Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-28 / 174. szám
HÍRLAP, 1993. 28., szerda HEVES ÉS KÖRZETE 5. Az utolsó kerékgyártó Tarnaörsön már csak a régiek emlékezhetnek Gé- mesi Dénes kerékgyártó mesterre, aki a két világháború között művelte mesterségét a faluban. Az utolsó inasát, aki másfél évig tanult nála, Saiga Imrének hívták. Az akkori tanítvány ma 73 éves, s ma ő az utolsó kerékgyártó a faluban, de talán az egész megyében... Holott annak idején — mint mondja — egy faluban két-három mester is dolgozott, hiszen nagy szükség volt a szekérre, a lőcsös kocsira. — 1956-ban —emlékszik visz- sza — több tucat szekeret fizettek ki nekem előre a parasztok, mert féltek, hogy a forradalom után megbukik a pénz... Akkoriban nem volt gépesített a mezőgazdaság, mindent a mesteremberek csináltak, méghozzá kézzel... Úgyhogy csináltam én még komplett hintót is, s azt is egyedül, a saját kézi szerszámaimmal. — A háborúban megsebesültem — mutatja Saiga mester a re- pesz ütötte seb nyomát a karján —? és Pesten, a hadirokkant szakmunkásképző intézetben tanultam a kerékgyártást. Aztán az öreg Gémesinéi inaskodtam itthon, s amikor felszabadultam, kiváltottam az ipart. Tizenhárom évig, egészen 1959-ig voltam maszek, mert akkor beléptem a téeszbe... ’72-ben a mátravidéki erdőgazdasághoz mentem dolgozni, de egy év múlva rám dőlt egy fa, és a feleségem nem engedte, hogy ott maradjak. így a szénbányából mentem nyugdíjba ’81-ben, mint szerszámkarbantartó. Közben másodállásban dolgoztam a saját műhelyemben kerékgyártóként... Csináltam én mindent, kocsialkatrészeket, kisebb-nagyobb szekereket, s hát elég jól kerestem. Megbecsült szakma volt ez. — Nehéz mesterség —folytatja a munkaasztal mellett —, de akkor volt igazán az, amikor nem voltak gépek. Mert ha van faesztergám, szalagfűrészem, úgy egy-kettőre készen van a kaszanyél, kapanyél, káposztásgyalu, vagy a virágtartó. Mert csak ilyen kisebb dolgokat csinálgatok mostanában. Régen volt az, amikor egy egész hintót készítettem. — Nekem már nem volt inasom — válaszolja, mikor efelől kérdezzük. — A kisebbik fiam volt az egyetlen tanítványom. Ő örökli majd a szerszámaimat is, aztán csak kezd velük valamit... (kácsor) Szerszámcsokor (Fotó: Gál Gábor) A faesztergával már lényegesen gyorsabban megy a munka Erk földrajzi neveiről Évszázadok történelme helynevekben Mint előző lapszámunkban beszámoltunk róla, Bóka Szilvia első dijat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián szak- dolgozatával, amelyben Erk külterületi helyneveit gyűjtötte össze. Az alábbiakban ízelítőt nyújtunk e munkából, bízván abban, hogy nemcsak az Erken és környékén élő olvasóinkat érdekli e téma. A község nevét írásban először 1331-ben említik Posessio Erk alakban. Kiss Lajos: „Földrajzi nevek etimológiai szótára” szerint a község neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Alapjául szolgálha-» tott a német Erk személynév, vagy az ótörök erk szó „erő, hatalom” jelentésben. A községben a néphit úgy tartja, hogy a Tárná folyó ereiről nevezték el a települést: Tarna-erek-bői lett Tarnaerk. 1435-ben a falu birtokosa Berzeviczi Pohárnok István volt, 1460-ban a Rozgonyiak nyertek rá adományt. A XVI. században jelentősebb pusztulás nem érte, viszont a szomszédos Gyei vagy Agya nevű település elnéptelenedett, és Gyói pusztanéven Erk falurészévé vált. A török uralom végén elpusztult Erk is. 1710-ben kisnemesek népesítették be újból. A zálogbirtokos nemesek majorgazdaságokat létesítettek itt. A falu tulajdonjogát a XVIII. században az Orczy- család kapta meg. A névadás indítéka alapján a nevek hat fő csoportját különböztettem meg: térszínformane- vek, természeti nevek, gazdaság- történeti nevek, dologi nevek, birtokosnevek és hagyományhoz kötött nevek. A térszínformanevek első csoportját a .felszínnevek alkotják. A talajkiemelkedést, talajbemélyedést, sík területet jelentő közszók váltak földrajzi névi összetétel tagjává. A leggyakoribb köznevek ebben a csoportban: árok, lapos, járás, szög. Helyzetviszonyítást fejeznek ki az aíj, alja, széle köznevek a Homokalja- dűlő, Szőlőkalja-dűlő, Rétszéle helynevekben. A természeti nevek közül a növénynevek száma a legnagyobb. Jelen vannak köztük a vadon élő növények nevei: Parajom, a fafélék elnevezései: Nyárfás; az ember által termesztett növények nevei: Piszkés. Az állatok neveit tartalmazó helynevek legtöbb esetben a táj és az állat kapcsolatát mutatják: Borjújárás, Kárászos, Gulyakút, Rókalyuk. A testrésznevek közül a farok, sarok, fenék köznévi alaptagok fordulnak elő. A talaj minősége is indítéka lehet az elnevezésnek, mint pl. a Homokalja- dűlő esetében. A gazdaságtörténeti nevek jelentős hányada, kb. 80 százaléka dűlőnév. A dűlő a határnak két út vagy mezsgye közötti, külön névvel jelölt része, az általam vizsgált területen gyakran jelenti az ott található dűlőutat is. Dologi név keletkezik, ha a helyet a rajta lévő tárgyról, a vele kapcsolatban levő dologról nevezik el. Az ember által létrehozott alakulatok közül leginkább egy-egy magában álló építmény válik helynévvé. Ez történt a Kereszt-dűlő vagy Belső-kút esetében. Az összegyűjtött nevek közel harmadrészét teszik ki a birtokosnevek. Ezekben a személyt jelölő név lehet tulajdonnév: Pe- tő-tanya, Szántó László tanyája vagy foglalkozásnév: Jegyzőföld. Hagyományhoz kötődik a községben a Bottyánszög helynév. A néphit szerint itt sebesült meg egy csatában Vak Bottyán, innen vitték tovább Gyöngyösre. A földrajzi nevek 16 százaléka egytagú név. A nevek többsége viszont grammatikai szerkesztéssel jött létre. Mennyiség- és minőségjelzős, birtokos jelzős és határozos szerkezetek alakjában élnek e nevek. A minőségjelzős kapcsolatok a nevek kb. 16 százalékát teszik ki: Kettős-ér, Para-> jos-tó, Hosszú-dűlő. A birtokos jelzős szerkezetek Erk külterületi földrajzi neveinek kb. 60 százalékát alkotják. Magas a tanyanevek aránya, amit a terület földrajzi adottságai indokolnak. Ha- tározós szerkezetek főleg a történeti anyag nevei között találhatók, pl. Baka-rét melletti útnális sarok. Szakdolgozatomban a földrajzi neveket névcikkekbe rendeztem, adattárba gyűjtöttem össze. 114 névcikkben közel 200 név található. A névkeletkezési folyamatok részletes elemzésével — amelyből a fenti sorok és példák ízelítőt adtak — dolgozatom így felhasználható elsősorban a magyar névtani, helyesírás-történeti, másrészt a helytörténeti és néprajzi kutatások számára. Iskolások gyűjtik a szárazelemet? Szelektív hulladékgyűjtés Hevesen Heves városában régóta gondot jelent a hulladék gyűjtése és tárolása. A település szélén működő szeméttelep ügye már sokszor szóba került a képviselő-testületi ülésén: a környék rendezetlen és büdös. A lakók pedig minden elképzelhető fórumon szóba hozzák ezzel kapcsolatos panaszukat. Nyilván új telepre volna szükség, azonban a szükséges pénzek egyelőre még hiányoznak. Addig is a szelektív hulladékgyűjtés megszervezésével szeretnének enyhíteni a gondokon. A helyi városgazdálkodási vállalat a város központjában öt darab konténert helyezett el. Ezeket különböző színűre festették, jelezve azt, hogy azokban más- és másféle — papír, műanyag vagy üveg — hulladékot gyűjtenek majd. A helyi szakemberek tisztában vannak azonban azzal, hogy ez a módszer nem vezethető be egyik napról a másikra. Sok türelemre és főleg népszerűsítő munkára van szükség ahhoz, hogy az emberek megszokják ezt a Magyar- országon eleddig még kevéssé ismert technikát. Éppen ezért szeptembertől— bízván az oktatási intézmények segítségében — bevezetnék az iskolákban a szárazelem gyűjtését. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy haMár hírt adtunk róla, hogy malom építését tervezi egy vállalkozó Zaránkon, akitől megtudtuk, hogy ez egy „kisebb referenciamalom” lesz — a Magyar- országon általánosan használt, nagy kapacitású nagyüzemi malmokkal szemben. — Dán típusú őrlőkkel is dolgoztak— folytatja ifj. Urbán Béla —, de ezek a fejlődő országok számára készülnek, így nem lehet velük fehér lisztet készíteni. S én olyan kelési-sütési tulajdonsággal rendelkező lisztet szeretnék, amellyel a magyar háziasz- szonyok maradéktalanul elégedettek lehetnek, vagyis olyat, amilyenről már csak a nagymamák mesélnek. A két világháború között ugyanis nagyon finom fehér lisztet őröltek az országban. 1993 januárjában ezért egy „ Urbán és társa ’’nevű betéti társaságot hoztunk létre, és egy pályázatot adtunk be a megyei ön- kormányzathoz munkahelyteremtő beruházásra. Ezt ugyan elfogadták, de még nem tudunk előbbre lépni, hiszen az ÁFI-hoz is benyújtottunk egy hasonló pályázatot, amit már elbíráltak, de papírt róla nem kaptunk. — Hány dolgozot foglalkoztat majd a malomban ? zánkban évente 3 és fél ezer tonna szárazelemet „fogyasztunk el”. Ezeket használat után eldobjuk, ám a benne lévő nehézfémek (cink, mangán, higany stb.) a talajvízzel együtt néhány év múlva újból megjelennek, így szennyezve lakókörnyezetünket és ivóvizünket. Most Hevesen — tudtuk meg Balassa Zoltántól, a Hevesi Városgazdálkodási Vállalat megbízott igazgatójától — annyit tehetnek, hogy elkezdik a szelektív gyűjtést, s a hulladékot ellenőrzés mellett rakják le, illetve tárolják. Miután Magyarországon szárazelem-feldolgozó üzem nincs, arra van mód csupán, hogy az ilyen hulladékot az aszódi lerakóhelyre szállítsák el. Erről a lehetőségről viszont azt kell tudni, hogy egy köbméter tárolása 30 ezer forintba kerül. A városgazdálkodási vállalat elképzelései közé tartozik az is, hogy az iskolák között versenyt hirdetnének, ehhez felajánlanák a gyűjtőedényeket, valamint szervezési és felvilágosító munkájukat, s természetesen a vetélkedő nyerteseit pénzbeni jutalomban részesítenék. Elengedhetetlen azonban az is, hogy a város polgárai támogassák ezt az akciót. — Tizenhatot, hiszen ez azért nem egy kis malom lesz. A kapacitása egy tonna óránként, ami a „farmermalmok” viszonylatában jelentős mennyiség. Az ösz- szehasonlítás kedvéért elmondom, hogy a legfejlettebb és legnagyobb német malmokban ötezer tonnát is őrölnek naponta... A terveket a budapesti Malomipari Kutató Kft. készíti, a kivitelező pedig a pécsi székhelyű TVG Kft. lesz. Ha minden jól megy, akkor ősszel kezdünk hozzá az építkezéshez, s így az év végén már őrölhetünk is... A gépeket mindenesetre már most megrendeltük a kivitelező technológiai kisszövetkezettől. — Mennyibe kerül a beruházás? — A teljes összeg mintegy 30- 40 millió forint. Ez persze még nincs a zsebünkben, a hiányzó pénzt hitel útján szeretnénk előteremteni. Ehhez keresünk most bankot. Annyi azonban bizonyos, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz hitelhez jutni, vagyis szinte lehetetlen. S ez még megakadályozhatja a zaránki malom felépülését. (k) Megjelent a Tahír A napokban került ki a nyomdából a tarnamérai önkormányzat lapjának júliusi száma. A Tahír című újságban beszámolót olvashatnak a legutóbbi testületi ülésről, ezenkívül két gazdasági témájú riporttal is találkozhatnak az olvasók. A lap foglalkozik a község nemrégiben átadott benzinkútjával, és hírt ad a könyvtárban megrendezett képzőművészeti tárlatról is. Megnyílt a piac A múlt héten fejezték be a piac kialakítását Zaránkon. A kivitelező a Hevesi Városgazdálkodási Vállalat volt, amelynek szakemberei három hét alatt végeztek a tetővel ellátott placcok, elárusítóasztalok felépítésével. A beruházás mintegy 300 ezer forintba került. Marhalevél-kiadás A kömlői képviselő-testület — figyelembe véve a lakosság érdekeit — határozott a marhalevelek kiadásának időpontjáról is azért, hogy elkerüljék a felesleges időveszteséget. Ezek szerint: hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 10 óráig várják az okmányt igénylő állampolgárokat. A hivatal dolgozói arra kérik a köm- lőieket, hogy ennek a rendnek megfelelően keressék fel a polgármesteri hivatalt. Holland gazdasági kapcsolatok Mint lapunkban hírül adtuk, Heves partnervárosi kapcsolatot létesített a hollandiai Wijk Ena- alburg városával. A kulturális kapcsolatokon túl főként a gazdasági együttműködés lehetőségeit keresik a szakemberek. A hevesi küldöttség legutóbbi útján felkeresett egy ipari tisztító céget — neve: Altena Cleaning- bu —, amely többek között klímaberendezéseket gyárt. A holland vállalat a tervek szerint a dél-hevesi térség üzleti életébe is bekapcsolódik majd, s szó van arról, hogy bemutatkoznak a Vásár Agriában című rendezvényen. (h) Malom épül Zaránkon Uj buszmegálló Kiskörén A helyiek s az idelátogatók ide érkeznek, illetve innen indulnak a távolsági járaton... (Fotó: Gál Gábor) Kiskörén javában tart az idei idegenforgalmi szezon: hazai és külföldi turisták népes csoportja keresi fel a festői szépségű Tisza- tavat és környékét. A turisták nyilván nemcsak a vízparton töltik az idejüket, hanem ellátogatnak a közeli községekbe, így például Kiskörére is. Nem mindegy tehát, hogy a település belső képe milyen, hiszen a mai és leendő látogatók fejében nemcsak az üdülőterület, hanem a falu emléke is megmarad. Kiskörén már régóta tervezték a régi buszmegálló felújítását, s az önkormányzat a döntése alapján arra az elhatározásra jutott, hogy egy új, esztétikus — a tájba illő — autóbusz-megállóhelyet építenek a község központjába. A közelmúltban végre birtokukba vehették az új építményt, amelynek favázas szerkezete, tornáca igazán barátságos látványt nyújt.
