Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-07-08 / 183. szám

HÍRLAP, 1993. augusztus 7—8., szombat—vasárnap SPORT 15. Bodolai István: „Személyes ellentétek miatt maradtam ki” Évekig elképzelhetetlen volt az egriek összeállítása a szakállas ka- puvédo, Bodolai István nélkül. A szurkolók többsége szerette, hi­szen megbízható hálóőrnek bizonyult. Aztán egyik napról a másik­ra megvált az Egertől, s sokak meglepetésére a megyei bajnokság­ban, Besenyőtelken folytatta. Talán többekben megfogalmazódott a kérdés, miért vette ilyen sebtiben a sátorfáját. Nos, erre is szó esett a minap készült beszélgetésünkkor. — 25 évvel ezelőtt igazoltak le zetoedzői posztra, s ezt az állítá- először Polgárban — kezdte Bo- sómat vállaltam és fenntartot- dolai —. a szülőfalumban, ahol a tam. s ezért távoztam. megyei első osztályban szerepel­tem. Az első szezonom igazán si­keres volt, hiszem gólkirályként mutatkoztam be a felnőttek kö­zött. Egy Debrecen elleni mér­kőzésen figyelt fel rám A Ibert Jó­zsi bácsi, s 1970-től már a Vasas utánpótláscsapatában játszot­tam. Sajnos, az első hetek egy sípcsonttörést követő lábado­zással teltek. Mivel akkoriban csak egy kapusa volt a csapat­nak, mint sérültet, engem is a há­ló elé állítottak, s végül ottragad­tam. Négy éven keresztül voltam a piros-kékek portása. — Hajói tudom, meglehetősen sietősen távoztál Angyalföldről. — Egy kupamérkőzés előtt kimaradtam a kezdőcsapatból, s ennek oka nem a gyenge formám volt, hanem az, hogy a vetélytár- sam apja mindenkit vendégül lá­tott a találkozó előtt. Masnap fogtam magam, s elköltöztem. Nagyon sokáig nem is tudtak ró­lam semmit a fővárosi klubnál, utóbb beszélgettem erről a régi játékostársakkal, dr. Izsóval és Mészöllyel, s a tények ismereté­ben megértették döntésemet. — Hogyan vezetett az út Ege­rig? — Nyékládházán szerepeltem egy évig, s miután kivertük egy kupamérkőzésén az Olefint, Le- ninvárosba kerültem. Ott lettem tagja az NB III-as válogatottnak, s 1982-ben kerestek meg először Egerből, de porcsérülésem miatt csak egy évvel később kerültem az ESE-hez. — Azt hiszem, pályafutásod legeredményesebb időszaka volt az itt eltöltött 10 év, ám a búcsú talán felemásra sikeredett. — Valóban, ’83-tól ’86-ig fe­nemód jó dolgunk volt, hiszen kétszer is feljutottunk az első osztályba. Szívesen emlékszem még vissza a Bánküti-korszak néhány periódusára is. Szerin­tem a zuhanás ’86-ban kezdő­dött, azzal, hogy rossz kezekbe került egy jó csapat, s ennek egyenes következménye lett a mostani kiesés (a beszélgetés az­előtt készült, hogy kiderült, leg­jobb kiesőként mégis bent ma­radt az Eger — a szerk.). A leg­főbb gondot abban láttam, hogy minden meghatározó játékost el­üldöztek. — Ezt értsem úgy, hogy te vol­tál az utolsó a sorban? — Nem, hiszen én Kiss Tibit alkalmatlannak tartottam a ve­— Furcsa, amit állítasz, hiszen egy edző szakmai rátermettségét nehéz néhány hét alatt lemérni, s ugyebár a télen ti nem sokat dol­goztatok együtt. Nem inkább személyes ellentétek vittek a ke­nyértöréshez? — Nekem már van egy-két ősz hajszálam, s úgy gondoltam, nem lenne szerencsés tovább gyarapítani. Nem hiszem, hogy 37 évesen azzal kellene legin­kább foglalkoznom, miként véd­Í 'em ki a lövések helyett az intri­kákat. Azt is elárulom, hogy ja­nuárban puccsot szerveztem Kiss Tibi ellen. Ezt azért tettem, mert rendelkezésemre álltak a ’86-os tapasztalatok, s ezek vilá­gosan mutatták számomra, hogy mi nem tudunk együtt dolgozni. Szerintem neki köszönhető az akkori,kiesés. — És a mostani? — Szerintem ez is. — A számok ennek ellentmon­dani látszanak, hiszen az elmúlt fél év során, mióta Kiss Tibi a szakvezető, az őszi 11-gyelszem­ben 15 pontot szerzett a csapat. — Viszont nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy elkövetett komoly szakmai hibákat. — Árra gondolsz, hogy szem­ben veled, Pótának szavazott bi­zalmat? — Igen, s félreértés ne essék, ezt nem a nagyképűség mondat­ja velem. Laci éveken keresztül ült a kispadon, és abban a hely­zetben nem lett volna szabad olyan felelősséget a nyakába akasztani, mint amilyet kapott. Ráadásul úgy gondolom, én a személyes ellentétek miatt ma­radtam ki. Mint utóbb kiderült, éppen azok a pontok hiányoztak a bennmaradáshoz, amelyek La­cin mentek el. — Azt hiszem, egyedül erre fogni a 14. helyet nem lenne sze­rencsés, hiszen volt egy őszi sze­zon is. Azon viszont nagyon cso­dálkozom — ismerve téged —, hogy távozásodkor nem pakoltál ki. — Most már nyugodtan el­mondhatom, megegyeztünk ab­ban, hogy nem lesz cikk, mivel a nehéz helyzetben ez nem tenne jót a csapatnak. — Gondolom, ellentétek ide vagy oda, azért az egyik szemed sír, s csak a másik nevet. — Természetesen nagyon saj­nálom az Egert. Annak viszont nagyon örülök, hogy Besenyő­telken a középmezőnyből a 4. helyig kapaszkodtunk. S talán még énnél is fontosabb, hogy megtapasztaltam azt, milyen olyan légkörben pályára lépni, ahol a csapatért aggódó és tenni akaró vezetők, szponzorok ve­szik körül a játékosokat, s együtt örülnek vagy szomorkodnak ve­lük. Ezt korábban sehol sem él­tem me£. Számomra olyan volt ez a fél ev, mintha külföldre szer­ződtem volna. — Azért sikerek ide vagy oda, nem gondolod, hogy mégiscsak magasabb osztályban lenne a he­lyed? — Szerintem alkatom és ké­pességeim alapján évekig szere­pelhetnék még akár a második vonalban is, de nem hiszem, hogy erre sor kerül. Azt viszont fájlalom, s ezt nem is titkolom, hogy Egerben szívesen játszot­tam volna még egy búcsúmérkő­zést. Különösen azért sajgó seb ez számomra, mivel másoknak, akik semmivel sem tettek le töb­bet az asztalra, ez többször is megadatott. — A végére önként adódik az a kérdés, készültök-e valamire Besenyőtelken, fel akar-e jutni jövőre a csapat? — Ez egy alakuló, fiatal gárda, amely mellett felkészült szakem­ber, es sok, segíteni akaró ember áll. Ennek ellenére nem szabad egyértelmű célként megfogal­mazni a felkerülést, inkább arra kell törekedni, hogy egy stabil, ál­talában az élbolyban tanyázó együttese legyen a településnek. Molnár Zsolt * „A hallgattassák meg a másik fél is” nem csupán a bíráskodás területén tekinthető aranysza­bálynak, üdvös, ha az újságíró is szem előtt tartja. íme hát Kiss Ti­bor véleménye: „Én is voltam 37 évesen egri labdarúgó, és nem szégyelltem, hogy leültettek a kispadra. Úgy is akartam, és szerencsére tudtam is segíteni az NB I-ben játszó csa­paton — amiben Te is védtél, Pis­ta —, még ha öt percre állítottak is be. Nem haragudtam azért az edzőmre, mert nem voltam kez­dőjátékos. Sajnálatos, hogy leléptél arról a „hajóról”, amelyik süllyedés­nek indult, ez pontosan egy ta­pasztaltjátékostól nem dicséretes dolog. Tudtad persze, hogy ná­lam nem lehet majd úgy beleszól­ni a csapat összeállításába, mint azt korábban tetted. Nálam sen­kit sem lehet a csapattársak közül a háta mögött kntizálni, és nem megoldható, hogy az idegenbeli meccsről hazafelé ott álljon meg a busz, ahol azt Te akarod. Előbbiekkel együtt, nem ha­ragszom a véleményed miatt. Kí­vánok neked további sikereket!” Körséta Makiáron — földön és levegőben Feszül a vontatókötél, kezdődhet a repülés Ha nem is olyan felhőtlenül, mint évekkel ezelőtt, sőt az anya­f i gondok közepette gyakorta in- ább borúsan, de mégis zajlik az élet a makiári repülőtéren. A hétvégeken folyamatosan tábo­roznak az Egri Repülő Klub tag­jai, ismerkednek a repülés sok biztonsági előírást igénylő szabá­lyaival, kémlelik az eget, figyelik a széljárást, és persze repülnek. Megérkezve a repülőtérre, el­sőként az ember a szabadságot élvezi, hiszen a zsúfolt várost el­hagyva jó érzés tapasztalni, hogy nem lépnek pillanatonként az út­jába. Ráérően sétálok keresztül a nagy pusztaságon, a hangártól indulva még alig látom a messze­ségben a tér másik végében lévő embercsoportot, a földhöz simu­ló vitorlázó repülőket is csak sej­teni lehet a szikrázó napsütés­ben. Néhány perces bandukolás után örömmel tapasztalom, hogy van már látnivalóm, egy motoros gép vontat egyre maga­sabbra emelkedve egy vitorlázót. Előveszem táskámból a fényké­pezőgépet, de ahogy az ég felé tartom, máris hiábavalónak ér­zem a kattintást. A végtelen tá­volságot nehéz lenne a képen lát­tatni. Jobb is, hogy földre „szál­lók”, mivel a közelemben éppen landol és siklik egy kecses két- szárnyú. Megállás után gazdája int a többieknek, akik segítőként gyalogolnak hozzá, majd egye­sült erővel újabb starthoz gurít­ják az „égi taligát”. A táborozókhoz érve, Pintér Attila klubelnök nyújt kezet, mi­közben jobbra-balra intézkedik. Sőt szükségképpen emelt han­gon utasít, hiszen nem „babra megy” a kiképzés. Nem csupán könnyű szórakozás a repülés a fiataloknak, hanem fegyelmezett munka is egyben. Szerencsére értik is a dolgukat, tapasztalom magamon, amikor bebiztosíta­nak ketten is ügyes mozdulatok­kal a hárommilliót érő repülőbe, mint az ott levő többi vendéget is, szép sorjában. Kapitányom, Balogh Imre szakosztályvezető foglal helyet az első ülésen, már régen ígérgeti, hogy egyszer megrepültet. Most teheti, a tá­borvezető klubelnök kiszolgálta­tott neki. Nem sokat meditálha­tok, nem ez az első légi utam, ha­nem a második, így jól tudom, néhány másodperc, és 2-300 méterrel alattam lesznek a zöl­dellő szőlők, a sárguló gabona­táblák, a szépen soroló kukorica- és krumpliültetvények. Nem csalódom, különösebben nem zavar, hogy fordulás közben olyan érzésem támad: rögtön ki­fordulok kényelmes helyemből. Tudok mit mivel összehasonlíta­ni, két éve megjártam már egy hasonló sétát Makiár légterében. Azt az ég és a föld között tudtam meg — beavatva szakmai titkok­ba —, hogy a szélirány változása miatt áttelepül a csoport a tér másik végére, mi is ott érintjük meg sejtelmes suhogás közben az édes anyaföldet. Elbeszélgetve és elsétálgatva a szakosztályvezetővel, megerősí­tést nyertem abban a tudatom­ban, hogy a repülésre is kevés a pénz. Pedig nem csekélység, hogy a makiári bázisról számos olyan későbbi pilóta indult el, akik most méltán büszkeségei a klubnak. Egykor az egri GMSZ tanulói, a klub repülői voltak olyanok, mint Balogh Ákos, Endrész János, akik felelős posztra kerültek a repülésben, Szabó Tihamér pedig egy TU- 154-es gép parancsnoka lett. Ügyesek a mostaniak is, mint Lázár Gábor, vagy a lányok kö­zül Sarkadi Renáta a közgazda- sági szakközépiskolából. Renáta az idén kezdte, és már a „dugó­húzónál” tart. A táborozok kü­lönböző teljesítményeket érnek el, berepülik a Jászapáti-Kiskö- re-Maklár háromszöget, az ügyesebbek eljutnak Szolnokig is. Elméleti és gyakorlati képzés az alapja a céltudatos munká­nak, amelynek végeredménye szellemileg okoz örömet annak, aki részese a repülésnek — mondja Balogh Imre. A képzés sokba kerül, ezért mindent igye­keznek kiokoskodni, hogy túl­jussanak, esetükben átrepülje­nek a nehéz esztendőkön. Mert abban nagyon bíznak az egri re­pülősök, hogy egyszer anyagiak vonatkozásában is megfordul a széljárás. Fesztbaum Béla Vasszöcskék a katlanban A rendezőkön nem múlik, hogy egy kellemes vasárnapi programnak adjon otthont az Egerhez közeli Töviskes-völgy. Minden készen áll az autó-cross országos bajnokság soron követ­kező futamának lebonyolításá­hoz, s remélhetőleg a hazai me­zőny közel teljes létszámban rajt­hoz áll a hétvégi erőpróbán. A résztvevők két kategóriá­ban versengenek a kilencszáz- harminc meter hosszú pályán. A délelőtt 10-kor kezdődő edzésen öt-öt kört futnak, s ez alakítja majd ki a rajtsorrendet. Délután egykor indul a vasszöcskék baj­noki pontokért zajló „kergetőzé­se”. Az elő- és középfutamok­ban 8-8, a döntőben tíz kört kell majd teljesíteniük az indulók­nak. Labdarugó Magyar Kupa Az őszi labdarúgószezon nyi­tányaként, egy héttel a bajnoksá­gok kezdete előtt, a Magyar Ku­pa első országos fordulójának mérkőzéseit játsszák a hét végén, a legjobb 64 közé jutásért. Me­gyénket, mint közismert, négy csapat képviseli a küzdelmek­ben, közülük kettő idegenben, kettő pedig otthonában kísérli meg a továbbjutást. Az NB Il-es FC Hatvan a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei bajnokság tizedik helyezettje, az Ibrány pályáján vendégszerepei, az NB III-as Füzesabony az Al­földi-csoportból kiesett Dabas csapatához látogat. NB III-as újoncunk, a Terik, az NB II-be most feljutott Tiszakécske csa­patát fogadja, a megyei I. osztály újonca, a Pétervására pedig az NB III-as Edelény együttesével szemben bizonyíthatja képessé­geit. A mérkőzések vasárnap 16.30 órakor kezdődnek. Körzeti bajnokok tornája Hagyomány már megyénk­ben, hogy a nyári labdarúgószü­net végéhez közeledve, a Helasz megrendezi a körzeti I. osztályú bajnokcsapatok tornáját. Az esemény helyszíne ezúttal a Gyöngyösi Energia sporttelepe lesz szombaton. A küzdelmek 9.30 órakor kezdődnek a Tárná­méra — Gy. Energia összecsa­pással, majd azt követően az Is­tenmezeje — Tárnáméra mérkő­zést bonyolítják le. Pihentetőül egy barátságos mérkőzés lesz az előbbiek után, ahol a GYSE és a Gy. Bányász öregfiúk lépnek pá­lyára. A torna küzdelmeit a Gy. Energia — Istenmezeje mérkő­zés zaija, majd az eredményhir­detés következik. í LIDONA-AKCIÓ! j FANTASZTIKUS Arakkal Sunny TV japán 51 cm OSD 22.400,­Record TV japán 55 cm OSD 23.900,­Karusszel 18 seb. SIMANO SIS váltós MTB női, férfi kivitelben 18.400,­AMSTRAD japán 16 cs műholdvevő szett 1,0 dB Sharp LNB 90-es ofszet tükörrel 13.990,­Philips 100 cs műholdvevő szét 1,0 dB Sharp LNB 90-es ofszet tükörrel 17.800,­110-es ofszet tükörrel 18.900,­130-as ofszet tükörrel 19.500,­JVC TV japán 55 cm OSD programozható 36.900,­FUNAI TV japán 51 cm OSD 25.300,­FUNAI TV japán 51 cm OSD TXT 28.300,­ELEKTA TV japán 37 cm OSD 20.700,­ELEKTA TV japán 55 cm OSD TXT 31.900,­WALTHAM TV 55 cm OSD 29.500,­Hűtőgépek, fagyasztók SZUPER ÁRON! Az áraink az ÁFA-t tartalmazzák! LIDOIVA KERESKEDŐHÁZ Füzesabony, Egyetértés u. (Víztorony mellett) Nyitva: H-P 9.00-18.00 óráig Szó 8.00-12.00 óráig Üzletünkben előleg befizetése nélkül is ^vásárolhat! J Megyei labdarúgás Hétfőn — ligaülés A Helasz hétfőn délután háromkor az egri körcsarnok ta­nácskozótermében tartja meg szokásos, bajnokság előtti liga- ülését a megyei labdarúgó-bajnokság 1. és II. osztályában sze­replő csapatok képviselőinek részvételével. Mivel a bajnokság lebonyolításával kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre ezen az értekezleten, a megjelenés valamennyi csapat részéről első­rendű fontosságú. ^ Mikii falva Község ^ Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet JEGYZŐI ÁLLÁS betöltésére. Az állás a kinevezést követően azonnal betölthető. Bérezés: megegyezés szerint. Pályázati feltételek: — büntetlen előélet, — Állam­és jogtudományi egyetem, vagy Államigazgatási Főiskola. Ä pályázatot — részletes, szakmai utat is leíró önéletrajzzal és az iskolai végzettséget igazoló oklevél (másolat) csatolásával — Mikófalva község polgármesteréhez kell benyújtani 1993. augusztus 31-ig. A pályázat elbírálásának határideje: a benyújtás határidejét követő 30 nap. A A Lőrinci „Március 15.” Szakmunkásképző és Szakközépiskola (3024 Selyp, Kastélykert, fax/telefon: 38/388-455) igazgatója pályázatot hirdet az alábbi munkahelyek betöltésére: 1 fő matematika-fizika szakos középiskolai tanár 1 fő ruhaipari műszaki tanár vagy ruhaipari üzemmérnök. A pályázatokat augusztus 20-ig az iskola igazgatójához kell benyújtani. Pedagógus-házaspár esetén kétszobás összkomfortos lakást tudunk biztosítani. f A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ^ KELEMEN LÁSZLÓ SZÍNÉSZKÉPZŐ STÚDIÓJÁBA FELVÉTELT HIRDET. Olyan 18-22 éves érettségizett fiatalok jelentkezését várjuk, akik vonzalmat és tehetséget éreznek a színházi munka, a színészpálya iránt. A képzés kétéves, a képzés ideje alatt a növendékek havonta kettőezer forint tandíjat fizetnek, mely összeg a tanulmányi eredménytől és a végzett munkától függően az első szemeszter után csökkenhet. Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet a színház titkárságán (Eger, Hatvani kapu tér 4. Tel.: 36/313-838). Jelentkezési határidő: 1993. augusztus 25. A felvételi tárgya: vers- és prózamondás, ének- és tánctudás. Meghallgatás: 1993. augusztus 28-án és szeptember 4-én 15 órától a színház háziszínpadán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents