Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-07-08 / 183. szám

HÍRLAP, 1993. augusztus 7—8., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Egy csoport a gyógyíthatatlanokért Minden jő módszert hadba vetnek Orvosok, természetgyógyászok összefogása Takács J. Roland és felesége (Fotó: Szántó György) Hitélet Gyöngyösön Üzen a századelő Telefaxon érkezett az infor­máció, a szűkre szabott ismerte­tő a BIOCELL Contactus prog­ramról. Megvallom: szimpatikusnak tűnt. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a team tagjai jelezték: eb­ben a csoportban orvosok és ter­mészetgyógyászok dolgoznak együtt. Méghozzá teljes össz­hangban, kizárólag a betegekért szorgoskodva. Kíváncsiságomat az a komp­lex szemlélet is felkeltette, amely áthatotta bemutatkozásukat... 1. így aztán nem csoda, hogy bu­dapesti, Semmelweis utcai „mű­helyükben” találkoztunk. Volt min csodálkoznom, mert Takács J. Roland, aki a 15 sze­mélyes gárda vezetője, aki okta­tással is foglalkozik, ekként kezdte: — Képzettségem — többek között — előadóművész... Hát ez aztán a meglepetés! Később aztán kiderült, hogy hivatása gyakorlásakor ezt a nem akármilyen adottságot is kama­toztatja. Méghozzá eredménye­sen. 2. Egykori döntését, pályamó­dosítását is felidézi. — Édesanyám rákos lett. Kö­zölték velünk, hogy legfeljebb fél éve maradt. Amikor túljutottunk az ilyenkor törvényszerű meg­rázkódtatáson, elhatároztam, hogy dilettánsként is megpróbá­lok segíteni. Számos szakköny­vet, eljárást tanulmányoztam, s vele egyetértve, megfelelő kom­binációban alkalmaztam ezeket. Közösen küzdöttünk a végzetes kór ellen. Kétségkívül sokat szá­mított kitartása, akarata, de leg­alább ennyit jelentett a beavat­kozás is. Azt az előbb jelzett idő­pontot hat esztendővel élte túl. Úgy hiszem, mindehhez felesle­ges kommentárt fűznöm, s most már az is természetes, hogy mű­szaki főiskolai diplomámat is fél­retettem, s elhatároztam, hogy ezen az új területen szerzek széles^ körű tájékozottságot. 3. Eleinte egyedül munkálko­dott. Később csatlakozott hozzá felesége, aki megértette törekvé­seit. — Olyannyira, hogy túljutot­tam a különböző tanfolyamo­kon, s e téren is társa lettem pá­romnak. Helyzetemet az könnyí­tette, hogy egykori egészségügyi szakközépiskolásként gyorsan boldogultam. Aztán folyvást gyarapodtak, s létrejött az a kollektíva, amely ki­alakította sajátos, egyedi gyakor­latát. 4. — BIOCELL Centrumunk — egyebek mellett — a gyógyítha­tatlanok, a menthetetlen dagana­tos elváltozások kezelésére vál­lalkozott. Amit csinálunk, az semmi más, mint az összes lehe­tőség hadbavetése. Az egész em­bert vesszük figyelembe: lelkét, tudatát, energiamezejét, idegpá­lyáit vizsgáljuk, szervezetét mé- regtelenítjük, felszámoljuk a ká­ros környezeti ártalmakat. Al­kalmazzuk a Béres-cseppet, a Celladamot, a Neurosant, a Her- balife-et, a Breuss-, a Gerson-, a Kneipp-módszert, a lokális se­gítséget, a borogatást, a fagyasz­tást, a krémezést. — Ha valaki kopogtat nálunk, akkor első teendőnk a pontos, a körültekintő diagnózis, az egye­di, a személyre méretezett terápia összeállítása. Ellátogatunk az il­lető otthonába, ott bemérjük és kiszűrjük a káros sugárzásokat. Ha mindezen túljutottunk, ak­kor következhet a hathetes in­tenzív kúra, amely számos eset­ben orvosolta a problémákat. Ha nem így lenne, akkor nem jönné­nek hozzánk, nem keresnének bennünket szerte az országból. 5. Nézzük most azt, hogy mit je­lent megközelítésmódjuk össze­tettsége! — Kiaknázzuk a testmasz- százsban, az akupresszúrában, a csontkovácsságban, a bioenergi­ában rejlő többletet, a szellemi gyógyítás, a táplálkozástudo­mány, a fito- és az aromaterápia kétségtelen előnyeit. A diskurzus során az is kivi­láglik, hogy elég, ha a bajbajutott fényképét vagy hajszálát kapják meg, hiszen az így szerzett jelzé­sek révén is eligazodnak, s hasz­nosítható tanácsokat adnak. 6. Tippeket kínálnak például az idegrendszeri, a mozgásszervi, a belgyógyászati esetek orvoslásá­ra is. Itt nélkülözhetetlenek a szakemberek, ekkor jó, ha vala­mennyien csak a közös célt lát­ják, az összekötő, s nem az elvá­lasztó motívumokat. A pódiumi rutin se felesleges. — Kapható az a kazettám, amely nemcsak meditációs anyagot tartalmaz, hanem jóté­kony energiával is feltöltött. Ta­pasztalatok igazolják, hogy a minket felkeresők nagyra érté­kelik ezt a pluszt. Én is lepergettem. Mintha mellékhatás nélküli nyugtatót „fogyasztottam” vol­na. Csendet, harmóniát, békét su- gallt. Pécsi István Az érdeklődők — a He­vesi Napló és az Egri Egész­ség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — augusztus 11-én, szerdán délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermé­ben találkozhatnak a fenti riport szereplőivel, akikkel az írás szerzője készít nyil­vános interjút, amelynek során bárki meggyőződhet az ajánlat milyenségéről. Az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók a dr. Nagy János utca felőli portán ve­hetik át ingyenes belépői­ket — szombat és vasárnap kivételével — naponta reg­gel 6-tól este 6 óráig. Gyöngyös 1872-1929-ig ren­dezett tanácsú, 1929-1949-ig megyei, 1950-1983-ig járási jo­gú, 1983- 1990-ig körzetköz­pontú, 1990-től választott ön­kormányzatú város. Lakóinak száma 1900/1901-ben 16.379, ebből római katolikus (róm. kát.) 13.819, izraelita (izr.) 1973, ev. ref. 410, ág. ev. 101, görög ka­tolikus (gör. kát) 38, ortodox 28. A századelőn élő egyházak és szervezeteik egyrészt az előző év­tizedek, évszázadok hagyomá­nyaira épültek, másrészt új szer­vezeteket indítottak a hazai vagy egyházmegyei gyakorlatnak megfelelően. A vallásos élet a lelkészek pasztorációján, az egy­házi szervezetek, valamint az is­kolai hittantanítás és a szülői ház együttműködő vallásgyakorla­tán alapult. A róm. kát. plébániák az Egri Érseki Főegyházmegye patai fő- esperességéhez tartoztak. Az al­só vagy alsóvárosi vagy ferences plébánia tartományfőnöke P. Tamás Alajos, a házfőnök P. Péri Bonaventura volt. Ide tartozott a Szűz Mária Látogatása-, népie­sen Sarlós Boldogasszony- és a gyöngyöspüspöki Szt. János- templom, valamint az alsóvárosi apácák kápolnája. A felső vagy felsővárosi vagy főegyházi plé­bániát Török Kálmán plébános, patai főesperes és somogyi pré­post vezette. Plébánosa Urbán-, Kálvária- és a Szentháromság­templom, a Nepomuki Szt. Já­nos-, a Temető v. Fájdalmas Szűzanya-kápolna és a kórházi, menházi kápolna, továbbá a fel­sővárosi apácák kápolnája. A gör. kát. hívek lelki gondozása is a főegyházi plébániához tarto­Rágcsáló angolok Londonban közzétett adatok szerint a közel 58 millió angol kétszer annyit költ krumpliból készült chipsre, csokoládéra, sós süteményre és földimogyoróra, mint a csaknem 80 milliós Né­metország, és háromszor annyit, mint a lélekszámban Angliáéval csaknem azonos Franciaország. A főétkezések közötti torkos­kodás persze nagy nyereséget hoz a gyártóknak és forgalma­zóknak. Nem véletlen tehát, hogy érdekvédelmi szervezetük hevesen reagált a statisztikai adatok publikálására. Szerintük egy zacskó burgonyachipsnek magasabb a tápértéke, mint egy almának, banánnak vagy egy po­hár joghurtnak. Bár ez az állítás helytálló, mégsem helyes a kaló­riák effajta összehasonlítása. A jelek szerint a sajtóvita nincs be­folyással a ropogtatnivalók for­galmára: az angolok változatlan mennyiségben tovább rágcsál­nak. Az egér hűséges háziállat Malcolm Cleroux, az angol Egérbarátok Szövetségének el­nöke meggyőződéssel vallja, hogy a nem is olyan távoli jövő­ben nem a kutya, a macska, a pa­pagáj vagy az aranyhörcsög lesz az ember leghűségesebb barátja, hanem az egér! Cleroux szerint elérkezett az ideje az egerekkel kapcsolatos előítéletek felszámolásának. Bű­zött. Az összes lelkész 28, az apáca 24 volt. A róm. kát. egyházak tevé­kenysége pezsgő, megnyilvánu­lásaiban felemelő; A mindenna­pi és családi életben, sőt a mun­kahelyen is érződött a vallásos magatartás. Rendszeresen jártak szentmisére, ünnepeken a kör­meneteken vonultak, a búcsújáró helyekre tömegesen mentek. Megtartották a böjti napokat, bensőségesen, a templomokban nagy pompával ünnepelték a ka­rácsonyt, a húsvétot és pünkös­döt. Ilyenkor még a betegek is gyóntak, áldoztak. Az egyházi szervezetek a hit­élet egyik éltető forrásaiként tevé­kenykedtek, közöttük az évszá­zadokkal korábbi alapítású val­lásos társulatok, egyletek. Alsó­városiak: Szt. Antal, Szt. István, Szentlélek, Szt. Anna, Jézus leg­szentebb szíve, Szűz Mária (Gyöngyöspüspöki) Társulat — felsővárosiak: Szt. Kereszt (1647), Agónia, Szt. József, Szt. Tamás (1690), Szt. László, Szep­lőtelen fogantatás (1904), Szűz Mária, Rózsafüzér Társulat. Egyházi vezetőik a plébánosok, világi vezetőik a (fő)dékánok. Az utóbbiak vezették a jegyző­könyveket; körmeneteken, bú­csúkor a társulati zászlók alatt vonultak. Önálló társulati életet éltek. Összlétszámúk 1901-ben 910, 1905-ben 990, 1910-ben 3100. „A társulatok célja: buz- góság az egyházi szolgálat alkal­mával, a szertartás fényének emelése, a megholtak temetőbe kísérése, a szegények és elha­gyottak eltemetése által a jóté­konyság gyakorlása” — szólt ró­luk az egyik, „Az összetartozás, együttérzés és hasonló erények dös az egér? Távolról sem az, ha jól megfürdetik. Undorító? Ez egy régi és eléggé el nem ítélhető tévedés. Betegségeket terjeszt? Merő rágalom. Ezzel szemben igen tanulékony, a gazda kedvé­ért még két lábon is hajlandó jár­ni. Vadászati tilalom az énekesmadarakra Olaszországban évente 300 millió énekes- és vándormadár esik a vadászok áldozatául: há­lóval, csapdával és golyóval ejtik el őket. Sajnos, eredménytelen az állatvédők próbálkozása, hogy ezeket a madarakat megment­sék. 1991-ben szavazásra vitték a dolgot, de az olasz lakosságnak csak 40 százaléka járult az ur­nákhoz, így a szavazás nem volt érvényes. Az olasz vadászati törvény ugyan időközben megtiltotta a kihalással veszélyeztetett fajok vadászatát — ilyen az ökörszem, a vörösbegy és a poszáta —, de az olyan fajok, mint a pinty és rigó­fajok, továbbra sem állnak véde­lem alatt. Az állatvédő liga szerint az énekes- és vándormadarakra ál­talános vadászati tilalmat kellene bevezetni, mert az átlag olasz va­dász nem tudja megkülönböztet­ni a rigót a vörösbegytől. Szomo­rúnak találják azt is, hogy Itália bármely részén vásárolhatók madárejtésre alkalmas csapdák és hálók. ápolásával... önkormányzati szervezetükkel... ma is meleg­ágyai a vallásos erényeknek...” — hangzott róluk a másik kortársi megállapítás. A másik éltető for­rás a kát. legényegyleti munkál­kodás volt. Az egyleti taglétszám 1911-ben átlépte az 500-at. Fe­hér Antal világi elnök, Véber Antal alelnök és Burián Lajos dékán (egyházi vezetője Török Kálmán) irányításával megye- szerte kiemelkedő hitbuzgalmi szervezetté fejlődött. Az ország 15 egyletével állt kapcsolatban, és a környék 18 településén ala­kított fiókot (1440 tag). 1904/ 1905 telétől hitvédelmi és val­láserkölcsi ismeretterjesztő elő­adásokat indított, amelyek szá­ma 1909-ben 20, 1910-ben 26, 1913-ban 39 volt. A 4100 köte­tes legényegyleti könyvtárból az 1914. április 26-i selejtezéskor eltávolították a vallásellenes és istentagadó elveket sugalló szépirodalmi és egyéb köteteket. 1911-től társulati és legényegyle­ti lelkigyakorlatos ifjúsági ren­dezvényeket tartottak hol a fel­ső-, hol az alsóvárosi róm. kát. plébánia szervezésében. A gyöngyösi, 1876-ban egye­sült protestáns egyház (ág. ev. és ev. ref.) hitélete megerősödött. „Egyházunk tevékenysége oly mérvű, hogy létszámához képest országosan is figyelemre méltó. A környék keresztyén hívei özönlenek az istentiszteletekre. Mindennapi életükben is buz­gólkodnak. Az iskolai hitoktatás pedig vallásos, hitéhez hű gene­rációt nevel” — írta a Duna mellé­ki ev. ref. egyházkerület püspöke az 1910. január 10-i levelében Kemény János gyöngyösi pol­gármesternek. Legnagyobb ün­Az eső túl harsogja a színészt 200 millió forintba került — átszámítva — a párizsi Vieux Co- lombier színház felújítása. De ennek ellenére még sincs minden rendben, s ez „A csönd” című darab bemutatóján derült ki. Odakint ugyanis heves májusi zápor zúdult alá, s az épület fal­borításán az esőcseppek kopo­gása túlharsogta a színészeket. A nézők felkiabáltak a színpadra, hogy hangosabban beszéljenek, a szereplők pedig visszaüvöltöt- tek, hogy az esővel szemben tehe­tetlenek. Az előadás félbeszakadt, de hamarosan egy újabb színjáték veszi kezdetét: a per a tulajdonos és a színházat felújító építkezési vállalat között. Aratnak a jelvénygyűjtők Divatba jöttek Nyugat-Euró- pában a jelvények. Csupán Fran­ciaországban évi 250 milliót gyártanak, hetente 400 új válto­zat jelenik meg, főként reklám­céllal. Valóságos gyűjtőszenvedély tartja lázban a franciákat, akik egy-egy ritka példányért akár 100 ezer forintnak megfelelő frankot is kifizetnek. A neves di­vattervező, Pierre Cardin előke­lő vendéglőjében a betörők a fő­pincér két zakóját vitték maguk­kal csak azért, mert reklámcélból 2500jelvényt tűzött rájuk. A kü­lönös hóbort követői között A GYÖNGYÖSI EVANGELIC0S REFORMÁTUS 18:#. ÉVTŐL HELVÉT ÉS ÁGOSTAI EV. EGYESÜLT PROTESTÁNS EGYHÁZ TÖBTENETENEK VÁZ RAJ ZA. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Fi. Stiai Károly, dnnamallókl OT. rof. agybátkeriiioU piitpök úr 1881. ári agybátlátogsUu alkalmából: KLIMÓ PÁL, ■5*7 Gyöngyöt, 1881. Kynmalotl Hmog Eiafi Átült l..«)n,yo»d jjik... Egy református kiadvány címlapja népükön, nagypénteken, hús- vétkor és karácsonykor lelki át­éléssel ünnepeltek. A konfirmá­ció maradandó emléket nyújtott. Az egyházi énekkar (Raffay De­zső kántor vezetésével vallásos társulatként működött) létszáma 1901-ben 16, 1906-ban 20, 1911-ben 24 volt. 1910-ben a protestáns nőegyletben 35-en buzgólkodtak. A református templomot és a középkori egy­házi gyűjteményt az 1904. évi tűzvészkor a protestáns hívek megmentették. 1907-ben Klimó Pál ev. ref. lelkész is belépett az Országos Református Lelkész­egyesületbe, amelyben folytat­ta egyháztörténeti írói tevé­kenységét. Az egyesült protestáns egy­házban „az evangélikus testvé­rek erős vallási megnyilatkozásai is tapasztalhatók” — amint azt az 1912. január 3-án lefolytatott gyülekezetlátogatási jegyző­könyv is megjegyezte. A hívek száma 1905-ben 149-re emelke­dett, az egyháztanács 5 tagból állt; közöttük dr. Koller János az egyleti ügyeket intézte. Misóczki László nemcsak a nép egyszerű gyerme­kei találhatók. A 34 éves Albert monacói herceg már kétezer ki­tűzőt gyűjtött össze. Már kincset sem érdemes keresni Az Egyesült Államok Legfel­ső Bírósága a minap úgy rendel­kezett, hogy az amerikai állam­polgárok által felszínre hozott kincsek a tulajdonosokat illetik meg! Valójában óriási értékekről van szó, mert a legújabb felméré­sek szerint az 1500-1800 közötti években a leggazdagabb lelőhe­lyen, a Karib-tenger, a Mexikói­öböl és a Bermuda-háromszög vidékén 800 hajó süllyedt el ér­tékes rakománnyal. És mivel a tengeri kincsmentés igencsak költséges szórakozás — a felsze­relés dollármilliókba kerül —, a kincskeresők elsősorban ameri­kai állampolgárok. A fő haszonélvező viszont Spanyolország lesz, mert a vihar­ban vagy a kalózok által elsüly- lyedt hajók a spanyol állam tulaj­donában voltak, illetve a tulaj­donjog a tulajdonosok kihalásá­val a spanyol államra szállt át. A spanyol államon kívül igényt tartanak a kincsek egy ré­szére a kapucinus barátok — több elsüllyedt hajó a rend tulaj­donában volt —, valamint a biz­tosítótársaságok jogutódai. Lesz dolguk az ügyvédeknek, valósá­gos kis örökösödési háború kez­dődik. (FEB) A bálnák városa Japánban Ayukawa városkát a bálnák városának nevezték el. A század elején csak 700 lakosa volt. A bálnavadászat meg­kezdésével ez 4000-re emelkedett. Sajnos, ma az átlagéletkor 50 év körül van. A bálnavadászok most elhatározták, hogy megpróbálják városukba csalni az embereket. Fesztivált ren­deztek, ahol bemutatták a bálnavadász életét, szokásait és a vadászat örömeit. (FEH-fotó) Színes világ

Next

/
Thumbnails
Contents