Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-08 / 157. szám

i ! BX 33 ) .2 FDD. 10 Ifi. bili., i torony, rumftor idős i Ft JX 40 'acht: > 1 .3/ FDD. Jöffc brii S torony, A monitor Ft JX 40 Cache > 2 FDD. ?0iíí. bili. í torony. \ monitor Ft LC 40 lat'iit' .2 FDD. 101 fi. bili. í orony. k m<uútor Ft 1/2 66 lache 1.2 FDD, |01g. bili. torony, k monitor I Ft N0-20 monitor Ft torok: lioso Ft 12000 Ft 2500 Ft 2200 ■r 2.0 itó :ster MB Ft MB Ft ) MB Ft 330 rató Ft ■t ion épei u re SVGA I t r SVG.4 t teile tt »tő! ggve! r i kát ! mázzák púkban ; éves . minden]; szerzését, jk, éptté- ty esetén í beszer- uk. s o a 5 S co HÍRLAP, 1993. július 8., csütörtök (NEM) CSAK FIATALOKNAK 7. Egri diákszínjátszók A SZEG-színpad f A/ egri Szilágyi Erzsébet I Gimnáziumban 1989-ben ala- j kult meg a színjátszó kör. A cso- I port vezetője: Antal Andrea ta­nárnő. — Beszéljünk a kezdetekről! — Négy évvel ezelőtt, amikor ide kerültem a Szilágyi gimnázi­umba, egy ünnepségre kellett egy előadást összeállítani. Ne­kem jutott ez a feladat, így hív­tam össze az érdeklődő diáko­kat. A műsor elkészült, előad­tuk, a csoport pedig azóta is mű­ködik. így kezdődött... — Mivel léptek eddig a közön­ség elé? — Az a bizonyos első darab: Kisfaludy: „Mátyás deákja” volt. Ezután következett Fersen: „Eső és lélekállapot”, majd Vö­rösmarty: „Csongor és Tünde” című műve. Az utóbbiért az idén ezüst minősítést kaptunk az Egerben megrendezett „diák­színjátszó fesztiválon”. Próbál­tuk már Dürrenmatt: „Utolsó pillanatkép egy bolygóról” című művét is, de elő még nem adtuk. Abban azonban, amit csinálunk, nem is csak a látható eredmény a fontos. — Miként tudnak a tizenéves fiatalok eljátszani ilyen mély gondolatiságú darabokat? Képe­sek azonosulni a szerepekkel? — Ügy tűnik, igen. Igyekszem olyan műveket választani, ame­lyek róluk és nekik szólnak. A diákokat foglalkoztatják a filo­zófiai kérdések: így az élet és ha­lál, az élet értelme, a boldogság lehetősége. A „Csongor és Tün­de” pedig nemcsak filozófiai, ha­nem érzelmi ihletésű darab is, és ilyen megközelítésből lehetséges számukra a szerepek átélése. — Vajon, mi ad ilyen ambíciót a színjátszáshoz? — Talán az iskola adott kere­teit érezzük kevésnek néhányan: a diákok is, én is. Valami mást keresünk, ami nem illeszthető be a tanórák hagyományos, meg­szokott sorába. — Önnek igen közvetlen kap­csolata lehet a gyerekekkel. Meny­nyire oldódik a tanár-diák vi­szony a próbákon, s egyáltalán ebben a közös munkában? — Erre ők tudnának igazán válaszolni. Én nem kifejezetten irányítani akarom őket, inkább csak segítséget próbálok adni az előadásban való „önmegvalósí­táshoz”. Ehhez járul a játék kö­zös öröme. — Amikor színjátszásra je­lentkeznek a diákok, van valami­féle „ megmérettetés ”, válogatás ? — Nem. A csoporton belül persze természetes a szelektáló­dás. Az ide kerülő gyerekek mindegyike más, sokszínű egyé­niség, ezáltal mindenki másként viszonyul a színjátszáshoz. A je­lentkezés is önkéntes, bár néha hívok egy-egy, szerintem odaillő diákot egy adott szerephez. — Milyen terveik vannak a következő tanévre? — Arra biztatom a csoport tagjait, hogy írjanak magunknak egy darabot, de drámát írni nem könnyű... Szeretném folytatni a gondolati művek sorát. Ebben a választásban nemcsak a diákok egyénisége tükröződik, hanem az enyém is. Végül szeretném egy József Attila idézettel meg­köszönni a színpadosoknak — a „régieknek”, mostaniaknak és at ezután következőknek is —, hogy velük játszhattam, játszha­tok: „Én tudom, mint a kisgye­rek, csak az boldog, ki játszhat, hisz a valóság elpereg, és megma­rad a látszat. ” Nyilas Annamária „Légy az ici­pici párocs­kám*' — énekli Poczik Andrea és Baráti) Zoltán Sztriptízzel színesített frivol duett Szőke Andrea és Lisztóczky Péter előadásában A „Hair” című musical zené­jére maguk a stúdiósok készí­tettek koreográfiát Stúdiósok színi­vizsgája Eljött a tanévzáró ideje az egri Gárdonyi Géza Színház „Kelemen László Stúdiójá­ban”, ahol a színművészi pálya iránt érdeklődő fiata­lok kapnak kétéves alap­képzést. A tanévben tanul­takról kétórás vizsgán tettek tanúbizonyságot a szigorú zsűri és a lelkes közönség előtt a minap, az előbbiektől különféle (de többnyire jó) érdemjegyeket, utóbbiaktól pedig nagy tapsokat kapva. Felvételeink a „zenés mes­terség” vizsgán készültek, ahol ■*- mint egy ilyenhez il­lik is — szemmel látható volt a színinebulók izgalma. De náluk is jobban izgult a két felkészítő tanárnő, Bókái Mária színművésznő és Ke­lemen Márta koreográfus... Be-tüz-ge-tö Irodalmi alakok lexikona Páratlan vállalkozás. Talán kockázatos ebben a mai könyves bizniszben ilyesmit mondani, pe­dig ez a helyzet. Tótfalusi István az „Irodalmi alakok lexikoná- val” valóban példa nélkülit alko­tott. Magyar nyelven még soha nem látott napvilágot ugyanis olyan almanach, amely nem írókkal, művekkel, irodalomtör­téneti korokkal, hanem irodalmi művek szereplőivel foglalkozik. Mégpedig egész pontosan: száz­húsz író kettőszázötven művé­nek ezerötszáz szereplőjével. Hihetetlen: a magyar és a világirodalom hősei vonulnak itt fel betűrendben, és tudjuk meg, hogy mely műben szerepelnek, ki írt róluk. De megtudjuk azt is, hogy mi­lyen volt az életük, mit tettek és miért, milyen pályát futottak be. Többnyire emberi alakok szere­pelnek benne, de elvétve ször­nyek is, vagy éppenséggel híres irodalmi állatfigurákat is találha­tunk a sorban. Erre a kötetre szüksége lehet mindenkinek, aki az irodalom barátja. A világban négy hasonló jellegű munka létezik mindösz- sze, így tehát egyáltalán nem volt alaptalan felkiáltásom a borítót először megpillantva: „Ilyen mégnem volt!” A háromszáznegyven-vala- hány oldalas terjedelem azonban rendkívül csekély. A könyvecske nem is lexikonméretű, nagyságá­val tehát nem tűnik fel a köny­vespolcon. Annál inkább a tar­talmával... Karácsondi Imre Vakációs találkozás Koncz Gáborral Már a szünidőre készülve in­dultak kirándulni a fővárosba az egri Kossuth Lajos Általános Is­kola III/A. osztályának kisdiák­jai. Budapest nevezetessé­geinek megtekintése után külön ajándékot, egy emlékezetes iro­dalmi műsort kaptak ajándékba a szülői munkaközösségtől, amelynek tagjai ezúttal mondtak köszönetét — a pedagógusnapra emlékezve — Boros Gyuláné (Lídia néni) osztályfőnöknek az egész évi munkájáért. S aki mindezt tolmácsolta: Koncz Gá­bor színművész volt, akit nagy- nagy szeretettel vettek körül a gyerekek. „Én is kérek egy autogramot...” Mágneskártyával bármikor látogatható Környezetismeret az állatkertben A 127 éves Fővárosi Állat- és Növény kert egyike a világ leg­idősebb állatkerjeinek. Fennál­lása óta szerves részévé vált az egész ország közművelődési éle­tének. Küldetést teljesít azáltal, hogy emberek millióit hozta és hozza közelebb a bennünket kö­rülvevő és egyben túlélésünk zá­logát jelentő természethez. Az állatkert látogatói között nagyszámban találhatók a fiata­labb korosztály képviselői. Sok éves tapasztalat az, hogy az óvo­dák és iskolák a viszonylag ala­csony gyermekbelépőjegy-ár mellett sem tudják megoldani a szervezett állatkerti látogatást. Ugyanakkor a Fővárosi Állat- és Növénykert sem tud további kedvezményt biztosítani e célra. Ennek ellenére szeretnék elérni, hogy sok tízezer gyermek hátrá­nyos anyagi helyzete ne legyen akadálya az óvodások és általá­nos iskolások csoportos állatker­ti látogatásának, s ezáltal egyre szélesebb körben lehessen „kör­nyezetismereti gyakorlatot” tar­tani az ott. Ezért a Fővárosi Ál­lat- és Növénykert az „Alternatív Nemzeti Önsegélyező Alapít­vánnyal” közösen egy új akcióba kezdett. A „Környezetismeret az Ál­latkertben Akció” lényege az, hogy bármelyik iskola vagy óvo­da összes tanulója, illetve kis­óvodása egy éven keresztül egy 20.000 Ft plusz 6 százalék ÁFA értékű mágneskártya birtokában látogathatja az állatkertet, akár több alkalommal is. Ezt a mág­neskártyát bármely intézmény vagy magánszemély megvásárol­hatja az iskolák és óvodák részé­re — amennyiben az említett pénzt átutalj a az alapítvány e cél­ra elkülönített számlájára. Az összeg — mivel szociálpolitikai támogatás — az adóalapból leír­ható. Az akcióba már a takarék- szövetkezetek, mint támogatók beléptek, és a környezetükben lévő óvodákat és általános isko­lákat megajándékozták egy-egy mágneskártyával. Rock ’n Roll Táncoló kenguruk Az alábbi cikket a „Heves Megyei Hírlap” Klub diákújságíró-kur- zusa hallgatójának tollából közöljük, aki az egri Bornemissza Ger­gely Szakképzési Ha valaki — mondjuk hétfőn este 8 óra után — elsétál a Had­nagy úti vívóterem előtt, vér­pezsdítő rockzenét hall kiszű­rődni az épületből. Miért? Mert itt edzenek az Egri Kenguru Rock ’n Roll Sportegyesület tag­jai. Sok eredményes versenyző is található közöttük. Edzőjük, Szarvas Ferenc táncpedagógus. — Hogy kezdődött a táncta­nári pályafutásod? — Néptáncosként kezdtem 1973-ban, utána pedig mint ver­senytáncos folytattam, később 3 évig voltam a színháznál balett­táncos. Ezután elvégeztem a táncpedagógus-képzőt, ennek már négy éve. — Miért pont a rock ’n rollt vá­lasztottad? — Azért, mert elég sokáig sportoltam, válogatott is voltam szertornában. Az akrobatikus rock ’n roll pedig a táncot és a tornát, az akrobatikát ötvözi. — Mikor alakult ez a klub? — Három éve, de mint egye­Intézet tanulója. sülét, most január 14-étől műkö­dik. — Most kik a legjobbak? — Ez kategóriától függ. Min­den kategóriában van egy-két jó. „A” osztályos pár jelenleg n cs. A „B” osztályban a Szarvas-Jár- dány páros a magyar bajnok, ők már „A” kategóriába készülnek. „C” osztályban a Gulyás-Ben- czepáros szintén magyar bajnok. Jelenleg úgy néz ki, hogy sikerül termet bérelnünk öt évre. Febru­ártól ez a miénk is lehetne, elég sok munka lesz vele, talán a szü­lők segítenek... A másik nagy cé­lunk a májusi egri versenyre való sikeres készülés, majd pedig, hogy jövőre, vagy az azt követő évben egy Európa Bajnokságot szeretnénk megrendezni itt. Az ősszel megrendezett Ma­gyar Bajnokságon Járdány Zsu- Zsa-Szarvas Ferenc páros első lett „B” kategóriában. — Mikor kezdtétek a tánco­lást? — kérdeztem Zsuzsától. — Két és fél éve kezdtem, Jó­zsival másfél éve táncolok. — Én pedig két éve kezdtem — folytatja a párja. — Mi vei járnak az MB -re való előkészületek? — Amellett, hogy táncolunk, nagyon keményen kell gyakorol­ni az akrobatikát — mondja Zsu­zsa —, utána erősítés, lazítás... — Mennyi ideig tartott ez az intenzív munka? — Két hónapig, de előtte is volt egy verseny Veszprémben. A sort mindig nyáron tanuljuk meg, és utána azzal indulunk egész évben. — Milyen eredményeitek vol­tak eddig? — Két országos jellegű, egy nemzetközi jellegű versenyt, és egy MB-t nyertünk meg. — S ezek után milyen célokat tűztetek ki magatok elé? — Mit? A legmagasabbat. — Világbajnokit? — Igen. Mindenki ezt tűzi ki, ha komolyan gondolja. Ez lebeg a szemünk előtt, aztán vagy sike­rül, vagy nem — tette hozzá Zsu­zsa. Kun Frigyes

Next

/
Thumbnails
Contents