Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-28 / 226. szám

Afi m o CO o CO 15 Q. Q. O N (/> O O r CO o ■O 0 > 1 CO o U) CO N 0) a N CD CD N CO 0) 0) E I CD CO a> C C (D CO S)-Q-- j* >T'<D cts CO <0 > ro 15 '5 1­^ ca > c É g. S S’ >- >« i'S O'® (0 ^ £'.« s « N -S 0 SCD 2. >» .8 ® Í .5> < £ HÍRLAP, 1993. szeptember 28., kedd HATVAN ES KÖRZETE 5. Az új plébános Igazi gondviselő, lelkipásztor akar lenni Rendőrkutya, közadakozásból „Szagolj, keress...” Takács Gábor és Maki Látlelet a magyar gazdaságról Szabadegyetemet idít a 777 hatvani szervezete október 4. és december 17. között az Ady End­re Városi Könyvtár és Közösségi Házban. A ’’Látlelet a magyar gazdaságról” című programso­rozat vendége lesz többek között Lengyel László, Kupa Mihály, Csépi Lajos, Hágelmayer István és Bogár László. Az első elő­adást október 4-én este 18 órától tartják. Ekkor Tóth Elemér ügy­vezető igazgató és Tamás Mik­lósáé hatvani irodavezető beszél a Heves megyei és a hatvani vál­lalkozásfejlesztő irodák tevé­kenységéről. Beiskolázási támogatás Apcon A tanév megkezdésekor vala­mennyi olyan apci diák, aki kö­zépiskolában, egyetemen vagy főiskolán tanul, 2000 forint ta­névkezdési segélyt kapott az ön- kormányzattól. Ugyanakkor a helyi általános iskolások vala­mennyi tankönyvüket ingyen ve­hették át, a segítség anyagi érté­ke hozzávetőlegesen 210 ezer fo­rint. Felújítják a hidat Felújítják a Hatvan és Heréd közötti úton, az M3-as autópálya felett átívelő hídon az útburkola­tot. A munkálatok - amelyek várhatóan hamarosan befeje­ződnek - ideje alatt csak az egyik sáv használható. A balesetek el­kerülése miatt a forgalamt irá­nyítják. Nyugdíjastalálkozók Minden szerdán délelőtt talál­koznak a hatvani MÁ VLiszt Fe­renc Művelődési Házban a vas­úttól nyugdíjba ment idős embe­rek. A csaknem ezer fős tagság bizalmija, B. Nagy Károly min­den alkalommal ismerteti az idő­szerű problémákat, s a tagság számára is szívesen ad segítőtár­saival együtt tájékoztatást ügyes­bajos gondjaik orvoslásának le­hetőségeiről. Ninja-bemutató A keleti harcművészetet ked­velők számára indul tanfolyan rövidesen a hatvani III-as számú általános iskolában. Kedvcsiná­lóként a már szakavatott meste­rek előbb bemutatót tartanak md délután 5 órakor az intézmény tornatermében. Reprezentatív szakszervezet Lőrinciben A közalkalmazotti tanácsok választásáról készült jelentések alapján Lőrinciben a szavazatösz- szesítő bizottság megállapította, hogy a városban reprezentatív szakszervezetként kell tekinteni a Pedagógus Szakszervezetet, amellyel az önkormányzatnak döntés előtt véleményeztetni kell a közalkalmazotti illetmény fe­dezetéül szolgáló költségvetés, s a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét. Az érdekegyeztetés­ben mellettük még egy-egy hely illeti meg a közalkalmazottak és az egészségügyi dolgozók szak- szervezetét. Hosszú utat járt be Mándoki György plébános, mire Lőrinci­be került. Már korábban elfog­lalhatta volna a felkínált hivatalt, de haldokló édesanyját nem hagyhatta magára. Most, néhány héttel a temetés után, szeptember 1-től megkezdte lelkipásztori te­endőit. A város mellett további két fília tartozik hozzá: Zagyva- szántó és Heréd. Nem könnyű a feladat, de mint György atya mondja, soha nem futamodott meg a kihívások elől. Nehezen szánta rá magát a be­szélgetésre. Azt szeretné, ha nem egy újságcikkből ismernék őt meg a hívek, hanem inkább sze­mélyes találkozásaik során. Ki­csit fél attól, hogy ez nem lesz egyszerű, miután - vallja - immár 45 esztendős, s talán már nem olyan nyitott, mint korábban, amikor az aszódi plébánián telje­sített szolgálatot. Nem töreke­dett népszerűségre, mégis szinte vonzotta az embereket. Abban a községben nagyon szerették: az ezüst miséjén - 25 éve pap - min­tegy háromszázötvenen vettek részt. Hívek, s nem hívek egya­ránt elfogadták, kikérték a taná­csait a legapróbb dolgokban is. Mándoki György édesapja asztalos volt, ő maga is szívesen barkácsol, készít játékokat, épít oltárt, s „bütykölés” közben szí­vesen beszélget mindenről. Ál­Gondolhatnánk, aki kertes házban, falun él, inkább kihasz­nálja a gyes, a gyed kínálta lehe­tőséget, s otthon marad, amíg csak óvodáskorú nem lesz a cse­metéje. Albert Mihálynétól, az apci bölcsőde vezetőjétől megtudtuk, sajnos nem minden anyuka en­gedheti meg magának ezt a „lu­xust”. Akinek komoly hivatása van, vagy csak egyszerűen mun­kalehetősége (ami manapság nagy szó!), az igyekszik vissza munkahelyére, hogy el ne veszít­se állását. Szomorú, de a kicsik közül vannak olyanok is, akik nem édesanyjuk elfoglaltsága miatt kerülnek ide. A szociális Mintegy hétszáz lakásigénylőt tartanak nyilván Hatvanban. Ezért is karolta fel az önkor­mányzat azt a kanadai-magyar vállalkozást - két telket biztosí­tott számukra —, amely házépí­téssel foglalkozik. A Canadien European Development Corpo­ration Kft. tevékenységével nemcsak otthonokat, hanem várhatóan új munkahelyeket is teremt - tudtuk meg Bódi Gábor és Kiss Tamás igazgatótól. A cégvezetők elmondták, hogy házaik a kanadai Royal Ho­using System által kikísérletezett - és jól bevált - módszer alapján készülnek. Az építkezés meg­kezdéséhez egy vasaltbeton­alapra van szükség, erre szerelik lítja: ilyenkor születnek az igazi barátságok. Aszód előtt Soroksáron élt. Ebben a többnyire svábok és frankok lakta faluban - ő is e két nemzet leszármazottja - került szorosabb kapcsolatba az egy­házzal. Nagy hatással volt rá a templom és a lelki atyja. A pesti piaristáknál tanult, s diákévei alatt érlelődött meg benne az el­határozás, hogy pap lesz. Akkor még nem gondolta, hogy a prédikálás stresszhatá­sokkal jár, úgy kell az oltár előtt állnia, s beszélnie mint egy „szí­nésznek”, holott ez nem alakos­kodás - ez maga a valóság. Nem panaszként említi ezt, hiszen örömmel és szeretettel teszi a dolgát. Munkája igen sokrétű, s rend­kívül időigényes. Csak a szent­misékre 21 órát kell számolni, 85-90 beteget látogat meg ha­vonta. Aztán még a jegyesokta­tás, az esküvők, a keresztelők, a hittanórák - s el kell végezni az adminisztrációt is. így alig-alig marad lehetősége a kapcsolaté­pítésre. Arra, hogy meghallgassa a személyes gondokat, pedig erre lenne a legnagyobb szükség. Sze­retné, ha sikerülne a miséket úgy összevonni, hogy kicsit felszaba­duljon, s ténylegesen lelkipász­tor lehessen... Négyessy Zita helyzet romlásával - mégha a mama nem is dolgozik - jobb, ha a pici napközben a csecsemőott­honban van. Itt legalább mele­gen lehet, rendszeresen kap táp­lálékot, s korának megfelelő gondozást. Jelenleg Apcon húsz apróság bölcsődés. A legkisebb 14 hóna­pos, a többségük kétesztendős. A szülőknek 47 forintot kell fi­zetniük naponta az étkeztetésért és az ellátásért. A nagycsaládo­sok ötven százalékos kedvez­ményre jogosultak, a legnehe­zebb helyzetben élőknek pedig ingyenesen biztosítja az önkor­mányzat ezt a szolgálta­tást. az előregyártott, dupla falú mű­anyag elemeket, s ezek közé ön- tik a betont. Miután a házat fe­déllel, s külső-belső burkolattal látják el, bevezetik a villanyt, a vizet (adott esetben a gázt). Ez a technika olyannyira meggyorsít­ja az építkezést, hogy a családok néhány hónap alatt birtokba ve­hetik „fészküket”. Sok esetben hosszabb időt vesz igénybe az engedélyek beszerzése, mint ma­ga a kivitelezés. Az új-hatvani városrészben látható prototípusuk valamennyi tartozéka Kanadából érkezett. A vállalkozók azonban azt szeret­nék, ha terméküket honosíthat­nák: amit Magyarországon meg lehet csinálni vagy vásárolni, azt Kipróbáltuk a kutyát. E sorok írója mindenek előtt toporgott egy kicsit Hatvan határában, hogy megfelelő szagnyomot hagyjon maga után, majd neki­vágott a mezőnek, gyalogolt né­hány száz métert, s ott lekuporo­dott egy bokorban. A rendőrségi kombi hátsó ajtaján akkor ugrott ki Maki, a farkaskutya, s e sorok írója hálát adott, hogy takarják a levelek, mert így nem látszódott a rémület az arcán. Abból a köz­keletű felvetésből indult ugyanis ki: egy rendőrkutya arra hiva­tott, hogy üldözze a csibészt, az­tán amikor utoléri, akkor szét­marcangolja, de legalább is nyolc napon túl gyógyuló fognyomot hagyjon maga után. Takács Gábor rendőr zászlós vezette Makit - „szagolj, keress, jól van, ügyes vagy” —, aki ide- oda szalagozott a gyepen: nem fogtak ki rajta a trükknek szánt körbeugrálások, s csakhamar már a csalit közelében szimatolt, e sorok írója felkészült, hogy megadja magát, s végül így is tör­tént, Maki lefeküdt mellé, jelez­ve, hogy íme, megvan a keresett illető, gazdi. — Nem megy még neki tökéle­tesen - mondja Takács Gábor —, fiatal kutya. Kell még körülbelül egy év gyakorlás ahhoz, hogy száz százalékosan megbízzam benne... Maki ugyanis nemrégiben ke­rült a hatvani kapitánysághoz, ráadásul nem szokványos körül­mények között. A közeli Boldo­gon betörtek a polgármesteri hi­vatalba, s a tettest könnyedén el is lehetett volna kapni, amennyi­ben a rendőrök tudták volna kö­vetni a forró nyomot. Azonban - megfelelő kutya htján - nem vol­tak erre képesek. Ekkor gondol­tak arra a helyiek, hogy elkerü­lendő a hasonló eseteket, megle­pik a kapitányságot egy kutyá val. Tizenketten összedobtak har­mincötezer forintot, s meglett az eb, amelynek a jelenlegi értéke már százezer forint. Takács Gá­bor ezután fél évet töltött el vele Dunakeszin a kiképző iskolá­ban, ahol egymáshoz is szoktat­ták őket Makival - akit egyéb­ként csak a rendőrök neveznek így, a törzskönyvezett neve ugyanis Indus. — Nem voltunk még együtt bevetésen - meséli a zászlós —, de egyelőre ezt még nem is bá­nom. Naponta két-három órát foglalkozunk nyomkövetéssel: edzésben kell tartani, mert egy idő után elfelejtené, vagy nem értelemszerűen ne kelljen a ten­gerentúlról hozatni. Ez eleve ol­csóbbá tehetné a házat, de ami talán még ennél is fontosabb, munkához juttatná a hazai ter­melőket. Kanadában a ház falait adó műanyagot'hulladékból pré­selik - faanyagot ehhez az épü­lethez egyáltalán nem használ­nak —, ezért korszerűvé, kör­nyezetbaráttá válik ez az eljárás. A speciális anyagok rendkívüli hőszigetelést biztosítanak. To­vábbi érdemük, hogy hosszú éle­tűek, s nem igénylik a karbantartást. A CEDCKft. egyelőre a lakó­házak alaprajzaival fogadja az érdeklődőket, de a későbbiek­ben tornatermek, irodák építésé­vel is foglalkozni akar. produkálna olyan szinten, amit tud. Takács Gábor csak nevet azon, amikor agresszívnak hi­szem a kutyát. Felvilágosít, hogy többféle négylábú dolgozik a rendőrségnél, vannak közöttök járőrök - őket látjuk például a meccsen —, akadnak olyanok, amelyek kábítószert vagy robba­nóanyagot képesek kiszimatolni - ilyeneket nem nagyon látunk —, és léteznek a nyomkövetők, mint Indus. Ez utóbbiak rendkí­vül békések, nem bántanak sen­kit, ha csak nem a gazdát támad­ja meg valaki. Olyankor nem ga­rantált az illető személyes biz­tonsága, előfordulhat, hogy Ma­ki egyszerűen feldönti... — Ukrajnában voltunk nem­régiben egy versenyen - eleveníti fel emlékeit a zászlós, aki Maki­val előtte az itthoni vizsgán már első helyezett lett. - Ott más a mentalitás, ott a kutya akkor is nekiugrik az embernek, ha csak azonosítja a szag alapján. Egy­szerűen kilöki a sorból. De ott mások a módszerek is, a gazdák ütik-vágják a jószágot, nem ne­velik, hanem idomítják. Mi in­kább „kollegiális” kapcsolatban vagyaink, dicsérem is, jutalma­A nyári napforduló idején la­punk is hírt adott arról, hogy ba­jorországi delegáció járt a Ap­con. A település és Winkelhaid kapcsolata nem újkeletű: a két község 1988 óta kereste a lehető­séget a közeledésre, ám a tényle­ges együttműködést a rendszer- változás hozta meg számukra. A kapcsolatok ápolásának újabb állomásaként a napokban apci küldöttség kereste fel a bajor testvérközséget. — Ezzel a látogatással nem­csak a winkelhaidiak vizitjét kí­vántuk viszonozni - mondja Gé­mes Gábor polgármester. - Lá­togatásunk idején aláírtuk a tele­pülések közötti barátsági és együttműködési szerződést, amely meghatározó lehet a jövő­re nézve. A megállapodás külö­nösen kedvező a fiatalokra: cse­reüdültetés, nyelvtanulás, a ké­sőbbiekben pedig a szakemberek cseréje is kézzelfoghatóvá válik általa. Noha Winkelhaid alig né­hány kilométernyire fekszik Nürnbergtől, elsősorban mégis mezőgazdasági jellegű település, így főleg ebben az ágazatban szá­míthatunk együttműködésre. — Úgy hírlik, a dokumen­tumba belekerült egy kölcsönös segítségnyújtásról szóló fejezet is... — Valóban, de aki nyitott szemmel jár, az tudja, hogy - túl a megfogalmazás gesztusértékén - ez ránk nézve járhat eredmény­nyel. Sajnos, mi még nem tar­tunk ott, hogy támogassuk a ba­jorországiakat, hiszen úgy gaz­daságilag, mint egyéb területe­ken nekünk van mit tanulnunk zom, s a tréning végén mindig előkerül a kedvence, a teniszlab­da is. Innen tudja, hogy vége a melónak, lehet lazítani. Nem is tudnám bántani, még ha az elfo­gadott is lenne nálunk. Takács Gábornak otthon is vannak kutyái, négy boxer szu­ka, de azokkal nem ereszti össze Makit, bár ő is velük él. Tart at­tól, hogy esetleg nem egyezné­nek. Felesége otthon dolgozik, a boxerokat gondozza, s azok a kutyák alkalmasak inkább az őr­ző-védő feladatok ellátására, nem okoz gondot, ha a gyerekek­nek akár egy késő téli délutánon kell elugraniuk a boltba valami­ért, a boxerek jelenléte már ön­magában is tekintélyt parancsol. — Gyerekkorom óta vágyom arra, hogy legyenek kutyáim - mondja búcsúzáskor a gazda. - S az csak külön öröm, hogy ez a munkám is. Most még néha be­csap Maki, nem tud olyan kunsz- tokat, mint mondjuk az általam Ukrajnában látott hétéves kutya, amelyik a gazdája szemvillaná­saira is azonnal érzi a feladatát, de ennek itt is eljön majd az ide­je" Kovács Attila tőlük... A kedvességükre jellem­ző, hogy megajándékoznak ben­nünket egy csúcstechnológiát je­lentő irodagéppel. A Kékköté- nyesek (borkimérők) Egyesülete pedig - amely tulajdonképpen oroszlánrészt vállalt a kapcsolat kialakításában - kétezer márkát adományozott Apc szociális helyzetének a javítására. A polgármester ottani újság­cikkekkel támasztotta alá látoga­tásuk sikerét. Hogy a winkelhai­diak mennyire komolyan veszik a kapcsolatok ápolását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az okmány aláírásánál jelen volt Varga Antal, hazánk müncheni konzulja, továbbá az Európai Unió képviselője és Bajorország egyik tartományi minisztere is. Az ünnepélyes aktus egyébként a helyi falufesztivál idejére esett, így az apciak a főzőtudományu­kat is bemutathatták a „magyar” pavilonban. Több kondér gulyá- salevest készítettek, amit aztán - az ottani szokásoknak megfele­lően - értékesítettek is, a bevétel pedig a község pénztárcájába vándorolt. — Úgy érzem - összegezte Gémes Gábor —, önkormányza­tunk megtette a kezdeti lépése­ket, s most már a lakosságon a sor. Szeretnénk, ha új barátokra, új kapcsolatokra lelnének az itte­niek. Kívánatos, hogy az apciak minél szélesebb rétege vegye ki részét az együttműködésből, melyből így profitálhatnánk kul- túrális, turisztikai és gazdasági téren egyaránt. Tari Ottó A kívül-belül műanyag há­zak barátsá­gos családi kuckókká va­rázsolhatok (Fotó: Szántó György) Romló életkörülmények Megérzik már a bölcsisek is Otthont teremtő beruházás Kanadai módszerrel Hatvanban Apci delegáció Winkelhaidban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents