Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-26 / 172. szám
HÍRLAP, 1993. július 26., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Üj iskolaigazgató Gyöngy ösorosziban Szarvas Gáborné az általános iskola új igazgatója augusztus 1-jétől Gyöngyösorosziban. A vezető magyar-történelem szakos tanár 12 esztendeig volt az intézet igazgatóhelyettese, s pályázat alapján kapta magasabb vezetői kinevezését a helyi önkormányzattól. Markazi óvodások kirándulásai Kirándulásokkal is színesítik, emlékezetesebbé teszik az óvodáséveket Markazon. Az idei nyáron az apróságok jól sikerült jászberényi állatkerti látogatáson vettek részt különautóbusz- szal, az ősszel pedig Szilvásváradot is felkeresik, s kipróbálják a festői táj hangulatos kisvonatát. Szebb kultűrház Atkáron Az atkári kultűrház iránt a lakodalmas rendezvények még inkább megélénkítették az érdeklődést. A lakosság kedvére nemrégiben parkettacsiszolással, falfestéssel tették szebbé a nagytermet. Befejezés előtt a kerékpárút Másfél millió forintos központi támogatást kapott nemrégiben az épülő kerékpárújának befejezéséhez Gyöngyöshalász. A helyi magánvállalkozó heteken belül befejezi a Gyöngyösig még hiányzó 400 méteres szakaszt. Nemzetiségi falunap A Kisnánán működő Szlovák Klub a község önkormányzatával közösen egy nagy feladatra vállalkozott: augusztus 21 -én tizenöt csoport, klub, dalkör részvételével nemzetiségi falunapot szerveznek. Érkeznek vendégek Békéscsabáról, Mogyorósbányáról, Mikófalváról, Ostorosról, Novajról, Sarudról, Hortról, P discs évről és Gyöngyössoly- mosról is. A kulturális bemutatók mellett azt tervezik, hogy együtt megnézik a helybéli templomot, könyvtárat, tájházat. Kiket támogatnak? Százegy pályázó — köztük zenekar, irodalmi színpad, képző- művészeti egyesület, iskola, s egyéb intézmény — kért támogatást ebben az évben a gyöngyösi önkormányzattól. Közülük hatvanhármat talált érdemesnek a kulturális bizottság, illetve a képviselő-testület arra, hogy pénzzel is segítse tevékenységét. A legtöbbet — 70 ezer forintot— a Városszépítő és -védő Egyesület, míg a legkevesebbet — 5 ezer forintot — a hallássérültek szövetsége, a Mátra Fotókör és a József Attila Kollégium Fotószakköre kapta. Abasári múltidézés Gyűlnek a régiségek az abasári Kapásház pincéjébe tervezett új bemutatóhely számára. Az egykori mezőgazdasági szőlőművelő, -feldolgozó eszközöket nemrégiben érdekes, rézgálicos gyökérkezelővel is gyarapították a gyűjtést támogató lakosság jóvoltából. S a hajdani falusi élethez tartozó más muzeális ritka- ságok felkutatásából, átadásából még a gyöngyösiek sem maradtak ki. Miközben a mind többet mutató községi tájházfriss, nádtetős lefedését is tervezik — más „nyomvonalon” - a település ősibb értékeinek feltárására indultak. Tekintve, hogy a község területén három valamikori monostort emlegetnek, feltétlenül szeretnék, ha alaposabb ásatások kezdődnének a föld alatti értékek mielőbbi bemutatására. A kör- és kegyúri templomok községközpontban fellelhető maradványai — amikre a művelődési ház épületénél talált sírok, szarkofágok is vallottak — természetesen a kibontáshoz alaposabb előkészületeket igényelnek. Ezért, s a térség egyéb kincseinek megtalálásáért már muzeológusok is gyűjtik a segíthető írásos dokumentumokat. így a jelenlegi megítélés szerint akár már a jövő tavasszal hozzáláthatnak a nagyobb ásatásokhoz. Tekintve, hogy a kutatás, a maradványok konzerválása tekintélyes összegbe kerülhet, az abasári múltidézésben társadalmi munkákra is számítanak. Szerencsére van ígéret a segítségre, s remélik a községben, hogy a szükséges pénzt is sikerül majd előteremteni a nemes igyekezethez. Ha az álmok megvalósulnak, a kedves mátraalji falunak minden bizonnyal még több látogatója lesz, s megélénkülő idegenforgalmából az önkormányzat, az egész település érezhetőbben profitál. Figyelmesebb közlekedést — Yisontán Ha az elmúlt időszakban valamelyest romlott is Visonta közrend-közbiztonsági helyzete, még mindig jónak mondható — jelentette a község önkormányzatának a rendőrség körzeti megbízottja a képviselők testületének legutóbbi ülésén. Bizonyára hozzájárul ehhez, hogy a bűn- megelőzési munkát sem felejtik, akiknek feladatuk; havonta legalább kétszer-háromszor tartanak akciós szolgálatot, főleg éjszaka. A térségben — a Mátrai Erőmű Rt. üzemi területét is ide értve — tavaly tavasztól az idei nyárig 62 bűncselekmény történt. A mostani év elsőnegyedébenako- rábbi 16 helyett 70eset foglalkoztatta a rendőrséget, s ebből az előző kettővel szemben négy kapcsolatos a községgel. Az elkövetőknek meglehetősen csábító célpontja a mezőgazdasági szövetkezet, amelyet a kisebb rongálásokon kívül néhány hete betöréses lopással is károsítottak, nagyobb értékű vegyszerek eltulajdonításával tettek szegényebbé. A legnagyobb előszeretettel azonban kétségkívül a bányai létesítményeket látogatták a hívatlan látogatók, míg a zártabb, s fegyveres őrséggel is vigyázott hőerőművet kevésbé. Szabálysértési eljárást 59 esetben kellett indítani már az idei első negyedévben, ami az összes tavalyinak több mint kétszerese. A listát magasan vezetik a közlekedési vétségek — 40 feljelentést tettek miattuk —, s ezen belül a négy ittas vezetés külön is figyelmet érdemlő. Ugyanekkor három verekedés zavarta meg a nyugalmat, s egyéb ügyben tizenkétszer kellett intézkednie a rendőrnek a körzetében. Szabálytalanságokért 60 személyt bírságoltak a helyszínen, együttesen 25 ezer forint erejéig. A község közismerten nagy átmenő forgalmához képest nem mondható soknak a megtörtént három közlekedési baleset. Ám a közöttük előfordult egy súlyosabb feltétlenül a nagyobb fegyelemre, óvatosságra kell, hogy figyelmeztesse a járművezetőket.-igyÜj tanműhely a gyöngyösi pékneveléshez A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Rt. Egerben, sőt Hatvanban is képzett már tanulókat utánpótlásul, Gyöngyösön azonban mindmáig nem tudott sort keríteni hasonlóra. A szervezet felelős vezetőit természetesen nem hagyta ez nyugodni, ezért a helyi mezőgazdasági iskolával addig keresték a megoldás lehetőségét, míg a megállapodás a gyöngyösi s a város környéki fiatalok nevelésére is létrejött. Tekintve, hogy szükséges tanterméhez a HESI Rt. nem kapott támogatást a szakképzési alapból, saját erőből látott a létesítmény kialakításához, felszereléséhez. Gyöngyösi kenyérgyárában egy eddig gazdaságtalanul, nagy energiafogyasztással működött berendezést cserélt ikerrotor, forgóállványos Mondiál típusú olasz kemencére kellően automatizált kiegészítőkkel, német spirálkaros gyorsdagasztó gépekkel is lehetőséget adván a diákoknak az alaposabb ismeretek megszerzéséhez. Mint Nagy Lajos elnök-vezérigazgatótól megtudtuk: új tanműhelyükben a „beiskolázott” első 12 ifjú az ősztől egy kilogrammos kenyereket, különféle süteményeket, cukrászárukat készíthet majd a gyakorlati oktatás során. Az országban is páratlan kemencéből kikerülő termékeket pedig — a tervek szerint— mindjárt a helyszínen, a mező- gazdasági iskolával közös kis boltjukban értékesítik, a fogyasztók minden bizonnyal osztatlan elismerésére. A talán 10 millió forintot is meghaladó beruházást az intézet pénzzel is támogatja, s az említett üzletműködését a gabona-, illetve tejipar rendszeres szállításokkal teszi vonzóbbá. (-ni) Volt egyszer egy tábor... Elmélyültem.. Azt eszik, amit főznek ...kerek erdő közepén, zúgó lombú fák között, egy tisztáson. Reggel madárdalra ébredtek lakói, napközben serény munkával töltötték az időt, este pedig közösen ültek a tábortűzhöz, hogy aztán az utolsó láng ki- hunytával, a csillagok fényében nyugovóra térjenek. Majdnem ilyen volt. Mert olykor csíptek a szúnyogok, néha nem volt kedvük a lányoknak krumplit pucolni, türelmük a fiúknak rozsét gyűjteni, de ezt gyorsan elfelejtették, örültek inkább egymásnak, s hogy azt csinálhatják, amit szeretnek. Az abasári művelődési ház vezetője, Morovszki Zsuzsanna lassan hagyományt teremt a kézműves-alkotótáborával. Minden évben meghirdeti a rajzpályázatot, amelyre beküldik munkáikat a környékbeli gyerekek. Közülük a legjobb műveket kiválasztják, s alkotóikat meghívják egy kéthetes táborba, a mátrafüredi Szent Anna-tó közelében lévő kellemes kis tisztásra. Ottj áriunkkor a tábor két vezetője, Morovszki Zsuzsa és Balázs György épp Gyöngyösön voltak egy értekezleten, így Gulyás Jánosnéval, a „konyhafőnökkel” beszélgettünk, aki egyébként szintén művelődési házat irányít Pálosvörösmarton. Aztán ez a kétszemélyes csevely hamar átalakult, egyre több gyerek gyűlt körénk, s egymás szavába vágva sorolták élményeiket. — Hogyan telik egy napjuk? — Ötvenen vagyunk — mondja Gulyásné —, úgyhogy elég jól meg kell szervezni a dolgokat ahhoz, hogy mindenki élvezze az itteni napokat. Reggel fél nyolckor van ébresztő, aztán közösen elkészítjük a reggelit, majd fél kilenctől jön a műhelymunka. A gyerekek választhatnak, hogy kosarat fonnak, bábot készítenek, szőnek, fát faragnak, agyagoznak, gyöngyöt fűznek, rajzolnak, festenek vagy batikolnak. Ezeknek a művészeti ágaknak a képviselőjét hívtuk meg a csoportok vezetésére. A foglalkozások mindennap fél 2-ig tartanak, akkor következik az ebéd — ezt megint közösen csináljuk, persze az én irányításommal. pű fiú —, a konyhafőnök vezetésével... — Hát igen — bólint a félig- meddig megszólított —, sok a kullancs, muszáj mindenkit alaposan végignézni. Ott van egy tartály, abból csurgatjuk ki a vizet, s jön a szemle. Azután viszont az este kellemesebb része következik: szinte minden nap végén tábortüzet gyújtunk, énekelünk, gitározunk, táncolunk. — Csak rozsét ne kéne gyűjteni — veti közbe a mellettem álló, hosszú hajú kislány. — Az elég unalmas... Megtudom még, hogy nagyon sokan segítettek a tábor létrejöttében, nélkülük jóval többe került volna minden fiatalnak a két hét. Egyrészt pályázaton nyertek némi támogatást, másrészt több mindent kaptak is. Az egri polgárvédelemtől például sátrakat, a domoszlói áfésztől cukrot, a Máltai Szeretetszolgálattól teát, tartós élelmiszereket. Gergely Zoltán, az egyik abasári ABC vezetője pedig rendszeresen szállította a megrendelt élelmiszereket. A gyöngyöshalászi, verpeléti, kisnánai, rózsaszentmártoni, patai, nagyrédeiés detkiiíydk Varga Károly kosárfonó, Dienes Erika bábkészítő, Lovászné Juhász Rita szövő, Hegedűs István fafaragó, VárkonyiMaréza keramikus, Disznós Mária grafikus irányításával számos szép munkát készítettek a tábor két hete alatt. Ezek közül jó néhányat bemutatnak majd azon a kiállításon, amelynek az abasári művelődési otthon ad helyet a közeljövőben. (doros) A fiúk fakanalat készítenek Vesszőrengetegben — Nincs gond abból, hogy ki mit szeret enni? — Tavaly volt egy válogatós kisfiú, de három nap múlva ő is megszokta, hogy nem az anyuka főztjét eszi, és ebéd után esetleg mosogatni kell. Most nincs ilyen gond, az egyik kislány például tegnap nagyon finom szendvicskrémet készített tojásból, májkrémből meg vajból. Ez volt a „vacsora Lilla módra”. — Este meg kötelező fürdés van — veti közbe egy huncut kéKözeli és távlati tervek az ország „tetején” ( Tudósítónktól) Néhány hete látott napvilágot egy írás Galyatetőről, akkortájt jártunk ismét a mátraszentimrei polgármesternél, hasonló témák iránt érdeklődve. — Községünk önkormányzatához meglehetősen nagy terület tartozik — kezdte a beszélgetést Szabad Lajos —, így Fallóskút, Bagolyirtás, Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Galyatető és Mátraszentimre... A galyaiak az év elején valóban indítványozták egy részönkormányzat életre hívását, meg is indítottuk a hivatalos eljárást. A köztársasági megbízott egri illetékes szakemberei viszont úgy látták jónak, ha saját önkormányzati hatáskörbe adják át a döntés jogát. Testületünk — amely 5 tagból áll — a galyaiak kérését elutasította, mert úgy vélte: 45 állandó lakos — 36 szavazásra jogosult — esetében ez az elgondolás nem reális. Hiányoznak azok a feltételek, melyek a jogok és kötelességek kategóriájába tartoznak. Szükség lenne megfelelő irodára és személyzetre is. Hangsúlyozom, ilyen kis lé- lekszám mellett, illetve az általuk befizetett „adókból” nem lennének életképesek. Mi minden testületi ülésre meghívjuk őket, sőt a számvizsgáló és a szociálpolitikai bizottságunkba várunk tőlük 1-1 delegált tagot... Hogy a testületben nincsen egyetlen gályái lakos sem, az csak annak köszönhető, hogy megfelelő menynyiségű szavazat hiányában nem jutottak be. Bízom benne, hogy a következő választások alkalmával sikerül majd olyan jelölteket állítaniuk, aki be is kerül az ön- kormányzatba, mint ottani képviselő. — A kapcsolatunk ettől függetlenül — úgy érzem — rendezett. Ismerem és nagyon sokra tartom a tenniakarásukat, a soksok órai önként vállalt munkát, amit végeznek, ezzel is szebbé téve szűkebb hazájukatat... Gondok lehetnek viszont Galya és Párád között a gázvezetékkel, miután a két nagy fogyasztó, a volt BM-üdülő — most Andezit Hotel — és a volt SZOT — most Korona Szálló— nem hajlandók ebbe a jelentős beruházásba társulni, ők ugyanis önálló rendszerről kívánják azt megoldani. A költségek meglehetősen sok pénzt emésztenének föl, mivel a parádsasvári üveggyár elől kellene elhozni a vezetéket, s miután a gyár magánkézben van, ezért a tulajdonos határozhatná meg az összeget. Viszont az sem biztos, hogy a Gályán lévő üdülőtulajdonosok egyértelműen kívánnák-e ezt a nagy összegű befektetést. Ők ugyanis évente 2-3 hetet töltenek itt szabadságuk ideje alatt, s ez nem készteti őket a hozzájárulásra... A továbbiakban a polgármester elmondta: náluk a lakosság viszonylag jó helyzetben van, az 560-580 érintett emberből mindössze 30-35 van munka nélkül. Sőt: az erdőgazdaságnál felvétel is van. Ami pedig a fejlesztéseket illeti: jó ütemben halad a csatornázás és a tisztítótelep megépítése. A testület úgy véli, nincs még egy olyan település ebben az országban, ahol ennek a költségét magára vállalta volna a hivatal. Útban van a telefon is, s remélhetőleg megvalósul a régen dédelgetett terv, az iskola felépítése. A gyerekek Mátrafüredre járnak iskolába, annak ellenére, hogy évről évre sokat tett a testület azért, hogy valamennyien visszakerüljenek. Évente sikerült visszahozni egy-egy osztályt: most már csak a nyolcadikosok járnak el... Az ősszel induló tanévben talán már ők is maradhatnak — mondta Szabad Lajos, aki hozzátette: ez az iskola olyan célt is szolgálna, hogy körülbelül negyven, asztmatikus és légúti betegségben szenvedő kisdiák tanulhatna itt az országból a hegyi gyógykezelés ideje alatt... — Az építkezés indulásakor a tervezett 30-35 millió forint mára már nem elegendő, s most ott tartunk, hogy legalább 60 millióra lenne szükség. Bízva azonban abban, hogy a nemes cél érdekében — a gyermekek gyógyításáért — számíthatunk még támogatókra. Sziráki Márta
