Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

HÍRLAP, 1993. szeptember 1., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Kiállítás Hatvanban Újabb kiállítás nyílik szeptem­ber 3-án Hatvanban, az Ady Endre Városi Könyvtár és Kö­zösségi Házban. Ezúttal Kesz­tyűs Ferenc és Szegedi Árpád festményeiben gyönyörködhet­nek a képzőművészet barátai. Az eseményt délután 5 órakor Sípos Tamás művészettörténész nyitja meg. Uj plébános Lőrinciben Fél esztendő eltelte után, szeptember 1-jétől ismét új plé­bános teljesít majd szolgálatot Lőrinciben. Karácsondi Mihály ekkor távozik a városból, s helyé­re Mándoki György érkezik. Egyúttal megváltozik a vasárna­pi miserend is, az istentiszteletek ezentúl reggel fél 8 és délután 6 órakor kezdődnek. Falunap Apcon Falunapot rendez az Apci Hí­rek szerkesztősége szeptember végén. Egyebek között vetélke­dőket is tartanak, s hogy minél jelentősebb dijakat vehessenek át a legügyesebbek, a szervezők várják a helyi vállalkozók segít­ségét, támogatását. Kisüzemek véradónapja A napokban ebben az évben már harmadszor rendeztek vér­adónapot a hatvani kórházban. Ezúttal több mint harminc donor jelentkezett, s a jászberényi kór­ház számára is szállítottak innen vért. Sok kisüzemből is jelent­keztek, így a hatvani vízművek­től, a műanyagiparból és az aprí­tógyárból is. Ezt megelőzően pe­dig a hatvani sütőipari vállalat dolgozói közül is sokan részt vet­tek az akcióban. Gyújtogatás Zagyvaszántónál Korai volt azoknak az öröme, akik úgy képzelték, hogy rövide­sen könnyebben telefonálhatnak Zagyvaszántó és Ecséd között, látván a felállított új póznákat. Valaki ugyanis meggyújtotta az út menti száraz, füves részt, s a fából készült oszlopok is lángot kaptak. Néhány csak elszenese­dett, de akadt olyan is, amelyik kidőlt. így most meg kell ismétel­ni a munkálatokat, s a vonal vár­hatóan rövidesen ismét működik. Diákok figyelmébe! A tanévkezdés után néhány nappal még beszerezhetőek a hi­ányzó kellékek — remélhetőleg sorban állás nélkül — a hatvani családsegítő szolgálatnál. A ked­vezményes tanszervásár a Hat­vány Irén utca 6. szám alatt lesz szeptember 4-én, délelőtt 8-12 óráig. Lemondott a népi ülnök „Igazságtalan az igazságszolgáltatás” Ismert hatvani, közéleti ember Kárpáti István, aki hosszú ideig a kisgazdapárt városi elnökeként is tevékenykedett. Két esztende­je újabb feladatot vállalt, népi ül­nök lett a városi bíróságon, azon­ban most már nem tölti be ezt a funkciót, ugyanis lemondott. — Magyarországon nagyon gyenge az igazságszolgáltatás — magyarázza az okokat. — Rosz- szak a jogszabályok, a tanúkat semmibe sem veszik, napidijat sem kapnak, csak azok, akik iga­zolni tudják, hogy van munkahe­lyük. A bírónak könnyű dolga lenne, ha két ember is határozot­tan állítaná, hogy a vádlott bű­nös, ám sokszor csak hebegnek- habognak. Kárpáti István szerint botrá­nyos, hogy csak a tanúknak van igazmondási kötelezettségük, a vádlottaknak nincsen. Ha ugyanis nekik is lenne, akkor nem lenne minden olyan bonyo­lult, a gyanúsított bevallaná, hogy ő gyilkolt, és kész. Most azonban — Kárpáti szerint — az ügyvédeknek óriási lehetőségük van, hogy minden hajszálba be­lekapaszkodjanak, s amennyi­ben a vád nem tud kellő számú bizonyítékot felmutatni velük szemben, úgy akár fel is menthe­Kárpáti István: „...rosszak a jogszabályok" tik az illetőt. Ráadásul — véli Kárpáti István — az ügyvédek olyannyira felforgatják kérdése­ikkel a sértettet, hogy az inkább már menne haza, mintsem hogy kapjon bármiféle elégtételt. Az utolsó csepp a pohárban az egykori népi ülnöknél az volt, hogy egy lány megerőszakolása után szinte mindenki meg mert volna rá esküdni, hogy ki a tettes, ám mégsem volt bizonyíték, a ta­núk nem jelentkeztek, pedig Kárpáti szerint az elképzelhetet­len, hogy a vonaton mindenki másik kocsiban utazott. Mivel azonban az ügyvédnek sikerült kiharcolnia, hogy a gyanúsított már szabadlábon várhatja a má­sodfokú tárgyalást — lemondott. A helyi képviselő-testület meg­értéssel fogadta döntését, elfo­gadták azt, sőt el is küldték leve­lét Balsai István igazságügy-mi­niszternek. — Nem hiszem, hogy lesz va­lami változás — mondja Kárpáti István. — Nem szimpatikus egyik párt sem, az országnak pedig nincsen olyan vezetője, mint Szent István volt. Én is megsza­kítottam már a kapcsolatot a kis­gazdapárttal is, ott sincsenek egyéniségek. Talán megoldás le­hetne az, hogy a tévében a főmű­sorok előtt nem reklámokat su­gároznának, hanem illemtanórá­kat. Meg bejelentenék, hogy ha valaki elfog valakit, az húszezer forintot kap. Most teljesen más a helyzet: kiszabják a büntetést, aztán nem lehet rajtuk behajtani. Ezért is mondtam le. Ugyanis, aminek nincsen értelme, azt én nem csinálom. , . .... Kovács Attila Megismételt döntés után — Petőfibányán Sem népszavazás, sem egészségház nem lesz Mint arról a közelmúltban be­számoltunk, Józsa Fábiánnak, a Belügyminisztérium politikai ál­lamtitkárának látogatásakor — a lakossági fórumon — főként két témában törtek felszínre az indu­latok: a lakásbérleti díjak emelé­sét, illetve a tervezett egészségház megépítését nehezményezték a legtöbben. Akkor az államtitkár a lakbérek emelését etikátlan lé­pésnek minősítette, az egészség- ügyi létesítménnyel kapcsolato­san pedig népszavazás kiírását tartotta indokoltnak. A forró hangulatú lakossági fórumon — úgy tűnt — mindenki az egészségház ellen foglalt ál­lást. A polgármester és a képvi­selő-testület tagjai próbáltak ugyan azzal érvelni, hogy a költ­ségvetést érintő kérdésekben nem írható ki népszavazás, ám az építkezés ellenzői a már megkez­dett munkálatokat nem sorolták a költségvetési tételek közé. A másik fél szerint ez téves felfo­gás, ugyanis — mint mondták — az elképzelés szerves része volt az idei év gazdálkodásáról szóló tervezetnek. A lakbérek emelésénél a leg­főbb gondot az jelentette, hogy ez a lépés alig egy hónappal előz­te meg az országos lakbér-befa­gyasztást. Sokan rosszindulatú­nak minősítették a helyi döntést: mondván, hogy az csupán a la­kástörvény várható megjelenése miatt vált sürgőssé, egyébként semmivel nem indokolható. Tár­csa Sándor, az MDF helyi veze­tője kérte a képviselő-testületet a korábbi állapotok visszaállításá­ra. Legutóbbi petőfibányai láto­gatásunk alkalmával sikerült Papp István polgármesterrel szót váltanunk a vitás kérdésekről. Mint megtudtuk, az egészségház ügyét levették napirendről, mi­vel úgy vélik, egy esetleges nép­szavazás kiírása úgy elnyújthatná a folyamatot, hogy az építkezés jelentős költségnövekedéssel járna. A polgármester ugyan szabadságon volt a döntés meg­hozatalakor, ám egyetért a testü­let határozatával. Arra a kérdésünkre, hogy mi­ért mondtak le ilyen könnyen az egészségügyi létesítményről, Papp István kifejtette: a telepen olyan igények , fogalmazódtak meg, amelyek háromszorosába kerülnének ugyan az intézmény megépítésének, ám a létesítmény tető alá hozása esetén mindenki ennek tuajdonítaná az egyéb ten­nivalók elnapolását. A lakbéremeléssel kapcsola­tosan Papp István elmondta, hogy a döntés meghozatalakor még nem tudtak a készülő lakás- törvény idevonatkozó rendelke­zéseiről, miután a részleteket or­szágos viszonylatban is későn hozták nyilvánosságra. Minden­képpen dönteniük kellett, ugyanis a tervezett felújítási és karbantartási költségek már a minimális igényeket sem tudták kielégíteni. így ezt a határozatot a képviselő-testület utólag sem vonta vissza. Január elsejétől egyébként a lakók megvásárol­hatják bérleményeiket, s várha­tóan a téma ismételten napirend­re kerül. Tari Ottó A magasban (Fotó: Per! Márton) Negyvenesztendős tetőszerkezet A vasútállomás vízellátása zavartalan Bizony, az elmúlt negyven esz­tendő kikezdte a hatvani vízto­rony tetőszerkezetét is. Az ötve­nes évek közepétől fedi ugyanis azt az építményt, amely a vas­útállomás nem kis mennyiségű ivóvizét hivatott biztosítani. Mint Füleki Józseftől, az épü­let- és közmű-gazdálkodási fő­nökség vezetőjétől megtudtuk, a 35 méter magas és 6-7 méter át­mérőjű torony felújítási munká­latai előreláthatóan augusztus végére fejeződnek be. Nem kell azonban kétségbe esniük azok­nak, akik éppen a vonatra Hat­vanban várva szomjaznak meg, s nem a restibe kivannak menni, ugyanis a tartályokat már jóval a tevékenységük kezdete efőtt le­takarták, így az ivóvízellátás a pályaudvaron zavartalan. Fenn a magasban a hatvani építőszövetkezet munkásai dol­goznak, akik olyannyira bátrak, hogy nem kelíett alpinistákat igénybe venni, a szövetkezet sa­ját dolgozói — mint az képünkön is látható — még az akkori nagy melegben, a tűző napon is folya­matosan dolgoznak. Teszik mindezt 700 ezer forintért, ugyanis a szövetkezet ennyit kap a munkájáért. A tervek szerint a tető vígan kibír majd újabb negy­ven évet, hiába lesz időközben reményeink szerint tíz választás. (Lapzártakor érkezett a hír: a tetőszerkezet felújítása befejező­dött.) (kova) A torony 35 méter magas Dinnyések Horton és a megyében Egyre többen vállalkoznak majd ( Tudósítónktól) Lassan a végéhez közeledik a dinnyeszezon. Ilyenkor a minő­ség sok fajtánál már kérdéses, ennek bizonyítéka az is, hogy a piacon egy-egy dinnyét már 15- 20 forintért is meg lehet vásárol­ni. Ellenben növekedtek a ter­melési és a szállítási költségek, s a szakma már nem annyira nép­szerű a fiatalok között. Horton 1992 őszén még sokan elkezdték a szezont. Az aktív ke­resők 20 százaléka végzi ott ezt a nehéz munkát. Ez annyit jelent, hogy a község lakosságának te­kintélyes része fél évig az ország különböző pontjain él, s csak az év hidegebb napjaira tér vissza a faluba. Közülük véglegesen csak igen kevesen hagyjak el Hortot, s költöznek a munkahelyüket je­lentő településekre. Ebben köz­rejátszik az is, hogy Hort tehetős, rendezett és igen hangulatos fa­lu. Az emberek kedvesek, és sze­retik a lakóhelyüket, amiért ten­ni is hajlandóak. Bizonyítja ezt a sok városi iskola által is irigyel­hető helyi tanintézmény színvo­nala is. Főképpen ezért nem uta­zik el sok dinnyetermesztő gye­reke a szülőkkel, hanem a roko­noknál maradnak. A félévenkénti ingázás az Al­földek szinte egész területére ki­terjed. A legtöbb család viszony­lag közeire — Hatvan és Makiár környékére — jár gazdálkodni. De jelentős a piacra szánt diny- nyetermesztés Horton is. Ez fő­ként a családi házak kertjeiben, külterületi telkeken, illetmény- földeken terem. Az eljáró csalá­dok több mint 80 százaléka min­den évben más és más települé­sen próbál szerencsét. Amint már említettük, ez az életforma a fiatalok körében nem annyira vonzó. Nagyon sok munkát kíván, és az életkörül­mények sem a legjobbak a diny- nyeföldön felállított kunyhóban, lakókocsiban vagy autóbuszban, s nyáron gyakorlatilag nincsen szabadidejük. Azonban mivel a jövedelem nagy, s a munkanél­küliség nő, arra lehet következ­tetni, hogy ez az életforma tartó­san fennmaradhat, sőt nőhet is az ezzel foglalkozók száma, esetleg a régi arányt is megközelítheti. Régen ugyanis a nyugdíjasok ne­gyede foglalkozott dinnyével. Kárászi István A szerződést még módosítani kell Üj hatvani „tisztaságfelelős” A Python Gmk biztosítja 1994. január 1-jétől öt éven át Hatvanban a város köztisztasá­gát — döntött nemrégiben a helyi önkormányzat. A pályázatnak ugyan egy másik jelentkező is megfelelt, ám az illetékes bizott­ságok olcsóbbnak találták a Python ajánlatát, így azt javasol­ták, hogy nekik adjon bizalmat a képviselő-testület, s ez így is tör­tént. Azon, hogy az említett gmk kapja-e meg a megbízást, nem volt különösebben vita, a város­atyák közül néhányan csupán a szerződéstervezet pongyolasá­gaira hívták fel a figyelmet, s kér­ték, hogy azt majd a szakappará­tus kellőképpen módosítsa. El­hangzott, hogy a korábban a köztisztaságért felelős cég vala­mennyi dolgozójának munkát kíván biztosítani a Python, ám természetesen elvárják, hogy a dolgozók az ő munkastílusukhoz alkalmazkodjanak. ígéretet tet­tek arra, hogy esetleges munka­erő-utánpótlásukat helyből old­ják meg, s a szerződésnek is sar­kalatos pontja, hogy a hatvani szeméttelepre más települések­ről nem szállíthatnak limlomot. Vállalták — a folyamatos szállí­tás mellett —? hogy a nagyobb rendezvények után is kitakarít­ják a várost. Vita volt arról is, hogy télen akkor is ugyanakkora támoga­tást kapjanak-e a várostól, ha nyakig ér a hó, mint ha száraz az időjárás, s megegyeztek, hogy a mindenkori költségek függvé­nyében kapnak majd pénzt. Az önkormányzat úgy döntött: a szerződést egyik következő ülé­sükön újból megvizsgálják majd, s ha a megbeszélt módosítások belekerültek, akkor fogadják el. A helyi sportbarátok is segítettek Sikeres idénykezdés Boldogon Mindenképpen örömteli volt az idénykezdés a boldogi labda­rúgócsapat számára. Egyrészt a megyei második osztályban sze­replő tizenegy az első fordulóban idegenben 5-2-re diadalmasko­dott a Tárnáméra ellen, másrészt pedig ütött-kopott öltözőépüle­tüket végre-valahára felújítot­ták. Lapunkban is beszámoltunk erről, amikor egy hónappal ez­előtt megkezdődtek a munkála­tok: ám akkor még nem lehetett tudni, hogy a helyiek mennyire A felújított öltöző a győzteseket várja veszik komolyan azt a felhívást, amelyet a sportkör vezetősége bocsátott ki, s arra hívták a sport­barátokat, hogy amennyire le­het, társadalmi munkával is se­gítsék a munkálatokat. Nos, na­gyon sokan jelentkeztek, így az első hazai mérkőzésre már meg­újult környezetben került sor. (Ez azonban már nem sikerült olyan jól, mint az első, ugyanis otthon kaptak ki a Párád gárdá­jától.) Természetesen másféle segít­ségre is szükség volt, különösen nagyot lendített rajtuk egyik szponzoruk, aki 400 ezer forin­tot adott. S a helyi önkormányzat is, amely cserepeket és munka­erőt biztosított számukra. Most már csak a gáz bevezetése van hátra, s ha az is meglesz, akkor valóban komfortos körülmé­nyek között készülhetnek a játé­kosok a mérkőzésekre, s pihen­hetik ki magukat a remélhetően mind több győzelem után.

Next

/
Thumbnails
Contents