Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-03-04 / 153. szám
HÍRLAP, 1993. július 3—4., szombat—vasárnap 7. Amerikai szakértők Kelet-Közép-Európáról Az Egyesült Államoknak alapvető nemzetbiztonságyxúi- tikai érdeke Kelet-Közép-Euró- pa demokratikus átalakulásának sikere, és a Clinton-kormány remélhetőleg elődjénél többet tesz majd azért. Nem elég a NATO együttműködési tanácsának megalakításával megmutatni a biztonsági ernyőt — azt ki is kell nyitni. Ezt hangsúlyozta a közelmúltban két ismert amerikai szakember: John Lampe, a központ kelet-európai tanulmányainak igazgatója és Daniel Nelson, a Maryland egyetem tanára, Richard Gephardtnak, a képviselőházi demokrata frakció vezetőjének biztonságpolitikai tanácsadója. Lampe utalt arra, hogy milyen katasztrofális következményekhez vezetett, amikor az USA a két háború között visszavonult az európai politikától —jóllehet, „legalábbis részfelelősseget vállalt” az 1919-ben megvont határokért. Amerika szerepvállalása nélkül azután a térség már a nácik megjelenése előtt veszélyzóna lett. A II. világháború után a Marshall-terv nemcsak az anyagi támogatás miatt volt sikeres, hanem azért is, mert keretében Amerika egyenrangú partneri viszonyra lépett a nyugat-európai országokkal — és most a ke- let-közép-európaiak ezt hiányolják: a gazdaságilag erős Németország, a katonailag erős Oroszország között úgy érzik, hogy Amerika csak Kívülálló szemlélője a térségnek — fejtette ki a tudós. Véleménye szerint az amerikai kormánynak szakértők rövid távú kiküldésé helyett minél több kelet-európai értelmiségi, kis- és középvállalkozó számára kellene biztosítania a hosz- szabb amerikai tanulmányutat, ami egyúttal segíthet a toleranciára nevelésben is. A térség értelmisége most vagy depressziós, vagy nacionalista — fogalmazott. Meg kell velük ismertetni többek között a szabad sajtó, rádió, televízió, a valóban független egyetemek működését. Lampe adatai szerint egyébként a visegrádiak gazdasági helyzete az idén javulhat: Lengyelországban a GDP 2-5 százalékos növekedése várható, Magyarországon ennél valamivel kevesebb, míg a csehekre a 3. hely vár. Nelson professzor, aki a külügyminisztérium diplomatakép- zo intézetének is konzultánsa, rámutatott: az amerikai kormányzatnak szakítania kell korábbi gyakorlatával, hogy térségünkben támogat bizonyos politikai irányzatokat, mert e nyűt támogatás azok kudarcához vezet. Példaként a bolgár Dimit- rov-kormányt, Emil Constanti- nescut, a romániai Demokratikus Konvenció elnökét és Milan Panicot, Jugoszlávia miniszterelnökét említette. Nelson véleménye szerint a térségnek demokráciára, piac- gazdaságra és biztonságra van szüksége, s bár mindhárom kívánatos, a biztonság az elsődleges: a formálódó demokráciák hiányzó biztonságérzete a jobb- és a baloldali demagógiát táplálja. Amikor Portugália, Görögország átalakult, a feladat a NATO keretei között sem volt könnyű, pedig e diktatúrák piacgazdaságok voltak. Most viszont a többrétű kelet-közép-európai átalakítás külső biztonsági garanciák nélkül képtelen feladat. Nem elég az Észak-atlanti Együttműködési Tanács megalakításával megmutatni a biztonsági ernyőt, azt ki is kell nyitni — érvelt Nelson. Nézete szerint a NATO mellett térségünknek kollektív biztonsági rendszerre is szüksége van: hogy ez máig hiányzik, annak a Nyugat tehetetlensége az oka, hiszen a kelet-európaiak szüntelenül sürgetik a cselekvést. A tudós méltatta a visegrádi államoknak a térségben elfoglalt, viszonylag kedvezőbb helyzetét, de bírált is. Véleménye szerint Magyarországon most nagy kérdőjelek vannak, hiszen az MDF-ben, az egység kinyilvánítása ellenére, a helyzet nem oldódott meg, a jobboldali veszélyt nem lehet figyelmen kívül hagyni. E fejlemények mögött is éppen a biztonság hiánya áll, hiszen a magyarok veszélyben érzik Erdélyben, Szlovákiában, a Vajdaságban élő honfitársaikat, ez ad lehetőséget Csurkának és követőinek. Hasonló bizonytalanság szítja az indulatokat Romániában, ez játszik Funar és társai kezére — mondotta. Vissza a porcelánhoz Nemrégen még a modern technika eredményének számítottak a plasztikból vagy keménypapírból készült tányérok és poharak, amelyeket egyszeri használat után el lehetett dobni. Nem volt szükség mosogatásra. Hamarosan azonban magasra tornyosultak a hulladékhegyek. Nehogy égig érjenek, sok németországi rendezvényen kötelezően visszatérték a többször használatos edényekhez. Az úttörő a stuttgarti városi tanács volt, amely mosogatógépeket szerzett be, s azokat alkalmanként kikölcsönözte. Első ízben a kiéli héten próbálta ki ezt az eljárást a schleswig-holsteini tartományi főváros. A müncheni októberi ünnepségeken már évek óta előnyben részesítették — önkéntességi alapon — az elmosható poharakat és tányérokat. Idén már előírtak ezt. Hamburgban az idei Alster ünnepségen akarják megtiltani az eldobható edenyek használatát. Most már nemcsak városi hatóságok, hanem magánvállalatok is kölcsönöznek mozgatható mosogatógépeket, poharakat és porcelánedényeket. A népi, sport- és egyeb rendezvények részéről olyan nagy a kereslet, hogy néhány vállalatnál egy évvel előre kell az igényt bejelenteni. A „szekrényben tartott poharak és tányérok” növekvő irányzata már a vendéglőkben és a szállodákban is megfigyelhető — nem kétséges, hogy a porceláné a jövő a gasztronómiai ágazatban, már csak környezetvédelmi okokból is — mondta Karlheinz Sammet. Ő csak tudja — írta a DPA német hírügynökség —, hiszen vállalata 111 év óta gyárt étkészleteket. Az üvegpoharak és a porcelán étkészletek használata a különböző rendezvényeken nagy sikert arat a közönség körében. Az emberek azonban még nem szoktak hozzá, hogy vissza is adják a használt edényeket. Népünnepélyeken a látogatók egy része ott rakja le a tányért vagy poharat, ahol a legkényelmesebb, mások emléknek tekintik, és hazaviszik. Különösen a kávéscsészék örvendenek nagy népszerűségnek. A rendezők már kénytelenek nagy létszámú személyzetet foglalkoztatni az edények összeszedésével. Áz új irányzat érezhetően összezsugorította az ünnepségek után visszamaradó hulladékhegyeket. Irene Kramlowsky, akinek vállalata mosogatógépek és porcelánkészletek kölcsönzésével foglalkozik Altheim városában, elmondta, hogy egy háromnapos sportesemény után, amelyen 3 ezren vettek részt, összesen egy zsák hulladék maradt, s az is szalvétákból, csontokból és ételmaradékokból állt. Égi titkok A szeretettől a harmóniáig (II/l.) Az öt platoni szabályos idom (1 — kocka, 2 — tetraéder, 3 — dodekaéder, 4 — ikozaéder, 5 — oktaéder) és az öt bolygó szférája (bentről kifelé: a Merkúré, a Vénuszé, a Marsé, a Jupiteré és a Sza- turnuszé) az ifjú Kepler szerint Johannes Keplernek sivár gyermekkora volt. Apja kalandkereső zsoldos katona, aki családját sokszor évekig egyedül hagyta, és nem törődött vele. Volt úgy, hogy anyja megsokallta ezt a különélést, és elindult német földre a férjét megkeresni. Ilyenkor Kepler a nagyanyjánál volt, aki megfelelő nevelésben részesítette a gyermeket. A fiú sem apját, sem anyját nem szerette. Ha itthon voltak, akkor állandóan marták egymást. A fiatal Kepler félt a veszekedésektől, sokszor a sarokba bújt, vagy elszaladt otthonról. És ekkor már arra gondolt, hogy mennyivel jobb lenne, ha minden ember szeretné a másikat. Később így emlékszik vissza: „Az egész világban szeretetnek kellene uralkodnia, és biztosan létezik egy másik világ, ahol csak szeretet van. Akkor még szeretetnek neveztem, de azóta tudom, hogy ez nem más, mint a harmónia. És tudom azt is, hogy ez a harmónnia itt van a mi világunkban, csak meg kell keresnünk, találnunk.” 1586-ban protestáns papi iskolába küldte nagyapja, Maulbronn városkába, hogy a papi hivatást gyakorolja. A reformáció korában Maulbronn egyfajta vallási központként működött, ahol az iijú protestánsokat tanították arra, hogyan kell felvenni a harcot a római katolicizmussal szemben. Hajnal előtt kezdődő imádkozással és tanulással töltött, fárasztó napokból álló, fegyelmezett életben volt része. A fiatal Kepler kevés vigaszt talált itt. Jó képességei igen erős makacssággal és függetlenségi vággyal párosultak, amelyek elszigetelték őt társaitól. Egyre zárkózottabb lett. Figyelmét mindinkább a természet és Isten felé fordította. Később a kutató szellemmel társult megszállottság volt minden eredményének az alapja. A geometriában vélte felfedezni a tökéletességet: „A geometria még a teremtés előtt létezett, együtt az örökkévaló Isten elméjével. A geometria szolgálta az Isten számára a teremtés modelljét. A geometria maga az Isten.” 1589-ben elhagyta Maulb- ronnt, és tanulmányait a híres tü- bingeni egyetemen folytatta. A kor legjelentősebb egyéniségei között találta magát. Maestlin professzor ismertette meg vele Kopernikusz elképzeléseit a Naprendszerről. Az új világkép szinte lázba hozta. Maestlin azonban figyelmeztette, hogy a tanárok közül sokan nem vennék jó néven, ha szembekerülne a ptolemaioszi világképpel. Az ifjú a tübingeni tudós környezetben valósággal kivirult. Tanulmányait befejezve Grazba hívták tanárnak és tartományi matematikusnak. Kepler nem bizonyult a legjobb tanárnak. Előadásaiban gyakran eltért a tárgytól, mindent elmondott, ami a tananyagról eszébe jutott. Gondolatai örökösen a harmónia körül forogtak, óráin a sok harmóniától alig maradt idő a tulajdonképpeni tananyagra. Gondolatait a diákok sokszor nagyon mulatságosnak találták. Nem csoda, hiszen Kepler elméleteit még az akkori tudományos világ is nehezen tudta megérteni. Ezekben az években született meg élete fő műve, a Mysterium Comographicum (A Világmindenség titka). Úgy érezte, sikerült megtalálnia a világ harmóniáját. A mű alapgondolata: a teremtő Isten az öt szabályos testet (platoni testek) egymásba helyezve jelölte ki a bolygók egymás után következő pályáit. Hogy Kepler gondolkodását jobban megérthessük, pillantsunk bele két, az utókor számára megmaradt levelébe: „A valódi misztérium és csoda nem az, hogy a számok befolyásolják a dolgokat (amit nem tesznek), hanem az, hogy képesek kifejezni a dolgok természetét: hogy a világ, amely óriási és változatos, s látszólag a véletlen által utalt, alapvető törvényeiben a matematika szigorú precizitásának és rendjének engedelmeskedik.” „Azt is fontosnak tartom, hogy a mennybolt nemcsak a vele született ösztönt váltja ki az emberben, hanem az értelmet is. Aki tudást keres, a természetben mindenütt geometriai összefüggésekkel találkozik, amelyeket Isten a világ teremtésével úgyszólván saját leleményéből állított fel. A természet vizsgálata tehát geometriai összefüggések keresése.” Kepler kora korántsem volt tökéletes és harmonikus. Járványok, éhínségek és háborúk sújtották az embereket. A többség már csak a babonákban hitt. Kepler számára is egy dolog volt bizonyos: a távoli csillagvilág. Ott kereste és találta meg a harmóniát. A kor felidézte Ptolemaiosz állítását: a bolygók áthaladása egy-egy csillagképben hatással van a földi eseményekre. Nem véletlen, hogy mind többen kezdtek hinni a csillagjóslásban, így Kepler — akarva-akaratla- nul, megélhetése érdekében is — rákényszerült az asztrológiai táblázatok, horoszkópok készítésére. A sors iróniája, hogy kortársai a nevét nem csillagászati, nem tudományos munkái révén ismerték meg, hanem a horoszkópjai által. Noha rengeteg horoszkópot készített, a csillagjóslásról megvolt a maga véleménye: „Bolond lány az asztrológia, amelynek okos gyermeke a csillagászat.” Kepler számára a tudományos kutatás nehézségeinél is súlyosabbak voltak azok a viszontagságok, amelyeket az ellenreformáció és a harmincéves háború megrázkódtatásai miatt kellett elszenvednie. 1598-ban Grazot is elérte az elnyomás hulláma. Az események mögött a helyi uralkodó állt, akinek az volt a célja, hogy a tartományban visz- szaállítsa a katolikus hitet — ha kell, még terrorral is. Kepler iskoláját bezárták, az embereknek megtiltották a szabad vallásgyakorlást, a zsoltárok éneklését, és azt, hogy eretnek könyveket tartsanak. Akik nem voltak hajlandók elfogadni a katolikus vallást, azoknak vagyonuk tíz százalékát elkobozták, és halálbüntetés terhe mellett száműzték őket az országból. Kepler a száműzetés mellett döntött: „A képmutatást sohasem tanultam meg, komolyan veszem hitemet, nem játszom vele.” Kepler lutheránusnak tartotta magát, és semmiféle alkura nem hajlott. Ilyen szellemben íródtak a következő sorok: „Bármilyen álláspontra helyezkednek is mások, én velük szemben kötelességemnek tartom, hogy amit belsőmben igaznak ismertem fel, és aminek a szépsége szemlélés közben elragadtatással tölt el, azt szellemem minden erejével kifelé is védelmezzem.” Az előítéletekkel szemben is az igazság bátor kimondását hirdette. A legnemesebb emberi tulajdonságok — az elvhűség, az igazságszeretet — többször is gátolták pályafutását. Élete nagy álma volt, hogy visszamenjen Tübingenbe, ahol diákoskodott. Persze, ennek az lett volna az ára, hogy aláírja az Egyetértés Formuláját (az ágostai hitvallású evangélikus egyház legfontOT sabb történeti okmánya, hitvallása), a Formula Concordiae-t. Nem tette meg... A vallásháborúk kemény évtizedei következtek. Negyvenéves korára elvesztette feleségét, gyermekét, akik pusztító himlőjárványban haltak meg. Elvesztette hazáját is. Egy magunkfajta embernek ennyi tragédia óriási visszahúzó erőt jelentene, Kepler számára azonban ez a válság adta a hajtóerőt munkáihoz. így ír erről: „Most új életet kezdek, nem tudván, milyen új gondok várnak rám. De nem csüggedek. Nagy munkát végeztem, amelynek valamikor elismerik majd valódi értékét. Még nem fejeztem be. A világok harmóniájának látomása még mindig előttem van, és hív tovább. Ha nem hagy el engem az Úr, talpon maradok... Sokszor merítek vigaszt: mert így kell élnie az embernek, a jövőbe nézve, iszonyattól el nem tántorítva, de meg sem tévesztve hiú ábrándoktól.” (Folytatjuk) V. Tana Judit Jelenet a harmincéves háborúból
