Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. augusztus 4., szerda Kiállítás Weöres Sándor emlékére Emlékezetem ne keresd: Bocskortalpamra jegyeztem Weöres Sándor: Futó sorok Dzsida Jenő emlékének Oly szomorú, ha nem fát tép ki a szél gyökerestől. Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad. Csonkán is mese-kincs a Tiéd — de kívánhat a lélek Porba lökött hontól üdvöt a tiszta dalért? Hogyha ez őr-népben van erő még, óvja a kincset. Téged, Széphangú! nem feled el sohasem. Kérdeztem a Széchényi- könyvtár információjában, hol találom a Weöres Sándor mun­kásságát bemutató kiállítást — nem hallottak róla. Kérdeztem a lépcső őreit, elküldték egy rak­tárba. Ott tudtam meg, hogy az emeleten találom meg, a Corvin Terem közelében. Weöres Sándor az idén lenne 80 éves. Kaphatott volna hát egy díszesebb, kicsit nagyobb termet is az a néhány könyv, mely pályá­jának kezdeti éveire emlékezteti a szerencsés látogatót. Maradt a kézirattár folyosóján, néhány üveglap alatt, mely mindössze arra volt elegendő, hogy a goéta doctus munkásságának első sza­kaszát vázolja. Illés Árpád — Weöres Sándor festő barátjának családja — jóvoltából számos kézirattal gazdagodott ugyan az anyag, de ettől még az elképze­lés, nogy a magyar irodalom egyik legjelesebb írójának-köl- toiének évfordulóhoz méltó em­lékkiállítást szerveznek, maradt a tervezők szép elhatározása. A szerény anyag természetesen így is rendkívüli értékeket hordoz, s ebből is kiemelkednek régi ver­sei, barátjának szóló tréfás rög­tönzései, képversei — kézírásos formában. Jó visszagondolni arra, hogy Weöres Sándor csaknem hat év­tizeden át „gyártotta” verseit. Már 1928-ban (15 éves korában) Öregek címmel közlik első költe­ményét, s ezt követően hamaro­san megjelenik gyermekvers-kö­tete is, a Gyermekkosár. Ezek is a kiállítás anyagát képezik, csak­úgy, mint a „Török Sophinak kezcsókkal Weöres Sándor 1941”-es dedikációval ellátott Theomachia dráma is. Külön ér­dekesség az az üdvözlőlap, me­lyet Babitsnak írt: „Kedves Mes­ter. Norvégiába utazom. Nincs itt külön nappal és külön éjszaka. Csupa hegyóriás meredély, sötét­zöld az erdő, moha, acélszürke kopárság. Dante purgatóriumát képzelem ilyennek. Tisztelettel: Weöres”. A korábbi idők dokumentu­mait nézegetve feltűnik egy 1932. júliusi Nyugat, melyet Mó­ricz és Babits szerkesztett. Eb­ben Makkai Sándor, Füst Milán, Gellért Oszkár, Kassák Lajos művei mellett közlik a 18 éves ti­tán Kicsinyesek és jajgatás című művét is. Rögtön utana olvas­hatjuk azt az újságcikket, amely az 1935. januar 20-án kiosztott Baumgarten-ámkróX szól: „Babits Mihály alapítványi kurátor mondott ünnepi beszé­det, melyben hangsúlyozta: nem helytálló a gyakran hangoztatott felfogás, hogy az alapítvány bi­zonyos szőkébb kör irodalmi irányzatát támogatja. Az alapít­vány a szociális szempontok mel­lett csakis a tehetségét vette figye­lembe a díjak odaítélésénél. Ezek alapján 4000pengős évi díjat kap Schöpflin Aladár esztéta, kriti­kus és irodalomtörténész, 3000- 3000 pengőt Illyés Gyula és We­öres Sándor költő, Kárpáti Aurél és Cs. Szabó László kritikusok, Ortutay Gyula etnográfiai kuta­tó, 1000-1000 pengőt Fodor Jó­zsef és József Attila. ” Az újságírók faggatására a Csöngén, falusi magányban élő költő így válaszolt: „21 éves va­gyok, de végigéltem mindent, amit egy 70 éves ember élhet. Az iskolában rossz diák voltam, né­ha megbuktam, aztán színjeles lettem. Azt hittem, hogy ha nem­zedékünk nem tud nagyot alkot­ni, akkor a hiba benne és a körül­ményekben van. A siker hidegen hagy. Természetesen ha pénz­magról van szó, az más lapra tar­tozik. ’’Még néhány kedves vers a kijárati ajtó előtt, „s aztán néma csend”. Útra valóul a látogató kap még egy verset a korábbiak­ból, hogy lassítsa lépteit, ha a tiszta dalt meg akarja hallani e futóhomok létezésében. Sziki Károly Azt sem tudják, mekkora a vagyon Az Állami Számvevőszék az ÁV Rt. és az ÁVÜ tevékenységéről Az Állami Számvevőszék sze­rint az Állami Vagyonkezelő Rt. -t i pénzügyi veszélyhelyzet fenye­geti, miközben még az indulás nehézségeivel küzd. Ez annak a . következménye, hogy az Állami i-Vagyonügynókségtol az ÁV Rt. 'felállása óta sem kapta meg azo- fkat a pénzeszközöket, amelyek -működéséhez mindenképpen szükségesek. Ezen túl az ÁV Rt. máris az erejét jóval meghaladó garanciavállalásokat tett. Az ASZ vizsgálata súlyos hiányos­ságokat tárt fel mind az ÁVÜ, mind az A V Rt. információs rendszerét illetően. Az állam tu­lajdonosi érdekeit megtestesítő két szervezet gyakorlatilag nem (tudja, mekkora vagyon fölött rendelkezik — összegezte kriti­káját Hagelmayer István, az Ál­lami Számvevőszék elnöke. Az ÁSZ elnöke megállapítot­ta: az ÁV Rt. működését ellent­mondásos helyzetben folytatja. Nagy összegű költségvetési befi­zetéseket várt rajta keresztül a kormány a hozzá tartozó, straté­giailag fontos vállalatoktól és pénzintézetektől. Ugyanakkor azt is elvárják a szervezettől, hogy e cégek privatizációjára pénzügyi helyzetük feljavítása után kerüljön sor. Az ÁVÜ pe­dig — az ÁSZ elnöke szerint — addigra „tanulja meg”, hogy mi­képpen kell privatizálni, amikor mar gyakorlatilag befejeződik a privatizációs folyamat. Kovács Árpád igazgató a két számvevőszéki vizsgálat részle­tes megállapításait ismertette: az ÁVRt ,-nél a mai napig hiányzik a tulajdonosi irányításhoz szük­ségesjóváhagyott üzleti terv, pri­vatizációs stratégia. így nem álla­pítható meg, hogy realizálódik-e majd a költségvetési törvényben előírt bevétel. A vagyonkezelő szervezetnél nem Készítettek részletes pénzügyi likviditási ter­vet. Az ÁSZ igazgatója szerint mind az 1993-ra szóló eredeti törvényben, mind a pótköltség­vetési törvényben lényegesen több bevételt írtak elő az ÁV Rt. számára, mint amennyit a szer­vezet teljesíteni tud. Az eddig befolyt mintegy 3 milliárd forin­tos osztalékbevétel az eredeti ’93- as költségvetési törvényben elő­irányzott 14 milliárd forintnak csupán 23 százaléka. Sőt a pót­költségvetésben elfogadott 5 milliárd forintnak is csupán 63 százaléka az osztalékbevétel. Az ÁV Rt. csak az egyhatodát tudta beszedni az állami vállalatoktól tulajdonába utalt banki részvé­nyek után járó osztaléknak. A pénzügyi terv hiánya miatt a garanciavállalások máns 6 milli­ard forint összegre rúgnak, és ez a pénzügyi tétela tanácsadói ki­adásokra tervezett 5 milliárd fo­rinttal, valamint más irányú, csaknem 3 milliárd forintos kö­telezettségvállalással együtt meghaladja a szervezet rendel­kezésére álló pénzügyi keretet. Az Állami Vagyonügynökség ellenőrzése során az ÁSZ kriti­kát fogalmazott meg a kormány és az Országgyűlés számára is. Az ÁVÜ tevékenységét befolyá­soló „Vagyonpolitikai irányelve­ket” a Parlament csupán tavaly október végén fogadta el, és azt az ÁVÜ kénytelen volt vissza­menőleges hatállyal alkalmazni. Ezért az ÁSZ javasolja a kor­mánynak, hogy ezeket az irány­elveket az éves költségvetéssel egyidejűleg teijessze elfogadásra az Országgyűlés elé. Kovács Ár­pád hangsúlyozta: miközben a privatizációs folyamat gyakorla­tilag nem gyorsult fel, a tanács­adói díjak két és félszeres növeke­dése az elmúlt év során jóval, meghaladta a privatizációs bevé­telek emelkedését. Az ÁVÜ is nagy összegű — mintegy 24 mil­liárd forintos — állami garanciát vállalt a privatizáció során. Sőt azt a törvényellenes gyakorlatot is folytatták egészen 1993 első negyedév végéig, hogy az 500 millió forintot meg nem haladó garanciavállalások esetében az ÁVÜ nem kérte a Pénzügymi­nisztérium engedélyét. Az ASZ­igazgató bírálta azt is, hogy a pri­vatizációs bevételekből tavaly csupán 1,7 milliárd forint körüíi összeget forgattak vissza munka­helyteremtő beruházásokra. Az információs rendszer hiá­nyosságai súlyos gondokat mu­tatnak: nem tudható, hogyan aránylanak a zárt és nyílt privati­zációs pályázatok egymáshoz, mekkora ténylegesen az ÁVÜ tu­lajdonában lévő vagyon, mekko­ra az átalakult cégek könyv sze­rinti vagyona átalakulás előtt és után. Nem követhető nyomon az esetleges tulajdonváltás, a cégek­ben lévő kereszttulajdonlás. Az információs rendszer hiányossá­gai végső soron akadályt gördíte­nek a társadalombiztosításnak szánt mintegy 300 milliárd forin­tos állami vagyon átadása elé is. Az ÁSZ-vizsgálat feltárta azt is, hogy az AVU-nél nem vették figyelembe az Európai Közössé­gek PHARE-programjából szár­mazó forrásokat a működési költségek meghatározásánál. Emiatt az ÁSZ javasolta, hogy rendezzék a PHÁRE-támogata- sok igénybevételével kapcsolatos áfa-visszatérítéseket, másrészt az ÁVÜ költségvetésének tervezé­sekor számoljanak a PHARE-tá- mogatás réven rendelkezésre álló pénzeszközökkel. ^ A terror iskolája J V _________________J A z akciófilmek többségének van legalább egy hibája, s ez általá­ban az, hogy mindent alárendelnek a szédítő látványnak. Szinte minden mindegy, csak a megfelelő időpontban felrobbanjon egy tar­tályhajó, s nem árt, ha ugyanabban a percben még egy helikopter is a levegőbe repül. Eközben a hősök szuperizmosak — Stallone —, szu­perhajlékonyak — Chuck Norris —, szuperszépek — Steven Seagal vagy Van Damme — és szupertehetségtelenek — Schwarzenegger./. És a többi. oj Éppen ezért merő felüdülés megnézni egy olyan akciófilmet, ame­lyik ugyan szuper — de nem esik az előbb felsorolt hibákba. „A terror iskolájának ” főhősei vásott kamaszok, szerepük annyiban több en­nél, hogy ráadásul megfelelő műveltséggel, intelligenciával és logikai képességekkel bírnak. Űri csemeték. A papa bankfőnök, képviseld, konszern-tulajdonos, vagy egyszerűen csak a maffia vezéregyénisé­ge, s az ezzel járó gyermeki kötelezettségek bizony nagy terhet rónak a fiúgyermekekre is. Hogy hogyan cselezzük ki a nevelőnőt, szökjünk el a kötelező déli ebéd elől, vagy cseréljük le a szmokingot (lebukás nélkül) farmeröltönyre — ezek mind-mind olyan feladatok, amelyek nemessé edzik egy zsenge korú fiú találékonyságát. És e tulajdonsá­gok nagyon is jól jönnek akkor, amikor egy terrorcsapat szállja meg az elit intézetet, s követeléseik teljesítése érdekében túszul ejtik a diáko­kat. Nemcsak a hasonló korú ifjak, hanem bizony általában a néző is megszereti ezt a filmets és talán nem árt részletesebben is kifejteni, hogy miért. Humoros. Nem az a bárgyú fahumor van benne, mint mondjuk a Terminátorban, hanem szellemes, sziporkázó, friss. A történet logikus! Minden motívum a helyén van, egyszer sem szólal meg a belső hang bennünk, hogy na de azért ez túlzás, az előbb még csak két ujja volt, most meg már három van neki. Az a film egy olyan társasjátékhoz hasonlít, amelyben néha mi is megkapjuk a dobókoc­kát, de legalábbis a bábuink — a hőseink — ott vannak a táblán, lép­nek... és hát a végén győznek is persze. Az már csak pluszpont, hogy a szereplők kiválasztása is teli­találat: legtöbbjük teljesen ismeretlen még a mozinéző számára, sem­miféle ítélet, előítélet nem alakult még ki velük kapcsolatban, legfel­jebb most már, ha megnézzük a filmet. S az ítéletünk valószínűleg annyi: a fiúk tényleg tehetségesek, s nemcsak akcióhősnek, színész­nek is... ifi m Doros Judit > Már csak Észak-Magyarországot nem térképezték fel A német katonasírokat is összegyűjtik Barokk fesztivál Három napig a franciák...-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------LU :b Az Egerben élő Daka József járja a megyét, sőt a tágabb ré­giót is, és a falvak temetőiben II. világháborús német katona­sírok után kutat. — Hogyan jutott eszébe, hogy megkeresse ezeket a sírokat? — Tavaly elvetődtem Péter­vásárára, s ott találtam egy elha­nyagolt tömegsírt. Az öregek el­mesélték, hogy német katonák fekszenek benne, akiket a hábo­rú végén öltek meg. Akkor arra gondoltam: biztosan található belőlük szinte minden község­ben, bár senki nem tudja egyér­telműén, hány is lehet belőlük, és hol találhatóak pontosan. — Hová fordult az elképzelé­sével? — Levelet írtam, majd elmen­tem a német nagykövetségre, ahol Klaus Reiff konzul foga­dott, s elküldte a levelemet Mün­chenbe, a Nemzetközi Katonasí­rokat Gondozó Bizottsághoz. Onnan válaszoltak is, és arra buzdítottak, gyűjtsem össze az adatokat egész Észak-Magyar- országról. — Hány sírt kutatott fel eddig? —- Csaknem ezret találtam egy év alatt. Térképeket készítek az elhelyezkedésükről, és azokat havonta fölviszem a követségre, ahonnét továbbítják a bizottság­hoz. Tőlük a napokban kaptam egy levelet, hogy augusztusban szeretnének felkeresni, majd ka­lauzolásommal ellátogatni egy­két helyszínre. — Mik a további tervei? — Én műgyűjtő is vagyok, és hatalmas autogram-gyűjtemény- nyel is rendelkezem. Több mint tízezer aláírásom van a világ kü­lönböző tájain élő emberektől. Terveim szerint megvásárolom Egercsehiben a Beniczky-kúriát, amelyben egy autogram-múzeu­mot rendezek be, a Kertjében_pe- dig német katonai emlékművet alakítok ki. A sírokat exhumálni kellene, és egy helyre hozni a föl­di maradványokat, hogy gon­dozni lehessen az emlékhelyet. Erről a tervemről tájékoztatom majd a katonasírokat gondozó bizottság tagjait, amikor itt jár­nak. Mar tettem lépéseket ebben az ügyben, de egyelőre csak a nagyrédeiyállalkozó, Morvái Fe­renc ígérte meg, hogy támogatja majd az elképzeléseimet... — Miközben a sírkert megva­lósításán fáradozik, gondolt-e arra, hogy néhány emberben el­lenérzéseket keltenek a tervei, hi­szen a német katonákról sokak­nak a fasizmus nevében elköve­tett rémtetteik jutnak eszükbe... — írja meg — biztat Daka úr —, hogy ebben nincs semmi poli­tika, meg azt is, hogy ezeknek a katonáknak a zömét éppúgy be- kényszerítették a háborúba, és idegen földön haltak meg, mint annyi más náció egyenruhásait. Egyszerűen arról van szó: tud\ juk, hogy hol vannak, és gondoz­zuk is a magyar és orosz katonák sírjait, egyedül a németekét ha­nyagoljuk el. Egyébként Székes- fehérváron, Balatonkenesén, Budapesten, Esztergomban, Győrött, Mosonmagyaróváron, Pécsett és Várpalotán már létre­hozták a német katonák emlék­helyeit, csak Észak-Magyaror- szágon nincs még ilyen. (sárközi) NDSZ­intézőbizottság Hatvanban Lassan másfél esztendeje, hogy szárnyat bontott a Nemzeti Demokrata Szövetség, a magyar E olitikai, gazdasági élet egyik iss szerveződése, amelynek élén — Bíró Zoltán társelnöklé­sével — Pozsgay Imre áll. Az NDSZ — mint a politikus a kö­zelmúltban kifejtette — nem a hangos dobverés híve. így most megjelentetett programjuk is visz- szarogottan, a realitásokra figye­lemmel fogalmaz a gazdaságpo­litika, a tulajdonviszonyok átala­kítása, a mezőgazdasag, a kör­nyezetvédelem kérdéseiben ép­pen úgy, mint a közoktatás, a munkanélküliség, a családvéde­lem, vagy éppen a településfej­lesztés egesz társadalmunkat érintő gondjai kapcsán. Egyéb­ként az NDSZ megyénkben is mind többet hallat magáról, s mi­ként értesülünk: Egert követően Hatvanban szintén intézőbizott­ságot alakított. Az igazi, széles körű szárny- bontásra is rövidesen sor kerül, mégpedig augusztus 12-én, este fél 7 órakor, a Vasutasok Műve­lődési Háza — Dali — nagyter­mében, ahol Moldvay Győző új­ságíró, intézőbizottsági titkár meghívására dr. Pozsgay Imre egyetemi tanár, az NDSZ elnöke tart programbeszédet, illetve vá­laszol a vendégek által neki és a mozgalomnak célzott kérdések­re, amelyek például az államvas­utak problematikus helyzetét éppúgy taglalják, mint több száz helyi mozgássérült jogos szociá­lis igényét, vagy a privatizáció országszerte visszhangzó döcce- nőit, és e gondokból kivezető utat. A fesztivál időkeretében há­rom napig vendégeskedtek Egerben a clermont-ferrandi konzervatórium hangszeres együttesének a tagjai, összesen kilencen. A Franciskánus-ud- varban hangversenyt adtak, és a forradalom előtti századok fran­cia népességét, no meg a versail- les-i udvart szórakoztató dalla­mokat szólaltattak meg tekerő­lanttal, hegedűkkel, csembaló­val, húros és ütőhangszerekkel. A gall előadók zeneszerzőit hasztalanul sorolnánk ide, a mi mindennapi gyakorlatunktól, pódiumszokásainktól ők messze állanak, akár Philibert de Lavig- ne-re, netán Charles Butorne-re, Michel Corette-re vagy másokra gondolunk. A sanzonszerűsé­gek, a concertók, szvitek, szoná­ták más gyökerűek, mint akár az olaszok vagy a németek eseté­ben. A hatalom — mondjuk XIV. Lajos — a prózai színházat kedvelte, így hát a mindenkori közönség kegye csak a második sorban talált helyet a zenének. Lully is, akit a francia operisták ősatyjukként tisztelnek, minden képessége, tehetsége és invenci- ózussága ellenére is csak odáig jutott el, hogy a színpadi hősök drámai vagy vígjátéki fenségé­nek szolgáljon, netán szórakoz­tató voltuk miatt zenélhetett ró­luk nyitány formában, vagy belé­pőt remekelhetett a ve'.sit, pró­zát szavaló hősök számára. Azért kezdjük csak a francia vendégművészek, a zenész tudó­sok vagy tudós zenészek szerep­léséről. A komolyabbik, a tudo­mány oldaláról is jól megfogható anyagukkal. Mert Dominique Boréi tudós is, aki tekerőlanton mindhárom estén elbájolta hűsé­ges közönségünket. Harmadik napjukon a Líceum zenetermé­ben pedig gazdagon illusztrált előadást tartott Helene Delago „Népi elemek a francia barokk zenében” címmel. Néhányszor a magnótechnika cserbenhagyta őt, szemmel láthatólag bosszan­totta is, hogy némely részletet el kellett hanyagolnia, de amikor élőben muzsikáltak, a gall szel­lem, a korszak és azok a bizonyos más gyökerekből fakadó, más ízű melódiák, dallamok, amiket előcsaltak a hangszerekből, pi­káns és eredeti ízelítőt nyújtot­tak, derűs hangulati elemeket ébresztettek, olyan környezetet képzeltettek el, ahol Moliére hő­sei is megfordulhattak. A közönségnek az a része, amely még arra is kíváncsivá vált, miben is áll a különbség a francia és magyar tekerőlant kö­zött, meddig terjed a hasonlóság, akár hangzásban, vagy anyag­szerűségében, azok egy derűs óra keretében élvezhették a fran­ciák és Fajcsák Attila, a mi köz­kedvelt tekerőlantosunk együtt- muzsikálását. Most is, mint annyiszor már jegyzetírói minőségemben, árnál számolok be legszívesebben, hogy miként is érezték magúkat az egri zenebarátok ezen a hát­rom egymást követő napon, amit- kor a clermont-ferrandiak, iA konzervatórium oktatói és hallt gatói a Franciskánus-udvarban, a Kispréposti palotában, majd a főiskolán teljesítették vállalt féb adatukat. Azt szokták mondani hogy a vendég azonnal elárulja adottságait, ha átlépi a küszöböt Ezek a zenei profok és hallgatói! ismerik a zene iránti alázatot éí azt a kedélyességet, amivel a ze- nét ötvözni lehet és illik. Töbl korosztály homogén társasági hallottuk, a hangszereket teljes technikai biztonsággal forgattál többen is, művészeti vezetőjük Jean-Claude Amiot pedig barát közvetlenséggel dirigálta a bor nyolultnak nem mondható zené dikciókat. És mert a népi dallaj mok bájos egyszerűségét kelleti közvetíteniök, annál inkább pó-j tolhatták a zajos polifóniához, t romantikus hangzásokhoz szó1 kott hallgatóságot az átélés, a lel­ki csinosítás tüzével, itt-ott a dít szítés diszkrét variációival. Több ilyen együttest érdemes meghívni, ha ezek a barokk egr programok jövőre is kivirul­nak. (farkas)

Next

/
Thumbnails
Contents