Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-06 / 155. szám

dós I : 33 FDD. g- hill, irony, liter n. : 40 hr. FDD. 6 biü. irony, nonitor i\ [ 40 hr FDD, g. b}}]. irony. nonitor 't : 40 FDD. g. bill, irony, nonitor 2 66 he FDD. g> bill. Irony. nonitor k ore: [24 Ft ! Ft io Ft 0 Tok: 10 oo oo oo ír : 3 3 B n >et :Kke(, attai. it ! azzák kban •es ..inden rzését. epitf­esetén leszer­5 HÍRLAP, 1993. július 6., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Kékestetői örömök ]VIás lett a kórház Solymosi rendőrház Véglegessé vált, hogy Gyön- gyössolymos önkormányzata új szolgálati lakást épít a rendőrség közeti megbízottjának. A létesít­mény a tervek szerint az egész­ségház helyére kerül, s a rendőr otthonához iroda is tartozik majd. Öregdiákok füredi találkozója Kedves esemény színhelye volt a napokban a mátrafüredi Avar Szálló bisztrója: az Egri Ér­seki Tanítóképző Intézet 1949- ben végzett növendékei találkoz­tak diplomájuk 54. évfordulóját ünnepelve. A öregdiákok min­den alkalommal olyan nagyon várt összejövetelére árnyékot ve­tett, hogy az egykori iskolatár­saknak már a felesem él, s létszá­muk nem egészen negyede szo­ríthatott egymással kezet. Adácsi kábeltévé Kábeltelevíziós rendszer ki­építését szervezik Adócsőn. A Mátra-SAT Kft. egyelőre 10 csa­tornás vételt ajánl programjához az érdeklődőknek, akik 10-13 ezer forintos költséggel ragad­hatnák meg a lehetőséget, s köny- nyítésül kedvezményes hitelt is kaphatnának a körzeti takarék- szövetkezettől. Zárva lesz a könyvtár A gyöngyösi Vachott Sándor Könyvtár a szokásos felújítási munkálatok miatt július 19-től augusztus 20-ig bezár. Ez idő alatt az 1-es számú fiókkönyv­tárban (Iskola út. 1.) kölcsönöz­hetnek kiadványokat mindazok, akik nyáron sem szeretnek olvas­nivaló nélkül maradni. A csökkentlátó gyerekekért Jótékonysági estre kerül sor július 31-én, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A „WAMP” zenekar azokat várja ide, akik szeretnének a csökkent látóképességű gyerekeken segí­teni. Az alapítványra egyébként előzetesen is lehet pénzt befizet­ni — ennek részleteiről a műve­lődési központban adnak felvilá­gosítást. Közhely már — hiszen több­ször is leírtuk — inkább valami­féle elegánsabb üdülő, szálló, mintsem holmi megszokottabb kórház a Kékestetői Szanatóri­um felújított — teljesen kicserélt —„B ”szárnya, amit a közelmúlt­ban vettek használatba, s avattak ünnepélyesen. A lépcsőház, a folyosók már­ványburkolata, virágdísze, az ablakok színes függönysora ön­magában is megnyugtatja a belé­pőt, s a beutalttal, a beteggel úgyszólván már az első pillanat­ban feledteti, hogy mi végből is jött. Fürdőszobás minden kórte­rem, csak a gyermekek pihen­nek, gyógyulnak az ismerősebb vaságyakon, s hatan minden la­kóegységben. Zsúfoltságra azonban ők sem panaszkodnak, hiszen ez a korosztály az, ame­lyik a társaságot az idősebbeknél sokkal jobban kedveli. Amikor a fiatalok találomra választott szobájába nyitok, a legkevésbé sem azért üres, mert lakói nem kedvelik a falak közöt­ti világot. Inkább csak a nyári jó idő, az erdei játszótér kétségkí­vül csalogatóbb varázsa miatt fordítanak hátat a szép és kelle­mes épületnek. Apróbbak és nagyobbacskák önfeledt zsivaja a fenyők alatt, igazi hancúrozás a gyepen. Alig­ha gondolná bárki is, hogy töb­bük már sokadszor tölti idejét a gyógyhelyen. A 13 éves Mintái Melinda éppenséggel a kilence­dik alkalommal várja ismét az épülését... Pityereg a leányka, amint megszólítom. Nincs, iga­zán nincs semmi baja semmivel —, magyarázza kibuggyant köny- nyeit törülgetve — csak éppen a búcsú napja közeledik erősen. S annyira nehéz megint elhagynia a társaságot... — Jó itt lennünk! — erősíti szavait a csépai kis Mészáros Ág­nes Gabriella. — A legjobb pe­dig, hogy itt ki is jöhetünk a szo­báinkból, sokat lehetünk a jó le­vegőn. — Ha beszorulunk a házba, vagy a kezelőhelyiség előtti kis tévét nézzük, vagy a földszinti társalgónkban ülünk a még in­kább kedvünkre való színes tele­vízió elé. Rajzolgatunk, rejt­vényt fejtünk, társasjátékozunk — fűzi kiegészítésül az iméntiek- hez a hajdúdorogi Szabó Mariet­ta. S mások — a sajópálfalvi Sie­GYÖNGYŐSTÁRJAN mmmmmmmmmmímmmttmm KésSbwtvűsori település. Első írínon emlék« száműzik. Kedveli kirándulditelye * F*jz»t-ptmiaí kastély ás környéke, valamint a sziiimiaként is működi Sási-rííi vadfczIcMtéty. látványossága a XVÍÍI. az.-bíín sziklába vájj. Sí? rí? birsért? Halier pince. Detki körkép Legtöbbje kék, piros A napokban nyílt meg az a kiállítás, amelyen díszítő- művészeti munkákat mutat­nak be alkotóik. A mátrafü­redi „Bene-ház” adott ott­hont az igényes tárlatnak: a környék folklór-hagyomá­nyainak megfelelően túl­nyomórészt kék és piros dí­szítésű térítőkét, futókat, párnahuzatokat lehet itt lát­ni. zsák Gábor, a kunágotai Kovács Julia, vagy Mányák Zsolt, Szundy Kata — sem igen beszél­nek különösebben egyéb időtöl­tésükről, a vizsgálatokról, a ke­zelésekről, gyógyszerekről. Pe­dig nyilvánvalóan ezek is a nap­jaikhoz tartoznak. Örülhetnek — ha észre sem veszik. Fenn, a szárnyépület maga­sabb emeletén is kevesen vannak a szobákban a pompás délelőt- tön. Ahová benyitok, Pajor Gyuláné, Tóth Sándorné és Truczkai Mariann „lakosztá­lya”. S a helyiség emlegetésekor talán szükségtelen is lenne az idézőjel használata, mivel tény­leg olyasféle, mint amit abban a bizonyos nagykönyvben megír­tak. Parketta, szőnyeg, tévé és te­lefon, kárpitozott ágyak. Gard­rób, fürdőszoba, erkély. A tera­szon is székek. Nincs lázlap, gyógyszerszag. Azt hihetném, hogy eltévedtem. — Igazán nem hiányzik sem­mink, csak az otthonunk, a csa­ládunk—wáWyaTóthné. — Az el­látás, a kiszolgálás is olyan, hogy abban a kórházban sem élveztem jobbat, ahol az édesanyám dol­gozik. Kétféle menüből s több diétás ételből is választhatunk, olykor a különlegesség sem hi­ányzik az asztalunkról. S a sze­mélyzetről főleg a legjobbakat mondhatjuk. — Jellemző az itteniek ked­vességére, közvetlenségére — hallom Marianntól—, hogy pél­dául a doktornőnkkel tegező- döm. Amikor megtudta, hogy egyidősek vagyunk, rögtön per­tut ajánlott. Az új épület megváltozott kö­rülményei a dolgozók tetszését is hamar elnyerték. Fenyvesi Gézá- néá polónő 20 esztendős visontai szolgálatát cserélte a mostanira. A hivatásának él, szerette koráb­bi helyét, betegeit is, de jelenlegi körülményei — hangsúlyozza — összehasonlíthatatlanul másab- bak, jobbak az eddigieknél. Ez azonban — tudja a többi nővér, s minden asszisztens, or­vos — nyilvánvalóan csak az egyik cél volt. A fontosabb, hogy minden esetben még eredménye­sebb legyen a beutalás, határo­zottabb a légzőszervi és pajzsmi­rigy betegek a gyógyulása. S remélhetően ez utóbbiban is kinek-kinek része lesz Kékeste­tőn. Gy. Gy. Lapok a Mátra- vidékről Eddig többnyire csak az is­mertebb városok, kirándulóhe­lyek, üdülőközpontok üzentek magukról a világnak, újabban azonban már a kevésbé látoga­tott, kisebb települések hírét is elviszik a hasonló képeslapok. A Mátravidék önkormányzatai az elsők között rendeltek, s adtak ki ízléses kivitelű üdvözlőkártyá­kat. Ezekből mutatunk összeállí­tásunkban ízelítőt. A detki önkormányzat úgy döntött: emléket állít az utókornak arról, hogy miként festett a község 1992-ben. Éppen ezért elkészíttették a község „panoráma-képét”, amelyen nyolc jellemző kép látható a faluból. Köztük például a település hídja, néhány emlékműve, természetének megkapó szépsége. A nagyméretű körkép egyelőre a polgármesteri hivatal tanácskozótermében látható. Gyöngyösön a „Parasztbecsület” Nyár lévén — a kőszínházi szezon elmúltával — szaporod­nak a szabadtéri előadások. Gyöngyös is felzárkózik az ilyen jellegű előadások sorába, s sok év után újra feléledni látszik a szabadtéri játékok lehetősége, hiszne néhány napja bemutatták a „Parasztbecsület” című operát. Az esemény szervezőjével, illet­ve a darab rendezőjével beszél­gettünk, még a premier előtt. Jakkel Mihály fafaragó mű­vész, az önkormányzat képvise­lője: — A 60-as években nagysze­rű szabadtéri előadások voltak az Orczy-kertben lévő szabadtéri színpodon, amelyek később el­maradoztak. Ezért is külön öröm számunkra a „Parasztbecsület” bemutatója. Már a főpróbán is sokan érdeklődtek, kíváncsian nézték, mi is készül itt, s később dúdolták a melódiát. Ezerötszáz jegyet eladtunk, s ez is azt is bizo­nyítja, hogy valóban van igény a város lakói részéről színvonalas, komoly előadások megtekinté­sére. Bízom abban, hogy hagyo­mány válik abból, amit most újra elkezdtünk, s jövőre a Nagy­templom előtti tér újra otthónt ad az opera világának. Jankovits Jenő, a gyöngyösi Játékszín vezetője, az opera ren­dezője: — Ennél szebb hátteret nem találhattunk volna, hisz a törté­net főként a templom körül tör­ténő eseményeket dolgozza fel. Tudvalévő, hogy egy ilyen elő­adás sokba kerül: a technika, a művészek gázsija — ez mind anyagi kérdés. Mégis nagyon jó volt együtt dolgozni sok érdekes emberrel, próbálni az előadást, együtt játszani kicsikkel és na­gyokkal. Záborszky József, a gyöngyö­si zeneiskola volt igazgatója, aki több, mint 20 éve került el váro­sunkból. — Valóban, 1968-ban elmen­tem a városból, de nem lettem hűtlen. Az opera Gyöngyösre kerülése kissé kalandos, hisz a tokajiak megkerestek bennün­ket, hogy az expóra készüljünk ismert operákkal, illetve addig szervezzünk azon a környéken ilyen előadásokat. Sajnos sem­miféle támogatás nem tudtak ad­ni, így ez meghiúsult, viszont a gyöngyösiek örömmel fogdták a kezdeményezést, s mindent megtettek az előadás sikeréért. A Szent István Király Zenemű­vészeti Szakközépiskola és an­nak énekkara, valamint az Álla­mi Operaház művészei csodás harmóniában dolgoztak, próbál­tak együtt. A zenekart a fiam, Kálmán dirigálta, aki egyben a fenn említett iskola igazgatója is. A zene- és énekkar az itt eltöl­tött pár nap kikapcsolódás után indul Angiidba turnézni, majd a Hilton „Dominikánus udvará­ban” koncerteznek, ahol a volt gyöngyösi, ma Németországban élő Tihanyi Éva művésznő éne­kel... * A „Parasztbecsület” előadá­sán csodás bevezető zene után színrelépett Santuzza, hogy el­panaszolja Lucia asszonynak fia tisztességtelen viselkedését. A templomi egyszerűség, a fehér­ruhás, gyertyás gyermekek, a lo­vaskocsin érkező A Ifió — akár valaha, Szicíliában... A siker, a taps nem maradt el. Sokan ugyan nem kaptak jegyet, de a kivülma- radottak is láthattak valamit ab­ból a csodából, ami a templom előtt elevenedett meg ezen az es­tén. (sziráki) Nyelvi tábor Mondhatni, hogy már hagyomá­nyos a Mátrafüredi erdészképzőben is a nyári nyelvtábor — hiszen az idei nem az első. A B. L. T. Nyelvtanfo­lyamok Bt. a mostani vakációban július 18-án indítja a kéthetes né­met, illetve angol tanfolyamot a fel­ső tagozatos kisdiákoknak és a kö­zépiskolásoknak. Anyanyelvű taná­rok foglalkoznak megint a jelentke­zett mintegy 40 hallgatóval, akik részben bentlakásos képzésben gyarapítják ismereteiket, másrészt pedig bejárókként vesznek részt az oktatásban. Haladásukat a pedagó­gusok mellett természetesen kor­szerű technika is segíti. abasAr

Next

/
Thumbnails
Contents