Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-07-08 / 183. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. augusztus 7—8., szombat—vasárnap „Aztán arra gondoltam, hogy milyen érdekes az élet. A mi filmjeink Blokkok. Mozaikok. Egymás- tói elszeparált egységek. Órák, és köztük a szünetek. Boldogságfilm és szomorúságfilm. Olykor egy-egy vendég. És akkor másféle szaggatottság, mondatok, s várakozás, amíg újabb mondatok elhangozhatnak. Tizenkilencedik egri filmes nyári egyetem. Vajon jövőre lesz-e, és ha igen, akkor ünnepelünk-e valamit? Vagy éppúgy, mint most, „kis szemlézés” lesz az is, megnézzük a legfrissebb filmeket — ami fontos —, és egykét órát beszélgetünk a rendezőjükkel, főszereplőjükkel? Ez persze egyáltalán nem haszontalan, hiábavaló, csak emiatt „blokkosodik” az egész. Érzelmileg képtelenség átélni a művészi alkotásokat, ha még az előző hatása alatt vagyunk, úgyhogy leginkább közvetlen információszerzésre alkalmas az egyhetes kurzus. Ráadásul sok a zavaró motívum — sajnos — annak ellenére, hogy el kell fogadni bizonyos technikai kényszerűségeket. Az egri Ifjúsági Házban és a Korona Szállóban rendezték a programokat, harmincnyolc külföldi részvételével, és nagyon sok helyi érdeklődővel. A vetítésekről, találkozásokról lapunkban többször is hírt adtunk, így most csak egy gyors emlékeztető: Bemutatták a Holtak szabadsága, a Hoppá, Az árnyékszázad, a Citromdisznó, a Roncsfilm, a Gyerekgyilkosságok} a Sose halunk meg, a Kovács Eva-story, az Indián tél, a Videoblues, az Anna filmje, A nagy postarablás, a Blue box című, a közeli múltban készült filmeket. Három ősbemutató tarkította a programot: Sára Sándor Vigyázok, Jeles András Senki földje és Beremé- nyi Géza Turné című munkája. Jó pár, videoszalagra készült filmet is megnézhetett a közönség — ezek dokumentarista művek voltak többségükben. Vendég volt: Szabó Ildikó, Koltay Róbert, Szomjas György, Szőke András, Molnár György, Geréb Anna, Dénes Gábor, fényi István, Sopsits Árpád rendező, Molnár Péter fideszes politikus, Veress József filmesztéta, Báron György kritikus, és Balog Mari színész-dzsessztrombitás. Nekem volt egy Gyuszi bácsim... „Magyarország elfelejtett törődni a gyerekekkel” — összegezhetjük körülbelül egy fél mondatban — ha lehet így sűríteni — Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című filmjének mondanivalóját. Élénk vita bontakozott ki arról, hogy mi a gyilkosság, az-e, ha a társadalom vagy egy felnőtt „elfordítja a fejét”, vagy az, ha egy gyerek — jogosnak vélt bosszúból — megöl egy másik gyereket. Az eszmecsere során meglehetős visszafogottságról tett tanúbizonyságot az indulatosságáról és vibráló egyéniségéről is híres rendezőnő, valószínűleg részben azért, mert művét a külföldi hallgatók sok elismeréssel nyugtázták. Ő maga elmondta, hogy a világ számos tájára meghívták a Gyerekgyilkosságokat, kelettől nyugatig, s ahol már látták, ott hasonlóan jól fogadták. Nem kevésbé kijutott a dicséret Koltay Róbertnek, s a Sose halunk meg című produkciónak, amely eleddig példátlan látogatottságot ért el, ha a magyar mozifilmeket vesszük. Legalább kétszázezren látták, s az idei Játékfilmszemlén készült röpke felmérés alapján is az első volt a népszerűségi listán. A nyilvános találkozó előtt beszélgettünk a színész-rendezővel... — Hogyan lehet az, hogy amíg a közönség „falja ” a filmjét, addig a szemlén például nem kapott szakmai díjat? — Bizottsága válogatja. A mostaninak egy olyan írónő volt az elnöke, aki csak a nevében írónő, én is inkább a papáját olvasom, és az is közrejátszhatott, hogy a díjkiosztó előtt már tudni lehetett: miénk a Pesti Műsor által felajánlott népszerűségi díj. Talán az gondolták, ez elég nekünk... — És a kritikák... ? — „Belülről” is nagyon sokan gratuláltak, Makk Károly, Gazdag Gyula, Enyedi Ildikó, elismert rendezők. írni is jókat írtak a kritikusok. — Az egyik újságban „leszólták” a film zenéjét. — Aki ennek a zenéjét fitymálja, az elmebeteg. Az egész filmben lehet hibát találni, de az a dal tökéletes. — A kárcsak Bereményi Eldo- rádója, az ön műve is önéletrajzi ihletésű. Hány évig hordozta magában ezt a témát? — Nekem valóban volt egy Gyuszi bácsim, a nagybátyám, aki vállfát árult, és én valóban egyszer eltöltöttem vele három napot, és tényleg piacoltunk. De igazából én nem írtam volna meg a történetet, ezért volt jó, hogy Nógrádi Gáborral, a forgató- könyv másik szerzőjével közösen dolgoztunk. Én meséltem, jó szokásomhoz híven kicsit kerekítettem, kicsit eltúloztam, új szereplőket találtam ki, aztán ő is,... és lassan így lett meg a film. Megunták már az amerikai filmeket Örömteli szívvel mesélték a szervezők, hogy sokan érkeztek Kárpátaljáról, a Felvidékről és Erdélyből. Az egyik ungvári fiatalember elmondta, hogy ő bizony boldog szívvel nézi a filmeket, mert saját városában évek óta egyetlenegyet sem lát — legfeljebb csak a tévében. Az amerikai filmek, ha lehet, még jobban elárasztják az ottani kínálatot, mint nálunk, s nem is a má- sod-harmadvonalas alkotások, hanem még rosszabbak. Arra a kérdésre, hogy otthon a köz számára mennyit hasznosít majd az itt látottakból, őszintén elmondta: semmit. Nincs rá módja... De nem adja fel. Egy fesztivál létrehozását tűzte ki maga elé célul — s arra a most megnézett alkotásokat is meghívná. Kiss Lajos, a megyei moziüzemi vállalat vezetője kifejtette, hogy ez az egyhetes kurzus valamennyibe pótolja az egriek számára az „art-mozi” hiányát. A fiatalok is megunták már szerinte az amerikai filmeket, s érdeklődésük ezért értelemszerűen a hazai és más európai alkotások felé fordult. Remélhetőleg nem kell majd ezzel az egy héttel beérniük a mozirajongóknak, hiszen tervezik, hogy az Ifjúsági Ház Prizma mozijában szombaton, vasárnap és hétfőn jó filmeket mutatnak be, vagyis olyanokat, amelyek továbbgondolásra is alkalmasak. Az esti beszélgetések közönsége Jé, hogy ez egy citromdisznó! Sokakat vonzott a Szomjas Györggyel (Roncsfilm) és a Szőke Andrással! Citromdisznó) való találkozó. Aki látta Szőke néhány filmjét, a Vattatyúkot, az Európa Kempinget, vagy ezt a mostanit (ami nem is annyira új, csak sokáig állt egy zacskóban a spájzban — ahogy ő mondta...), az körülbelül megsejthet valamit a fiatal rendező stílusából. De aki még nem találkozott műveivel, talán az is ráérez a válaszából, amelyet arra a kérdésre adott: miért az a film címe, hogy Citromdisznó? „...Volt egy takarító néni, aki a MÁV-kórházban takarított, és ez a takarító néni az egyik betegtől kapott ajándékba egy citromot, mert ennek a betegnek nem volt pénze, viszont mégiscsak akart valamit adni, szóval adott egy citromot, ami tele volt szur- kálva piros méregfejes gyufákkal, mert tudják (fordult a külföldi vendégekhez), nálunk Magyarországon piros a gyufák feje, és akkor belenyomott egy pár darab gyufát, leszelte a citrom két elülső szélét, a citrom elkezdett száradni, és egy héten belül úgy nézett ki, mintha fülei lennének, mintha ez egy citromdisznó lenne, és én ott jártam ennél a néninél, megláttam ezt a citromdisznót, nagyon megtetszett, és arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy ez egy citromdisznó, és aztán arra gondoltam, hogy milyen érdekes az élet, és aztán arra, hogy ez milyen érdekes cím...” Szomjas Györgyöt a külföldiek arról faggatták, mi az oka, hogy filmjében egyszer pirosban látni mindent, egyszer kékben, olykor pedig mintha szakadozott vagy elégett lenne a celluloid. Mire Szomjas azt válaszolta: „Roncsvilág — roncsfilm”... Aztán két nap múlva az egyik ismerősöm megkérdezte, félig magától, félig tőlem, miért ábrázolja a magyar filmesek többsége a lepusztult magyar valóságot, amikor egy ilyen film látványától az emberek még lepusztultabbak lesznek lelkileg, inkább valami jót kéne, ami kilábalni segít. Nem igazán tudtam mit válaszolni, csak valami olyasmit, hogy „ez van..? Ezt kell — vagy lehet — szeretni, a roncs vagy az ép magyar filmeket, a szomorúakat, a vígakat, a mi magyar filmjein- ket... Doros Judit Kisvasúti történelem Egy romantikus hétvégi utazás A felsőtárkányi kisvasút nem új találmány: az első vonalat még az érseki uradalom létesítette 1915-ben. Pár évvel később, amikor Felnémeten Kromberger Mátyás és társai felvirágoztatták a hordógyártást, a vasutat is erőteljesen bővítették. Kezdetben faszállításra építették ki és használták a ló vontatta kocsikat. A húszas évek elején fektették le Felsőtárkány és Felnémet között, majd pedig egészen az egri faraktárig vezették a síneket. Ezután több szárny megépítésével folytatták a környékbeli erdei völgyek lóvasúttal történő behá- lózását, s hozzákapcsoltak egy hegyi pályát is, az úgynevezett körvasutat. A „boldog békeidőben”, a harmincas évek végén új gazdasági ágazattal bővült a környék, megindult a Berva-völgy- ben a kőfejtés és a mészégetés. Ez újabb ok volt a vasútfejlesztésre, így aztán ebben az időben élte virágkorát a Bükk völgyeiben kanyargó erdei kisvasút. A hatvanas évek elején a technika fejlődése gátat vetett a további fejlesztéseknek, ugyanis kiépítették a kötélpályás szállítást, csillékbe rakták a kibányászott követ, s a levegőben szállították tovább. A hetvenes évek elején a hatóságok egy-két szárnyvonalat már gazdaságtalannak találtak, és a síneket felszedésre ítélték. Ettől kezdve rohamosan zsugorodott a vonalak hosszúsága, a meglévők állapota pedig egyre romlott. Tudvalevőleg romlott az ország gazdasági állapota is, bezárták például a kőbányát is, így 1984-től már csupán személyszállításra használták a szerelvényeket: fenntartása gazdaságtalanná vált. Az erdőgazdaság más nyereséges ágazatokból csoportosított át pénzt a vasútra, de ez sem volt elég, 1992-ben meg is szüntették a működtetését. De nem mindenkit hagyott nyugodni ez a kudarc, s az idén tavasszal a turisták örömére újra megnyitottak egy öt kilométeres szárnyat. * Pöfög a kis piros mozdony, két-három kocsit vonszol maga után, így kanyarog a fűtőházi megállótól a Stimecz-házig. Hosszú sípolással húz át a falu főutcáján, hogy hegynek fölfelé vegye az útját, s szuszogva elhaladjon a lóistálló, majd a vadaspark mellett. Juhász János, a mozdony vezetője, szerelője, felújítója néhány apró füttyentéssel üdvözli Pistit, a park szarvasbikáját. Távolabb a patak sajnos most kiszáradt medrét követi a sínpár, odébb pedig az egyik oldalon sziklafal mentén, a másikon pedig a szakadék fölött egyensúlyoznak a zöldre festett nyitott vagonok. Mígnem a Sti- mecz-ház előtti tisztáson fújja ki magát a mozdony, hogy később a túrazásban elfáradt kirándulókat visszavigye a faluba. — Sokan választják ezt a romantikus utazást? — kérdem Vécsey Jenőt, a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút vezetőjét, az erdőgazdaság munkatársát. — Sajnos, közel sem annyian, mint amennyit mi szeretnénk. Az idén május 1-jétől közlekedünk hétvégeken, s eddig mintegy 3800-an utaztak ezen a vonalon. Csak összehasonlításul: tíz évvel ezelőtt ilyenkor már 95 ezer utasnál tartottunk, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkor munkásokat is szállítottunk a Berva-völgybe. De a kirándulók száma is magasabb volt, úgy 20-25 ezren vették igénybe a kisvasutat. — Elképzelhető, hogy kevesen ismerik ezt a lehetőséget? — Nem hiszem. Menetrendünk megtalálható a MÁV által kiadott nagy menetrendkönyvben is, s a községbe érkező autóbuszokhoz is igazodva, közvetlen csatlakozással indítjuk a vonatokat. Az idegenforgalmi hivatallal közös prospektust is adtunk ki. Szerintem a mostani kihasználtság is az idegenforgalom függvénye, az pedig az idén nem virágzik. Á másik gond viszont az, hogy ezeket a helyeket már autóval is meg lehet közelíteni: egy-egy szombati napon hetven f épkocsi is parkol a Stimecz-ház örnyékén. Ez nekünk sem jó, meg a természetnek is káros... — így nem lehet gazdaságos a vasút üzemeltetése... — Egyáltalán nem az. A tavalyi évet ki is kellett hagynunk, mert nem kaptunk állami támogatást. Illetve a pénz csak az év végén érkezett meg. Abból indíthattuk újra az idén tavasszal a szerelvényeket. Ha minden igaz, erre az esztendőre is kapunk némi pénzt. Szerencsére vannak az Országgyűlésben olyan képviselők, akik még a szívükön viselik ezt az ügyet, nekik köszönhetjük, hogy felfigyeltek a nehézségeinkre, s megszavazták az ösz- szeget, még ha az a korábbinak csak a töredéke ma már. — Végül is mire elegendő ez a pénz? — Arra, hogy üzemeltetni tudjuk a járatot. De fel kellene újítani a mozdonyt, a kocsikat, a síneket. Sőt az igazi az lenne, ha új, nehezebb sínpárt fektethetnénk le a régiek helyett. Erre a hiányzó forintokat az erdőgazdaság pótolja, amíg búja... — Gondolom, mindenképpen életben szeretnék tartani legalább ezt az egy vonalat, hogy nyújthassanak valamit az utazó- közönségnek... — A gyönyörű és romantikus természet ölén utazhatnak az erre járók, a hétvégeken menetrendszerűjárataink vannak: regei 9 óra után és délután ketto- or indulunk, vissza pedig tízkor és negyed ötkor, a menetidő 30 perc. Jó időben nyitott, hűvösben pedig fűthető kocsikat kapcsolunk a kis mozdony mögé. Hét közben — ha kérik — a csoportok igényei szerint közlekedünk, tehát rugalmasak vagyunk, negyedóra alatt készen állunk a kirándulók szállítására. Bár gyakrabban igényelnék az utazni vágyók... Sárközi Judit A Fűtőháznál pihen a szerelvény: ha egy csoport kéri, percek alatt menetkészen állnak (Fotó: Perl Márton) J A S1POTEKA KÖNYVESBOLTOK ajánlata: Magyar Irodalmi Lexikon Christopher Brickell: Dísznövény-enciklopédia Bemie Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák Sveva Casati Modignani: Giulia Utta Daniella: Regina révbe ér SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/322-562. /
