Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04-05 / 206. szám
4.________ SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. szeptember 4—5., szombat—vasárnap Perben-haragban Morvái és a városháza A „kazánkirály” befutott A városháza — ahol a súlyra sem kevés akta- köteget őrzik Morvái Ferenc nagyrédei vállalkozó nagyon nem szereti a gyöngyösi önkormányzatot. Az egymással folytatott régi vitáik levelezési anyaga súlyra is tetemes, csupán az idei legalább 6-7, az összes pedig talán 15-20 kilónyi ma a városházán. Pedig — állítólag — jó adagot visszaküldték belőle. Mivel úgy ítélték, hogy fölösleges másolatokat szükségtelen irattárban őrizgetni. A szokatlan postaforgalomból is következik, hogy a körzetközpont Fő téri palotájában sem túlságosan szívlelik a kitartó ügyfelet. Hiszen üzenetei, beadványai intézéséhez maholnap esetleg külön részleget kell szervezni a jóval jelentősebbeknek tartott dolgokra is szűkös költségvetésből. Engedély nélkül is épül a Megafa telepe az M3-as mentén (Fotó: Szántó György) — Miért a hosszú torzsalkodás, Morvái úr immár ország-világ előtt „kiásott csatabárdja?” — kérdem a Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Kft. vezetőjét, tulajdonosát községi irodájában. — Eszembe sem volt a hadakozás, főleg pedig, hogy eddig, vagy még ki tudja, meddig tartson — válaszol a nagyvállalkozó. — Egyszerűen elfogyott már a türelmem, amikor 1993. május 17-én nyílt felhívást tettem közzé a Heves Megyei Hírlapban a gyöngyösi polgármesteri hivatal dolgaivalkapcsolatban. Majdjúlius 16-án levélben és újságban fordultam valamennyi városi képviselőhöz, hogy utánanézzenek: a település vezetői mit is csinálnak a közpénzzel. Sajnos, ezek után sem tudok még semmi konkrét lépésről... Az idézett sajtóközleményekben is szereplő Körtvélyesi-tanyának még a megvásárlása előtt írásban kértük a polgármester urat, hogy a tevékenységet itt folytathassuk, s kérdeztük, hozzájárulnak-e a vételhez. A városházán nem zárkóztak el szándékunk elől, nem tiltották az üzletet. Sőt azt írták le, hogy amennyiben a szakhatósági véleményeket megszerzem, nincs akadálya az elképzelésünk megvalósításának. Én meg is szereztem valamennyi okmányt, hozzájárulást, a birtokomban vannak — de ennek ellenére nyolc hónapig nem terjesztette a polgármester úr a képviselő-testület elé, hogy a kívánt helyet belterületté nyilváníthassák céljainkhoz. Viszont olyanokat közöltek velem utóbb, hogy elrontom a városképet. Mintha csak az addigi tanya szebb lett volna...! így képtelen vagyok az elképzeléseket kedvem szerint befejezni — amit jól tudhatott a polgármester úr —, mert banki hitelt nem kapok, engedély nélküli építkezéshez nem adhatnak pénzt. Mi több: az ipartestületet is felszólította a városi vezetés, hogy ne dolgozzon nekem. Következésképpen nem a gyöngyösieket veszem igénybe, mert félnek, hanem Romániából, a Kárpátaljáról vannak nálam emberek, ötvenen-hatvanan... — Ez mérgesítette el a kapcsolatot? — A probléma tulajdonképpen még a Mátra Szállóval kezdődött, amikor 50 millió forintot letétbe helyeztem érte, és leírtam ■egy kérelmet még két évvel ezelőtt. A Fő tér 10-es számú házra is hasonlóan igényt tartva. A hivatalban eltüntették ezeket a leveleket...! Majd utóbb a tudomásomra jutott, hogy a hotelt a Mátrainvest Kft. vette meg. Szerencsére ma már mégis a miénk. Amint ígértem, úgy fizettem érte: teljesen készpénzben. Nem E-hitelből, meg részletre, satöbbi... A másik, a szomszédos épülettel kapcsolatban viszont még mindig nem látok tisztán. Érthetetlen előttem, hogy miért nem kellett a mi 40 milliónk, s miért lehetett mégis 25 millió forint körüli összegért is megvennie másnak. Főleg pedig, miért van félben most is a már régen elkezdett építkezés? Vizsgálat tárgya lehetne... Konkrét feljelentést azonban nem az említettekért, hanem a következőkért tettem a közelmúltban. Mint Gyöngyösön — Mátrafüreden — élő és nem kevés adót fizető állampolgár, kötelességemnek tartottam mindannyiunk érdekében, hogy 1993. augusztus 2-án írásban tájékoztassam a Heves Megyei Főügyészséget néhány egyéb észrevételemről, s azonnali kivizsgálást is kéijek a további károkozások elkerülésére. Választ a mai napig nem kaptam Egerből. — Mikre hívta fel a főügyészségfigyelmét? — Nos — hogy a sorrendnél maradjak —, olyanokra, mint például a volt mátrafüredipártüdülő, amit megörökölt a tanács, majd a gyöngyösi önkormányzat, utóbb pedig egymillió forintért a Skorpió Kft. — talán valami álszervezet, fantomcég — tulajdonába került. S az új gazda felvett rá 1,7 milliót, amiből — gondolom — könnyedén kifizette az árat, ha egyáltalán eleget tett adásvételi kötelezettségének. Ugyanekkor tudomásom van arról, hogy a vásárló megfeledkezett hitelének visszafizetéséről, s helyette — jobb híján — a polgármesteri hivatal rendezte a kamatokkal együtt már 4,5 milliós tartozást. Vajon ki felel azért, amit — ha úgy tetszik — az én adómból is adtak, elpazaroltak?! S mondjam tovább? Hatvanmillióért — talán — megvette az ön- kormányzat az OTP-től a Rings- ted utcai lakásegyüttest, de azóta is üresen áll. Noha az őrzése, az állagromlása 10 millióra tehető havonta. Vagy évente. Ám van ennél érdekesebb is...! Birkás László üzemanyag-nagykereskedő a „Pacsirta-telepen” akart venni egy óriási földterületet, hogy ott benzinkutat, illetve bevásárlóközpontot hozzon létre. Négyzetméterenként négyezer forintot lett volna hajlandó fizetni a polgármesteri hivatalnak, de nem kellett. Holott később még 1200-ért sem tudták eladni négyzetméterét. — Folytatom! Felmérhetetlen kár történt a gyöngyösi telefon- hálózat fejlesztésénél is, amikor a kábelek nyomvonalát kijelölték. A közművek áthelyezése már eddig több 10 millió forintba került. Jobb megoldást ugyanis nem találtak a szakemberek... S megnézhetnék azt is, hogy egyáltalán kik terveznek nekünk, illetve a polgármesteri hivatal munkatársai hol buzgólkodnak cserében. A hivatali műszakiakról elmondhatom: a Körtvélyesi-ta- nyával összefüggő problémáimat is annak köszönhetem, hogy nem ahhoz a helyi kft.-hez fordultam megrendelésemmel, amelyben a főépítész és a városüzemeltetési igazgató úr érdekeltek. S nem az egyedüli vagyok, aki ennek kárát látja... — Az önkormányzat vezetése többféleképpen hivatkozik a városrendezési tervre. Mindig úgy, ahogy a személyes érdeke kívánja. Ilyenformán például Kovács Ottó lakos, amikor a 24-es út állítólagos új nyomvonalának területén egy Suzuki-üzletet akart csinálni, elutasították a kérelmét. Mondván, hogy a fejlesztési program mást kíván, a valamikor esedékessé váló kisajátítás pedig sokba kerülhet. Pedig tudomásom szerint a tervekben nem szerepel ez a rész, s ennélfogva tilalom sem terheli. Érthetetlen a számomra, hogy mégis elzárkózott a polgármesteri hivatal a telekvásárlási szándék elől. S az sem tetszik, ami egy másik vállalkozóval történt. Váradi lakatos, aki az én Körtvélyesi-tanyámhoz közel van, két esztendeje engedélyt kapott autószalon létesítésére. A javítóműhelyét aztán fel is építette, s máig békésen dolgozik benne. Amikor pedig jómagam fogtam építkezéshez, már nem adtak engedélyt hozzá, sőt Váradi úrnak sem engedték, hogy jóváhagyott telephelyén folytassa a beruházását, tervezett üzletét is kialakíthassa. Esetében is a külterületre hivatkoztak, ami korábban szóba sem került. — Cigánycsaládot érintő téma — Tőkés László gyöngyösi képviselő a jelenlétemben, testületi ülésen foglalkozott vele —, hogy miután nem fizeti a lakbért, ki kell költöztetni. A helyzet könnyítésére jegyzőkönyv született arról, hogy az emh'tettek randalíroznak is. Aztán eltávolították őket. Azért, mert cigányok?! Ha ezt megteszik velük, mással szemben ugyanígy eljárhatnak. Mesterségesen kreált papírok mellett hogyan lehet valaki polgármester, vezető? — A Bugát Pál Kórházról pedig annyit: az intézményben nem engedték a veszélyes hulladék égetését, s ma mégis üzemel itt ilyen céllal berendezés. — Egyszóval ezeket említette feljelentésében ? — Igen, ezeket soroltam. S válasz helyett arról értesültem, hogy a gyöngyösi polgármester is megtette időközben a feljelentését, ráadásul négy irányban... Nem nyíltan, szemben keresvén a feleleteket kérdéseire, hanem különféle indokokat — büntetőügyre alkalmas vádakat — állítva mindjárt. Ami a kommunista rendszerben volt módszer — úgy látszik —, a polgármester úr előtt nagyon ismert. Mert mi történt? Megkereste — úgy gondolom — az adóhivatalt. Pedig az APEH nálunk két hónapja már befejezte a vizsgálatát, s általában rendben is találta a dolgainkat. Ami büntetést pedig kiszabott, megfizettem. Érthető, hogy meglepődtem, amikor visszatértek hozzánk az ellenőrök jó két hete, de akkor sem tudtak törvénytelenséget megállapítani. S alighogy elmentek, a környezetvédők jöttek miskolci felügyelőségükről, hogy ők is alaposabban szétnézzenek nálunk, mert állítólag veszélyes hulladékot égetünk, a kémények káros gázokat bocsátanak a szabadba, nem utolsósorban a patakot is szeny- nyezzük. Augusztus 26-án be is fejezték a munkájukat, s jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a Megamorv nagyrédei és a Megafa gyöngyösi telepén semmi olyan tevékenység nem folyik, ami árthatna körülöttük. Már- már megnyugtattak a kedvező eredmények, amikor véletlenül a kezembe akadt dr. Boross belügyminiszter úr levele, július 14-i keltezéssel. Egy másik tárca vezetőjének, dr. Gyurkó Jánosnak címezte. S mi van benne? Idézi Keresztes György polgármester sorainak egy részét, sőt láthatóan el is hiszi, mivel változtatás nélkül továbbítja a jelzést a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek: „Morvái Ferenc nyilvános gyűléseken, sajtó, sőt televízió útján nyíltan hirdeti, hogy törvényellenesen is befejezi engedély nélküli beruházását, a közreműködőket és a többi vállalkozót nyíltan buzdítja törvényszegésre. Példája már követőkre talált. A közigazgatásba vetett bizalom aláásása, a törvények és jogszabályok negligálása révén a jogrend fellazítása mérhetetlen károkat okoz a fejlődő demokráciában.” A levél végén pedig dr. Boross úr személyes üzenete minisztertársához: „Fentieket ügyintézés céljából Miniszter úr figyelmébe ajánlom.” — Visszautasítom az eljárást, a vádakat. Úgy gondolom, hogy a munkámmal, azzal, hogy több száz családnak keresetet biztosítok, építek, és nem rombolok, a mi vállalatunk növekszik ahelyett, hogy fogyna, nem küldünk el dolgozókat, hanem felveszünk, például a fát köbméterenként nem 30, hanem csak 15 ezer forintért adjuk, vagy maholnap a román bútort is nem 120, hanem 70 ezer forintért adjuk, s részletre: erősíti a demokráciát. El nem tudom képzelni, hogy az én ügyemben miért leveleznek miniszterek. Ennyire ráérnek? Hát ezért áll így az ország, ezért lopják el még a Dunánkat is, s ezért van, hogy hazánk elveszik Európában...! — Ha nem kerekednek vitái a városházával, akkor is összeállítja vádlajstromát? — Mindig nyitott szemmel figyeltem a közéletet, ami körülöttem történt, s ami nem tetszett, már az előző rendszerben is kifogásoltam. A legnyilvánvalóbb, hogy a rendellenességek mellett ma sem megyek el észrevétlen. * * * Gondolnám, hogy Morvái úr meglehetősen tömény felsorolása indulatokat ébreszt az önkormányzat gyöngyösi hivatalában. Keresztes György polgármester és dr. Komiéi Károly jegyző azonban látható nyugodtsággal fogadnak, hallgatnak. — Bár személyesen alig találkoztunk, elég jól ismeijük Morvái urat ahhoz, hogy ne csodálkozzunk állításain, vádjain — mondják a város vezetői. — S őszintén szólva talán magyarázkodnunk sem kellene, hiszen perben-haragban a bíróságon is válaszolhatnánk az előadottakra. A kérdések elől azonban most sem akarunk kitérni, hiszen a legtöbbjükre akár kapásból válaszolhatunk. — Elhiheti, hogy mi sem akartuk a kapcsolatunkat elmérgesíteni Morvaiékkal — magyarázza dr. Komiéi Károly jegyző. — Amikor az apa és a fia megjelentek nálunk, hangsúlyozván, hogy ügyükben maguk is fontosnak tartják a szabályszerűséget, hittünk nekik, jó szándékkal irányítottuk őket kérelmükkel munkatársainkhoz. A Körtvényesi-tanya körül, ahol azóta a Megafa épül, csak a későbbiekben kerekedtek hullámok. A területnek csak részben, 4,2 hektárig lett gazdája a tulajdoni lapon megnevezett Morvái Zoltán, a másik hányadban bérletről van szó. S már ez utóbbi is kifogásolható részünkről. Hiszen a mező- gazdasági szövetkezet a közismert moratórium kihirdetése után adta használatba a birtokát abban a városban, ahol a szükséges kárpótláshoz még mindig ösz- szesen 40 ezer aranykorona-értéknek hiányzik a földfedezete. Nemkülönben meglepő, hogy az említett okmányra még rákerült pesti kft. jelzálogjogát külföldi valutában, USA-dollárban jegyezték. Valójában pedig azt sem tudjuk, hogy ki is építkezik itt most engedély nélkül, mert Morvái Ferenc hol vállalatot, hol kft. -t, hol megprojectet emlegtet, amikor csak a Megafa szóba jön. Ami pedig aterület hollétét illeti, arról vitatkozni sem szabadna, mert a város fejlesztését hosszú távon szabályozó általános rendezési terv — amit még a tanács- rendszer idején elfogadtak Gyöngyös számára — máig nem változott, azt rendeletként, amolyan helyi törvényként kell tisztelnünk. Tehát a terv egyértelműen külterületként, mezőgazdasági övezetként szerepelteti. S így itt fatelep is legfeljebb valamiféle fadepóként működhetne. Morvaiék ennek ellenére egészen más célú építkezésük közben még a környékről is száműzni kívánják, ami most a mező- gazdasághoz tartozik. Jellemző fellépésükre, hogy törekvéseikben a zsarolástól sem riadnak vissza. Egyik tavalyi, decemberi levelükben például azt úja Morvái Ferenc a Megamorvtól, hogy amennyiben az átelleni sertéshizlalda szennyvizét továbbra is a tanyájuk melletti nyárfaerdővel zárt szikkasztóba vezetik, eltorlaszol tatja az árkot. Mi több: fontolóra veszi, hogy válaszul egy veszélyes hulladékokat égető berendezést is felállítson. Addig pedig — mint tapasztalhatjuk — ' már az épülő telepen akkora kamionok forognak, hogy valóságf al életveszélyes az autóút e sza- aszán közlekedni... — A Mátra Szálló ügye is valóban érdekes — veszi át a szót Keresztes György. — Kiváltképpen ahogyan Morvai-tulajdonba került. A Magyar Államtól ugyanis a hiteles okmány szerint 1993. augusztus 13-án jutott egyenlő részben Csia Lászlóhoz, Kiss Elemérhez, Kiss Kálmánhoz és Tatai Marcellához, de 16- án már a nagyrédei Megamorv az új gazda. Amellett, hogy — az ÁVÜaugusztus 22-én írott tájékoztatása szerint — a cégtől ajánlat sem érkezett a meghirdetett pályázatra. Ha ez „gáncsos- kodásunkkal” történt, mi lett volna ellenkezésünk hiányában? Valójában nem is igen tehettünk volna bárki ellen is, mert a hotel sorsa nem tartozik önkormányzatunk hatáskörébe. Mindössze annyi közünk volt hozzá, hogy a privatizáció a telekérték legfeljebb felét nekünk juttatja. Ám idáig ez is csak álom a számunkra... — Meglehet, hogy nem teszünk mindig a vállalkozók kedvére, de a 'jogszabályokhoz ragaszkodnunk kell — folytatja dr. Komiéi. — Váradi úr műhelyének felépítése után az időközben tartalék ipari területté minősített helyre nem kaphatott már tőlünk üzletének létesítéséhez is engedélyt. Amit különben ő megértett, mivel elutasító határozatomat másodfokon is jóváhagyták, a köztársasági megbízott hivatala sem kifogásolta. S valószínűleg ezért nem fellebbezett... A cigányügyről pedig azt mondhatom, hogy ilyesféléket nem kreálunk. Amikor a család nem fizette lakbérét már hosszú ideje, és sok tartozást összegyűjtött — jobb híján —, egyszerűen csak kiköltöztettük a belvárosból egy külvárosi helyre, ahol az utcabeliek tényleg panaszkodnak rájuk. Ennek ellenére még a tiltakozást közvetítő képviselőnkkel szemben is a védelmünkbe vettük olyannyira, hogy a család ma is ebben az újabb otthonában élhet. — Morvái úrral az a legnagyobb gondunk — mondja a polgármester —, hogy egyféle önkényt testesít meg, próbál törvényen kívül /.vélni, ami igenis rossz példa, és sajnos nem sokat tehetünk ellene. Vele szemben is képtelenek vagyunk igazán érvényt szerezni jogosítványunknak, a törvénynek. Amivel élhetünk, azzal sem megyünk sokra. A tízezer forintos bírságok még ismételgetés esetén is nevetséges összegek egy nagyvállalkozó számára, így — mint tapasztalható — bizony, tart a harc. Pedig már igazán elég lenne belőle... — A „kazánkirály” — stílszerűen szólva — ugyancsak befű- töjt. S a városházáról is pert indítottak. Mit várnak a továbbiaktól? — Nincs értelme a találgatásnak, de meggyőződésünk: a hatóság és a hivatalos személy megsértése, aminek címén a keresetünket beadtuk a bíróságnak, a törvény előtt is nyilvánvalóvá válik. S a sajnálatosan kialakult viszályban igazságot tesznek. Gyóni Gyula / A SIPOTÉKA \ KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Danielle Steel: Egyszer az életben Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban Harrison: Halálvilág 3. rész Stephen Bull: Évszázadok fegyverei A Föld krónikája A Magyar Nagylexikon előj egyezhető. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2.
