Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. augusztus 24., kedd Látószög A felépítmény hézagai Ha különösebben még nem js látni a hasznukat, legalább érdekesek a magyar pártok. Úgy tudják gyűlölni egymást, hogy képesek a legjobb szándékú meghívást is gőgösen visz- szautasítani, ha netán olyannal ülnének egy asztalhoz, amely a számukra ellenszenves. Jobb esetben sem mindig tudják el­viselni a másik jelenlétét, amint csak lehet, felkelnek a szék­ről. Mindig találnak valamilyen okot a távozásra, hogy köny- nyen, gyorsan hátat fordíthassanak a többieknek. Amikor nem kommunistákat, akkor fasisztákat\é\nek felfedezni a ta­nácskozáson, vagy egyéb, fontosabb elfoglaltságukra, példá­ul a halaszthatatlan rockopera közeli időpontjára hivatkoz­nak vezéralakjaik, miközben becsukják maguk mögött az aj­tót. Nemcsak kifelé döfködnek, hanem saját köreiken belül is piszkálódnak, szurkálódnak, s a legagyafurtabb cselvetése­ken törik a fejüket, hogyha már éppen nem gyakorolják, amit elméjük csak adhat. Odáig elmennek, hogy a közelgő válasz­tások előtti időkben nem kívánt elnökük letartóztatására is okot keresnek, s míg a vádak alól kikecmereg az illető, a felje­lentők nyernek helyette. Céljaikhoz ügyes trükkökkel, manőverekkel gyűjtik a pénzt is, s a politikai csatározások anyagi támogatói közül ilyenformán már a legképtelenebb források sem hiányoznak. Mint a közelmúltban kiderült: a több milliárd forint haszonra szert tett olajmaffia is szánt némi pénzt az áldozati oltárra, hogy — ha a miniszter szerint lehetetlen is bevonulnia a ma­gyar politikai életbe — némiképpen azért asszisztálhasson a sajátos törekvéseknél. Egyszóval élénkül, mind színesebbé válik a felépítmény a recsegő, roskadozó alapon. Gazdasági válság, növekvő inflá­ció, emelkedő munkanélküliség, fokozódó elszegényedés ide, vagy oda — lobognak az annyira várt pluralizmus, de­mokrácia zászlai, élednek a jelképek, a rózsaszín illúziók, zengedeznek a közhelyes frázisok a szónokok ajkairól, ha nem hordón — pulpituson. Ékesen és éktelenül, díszruhában vagy csak maibb divatosban. Bár kevesebb huncutság lenne e nagy mozgolódásban, ne­tán teljesen hiányozna belőle, s másért feszülnének a mutoga­tott energiák, érdekesség helyett inkább értelmesebbek lenné­nek pártjaink! Mennyivel jobban tudnánk örülni egy egészsé­ges közeledésnek, az együtt akart és folytatott jobbító cselek­vésnek, a tisztességes utaknak, módszereknek! Kell az ötlet, sőt bizonyos fokig talán a ravaszság is a politi­ka csinálásához. Kétségtelen, hogy szükség van ellenvéle­ményre, harcra is, de nincs helye az ostoba ellenkezésnek, a „betartásnak”, a kíméletlenségnek, az aljasságnak. Igenis le­het egyenes úton és szálfaegyenesen is járni, haladni! Ha fon­tos is a győzelem, nem csupán az a befutó, akinek fejére kerül a babér. Mellé sorolja a jelenkor, a történelem azt is, aki fej­hosszal, vagy többel esetleg lemarad, mert akarta a diadalt s osztozott is a sikeren. S ugyan, mi egyébre számíthatna, mivel kaphatna ennél nagyobbat...? Gyóni Gyula Az egyik első emeleti társalgó... Száznegyven ember otthona Egy helyi földbirtokos 1935-ben minden vagyonát és kúriáját He­ves községre hagyta, s végrendeletében kikötötte: mindebből a tele­pülésnek tüdőkórházat kell létesítenie. Az intézményt 1944-ben ad­ták át rendeltetésének, s mindaddig kórházként funkcionált, míg az épületet 1970-ben Városi Sziciális Otthonná nem alakították át. Azóta tölti be az igazgatói tisztet dr. Szegő Imre, akitől megtudtuk, hogy jelenleg száznegyven embert gondoznak az otthonban. De nemcsak öregek kaptak itt helyet, hiszen vannak a páciensek között rokkant fiatalok is. ,.S a másik, ahol a falon olyan oklevelek, okiratok ialálhatók... Horoszkóp Szűz Latin neve: Virgo. Időtartama: augusztus 23-tól szeptember 22/ 3-ig. (A nyár 3. hónapja). Szimbóluma: a szűz szárnya. Alapeleme: Föld (száraz és hideg). Alaptulajdonsága: változó. Neme: nőies. Uralkodó bolygója: Merkúr (az Ész istene). Férne: higany. Szuerencseszáma: 3, 23, 33. Szerencseköve: jáspis. Szerencseszíne: szürke (a Merkúr színe), szürkéskék. Szerencsés helyei: piacok, éttermek. Szerencsenapja: szerda. Peches napja: csütörtök. Jóskártyája a Tarot-ból: a IX. lap, az Apátnő. (Bölcsesség, előre­látás, okosság). Szűz-növény: majoránna. Szűz-állatok: róka, méh, szárnyasok. Szűz-országok: Brazília, Kréta, Görögország, Törökország eu­rópai része stb. Szűz-városok: Basel, Boston, Jeruzsálem, Los Angeles, Lyon, Nizza, Párizs, St. Etienne, Strasbourg stb. Temperamentuma: flegmatikus. Pszichoszomatikus gyengéi: belek, gyomor, idegrendszer stb. Híres Szüzek: Hans Arp, Jean-Louis, Barrault, Ingrid Bergman, Charles Boyer, Maurice Chevalier, Agatha Christie, Sean Connery, Greta Garbo, Goethe, Lev Tolsztoj stb. Pszichikai jellemzői: értelem, lelkiismeretesség, biztos kritikai érzék, etika, erkölcs, kötelességérzet, ideál és tisztaságvágy. Milyen is egy Szűz? ' A Szűz földjei, tehát a realitá­sok háza. Ráadásul a 6. ház a munka, a szolgálat háza, s a Szü­zeknek valóban fáradságos, ne­héz, verejtékes és aprólékos munkával kell megszerezniük földi javaikat. Mivel ehhez túlsá­gosan okosak, nem csoda, hogy idegesek és ingerlékenyek. Ez a jel az állatöv egyik legin­telligensebb jele. Logikája éles, felfogóképessége gyors, köny- nyen tanul, munkakedvelő, ki­tartó és szorgalmas. Remek a megfigyelőképessége, a legap­róbb részletekre is figyel. Jel­lemző tulajdonsága az éles kriti­kai képesség. A Szűz született kritikus, mindig, minden körül­mények között mindent kritika tárgyává tesz, s jóllehet ez a kriti-_ ka nem rosszakaratú, azért kelle­metlen, csípős és rengeteg ellen­séget szerez a Szűznek. Ez a kri­tika azonban saját magával, illet­ve az élethez, a dolgokhoz való viszonyában is jelen van. Egy igazi Szűz állandó tulajdonsága a szkepszis, ő soha nem számít semmi jóra, fel van készülve a tá­madásokra, a csalódásokra, a kudarcra, a silány külvilág hatá­saira. Emiatt sokan pesszimistá­nak tartják, pedig ez csak szkep­tikus világnézet. Talán egyetlen jel sem figyel annyira a külvilágra, mint egy Szűz. Nem vár semmit, s folyton azon igyekszik, hogy védekez­zék: egész életében egyensúlyt próbál teremteni vágyai és a kül­világ realitásai között. A Szűz nem nagyvonalú, ő a részletek embere. Feltűnően rendszerető, sokszor pedáns, né­ha már-már mániákusan az. Mindennek azonban az az oka, hogy a Szűz nem szereti a megle­petéseket. Szeret mindent előre kiszámítani, szereti a biztonságot érzelmekben, tárgyakban. Ösz­tönösen tudja, hogy ő nem intui­tív ember, ő (bár ugyanolyan okos, mint a Kos vagy az Orosz­lán) nem merész huszárvágások­kal, hanem rabszolgamunkával éri el a célját, ezért sokszor eleve lemond vágyairól, beletörődik helyzetébe. Rejtett tempera­mentumát melankóliára vagy flegmára cseréli. A Szűz földjei, ugyanakkor változó, ráadásul az Észisten gyermeke. Jellemének talán ez a három fő meghatározója: dol­gos, higgadt, szívós anyagiasság, földszerűség, ugyanakkor nagy­fokú nőies változékonyság, érzé­kenység, sokoldalúság (egészen a szétforgácsolódásig), majd az érzelmeket racionálisan ráncba szedő ész, amely a dolgokat köny- nyedén szellemi megvilágításba helyezi, s bizonyos rálátást bizto­sít a Szűznek a világra és önma­gára. Talán ez az oka annak, hogy néha — látszatra indokolat­lanul — visszahúzódik (pedig kedvelt társasági ember) s hall­gatásba burkolózik. Ilyenkor kü­löncködőnek, sértettnek vélik, pedig csak a világ relativitásán elmélkedik. A Szűz, mint jele is mutatja, tisztaságra, ideákra vágyakozik. Szereti az esztétikai szépet, ér­deklődik tudományos, filozófiai kérdések iránt, könnyen vallá­sos. Bár van fantáziája és nagyon értelmes, temperamentuma hű­vös, ezért esztétának, filozófus­nak kitűnő, író ritkábban válik belőle. A Szüzet általában hidegnek, szenvedélytelennek, önzőnek, zsugorinak, pedánsnak tartják. Kétségtelen, hogy a Szűz nem olyan heves a szerelemben, mint az Oroszlán vagy a Nyilas, az is igaz, hogy ebből a jelből kerül ki a legtöbb aggszűz és agglegény, ám mindez csak azon múlik, hogy partnere tud-e neki bizton­ságot nyújtani. Önzése furcsa. A Szűz tud nagyon önzetlen is len­ni, ám csak akkor, ha annak ér­telmét látja. Mivel mindig min­den körülmények között elemez és analizál, ha az önzetlenségnek értelmetlenségét fedezi fel, ak­kor valóban képes zsugorivá vál­ni. Képes még utólag is megbán­ni valamit vagy visszakérni aján­dékát. A Szűz az ésszerűtlensé- get pazarlásnak tartja. Pedanté­riájáról pedig annyit, hogy szá­mára a rend biztonságot, a világ­ban való eligazodást jelent, ezért igyekszik maga körül rendet tar­tani. Agglegényeknél ez kétség­telenül kínos pedantériához ve­zethet. A Szűz kétségtelenül szereti a pénzt, a javakat, s megvan hoz­zájuk az érzéke. Takarékos, óva­tos. Pedáns, célszerű magatartá­sának azonban megint ugyanaz az oka, mint amiről fentebb már beszéltünk: ez a típus belső nyugtalanságát igyekszik saját egziszentenciája biztosításával egyensúlyozni. Természetesen ez csak ideig-óráig sikerül neki: ontologikus félelmeit, a lét értel- mén-értelmetlenségén való töp­rengését nem tudja magasabb bankszámlájával megszüntetni. Mire azonban erre rádöbben, addig eltelt az élete. FM-helyzetjelentés: Rekordot döntött a málna ára, jő bor várható Július végére a kalászos gabo­nák mintegy 85-90 százalékát betakarították. Az őszi búza ter­melése igen változatos képet mutat: kiemelkedő mennyiséget (hektáronként 5.5 tonnát) taka­rítottak be Baranyában és Tolná­ban, gyenge volt viszont a termés (hektáronként 1.9 — 2.0 tonna) Heves megyében. Az előszerző- déses felvásárlási árak tonnán­ként 8200-8600 forint, a sza­badpiaci árak 9000-11000 forint körül mozognak. A felmérések azt mutatják, hogy azok a terme­lők, akik fémzárolt vetőmagvat vetettek, elvégezték a növényvé­delmet, késedelem nélkül meg­kezdték az aratást az aszály elle­nére is nagyobb mennyiségű és jobb minőségű búzát takaríthat­tak be, mint mások. Befejeződött a bogyós gyü- mölcsuek szezonja is. A piaci szereplők magatartását a végle­tek jellemezték: míg a málna át­vételi ára rekordot döntött, a fe­keteribiszkéért és a köszmétéért fizetett 7-12 forint a szedési költ­ségeket is alig fedezte. Emiatt a gyümölcsnek mintegy 20-30 százaléka a bokrokon maradt. Nehézségekbe ütközött idén a meggy értékesítése: a hazai fel­dolgozóipar részéről szinte alig volt kereslet, és a remélt export sem realizálódott. A kajszi ter­mése nagyon vegyes volt, így az árak is ennek megfelelően szó­ródtak. Gondok vannak az őszi­barack méretével, de aprók az idén a nyári almák, a körték, a ringlók és a piacokon már megje­lent korai szilvák is. A szőlőültetvények általában egészségesek, csupán az érzé­keny fajtákon észlelhető a liszt- harmatfertőzés. A szakemberek korai szüretre és jó minőségű borra számítanak. Az FM gyorsjelentése beszá­mol arról, hogy nehéz pénzügyi helyzetben folyik a kalászosok betakarítása. A vártnál gyen­gébb terméshozamok nem old­ják a pénzügyi felszültségeket. Apad a működőképes vagyon, csak a legszükségesebb gepek beszerzése és az állami támoga­tással létesülő meliorációs mun­kák minősülnek új beruházás­nak. Az ágazat közgazdasági hely­zetének vállalkozói szempontból történő megítélését két egymás­sal ellentétes hatás jellemzi: érezhető ugyan a kormányzat se­gítő szándéka, de ezt a bankok elutasító magatartása szinte semlegesíti. (ug) Eger és Heves megye a XVIII.-XIX. században Egy pezsgő korszak tükre Furcsamód Eger és Heves me­gye nem ugyanazt jelenti egy ma­gyar polgár, s egy európai utas, egy európai turista számára. Ne­künk Eger neve a nemzeti törté­nelem 1552-es dicsőséges küz­delmét szimbolizálja, szemben az átlag európaival, aki a barokk művészet kiemelkedő emlékei miatt, a város és a megye nyújtot­ta kulináris-gasztonómiai élve­zetek, idegenforgalmi szolgálta­tások okán jegyzi meg ezt a vál­tozatos észak-magyarországi tá­jat. Miközben úgy vélem, mind­két megközelítés helyénvaló, megnyugvással konstatálhatjuk, hogy Heves megye és Eger újabb érdekes és értékes kiállítóhelye éppen a barokk korszakra irá­nyítja figyelmünket. Az egykori vármegyei börtön — egyébként meglepően tágas cellái és kápol­nája helyt ad egy XVIII-XIX. századi történeti és művészettör­téneti áttekintésnek. A tárlat izgalmas kalandozás­ra nyújt lehetőséget a város és a táj két évszázados múltjában. A legfontosabb hangsúlyt a török alóli felszabadulást követő évti­zedek jelentik, amelyek maguk­kal hozzák a gazdasági-kereske­delmi élet felélénkülését, a kato­likus egyház újjászerveződését, s a jelentős építkezések megindu­lását. Telekessy, Erdődy, Bar- kóczy és Eszterházy püspöksége nem csupán a saját korának, de a mai városképnek is meghatározó évtizedei. Ugyanígy meghatározó Eger számára az, hogy Heves várme­gye állandó központjává vált e korban s ezt kifejezi a vármegye­ház arányos, nyugalmat s egyben hatalmat sugárzó épülete is. A XVIII. századi egri, hevesi élet nehezen képzelhető el a XX. század embere számára. Pedig ezt a korszakot egy pezsgő, más nációk folytonos jövés-menésé­vel tarkított időszakként jelle­mezhetjük. A megye területén a XVII. sz. végére sok település el­néptelenedett, lakossága meg­csappant, s helyükre a szervezett telepítések révén elsősorban né­met és szlovák ajkú népesség ke­rült — jelentős adózási kedvez­ményekkel segítve. A püspökök saját birtokaikon szorgalmazták a kézműves mesterek, s az iparo­sok betelepítését is. Az újonnan települtek megőrizték saját kul­túrájukat, szokásaikat, ahogyan erről 1735-ben beszámol Bél Mátyás, leírva a Heves megyei németek, szlovákok és magya­rok együttélését. Nem csupán a megye, de Eger életében is meg­határozó volt a három nemzet együttélése. Képviselőik mű­ködtek a város magisztrátusá­ban, az egri jezsuiták pedig mindhárom nyelven tartottak misét. A jelentős nemzetiségi csoportoknak külön hitszónoka­ik voltak. A XVIII. század elején a város és megye kulturális, mű­vészeti kapcsolatai a dél-német, osztrák, cseh-morva területekig, a rácok és a görögök révén a dél­vidéki szerémségi területekig terjedt. A külföldről jött, de a válasz­tott hazával azonosuló mester szép példája az olasz Giovanni Battista Carlone személye. Er­dődy Püspök hívta Egerbe, ahol a „pallerius italus” néhány év múlva a püspök írásos javaslatá­ra kapott polgárjogot. „Elne ide­genítessék Egertül”— írja a ma­gisztrátusnak a püspök, s ajánlja, hogy a „jó és értelmes mesterem­berek” méltó és illendő támoga­tást kapjanak. Eger és az egri egyházmegye területén templo­mok, kastélyok jelentős sorát tervezte és építtette, így a táj épí­tészeti értékeit meghatározó mó­don alakította a később egri vá­rosi szenátorrá is választott, a hi­vatalos iratokban később Kar- lony Jánosként szereplő építő­művész. Carlone persze csak egy példa a hosszan sorolható építészek, szobrászok, képfaragók, festők, kovácsoltvasművesek, könyv- nyomdászok sorában. Minderre, s egyáltalán a ba­rokk Egerre és Hevesre nem vé­letlenül szenteltem e rövid meg­nyitóban ennyi figyelmet: a Kö­zép-európai Kezdeményezés (volt Pentagonále) iniciativája alapján mi is ünnepeljük a ba­rokk évét, s úgy hiszem, a város és a táj barokk-kori képe és kul­túrája kiemelkedő tőkéje, s pers­pektívája az idegenforgalom fej­lesztésének, a táj imázsa alakítá­sának. A hosszú évszázad — vagyis a XIX. — azután a folyamatos pol­gárosodás és az urbanizáció kor­szaka. Számos elemét: kereske­delmét s piacát, kézművességét és iparát, szőlő- borkultúráját és egészségügyet, hóstyai és polgári életminőségét idézi meg, villant­ja fel a kiállítás. S mintegy koronázza az épület legfelső szintjén a XVIII-XIX. századi mozaikképet a korszak jellegzetes művészetének ki­emelkedő emlékei. Az egykori börtönépület sa­játságos adottságai miatt nehéz dolga volt a kiállítás megalkotói­nak. Tisztelet és elismerés illeti őket, hogy az egri vár történeti kiállítása folytatásaként részlete­iben is izgalmas körképet nyúj­tottak a látogatónak. Öröm, hogy ez az év immár a második jelentős kiállitásbővü- lést — újabb idegenforgalmi vonzerőt — eredményez Eger­ben: az érseki múzeum után a megyeháza udvarán lel kincsre az érdeklődő. (Elhangzott a kiállítás meg­nyitóján.) Dr. Bodó Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents