Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-22 / 169. szám
6 EMBERKÖZELBEN HÍRLAP, 1993. július 22., csütörtök Floridai érettségi □ — Haladjunk sorban: gimnázium Magyarországon is van egynéhány... — Igen. Én Kecskemétre, a Katona József Gimnázium kétnyelvű — magyar-angol — osztályába jártam. — ...de Amerikában még több. Hogy kerültél oda? — Tavaly áprilisban megcsörrent otthon a telefon, és a keresztapám kérdezte a vonal túlsó végéről, hogy lenne-e kedvem kimenni egy évre tanulni Floridába? Mit tagadjam: volt kedvem. Az általános iskola harmadik osztályától kezdve tanulok angolul, és megvolt a középfokú nyelvvizsgám. Talán ez is segített abban, hogy legyen kedvem. — Melyik városban és milyen iskolában tanultál? — Boca Ratonban. Ez Miamitól észak felé az ötödik vagy hatodik városka a tengerparton. Az iskolám neve pedig: „Boca Raton Community High School”. — Miként emlékszel az első napodra? — Az első...? Szörnyű volt. Ott álltam egyedül, elhagyatva a sok diák között. Senki sem segített, nem mutattak meg semmit. De aztán elintéztem mindent magam. — Látszólag jelentéktelen apróság: még csak 17 éves vagy, de már érettségiztél... — Azon egyszerű oknál fogva, hogy második után rögtön negyedikbe mentem. — Hm...! f — Odamentem, és mondtam, hogy én negyedikes szeretnék lenni. Megnézték, hogy itthon miket tanultam, és megmondták, hogy milyen tárgyakat kell felvennem ott, hogy leérettségizhessek. — Önként adódik a kérdés: miket tanultál? — Amerikai történelmet, biológiát, amerikai kormányzást, angolt, matematikát és egy egészség nevű tárgyat, amely az egészséges életmóddal foglalkozott. — Miben különbözött az ottani iskola a magyartól? — Majdnem mindenben. A tankönyveinket például nem vettük meg, csak béreltük. Kitűnő minőségű, vastag, keménybo- rítós, és ami a legfőbb: nagyon súlyos könyveink voltak. Nincs felelés, olyan teszteket töltöttünk ki, amelyekbe beírtak négy lehetséges választ is a kérdésre. Be kellett karikázni azt, amelyiket helyesnek gondoltuk. Az órarendet könnyű megjegyezni, „Ha szép és okos akarsz lenni Amerikában, jó, ha magyarnak születsz.” (Dakota indián mondás) Lakatos Zsófia tizenhét éves, és Gyöngyösön lakik. Most érettségizett Floridában. Hogyan lehet 17 évesen és Floridában érettségizni? Többek között erre keresem a választ a legilletékesebbnél. mert mindennap ugyanazok az órák vannak. Az osztálytárs fogalma ott nem létezik, hiszen minden órán másokkal tanul a diák. Egy osztályban lehetnek elsősök is, meg negyedikesek is. Én is voltam negyedikesként elsős például az „amerikai kormányzás” tantárgyból. Erősebb viszont az iskolai szellem, a diákok kíváncsiak egymás eredményeire. — A tanárok? — Sokkal közvetlenebbek és lazábbak, mint itthon. — Milyen volt az igazgató? — Mint pedagógus, abszolút profi, mint ember pedig közvetlen és igazságos. A profizmusa abban nyilvánult meg, hogy nagyon tudott „helyzeteket felismerni”. Egy mókás iskolai ünnepségen például szétkenhettek egy tortát a fején a gyerekek, vagy lelocsolhatták vízzel. De más helyzetekben láttam szigorúnak is. — Nem tudom, illik-e az eredményeidről kérdezősködni... — Egy nap mondták, hogy menjek vissza az iskolába, mert oklevél-átadási ünnepség lesz. Bili Clinton saját kezű aláírásával ellátott, elég komoly elismerő dokumentumokat fognak osztogatni az arra érdemeseknek. Teljesen gyanútlanul elmentem, és négy ilyen oklevelet kaptam: biológiából, angolból, történelemből, és egyet az összes eredményeimért. — Terveid? — Megyek vissza Kecskemétre negyedikbe, és majd érettségi itthon is. Szeretnék Amerikában tanulni egyetemen. Ha ez nem sikerül, akkor a Külkereskedelmi Főiskolára jelentkezem. Év közben pedig jó lenne szinkrontolmácsként vagy fordítóként dolgozni. Mindezt hallgatva, be kell vallanom: a dakota indián mondást a riporter találta ki... Karácsondi Imre 666 avagy: a „Sátán szolgái” O nem egy vérszívó Drakula, nem valóságos Nosferatu, neki csupán a beceneve „Vámpír”. Mert Kiss F. Sándort így ismerik sokan Egerben, már amennyire sokan vannak azok, akikhez ő is tartozik. Mert a „Sátán szolgái” ők, a bibliai fenevadé, kinek a jele: „666”. Vámpír ugyanis eladta a lelkét az ördögnek. Akárcsak „Doktor Faustus”, Thomas Mann regényhőse, aki a „Sátán” segítségével zseniális remekműveket alkotott, ám ennek fejében földi életében nem ismerhette meg a szerelmet, halála után pedig semmi sem enyhíthette (enyhítheti) lelki kínjait a „Pokol” legmélyebb bugyraiban. Vámpír ugyan nem akar zseniális remekműveket írni. Nem akar semmit sem az ördögtől, csak azt, hogy szolgálhassa egész életében — a beszélgetésünk során megérti az olvasó, hogy miért. — Mikor idézted meg először a Sátánt? — Tavaly nyáron. De akkor még nem egyedül, egy francia fiú mutatott be a „Helytartónak”. Mert egy avatatlan nem idézheti meg a Helytartót egyedül. Én azóta vagyok beavatott, és azóta már ötször találkoztam „Vele”. — Ki ez a Helytartó? — Az ördög anyagi megtestesülése. Mivel a Sátánnal az ember nem találkozhat közvetlenül, legalábbis ebben a világban nem, így önmaga helyett küldi a Helytartót, aki tulajdonképpen Ő, de mégsem Ő. — És ki volt az ófrancia? — A „Cyrano” szilvásváradi forgatásán találkoztam vele, egy statiszta volt a sok ezernyi közül. Összebarátkoztunk, és azóta már sokszor járt nálunk. Már talán száz embert is beavatott... — ...Hogyan zajlik a beavatás? — Éjféli holdtöltekor, egy elhagyatott helyen, s lehetőleg hármas útkereszteződésben kell megidézni a Helytartót. Egy kört kell húznod magad köré, abba pedig egy, a kört érintő hatszögletű idomot kell rajzolni, és oda, ahol ez a hatszög metszi a kört, egy-egy égő gyertyát kell állítani. Tehát hat égő gyertya lobog körülöttem, mellettem áll a beavató, és nagyon erősen koncentrálunk a Sátánra. A sötétségre. Az erőre. Ezekben a pillanatokban, a kör közepén a Sátán védelme alatt állunk. Nagyon fontos, hogy olyannyira tiszta ruha legyen az emberen, amelyben még nem evett, nem ivott, nem aludt és nem szeretkezett. A cipőket is le kell venni. — Miért fontos ez a tisztaság? — A templomi istentiszteletre is kiöltözik az ember... Szóval, ott állunk a körben, és erősen koncentrálunk. Ekkor már a beavatásra várónál van a fogadalma, amelyet a saját vérével kell leírnia papírra vagy a bőrére, mindegy. S akkor a Helytartó „megfogja” az ember vállát. Hátranézni nem szabad, mert nem pillanthatja meg őt senki. Ha mégis megteszi, akkor minden további előzmény nélkül a pokolra kerül a halála után. Szóval, az ember elmondja, hogy mit szeretne elérni itt a Földön, fölajánlja a lelkét: megmondja, hogy hány éves korában követi majd. Én hatvanévesen halok meg, a saját kezemmel vetek véget az életemnek. Addig nem halhatok meg, mert addig a sötétség fejedelmének védelme alatt állok. — És ha netáfi közlekedési baleset áldozata leszel? — Nem leszek. — Vagy ha rád lőnek? — Nem lőnek rám. A Sátántól azt kértem, hogy „ceremóniamester” lehessek, vagyis én is lehessek a beavató. Ugyanis akit beavatok, az köteles nekem részesedést fizetni. Akármennyi pénzt is kér, nekem abból bizonyos százalék jár. Nemrégiben negyvenezer forintot kaptam egy ügyvédtől, akit jelentős pénzekhez segítettem hozzá, vagyis segített hozzá a Sátán. Több alkalommal küldött már pénzt egy luxemburgi gyerek is. Nincs munkahelyem, mert én ebből élek... Amennyiben lányokat avatok be, akkor a járandóság Arcok Egerből Nagy Ernő 1926-ban született Felnémeten — akkor még négy kilométeres országút kötötte össze ezt a falut Egerrel —, egy szorgalmas kisgazda-családban. Ha valaki akkor azt súgta volna a festő fülébe, hogy az egész karrierje ösz- szesen ezt a négy kilométert teszi meg a Líceumig, nem hitte volna el. Az elemit a faluban tanulta végig, de az apja az egri polgáriba íratta, majd az Érseki Tanítóképzőbe, ahol kántortanítót akartak faragtatni belőle. Ment is előre a szülők álma 1944-ig, aztán a levente-fiatalembert elkapta a háború forgószele, míg végül 1948 májusában, hadifogolyként hazaérkezett Moszkva mellől. A preparandum kétéves visszamaradt részét egy év alatt befejezte, és kántortanító uramat felvették a Képzőművészetire. Papp Gyula, Domanovszky, Hincz keze alá került, akiknek csendes pedagógiája — nem is igen szóltak közbe, mutatván esetleg utat is a haladásra! — hagyta kifejlődni az egyéniségét. (A tehetséget úgysem lehet pótolni, a többi meg tapad az emberre, még kényszerűségből is.) Á művészjelölt meg is nősült, a szülők szándéka szerint templomban — ki is átkozta volna őket a rokonság, ha a pap össze nem köti őket —, ebből lett a kínos alaphelyzet: bárhova ment is munkát vállalni, mindenütt ajtót mutattak. Végre is a Moziüzemi Vállalatnál akadt egy nem stréber vezető, Strbák István, aki dekoratőrnek befogadta. Rögtön bekapcsolódott az egri képzőművész-csapatba, ahol Gergely Pál, Gódor Kálmán, dr. Kastaly István, id. Kátai Mihály, Baskay Ernőné, András Gizella, Kocsis Árpád, Hamza Tibor, no meg Bíró Lajos látszottak meghatározó egyéniségeknek. A Líceum dísztermében, a nagyszerű freskó alatt rendszeresen őszi-téli tárlatok váltották egymást. Az Érsek utcában, a műtermekben folyt az élet. Hatott — kire ne hatott volna — a kemény irányítás, a szocialista realizmus. Ami any- nyit jelentett, hogy portrét senki se mert festeni, hacsak nem Lenint vagy Sztálint, mert minden egyéb burzsoá elhajlásnak, polgári csökevénynek minősíttetett. Maradt a tájkép, a munka ábrázolása, mozzanatok, amik belefértek a hatalom kívánalmaiba. A művész azért vállalja magát és a kort, hogy adottságai, nyűgei között is kihozza belülről azt, amiért, amire vállalkozott. Olajban, akvarellben, grafikában. Napfényben és félhomályban úszó vízpartok, erdőrészletek, tájak, csillogások, épületrészletek, érzelmek, szenvedélyek szegélyezték ezeket az ötvenes és hatvanas éveket Nagy Ernőnél, mert ez a lélektanilag is nyomott korszak ennyit megengedett. Ahogy'56 átzúgott itt is és a világon is, ügyeletes hatalmunk is változtatott. Megtorlás ide, börtönök, bitófák oda, a szorítás lassacskán felszakadt. Ez a festő a légynek se tudott ártani, nem is akart. Hagyták, hogy dolgozzék, tanítson. Előbb az ipari tanulóknál, majd a főiskolán. Mire hatvanéves korában, 1986-ban nyugdíjba ment a rajz tanszék éléről, már majdnem kinyílt az egész világ. Neki is. Csakhogy. Szorgalmasan bejelentkezett a „negyven év alatt” az egri kiállításokra, az országos horderejű tárlatokra is. Egyénileg is kiállt a közönség elé, azzal a szándékkal, ahogyan az erőteljes, egészséges művész kapcsolatot akar teremteni a kortársakkal. Már csak azért is, hogy az önkontroll mellé a közönség, a kritika is visszaköszönjön neki. Kapott ő nívódíj at Budapesten, Salgótarjánbanis,a hatvani biennálén egyszer ezüst-, másszor meg bronzdiplomát, elpöttyentettek neki itthon is másodosztályú elismeréseket, de rangosat nem. Egy idő után csak közönségként mutatkozott a rangosnak hirdetett szemléken. Nagy Ernő szép szériákat festett. A fehér falú noszvaji házakat, a művészi lelkiismeret és a leletmentés igényével, az utókorra is gondolva. Mert ő a falu népével élt, a falu népében gyökerezik, hálátlanságnak érezte volna, ha nem így cselekszik. De „beleártotta” magát a monumentalitásba is. Rangos emlékeim közül ide emelem azokat a le- heletszerűen könnyed „leképezéseit”, amelyekben a barakk paloták íveit, lépcsősorát, tereit, méltóságát, az emberi gondolatoknak kövekbe zárt tanúit foglalta össze. A vízpartok, vizek remegése sokáig fogva tartotta. A bükki erdők tapasztalataival vonult le nyaranként a Tiszához, hogy a vízparti világ, a bokrok, füzesek, a fény, a szél játéka, eleven bölcselkedése közben élje meg azt a természetet, amelynek állítólag mi, emberek elválaszthatatlan részei lennénk. Ha értenénk még azon a nyelven, ahogyan a fák és a madarak szólnak hozzánk. Szólnának. Értünk, rólunk. Mert ez az a poézis, ami a vonalakba, a színekbe, a harmóniákba, a ritmusokba befogható. Be is kell fogni őket, még most is. Sőt most még inkább, amikor az összegező évek, a kisszerű, mindennapi hajsza ölelésétől mentesen távlatot nyitnak a szemnek. És a szívnek is. És az értelemnek. Két gyerek, öt unoka a biológiai folytatója ennek a művésznek. És a művek, a szelíd akva- rellek, a néha drámát is felvillantó olajok — de egyéb technikák is — szétszórva erre-arra, lelkileg érlelődnek bele az időbe. Magam is tudom, ahogy ránézek a szobám falán lógó alkotásokra, hogy azok is velünk együtt többrétűvé válnak bennünk. Tanítanak minket. Mint ahogyan a jó művészt, a jó pedagógust is tanítja az okítás, amikor tőle tanulnak... Farkas András Bőd Teréz, az egykori egri színésznő A „Família” nagymamája természetben jár. A legutóbbi holdtöltekor két lányt is beavattam. De ez azzal is jár, hogy soha életemben nem lehetek szerelmes, nem lehet barátnőm. A legtöbben falusiak, akiket beavatok. Nem tudom, hogy miért, de ott nagyon gyakori ez. Igaz, Egerben is vagyunk vagy százan, akik eladtuk a lelkünket... Érdekes, hogy mi minden történik egy-egy megidézés során. Amikor én beavattattam, akkor egy közeli bokor kigyulladt, egy kisebb fa pedig kettéhasadt. S hatalmasakat villámlott az ég, pedig nyár volt, tiszta és felhőtlen éjszaka. Vagy legutóbb, amikor a lányokat..., akkor a hat darab gyertya akkora tűzzel lobogott, hogy a vállunkig ért, és annak ellenére, hogy fújt a szél, a tűzfal egy helyben maradt. — Mi történik abban az esetben, ha valaki megszegi az ördögnek tett fogadalmát? — Megbűnhődik. A lelke változatlanul a Sátán kezébe kerül, de itt a Földön szerencsétlen lesz, mit mondjak: megvakul, meg- nyomorodik, meghal a gyereke, bármi... — S miért jobb a Sátánt szolgálni, mint az Istent? — Mert könnyebb. Kötetlenebb szolgálat ez, nem kell betartani a tízparancsolatot, vigyáz ránk az ördög. De ha valaki hívő, vagy valaha is az volt, vagy gyakran járt templomba, hiába szeretné, hogy beavassam, nem jelenne meg nekünk a Helytartó. Ő csak a maga fajtáját szereti... (kácsorj Ebben a famíliában egy kicsit minden vidámabb, minden groteszkebb, mint az „igaziban”. Itt talán még a nagymama is „na- gyibb”. Civilként jókora sportszatyorral érkezik, de amikor a konyhából az ikrek harsány „csokolom, nagyi”-val köszöntik, már akarva-akaratlanul átlép a „Família Kft. ’-beli szerepébe... Családias, oldott a hangulat, az ügyelő hangja szakítja meg a csevegést: „Bőd Tecát várják a sminkben...” Negyedóra múlva, mikor kigyulladnak a reflektorok, Bőd Teréz tetőtől talpig „Família-nagymama”, amilyennek a képernyőről ismeri az ország. — A szerep és a magánélet igencsak összekeveredik — mondja a rövid forgatásközi szünetben. — Ezért is szeretjük ezt a produkciót. Nem kell kibújnunk a bőrünkből, bár persze a színésznek azt is tudnia kell... így azonban a fárasztó felvételek sem olyan fárasztóak. Ez a jó értelmű „összemosódás” a Família-nagyi esetében már csak azért sem meglepő, mert Kalmár András, a sorozat egyik rendezője „mellesleg” Bőd Teréz férje. Főiskolai ismeretségből született a szerelem, aztán a most már több évtizedes házasság. (Már az unoka — az igazi — is hamarosan nagylány lesz: 14 éves.) — Kezdő színésznőként olyan művészek partnere lehettem az ország első színházában, mint Bajor Gizi, Somlay Artúr, Szörényi Éva. Később Szolnokon a Keres Emil-féle, ma már szinte legendás társulat tagja voltam. Belekóstoltam a színházalapításba is: Egerben Ruttkai Ottóval szerveztük a kollégákat. S amikor újra Pestre kerültem, húgával, a felejthetetlen Ruttkay Évává/játszhattam a Vígben —a Rómeó és Júliában én voltam a dajkája. Rövid tűnődés után ugrunk vissza a jelenbe. — Az évek gyorsan szaladtak... a korom miatt már nem is gondoltam új, nagy szerepekre, így most külön öröm, hogy bekerültem a tévés családba. Egyébként a rádiós Szabó családban is szerepeltem. Jó sorsom ott is sok kitűnő kollégával hozott össze, s ottani ajándék számomra Fónay Márta barátsága. Tőle rengeteg finomság receptjét is eltanultam. A töltött káposzta „Fónay módra” — felülmúlhatatlan. — A színésznő-nagymama szívesen háziasszonykodik? — Hogyne. Akárhogy is alakul az elfoglaltságom, minden áldott nap magam főzök. Egyébként, hajó idő van, a fáradtságot elűzi a kert; a szabadban töltött hétvégek kivasalják belőlem a forgatás gyűrődéseit. Mert persze van jelenet, amit tízszer is fölveszünk. Mi tagadás, fárasztó az ilyesmi, de a színész csak akkor lehet törődött, ha a forgató- könyv úgy írja elő... (FEB) SZ€ c AT 31 1 MB 40 MB 2S..1 14-1 4 AT 12 1 MB 40 MB 2»., 1 14‘ moi 5 AT 12 2 MB 80 ME 2s., 1 14" col 8 AT t2Í 2 ME SOME 2s.. 1 14- co i: Mam cal 7.0 Vc szár ré AT 28 AT38Í befb m Kárp fc tájé Hor< Wii F F PI Ct A/ Comr Con 15 Sou goranc típusúi telepié étgara egyéni Zi í
