Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11-12 / 212. szám
HÍRLAP, 1993. szeptember 11—12., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Schwarzenegger-napok Ausztriában Ausztria nagy fia a közelmúltban négy napra hazatért, s ebből az alkalomból minden titkát megtudhatták az osztrákok. Erre ott igen nagy az igény, mert Arnold Schwarzenegger Ausztria büszkesége, legsikerültebbnek tartott terméke, eredményes követe Hollywoodban és a világ oly sok filmvásznán. S hogy mindez tényleg így van, azt a híressé lett fiára büszke haza látványosan deklarálta: Thomas Klestil államfő a Hofburgban adott nagyszabású fogadáson érdemeinek elismerésére magas kitüntetést tűzött a Schwarzenegger világhírű izomzatán feszülő zakóra. Az osztrák köztársaság Nagy Arany Érdemrendjének legújabb birtokosa igen tiszteletreméltó emberbaráti okból járt Ausztriában: a speciális olimpia megnyitásán vett részt, s jól csengő nevével igyekezett még több hívet szerezni a fogyatékosok támogatásának. Aki Schwarze- neggert a szellemi fogyatékos sportolók között látta, aki hallotta szavait a megnyitón arról, hogyan kell a fogyatékosoknak minden, egészséges embereket megillető jogot biztosítani, annak nem lehet kétsége: igazi elkötelezettje ennek az ügynek. Amelyhez mellesleg családi kapcsolat is fűzi: felesége, Maria Shiver annak az amerikai hölgynek a leánya, aki immár negyed- százada a speciális olimpiákat kezdeményezte, és azóta is szervezi. Igaz, eddig mindig csak Amerikában — ám Arnold Schwarzenegger meggyőzte őt Ausztria szépségeiről, a téli üdülőhelyek alkalmasságáról, és így az idén először a világ 1600 szellemi fogyatékos téli sportolója Schladmingban — Schwarzenegger szűkebb pátriájában —, Stájerországban gyülekezett. A mesterien kidolgozott izomzatával világkarriert befutott férfiú és felesége, valamint két kislánya (3 és 1 évesek) természetesen saját repülőgépen érkeztek Bécsbe. S nehogy károsodás érje a milliókat érő izom- zatot, Schwarzenegger hamarosan megjelent régi barátjának fit- ness-szalonjában egy kis edzésre. A Sacher Hotelben szálltak meg, ahol apósa-anyósa is (ez utóbbi mellesleg Kennedy-lány, John Fitzgerald testvére), valamint három sógora, s csak később utaztak az olimpiai megnyitó helyszínére. A már említett kitüntetést a Hofburgban azon a nagyszabású díszvacsorán kapta, amelyet Thomas Klestil adott az olimpia alkalmából... A társaság igen színvonalas volt; arisztokraták és politikusok, művészek és tudósok egyaránt meghívót kaptak. Ott volt a szlovák elnök, a luxemburgi nagyhercegné, s Anatolij Karpov sakknagymester is — többek között. A díszvendég minden kétséget kizáróan Schwarzenegger volt, ő ült a Klestil házaspár között a legfontosabb asztalnál, vele foglalkozott mindenki, s nem okozott csalódást. Hogy az osztrák adófizető, aki igen kényes az állami kiadásokra, egészen nyugodt lehessen, a Hofburg illetékesei jó előre kiszivárogtatták, hogy a fogadás költségeit a Casinos Austria állta. Schladmingban és a másik színhelyen, Salzburgban Schwarzeneggemek jutott ideje egy kis síelésre, majd az ünnepélyes megnyitó után, a búcsú előtt nemzetközi sajtóértekezletre is. Túl sokáig nem maradhatott: forgatást hagyott félbe Hollywoodban, s egy ilyen szerződés, különösen ha figyelembe vesszük a 17 millió dolláros gázsit, kötöttséget jelent. Igaz — s ezt nagyon jól tudja a Columbia Pictures, a szóban forgó Last Action Hero című film gyártója —, azért a reklámértéke sem elhanyagolható egy ilyen négynapos kiruccanásnak. Végül is az osztrák lapok tele voltak az új, még el sem készült filmmel. Megírták, hogy az valójában film a filmben, amelyben egy 11 éves fiú keveredik Schwarzeneggerrel egyetemben szédítő kalandokba, s a nem veszélytelen mutatványok 85 százalékát Schwarzenegger dublőr nélkül, maga hajtja végre. Ez a mostani reklám jótékonyan előzte meg az igazit, amely utóbb zajlott, s amelybe az ez évi kasszasikerére számító Columbia Pictures apait-anyait beleadott... Például a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal rakétája repítette az égbe a film hatalmas, kifeszített plakátját. Az ausztriai reklám másféle — ez olyan emberi: megtudhatta például ország-világ, hogy a világszép feleség, Maria Schiver Schwarzenegger harmadik gyermekét hordta szíve alatt. S nem hiányoztak az osztrák sajtóból a képek a mamával, Aurelia asszonnyal: Schwarzenegger legutóbb az ő hetvenedik születésnapjára jött haza. Grace Kelly- emlékbélyeg Tizenegy évvel tragikus halála után bélyeg kibocsátásával emlékeztek meg Grace Kelly Oscar- dijas amerikai színésznőről, III. Rainer monacói herceg néhai feleségéről. Az emlékbélyeget egyidejűleg bocsátották ki az Egyesült Államokban és Monacóban. Az ünnepélyes bemutatón a kaliforniai Beverly Hillsben többen megjelentek Grace Kelly egykori színésztársai közül. A bélyeg mindkét országban azonos rajzzal jelent meg, a különbség csupán a címletben, az ország nevében és a színésznőhercegné elnevezésében van. Míg az Egyesült Államokban forgalomba került bélyegeken „Grace Kelly” felirat olvasható, ce Hercegnő^ Az arisztokratikus külsejű, hűvös szépség, akit egyaránt szerettek Hollywoodban és Monacóban, 11 filmben szerepelt az ötvenes években, többek közt Clark Gable partnereként a „Mogambo”-ban és Jimmy Stewart társaként Alfred Hitchcock horrorfilmjében, a „Hátsó ablakiban (Rear window). Kétszerjelölték Oscar-dijra, s 1954- ben részesült a magas elismerésben a „Vidéki lány”-ban (The country girl) nyújtott alakításáért. Grace Kelly 26 éves korában hátat fordított a színészetnek, és feleségül ment III. Rainer monacói herceghez. Az emlékbélyeget Czelaw Slania svéd grafikus tervezte. A monacói hercegné 1982- ben, 52 éves korában, autóbaleset áldozata lett — kocsija egy kanyargós hegyi útról szakadékba zuhant. A vizsgálat balesetet állapított meg. Próbababák — mint detektívek Az amerikai Coloradóban igencsak elharapóztak az áruházi tolvaj- lások. Nemrégiben az egyik áruház mérnöke ezért a következő újítást vezette be: mini tévékamerákat és mikrofonokat épített be a próbababák szemeibe. így aztán azok észrevétlenül „figyelhetik” a tolvajokat, ennek következményeként pedig az áruházi detektívek könnyedén lefülelhetik a kisstílű enyveskezűeket... A nők kevesebbet ihatnak A „kis különbség” az ivásra is vonatkozik: az alkohol sokkal veszélyesebb a nőkre, mint a férfiakra. A tübingeni egyetemi pszichiátriai klinikájának kutatócsoportja Karl Mann profesz- szor vezetésével most bebizonyította: az alkohol okozta agykárosodás nőknél sokkal rövidebb ivási periódus után lép föl, mint férfiaknál. Az alkoholnak a nők egészségére gyakorolt hatása más szervek vonatkozásában már régóta ismert. így például asszonyok, akik naponta 20-30 gramm alkoholt fogyasztanak, azzal a kockázattal néznek szembe, hogy máj zsugorodásban fognak szenvedni. Ugyanilyen kockázat a férfiaknál csak akkor lép fel, ha kétszer annyi alkoholt fogyasztanak. Mann és neuro-radiológiával 'foglalkozó kollégái most az alkoholizmus és az agykárosodás ösz- szefüggéseit kutatják. A kutatást csak a gyógyászati technika legutóbbi fejlődése tette lehetővé, elsősorban a komputertomográf. A károsodás különbözősége nőknél és férfiaknál azzal magyarázható, hogy mások a genetikai kódok. A bélben és a gyoi mór nyálkahártyáján működő leépítési mechanizmusok vezetnek ahhoz, hogy férfiaknál az alkohol gyorsabban leépül, és ezért kevesebb alkohol kerül a vérbe. Nőknél azonban — azonos súly- és vízelosztás esetén — ugyanannyi elfogyasztott alkoholból sokkal több jut a vérbe, mert nem működik a „szűrő”. A tübingeni egyetem, amely Németországban elsősorban a kábítószer- és alkoholfüggés kérdéseivel foglalkozik, kutatási eredményeivel azt is bebizonyította, hogy mennyit segíthet az EÚapkutatás a gyógyításban... Az is bebizonyosodott, hogy új lehetőségek nyílnak a megelőzés területén, főleg a fölvilágosító propaganda révén. A kutatók arra a meglepő eredményre jutottak, hogy az al- coholisták, akiknél agysorvadás ép fel, reménykedhetnek. Ha ibbahagyják az ivást, a betegek lágy részénél az elsorvadt agyré- »zek újra működni kezdenek. S ez újabb lehetőséget ad az elvo- lási gyógymódok alkalmazásától. Csalódott kincskeresők Kalandvágyó kincskeresők egy csoportja, amely 13 évi kutatómunka után az amerikai történelem legnagyobb aranykincsét hozta felszínre a tenger mélyéről, kénytelen volt lemondani a kincs jelentős részéről. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ugyanis nemrégiben indoklás nélkül jóváhagyta egy alacsonyabb fokú bíróság döntését, amely az 1857-ben elsüly- lyedt „S. S. Central America” fedélzetéről felhozott — egymillióid dollárra becsült — kincset elsősorban az akkori biztosítótársaságnak ítélte oda. A maga korában luxushajónak számító háromárbocos Central America Havannából indult utolsó útjára, és mintegy 50 kilométerre Dél-Carolina állam partjaitól, orkánba került és elsüllyedt. A szerencsétlenség 425 utas életét követelte — többségükben aranyásókét, akik hazafelé tartottak Kaliforniából... A hajó oly sok aranyat szállított, mint előtte még egyetlen más hajó sem. Az aranyat — mivel abban az időben még nem épült ki a vasúti hálózat — Panamán és Kubán keresztül akarták New Yorkba és Londonba eljuttatni. A hajót bérlő kereskedőket a biztosítótársaság később kártalanította. Ezért a körzeti bíróság már első fokon úgy döntött, hogy a tenger mélyéről felhozott kincs — természetesen a kincskeresők méltányos kielégítése után — a biztosítótársaság tulajdonába kerüljön. Az egy fellebbviteli bíróságra tartozik, hogy milyen összegű legyen a kincskeresők méltányos kielégítése. A Columbus-America Discovery Group ugyanis a 13 esztendei munkálatok során új technológiát — robotokat és komputervezérlésű hangtechnikát — alkalmazott. A társaságot három vállalkozó kedvű jó barát alapította az Ohio állambeli Co- lumbusban. Meggyilkoltak 20 ezer kínait? Egy kínai-japán bizottság a közelmúltban felkereste a csendes-óceáni háború utolsó csatájának színhelyét. Fel akartak deríteni egy borzalmas titkot: meggyilkolt-e a japán hadsereg 20 ezer kínai munkást, akik egy erődítményt építettek a japán hadsereg részére. A hely Hutou, egy kis város az Usszuri folyó mellett, Kína északnyugati határa mentén. A város 1931-től 1943-ig a mandzsúriai japán bábállamhoz tartozott. A Kvantung hadsereg, a mandzsúriai államot ellenőrző japán haderő hatalmas méretű, föld alatti erődítményt építtetett, kórházzal, erőművel, áruházakkal és lőszerrel megrakott raktárakkal. Alagútjai 8 kilométerre húzódtak keletnyugati, és 6 kilométerre észak-déli irányba. A munkálatokhoz kínai rabszolgamunkásokat alkalmaztak, főleg elfogott katonákat. Az egész építkezést szigorú katonai titokként kezelték. Az erődítményt a legfontosabb támaszpontnak tekintették az Usszuri folyó túloldalán állomásozó szovjet hadsereggel szemben. Kínai becslés szerint évente legkevesebb kétezer munkást dolgoztattak, összesen mintegy 20 ezret. Azt gyanítják, hogy a munkásokat megölték, miután befejezték az éves műszakot. így akarták az erődítmény létesítését titokban tartani. — A nehézség az — mondta a Reuter brit hírügynökség tokiói tudósítójának a 73 éves Tetsuo Okazaki, aki az erődítményben teljesített katonai szolgálatot —, hogy nem volt semmi nyom a meggyilkolt kínaiakról. Okazaki, aki élményeiről könyvet út, tagja volt a kutatóbizottságnak. Ő tanúja volt annak, hogy 1943-ban kínai munkások az építkezés befejezését ünnepelték, amikor japán katonák géppuskatűzzel meggyilkolták őket. 1945. augusztus 15-én, amikor Hirohito császár bejelentette a japán kapitulációt, az erődben állomásozó 2500 japán katonát már körülzárták a szovjet hadsereg egységei. Az erődítmény rádiója közvetítette a császár bejelentését, de az erőd parancsnoka azt hitte, valamiféle trükkről van szó. Augusztus 18-án egy japán katona, akit a szovjetek korábban foglyul ejtettek, fehér zászlót lobogtatva közölte az erődítmény parancsnokával, hogy a háborúnak vége van, s a japánok adják meg magukat. — Inkább meghalunk, semhogy megadjuk magunkat. Te áruló vagy — hangzott a válasz —, és a küldöttet agyonlőtték. Ezután a szovjet csapatok heves tüzérségi támadást intéztek az erődítmény ellen. Robbanás robbanást követett. Az ostromot mindössze 53 japán katona élte túl, köztük Okazaki. — Vérzik a szívem, amikor az értelmetlenül elesett 2500 japán és 1500 szovjet katonára gondolok. De még tragikusabb a kínai munkások sorsa. Nem is találok szavakat, hogy kifejezzem érzéseimet — mondta Okazaki. Meddig áll Kuba élén Fidél Castro? Meddig lesz még Kuba első számú vezetője Fidel Castro, illetve mit gondol erről ő maga? Erről faggatta nemrégiben az amerikai ABC tévétársaság ri- portemője udvariasan, de állhatatosan az állam- és kormányfőt... A kérdésre Castro egy elejtett, félig tréfás megjegyzése adott alkalmat: a közelmúltbeli szavazás napján egy újságíró kérdésére úgy nyilatkozott, hogy reméli, öt év múlva (a most megválasztott parlament mandátumának lejártakor) már nem kell ismét betöltenie az államfői tisztséget. A 65. évében járó, ám változatlanul energikus, szónoki képességeinek teljében lévő politikust a ri- portemő érdeklődése most sem ejtette zavarba. Kijelentette, hogy a forradalom után felnőtt nemzedékben megtalálhatók azok a tehetséges vezető egyéniségek, akik adott esetben a helyere léphetnek. Azt fejtegette, hogy — a közhiedelemmel ellentétben — a döntéseket nem csupán egy személyben hozza, hanem „érvényesül a kollektív vezetés elve, s az utóbbi években egyébként is decentralizálták az irányítási hatásköröket”. A kérdés kapcsán Castro igen ritka személyes megnyilatkozásai egyikének is tanúi lehettek a nézők. Megtudhatták, hogy noha tornagyakorlatokkal, szobabiciklijével, úszással és szigorú diétával tartja fenn energiáját, ma már fárasztónak érzi a napi 18, néha 20 órai munkát, pedig „a feladatok ennek a kétszeresét kívánnák”. S ha lenne rá módja, emlékiratai írásának és olvasásnak szentelné idejét. — Erre azonban még jó ideig nem lesz alkalom — tette hozzá gyorsan —, hiszen a néppel szembeni kötelezettségem azt kívánja, hogy addig szolgáljam, amíg az energiáim engedik. Az első vonalban harcoló katona vagyok ezekben a nehéz időkben, gyávaság és hűtlenség lenne megtagadni a képességeimet a néptől ezekben a pillanatokban — hangoztatta a „forradalom fő- parancsnoka”, azt is rögtön egyértelművé téve ezzel, hogy a visszavonulás gondolata nagyon is csak elméleti lehetőségként került szóba... Castro ugyanakkor figyelemre méltó szavakkal nyilatkozott az amerikai tévétársaságnak új washingtoni kollégájáról. — Clinton a béke és az erkölcs embere, s eddig igen jó politikusi képességekről tett bizonyságot — mondta. Egy további kérdésre, hogy elfogadná-e Clinton esetleges meghívását az Egyesült Államokba, utópisztikusnak minősítette e lehetőséget, hozzátéve: ha mégis megtörténne, az elemi tisztesség szabályai szerint elfogadná. Sőt, folytatta, Clinton személyével kapcsolatban semmi kifogása sincs, „sem a nép, sem a kommunista párt vezetése nem ellenezné, ha az elnök látogatna el Kubába”. A két ország közötti hídépítést ideológiai értelemben kizárta, a normális államközi, kulturális és egyéb kapcsolatok létesítését viszont nagyon is lehetségesnek mondotta. A kubai vezető magabiztosan szólt arról, hogy országa legyőzi majd a „különleges időszak” — a súlyos gazdasági válság — gondjait, és a lakosság helyzetét javítva „megőrzi a függetlenségét, a forradalmat és a szocializmust”. Ha Castro mindezt el akaija érni, még ki tudja, hány évig kell harcolnia az első vonalban — jef yezték meg keserű humorral a ubai tv-ben is vetített inteijút figyelő havannaiak. Kisebb számban a füstölgők Belgiumban a vérmemebb környezetvédők hovatovább abban reménykednek, hogy ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor az új évezredben akár a dohányzásmentes ország megjelölés is megilletheti majd a flamand- vallon királyságot. A legfrissebb felmérések szerint a tíz évvel ezelőtti 40 százalékról tavaly decemberre alig 27 _ százalékra csökkent azok száma Belgiumban, akik rendszeres dohányosnak vallják magukat. A látványos önmegtartóztatás különösen a füstölgő férfiak körében szembeötlő: míg 1982-ben még 53 százalék vallotta a mindennap bagózók közé tartozónak magát, 1992 végére arányuk alig haladta meg a 30 százalékot. A helybéli sajtó leginkább két okkal magyarázza a nagyarányú elfordulást: részint folyamatosan és drasztikusan emelkednek a cigarettaárak, részint — állítólag — Belgiumban „különösen agresszív” a dohányzásellenes lobby. És az eredmény? Egyes jövendölések máris arról ábrándoznak, hogy ha ez így megy tovább, az ezredfordulóra akár 20 százalék alá is eshet a pöfögő belgák aránya. Tíz évvel később meg... Igaz, a dohányipar jelentős szövetségest tudhat partneréül belga földön is. Amilyen látványos volt a visszaesés a férfiak körében, olyan hűségesen kitartottak a női dohányosok szenvedélyük mellett: tíz év alatt alig 8 százalékukat sikerült eltéríteni a nikotin élvezetétől. Aki feladja a dohányzást, annál jelentősen csökken a tüdőrák veszélye — de a volt dohányosokat mindenképpen, évtizedek múlva is fenyegeti a betegség. Ezt a tanulságot hozta egy 900 ezer személy vizsgálatán alapuló amerikai kutatás. A michigani egyetem tanulmánya szerint azok közül, akik harmincas éveikben feladták a dohányzást, 4050 százalékkal kevesebben kapnak tüdőrákot későbbi éveikben, mint azok, akik tovább füstölnek. Minél később mond le valaki a cigarettáról, annál nagyobb a rák valószínűsége, de a korai lemondás sem feledtetheti az ifjúkori „bűnözést”: az egykori cigarettázók- nak továbbra is kétszer akkora az esélyük tüdőrákra, mint a soha nem dohányzóknak.
