Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

HÍRLAP, 1993. szeptember 15., szerda EGER ÉS KÖRZETE Zeneóvodai beíratás Az egri Állami Zeneiskola (Kossuth Lajos u. 14/A) nagy- csoportosok részére zeneóvodát indít. A muzsikát kedvelő apró­ságok ma délután 4 és 5 óra kö­zött felvételiznek az intézmény­ben. Lokálpatrióták az idegenforgalomról Az Egri Lokálpatrióta Egye­sület idegenforgalmi szakosztá­lya szeptember 20-án, délután 5 órakor az Eger Szállóban tartja soron következő találkozóját, amelyre várják az érdeklődő helybelieket. Középiskolai előkészítő versenyek Az előző évek jól bevált gya­korlatának megfelelően a Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium ebben a tanévben is szervez különböző foglalkozásokat nyolcadikosok számára. Indul kémia és biológia szakkör, matematika levelezés és irodalmi humán osztályt előké­szítőkurzus. Október 8-án‘d szo­kásos matematikaversenyt is megrendezik, majd október 20- án a főiskolával közösen fiziká­ból indítanak megmérettetést. A tervekkel kapcsolatban bővebb felvilágosítást az intézmény tit­kárságán kaphatnak az érdeklő­dők, reggel 8-tól délután 4 óráig. (Ifjúság u. 2.) Dobó téri programok Ebben a hónapban még szá­mos színes műsor várja a hétvé­geken a Dobó térre érkezőket. Most szombaton — délután 4 órakor — a kazári hagyomá­nyőrző együttes, míg vasárnap ugyancsak délután 4 órakor az egri katonazenekar szórakoztat­ja a közönséget. Sárkányok napja Szombaton délelőtt 9-től 14 óráig a Sárkányok napját rende­zik meg az Ifjúsági Házban. A programban délelőtt 10 órakor a gödöllői Kerekasztal Színtársu­lat előadása látható „Fehérlófia és társai a sárkányok ellen” cím­mel. Fél 11-től a már kedves is­merős, „Süsü, a sárkány” törté­netét láthatják az érdeklődők. Az esemény ideje alatt vásárral és kóstolóval egybekötött bemu­tató látható majd a székesfehér­vári Cerbona termékeiből. » Népfőiskolások találkozója A Forrás Gyermek-Szabad­időközpont és a Cédrus Baráti Kör szervezésében szeptember 17-től 19-igaz Örökség Népfőis­kola egri találkozójára érkeznek vendégek az ország minden ré­széből. A megnyitóünnepségre szeptember 17-én, este 6 órakor kerül sor az Érsekudvarban. A programot egyébként a Servita- templom nagybűcsűja alkalmá­ból hirdették meg. Egy egri est az Ifjúsági Házban A megyeszékhely kedvelt in­tézményében folytatják a nép­szerű sorozatot „Egy egri est az Ifjúsági Házban” címmel. A szeptemberi vendégek ezúttal az „Élet és Irodalom” munkatársai: Kovács Zoltán főszerkesztő és Megy esi Gusztáv szerkesztő. Új helyzet az egri főiskolán Amerikai tanár Tanév elején Egy évtized után Szép sikert ért el az egri Mező- gazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet a „Köznevelés” című folyóirat szeptemberi statisztikája sze­rint. A szakközépiskolák közül ugyanis az ötödik helyen végez­tek abban a versenyben, amely­ben azt mérik, hogy melyik tan- intézményből mennyi diákot vesznek fel egyetemre, főiskolá­ra. Öt év átlaga alapján ez a szám a mezőgazdaságinál: 29. Ráadá­sul az egri középiskolák közül magasan az ő eredményük a leg­jobb. Régebben pedig sokan Egerben egy periférián lévő is­kolának tartották a Mezőgazda- sági Szakközépiskolát és Szak­munkásképző Intézetet, ahová a közvélemény szerint olyan diá­kok jelentkeztek, akiket másho­vá nem vettek fel. Fehérvári Andor igazgató 1983 óta áll az intézmény élen, s most újra megpályázta az igazga­tói posztot. Vele beszélgettünk a tanév elején az iskoláról, s termé­szetesen elsőként őt is az előbb említettekkel szembesítettem. — Ez inkább már múlt idő, ezt a mostani eredményünk is mu­tatja, de rendkívül találó a kér­dés, mert valóban így volt. Ré­gebben még a megyei vezetők sem tudták, mi történik itt, azt hitték, hogy állattenyésztést is oktatunk... Amikor igazgató let­tem, azt is megcéloztam, hogy is­mertek legyünk, és ebben az ak­kori Népújság is sokat segített. Behoztuk a szakközépiskolai képzést, s talán ez adta meg a fa­zonját az intézménynek. De fo­lyamatosan újítunk, most példá­ul be kívánjuk vezetni az érettsé­gizettek számára a kistermelői borász képzést, amelyben vállal­kozási, jogi, pénzügyi ismerete­ket is kapnak, s ebben talán tá­mogat bennünket a megyei mun­kaügyi hivatal is. A felnőttkép­zés terén amúgy is komoly ha­gyományaink vannak, s szeret­nénk felújítani az ezüst- és arany­kalászos gazdatanfolyamokat, ahová főként kiskert-tulajdono­sokat várunk. Újabban nem szé­gyenkezhetünk a középiskolása­ink miatt sem, az elmúlt három évben például a tőlünk felvételi­zők több mint nyolcvan százalé­ka egyetemre, főiskolára került. Tőlünk kerültek már ki olyanok is, akik nem a mezőgazdasággal foglalkoznak elsősorban, hanem tanárok, óvónők, színészek, új­ságírók lettek. És a végzetteknek körülbelül a hatvan százaléka je­lentkezik tovább. — Az egyik tanárom azt mondta mindig: új lecke, új em­ber. Önöknél új tanév kezdődik, újonnan kinevezett igazgatóval. A jelöltek közül ön kapott kollé­K 'l több mint nyolcvanszáza- bizalmat. Kívánja-e „for­radalmasítani” az eddigi tevé­kenységet? — Alapvetően nem. Teljesen új csak a pék és cukrász szakma, valamint a már említett kisterme­lői borászképzés és gazdatanfo­lyam lesz. Pályázatokat is bead­tunk, így szeretnénk újabb támo­gatásokat nyerni. A lényeges módosulások már folyamatban vannak két-három éve. Nekünk mindig azonnal kellett reagál­nunk a változásokra. Úgy érzem, hogy ez egy remek tantestület, amelynek, mondhatni, kifogás­talan az összetétele. Ezt kevés is­kola mondhatja el magáról... (-ács) A grúzok tánca Síppal-dobbal a peruiak (Fotó: Szántó György) Nemzetiségi kavalkád a szüreti napokon Több száz, népviseletbe öltö­zött fiatal és idős énekes, táncos ropta végig a háromnapos szüreti vigasságot, és részt vett a nem­zetközi tánctalálkozó program­jain. A Dobó téri színpadon és a főiskola előtti téren reggeltől es­tig húzták a zenészek a talpalávalót. A magyar táncosok mellett nagy sikerrel szerepeltek a képen látható együttesek is. Először léptek fel a megyeszékhelyen a grúz gyerekek, valamint jellegze­tes dalaikkal, pánsípjaikkal a pe­ruiak. Miért nincs Egerben árverés? Végveszélyben a történelmi borvidék? Mint arról lapunk hasábjain korábban már beszámoltunk, a vagyo­ni kárpótlás célegyenesbe fordult megyénkben. Az első kárpótlási törvény alapján benyújtott csaknem 40 ezer kérelem túlnyomó többségét már elbírálta a Heves Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal, ám a megyében eddig megtartott több mint 300 földárve­résből az Eger környéki szőlők, szántók gyakorlatilag kimaradtak. A kárpótlás igen fájdalmas, itt-ott balkáni stílusú döcögése a jelek szerint a szőlőkarók között megfeneklett... A Kárpótlási Fó­rum utódjaként tevekenykedő 11 tagú Földrendezési Bizottság­nak hónapok óta joggal teszik fel tehát az emberek a kérdést: miért nincs Egerben földárverés? — A földárverések elmaradá­sának több oka van — állítja Mi­sik Dezső, a bizottság elnöke. — Köztudott, hogy árverést csak a földalapok kijelölése után lehet tartani. Azonban sem az Egri Csillagok Mgtsz, sem az Egervin — mint korábbról a két legna­gyobb földterülettel gazdálkodó szerv — nem tett eleget a törvény előírásainak, azaz nem biztosí­tott a kárpótlásra várók számára elfogadható minőségben és mennyiségben földalapot a föld- vásárláshoz. — Mivel magyarázták ezt a lé­pést az említették? — Az Egervin hivatkozási alapja a felszámolás volt, a szö­vetkezetnél pedig az érdeke­gyeztető fórummal való meg­egyezés hiánya. Miután a meg­adott határidőre többszöri egyeztetés után sem történtek meg a kijelölések, a megyei kár- rendezési hivatal 1992 nyarán zárolta a két gazdaság földterüle­teit. Ezt a lépést az érintettek megfellebbezték ugyan az Or­szágos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatalnál, ám ott elutasítot­ták a keresetüket. Az Egri Csil­lagok Szövetkezet ezek után a bí­rósághoz fordult, és megtámadta a hivatal határozatát. Mi — itt a bizottságban — úgy véljük: ez a halogató magatartás tudatos. Ráadásul az érvényben lévő tör­vények alapján az intézkedésre kötelezett hatóságok és szervek sem tettek eredményes lépéseket annak érdekében, hogy a törvé­nyek alapján a kárpótlásra várók mielőbb hozzájussanak jogos földjükhöz... Mindezekből egyenesen kö­vetkezik, hogy Eger történelmi Vitatható-e a testvériség? „Mi éljük ezt az érzést...” A Lenkey János Általános Is­kola küldöttsége 1989-ben járt Székelyudvarhelyen, ahol a ma már Tompa László nevét viselő iskolának felajánlották testvéri szeretetüket. A barátság évről évre újabb kapcsolatokat szül, és tovább erősíti a már meglévőket is. Három esztendeje az egri szü­reti napokon láttuk viszont ked­ves szomszédainkat, akik az idén is nagy sikerrel szerepeltek a nemzetközi néptánegálan. A Tu­lipán együttes székelyföldi vise­letével és csodálatos dalaival, táncával elkápráztatta a közön­séget. Hogy mit jelent számukra az itt töltött néhány nap, a testvé­ri szeretet, arról Gáspárik Mag­dolna igazgatónő a következőket mondta: — Sokan vitatkoznak azon, hogy vajon testvérek vagyunk-e? Mi ezen sohasem gondolkozunk, hanem éljük ezt az érzést. A kö­zös programok, vacsorák alkal­mával is többször elhangzik: ez a barátság, ami a két tantestület, a családok, a gyermekek között szövődött, életre szóló. A testvé­riség érzését egy nemzedéken keresztül visszük tovább, mert hiszem, hogy azokkal a famíliák­kal, akiknél gyermekeink felhőt­len, boldog napokat töltenek el, kapcsolatunkat tovább ápoljuk, megtartjuk, együttműködésünk nem szakadhat meg. — Néhány napra maguk mö­gött hagyták az otthoni bajokat, gondokat. Vajon tudnak-e erőt meríteni napi küzdelmeikhez az itt eltöltött időszakból? — Feltétlenül. Az újabb kihí­vásoknak sokkal könnyebben tudunk elébe menni, ha érezzük: sokan mellettünk állnak. Sze­mély szerint nagy tisztelője va­gyok Magyarország kormányfő­jének, mert ki merte mondani: nemcsak a határokon belüli ma­gyaroknak a miniszterelnöke, lé­lekben vállal bennünket is. Saj­nos, hosszú időn keresztül úgy éreztük, mintha nem is létez­nénk. Most már tudjuk: a harc­ban nem vagyunk egyedül. — A gyermekeknek mit jelent, hogy néhány napot az anyaor­szágban tölthetnek? — Látni kellene, amikor haza­megyünk, hogyan gyűlnek köré­jük az otthon maradt társaik. Vissza-visszatérnek emlékeikkel a tanórák alatt is, és végelátha­tatlan az élménybeszámolók so­ra. Ebből is érezzük, magyar testvéreink szinte állandóan je­len vannak, nemcsak az életünk­ben, hanem az iskolában Az anyaország, és szűkítve a kört, az egriek, milyen segítsé­get tudnak nyújtani? — Már az is nagy dolog, hogy mellettünk, mögöttünk es előt­tünk állnak az itt élők, hogy ke­zet nyújthatunk nekik. Tudjuk, az egri iskolák is anyagi nehézsé­gekkel küzdenek. Nem pénzt vá­runk, de szeretnénk, ha ez a kap­csolat nemzedékeken keresztül tovább élne, erőt adna mindkét félnek: hogy tanuljunk egymás­tól, mert ez a legnagyobb hata­lom. Megismerni másokat, né­peket, nemzetiségeket, és elfo­gadni őket. Akkor talán ezt a gyűlöletet, ami most fellángolt Közép-Európában, .eltünteti majd a következő nemzedék a megértésével, gondolatvilágá­nak sokszínűségével. Ezt szeret­nénk... (szüle) borvidéke a 24. órájának utolsó percéhez érkezett a rablógazdál­kodás és az aszály következté­ben, s ez bizonyítottan látható a kárpótlásra kijelölt területeken kiszáradtan meredező szőlőka­rók szemléjekor. Ebből adódik aztán, hogy ha az idei gazdasági év végén sem lesz itt földárverés, akkor az egri történelmi borvi­dék visszafordíthatatlanul pusz­tulásnak indul. Ez már csak azért is elkeserítő, mert jó példa is van előttünk: Tokaj-Hegyalja, ahol lényegesen gördülékenyebben halad a kárpótlás. Ön meglehetősen drámai ké­pet festett a városkörnyéki szőlő­földekről. Miben látja a jelenlegi siralmas állapot okát? — Az óra ketyeg, a természet nem vár. Sajnos, sokan nem érte­nek a földműveléshez, vagy — ami, ha lehet, még rosszabb — rablógazdálkodással, saját zseb­re dolgoznak. Legtöbb helyen pedig már egyszerűen meg sem művelik a szőlőket. Ennek lett a következménye, hogy a szőlő nem bírta el az aszályt, így vi­szont már irreálissá válik a ko­rábban megállapított hektáran- kénti aranykorona-érték... A kö­vetkező lépcsőfok pedig az, hogy akik megszerzik majd ezeket a földeket, évekig gyakorlatilag csak pénzt és energiát lesznek kénytelenek beleölni, s ez ki tud­ja, mikorra térül meg nekik. És már egy újabb púp, hogy a tör­vény értelmében legjobb esetben is csak öt év múlva telekkönyvez- hetik majd a saját nevükre. Ab­ban az esetben persze, ha megfe­lelően művelték a földeket. Mindezekből logikusan követ­kezik, hogy mindenki — a két említett gazdálkodó szervezetet leszámítva — érdeke azt kívánja, minél hamarabb megkezdhessük az árveréseket. — Csak a szőlőföldek kijelö­lésével adósak az említettek? — Egyáltalán nem, lényegé­ben a szántóknál is hasonló a helyzet. Itt egy gazdálkodó szer­vezet hektáronként kétezer fo­rint támogatást kap az államtól, amihez még 14 ezer forint ka­matmentes hitel is jár. így érthető tehát, hogy eszük ágában sincs ezeknek a gazdaságoknak le­mondani a központi támogatá­sokról. Ennélfogva a tarthatat­lan, bizonytalan helyzet miatt a szántókat sem művelik meg, és sajnos már ott tartunk, hogy a drága vetőmagot a disznókkal kell feletetni... A helyzetet bo­nyolítja az is, hogy túl kevésnek bizonyult az eddig összekapart földdarab: 50-60 ezer aranyko­ronára van igény, ám mindössze 37 ezer aranykorona-értékben érkezett eddig felajánlás. Egykor a környező földek 80 százaléka kistulajdonosok kezében volt, jelenleg jó, ha 30 százalékukat ki tudjuk elégíteni. Most ott tar­tunk, hogy mi kutatjuk fel a kár­pótlásnál még szóba jöhető terü­leteket. — Az elmondottak azt sejte­tik: aligha lesz a közeljövőben földárverés Egerben. — Rengetegen nyitják ránk naponta az ajtót ezzel a kérdés­sel. Sajnos, nem biztathatunk senkit sem. Azt el tudjuk képzel­ni, hogy töredéknyi, mintegy 1500 aranykoronányi értékben kisebb árverésekre még sor ke­rülhet az idén, ám minden jel sze­rint a zöm jövőre marad. A Tulipán együttes két fellépés között a Dobó téren Kühne Gábor az angol tanszék élén Az egri Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskola legnépesebb része az angol tanszék, itt tanul a hallgatók egyhatod része. Nyár elején arról számoltunk be, hogy a hallgatóság és a tanári kar is ki­fogást emelt a tanszékvezető szakmai munkája iránt. Dr. Or- tutay Péter az ot ért támadások után lemondott a tanszék vezeté­séről, de továbbra is részt vesz a munkában, mint oktató. A tanári kar maga közül választott vezetőt, méghozzá a két évvel ez­előtt a főiskolára érkezett ameri­kai Kathleen Dubs személyében, aki változásokat ígér: minőségi­leg szeretné emelni a tanárok és a diákok munkáját, a tanuláshoz és a tanításhoz pedig nyugodt fel­tételeket kíván teremteni min­denkinek.

Next

/
Thumbnails
Contents