Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-05 / 154. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 5., hétfő „Csak énekeltem, a bizottság meg mosolygott...” Látogatóban a 70 éves Melis Györgynél Dús lombú fák, virágos bokrok között bújik meg a ház. Lakója, Melis György Kossuth-dí- jas kiváló művész, az Operaház örökös tagja szíves házigazda — kivéve ha interjút kér tőle a látogató... Ezúttal azonban röpke sóhajjal vállalja az interjúalany szerepét. Az otthon minden szöglete választékos ízlést, harmóniát sugároz. — Nem mindig volt ilyen a környezetem — mondja mosolyogva. — Húsz éves koromig hatan laktunk egy szobában. Tudja, szarvasi szlovák parasztcsaládból származom. Apám szép szál legény volt — két évig testőrként szolgált a bécsi Burgban. Sokszor mesélt azokról az időkről, s mi ámulva hallgattuk... Nekünk még az is csodának tűnt, hogy arrafelé olyan ámyékszék van, ahol csak meg kell húzni egy láncot és folyik a víz... — De őrzök egy régebbi családi relikviát: egy rokontól kapott, kézzel faragott ládát, rajta a véset: „1843 Melis Jutta.” Am gondoltam, hogy elviszem Szarvasra és az ottani múzeumnak ajándékozom. A napokban 70 éves; ahogy elnézem, ráér még hagyatkozni — majd a 100. születésnap előtt. — Nem bánom, addig itt tartom. Akkor újra ad interjút, s kiderül, állta-e a szavát. Miközben kávéval kínál, bekapcsolom a riportermagnót. A házigazda nézi, mustrálgatja a szerkezetet. — Ezekhez bizony nem sokat értek. Meg az az igazság, nem is szeretem a „gépi” hangokat. Az élő — az az igazi. Ez kivált az ő hangjára áll. — Hm..., azt hiszem, ha annak idején kiengedtek volna vagy engedély nélkül kinn maradtam volna valamelyik nyugati Operában énekelni, ma alighanem esténként 10 ezerdollár.kö- rül lehetne a gázsim... Nem számít, két ebédet úgysem tud megenni az ember. Igaza van a költőnek : „ Boldog ember kevéssel beéri/ Vágyait ha kevesebbre méri ”. Jómagam egyébként sem munkahelyemen, sem azon kívül soha senkihez nem fordultam föllépésért, szerepért, kitüntetésért, egyebekért. Amit elértem, munkával értem el... — Hogyan jutott a szarvasi parasztgyerek a világot jelentő deszkákra? — Hat elemi után már két fiú mellett instruktorságot vállaltam, így el tudtam végezni a gimnáziumot. A kitűnő érettségi bizonyítványhoz nesztorom, Bar- tos Pali bácsi egyházi támogatásként 250 pengőt is „csatolt”, ugyanennyivel a helyi képviselő is megtámogatott — nagy pénz volt az akkor! — és nekivágtam Pestnek. Fölvettek a Műegyetemre, merthogy építész akartam lenni, de ott motoszkált bennem Pali bácsi tanácsa: „...próbálkozz meg fiam a Zeneakadémiával”. Nos, megpróbáltam. A kiváló operaénekes, Székelyhelyi Ferenc volt a felvételi elnök... Csak énekeltem, énekeltem a bizottság tagjai meg mosolyogtak, de nem szóltak semmit. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem a tekintélyes grémiumot: „fölvesznek-e?” Megnyugtattak, persze, hogy föl. így indultam el a pályán... Az első operaházi előadás, amit láttam, az „Aida” volt olyan feledhetetlen szereplőkkel, mint Koréh Endre, Báthy Anna, La- czó István. Sajnálom, hogy a mai pályatársak keveset tudnak a régiekről. Nemcsak az énekesekről, hanem a rendezőkről, a díszlet- és jelmeztervezőkről, a karmesterekről, akik valóban mesterei, igazi nagyjai voltak a szakmának. Én egyébként ma is úgy megyek ki a színpadra, hogy előttem van az ő példájuk, művészi igényességük. S tudom, amit tőlük tanultam, hogy minden előadás egyszeri és megismételhetetlen. Ha mást nem, ezt a felelősségtudatot és művészi alázatot jó volna átörökíteni a mai és a holnapi operista generáció minden tagjára. /ff Rt Egy „táltos” titkaiból A tanítók mindig visszatérnek Számvetés, korszakváltás előtt A segítségnyújtás — küldetés (Fotó: Szántó György) Külsőre épp úgy fest, mint azok, akik már megbirkóztak több, mint hat évtizeddel. Higgadt, megállapodott, előzékeny, udvarias. Budapesti lakása az otthonosság atmoszféráját sugározza. Ilyen a polgári hajlék, a maga idegnyugtató hangulatával. Diskurzus közben azonban rögvest kiderül, hogy szó sincs amolyan átlagemberről. Tálas László — legalább is az újságok szerint — a hajdani táltosok örökségét sajátította el. Aztán az is kiderüli, hogy ez a minősítés sem illik rá. — Mint a legegyszerűbb, a legelfogadhatóbbnak tűnő titulust említettem csak a zsurnalisztáknak, s ezt rögvest fölkapták. Voltaképpen az a küldetésem, hogy — képességeimhez mérten — szerény tanítóként munkálkodjak, előkészítve a korszak- váltást, dolgozva azért, hogy oda jussunk el, ahová rendeltettünk, arra a szintre, amely hozzánk méltó. 1. Máris beléptünk a felszínes szemlélőnek sejtelmes birodalomba. Amikor erre célzok, mindjárt kiigazít. — Közhelyként hangzik, de igaz, hogy rendkívül megnőtt az érdeklődés a szellem tartományai iránt. Mintha polgártársaimban felvillanna az az ősi, az az isteni szikra, ami bennük szuny- nyad, csak eddig nem értek rá felfedezni. Lehet, hogy megint csalódást okozok, de gyorsan hozzáteszem, hogy megannyi titokzatosnak látszó dolog mögött a valóság, az ezerarcú Univerzum általunk még meg nem fejtett nagyon is reális törvényei húzódnak meg, s ezek hatása érvényesül. Mindez megvilágosodik előttünk ha lefejtjük azt a varázslatos burkolatot. Persze még nagyobb misztérium bontakozik ki előttünk: a rend érvényesülésének összes motívuma. 2. Kezdi is a „beavatást” ugyanilyen tárgyszerűen, ötvözve az útbaigazító információkkal. — A régi mesterek, az egykori szolgálatra termett okítok folyvást visszatérnek, hogy különböző alakban, de azért dolgozzanak, hogy elérkezzen a megtisztulás periódusa. A Vízöntő éra a gonosz indulatok, az acsarkodás, a fegyveres pusztítás végleges visszaszorítását ígéri. Akkor is, ha az átmenet — erre Nostradamus jóslatai is utalnak — számos zökkenővel, megpróbáltatással jár. A lényeg az, hogy semmi sem hátráltathatja a fejlődés reguláinak mába és holnapba épülését. Lehetőségeim szerint ezt segítem azzal, hogy meditációs gyakorlatokat vezetek, filozófiai alapon magyarázom a lét értelmét, célját, a reinkarnáció eti- kusságát, levéve a sárba vonzó béklyókat, megtanítva a testelhagyás módozatait, elvive az asztrál testeket azokhoz az erőhelyekhez — például az atlanti- sziakhoz, — ahol feltöltődhetnek, ahonnan visszatérve szinte újászületnek, s valamennyien azt vallják, hogy kizárólag a szeretet emel fel bennünket oda, ahol a helyünk, amiért vagyunk. Gyorsan megjegyzem — s ezt bárki tapasztalhatja, ha résztvesz egy ilyen ingyenes kurzuson —, hogy testileg és lelkileg egyaránt megújul, s kísérője lesz az a harmónia, amely Istenhez közelíti majd, ahhoz az állapothoz, amelynek csak némi köze van az egyedül üdvözítő voltukat propagáló vallásokhoz. 3. Közben valamiféle biográfiát is említ. Azt, hogy 1929-ben született, hogy vegyiipari technikusi, felsőfokú munkavédelmi diplomát szerzett. Ez csak néhány perc, mert megint rajzolódnak a markánsabb színek. — Mindent annak a férfinek köszönhetek — nevét nem említem, bár már nincs köztünk —, aki 25 esztendőn át tanítványául fogadott. Már az első találkozáskor tudta — nekem fogalmam sem volt erről — miért keresem. Minderről senkinek sem beszélhettünk. Ez érthető, hiszen sem a Rákosi-diktatúrábann, sem azt követően nem említhettük senkinek missziós hobbinkat. Hagyatékát rám testálta. Azt, amit ő is kapott. Ezt vittem tovább, s terjesztem egyre szélesebb körben. Nyilvánvaló, hogy bármiféle térítés nélkül, hiszen emiatt vagyok itt. 4. Bizony az idő vészesen telt, mégis csak négy óra múltán vettük észre, hogy mindkettőnket a hétköznapok várnak. Kinn benzinfertőzött négyke- reküek dübörögtek. Akárcsak máshol. S mégsem zavart ez a motorikus tülekedés. Valamit hoztam tőle. Olyant, ami nem forintosítható, olyant, amihez semmi köze nincs az ötezres kötegekhez, s mégis mindennél fontosabb. Azt a benti békét... Pécsi István A riportalany — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — július 10-én, 11-én, szombaton és vasárnap reggel 9-től este 5 óráig kétnapos tanfolyamot tart az egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet kollégiumában, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a fentebb jelzett technikákkal. Az egyesületi tagok és az Egri Dohánygyár dolgozói ingyenes belépőiket — korlátozott számban — holnaptól — a program kezdetéig átvehetik az üzem dr. Nagy János utca felöli portáján, naponta reggel 6-tól este 6 óráig. Főiskolás zenész turné előtt Hogyan kell eljutni Szicíliába? Hogyan kell eljutni Szicíliába? Nem arra gondol-e az ember elsőként, hogy csakis pénzzel, pénzért. Nem, nem! Zenével. Talán túl szépen hangzik, de így van: egy olasz úr, Santi Coniglio, a szicíliai Caltagirone városában működő „Európa Klub” elnöke — az Egri Vár barátok Köre közvetítésével — meghívta az Esz- terházy Károly Tanárképző főiskola zenekarát az ott, ebben a hónapban tartandó zenei fesztiválra. (Itt most elmélkedhetnénk afelől, hogy a „maffiás, szegénynyomorgó Délen” azért ilyen urak és ilyen szervezettségek is akadnak!) így hát GulyásnéSzékely Éva — aki adjunktusként maga is oktat a főiskolán — elviszi a fiataljait a nemzetközi megmérettetésre. Miközben mi, a városban élők-lakók alig is tudunk valamit erről az együttesről. Pedig létezik, dolgozik önzetlenül, noha a hallgatók jönnek-mennek, át- áramlanak azon a foglalkozáson, amit hosszú évek óta megszab nekik a karmesterük. Nem egyszer gondja támad, mit is csináljon, ha nincs fagottosa, vagy nem adhatja megfelelő kézbe a csellót... Mindezt a felkészülés izgalmában hallom, éppen ott, a vármúzeum képtárában, ahol „lepörgetik” az érdeklődők előtt a „szicíliai” műsor komolyabbik részét. Barokk ez a sorozat, mert Egerből — ha már bemutatkozni mennek — csak barokkot illik vinni. Indít is Telemannal, majd Faragó zsuzsa egy átírt Corelli- concertót szólaltat meg (oboára és vonósokra van ez írva): a fúvósok játszanak Fridericitól, Hasslertől, Lully-től és Gastol- ditól. Vivaldi „G-dúr concertó- jában” közreműködik Mag Stefánia főiskolai docens, csembal- lón, Benke Zoltán Händel „Xerxeséből” Largot énekel (tiszta, romlatlan, egészséges, színes tenor), majd — ez is kellemes meglepetés! — zenekari feldolgozásban szárnyal Händel „Hallelujája”. (A műsorban sehol Bach, mi az oka?) így, csak a komoly-zenével lerakni a névjegyet „ott” — egyoldalú dolog lenne. Azért van nyár, hogy szóljon a jazz. Leroy Anderson „Jazz pizzicato”-ján elkezdve Scott Joplinen, Gosse- conés Ralph Mateskynét Gershwinig— tréfák, hangulatok, ahogyan egy zenekar bírja Mag Stefi szintetizátorával feldúsítva. Hogy aztán egy külön blokkban Kállai Ernő, Karner Péter és Czingráber Eszter mutassák be, hogy nekik mi a műfaj. Es ha még egy színes fotót is mellékelünk a röpke bemutatáshoz, meg azt, hogy a városban, mármint Egerben többször, több helyre is meghívták már őket, ünnepi alkalmakkor, karácsonyra például, azzal zárjuk: boldog Szicíliát arra a néhány napra és sikert! Majd beszámolnak... (farkas) . A fotó jobb sarkában a bőgőnél: Gulyásné Székely Éva, balról Mag Stefánia Acél: Segíteni a vállalkozókat A napokban — ünnepélyes keretek között — adták át a hatvani Vállalkozói Tanácsadói Irodát. — Tulajdonképpen az iroda már június 1 -tői megkezdte működését — tudtuk meg Tamás Miklósáé vezetőtől. — A városi önkormányzat két helyiséget biztosított erre a célra, a Heves Megyei Területfejlesztési és Vállalkozói A lapítvány segítségével pedig már be is rendeztük. Tölük kaptuk a másológépet, a telefaxot, a számítógépet. Éz utóbbi segítségével végezzük majd a vállalkozók nyilvántartását, ügy- iratkezelését. A megyei központ egy adatbankot is kialakít, amelyhez mi is csatlakozunk. — Mi a legfőbb célja aennek az irodának? — Segíteni kívánjuk a városban és a térségében kezdő és működő vállalkozásokat, valamint a helyi munkaerő vállalkozó-ismereteinek és készségének fejTamás Miklósnét, az iroda vezetőjét egy délelőtt öt-hat ügyfél is felkeresi segítségért lesztését, ezzel is támogatván a térség gazdasági fejlődését. Vállaljuk a segítségnyújtást az ön- kormányzat fejlesztési, vállalkozási programjaihoz, és részletes tanácsadással szolgálunk — szakértői hálózaton keresztül — a vállalkozások indulásához. Mindezekhez a technikai feltételeket is biztosítjuk. — Hogyan képzelik az oktatási programot? — Legfőbb feladatunknak tekintjük a vállalkozói szemlélet és készség kialakítását, megtanítását. Ennek érdekében olyan témájú előadásokat tartunk, amelyek pénzügyijogi és marketingismereteket is nyújtanak. Szeretnénk megnyerni a környékbeli pénzügyi szakembereket erre a célra, de a TIT városi szervezete is fölajánlotta támogatását az oktatók megnyeréséhez, az előadások megszervezéséhez. A tanfolyamok során lesz nyelvoktatás, személyiségfejlesztési program, s szeretnénk elérni azt is, hogy a kistelepülések önkormányzatai vállalkozásbarátok legyenek. Az iskolai könyvtárak A Nemzeti Alaptanterv segítői lehetnek Az iskolai könyvtárak helyzetével a közoktatási törvénytervezet megfelelő módon foglalkozik — mondta Sóron László, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője, a Könyvtárostanárok VI. nyári akadémiájának rendezvényén. Úgy vélekedett, hogy a különböző könyvtártípusok szabályozását saját közegében kell végrehajtani, azaz az egyetemi, főiskolai könyvtárak ügyével a felsőoktatási törvénynek, a közművelődési könyvtárakkal pedig az önkormányzati törvénynek kell foglalkoznia. így a készülő könyvtári törvényben a már kidolgozott paragrafusokat kellene egyesíteni. A törvénytervezet készítőinek kellene viszont kidolgozniuk a nemzeti- és a szakkönyvtárak szabályozását. Sóron László azt is elmondta, hogy a könyvtári törvénytervezet megváltoztatná az állományvédelemről szóló jogszabályt. Eszerint a könyvállományt elsősorba a fenntartói, használói igénynek megfelelően kellene alakítani az iskolai, az egyházi, a szervezeti és a kisebb nyilvános könyvtárakban. Ugyanakkor lehetővé kellene tenni minden dokumentum elérhetőségét. Szeretnének létrehozni egy országos ellátó központot és egy nemzeti könyv múzeumot is, ahol minden kiadvány az érdeklődők rendelkezésére állna. Az iskolai könyvtárak szerepével a Nemzeti Alaptanterv is foglalkozik — erről Baranyi Károly, az MKM főosztályvezetője beszélt. A könyvtár alkalmas arra, hogy az ismereteket alkotótevékenység útján sajátítsák el a diákok. A könyvtárostanár pedig felelőse lehet több tantárgyközi témának, és a gyerekekkel való személyes kapcsolata révén segítője a tehetséggondozásnak. Baranyi Károly úgy véli: az iskolai könyvtár felsorolt lehetőségeivel segítheti a Nemzeti Alaptanterv azon gondolatának megvalósítását, miszerint az oktatás célja ne a munkaerőpiac kiszolgálása legyen, hanem a gondolkodó, beszélni tudó fiatalok nevelése.
