németh László Bodnárné című drámájának zárójelenetét mutatta be Czigány Marianna tanárnő rendezésében. Az elhangzottak és a látottak azt a meggyőződést erősítették, hog én gyár iskola sem nélkülözheti. Igaz, hogy az alkalmazásához szükséges sajátos feltételek biztosítása anyagi kérdés is, s itt-ott a megfelelően nyitott tanáregyéniség is hiányzik, a módszert azonban nem a mindenáron mást akaró igyekezet bűvölete hozta létre, hanem alapvető kényszer. Az emberi kapcsolatokat erősen megtépázó modern világ embere a számítógép gombjainak nyomogatása közben kezdi elveszíteni ősi kommunikációs eszközeit; egyre kevésbé tudja, hogy mire való a tekintet, az arckifejezés, a kézmozdulat, a testtartás, sőt maga az emberi beszéd is. Á drámapedagógiai gyakorlatok — a kreativitáson es egyebeken kívül — embervoltunknak ezt a nélkülözhetetlen képességét is hivatottak fejleszteni. Meg kell találni tehát a járható utat a nyelvi-kommunikációs nevelésben, de a pedagógia más területén is. Dr. Szabó István Haláli fegyver I. A helyszín Los Angeles. Itt zsaru a film két hőse, Jack Colt (Emilio Estevez) és nyugdíjaztatás előtt álló tarsa, Wes Luger (Sámuel L. Jackson). Jack egyszerű nagyvárosi srác, szereti a várost, ahol élt, odáig van az emberekért, de idegrendszerét kissé Filmpremierek megtépte a bürokrácia. Egyik napról a másikra új csodafegyvert talál az oldalán, aki majdnem két méter magas, fekete bőrű, és a feje búbján kopaszodik. A sztori elején átsétálnak „A bárányok hallgatnak” című filmbe, majd olyan remekművek, ismerős jelenetek köszönnek vissza, mint az „Elemi ösztön”, a „Halálos fegyver trilógia” epizódjai, de kiderül, hogy a „Wayne világa” sem áll távol az alkotóktól. A nevetéstől és röhögéstől „megrendítő” komédiát az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Indián tél Erdélyi János és Zsigmond Dezső 1985-ben dokumentumfilmet készített egy vidéki munkásfiúról, aki nem tudta elviselni, hogy különcsége miatt kiközösítik, ezért a kisváros környéki erdőbe költözött, és évekig indiánként, indián külsővel és a regényekből kiolvasott indián szellemben próbált élni. A játékfilm forgatókönyve ennek a motívumnak a felhasználásával íródott. A film díszbemutatója a hatvani Apolló moziban lesz péntek délután 5 órakor. A történet főszerepeit Tör öcsik Mari és Eperjes Károly alakítják.
