Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-28-29 / 200. szám

HÍRLAP, 1993. augusztus 28-29., szombat—vasárnap I. Határozott, markáns megyekép módon — valamiféle centrális, megyeszékhelyi szerepet vállal­hat? — Úgy képzelem: Heves me­gye nem létezhet Eger nélkül, s viszont. Az önkormányzati tör­vényből fakadóan megyei jogú város lett. Ez azt jelenti, hogy bi­zonyos térségi feladatokat is el kell látnunk, de ez a megyével közösen sokkal kedvezőbb. — Ezt a vásárt az önkor­mányzatok tisztségviselői, be­osztottjai szervezik, különböző bel- és külföldi kapcsolataik ré­vén. A megbízatási ciklus végén megtörhet a lendület. Mi garan­tálja, hogy a továbbiakban is lesz, s fejlődik a vásár? — Tulajdonképpen felada­tunk a vállalkozások fejlesztése is. Külföldi kapcsolataink fel- használásával meghirdetjük ezt a vásárt, s bizonyos anyagi ráfordí­tással létrehozzuk azt. Úgy gon­dolom, hogy a későbbiek folya­mán át fog csúszni — nem nélkü­lünk természetesen — a gazdasá­gi kamara kezébe, de az önkor­mányzatnak továbbra is megma­rad a szerepe a vállalkozásfej­lesztésben, vásárszervezésben. Mint említettem, a szakvásárok­ra lenne talán nagyobb igény, de ez majd kiderül az idei érdeklő­désekből. A különböző nemzet­közi kapcsolatokat is igyekszünk továbbfejleszteni, szervesebbé tenni, ezért lesznek szakmai és nemzeti napok a vásáron. így már üzletek kötődhetnek, s gaz­dasági jellegű társulások is kiala­kulhatnak. — Eger, mint település, meny­nyire lesz jelen ezen az esemé­nyen? Az itteni vállalkozók, vállalatok milyen létszámmal szerepelnek? — A jelentkező kiállítók je­lentős része egri. Szeretnék pro­pagálni, megmutatni magukat. Ez egy jó tendencia, s mutatja az elmozdulást a piacgazdaság felé. Ott pedig a PR-tevékenységnek, a reklámnak óriási jelentősége van. Nagy várakozással tekintek a mezőgazdasági, azon belül is a szőlőfeldolgozó gépeket előállí­tó cégek felé. Ezek elősegíthetik Eger szőlő- és bortermelésének további javulását. — E szerint a város polgárai a rendezvényen találkozhatnak a helyi vállalkozókkal... — Természetesen, kaphatnak egy impressziót, kik vannak a vá­rosban, kedvező ajánlatokat re­mélhetnek, s következtetéseket vonhatnak le. — Mi a véleménye a kulturá­lis és szórakoztató programok­ról? — Úgy, mint a régi vásárokon voltak mutatványosok, mézes­kalácsárusok, bábszínházasok, így természetesen nálunk is lesz­nek kulturális rendezvények, ahogy ez a programból is kitűnik. — Milyen szívvel készül erre a programra, s mit vár tőle? — Úgy gondolom, hogy jól előkészített. Megjelenik ráadá­sul a megnyitón az NGKM mi­nisztere is, akit a megyei közgyű­lés elnökével együtt fogadunk, s elbeszélgetünk majd vele a me­gye és Eger potenciális lehetősé­geiről. Várjuk továbbá a testvér- városok küldötteit, látogatóit is. Nagyon remélem, hogy Egert és Heves megyét jó színben fogja feltüntetni ez a vásár. G. L. „Kezet nyújtottunk a megyének” Számvetés Beszélgetés dr. Jakab Istvánnal, a közgyűlés elnökével Ez alkalommal kezdjük azzal, amivel az ilyen beszélgetéseket zárni szokás: a megyei közgyűlés elnöke, dr. Jakab István hangsú­lyozza, hogy a Vásár Agriában sok érdekességet tartogat, ezért hívnak és várnak mindenkit. Is­merkedés, tárgyalás, üzletkötés, esetleg csak egy jó pörkölt, egy pohár sör, vagy a gyereknek egy izgalmas műsor... Ezekben ré­szesülhet a vásárlátogató, de mi arra is kíváncsiak voltunk, ami a kulisszák mögött történt, míg ki­alakult az elképzelés, s eljutott a megvalósításhoz. — Hogyan és miként alakult ki ennek a vásárnak az ötlete? — Mint ismert, külföldi kap­csolataink révén több nyugat­európai ország megyéivel kerül­tünk közvetlen kapcsolatba. Meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyire nem ismerik országun­kat, s ezen belül is Heves megyét. Úgy gondoltuk, szükséges egy olyan formát, módszert kialakí­tanunk, ami biztosítja azt, hogy újabb kapcsolatokra tegyünk szert, s ezáltal közel kerüljenek megyénkhez, annak gazdasági feltételrendszeréhez. Külföldön járva tapasztaltuk, hogy a bemu­tatkozás egyik eszközeként hasz­nálják azokat a vásárokat, kiállí­tásokat, amelyekből 8-10-et is rendeznek egy adott évben, kü­lönböző témakörökből. A piac- gazdaságra való áttérésnél a leg­alapvetőbb, hogy megismerjék azokat a gazdasági lehetősége­ket, amelyek befektetésre, együttműködésre alapot adhat­nak, hiszen ez minden prospek­tusnál többet ér. Ez a gondolat vezérelt bennünket, amikor a ki­állítás megszervezésénél döntöt­tünk. Immár második esztendeje érlelődik a megrendezése. Ép­pen Innsbruckban voltunk a he­lyi vásáron — amelynek nemzet­közi jellegét Heves megye meg­jelenése adta —, amikor megfo­galmazódott, hogy nekünk is rendezni kellene egy ilyet. Már a kezdeti időkben partnerünk lett a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériuma. Igen so­kat segítettek nekünk, nemcsak a gyakorlati vonatkozásban, ha­nem a gazdasági háttért is bizto­sították. — Sokkal szerényebb eszkö­zökkel rendelkezünk, mint Innsbruck vagy Nürnberg, ame­lyeknek az adottságai nem ha­sonlíthatóak a miénkhez. Mi adhat erőt, bátorságot ehhez a vállalkozáshoz? — A szükségszerűség. Egy­szerűen nincs más választásunk a megye gazdaságának bemutatá­sára, bár ez nyilván magában rej­ti a tévedés lehetőségét és veszé­lyét. Sajnos valóban nincsenek meg azok a feltételek, amelyek egy magas szintű vásárhoz szük­ségesek. Most látjuk, hogy mek­kora hiányosságot jelent, hogy a korábbi években — amikor en­nek talán még a reális lehetősége is fennállt — nem építettek vala­melyik megyei városba (s itt nem feltétlenül Égerre gondolok) egy kiállítócsamokot, amely nem­csak ezt a célt szolgálhatta volna. Ez elmaradt, s most kényszer- megoldásokat kell választanunk. Természetesen ez kockázatot je­lent, mert benne van a bukás le­hetősége. De én úgy gondolom, hogy olyan nagy munkát végez­tek a munkatársaim, s olyan megértő volt az a kör, aki ezzel a témával foglalkozott, hogy re­méljük, nagyot már nem bu­kunk, sőt bízom benne, hogy az újdonság varázsa miatt siker is lesz. — Az egyik probléma, hogy nincs vásárközpontunk a me­gyében, a másik: gazdaságunk helyzete. Nehézségekkel küsz­ködnek azok a vállalatok, ame­lyek korábban a hátterét adhat­ták volna egy ilyen vállalkozás­nak. Mit tudunk ezen a vásáron felvonultatni ilyen körülmények között? — Az előzetes szervezőmun­ka során valóban felmerültek ezek a problémák. Több helyen dr. Ringelhann Györggyel, Eger polgármesterével — Immár má­sodik éve érle­lődik a meg­rendezés ötlete — mondja az elnök (Fotó: Szántó György) húzódoztak, féltek a megjelenés­től. Ez egy önmagába záruló kör: nincs piacunk, de nem merünk bemutatkozni. De hogy is lenne vásárló, ha nem merjük megmé­retni magunkat? Néhány válla­latvezetővel nehéz volt ezt meg­értetni, néhány gazdasági egység vezetőjével el sem tudtuk fogad­tatni. Nagyon szerettük volna aktuális témákhoz kötni a meg­jelenést. Egy példa: a megyében soha nem látott mértékben fo­lyik a gázprogram. Mi minden­képp be akartuk mutatni a gáz­készülékek teljes skáláját — áru­sítással egybekötve. Fájdalom­mal tapasztaltuk, hogy az előze­tes jelentkezésüket lemondták. — Szükség van tehát egy ilyen fórumra, ugyanakkor még nem alakult ki az a vállalkozói réteg, amely bemutatná termé­keit. S nincs egy olyan cég sem, mely a kiállítást megszervezné. A megyei önkormányzat milyen módon kezdett a feladathoz? — Külföldön magánvállalko­zók bonyolítja le a vásárokat, s tegyük hozzá: nem is rosszul. Hi­ányukban a megyei önkormány­zatnak kellett elvállalnia ezt a feladatot. A kétéves előkészítő munka során tapasztaltuk, hogy milyen akadályokkal és gondok­kal kell megküzdenünk. Erre a megyei önkormányzatnak írott hatásköre nincs. Abból indul­tunk ki: amit a jogszabály rjem tilt, azt elvégezhetjük, legyen szó akár gazdaságszervezésről. Tud­VÁSÁR AGRIÁBAN juk, hogy ezt bizonyos mértékig fenntartással fogadhatják, de az önkormányzatok részéről ellen­vetés nem hangzott el. — Az önkormányzatok man­dátuma kötött, a vállalkozóé pedig határozatlan idejű. Ilyen összefüggésben hogyan látja a vásár jövőjét, mi lehet a folyta­tás? — Nagyon nehéz kérdés ez. Úgy gondolom, hogy az a négy év, amelyre a megyei és a helyi önkormányzatokat felhatalmaz­ták az adott feladatok ellátására, a vége felé közeledik, de kialakí­tottunk egy határozott, markáns megyeképet. Ezt visszacsinálni nem lehet. Tehát, ha ezt tovább erősítjük — ez szándékunk —, akkor adott egy út, amelyen le­het gyorsabban haladni, de azon visszafordulni nem. Egyfajta kényszerpályát jelöltünk ki ma­gunk számára, s ha új vezetés kö­vetkezik, nyilván az ő számukra is. — S közben a vállalkozók is megerősödhetnek... — így van, s közben tanulha­tunk a saját tapasztalatainkból, s a mások példájából. Az expóhoz kapcsolódni kell,'96-ban az eset­leges újabb vezetőségnek sem le­het más esélye. Több helyen csak adminisztrálják magukat, mi a valóságban próbáljuk ki elkép­zeléseinket. Azt hiszem, egy me­gye sem jutott el idáig. S így meg­tudjuk, mi az, ami után érdeklő­dés van. Mert'96-ban már nem lehet próbálkozni! — Nézete szerint mikor lehet újra Vá­sár Agriában? — Megítélésem szerint, a tapasztala­tokat feldolgozva, 1996-ban. Gábor László 1993 IX. 1-5. Egerben is kulcsszó a vállalko­zás. Mint dr. Ringelhann György polgármester hangsúlyozza: a megváltozott társadalmi, gazda­sági folyamatok arra késztetik az önkormányzatot, hogy több te­rületen átgondolják tevékenysé­güket. Tudják, hogy munkájuk nem szűkülhet le a közigazgatási feladatok ellátására. A piaci vi­szonyokba nem szólhatnak bele, de támogatnak minden megol­dást, amely pozitív hatással lehet a város gazdaságára. Ezért fo­gadták örömmel ezt a kezdemé­nyezést, s várják szeretettel a vá­sáron kiállítókat és a látogatókat. — Első alkalommal kerül sor Egerben egy ilyen nagyszabású vásárra. A város polgármestere szerint milyen jelentősége lehet egy ilyen rendezvénynek? — Én sem tudok róla, hogy valaha is lett volna ilyen rendez­vény Egerben. A megyei önkor­mányzattal együtt kísérleti jel­leggel szerveztük azért, mert a vállalkozásokat szeretnénk fej­leszteni, segíteni. Ennek a bemu­tatónak jelenleg nincs profilja, mindenkinek elfogadtuk a je­lentkezését. Ezt egy olyan pró­bának szánjuk, ahol kiderül, mely termékekre van kereslet, s a későbbiekben talán már szakvá­sárokat is rendezhetünk. — Több helyen járt már, mi­óta a polgármesteri székbe ke­rült. Tapasztalatai szerint miért rendeznek vásárokat a városok, mire nyújt ez lehetőséget? — Elsődleges céljuk a keres­kedelem és az ipar serkentése. Ahogy megismerkedtem más te­lepülések hasonló kezdeménye­zéseivel, úgy látom, hogy elméle­tileg és gyakorlatilag is Éger ked­vező helyen fekszik. A történe­lemben azt tanultuk, hogy a vá­sárvárosok a síkság és a hegyvi­dék találkozásánál alakultak ki. Sajnos, nem így Egerben! Talán ebben közrejátszott a település nem kedvező megközelítése: or­szágos, egy számjegyű főútvonal nem vezet keresztül a városon, s a vasúti fővonal is elkerüli. Ezen azonban túl kell lépnünk. Re­méljük, hogy az M3-as úttal kap­csolódó bekötőút korszerű lesz, a vasútnál már működnek köz­vetlen egri járatok, továbbá a makiári polgári repülőtér közel­sége, valamint a jövőben meg­épülő mezőkövesdi repülőtér mindinkább jól megközelíthető­A polgármes­ter a vállalko­zásokat szeret­né segíteni, tá­mogatni (Fotó: Szántó György) vé teszi Egert, az európai orszá­gok számára is. — Az elmúlt évtizedekben gazdaságunk és társadalmunk nem éppen a piac irányába fej­lődött, s ez is gátolhatta a vidéki városok vásárközpontjainak ki­alakulását... — Gyakorlatilag ez valameny- nyi magyar településre hatott. Sajnos, városunkból sok minden hiányzik, például egy hatalmas konferenciaterem, ahol világ- konferenciákat rendezhetnénk, s nem utolsósorban egy óriási kiál­lítócsarnok. Ezek megépítésére persze nincs lehetőségünk, nem is nagyon indokolt, így — mint más egyéb városok is — a kör­csarnokot és a sportpályát hasz­náljuk erre a célra. Úgy gondo­lom, hogy a sportolók nélkülözni tudják ezeket a létesítményeket ez idő alatt. Mi szeretnénk — a körülmények ellenére is — eztán rendszeresen megrendezni a vá­sárt. — Megyén belül és kívül minden nagyobb település igye­kezett valami hasonlót szervez­ni. Egyfajta verseny alakult ki ezen a téren is. Ebben a versen­gésben vannak-e Egernek esé­lyei? — Nem mindenhol természe­tes, s jó kiindulópontot, előnyt jelent, hogy mi kezet nyújtottunk a megyének, együtt rendezzük meg a vásárt. Ennek sok az elő­nye, s mögötte személyes garan­ciák is állnak. Például Miskolczi László, a megyei önkormányzat irodavezetője, nálunk pedig az idegenforgalmi és kereskedelmi bizottság tagja. Tehát van egy élő összekötő kapocs a megye és a város önkormányzata között. — Ez esetleg arra is utal, hogy az önkormányzati tör­vényből fakadó feszültség eny­hül, s Eger — ha nem is a régi sssss

Next

/
Thumbnails
Contents