Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-17-18 / 165. szám

HÍRLAP, 1993. július 17-18., szombat-vasárnap SPORT 15. Autós gyorsasági ob-futam Egy hét múlva a Mátrában Július 24-25-én, a jövő hét vé­gén, szombaton és vasárnap ren­dezik az országos bajnoki autós gyorsasági hegyi verseny 4-5. fu­tamát a Mátrában, a Parádsas- vár-Galyatető elágazó közötti útszakaszon. Az Agria Volán­kupa versenyével kapcsolatosan tartott tegnap sajtótájékoztatót a Heves Megyei TSH, illetve a me­gyei autó- és motorsport-szövet­ség. Kovács János, a sporthivatal igazgatója részletesen ismertette a szervezés jelenlegi állását, be­számolt az előkészületek főbb mozzanatairól. Mint megtudtuk, a támogatók között jelentős részt vállal a kiadásokból a Posta­bank, de számos cég — mint a Dreher, a Coca-Cola — járul hozzá különböző formában a több mint egymilliós költségek­hez. A biztonság érdekében több­irányú intézkedést tettek a ren­dezők, egyben már most kérik az érdeklődőket, hogy fokozott fi­gyelmet fordítsanak a balesetek elkerülésére. A versenyre több mint száz versenybírót készíte­nek fel. A küzdelmekre hatva- nan jelentkeztek — lesznek kül­földiek is —, ez a szám a duplája a korábbi, hasonló programon in­dulóknak. A nézők láthatják majd az országos hírű Cserkúti, Móczár, Szigetvári, Tóth autóso­kat, míg a megyéből a bodonyi Farkas János, a hatvani Sós Ist­ván és az egri Él István lesz ott a rajtnál. A versenyre érkezőknek mindkét irányból biztosítanak parkolási lehetőséget. A reggel 7 órai pályazárás előtt a Gyökeres­réten díjmentesen parkolhatnak azok, akik rászánják egész nap­jukat a látványosnak ígérkező program megtekintésére. Egyes autóscégek alkalmi kiállítást rendeznek gépkocsijaikból. A sajtótájékoztatón elhang­zott az is, hogy augusztus 8-án az Eger melletti Töviskes-völgyben autocross-versenyre kerül sor, így az autózás szerelmesei nem maradnak esemény nélkül a kö­vetkező hetekben itt, a megyén belül. (fb) Domán Éva (Eger SE) fődijat nyert, és a juniorvá­logatott tagjaként hamarosan részt vesz a Világkupán (Fotó: Szántó György) Megyei teniszbajnokság Kitűnt: a Smash Eger és a Mátra SE Jól sikerült háromnapos bajnokságot rendezett Egerben a megyei teniszszövetség. A népes mező­nyökből kitűntek az egri Smash-klub, valamint a gyöngyösi Mátra SE versenyzői. A megyei bajnok­ság fődiját az Eger SE legjobbja, Domán Éva nyer­te. A még nem közölt eredmények. Lányok, 12 éve­sek: 1. Gerascsenkó (Smash), 2. Csortos (MSE), 3. Deli (MSE) és Maróti (Smash). Lányok, 14 évesek: 1. Gerascsenkó, 2. Pós (Smash), 3. Tardi (ESE) és Csortos. Lányok, 16 évesek: 1. Domán (ESE), 2. Bengyel (MSE), 3. Balogh (MSE) és Molnár (ESE). Lányok, 18 évesek: 1. Bengyel, 2. Molnár, 3. Ambrus (MSE) és Balogh. Fiúk, 12 évesek: 1. Pós (Smash), 2. Zsemlye (Smash), 3. Bolyki (ESE) és Kiss (Smash). Fiúk, 14 évesek: 1. Püspöki, 2. Nagy, 3. Legény és Dráviczki (mind MSE). Fiúk, 16 évesek: 1. Kisszőllősi (MSE), 2. Novák (ESE), 3. Novotny (ESE) és Püspöki. Fiúk, 18 évesek: 1. Pu- nyi (MSE), 2. Kisszőllősi, 3. Novotny és Szeleczki (MSE). Egy másik élet Ray Bradburyt, a neves amerikai sci-fi írót furcsa szerzetnek tartották kortársai. Semmiképp.sem fért a fejükbe, miért részesíti előnyben a biciklit a tengerentúli motorizáció jelképének tekintett autócsodák­kal szemben. Azon pedig már végképp megütköztek, hogy gyerme­keit is hasonló szellemben nevelte, arra ösztönözte őket, hogy ne tele­pedjenek azonnal a volán mögé, ha a sarki fűszeresnél akad dolguk. Talán nem véletlen, hogy az író kiváló elméjéből előbújt egy borzon­gató álom is. Egyik elbeszélésének huszonvalahányadik századi hő- stjt a rendőrök azért igazoltatják, mert különös tettre ragadtatta ma­gát. Úgy gondolta, korzózik egyet, megmozgatja a tagjait, szippant egy kis friss levegőt. Mi történt? Csak nem romlott el az autója? — faggatóztak a rend őrei, akiknek feladatuk, hogy minden szokatlanra felfigyeljenek. Az igazi okokat magyarázkodásnak vélték, s azonmód betuszkolták a kocsijába a kihalt utcák különös járókelőjét. Olyan helyen — a közelmúltban lezajlott bajai nemzetközi szenior úszóversenyen — jutott eszembe ez a történet, ahol látszólag semmi sem indokolta a borongós gondolatokat. Csupa olyan sportember versengett egymással nagy-nagy örömmel és lelkesedéssel, akik nem tartják azt természetes fejleménynek, hogy az évek múltával csak bottal, mankóval battyogjon mindenki. Ez az ő dolguk, nyilván így kellemes nekik élni — mondhatnánk, ha egy toleráns, a másságot jól tűrő társadalom venne körül minket. A miénk viszont nem ilyen, sokkal inkább mindenért méltatlankodó, hőbörgő, a hibát, nem pedig az erényeket kutató. Jellemző a támadó alapállás, amit bizonyítanak azok a vélemények, amik itt-ott még volt sportolók szájából is hallhatók a szeniorok vetélkedéseiről. „Sok az idejük, nem tudják, mit csináljanak jó dolgukban... Képtelenek tudo­másul venni, hogy elszállt az idő... Folytonos bizonyítási kényszerben szenvednek...” és így tovább. A még jobban gonoszkodók kaján vigyorral vetik össze az obsitos- sportolók eredményeit a fiatalokéval, mondván: „Mit erőlködnek, egy tíz-tizenegy éves is jobb időket teljesít.” A csak Szupernagyiként emlegetett — és ő valóban az — Sári néni, vagyis Zbiskó Lászlóné a napokban sírva mutatott nekem egy leve­let, amelynek „kedves” és természetesen névtelen feladója, ha nem is a pokolba, de a sírba kívánja őt... Meg is okolja, hogy miért. Aki ilyen idős — hetvenéves —, az ne sportoljon, gondoljon inkább a másvilág­ra, várja megadóan a halált. Egyébként is, hogy jön ahhoz, hogy más­képp éljen, más utat járjon, mint a zöm, a már negyven-ötven éves ko­rára romjaiban heverő, egy-két infarktuson átesett derékhad?! Ha egyszer a jókora sörhas, az egyelőre oly édes semmittevés, a va­sárnapi, húslevesgőzzel pácolt, felesekkel körített tompa kábultság az elfogadott, akkor naiv az, aki megbecsülést remél csak azért, mert idősebb korára sem hagyta elplöttyedni testét, eltunyulni értelmét, évtizedeken át nem volt rest korán kelni, hogy egyre szűkülő napjaiba beszorítsa a mozgás perceit. Még jó, ha csak értetlenséggel találkozik, s a leplezetlen irigység nem kövezi meg lesújtó és porig alázó szavai­val, mint Sári nénit. Miközben az Egri Szenior Úszó Klub versenyzői — köztük jóma­gam is — harmincnyolc aranyat szereztek Baján, kedvemet egy kissé elrontották a feledésből előbukkanó, az előbb felsorolt esetek. Csak­nem bizonyossá tették, hogy nem mindenki tapsol a másik sikerei­nek, és sokszor nem is az érmek miatt. Az még csak gyerekség lenne. A rossz, a keserű szájízt nemegyszer az okozza, hogy lám-lám, a má­siknak sikerült másképp berendeznie az életét, mint nekem, mint az átlagnak. Belefér az öröm, az utazás, a mozgás, az orvost akkor látja, amikor a háta közepét. Nem vitás, hogy a szabadság nálunk a kisember számára még most is csak szólam, már amennyiben választási lehetőségeket értünk raj­ta, és nem elvont fogalomként magasztaljuk. Jóllehet, a pártok plura­lizmusa már virul — ami üdvös jelenség —, mégsem mindig olyan az életünk, az életmódunk, amilyennek szeretnénk, amilyennek elkép­zeltük hajdanán, és ez szertelen, vad, romboló, ám terméketlen indu­latok szülője. Viszont ma már (még?) a rendőrök senkit sem parancsolnak a ko­csijába — ha van neki —, mindenki kedvére sétálgathat. Ez is valami... Bűttinger László Vasárnap Gyöngyösi SE — Kispest-Honvéd Gyöngyösön vendégszere­pei vasárnap délután az NB I-es Kispest-Honvéd labda­rúgó-bajnokcsapata. A Mát­raházán edzőtáborozó fővá­rosiak előkészületi mérkőzést játszanak a Gyöngyösi SE NB III-as együttesével a városi sporttelepen. A 18 órakor kezdődő mérkőzésre ezúttal is hívja kedves szurkolóit a GYSE elnöksége. Példaértékű három esztendő Hatvani hórukk Pergessük csak egy kicsit visz- sza az idő kerekét! 1991. A Hatvani KVSC, akár egy lélekvesztő, lavíroz a me­zőny alsó régiójában, s végül jobb gólkülönbsége tartja bent az NB II-ben. 1992. Valami megmozdult Hatvanban. Pontosabban a Tóth Dénes — Bóna Zoltán edződuó megalkuvást nem ismerve hisz abban, hogy a Zagyva-parti vá­rosnak is lehet stabil másodosz­tályú csapata. S lön egy tisztessé­ges hatodik hely. 1993. Már nem meglepetés, hogy hazai pályán sziklakemé­nyen tartja magát az FC Hatvan, sőt bármikor képes az idegenbeli pontszerzésre is. Ott toporognak az NB I. kapujában, osztályzót játszhatnak a második hely jutal­maként. S bár veszítenek, ez a nap mégis piros betűs ünnepként vonul be a klub „aranykönyvé­be”. Az UTE elleni mérkőzés óta eltelt jó pár nap, de biztosak le­hetünk abban, hogy a városban még mindig téma a foci, az a bi­zonyos két meccs, amely soha nem tapasztalt érdeklődést font a csapat köré. Emlékszem, Tóth Dénes az el­ső fél év után valami olyasfélét mondott, hogy nehéz dolguk van, mármint kollégájával egye­temben, hiszen senki sem lehet próféta a saját hazájában. Gon­dolta ő. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre többen emeltek ka­lapot a trénerek előtt. Akik attól a perctől kezdve, hogy elvállal­ták a feladatot, a becsületesen el­végzett munkában látták a csa­pat boldogulását. Sohasem ígér­tek lehetetlent, de mindig igye­keztek a maximumot kihozni az együttesből. Úgy, hogy közben a szakosztály, majd később az önálló futballklub gyakran fillé­res gondokkal küzdött, úgy, hogy például a legutóbbi szezon­ban alig volt egy csapatra való j á- tékosuk. De lám, így is lehet! — Talán ha van egy jobbszél­sőnk, aki ráadásul rúgott volna öt gól( megnyerjük a bajnoksá­got— mereng a múlton Tóth Dé­nes. Amikor azt kérdem tőle, hogy miben különbözött a harmadik év az előző kettőtől, először gon­dolkodóba esett. Küszködésben volt részünk az idén is, feleli. Majd hozzáteszi, hogy sok min­den megváltozott, így példának okáért a játékstílus. A két em­berfogóra való átállás még a ve­zetőség körében sem aratott ele­inte osztatlant sikert, ám az ered­mények mindenkit meggyőztek. — Én is kupálódtam ez alatt az idő alatt. Sokat tanultam, sőt már a fejemben van az is, hogy min és hogyan kell javítanunk, Feszült pillanat a kispadon. Takács Pál, a klub elnökhelyettese, mellette Tóth Dénes áll, előrehajolva Bóna Zoltán (Fotó: Szántó György) hogy a magyar foci betegségeit orvosoljuk. Gondolok itt arra, hogy a magyar labdarúgók több­sége kis területen nem tud pasz- szolni, a test-test elleni küzdel­mekben alulmarad, és így to­vább. Aztán szóba kerül az osztályzó. Tulajdonképpen csak a Szar­vas elleni győzelem és az ezzel párosult jó játék adta meg a vég­ső lökést ahhoz, hogy el lehet csípni a második helyet. Kiskő­rösre aztán már azzal az eltökélt szándékkal utazott el a társaság, hogy megpróbálja kicsikarni az egy pontot. Ami aztán sikerült is, s na úgy vesszük, ez a döntetlen hozta meg az osztályzó lehetősén gét a hatvaniaknak. — Bevallom őszintén, féltem az UTE elleni két meccstől, hogy „defektet” kapunk. Szerencsére jól „sült el” a dolog, s aminek ki­váltképp örülök, az az, hogy di­csérő hangokat hallottunk a Hatvanról szakmai berkekben is. Ezt úgy lehetne talán röviden ösz- szegezni, hogy jól felépített csa­pat benyomását keltettük. Egyetlenegy beszélgetésre nem emlékszem, amikor Tóth Dénes ne hozta volna szóba a csapategységet, azt a morális tar­tást, fegyelmet, amely jellemzője volt az együttesnek. — Igyekeztünk példát mutat­ni a fiúknak. Nagyon jó öltözői hangulat alakult ki nálunk, mi igyekeztünk mindig egyenes ifton közelíteni a problémákhoz, Én például az eltelt, közel három év alatt egyszer sem hazudtam á játékosaimnak, s ugyanezt az őszinteséget — azt hiszem — tő­lük is megkaptuk. Ennél a pontnál kérte Tóth Dénes, hogy újságunkon keresz­tül is hada köszönje meg mind­azok segítségét, munkáját, akik nemcsak a jóban, hanem a rossz­ban is kitartottak mellette. Két nevet külön is említett. Bóna Zoltán edzőtársáét és dr. Ócsay Antal orvosét. Egy fejezet tehát lezárult Hat­vanban. Az edző és a játék'ósók — már akik maradnak — a foly­tatásra gondolnak. Vajon sike­rül-e megújulni mindazoknak, akik együtt eljutottak egy csúcs­ra, ami adott esetben a hatvani futball eddigi legmagasabb orma volt? Tóth Dénes mindenesetré hisz a megújulásban, ezért is ma­radt a csapat mellett. Mert ahogy a keret felét „megkörnyékezték’’ más kluboktól, úgy ő is kapott ajánlatot egy fővárosi, szintén NB Il-es egyesülettől. — Korábban a szavam adtam; hogy maradok, s ehhez tartom magam. Nekem szent a hatvani futball, és boldog vagyok, hogy sikerült hozzátennem valamit. Budai Ferenc i Százórás kerékpározás A Tatján környékiek vitték a prímet Tegnap a taijáni trióként em­legetett biciklista hármas tettétől volt hangos a százórás kerékpá­rozás adatszolgáltató és frissítő központjának környéke az egri főiskola előtt. Nem tettek sem­miféle rossz fát a tűzre, csupán megdöntötték az egri Zombori József szerdai rekordját, amely mindössze egy napig „élt”. Hár­man is megdöntötték az 560 ki­lométeres friss csúcsot, 610 kilo­métert hagyva maguk mögött. A nagy hármasból a bátonytere- nyei Hegedűs Károlyt szólaltat­tuk meg. — Készültek arra, hogy ekko­ra távolságot megtesznek? —- Itt, Egerben tudtuk meg, hogy az előző napon új csúcs szü­letett. Hárman összeálltunk — társam a salgótarjáni Lőrincz At­tila és a cserhátszentiváni dr. György Zsoltvolt —, és megpró­báltunk többet hajtani. Bár köny- nyebb terepen — az Eger-Bél- apátfalva-Eger útvonalon —, de sikerült a kísérlet. — Mennyire volt zavaró az eső? — Annyira, hogy kétórányi kényszerpihenőt kellett beiktat­ni. Ha ez nincs, most hétszáz ki­lométer közelében van a 24 órás rekord... — Úgy tudom, Salgótarján környékéről elég sokan érkeztek a százórásra. Mindannyian egy klubhoz tartoznak? — Tizenhatan jöttünk el a százórásra, de csak hárman va­gyunk a taijáni Mountain Bike- klub tagjai. Augusztus elején, a hegyikerékpáros országos baj­noki futam Eger környékén lesz, amelyen természetesen mi is részt veszünk. Tegnap Feldebrő, Verpelét és Visonta felé vették az irányt a bi­ciklisták. Feldebrőn üdítő, Ver- peléten az Ébel cukrászda som­lóija, Visontán pedig délután öt­kora Delon-kupa tíz kilométeres gyorsasági verseny várta őket, amelyet hajnalig tartó utcabál követett. Az indulás hangulatos volt, mert a bolíviai Renacer együttes pergő ritmusú dél-ame­rikai dalokkal adott buzdítást az éppen nyeregbe pattanóknak. Ma és holnap a bükkszéki strand lesz az úticél, ahol a meg­fáradt tagokat egy csöppet ki le­het nyújtóztatni. A bevonulás vasárnap három és négy óra előtt várható a főiskola előtt, majd a jutalomsorsolás következik. Többek között a fődíj, egy két­személyes, egyhetes franciaor­szági utazás is gazdára lel. (bűttinger) Kényszercsend a bundabotrányban Ezentúl csak írásos kommüni­kékben ad tájékoztatást a sajtó­nak a francia labdarúgó-bunda- botrányt vizsgáló ügyész. Eric de Montgolfier eddig bőbeszédű volt, de emiatt figyelmeztetést kapott az igazságügyi minisztéri­umban. A minap ugyanis nem kisebb személyiség, mint a fran­cia elnök, Mitterrand kifogásolta az ügyész módszereit, aki azt mondta, megszegi azokat a sza­bályokat, amelyek a vizsgálat tit­kosságát írják elő a nyomozati szakaszban, s az ilyesfajta nyilvá­nosság ellentmond az ártatlan­ság vélelme elvének is. A fhinisz- térium a jelek szerint neki adott igazat. Montgolfiert Valenciennes- ből felrendelték Párizsba, s ott a minisztérium magas rangú tiszt­viselői figyelmeztették a szabá­lyok megtartására, arra, hogj csupán „a szokásos módon” ad­hat tájékoztatást a nyomozásról. Az ügyész tegnap sajtókonferen­cián közölte: „államérdekbőlT tartja magát az előírásokhoz! „Nem ítéltek hallgatásra, csak arra, hogy változtassak a mód-1 szereimen” — mondta. Az ügy e fejleménye elsőol­dalas szenzáció a legtöbb tegna­pi párizsi napilapban. Az újsá­gok egy része igazat ad a minisz j tóriumnak, de vannak olyan kommentárok is, amelyek sze­rint Mitterrand „beavatkozott az igazságszolgáltatási eljárása ba”, amikor kifogásolta az ügyész nyilatkozatait, s — köz1 vetve — védelmébe vette volt miniszterét, Tapie-t, az Olym- pique Marseille milliomos elnö­két. JbLm- Megnyílt a KUTYÁS CENTRUM Szeretettel várjuk a kutya- és macska- tenyésztőket, -tulajdonosokat. Nézzen be hozzánk, nagy választékban kínálunk: — száraztápokat, konzerveket — vitaminokat — pórázokat, nyakörveket — kozmetikai és ápolási cikkeket — mélyhűtött húsokat és minden egyéb árucikket, amely kedvencük tartásához szükséges. 5000 Ft feletti vásárlásnál 10 % engedmény. Címünk: Eger, Rákóczi u. 27. (Garzonházzal szemben) Nyitva: 9-18-ig, szombat 8-12-ig V *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents