Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-10-11 / 159. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. július 10-11., szombat-vasárnap Önpusztítók Becsületrend a színésznek Alberto Sordi, az új francia kulturális miniszter­től átvette a Becsületrendet. Jacques Toubon Can- nes-ban adta át az olasz művésznek a kitüntetést azon az esten, amikor az olasz fiiművészetet ünne­pelte a fesztivál közönsége. (FEB-fotó) Megszólal a barokk világ Az újságárusoknál a Hevesi Napló legújabb száma Frici, a 13 éves kamasz a na­pokban levetette magát a to­ronyház sokadik emeleti lakásá­nak ablakából a mélybe. Öngyil­kos lett. így tett pontot zaklatott életének sorára, s ekképpen nyerte el háborgó lelkének nyu­galmát. Frici átlagos munkáscsalád­ban nevelkedett. Szülei szerény, szürke munkásemberek, soha nem zördültek össze környeze­tükkel. Élték a panellakok szür­keegér életét. Ótéves kisöccse életvidám, óvodás lurkóként imádta bátyját. Az iskolában kö­zepesen tanult, s társai közül csak magatartásával tűnt ki. Rendkívül agresszív, durva, sértődékeny, de ugyanakkor szellemes, jó humorú volt, s vég­telen, haláltmegvető bátorsága miatt a többiek közül kiemelked­ve, amolyan falkavezérként fo­gadták el személyét osztálytár­sai. Ebben közrejátszott félel­mük is, a nyers, már-már autista személyiségtől, de a domináns jelleg miatti tekintély is. Elfo­gadta az osztály vezéregyéniség­ként. Másodikos volt, amikor taní­tónője felfigyelt rendkívül ön­kínzó, környezetét semmibeve­vő, gyűlölködő tulajdonságaira. Többszöri családlátogatás után összeállt a kép. Amikor még óvodába járt, került a családhoz egy kis sziámi macskakölyök. Az apához kötődött, őt fogadta el vezérnek, s bár a kisfiú szerette volna, ha szeretetét, melyet a ci­cára pazarolt az viszonozza, ám macska elhárította a közeledést. A gyermek kezdte meggyűlölni, féltékeny lett rá, s úgy gondolta ezáltal ő már ki is esett apjának a kegyeiből. Kezdte a macskát ül­dözni, s ez néha kínzásig fajult. Azon a rettenetes napon kiku­tatva a gyufát, begyújtotta a sü­tőt, és a szerencsétlen állatot odazárva, el vénén megsütötte... A boltból hazatérő szülők pá­nikba esve, majd a döbbenetből felocsúdva előbb a sütőt zárták el, a macska szénné égett marad­ványait locsolták le, majd a fotel­ban közönbös arccal tévét néző csemetéjüket elővéve rémülten kérdezték tőle: miért tetted ezt? Frici azonban csak vigyorgott. Az apában felment a pumpa, agyát elöntötte a vér, s csemeté­jét kikapva a fotelból úgy meg­verte, olyan szerencsétlenül, hogy kezét-lábát eltörte... Es ezzel Friciben is eltört vala­mi. A macska megsemmisítésé­vel visszahódítani vélt apai szere­tet egy pillanat alatt gyűlöletté vált benne. Ettől a naptól kezdve Frici dacos, hallgatag, fel-fel lob­banó szertelenséggel társait meglepő emberkévé változott. Verekedős lett, nekiment na­gyobb társainak, akit tudott, megkínzott. És az őt falkaként követő osztálytársai elkáprázta- tására macskákat nyúzott meg elevenen, egereket dobott égő parázsba, virágokat tiport szét a parkokban, facsemetéket tört derékba..., mindegy volt neki csak pusztíthasson. A pedagógus felfigyelt erre, s szomorúan jegyezte meg a csa­ládlátogatások meddősége után, „Fricinek egyszer rossz vége lesz! Kihívja maga ellen a sorsot. Önpusztító egyéniség”... Amikor megszületett kisöcs- cse, furcsamód nem állt elő a ki­sebb testvér iránti féltékenység, mert nem volt mire: szüleitől el­fordult, így nem féltette a szere- tetüket. Viszont kisöccsét imád­ta, s minden szeretetét rá árasz­totta. Bár szigorúan fogták, néha ha panasz érkezett rá, alaposan elnáspángolták, a család békes­ségben élt. Az ominózus nap előtt három­napos osztálykiránduláson vet­tek részt az északi hegyek vadre­gényes tájain. Fricivel nem lehe­tett bírni. Rendkívül feldobott állapotban élvezte az út gyönyö­reit, s szilajon száguldozott társa­ival az erdős lankákon. Utolsó nap délelőtt fogtak egy törött lá­bú feketerigót. Frici elvenen tép­te ki két szárnyát, s a többiek leg­nagyobb megrökönyödésére meggyújtva farkát, elégette a vérző állatot... A kísérő tanárnő meglátva a barbár jelenetet, rosz- szul lett, s kilátásba helyezte az osztályfőnöki rovót. Friciről azonban lepergett a büntetés. Már nem érdekelte semmi. A ki­látóra érve, átmászva a korláton, a mélybe akarta levetni magát. Csak társai éberségének és gyors reflexeinek köszönhető, hogy az utolsó pillanatban vissza tudták tartani a halálba igyekvőt. Ezután a jelenet után mondta el két barátjának, hogy elhatá­rozta: öngyilkos lesz. Egy kíván­sága van: még egyszer, utoljára látni akarja kisöccsét. El akar búcsúzni tőle. Nem vették ko­molyan szavait. Hősködésként kezelve, napirendre tértek az eset felett. Hazafelé bicskával felhaso­gatta a busz két hátsó ülésének kárpitját. A botrány nem maradt el. Jegyzőkönyvet vettek fel, és jelezték, hogy másnap az apát megkeresve, kártérítésre kötele­zik. Frici faarccal hallgatta a fe­nyegetéseket. Réveteg tekintete már a túlvilágon járt. Már nem érdekelte semmi és senki. Elha­tározását semmi sem változtat­hatta meg. És senki sem vette észre, hogy a gyermek egész élete egy kiáltás volt: „figyeljetek rám! Bajban vagyok: segítsetek!” Senki nem reagált az évek óta tartó jelzésekre. Este megérkeztek. Ment min­denki haza. Frici nem számolt be szüleinek dicső tetteiről, mert tudta, hogy rettenetes verésnek nézne elébe. Éjszaka odabújt bé­késen szuszogó kisöccse mellé, és magához szorítva örökre elbú­csúzott tőle. Reggel elkísérte az óvodába, megpuszilta, s hosszan nézett utána, míg bement a ka­pun. Az iskolát elkerülve bolyon­gott a város kődzsungelében, majd hazatérve a panelpalotába, odavitte a hokedlit az ablak alá és feltérdelt. Figyelő szemei meg­látták sarkon beforduló édes­anyját. Abban a pillanatban, amint megcsikordult a bejárati ajtó zár­jában a kulcs, Frici felállt a ho­kedlin, s kihajolva az ablakon, fejjel előre bukva, belehullott a semmibe. Mint egy kő zuhant le a mélybe. Még élt, amikor az eszét vesztett édesanya lerohan­va ráborult a vérző gyerektestre. „Miért tetted ezt kisfiam. Ve­lem... velünk? Miért” — kérdez­gette. Frici a válasz elől ájulásba menekült. Soha nem tudja meg senki, miért dobta el az életet 13 évesen magától. Nem tudjuk a választ: ha a környezet jobban fi­gyelt volna rá, lefoghatta volna az önmagára emelt kezet. Vagy erre nincs mentség? Ha most megfogtuk volna a kezét, akkor lehet, hogy később, de végülis megtette volna ugyanúgy? Nem tudhatjuk meg sohasem. Rejtély az ember. Génjeibe van beépítve az alkotás, kitelje­sülés, önkifejezés, de benn búvik egy rejtett zúgban az önpusztítás is. Vigyázzunk önmagunkra, egymásra, hogy az önpusztítás vírusa ne aktivizálódjék. Nyom­juk el ezt a halálos kórt az építés, alkotás az önmegvalósítás mun­kálkodásával. Hisz oly szép az élet, csak élni kell vele, snem visz- szaélni! Balogh Gyula Bogumil Változatos tartalommal jelent meg a Hevesi Napló legújabb száma. A három éve létező sajtó- orgánum továbbra is hű küldeté­séhez, azaz mindenféle pártkö­tődést mellőzve kizárólag az örökérvényű erkölcsi intelmek­hez igazodva örökíti cseppet sem szívderítő jelenünk leglenyege- sebb fordulóit. A gazdag anyagból nem vélet­lenül közöljük Pécsi István Be­szédes betűk című dokumen­tumregényének egyik részletét. Ennek ugyanis az ad szomorú aktualitást, hogy nemrégen hunyt el a kötet főhőse Rákosné Ács Klára, az a rendkívül tehet­séges, de életének zömében mel­lőzött törékeny asszony, aki mindmáig egyedül értett a grafo­lógiához. Emléke előtt tisztelegve illene magukba szállni a sarlatánok­nak, a hozzá nem értőknek, akik nem is olyan aprópénzre váltják azt a semmit, amit büszkén birto­kolnak. * * * „Amint úgy látta, hogy a halál elkerülhetetlen, készülődni kez­dett rá. Rettenetes lelkiállapot­ban, de tudatosan. Ez a szoron­gás másik érzelmi, szerelmi kap­csolatával függ össze. Vetsera Máriát a trónörökös nagyon saj­nálta, de nem volt szerelmes be­lé. Inkább csak szerette őt, de a fiatal lány szenvedélyes szere­lemmel ragaszkodott hozzá, an­nak ellenére, hogy Rudolf beteg­gé tette. Azért nem utasította visz- sza Máriát, mert nem akart sebet ejteni szivén... A mayerlingi találkozón — amint az írásokból következtetni lehet — a következő történhe­tett. A kastélyban — nyilván stratégiai okokból — minden al­kalmazott kimenőt kapott (Csak Bratfisch kocsis várakozott a arkban.) A két fiatal tudta, ogy Rudolf nem kerülheti el a halait, Vetsera Mária pedig egy pillanatig sem akart Rudolf nél­kül élni. Mindez a kéziratok alapján így képzelhető el: a trón­örökös teljesíthette a kérést, és rálőtt; Vetsera Máriát halálos ta­lálat érte. Aztán Rudolf, mint egy félőrült megtorpant, borzal­mas állapotba jutott. Legszíve­sebben kirohant volna a világból, de nem volt ereje semmihez. Szinte megmerevedve bámulta a halottat. Ezt a jelenetet kintről figyelték: az egyik titkos megfi­gyelő Vetsera közeli hozzátarto­zója volt, s egyben mesterlövő. Amikor Rudolf háttal állt az ab­laknak, s egy pillanatig habozott, akkor lőhetett rá. (A lövés bizo­nyíthatóan hátulról érte, tehát idegen fegyverből származott.) Szömyő lövés volt, levitte Ru­dolf koponyájának egy részét. Mindez az én feltételezésem a trónörökös írásainak ismereté­ben. A fölbérelt megfigyelők ket­ten lehettek: egyik a mesterlö­vész, a másik olyan valaki, aki jól ismerte a kastély minden zugát; jól felkészültek a cselekvésre, ar­ra az esetre, ha Rudolf nem vé­gezne önmagával. A nagy megdöbbenésben, ka­varodásban, az udvar jó hírén őr­ködve a felelős személyek min­den áruló okmányt és levelet el­tüntettek — embereket is — nem ölték meg őket, csak Ausztriából távolították el olyan helyekre, ahol a világsajtó nem tudott tő­lük információkat kapni. (így tűnt el például Bratfisch, a ko­csis, akit egy ausztráliai útlevél várt, mint egy ottani farm birto­kosát. Tíz évig élt Ausztráliában, ezalatt folyamatosan könyörgő levelekkel ostromolta az udvart, hogy hazamehessen, míg végre engedtek neki, de csodák csodá­ja attól a perctől kezdve, hogy Ausztria földjére betette a lábat, Bratfisch élete végéig néma ma­radt.) A hivatalos jelentésben ez állt: a trónörökös és Vetsera Má­ria szerelmi öngyilkosságot kö­vetett el. A magyar származású, a bu­dapesti születésű Listowel hálás volt az útbaigazító, az alapos in­formációkért, mert izgalmas, ad­dig föl sem vetődő összefüggé­sekre derítettek fényt. Igaz, még diszkréten fogalma­zott, kerülte a teljes azonosulást Ács Klára vizsgálódásainak eredményével, mégis sejtette egyetértését. Aztán 1983-ban „robbant a bomba”. Olyannyira, hogy már nem kellett tekintettel lenni a császári família még élő tagjaira, ugyanis a Habsburg család leg­idősebb tagja, az akkor 91 esz­tendős excsászár- és királyné Zi­ta — IV. Károly felesége — nyi­latkozott a France Dimanche tu­dósítójának, Henri de Stedelhof- fennak. A cikk március 27-i számban jelent meg. Az itteni összegzés így hang­zik: — Tudom, hogy minden nap közelebb visz a halálhoz, s nem akarnám elhagyni ezt az árnyék- világot, mielőtt föl ne fednék egy rettenetes titkot, amelyet lelkem legmélyén rejtegetek. Pontosan Károly császár és királlyal kötött házasságom napja óta. Ha sose beszeltem a mai napig róla, ez azért volt, mert Rudolf trónörökös apja, őfensége Fe­renc József megeskette császári család minden tagját, hogy sose fedik fel az igazságot ebben az ügyben... Mert az 1889. január 30-i drá­máról szóló 94 év óta ismert és azóta elfogadott változat valót­lan. Nem: Rudolf és Mária nem lettek öngyilkosok! Ferenc József császár, Rudolf édesapja nem szólította fel fiát, hogy vessen véget Vetserta Mári­ával folytatott viszonyának. Ru­dolf és Mária tehát nem határoz­ták el elkeseredésükben, hogy még egy szerelmi éjszakát tölte­nek Mayerlingben, és akkor vé­get vetnek életüknek — mint ahogy ezt mindenki sokáig hit­te. Most, mielőtt meghalnék, úgy vélem, kötelességem földeríteni az igazságot. Megölték őket.” Csak a leghűségesebbeknek... 'Kedved eúifáetöiitk f Augusztus hónapban is 200.000.- Ft értékű tárgynyereményt sorsolunk ki a leghűségesebb olvasóink, a RÉGI és ÚJ ELŐFIZETŐINK között. FŐDÍJAK: 1 db színes tv 1 db versenykerékpár valamint gyümölcscentrifuga, asztali kukoricapat­togtató gép, vasalók, asztali és zsebrádiók, hajszárí­tók, video- és magnókazetták, masszírozógép és sok egyéb háztartási felszerelés! A sorsoláson részt vesznek mind­azok a kedves partnereink, akik 1993. július 25-ig a helyi postahivatalokban előfizetnek lapunkra, a Heves Megyei Hírlapra. így 1993. augusztus 1-jéig bekerül­nek a nyilvántartásunkba, amelyből a hónap első harmadában kisorsoljuk — közjegyző előtt — a szerencsés nyerteseket. k_______________________________________________________ Júliusi nyereményeső Tárgynyeremények 200 ezer forint értékben előfizetőinknek Az AS-M Kiadói Kft. megyei irodájában Királyné dr. Papp Ildikó közjegyző jelenlétében kisorsoltuk nyereményakciónk nyerteseit: Mountain Bike versenykerékpárt nyert Popovics Lajos Eger, Bethlen G. u. 20. szám alatti előfizetőnk. Színes televíziót nyert Ko­vács Kálmán Eger, Mátyás király u. 11. II/B. szám alatti olvasónk. Braun kávéfőzőt nyert Bodnár János Kerecsend, Bereksor 30., Phi­lips kávéfőzőt nyert Országh István Szúcs, Petőfi u. 7. szám alatti lakos, Braun gyü­mölcscentrifugát nyert Pajkos Istvánné Ápc, Árok u. 11., Braun epilláló + hajszárítót nyert Kassa Istvánné Éger, Mindszenty u. 1/3, Philips fagylaltgépet nyert Hangrád Mártonné Eger, Makiári u. 92., evőeszköz- készletet nyert dr. Báthory László Eger, Bar- kóczy u. 9. 1/1. Házitelefont nyert György László Ecséd, Arany János u. 13., Philips walkmant nyert Varga Ferenc Eger, Váczi Mihály u. 37., Philips darabolót Oláh István Kisköre, Erzsébet u. 26. szám, Tefal ventilá­tort nyert Öcsödi Kis József Heves, Kilián u. 10. Kerti lámpát nyert Sinkó Oszkár Eger- szalók, Ifjúság u. 46., olasz szódásszifont nyert Rónai Andrásné, Makiár, Kossuth u. 2. szám alatti lakos. Hétrészes pohárkészletet Zsáni József Visonta, Sport u. 50., olasz dará­lót nyert Novák Ottóné Gyöngyös, Csömör u. 1., olasz szeletelőt nyert Nagy István Zagy­vaszánt ó, Lenin u. 9., Vape olasz szúnyogri­asztót nyert dr. Kollár Lajos Eger, Szalapart u. 23/B., porcelán kávéskészletet nyert Be- luzsár I. Eger, Galagonyás u. 1., olasz keverő­készletet nyertek Györki István Kompolt, Deák Ferenc u. 50. és Gallai István Hatvan, Batthyány u. 46. Olasz salátafogót nyertek Szecskó Bertalanná Egerbocs, Alkotmány u. 47., Vargyas József Egercsehi, Április 4. u. 24., Farkas András Bodony, Virág u. 15., Bogdány György Gyöngyös, Városkert u. 10. IV/1., Pulh József Vámosgyörk, István király u. 37. Olasz zöldséghámozót nyertek Lakatos Adolf Halmajugra, Petőfi u. 24. és Forgó Mártonné Mátraballa, Kilián u. 7. Dyras csészemelegítőt nyertek Kalász Sán­dor Gyöngyös, Rákóczi u. 2. I/A. és Veres József Eger, Cifrakapu u. 126., gőztisztító gé­pet nyert Magyar József Heves, Hunyady u. 18., hűtőtálcát nyert Ali László Eger, Ma­lomárok u. 18. III/10., tároló hűtőtálat nyert Braun József Pétervására, Köztársaság u. 2., hűtőtáskát nyert Palkovics László Gyöngyös, Kócsag u. 13. Gőzölős vasalót nyert Ludányi László Gyöngyöstaiján, Dobó u. 20., hőfok­szabályozós vasalót nyert Bállá Sándorné Eger, Telekessy u. 12.11/29., kotyogós kávé­főzőt nyert Bajzáth Imréné Felsőtárkány, Fő út 220., kávédarálót nyert Mengyi Zoltán Verpelét, Zrínyi u. 5., dagasztógépet nyert Balogh Mártonné Bodony, Virágh u. 11., habverőt nyert Gréciné Lázár Viktória Ká­polna, Petőfi u. 13., grillsütőt nyert Böjti Illés Eger, Kertész u. 42., V1I/2., gyümölcscentri­fugát nyert Danyi Csaba Eger, Rákóczi u. 73. III/12. Elektrolux porszívót nyert Búcsú An­tal Heréd, Borszéki u. 2., walkmant nyertek Harizs József Detk, Árnyas u. 17. és Vanyó Miklós Eger, Kárpát u. 16. II/1. Elemes ka­zettatartót nyert Nyolcas Miklós Eger, Csiky u. 7., fürdőszobai lámpát nyert (20 cm) Pin­tér Lajos Boconád, Somogyi B. u. 1., fürdő- l szobai lámpát nyert (30 cm) Tóth Joachim j Tarnaszentmiklós, Pélyi u. 25., tévéjátékot ■ nyert Pintér Imre Bodony, Petőfi u. 41., szte­reo rádiót nyert Kovács Károly Kisfüzes, j Fürst Sándor u. 3. Digitális órás rádiómagnót j nyert Robotka Istvánné Nagykökényes, Tán- « csics u. 36., szappanrádiót nyert Knáb László ! Nagyréde, Gyöngyösi u. 9., gázos grillezőt j nyert Papp Lászlóné Eger, Bercsényi u. 51., : Sanyo rádiós magnót nyert Szabó László | Hatvan, Kastélykert u. 6. Gratulálunk a nyerteseknek! Nyereményeiket átvehetik 1993. július 12-től Eger, Bar- kóczy u. 7. alatti kiadónkban reggel 8-tól 16 óráig. Fölhívjuk nyerteseink figyelmét, hogy a nyeremény átvételénél kedveskedhetnek rokonaiknak, barátaiknak azzal, hogy az álta­luk megadott névre és címre au­gusztus hónapra kiadónk előfi­zeti a Hírlapot.

Next

/
Thumbnails
Contents