Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
Számítógép a körzeti megbízottnak Egerbakta, Hevesaranyos, Egerbocs és Bátor önkormányzatai összefogtak, és egy Jetbook 286 V típusú hordozható személyi számítógépet vásároltak a körzeti megbízottnak. Az okos gép a több község biztonságára felügyelő rendőr adminisztrációs munkáját segíti. Gáz Mátraballának A négyszáz mátraballai házból háromszázhatvannak a lakói léptek be a községben most megalakított gáztársulásba, köztük huszonhét közület is. Miután nagy igény mutatkozik a gázra a községben, a napokban már meg is kezdik a vezetékhálózat kiépítésének előkészítő munkálatait. Mozgásstűdió — újra A nyári szünet után ismét beindult a mozgásstúdió Pétervá- sárán. A tizenhárom tagú együttes a tavalyi koreográfiák felelevenítése mellett újakat is tanul, és természetesen várja soraiba a tánc modem műfajai iránt érdeklődő környékbeli fiatalokat. Művelődésről, sportról Yerpeléten Testületi ülést tartott tegnap a verpeléti önkormányzat. A képviselők meghallgatták az első fél év gazdálkodásáról szóló beszámolót, illetve megvitatták a művelődési ház és a sportkör helyzetét. Szennyvíztisztítás — közösen Szennyvíztisztító telep épül Egerbakta határában Bátor, Egerbocs, Hevesaranyos és Szúcs-Bányatelep közös finanszírozásában. A szennytől megtisztított vizet előreláthatólag a Laskó-patakba juttatják majd. Két éve még áthatolhatatlan, tüskés bozót burjánzott Sírok és Kőkútpuszta között azon a területen, ahol ma egy fafeldolgozó telep működik. Ha építésének története a valóságban is ilyen egyszerű lett volna, alighanem egy-két ránccal kevesebb lenne a tulajdonos, a siroki Sály János homlokán. Ráncok azonban vannak, és lehet, hogy még szaporodnak is, amíg a további tervek megvalósulnak. Sály úr példája ugyanis azt a közkeletű igazságot támasztja alá, hogy ma Magyarországon vállalkozni nehéz, de nem lehetetlen. Hogy mit kellett tenni legelőször ezért az üzemért? Kőművesként dolgozni sok-sok évet, majd pedig megépíteni tisztességes minőségben három iskolát: a si- rokit, a nagyvisnyóit és az isten- mezejeit, plusz még a sirokihoz egy jókora tornatermet is. Már ez sem kevés álmatlan éjszakába és idegeskedésbe került, hát még az, amikor Sály János rájött, hogy vállalkozását több lábra kellene állítani, és elhatározta, hogy ezentúl nemcsak kőműves, de fafeldolgozó is lesz. Erre a gondolatra az vezette, hogy a gazdasági recesszió miatt elkezdett csökkenni az építkezések, és ezzel a megrendelések száma. Fára ellenben mindig szükség van, és külföldre is eladható, jutott a sorsdöntő következtetésre a kőművesmester, és mint az nála lenni szokott, az elhatározást tett követte. Ezzel a vállalkozás legnehezebb részén már túl is jutott, mert mint mondja, inkább azért aggódik, hogyan csináljon valamit, mint azért, mit csináljon. Miután ez utóbbit eldöntötte, a többit Az óriási fűrészgépet negyven lóerős villanymotor-óriás hajtja laló főépület és egy második műhely fölépítése, a vízellátás megoldása, újabb gépek beszerzése. Szerencsére az árura vannak vevők, így ezek a célok is megvalósulnak előbb-utóbb, de inkább előbb, mert a nyereség visszafor- gattatik a vállalkozásba. A faüzem külföldre is szállít, hiszen erre exportfejlesztési támogatást kapott, és szigorúan meghatározott kvóta szerint kell emelnie évenként a kivitt áru értékét. Jelenleg Olaszországba szállítja a parkettának valót, és ottani partnere elégedett a minőséggel. A MÁV részére szabványos raklapokat is gyárt az üzem, sőt tulajdonképpen ez a fő profilja, ám a raklapok jelenlegi nyomott ára miatt kénytelenek voltak egyéb munkák után nézni. Úgyhogy szállítanak ebből a termékből a Mátravidéki Fémműveknek, illetve egy gyöngyösi kft.- nek is, sőt bérfűrészelést is vállalnak. Ahogy a „kapitalizmus hőskorában” illik, az üzemben főleg a család tagjai dolgoznak, és nem hiányzik közülük maga a tulajdonos sem, aki nem sokat törődik azzal, hogy „menedzsere- sen” nézzen ki, sokkal inkább arra ügyel, hogy menjen a munka, haladjon a termelés. Az életét tette fel erre az üzemre, mondja búcsúzóul, és mindig ott a kockázat, hogy belebukik a vállalkozásába. De a község, Sirok mindenképpen jól jár: a faüzem, ha egyszer fölépült, tovább fog termelni, akárki lesz is a tulajdonosa. már „csak” végig kellett küzdeni. Először Kőkút végében akart építkezni, egy hatezer négyzet- méteres telken, és bár a közelben lakók nem ellenezték a tervét, utóbb mégis levélben tiltakoztak a polgármesteri hivatalnál, így ez az ötlet meghiúsult. Annyiból viszont jobban járt, hogy cserébe jóval nagyobb, több mint tizenháromezer négyzetméteres telekhez jutott hozzá. Igaz, külterületen, és a belterületté nyilvánításhoz tíz különféle szakhatóság engedélyét kellett beszereznie. Sály úr ekkor sem hátrált meg: mint mondja, minél keményebb a helyzet, annál elszán- tabb ő maga is. Az élet igazolta ezt a filozófiát, hiszen elkészült az első műhelycsarnok, a raktár, üzemel a hatalmas fűrészgép, és készülnek sorra a különféle raklapok és parketta-alapanyagok. Hátravan még az irodákat, öltözőket és mosdókat magában fogSály János és termékei, az Euro-raklapok Koncz János Tarnaszentmárián A kert gyümölcsei: átutazóknak Az út mellé kirakott apró faasztalka állítja meg a békésen autózó átutazót Tarnaszentmárián. Pontosabban nem maga az asztalka, hanem a rajta, mellette ízléssel elhelyezett, szinte magukat kínáló zöldség- és gyümölcsfélék, s középen a befőttesüvegbe csorgatott mézek. A dudálásra megjelenik Czipó Pálné, a pici stand es az azt ellátó háztáji kertészet gazdasszonya. Kíváncsiskodásunkra elárulja, hogy hatvan méhcsalád gyűjti szorgalmasan az akác-, illetve a sötétebb színű vegyes virágmézet, ezer négyszögöles ültetvényen terem a mézédes szőlő, és a ház körüli kertből kerül ki a többi: a krumpli, a paprika, paradicsom, káposzta, őszibarack. RéCzipó Pálné kertjének terméséért Pestről is eljönnek gebben fóliáztak is, meséli, de aztán az urának gyenge lett a szíve, meg kellett műteni egy évvel ezelőtt. Azóta vigyázni kell, csak könnyebb munkát végezhet. Ezért a primőrtermesztést abba is hagyták, nincs már erejük siettetni a természetet. így is elviszik lassacskán, ami megterem, főleg a németek, akik nagyon szeretik a tiszta magyar mézét. Szeretik azt a magyarok is, Egerből, Pestről járnak Czipóékhoz a borostyánszínű édességért. Az a kis kiegészítő jövedelem pedig igen jól jön a nem túl magas nyugdíj mellé — mindaddig; amíg bírják erővel, energiával a kertművelést. iKIOSZi [TEHER' EGER 11-20 t-Ig vállalja bútor, homok, sóder, beton, tüzelőanyagok, I fa-, raklapos áruk stb. f szállítását! Félmilliós villanyszámla Mátraderecskei strand-dilemma Nem könnyű manapság egy strandot nyereségesen üzemeltetni. Sőt — információink szerint — ez szinte még senkinek sem sikerült. Veszteségesen működik a mátraderecskei fürdő is, az idei szezon például körülbelül egymillió forintjába került az üzemeltetőnek, a községi önkormányzatnak. Veszteséges volt már tavaly is a strand, de akkor úgy döntöttek, hogy kinyitják az idei szezonban, hiszen jóformán ez az egyetlen szolgáltatás a település szélén felépült csaknem háromszáz ví- kendház nyaralóinak. Hasznát látták a három medencében csillogó víznek az iskolások is, akiknek úszásoktatást rendeztek, illetve a nyári edzőtáborozáson résztvevők, akik beiktatták programjukba a fürdőzést. Mindez azonban kevésnek bizonyult a nyereséges gazdálkodáshoz, hiszen csak a villanya számla félmillió forint körül mozog. A víz ugyanis nem tör föl magától: szivattyúzni kell, és a mai — igencsak megdrágult — energiaárak mellett ez a művelet bizony sokba kerül. Rövidesen elkészülnek a fürdő gazdálkodásáról a pontos kimutatások, és akkor a képviselő- testület a számok alapján dönt majd arról, hogy tudják-e vállalni a következő évi működtetés költségeit, avagy inkább bezárják a strandot? A pénznek ugyanis számos helyen lenne még helye ezen kívül. Gazdasági szempontból kétségkívül ez a logikus lépés, ám a község szegényebb lenne egy érdekes színfolttal és egy hasznos szolgáltatással. Mi az oka? Hogy korábban „őszültek” a fák... A Mátra és a Bükk útjait járva előbb meglepetten, aztán döbbenten tapasztaltuk már augusztusban, hogy szinte mindenütt sárgulnak a lombok, hullanak a levelek, mintha október eleje lenne. Áz igen korán mutatkozó jelenség okáról Sóskúti Györgyöt, a Bükki Nemzeti Park erdészeti felügyelőjét kérdeztük. A szakember véleménye szerint e valóban aggasztó folyamat mögött egyetlen súlyos ok áll: ez pedig az immár nyolcadik éve tartó aszály. Emiatt ugyanis igen nagy mértékű vízhiány alakult ki, és így az erdők nem jutnak elegendő éltető nedvességhez. Ebben az évben ráadásul éppen Heves megyében volt a legnagyobb az aszály, az észak-matrai erdők például szinte alig láttak vizet. Ez ellen a lombos fák úgy védekeztek, hogy hamarabb befejezték nyári életciklusukat, vagyis korábban „őszültek” a megszokottnál, és kevesebbet is nőttek az idén, mint máskor. Különösen a fenyők sínylették volna meg ezt a vízhiányt, ám — szerencsére — az utóbbi időszak esői nyomán kissé fellélegezhettek, és nagy részük megmenekült a kiszáradástól. Elképzelhető, hogy végső soron a tölgypusztulások is a vízhiányra vezethetők vissza, hiszen emiatt elpusztultak azok a gombák, amelyek a tölgyek gyökerén élve elősegítették azok tápanyagfelvételét. Mint az erdészeti felügyelő elmondta: az aggasztó vonások mellett egy pozitív következménye is van ennek a szárazságnak, méghozzá az, hogy a szokatlan feltételek között a gyengébb egyedek elpusztulnak, kiszáradnak, és csak az életrevaló fák maradnak meg. Persze azok is csak akkor, ha ez az aszályos időszak lassan véget ér, s megkapják az éghajlatunknak és igényeiknek megfelelő csőmennyiséget... Jövőre a szennyvíz következik Verpelét is gázhoz jut Óvatosan kell közlekedni mostanában Verpeléten, hiszen mély árkok húzódnak az utak mentén. Ez az átmeneti probléma egy jelentős fejlődés jele: készül a gázvezeték a községben. Verpelét az Eger környéki társulásba lépett be, és a tizenöt település egyikeként jut most a légnemű energiahordozó birtokába. A munkálatokat egy gyáli vállalkozó, Marsi Ferenc és csapata végzi, az egész beruházást irányító Cirkobau Rt. alvállalkozójaként. Ha az időjárás nem szól közbe, október harminc- egyedikéig elkészülnek a munkálatokkal. Erre azért is megvan az esély, mert jelenleg már a szakaszos nyomáspróbák folynak, és ahol ezen túljutottak, temetik be a munkagödröket. Összesen egyébként huszonöt kilométer vezeték épül a négyezer lelkes településen, és csak azok az utcák maradnak ki a beruházásból, ahol elenyészően kevesen jelentkeztek a gáztársulásba. Ennek szervezettsége jelenleg hatvannégy százalékos, vagyis ezertíz család élt a felkínált lehetőséggel. Ám ez a szám fokozatosan növekszik: ahogy egy-egy utcában lefektetik a vezetéket, megnő a társulásba lépők száma is, így a beruházás végére valószínűleg eléri a szervezettség a nyolcvanöt százalékot, hasonlóan Egerszalókhoz vagy Egerszóláthoz. Akik a szervezés kezdetén léptek be, még negyvenötezer forintot fizettek, a mostaniak viszont már több mint hatvankétezer forintért juthatnak a gázhoz. Sokan már azt tervezik, hogy gázkazánnal, konvektorral fűte- nek az idei télen, amit az is mutat, hogy hétszázötven család kért eddig bekapcsolási igazolást az önkormányzattól, ami a további, immár telken és házon belüli munkák engedélyezésének előfeltétele. A gáz után egy másik fontos infrastrukturális beruházásra, a szennyvízvezeték kiépítésére fordítják majd figyelmüket és energiájukat Verpeféten. A jövő évre tervezett munkálatokhoz ötvenszázalékos állami céltámogatást kaptak, és azt tervezik, hogy a verpeléti önkormányzat áltaí felépített szennyvíztelepre más községek is rácsatlakozhatnak megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Persze, ez még csak terv, egyelőre azt várják izgatottan, hogy megkapják-e a szennyvíz- tisztító telep után magának a vezetékhálózatnak a kiépítésére is az állami támogatást. Október 31-ig a tervek szerint eltűnnek a verpeléti munkagödrök Kőkútról — külföldre Faüzem, magánvállalkozásban
