Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-03-04 / 153. szám

HÍRLAP, 1993. július 3—4., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Szexi kocsimosók Lengyelországban Czestochowa hires zarándokhely Lengyelországban. Witold Kosciow, egy fiatal vállalkozó nemrégiben a város külső kerületében autómosót nyitott, ahol topless fiatal táncosnők mossák az autókat. Miután évente sok százezren zarándokolnak a városba, igen nagy a forgalom. Az autómosás ilyenformán igen­csak maradandó emlékeket hagy a mosatókban... Hogyan is zajlanak az európai mindennapok? Létezik-e egységes európai életstílus, vagy éles különbségek vannak a kontinensen élő nem­zetek között...? Egy nemzetközi felmérés so­rán kereken 10.000 európait kérdeztek meg mindennapi szo­kásaik felől: összesen 200 millió adat gyűlt össze az ez idáig legát­fogóbb ilyen irányú közvéle­mény-kutatás eredményekép­pen. A megkérdezettek között voltak férfiak és nők egyaránt, 16 évestől kezdve valamennyi korosztály és társadalmi réteg. A levonható következtetés: az eu­rópai emberek szokásai, éljenek bár Görögországban, Finnor­szágban, Nagy-Britanniában vagy Magyarországon, nem sok­ban különböznek egymástól. A körkérdés első részében az inteijúalanyoknak arra kellett válaszolniuk, hogy mennyi időt fordítanak 10, megnevezett min­dennapi tevékenységre, mint pl. alvás, testápolás, házi- és mun­kahelyi munka, közlekedés, té­vénézés, egyéb médiumok (rá­dió, sajtó), szórakozás, kikap­csolódás, kultúra, társadalmi kapcsolatok (étterem, vendéglő, séta, látogatás). Viszonylag je­lentős különbségek mutatkoz­nak a médiumok tekintetében. Míg a svájciak naponta csak jó két órát töltenek tévénézéssel, addig a britek csaknem kétszer ennyit, 3 óra 50 percet. Még meglepőbb különbségek vannak a rádiózás és az újságolvasás te­rén: az olaszok naponta 65 per­cet szánnak erre a tevékenység­re, míg a svédek például 5 óra 12 percet. Általános jelenség, hogy ahol többet tévéznek, ott kevesebb időt fordítanak az egyéb médiu­mokra. A médiumokat általában véve, öt óránál többet töltenek velük. Az európai átlag egyébi­ránt 5 óra 46 perc... A következő kérdéscsokor a felkelésre, lefekvésre, étkezésre, munkakezdésre vonatkozott. Csehszlovákia és Lengyelország már háromnegyed hatkor talpon van, egy órával előbb, mint Svájc, és jóval megelőzve az utol­só helyen álló Spanyolországot és Írországot, ahol nyolc óránál előbb nemigen kelnek fel. Ennek megfelelően alakul a munkakez­dés is. Hasonló a kép az étkezéseket tekintve is. A lengyelek reggeliz­nek a legkorábban, fél hétkor. A sort itt is a spanyolok és az írek zárják a 9 órai, csaknem „tízórai­nak számító” reggelijükkel. Az ebédidő Norvégiában kezdődik a leghamarabb, fél tizenkettő­kor, a közép-európai átlag fél egy, a dél-európaiak és — megle­pő módon a legkorábban regge­liző — lengyelek azonban csak fél kettőkor ülnek asztalhoz. A vacsoraidő is a norvégeknél kez­dődik a legkorábban, fél ötkor. Őket követik a svédek (öt óra), míg az európai átlag hat óra és háromnegyed hét között ingado­zik. Kelet-Európábán hét óra a szokásos vacsorakezdet, a dél­európaiaknál ez is későbbre ha­lasztódik. A sort a spanyolok zárják, akik fél tízkor kezdik es­tebédjüket. 23 óra előtt csak az osztrákok térnek nyugovóra (22.50), Spa­nyolországban és Görögország­ban a nap éjfél után ér véget (0.15, ill. 0.40 perc). Magyarország egy tekintet­ben, a társadalmi kapcsolatok te­rén szembeötlően elmarad a kontinens többi országától. Az erre fordított idő itt mindössze napi 59 perc. Majmok osztály­társadalma Kínai és japán zoológusok „osztálytársadalmi tagozódást” észleltek egy Kínában honos ma­jomfaj közösségeiben. A tudó­sok szerint az Anhuj tartomány erdős hegyvidékén élő rövid far­kú majmok (macaca specious) társadalmában van király, arisz­tokrácia, dolgozó köznép és egy kitaszított réteg. Egy kínai-japán zoológuscso­port 1985 óta összesen négyezer órát töltött a rövid farkú majmok életének tanulmányozásával Anhuj tartomány Huangsan hegységében. Megfigyeléseik eredményeit nemrég tették köz­zé Pekingben. Ezek szerint mindig a legerő­sebb hím uralkodik a macaca specious mintegy hetven egyed- ből álló csoportjaiban. A „ki­rály” erős, fiatal hímek segítsé­gével gyakorolja hatalmát. A „királyi kíséret” számos kiváltsá­got élvez, például nem kell részt vennie az élelemgyűjtésben. A „király” sohasem lép fel szemé­lyesen alsóbbrendű „kasztok” tagjai ellen... Azok kordában tartása, fenyí­tése a kíséret feladata. Az „ural­kodó” csak akkor veti latba testi erejét, ha kíséretének valamelyik tagja szembeszegül vele, meg­kérdőjelezi hatalmát. A kutatók­nak több véres „trónharcot” volt alkalmuk megfigyelni. Az örege­dő majomkirálynak gyakran jut osztályrészül száműzetés, mi­után alulmaradt valamelyik erős, ifjú „trónkövetelővel” szemben. A dolgozók osztálya élelmet gyűjt a királynak és az arisztok­rácia tagjainak. A „kitaszítot­tak” közé tartozó egyedeket szá­mos megaláztatás éri a többiek részéről, és állandóan fejük felett lebeg a teljes kiűzetés veszélye. E rétegbe azok az egyedek ke­rülnek, amelyek vétettek a kö­zösség szabályai ellen. Az egyik szilárd szabály szerint a „király” abszolút elsőbbséget élvez a pár­zásban. Minden nőstény az övé, más hím csak az ő engedélyével közösülhet. E szabály megszegőit — a hí­met és a nőstényt egyaránt — a kivetett rétegbe taszítják. Ezek a „páriák” a csoport közelében le­hetnek, de nem vehetnek részt annak életében, és nem részesül­nek védelemben külső támadók (ragadozók) ellen. E majomcsoportok szerve­zettsége meglepően magas szin­tű. A kutatók megfigyelték pél­dául, hogy ha ragadozó támadja meg a csoport bármely teljes jo­gú tagját, akkor az egész csoport a megtámadott védelmére kel. A kutatásban résztvevő kínai zoológusok szerint felfedezéseik fontos adalékul szolgálhatnak az emberi társadalom korai fejlő­déstörténetének tanulmányo­zásához. Az elefántra rakéta esett A kabuli állatkert elefántját elpusztította egy odatévedt raké­ta, a majmok majdnem éhen hal­tak — négy napig visítoztak éhsé­gükben. Kabulban szinte semmi sem maradt ép állapotban az afgán főváros ellenőrzéséért zajló — muzulmán gerillacsoportok köz­ti — harcok következtében. Az állatkert a város déli részét átszelő, egymással szemben álló frakciók területét elválasztó frontvonalon található. A zoo a kormánybarát síita milíciák egyik támaszpontjává vált, ugyanis hegytetőn van. A legtöbb állatot ellopták, megették, vagy „csak egyszerű­en” elpusztultak a harcok miatt. Csupán egy pár szomorú orosz­lán, egy vaddisznó, egy tigris, egy medvebocs és a majmok marad­tak meg az állatkert semmibe vett lakóinak. A tigris és az oroszlánok meg­kapják napi mintegy 20 kilog­rammos marhahúsadagjukat — ugyanúgy, ahogy megkapták a megdöntött kommunista rezsim alatt is. — A vaddisznó, a maci és a majmok zöldséget kapnak, vagy ami található — nyilatkozta az állatkertben megbúvó egyik af­gán fegyveres. — Pontosan úgy élnek, mint sokan közülünk — tette hozzá. A több mint hetvenszázalékos munkanélküliséggel, száguldó inflációval küzdő országban so­kan nem jutnak húshoz. Egy ala­csonyabb rangú tisztviselőnek a havi, mintegy 30 dolláros fizeté­sének több mint egytizedét kell feláldozza egy kilogramm hú­sért. A fegyveres frakciók mind­egyike egymást hibáztatta a pusztításért és halálért, ami az­után következett be, hogy betet­ték lábukat Kabulba. A harcok­ban több tízezren vesztették éle­tüket, százezrek váltak hajlékta­lanná. A vallási vagy etnikai alapon szemben álló csoportok nagyobb részt kívánnak maguknak a ha­talom tortájából. Egyikük sem akar azonban kompromisszu­mot kötni a fővárost háborús övezetté degradáló napi harcok leállításának érdekében. Amikor éppen nem voltak harcok, akkor az állatkertben megbúvó fegyveresek valame­lyik épen maradt fának támasz­tották kalasnyikovjukat, és el­nyújtóztak a valamikor piknikte­rületnek szolgáló pázsit gazos, magasra nőtt fűvében. Mögöttük kézzel festett táblákon olyan, ott már egzotikus állatok neve ol­vasható, mint az uhu, vagy az in­diai elefánt. — Megettünk már minden megehető állatot — nyilatkozta az egyik milíciavezér. — Az elsők között az őzikéket áldoztuk fel, hiszen finom kebabot lehet ké­szíteni ízletes húsukból, ami igen ritka Kabulban — tette hozzá. A kabuli állatkert Marco Polo éttermére is csak egy törött zöld iránytábla és a lerombolt, a fegy­vereseknek nyughelyét biztosító valamikori szalon emlékeztet. Egyen tányért is! Hamarosan eljöhet az az idő, amikor ebédjének befejeztével előkapja a villáját, és — talán desszertként — elfogyasztja azt. Az amerikai Iowa állam egye­temének élelmezéstudománnyal foglalkozó professzora ehető, növényi eredetű műanyagokat fejlesztett ki szójából és kukori­cából. Az új mesterséges anyag proteinekből és keményítőből tevődik össze. A Jay-Lin Jane által előállított műanyagoknak méhviaszhoz hasonló a küllemük, ám azoknál sokkal keményebbek. — Kezdeti elképzelésünk az volt, hogy ehe­tő ételtartályokat állítsunk elő — nyilatkozta Jane. — Élelmezési, az élelem élvezeti értékének szempontjából az anyaggal nincs gond, finom. Ám jó és erős foga­zatra van szüksége az esetleges „tányérevőnek” — mondotta. Nemcsak az emberi, de az ál­latélelmezésben is nagy jelentő­sége lehet az új műanyagoknak, hiszen összetételük megegyezik az állattenyésztésben használt tápszerekével. Nem beszélve ar­ról, hogy könnyű például meg­darálni. — Ha ezekből az anyagokból gyártanánk a gyorséttermek ételtartályait és evőeszközeit, akkor használat után összegyűjt­ve, bedarálva fel lehetne hasz­nálni azokat állati táplálékként — mondotta a feltaláló. Érdeklődést mutat az újfajta, emészthető műanyagok iránt az Egyesült Államok Haditengeré­szete, hiszen 1989 óta nem hasz­nálhatnak hajóik fedélzetén el­dobható, kőolajszármazék alapú műanyagokból készült tárgya­kat, mivel azok szennyezik a ten­gert. Eddig nagy gondot jelentett, hogy a keményítő alapú mű­anyagok vízben oldhatóak. A Ja­ne professzor receptje szerint ké­szült kanállal azonban megehet- jük a meleg levest, megkeverhet­jük a forró kávét is. Az óceán vi­zében viszont aránylag hamar feloldódnak az ilyen anyagból készült tárgyak. — Ezzel közelebb jutottunk az ehető étkészletek gyártásához — mondotta a professzor. Pik­nikjeink desszertje ezentúl akár egy-egy csoki- vagy eperízű tányér, villa vagy kanál is lehet. Az AIDS és a fejlődő világ A tíz éve felfedezett AIDS évi 100 ezer embert öl meg világ­szerte, és e betegség, amelyet Nyugaton még mindig inkább csak híres színészeket, zenésze­ket és más, kicsapongó életet élő egyéneket sújtó csapásnak tarta­nak, semmint közveszedelem­nek, hovatovább tönkreteszi a fejlődő országok amúgy is sérü­lékeny gazdaságát, elsősorban Afrikában. A londoni Panos Ku­tatóintézet a közelmúltban nyil­vánosságra hozott tanulmányá­ból kiderül, hogy Ugandában például az államvasutak dolgo­zóinak 10 százalékát már elvitte az AIDS. Zambiában attól félnek, hogy a rézbányák szakmunkásai, mű­vezetői és üzemvezetői gyorsab­ban halnak meg AIDS-ben, sem­hogy pótolni lehetne őket. A réz adja Zambia exportbevételének 75 százalékát, és az iparágat las­sú összeomlás fenyegeti. Dél- Afrikában a biztosítók 1985 és 1988 között összesen 1,3 millió dollárt fizettek ki az AIDS-szel kapcsolatban egészségügyi és életbiztosításra, ám 1989-ben már egyetlen év alatt 1,2 millió volt a költségük. Zimbabwéban az utóbbi négy évben 25-szörö- sére nőtt a biztosítók által kifize­tett összeg. Zaire-ban a felnőtt férfiak 3 százaléka fertőzött (az arány 5 százalékos a magasabb jövedelműek között), Zambiá­ban a városlakó felnőttek között 8-33 százalékos az arány (ott is a képzettebb, magasabb jövedel­műek között nagyobb a szám). Afrikában a születéskor várható élettartam az évtized végére 47 évre csökkenhet — 62 lenne az AIDS nélkül. Ehhez képest az AIDS kutatására, kezelésére épp Afrikában költenek a legkeve­sebbet. 1990-ben az AIDS-bete- gek kezelése 2,6-3,5 milliárd dollár közötti összegbe került vi­lágszerte, és ennek csak 2 száza­lékát költötték el Afrikában. Becslések szerint világszerte 12 millió ember fertőzött az AIDS kórokozójával — minden 250 felnőtt közül egy —, s az áldoza­tok 80 százaléka a fejlődő orszá­gok lakosa, ezen belül 50 száza­léka afrikai. A tanulmány szerint az AIDS, mivel Afrikában épp az erejük teljében levő felnőtte­ket pusztítja, lassacskán a gazda­sági romlás egyik fő tényezőjévé válik. Baj van a németek testsúlyával Minden harmadik német túl kövér. Ez azonban még nem minden: ugyanakkor növekszik a túl soványak száma is — figyelmeztettek sza­kértők a Német Táplálkozástudományi Társaság (DGE) fuldai kon­ferenciáján. így tehát csak minden második német polgár lehet elége­dett, amikor a mérlegre áll. Azt azonban a szakemberek még ma is vi­tatják, hogy mennyi legyen a „normális” testsúly. A DGÉ legújabb jelentése szerint az egykori nyugatnémet tarto­mányok polgárainak átlag 30,5 százaléka túlsúlyos — ezen belül a férfiaknak több gondot okoznak a felesleges kilók, mint a nőknek. Megállapították viszont, hogy a testsúly az életkorral törvényszerűen növekszik. Egy hetvenesztendős ne panaszkodjék tehát, ha évtizedek során felszedett néhány kilót. A 65 évnél idősebbek jelentős része azonban más problémával áll szemben: több mint húsz százalékuk­nak túlságosan kilátszanak a bordái. Nagyon is elgondolkoztató — hangzott el a fuldai konferencia egyik beszámolójában —, hogy a mai jóléti társadalomban egyáltalán léteznek soványak, mégpedig a nők 20 és a férfiak hét százaléka. En­nek okai igen különfélék. Míg ugyanis fiataloknál elsősorban a szép­ségideáira vezethető vissza a soványság, addig idősebb embereknél az ellátási problémák és a magánnyal való megbirkózás szerepelnek a háttérben. Végül egyáltalában nem mindegy, hogy ki hány kilót nyom a mér­legen. Egy „izomkolosszus” természetesen több kilót nyomhat, mint egy ugyanolyan magas nem sportoló. Az sem közömbös, hogy hol ra­kódnak le a fölös kilók. Akinek a hasára, annál feltétlenül nagyobb az esélye a krónikus betegségeknek, mint annál, akinek a felesleges súly a felső combjaira rakódott le. ROTHSCHILD TAKRÉKPÉNZTÁRAK RT. ... ahol a pénze aranyat ér Az alapítás alatt lévő, Rothschild Takarékpénztárak RT. országos KÉPVISELETI HÁLÓZATA helyi irodáinak vezetésére KÉPVISELŐKET keres Heves megyében: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves városokban. FELTÉTELEK: 1. Üzleti jártasság és kapcsolatrendszer 2. Közgazdasági, pénzügyi, vagy jogi végzettség 3. Színvonalas, fogadóképes iroda lehetősége 4. Telefon, telefax összeköttetés lehetősége Részletes, szakmai önéletrajzzal ellátott pályázatokat az ONINVEST KFT. 1581 Budapest, Pf. 77. címre kérjük „ROTHSCHILD” megjelöléssel

Next

/
Thumbnails
Contents